Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-02 / 22. szám

GVUrtgeittvu» isiéi iyyj. juniuö t. NAPRÓL NAPRA „Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el.” Lk 10,16 VASÁRNAP »Ha igaz vagy, mit adsz neki (az ÚRnak), vagy mit kap tőled?” Jób 35,7 (Mt 18,3; Lk 16,19-31; ÍJn 4,l6b-21; Zsolt 105,1-15) Helyesen ajándékozni, azt adni amire a másiknak szüksége van, amiben örömét leli, na­gyon nehéz. Szerető figyelmet kíván, önzetlenséget. Gyak­ran saját kívánságunkat elégítjük ki, vagy éppen a felesle­günket, a lomot adjuk. Isten előtt egyikkel se állhatunk meg. Isten gazdagságát nem gyarapíthatjuk, mégis van egy lehetőségünk: a bizalmunkkal ajándékozzuk meg, vagyis Reá bízzuk teljesen magunkat. így azt adjuk amit kér: visszatérünk Atyánk szeretetéhez. vőjük bizonytalan. Valami mégis összekapcsolja őket: Is­tent vallják életük Urának. Látják, a leghatalmasabb is elbukik, ha nem teljesíti akaratát, de a legkisebb is győzhet, ha benne bízik. Ezért együtt kérik Isten áldását. CSÜTÖRTÖK „A mi Urunk Istenünk irgalmas és megbo­csát" Dán 9,9 (Ef 1,7; Jer 8,8-11; lMóz 37,12-36) A gyen­ge ember nagyobbat üt mint az erős, aki félti hatalmát, az bosszúálló, aki csak a mát látja, az kegyetlen. Ez a tapasz­talatunk az emberek között. Milyen jó, hogy Istenünk erős, mindenható. Ura térnek és időnek. Ha fellázadunk Atyaként nevel bennünket, de hűséges szeretete ezzel is a megbocsátást készíti. Meghallja és meghallgatja rosszalko­dó gyermekeinek Jézus Krisztus nevében elhangzó bocsá­natkérését. HÉTFŐ „Ez a °ép csak szájával közelít hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem." Ezs 29,13 (Jak 1,27; 2Tim 3,14-17 1 Móz 32,23-32) A szívünk a kincseink­nél időzik, azt őrzi, abban gyönyörködik. Ha ezek a „kin­csek" rejtegetni valók, akkor jó álca a „templomos keresz­tyén" életvitel. Környezetünket, néha még önmagunkat is sikerül így megtéveszteni, de a Mindenség Urát nem. Szán bennünket széthullott életünkért, figyelmeztetésével az „egészségünket” akarja visszaállítani. KEDD -Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?" Zsolt 14.2 (Róm 12,2; Jób 1,1-10/11-16); lMóz 33,1-20) Érte­lem és érzelem alkothat harmóniát bennünk, de ádáz ellen­ségekké is lehetnek, ha kijátszuk őket egymás ellen. Ez bűn. A megtérés, visszatérés Istenhez, mindkettőt igényli. Vágyakozó, kereső érzelmeinket értelmünk vezetheti cél­ba: Isten békességébe, amely emberi értelmünket felülha­ladva megőrzi azt, a Krisztus Jézusban. PÉNTEK „Bizony örömmel jöttök ki, és békességben ve­zetnek benneteket.” Ézs 55,12 (Fii 4,4-5; Jer 15,10.15-21; lMóz 39,1-23) Kevés örömü, harsány hangú korunkban bizalmatlanok vagyunk. Hátha ez is csak reklám? Öröm és békesség? Olyan sokszor megígérték a holnapra - csak a mából hiányzik mindig. Amit a Próféta ajánl az egy különlegesség: Örüljetek az Úrban! Fogadjátok el Jézus­nak mindenkor értékálló békességét! Zűrzavaros világunk­ban ne várj holnapig, ma fogadd cl Jézus ajánlatát; „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: Higgyetek Istenben, Higy­­gyetek Énbennem!” SZERDA „Ekkor Jonatán elment Dávidhoz, és erősítette az Istenbe vetett bizodalmát.” ISám 23,16 (Lk 22,23; Jón 2,1-11; lMóz 37,1-11) Mindketten nehéz helyzetben van­nak. Jonatán csalódott. Dávid bujdosni kényszerül. A jö-SZOMBAT „Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.” 4MÓZ 21,7 (Zsid 4,15-16; Pred 12,1-8; lMóz 40,1-23) Közbenjárót keres a nép, mikor belátja, mekkorát tévedett. Közbenjáróra, Pártfo­góra van nekünk is gyakran szükségünk, hisz időnként még „rendes” imádságra se futja az erőnkből. Hála legyen, hogy ilyenkor maga a Lélek esedezik értünk kimondhatat­lan fohászkodásokkal, ami bizonyosan meghallgattatik. Ribárné Rajos Annamária A VASARNAP IGEJE AZ ISTENI SZERETET GAZDAGSÁGA ÍJán 4,16b-21 ELŐ VÍZ IDŐSZERŰ ESZMÉLTETÉS „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.' Mt 10,8 E sorok írását megelőző este a televízióban „Hatalom, tulajdon, társadalom" címen folyó beszélgetés nézője vol­tam. Az állam és az egyház viszonyát tárgyalták egyházi emberek, történészek az egyházon kívüliek képviselője bevo­násával. Uralkodó téma volt, hogy milyen feltételeket, kár­pótlásokat, jogokat kíván az egyház megszüntetett intézmé­nyei visszaállításához, lehetetlenné tett, de most újra igényelt és nagyon szükséges szolgálatai folytatásához. Felváltva hangzottak magasabb igények és szerényebb kívánságok. Nem volt vita abban, hogy folytatni kell a hatalom kénysze­rítő parancsára megszakadt hasznos szolgálatokat. A folyta­tás kiindulási pontját keresve, felvetődtek az 1945-47-es, az 1930-as évek, sőt a múlt századi és még a középkori lehető­ségek és szükségszerűségek is. Egyáltalán nem kívánok a probléma jogfolytonossági, jóvátételi, tulajdonjogi kérdéseiben véleményt nyilvánítani, - nem is az én feladatom - de mint az egyház belső, igazi megújulását szivén hordozó tévénézőként a kiindulásipont keresésében én jóval messzebbre mentem. Ahhoz a nyitás­hoz, amikor Jézus elindítja tanítványait a mainál még eleset­­tebb, még több sebből vérző embervilágba. Annak nem voltak elvárásai, igénybejelentései, kikötései, hanem csak a kiáltó szükség, az embervilág minden mutatós csillogása mögötti lelki ínsége: „»Menjetek el, és hirdesssétek: elközelí­tett a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, tá­masszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzze­tek ki ördögöket. „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Ne sze­rezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot..." Mt 10,7-10. Mégis ámuló örvendezéssel tértek vissza: „Uram, még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk a te nevedre.«" Lk 10,17. Nem volt másuk, mint Jézus neve és küldése. S az eredmény ámulatba ejtően örvendetes lett. Azóta is minden igazi keresztyén szolgálat a világban emberileg semmiből indult, - de Jézus nevében. Sorolhat­nánk a missziót, a szeretetszolgálat legkülönbözőbb ágait, egyházi és társadalmi megújulásokat. De nekünk legyen elég most csak a reformációra hivatkoznunk. Ki volt Luther Márton? Szegénységi fogadalmat tett, apja által is megtaga­dott, egyházi és birodalmi átokkal sújtott szerzetes. De volt küldője és küldetése! Hányszor kellett neki is elmondania: Uram, ez nem az én ügyem, hanem a Te ügyed! Márton barát szégyent vallhat, de a Te neved meg nem szégyenülhet! És minden akadály ellenére, elképzelhetetlen nehézségek kö­zött következtek hosszú sorban mindazok az új korszakot jelentő változások és szolgálatok, amilyeneket az egyháztól most is remélnek és elvárnak: iskolák, szociális intézmények, erkölcsi és társadalmi megújulás. Nem tünik-e ezek után megalapozatlannak Krisztus egy­háza részéről annyi igénybejelentés, elvárás, feltételszabás? Pedig csak egyet kellene lennie: adni. adni és adni - ingyen! Ha ugyan már elfogadta azt, amit Isten neki is kínálva kínált ingyen! Jézus nevében! Hát nem Jézus neve a legnagyobb erő a világon?! Cseprcgi Béla Egyik evangélikus templomunk déli kapuja felett ez a mondat áll: „Az Isten szeretet”. Amikor reno­válták ezt a templomot, a feliratot átfestő kőműves így kiáltott fel: a felirat végéről hiányzik egy t betű! Ő ugyanis úgy gondolta, hogy Is­ten szeretett. Vagyis Isten valami­kor a múltban szeretett, de ma már nem törődik velünk. Számunkra, az Ő gyermekei számára azonban e mondat valóban minden időben jelen idejű valóság: Isten maga a szeretet. És csak ez a szeretet lehet alapja személyes életemnek, a gyü­lekezet életének és az élet egészé­nek. Tudom, sőt hallom sokak hang­ját, akik ellene mondanak e mai igének, és két t betűvel kívánnák írni ezt a templomi feliratot. Ők azonban - sajnos - csak abból tud­nak ítélni, amit látnak: katasztró­fák, háborúk, betegségek, kopor­sók. Számukra érthetetlen, hogy ha Isten szeret minket, miért van ennyi nyomorúság? Ha Isten sze­ret, miért van ennyi könny a világ­ban? Ha Isten szeret, miért lett romlottá ez a világ, az élet - és benne az én életem? Konfirmációi Káténk alapján fogadjuk el mind­nyájan kérdéseinkre ezt a rövid vá­laszt: „Minden rossz oka a bűn, amely megrontja az emberi életet. Ezért imádkozunk így: »szabadíts meg minket a gonosztól«.” Bár a bűntől és minden rossz következ­ményétől végleg és egészen csak Isten országában szabadulunk meg, de addig is igaz az, Isten sze­ret minket, Isten maga a szeretet. Egyszülött Fiát képes volt felál­dozni érettünk, képes volt halálra adni, a golgotái keresztre küldeni, hogy minket új élettel, bünbocsá­­nattal ajándékozhasson meg, meg­váltván minket a bűn hatalmából. Nem csekély árat kellett értünk fi­zetni, nem kicsiny tett volt, amit Jézus helyettünk elvégzett. Mindez nem másról beszél, mint hogy Is­ten valóban szeret minket, Ő maga a szeretet. Minderre igazán csak az döb­benthet rá, aki Istennel személyes (lelki-hitbeli) kapcsolatba kerül, ahogy erről János apostol vall: mi megismertük és elhittük Istennek irántunk való szeretetét. Aki azon­ban csak a felszínre tekint, az előtt nem lesz boldog ismeretté és hitté az isteni szeretet. Csakhogy ebbe nem nyugszik bele a SZERETET, nem sajnálkozik egyet: én meg akartam menteni, de ő nem jött, nem lépett felém. Isten nagyon jól tudja, hogy bűneink megbéklyóz­nak és nem engednek lépni felé, ezért Ó teszi meg az első lépést. Maga az Isten, a szeretet közeledik felénk. A közénk jött szeretet pe­dig bilincseket tör szét, egymás kö­zé emelt falakat rombol le, szíveket lágyít meg és melegít fel, emberi makacsságot és haragot formál át bűnbocsátó, békességre igyekező érzéssé. A szeretet a félelmet is ki­űzi az emberi szívekből: közeli és távoli jövőtől, betegségtől és megpróbáltatástól való félelmet, sőt bűneinktől való rettegést is. Ettől az isteni szeretettől nem választhat el semmi - sem magas­ság, sem mélység -, ennek az isteni szeretetnek nincsenek korlátái, nincsenek akadályai. Határtalan­ságát megtapasztalhattuk, amikor testünket formálta, és megtapasz­talhatjuk, amikor nap mint nap újra formálja lelkünket a bünbo­­csánat kegyelmével. Erre a szere­­tetre csak igent mondhatunk, erre a szeretetre csak rácsodálkozha­tunk és ez előtt a szeretet előtt csak leborulhatunk, elfogadva tisztoga­tó, tápláló és éltető erejét, megkö­szönve, hogy Isten engem is szere­tett, szeret és szeretni fog, - mert Ö maga a szeretet! Tamásy Tamásné IMÁDKOZZUNK! Urunk, aki a keresztről szóló evan­géliumba rejtetted életet adó szere­­tetedet, hogy megalázd az elbizako­­dottat, és felemeld az erőtlent: add nekünk Szentlelkedet, hogy az evangéliumban felismerjük hívó szavadat, atyai jóságodat és üdvözí­tő erődet, az Ür Jézus Krisztus ál­tal. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. június 2. I., Bécsikapu lér de. 9: (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10: német istentisztelet; de. 11; (úrv.) Szilas Attila; du. 6: Zsigmondyné Kozma Évamária. II., Torockó tér de. 'A9; Szilas Attila. II., Modori u. 6. de. Á\0: Csiz­­mazia Sándor. Pesthidegkút, II., Báthory u. 7. de. 'Áll : Böröcz Enikő. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. 'A10: Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10: Nagy István. Újpest, IV., Lcibstück Mária u. 36-38. de. 10: Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de.: 9: (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11: (úrv.) Brebovszky Éva; du. 6: Zászkaliczky Péter VII., Gorkij fasor 17. de. 'AID: családi istentisztelet, Muntag Andomé; de. 11: szupplikáció Gálos Ildikó teol.;du. 6: Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. 'AU : Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9: Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b de. 9: szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc; déli 12: magyar istentisztelet. Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. A12: Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11: Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10: Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8: Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. 8: (úrv.) Missura Tibor; 'A 10: családi istentisztelet, Ferenczy Erzsé­bet; de. 11: (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6: Bcnczc Imre. XI., Németvölgyi út 138. de. 9: Bencze Imre. Budahegyvidék, XII., Tartsa) Vilmos u. 11. de. 9: (úrv.) Hafenscher Ká­roly; de. 11: (úrv.) Hafenscher Károly; du. 'AI: Böröcz Enikő. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10: (úrv.) tanévzáró ist., ifj. Kendeh György-Vámos József. XIII., Frangcpán u. 43. de. 8: ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de 11: (úrv.) tanévzáró ist., Szabó László. XIV., Gyarmat u. 14. de. 'A10: Sza­bóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10: Bízik László. Rá­kospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. de. 10: Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10: Karmer Ágoston. Cinkota, XVL, Kultúrház u. de. A11: Szalay Tamás. Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9: Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tesse­­dik tér de. 9: (úrv.) Dctre János. Rákoscsa­ba, XVII., Péceli út 146. de. 9: Kosa László. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 'All: (úrv.) Detre János. Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11: (úrv.) Kosa László. Pestszentlőrinc, X Vili., Kossuth tér 4. de. 10: Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIIL, Rá­kóczi út (Református templom) de. 348: Ha­vasi Kálmán. Kispest, XIX., Bajcsy Zs. tér de. 10: Széli Bulcsú. XIX., Kispest, Wekerle­­telep de. 8: Széli Bulcsú. Pestszcnterzsébet, XX., Ady Endre u. 89. de. 10: Pintémé Nagy Erzsébet. Csepel, XXL, Katona J. u. de. 'Al 1: Mezősi György Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11: Veperdi Zoltán. Budakeszi de. 8: Bö­röcz Enikő. Szentháromság után I. vasárnap az oltárterítő színe: zöld. Az istentisztelet oltári igéje: Lk 16,19-31; az igehirdetés alapigéje: ÍJn 4,16b-21. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A MAGYAR RÁDIÓBAN: Jú­nius 16-án, reggel 7.05 órai kezdettel egyházunk félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: BOZORÁDY ZOLTÁN nyíregyházi esperes. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk mű­sorát közvetíti a magyar televízió június 2-án, vasárnap a TV 1. programjában 16.40-kor. A műsorban összefoglaló lát­ható a sárvári Sylvester János-emlékün­­nepségről. HAZAI ESEMENYEK A KELENFÖLDI GYÜLEKEZET június 1-jén, szombaton du. 546-kor kezdődő szeretetvendégségén SZÁN­TÓ RÓBERTRE emlékezik születésé­nek századik és halálának ötvenedik évfordulója alkalmából Benczúr László nyugalmazott lelkész. JÉZUSSAL ELEK REMÉNYSÉG Isten veled, Zsuzsa, viszontlátásra! „...útközben elfogyott a nép türelme, és beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból?” 4Móz 21,4-5 Csak halandó, elmúlandó Az ember szépsége. Mint szél letör kis virágot, így jár ékes ifjúságod, Hervadását korán látod...” (510,3). Megfáradt ez a nép, lelke megkeseredett. Hol a reménység? Elveszett. Az Isten nem a nép elképzeléseit valósította meg. Az ígért föld tejjel-mézel folyó, de a valóság puszta: tej és méz nélkül, sőt kenyér és víz sincs. Amit Isten ad, hitvány eledel, utálja a nép. Ez a reménytelenség, mint sugárút visz az istentelen életbe, istentagadásba. A kétség erősö­dik bennük: Istennel és ígéreteivel szemben. Vádolták Mózest is. Szomorú ez a híradás Isten népéről, mely tanulságos lehet a mában is. A kétség következménye: elfordulás Istentől és terméketlen lelki élet. A nép zúgolódásának oka, hogy nem ismerték Istent és nem értették meg akaratát. Egyedül Mózes találkozott Istennel, a nép nem is akart Vele személyes kapcsolatot. Kezdetben örültek az Egyiptomból való szabadulásnak. Ha azonban nem úgy ment életük, mint ahogy azt elgondolták, akár káromolták is őt. Kettősségben folyt életük: bajban Mózesnek könyörögtek közbenjárásért, és ha segített rajtuk az Ur, azt hamar elfelejtették. Csüggedésükben aztán odáig is eljutottak, hogy jobb lenne, ha visszamennének Egyip­tomba, mert még a rabság nyújtotta biztonság is többet ér az Isten jövőbe vesző ígéreténél. Mivel a pusztai próbánál tartottak, ebben kellett volna megállniuk, de elestek, mert nem volt Istenre néző reménységük. Nem látják Istenüket, hát öntenek maguknak bálványt. Nincs biztos remény, ezért kézzel fogható isten kell nekik. A kétség felőrölte azt a reményüket, hogy az Úr beviszi őket őseik földjére és Istenük királysága alatt élhetnek majd. Hiába ígérte nekik az Úr, hogy a végén minden csodálatosan elrendeződik. Reménységben tartatunk meg, irja Pál apostol a római gyülekezetnek. A hit egyúttal reménység is. A kérdés az, miben vagy kiben van reménységünk - itt és ma. Könnyebb a dolgunk, mint volt Izrael népének, mert azóta megszületett a Megváltó: Jézus Krisztus, Istenünk szeretetének bizonyságaként. Ez a szeretet az alapja annak, hogy reménységünk nem hiábavaló az Úrban. Istenünk nem földi országot ígér népének, hanem a mennyeit adja otthonul. Nemcsak Izrael népe kap meghívást, hanem az egész világ, és nemcsak sírig tartót, hanem örök időkre szólót! Ez az öröklét - az újjászületéssel - már itt ezen a földön kezdetét veszi. Mindez már el van készítve, de vissza is lehet utasítani. Ha csak Isten teremtett világában gyönyörködünk, de a kegyelmet nem kérjük, nem fogadjuk el, ha Isten működését tőlünk függetlennek, rajtunk kívülesőnek tartjuk, akkor ahhoz az emberhez hasonlítunk, aki éhen halt, mert csak az étterem ablaküvegén keresztül nézte a finomabbnál finomabb falatokat, pedig volt meghívása a benti lakomára. Reménységünk egyrészt az örökélet, tehát Isten országának leszünk polgárai. Másrészt Krisztus testének tagjaiként élhetünk itt a földön. Nem öncélúan, hanem a felebarátnak, gyülekezetnek szolgálva, végső fokon mindenben Istenünknek. A Sátán ki akar billenteni az igazi reménységből. Mindent össze akar kuszálni. Keres­sük, cselekedjük az Úr akaratát, álljunk rá ígéreteire, hogy megmaradhassunk. Isten igéje biztat minket: „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145,18.). Győrfi Mihály Április 13-án a dunaharaszti te­metőben szívszorítóan aktuális volt ennek az éneknek minden sza­va. Harsogó tavaszi időben, több tucat koszorú, ezernyi pompázó virág között sok százan zokogtuk­­énekeltük ezeket a sorokat. S a koporsón visszavonhatatlanul ott a felírás: Nepp Zsuzsanna, élt 21 évet... Lehel László lelkész tehetetlen­ségünkről beszél: „Nagyhéten és Húsvétkor napokon keresztül sír­tunk, remegő kézzel kulcsoltuk imádságra kezünket, s egymásra nézve döbbenten hallgattunk”. Át­éltük Jób tapasztalatát: „Nyomo­rúságos vigasztalók vagyunk mindnyájan!” (16,2). Mi magunk, az Isten családja, - az itt jelenlé­vők, a gyászoló család, a gyüleke­zet, a teológusok csapata szoru­lunk vigasztalásra. Az igehirdetés felvillantja Zsuzsa életének állo­másait, a gyenesi konferenciákat, a Dunaharasztiban megtartott gyer­mekbibliakörök és hittanórák so­rát, a teológus életet, s arra hív fel; fogódzkodjunk az Igébe. Merjük vallani Pállal együtt: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem magassági sem mélység nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38-39). Elcsukló hangon énekel a teoló­gusok énekkara. Onnan is hiány­zik Zsuzsa. Hiszem, hogy nevében is éneklik: „Az Úr jobbja győzel­met szerzett, az Úr jobbja felma­gasztalt engem. Nem halok meg, hanem élek s hirdetem az Úr tette­it...” A sírnál Muntag Andor dékán imádságában szívünk fájdalmát és kínzó kérdéseit visszük oda Iste­nünk elé. Tőle kérünk alázatot és békességet, mert szeretnénk túllát­ni koporsón, síron, halálon. A teológusok nevében Hegedűs Attila szól, de nem tud végleg elbú­csúzni: „Zsuzsa elment, de éppen az ő elvesztése hozta életközelivé számunkra a viszontlátás, egy másfajta, szebb világban való új, boldog találkozás reményét... Va­lahol az örökkévalóságban fogunk találkozni, ott, ahol a falak, a bi­zalmatlanságok, a közöny nem áll­nak közénk, ahol teljessé lehet bennünk a szeretet”. Erről a re­ménységről beszél a másik évfo­lyamtárs, Bakay Beatrix is, a hit­magból kikelt szeretetvirágról, mely „örökké illatozni fog a mennyországban”. Mindnyájunkat megrendítenek a 39. zsoltár szavai: „Ismertesd meg velem, Uram, életem végét, hadd tudjam, milyen múlandó va­gyok! íme, arasznyivá tetted nap­jaimat, és életem ideje semmiség előtted...” Amikor eloszlik a hatalmas gyü­lekezet, a teológusokkal még el­énekeljük az idei passiójáték utol­só két énekét, melyet Zsuzsa is ve­lünk énekelt Esztergomtól Tatabá­nyáig, Hántától Bakonycsernyéig: „A te békességed át- meg átjár, Nincs, mi Tőled már elválaszt!” Nincs, mi Tőle elválasztana minket, de téged sem, Zsuzsa „sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység... az Isten szeretetétől”, - s Attól, akiben ez a szeretet megje­lent, Jézus Krisztustól! Z. P. Június 3—9-ig a Deák téri templomban esténként 19 órakor zenés áhítat keretében MÁSODIK BUDAPESTI BACH-HÉT Hétfő Orgonaest Ulrich Knörr Kedd Szonátaest Drahos Béla, Hegyesi Gabriella Dobozy Borbála Szerda Csembalóest Goldberg-variációk Dobozy Borbála Csütörtök Zenekari est Brandenburgi versenyek Concentus Hungaricus Péntek Kamarazeneest A Fasang-család Szombat Orgonaest Kunst der Fuge Zászkaliczky Tamás Vasárnap Kantátaest Lutheránia Kamp Salamon Igehirdetéssel budapesti lelkészek szolgálnak. A belépés díjtalan. JÉZUSSAL TOVÁBB összefoglaló címen Diakóniai evangéli­­zációt tartunk Gyenesdiáson 1991. júli­us 8-11-ig. Szeretettel hívjuk és várjuk azokat a testvéreket, akik a szeretetszolgálatban munkálkodnak, ill. érdeklődnek egy­házunk ezirányú szolgálata iránt. Ott­honaink munkatársait külön szeretet­tel hívjuk. Jelentkezés június 15-ig ifj. Kendeh György diák. üv. lelkésznél (1134 Budapest, Kassák L. u. 22.) Részvételi díj: 700,- Ft. A jelentkezés után részletes programot küldünk. , .. Apróhirdetés Toronyórák, harangok villamosítása, harangozóautomaták, higanykapcsolók kiváltása garanciával. Korlátozott számban higanykapcsolókat ingyen szolgáltatok egyházközségek részére. Orbán József, Gyomaendrőd, Bocskai u. 31. Tel.: 67/31-840. Építési és felújítási munkát vállal PUSZTA VARI ATTILA építési vállal­kozó. BUDAPEST II.. Keleti K. u. 43. sz. Tel.: 1-352-128. A Magyar Evangéliumi Aliansz ve­zetőségválasztó közgyűlését tartja 1991. június 7-én, pénteken 17 órai kez­dettel a Metodista Egyház Budapest VI., Felsőerdősor 5. szám alatti imater­mében. Minden érdeklődőt szeretettel vá­runk. A Magyar Evangéliumi Aliansz Vá­lasztmánya Pályázati felhívás Az Evangélikus Országos Egyház pályázatot hirdet megüresedés kö­vetkeztében a fóti Kántorképző In­tézet gondnoki állásának betöltésére. Szolgálati lakás van. Fizetés megállapodás szerint. Je­lentkezni lehet írásban június 1-jéig az Evangélikus Országos Egyházi Iroda címére. (1085 Budapest, Ül­lői út 24.) Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelés szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (910045/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 91.20022 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA elnök-vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza I —---

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom