Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-19 / 20. szám

Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1991. MÁJUS 19. PÜNKÖSD ÜNNEPE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 20 Ft HMM Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Rém 5,5) 59 LÉLEK FUVALMA, DRÁGA ÉGI TŰZ” AZ UR LELKE IGE S SZENTSÉG BETÖLTI A FÖLDET, ÁLTÁL EBRESZT HITET. ÍH4 UK • ' A TARTALOMBÓL " JELENTÉS NÉMETHONBÓL ÚJ ESPERES A S0M0GY-ZALAI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN NÉMET ÉS SZLOVÁK TESTVÉREINKNEK TÚRMEZEI ERZSÉBET VÁRJUK SZENTLELKEDET! Vízhiány... fertőzött vizek. Jó az évezredes csodáról énekelni, amikor megitatni a szomjasakat kősziklából forrás fakadt... s mai csodákra várni. Élő Jézus, legyen, ahogy ígérted! Ejtsenek ámulatba minden népet a vizek új csodái! Ha aki szomjazik, hozzád siet, Te ma is adsz neki élő vizet. S ha hisz Tebenned, leikébe árasztod Lelked, és belsejéből élő víz folyamai ömlenek. A sivatagban források fakadnak, s amerre az élő víz buzog, árad, oázis támad mindenütt, szerte a Földön. Add Lelkedet, hogy áradjon, ömöljön, élessze fel az elepedteket, halálra váltakat! Áradjon az irgalom, szeretet, amerre szerte a világon ezer meg ezer új forrás fakad! Várjuk a vizek új csodáit. Várjuk Szentlelkedet! Egy könyvben olvasom: „A grazi televízió 1981. pünkösdi vallásos öt percében... Hans Walter egy szemléltetőeszközt is vitt magával, egy futball­­labdát. Pár perces beszédében egyszer csak kezébe vette a labdát, kiengedte, kinyomta belőle a levegőt, így már nem lehet vele játszani, csak eldobni. így érzékeltette beszédjének lényegét, azt, hogy Lélek nél­kül nem sokat ér az ember. Semmit.” Egy petyhüdt bördarab. Semmire se használható. Ennyi a hitünk Lélek nélkül. Nekünk egész gyűjtemé­nyünk van belőle. Összetöppedt, ráncos, hasznavehetet­len labdákból. Gumi, műanyag és bőr. Piros, sárga, tar­ka. Udvarunkban évekig állt egy nagy tövises, büszke agávé. Minden tavasszal első dolga volt, hogy ádáz mó­don fölnyársalja fiaim vadonatúj labdáját. Mintha ez lett volna a dolga, mintha hosszú téli éjszakákon erre a pilla­natra várt volna. így hát gyűjteményünk van leeresztett, ráncos labda-emlékekből. Születésüket könnyek kísér­ték, bánat és tehetetlenség. Nem jók már semmire. Mindenkinek van ilyen labdagyüjteménye. Élénkpiro­sak, fakózöldek. Alig-használt fényesek és szürkésre ko­pottak. Levegőt keresünk. Valami jótékony fuvalmat, ami megtölti őket, hogy pattanjanak, feszüljenek, hogy boldogan vegyük használatba őket, hogy örömöt okoz­zanak. Jöjj, Szentlélek - kiáltjuk ma -, mert petyhüdtek va­gyunk, hasznavehetetlen szomorú labda-emlékek. De hát hogyan érkezik? És hogyan érkezik hozzám? Hoz­zánk? Testvéremhez és barátomhoz, gyülekezetemhez és egyházamhoz? Automatikusan, minden körülmények között működő törvényszerűséggel aligha. Gyanítom, hogy földre taszító csodával sem, hisz ez oly idegen Atyánkká és testvérünkké vált, embertestbe rejtőzött Is­tenünktől! Harsányan nem. Rideg automatizmussal sem. Hogyan hát? Megfoghatatlanul. Szinte szemérmes titokban és szent csöndben, mint jóformán minden sors­döntőén nagy eseménye az életünknek. Amikor megérkezik, Krisztus a múltból a jelenbe lép. A történelem egy letűnt óriása az életem részévé válik. Nincs pont a mondat végén. Mert már nem példa csupán, akit jó lenne követnem, szinte utánoznom. Hanem úti­társ. Akit felébreszthetek, ha viharfelhők sűrűsödnek fö­löttem. Asztalomhoz telepszik, s rám köszönt a béke s a földön elérhető teljesség. Vállamra teszi a kezét: ne sírj! Szemembe néz: többé ne vétkezz! Rám tekint: szeretsz engem? Utánam kiált a fára: ma nálad fogok megszállni. Kilép a múltból, s én teljes emberré válók. Felszabadult, boldog, tiszta emberré. Mert Ő akarja. Mert így akarja. Eloszlik árvaságom, bizonytalanságom, kérgessé vált ke­ménységem. Tanítvánnyá válók, akinek Mestere van. Almikor megérkezik, megelevenedik az evangélium holt betűje. Hányszor pergettem a lapjait! Hányszor csuktam össze, mert nem értettem! Hányszor hirdették nekem, s csak akkor riadtam fel, amikor gondolataim a hétfői tennivalók közt sürgölődtek! Hányszor szorítot­tam magam a székre: olvasnom kell! Olvasni akarom! Micsoda pillanat, amikor élet költözik a betűkbe! Hiszen ez nekem szól. Pont arról, amivel kínlódom. Amit eddig nem fogtam fel. Ami miatt küszködöm, ami között ver­gődöm. Megvigasztal, látni tanít. Megtölt erővel, hihetet­len bátorsággal. Ez a szó az enyém. Nekem írták. Nekem mondják. Nekem üzenik. Hinnem szabad. Építeni lehet rá. Forrás, ami sose szárad ki. Olvasó emberré válók, aki megtanulta forgatni és érteni a Könyvet. Amikor megérkezik, közösséggé válik, ami eddig szer­vezet volt: az egyház. Beültem a templomba, és megvolt a véleményem a többiekről. Sajnos, majdnem mindenki­ről. Magam maradtam volna mint tiszta és feddhetet­len?! Sejtettem, ez képtelenség, de legyőzni nem tudtam. Arcok villantak föl előttem, papok és hívők. Akik bár templomba járnak, bár prédikálnak, de... tudom, amit tudok. Micsoda képmutatás! És most? Ők nem lettek jobbak. Én tanultam meg testvért látni. Sorstársat, aki küszködik és leáll. Fut és megbotlik. Győz és megverik. És megtanultam imádkozni. Végre nemcsak magamért. Őértük is. A gazdag közben én lettem. Kiábrándító em­berek helyett testvérekre találtam. Recsegő-ropogó, bű­nös és ósdi szervezet helyett - anyaszentegyházra. Amikor megérkezik, végre megmozdulok. Jó cseleke­detek. Keresztyén életmód. Tanították, sulykolták, itt­­ott még példaként is elém vetítették. Rabszolgamorál - dünnyögtem, és nem mozdultam. Képtelenség - szögez­tem le, és bénultan ültem tovább. Nem nekem való - állítottam, s választottam továbbra is a tunya beletörő­dést. A Lélek erő. Mozgósító erő. Nemcsak a régi tanít­ványt sodorta magával Jeruzsálem utcáira. Miért csak a hajdani némákból faragott volna tanúkat? Erőt kaptok. Ezt Jézus nem egyetlen nemzedéknek ígérte. Követőinek ígérte, akik között, legkisebbként bár, de ott vagyok én is. Ahogy a régiek nem váltak hibátlanokká, úgy mi sem fogunk. De amint ök egészen mássá lettek, úgy lehetünk mi is. A Lélek erő. Kimozdít, felkavar, elindít. Legyőzi az összes röghöz kötő erőt. Eleven energia. Isten teremtő és újjáteremtő energiája. Nélküle nagyon szegények vagyunk. Szomorú labda­emlékek. Talán az a legfájdalmasabb, hogy felismerhe­tők. Valaki ránk néz, és így szól: jaj, hát ez labda volt valamikor! Esetleg labda lehetne. Csak levegő kéne bele. Szél. Jótékony fuvallat. Lélek. Hogy azzá váljon, ami lehetne. Aizzá, amire való. Aizzá, ami. Ne kelljen a sarok­ba dobni. Ne kelljen sajnálni, mint haszontalan lim­lomot. Levegő kellene. Lélek. Minden pünkösdi énekünk egy nagy, könyörgő imád­ság. Mert levegőre szomjazva, ez az egyetlen, amit tehe­tek : kiáltok és könyörgök. Ha önmagámra tekintek, s ha gyülekezetemre, ha valakire, aki fontos nekem, s ha egy­házamra, s ha úgy érzem, ide levegő kellene, szél és Lélek, akkor eljött az idő, hogy imádkozni kezdjek. Ez az egyet­len, amit tehetek. Mert a Léleknek nem vagyok sem birto­kosa, sem irányítója. Kizárólagos tulajdonosa sem. Em­ber vagyok, aki légszomjjal küszködve Lélekért kiált: „mielőtt még elkényelmesedem mielőtt meghal a jóság zsigeremben mielőtt két kisfröccsért eladnálak Júdásod leszek mielőtt legyintenék mielőtt belenyugszom mielőtt megkeserül számban a neved mielőtt megfeketedik a fény a szívemben” (Puszta Sándor: Zsoltár rendkívül) Ekkor talán feldereng a Mester régi szava: „Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle ?... Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekei­teknek jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szendéiket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11, 11-13.) Szabóné Mátrai Marianna PÜNKÖSD, 1991 Az Egyházak Világtanácsa pünkösdi üzenete Az Egyházak Világtanácsa canberrai nagygyűlésén Isten Szendéi­két hívtuk segítségül, hogy újítsa meg a teremtett világot. A Lélek egy és szent, Isten örök ajándéka Krisztus egyházának. A Lélek szabadsá­gunk és örömünk egyetlen forrása. Krisztus mennybemenetelekor azt ígérte tanítványainak, hogy nem hagyja őket magukra. Megígérte, hogy az Atya elküldi Szendéikét, aki velük marad, így születik meg az egyház. (János 1,9) Pünkösdkor az egyház születésnapját ünnepli. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyi­kükre. Megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta, hogy szóljanak... Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.” (ApCsel 2,1-4,44.) A Szentlélek jelenlétével és erejével folytatjuk utunkat együtt a cél felé, amelyre mindannyian elhivattunk és Isten vezet bennünket. Pün­kösd Krisztus feltámadása utáni kinyilatkoztatás, egy új korszak kezdetét jelzi. Ettől kezdve élhetünk a Lélekben. A Szentlélek a Pártfogó, az egyház védelmezője, az igazság, szabad­ság, egység Lelke. A Lélek által kaphatja meg Isten ajándékait megkü­lönböztetés nélkül, egyenlően mindenki. A Szentlélek oszlat el zűrza­vart, káoszt. A Szentlélek szabadít meg Bábel átkától, egyesítve ben­nünket, egyetértést teremtve. A Szentlélek által juthat el hozzánk a messiási kinyilatkoztatás, Isten népének új története, a feltámadás győzelme a halál és a bűn felett, előremutatva az új Jeruzsálemre. Pünkösd összefoglalja mindazt, ami korábban történt: Urunk szü­letését, életét, szenvedését, kereszthalálát, temetését, feltámadását. Minden nép, a teljes ökumené imádságával részt vesz Pünkösd ünneplésében: „Jövel Szentlélek!” Ma teljesül be az örök élet reménysége, mert ismerjük az Alfát és Omegát, az Elsőt és Utolsót, a Kezdetet és Véget. Pünkösd napján Krisztus a Szentlélek örök tanújává vált. Ma pedig Ó hív bennünket, hogy tanúivá legyünk. Pünkösd mindenek egységének napja. Egyek vagyunk, ahogyan Krisztus is egy az Atyával és ahogyan az Atya egy a Fiúval és a Szentlélekkel. Ez az egység Isten legnagyobb ajándéka. Mindannyian testvérek vagyunk, senki sincs egyedül, senki sem kívülálló. Pünkösd közösségében, az egyházban mindannyian együtt vagyunk, senki sincs elszigetelve. A Szentlélek egyesít bennünket ellenségünkkel, ba­rátunkkal, idegennel, a bebörtönzöttel, a fogollyal, a szegénnyel, a menekülttel, a bevándorlóval, a bennszülöttel, a kisebbségekkel, a hajléktalanokkal, a szenvedőkkel, a betegekkel, a sebesültekkel, az elveszettekkel és reménytvesztettekkel, a kicsivel és a legkisebbel. Pünkösd napján a Szentlélek életet ad, ezért nekük is óvnunk kell azt. A Szentlélek vigasztal, ösztönöz és megbocsát, mi is így cseleked­jünk. A Szentlélek megszabadít, mi is szabadítsuk meg a megkötözöt­­teket. A Lélek igazságot hoz, mi is munkáljuk az igazságot. Békét hozva a Szentlélek bennünket is a béke követeivé akar tenni. Együtt imádkozzunk Pünkösd ünnepén egymásért, könyörögjünk azért, hogy a Szentlélek maradjon velünk és egyházával és teremtsen közöttünk valódi egységet. A7. Egyházak Világtanácsa elnökei: Anna Marie Aagard professzor, Dánia Eunice Santana lelkész, Puerto Rico Vinton Anderson püspök, Amerikai Egyesült Államok III. Shenouda pápa, Egyiptom Leslie Boseto püspök, Salamon-szigetek Dr. Aaron Tolen. Kamerun Partheneios Alexandria metropolitája Priyanka Mendis, Sri Lanka Hiszem, hogy saját eszemmel és erőm­mel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evan­gélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyhá­­zat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, meg­szenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az anyaszentegyház­­ban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád. Ez így igaz! (Az Apostoli Hitvallás harmadik hitágazatának lutheri magyarázatából a kiemelt mondat alapja a lapunkban közölt meditációknak.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom