Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-09 / 23. szám
Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1991. JÚNIUS 9. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 20 Ft Egykor formátlan, éles szikladarab - most gömbölyű sima kavics. Milyen végtelen a türelmed, milyen végtelen a kegyelmed, milyen végtelen a Te időd, Uram! Tamás Jenő A TARTALOMBÓL Mai számunkhoz mellékletet adunk Zsinati Híradó címmel. Ezért a lap ára: 20- Ft. Előfizetők az előfizetésükért kapják. A Magyarországi Ökumenikus Tanács tagegyházainak NYILATKOZATA a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével foglalkozó törvényjavaslatról A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról alkotott 1990. évi IV. törvény alapján egyházaink tovább kívánják bővíteni a hitélet területén kifejtett szolgálatuk mellett a nevelési-oktatási, a kulturális és a szociális-, egészségügyi tevékenységüket is. Ezekhez azonban hiányoznak a megfelelő vagyoni és infrastrukturális eszközök, elsősorban az egyházi ingatlanok és más vagyontárgyak a 40-es és 50-es években történt államosítása miatt. Ezen államosításokat az egyetemes lelkiismereti és vallásszabadságot, valamint az egyházak szabadságát önkényesen korlátozó erőszakos intézkedéseknek tekintjük. Az ily módon elvett vagyonra vonatkozó jogigényünket fenntartjuk. Tulajdoni jogáról csak bármely egyházi jogi személy döntésre hivatott testületé mondhat le. Egyházaink mai helyzetét és lehetőségeit ismerve, kijelentjük, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény elfogadását követően azokat az államosított ingatlanokat és intézményeket igényeljük vissza, amelyek a társadalom erkölcsi megújulását is elősegítő hitéleti szolgálat kiterjesztéséhez, az egyházi oktatás-nevelés, kultúra és a szociális-egészségügyi gondoskodás iránt jelentkező növekvő igények kielégítéséhez feltétlenül szükségesek és amelyeknek működését - részben e tevékenységek normatív állami támogatásával - biztosítani tudjuk. Egyházaink működéséhez biztosítandó ingatlanok használatba ill. tulajdonba vételekor - akár volt egyházi tulajdon, akár más ingatlan átadásáról legyen is szó - különösen is fontosnak tartjuk a helyi szinten történő egyeztetést az önkormányzatok és egyházközségek között. Az elfogadásra kerülő törvény alapján történő ingatlanátadás oly módon menjen végbe, hogy társadalmunkban további feszültségeket ne okozzon. Mivel a mai körülmények között egyházaink jövőbeni lehetőségei nem állapíthatók meg pontosan, ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az 1991. évi igénybejelentési kötelezettség ne legyen jogvesztő, hanem a végrehajtásra előírt 10 éves időszak alatt az ingatlanjegyzék kiegészíthető legyen. A törvényjavaslat körül kialakult vita felveti az állam és egyház közti kapcsolat teljeskörü rendezésének igényét. Ennek során célszerű lenne az egyházakat olyan helyzetbe hoziji, hogy a vissza nem kért, illetve tulajdonukba bármilyen oknál fogva vissza nem adható ingatlanok hozadékából jövőbeni, reménységünk szerint kiteljesedő szolgálatuk tárgyi feltételeit a maguk erejéből teremthessék meg. Budapest, 1991. május 15. Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Baptista Egyház Magyarországi Metodista Egyház Magyar Ortodox Egyház Zsinatra készülve, különböző megbeszéléseken, fórumokon gyakran éreztem úgy, hasonlóak vagyunk az első Húsvét és Pünkösd között élő tanítványokhoz, helyzetükhöz, gondjaikhoz, terveikhez. TudjaK, hogy lezárult életük egy korszaka és merőben új kell kezdődjön. Túl vannak a kereszt tragédiáján, a feltámadás csodáján, örömén, a Jézussal találkozások élményén, együtt vannak, összetartoznak. Meghökkentően azonos gondolkodásmódjuk a mai egyházi viták alapelemeivel. Folytatni a munkát - kontinuitás -, meg is van ehhez a természetes vezető Péter személyében, és elhatárolódni a múlttól - diszkontinuitás -, attól, amit nem lehet vállalni és ezt kézzelfoghatóan kifejezésre is juttatni. Az Apostolok Cselekedetei első fejezetében olvashatunk erről. Péter a szónok, mintegy százhúsz főnyi sokaság van velük - ennyi maradt az ezrekből -, elhangzik a beszéd, elhatárolódás Júdástól és megválasztják Mátyást - többes jelölés után - apostolnak. Minden tisztességes és logikus, az írásra hivatkozva és imádkozó lelkülettel történik. Akárcsak ma, a mi életünket tekintve drámainak minősíthető változás után, többek között egyházunkban. Együtt vagyunk, imádkozunk, tanulmányozzuk az Igét, elhatárolódunk a múlttól, fontosnak tartjuk a személyi kérdéseket és igyekszünk ezekben korrekt módon, jól dönteni. A Szentlélek kitöltése után megváltozik minden. (Apostolok Cselekedetei második fejezet.) Elhangzik Péter igehirdetése, úgyis mondhatjuk, az első pünkösdi evangélizáció, aminek nyomán létrejön az első gyülekezet, mintegy háromezer lélek. Nem szabad lebecsülni a zsinat feladatát, az alkotmányozást és törvényhozást, természetes, hogy törekszünk az optimális egyházszervezet és gazdálkodási rend kialakítására. De mindez legjobb esetben is hasonló lesz az apostolok pünkösd előtti buzgólkodásá-FÉLVE SE FÉLVE SIÓFOKON Épül a siófoki lelkészlakás és a hozzá tartozó gyülekezeti terem is. A fényképen a felhúzott falak. A köralakú gyülekezeti termet az álló faoszlopok jelzik. Finn fenyők, akárcsak a már elkészült templomban is. Fontos írni ismételten egy talán mindössze 200 lelkes kis gyülekezet templomáról, tudósítani épülő lelkészlakáról? Soknak is érezhető az ismételt odafigyelés, aránytalannak az ide beépített milliók, eltúlzottnak az igényesség, szerénytelennek az építtető gyülekezet és lelkész. A szerzett tapasztalatok azonban az ellenkezőjéről győzik meg az embert, nem egy kis gyülekezet nagyzolása az a templom, s most a mellé épülő egység. Nem túlzás számomra sem hogy mindez, túllépve helyi érdekeken, valóban „országos ügy”. Közhely, hogy Siófok idegenforgalmi központ. De a számok mégis meglepők. Májustól szeptemberrel bevégezve 2 millió külföldi tölt el Siófokon legalább egy éjszakát, mondják a városházán. A főszezon hétvégein 100-150 ezer vendéggel számolnak. Júniustól augusztusig egyéb hétköznapokon is 60-70 ezer ember van a 30 ezer lakosú városban. Az idelátogató evangélikusok számát persze csak becsülni lehet. De a külföldiek nagyobb része német és skandináv: finnek és svédek, tehát nagy százalékban hittestvéreink. Évente száz és százezernyien... Eddig sok külföldi hiába kereste az evangélikus templomot. Most május elején prédikálhattam a siófoki istentiszteleten. Mintegy 150-en voltunk, ebből 50 német. A jelenlévők egyharmada külföldi vendég, pedig jóval a szezon előtt voltunk. Az nem lebecsülendő, hogy a templom máris komoly idegenforgalmi vonzásba került. Ezt igazolja a múlt nyári statisztika, a nyitva tartott templomban a napi 3-400 látogató. Április közepén Makovecz Imre építészről a frankfurti TV sugárzott műsort. Az adás fele a siófoki templommal foglalkozott. Néhány nap múlva egy német házaspár próbál bejutni: „Láttuk a műsort, mondtam a feleségemnek: nem voltunk még Magyarországon, menjünk el... Számoljanak azzal, hogy mások is jönnek...” Az idegenforgalmi látványosságon túl természetesen fontosabb a templom igazi szolgálata. Hétközben lehetőség az elcsendesedésre, vannak, akik beülnek (Folytatás a 3. oldalon) Pünkösdi zsinat hoz, melynek ma is erős jelképe az apostolválasztás. Lesz-e valóban megújulás egyházunkban - melynek látványos, de nem kizárólagos jele a százhúsz helyett háromezer lélek -, eredményes és a vágyott megújulást szolgáló lesz-e a zsinat, mindez attól függ, kitöltetik-e közöttünk is Isten Szent Lelke. Tudjuk-e, mint az első igehirdetés hallgatói, megrendült, nyitott szívvel feltenni a kérdést: „mit tegyünk atyámfiai férfiak?”, vagy mindenki, egyének és csoportok úgy vélik, hogy ők tudják legjobban, hogy mit kell tenni, nincs szükség másra és legfeljebb a kegyes szóhasználat marad meg a Krisztussal töltött időből. De olykor még az sem. Nagy veszély a zsinaton, ha gondolkodásunk, kérdésfeltevésünk, beszédünk... csaknem teljesen az időszerű politikai gondolkodást és stílust tükrözi majd. Az egyház, benne a zsinat igényelt sokszínűsége, az azonos hitvalláson, közös hiten nyugvó, természetes különbözőségeinkből - nemek, nemzedékek, érdeklődések, intellektusok stb. közti különbségek adódó sokszínűség, amely nem eltérő érdekeket, pártállásokat fejez ki, hanem az Isten népe, az egyház érdekét kívánja minden színnel szolgálni. Ezért is szükséges minden felfogásnak, színnek megjelennie a zsinaton. Nem rajongás úgy vélni, hogy az egyházban minden alkalomnak a Jézus Krisztussal találkozás lehetőségét kell szolgálnia. Közvetlenül és közvetve. Nem jelképesen, hanem valóságosan kezdődik istentisztelettel a zsinat. Nem rajongás az egyház mai anyagi helyzetében, amikor az állami támogatás és a külföldi segítség a két fő forrás, utalni az első gyülekezet tag-A legnehezebb tizentúlinak lenni. Iskolából ki, iskolába be. Pályát kell választani. Évnyitóról évnyitóra csak ez hallatszik, komolyabban kell venni, az idén szigorúbbak lesznek a feltételek. Ebben az életkorévtizedben történik a legtöbb, a legéletbevágóbb esemény. Vége az alsótagozatnak, lejár a kötelező iskolai idő, lehet valaki szakmunkás, válhat középiskolássá, de megízlelheti a sehova-fel-nem-vett „súlytalanságát”. Tartozhat az ifjúságnak ahhoz a 10%-ához, amelyik „egyetemi polgár”. A legnagyobb harcok is ebben az évtizedben dúlnak. Kik között? Gyermek és szülő között. Mit tanuljon még? Különórák: zene, nyelv, torna. Órarend az iskolában, más menetrend otthon, de konfirmálni is kellene. Nehéz ma gyereknek lenni! Mit lehetne elhagyni? A nyelv fontos. Nem az, amit az iskolában tanítanak, valami mást. Zene, de milyen hangszeren? Sport, de ahhoz korán kell kelni. A nap viszont falun és városon huszonnégy órából áll! Hála Istennek! Pedig még lehetne többet beletömni. Hittan! „Akarsz, vagy nem akarsz?!" Ez az a tárgy, ahol megkérdeznek. Ezen az egy ponton csupa demokratikus szülő. Választhat a gyerek. Modern gondolkodásúak. Majd eldönti felnőtt korban. Nehogy túlterhelt legyen. Még olyan indok is van, hogy van olyan kisegyház, ahol felnőtt korban keresztelnek az illető döntése szerint. Az a modernebb. Egy tényt azonban az „okoskodók” eltévesztenek szem elől, ők nem bízzák a véletlenre a jövő idejű döntést. Bibliával a kézben készülnek és készítenek fel a döntésre. Ne kullogjunk az események után, amikor a gyermekek csak egyszer ennyi évesek, s ez az egyetlen évtized az utolsó a felnőttéváláshoz. A konfirmáció évtizede. Ebben az évtizedben hangzik el: „vallom az evangélikus keresztyén egyház tiszta és igaz tanítását, és hozjaira, akik vagyonukat, javaikat a rászorulóknak adták. Ma nem az ősi, biblia-tized, hanem a jövedelem egy százalékának felajánlása is gondot jelent. Ma, amikor az egyházi vagyon körüli vitákban többen egyházellenességet is próbáltak gerjeszteni, világossá kell tegyük, az egyházban ingók és ingatlanok az evangélium ügyét, a rászorulók megsegítését szolgálják. Missziói zsinatra van szükség. Ne féljünk vállalni. Ahol az alapfeladat, a törvényalkotás is a hit erején, bölcsességén nyugszik, de a zsinat ennél messzebbre is eljut. Az üzenetig. Embereken, közösségeken, egyházon, társadalmon, nemzeten csak Jézus Krisztus kegyelme segíthet ma is. A zsinat nem hetven ember ügye, hanem az egész egyházé. Szükségünk van mennyiségi növekedésre - százhúszból háromezerre -, de hasonlóan fontos a megújulást követő minőségi megerősödés. Egyházunkat is sújtotta az elmúlt évtizedek kontraszelekciós trendje, tehetséges fiatalok távoltartása a papi pályától, értékes lelkészek háttérbe szorítása, szolgálatra kész gyülekezeti munkások mellőzése. A zsinat alkalom és példa kell legyen az egészséges szelekció érvényesülésére. Magán a zsinaton és a zsinat témáit feldolgozó számos gyülekezeti és közegyházi alkalmon hangot, helyet kell kapjanak azok az idősek és fiatalok, férfiak és nők, akiket Isten kegyelme megérintett, elhívott, és akik igy alkalmassá váltak arra, hogy menjenek másokat tanítvánnyá tenni. Zsinati atyák! Elsőnek nekünk kell megtérnünk, ha alkalmasak szeretnénk lenni a zsinatra, ha másokat Jézus Krisztushoz akarunk vezetni, ha vállaljuk a pünkösdi evangéliumot, annak hirdetését. Hogy ne befeléfordulás, marakodás, sorshúzásnak megfelelő szavazások, hanem az Ö ügye legyen munkánkban a meghatározó. Isten kegyelme legyen velünk. zá hűséggel ragaszkodom!" Meddig?? A gyakorlat kérdezteti velem: meddig vallja a konfirmandus az evengélikus keresztyén egyház tiszta és igaz tanítását? Meddig gyakorolja és éli ezt a tanítást tisztán és igazán?! De a család is, amelyikben él. ahova hazajár, ahonnan a kulcsot kapja, ahol csendben kell lennie, mert TV-znek az „ősök”. „Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szere let ben növekedjek, és a hitben megállják, mindhalálig." Sorsdöntő tíz év a „tízentúliak” évtizede. Felkészülés a házasságra, az egy életre szóló szövetségre. Aki most kicsapong, az felkészül a házasságkötés utáni kicsapongásra. Aki most nem harcol a bűn ellen, az felkészül arra, hogy megadja magát később is a bűnnek. Ez azt eredményezi, hogy nem fejlődik a szeretetben és a hit kérdésében kidől a sorból még a halál előtt. Most 1991. évet írunk. Sok minden változott egyesek véleménye szerint -, nem eléggé. Itt ki, mire vár? Azokat kérdezem, akiknek tízentúli gyermekeik vannak. Sok helyen tartoznak gyermeküknek keresztséggel, bizonyságtétellel, idővel, csenddel, együttléttel, a templom csendjével, konfirmációval,. Hazánk evengélikus egyházában 253 lelkész szolgál. Ez nem sok, de a szülőkkel történő összefogással elég ahhoz, hogy megtanuljuk, amit Luther tanít: „Istent félnünk és szeretnünk kell" ahhoz, hogy megtanuljuk és megtanítsuk: mit jelent a 10 parancsolat, mit jelent az ámen, mi a mindennapi kenyér, mi a gyónás, mit jelent új életben járni?! Akkor induljunk el, mert ezek a gyerekek még tízen túliak, nevelhetők, taníthatók, gyerekek, iskolások és tanulók. Káposzta Lajos Frenkl Róbert Offertorium az Evangélikus Nyugdíj osztály javára Meleg szeretettel ajánljuk gyülekezeteink tagjainak figyelmébe a mai offertóriumot. Ez a mai offertórium egyházunk nyugdíjasaié, betegeié, gyászolóié. A hivatalosan kért offertóriumok általában egy-egy országos intézményt vagy gyülekezetei segítenek. A mai offertórium célja más. Ismerjük nyugdíjasaink helyzetét. A lelkészi fizetések alacsony volta miatt a lelkészi nyugdíjak alacsonyak. Különösen is azoké, akik régebben mentek nyugdíjba. Ezért a Nyugdíjosztály ezt az offertóriumot arra használja föl, hogy alkalmanként segélyt adjon hoszszabb betegségben szenvedőknek. Halálesetkor hozzájáruljon a temetési költségekhez. Karácsony táján kis ajándékkal segítse a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőket. Az elmúlt évi offertórium 20%kal volt magasabb a korábbi esztendeinél. Legyen hála Istennek ezért és köszönet azoknak, akik ezt az összeget összeadták. Ha azonban az infláció mértékét nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy a kifizetett segélyek összege kevesebb segítséget jelentett, mint a korábbi évben. Szeretettel kérjük gyülekezeteink tagjait, hogy amikor vasárnap a perselybe teszik adományukat, gondoljanak azokra az általuk ismert vagy ismeretlen rászorultakra, akik rövid időn belül ebből az összegből kapnak segítséget gondjaik, bajaik enyhítésére. JÉZUS A CSALÁDBAN AZ ÉLET ELŐESTÉJÉN
