Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-17 / 11. szám
Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1991. MÁRCIUS 17. BÖJT ÖTÖDIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft A mindennapi életben azt mondják az olyan emberekről, akik valamit véghezvittek, hogy nyomot hagytak maguk után. ...Az Úr Jézus másféle célt tűz elébünk. Barázdát húzni, azaz olyan áldásosat cselekedni, amely azután eltűnik. Amikor a kalászok ringanak a földeken, ki látja még a barázdákat? És aki végigtekint ezen az aranyló tengeren, vajon azok nevét, akik a barázdákat húzták? így kell nekünk is csendben az Úrra tekintve barázdát hasítanunk. Albert Schweitzer mm „MI AZ IGAZSÁG?” Zsinat és hitvallás Törvényalkotó zsinatunk júniusi összehívása előtt sokan teszik föl a kérdést: mennyiben lesz feladata ennek a zsinatnak, hogy egyházunk mai hitvallási kérdéseivel is foglalkozzon. Azok, akik összekötik a zsinat és a hitvallás fogalmát, olyan nagy egyházi eseményekre gondolnak, mint például a 325-ben Nicea városába összehívott zsinatra, amelyik az ún. Niceai Hitvallást alkotta meg. Századunkból ismeretes a római katolikus egyház második vatikáni zsinata, a reform-pápa néven ismert XXIII. Jánossal. Ezen a zsinaton hosszú évek munkája nyomán a római katolikus egyház életét, liturgiáját és mai világhoz való viszonyát meghatározó nagy zsinati dekrétumok születtek. A zsinati hozzászólások sorában ott találjuk mindenek előtt az egyházunkban ismert és tisztelt Testvéri Szó Közösségi Mozgalom hozzászólását és ebben javasolják, hogy a zsinat foglalkozzon egyházunk törvényeinek újjáalkotása mellett és azokon túl teológiai alapvetésünk kérdéseivel. Meg kell jegyeznem, hogy minden evangélikus egyházi törvénykönyvben megtalálható hosszabb vagy rövidebb formában az elején az a preambulumnak nevezett rész, amelyikben bevezetésként a törvényalkotók megállapítják az illető egyház hitelvi alapjait, a Szentírás és a hitvallási iratok érvényességét. A kérdés sokak számára ma nem az, hogy ez a preambulum, ez a bevezetés ott legyen-e a törvénykönyvben vagy nem, hanem sokkal inkább arra gondolnak, a kétezredik esztendő felé közeledve a zsinat alkalmát használja föl egyházunk arra, hogy megfogalmazza tanítását arról, mi a helye és szerepe a modern európai társadalomban. Idézve a Testvéri Szó iratát, például ilyen fejezetcímek szerepelhetnének ebben a hitvallásban: „Az egyház társadalmi és politikai környezetében. Az egyház autonómiájának jellegzetességei. A keresztyének kettős állampolgársága. Az egyház szerepe a társadalom alakításában, a kutatásban és az oktatásban. A családi élet hangsúlya. Az evangélikus iskolák jelentősége. A katonai szolgálat kérdései. Az egyház tanítása a szekularizációról és küzdelme a szekularizmus elen. Az egyház tanítása a környezet védelméről, a tudományos-technikai forradalom helyes értékeléséről, a nemzetekről és a hazáról.” A felsorolt címek egy fejezetet alkotnak a javaslatban a nyolc hitvallási fejezetből. A témákból is látszik, hogy a javasolt „rövid” teológiai alapvetés e témákra kitérve nagyonis hosszúra nyúlna, hiszen valamiképpen az egész evangélikus dogmatika és etika feldolgozásra kerülhetne. A Testvéri Szó javaslatával szemben mások azt hangsúlyozzák, hogy evangélikus értelemben a magyar egyházi gyakorlat szerint a zsinat nem hitvallásalkotó, hanem egyházi törvényeket alkotó összejövetel. Ennyiben különbözik a református egyház gyakorlatától is, ahol a zsinat funkciója a törvényalkotás mellett egyházkormányzói tevékenységre is kiterjed. Mi legyen hát a megoldás? Ragaszkodjunk egyértelműen régi hagyományos zsinatértelmezésünkhöz és vessük el a mai hitvallási kérdéseket? Vagy menjünk bele először a hitvallási kérdések megtárgyalásába és csak azok befejezése után kezdjük el a törvényalkotást? A felsorolt kérdések ismeretében egy ilyen mai hitvallás kidolgozásához nekünk is több évre lenne szükségünk. Azt gondolom, a felvetett kérdések a következő módon oldhatók meg, figyelve arra, hogy nemcsak törvényalkotásunk, hanem gyülekezeti életünk, evangélikus missziónk, igehirdetésünk és tanításunk sem nélkülözheti a mai hitvallást. A törvényalkotó zsinat munkájával párhuzamosan önkéntes jelentkezőkből olyan teológiai bizottságot kellene összeállítanunk, amelyik vállalja a munkát. Ennek a csoportnak elsősorban olyanok lehetnének tagjai, akik nincsenek lekötve a zsinati tagsággal járó többletterheléssel. Elsősorban olyan teológusok és nem-lelkészek jöhetnének számításba, akik a zsinat munkájától függetlenül maguk határoznák meg munkamódszereiket és azt a feladatot tűznék maguk elé, hogy a zsinat befejezésére elkészüljenek egy olyan mai hitvallással, amelyik nem teljes dogmatika és etika akar lenni, de feleletet ad legégetőbb kérdéseinkre. Az a reménységem, hogy az Országos Presbitérium és Közgyűlés május 10-re kitűzött ülése foglalkozni tud majd a javaslattal. Dr. Harmati Béla Vas István TITOK Mi annyian vagyunk csak összesen, Amennyi ember Londonban lakik. Miért hogy ezt el nem felejthetem, Míg hallgatom a város hangjait. Nagy város, nagy nép. Itt az idegen Öt világrésznek érzi kapcsait. Vendégük vagyok. Jól bántak velem. Mint gyógyfürdőben, úgy nyújtóztam itt. De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek? Ha nem is angolok, de angyalok Lennének, mit jelent rokontalan Nyelvünk, szívünk nekik? Itt életemnek Egyetlen titka és értelme van: Az, hogy magyar vagyok. Jöjj, Szent Lélek, újítsd meg az egész teremtettséget!- kérdezte Pilátus az előtte rabként álló Jézust. Szólhatunk így mi is gyakorta - újságolvasás, parlamenti közvetítés közben, vagy egy nyilvános önkormányzati ülést hallgatva. „Erős” igazságok feszülnek egymásnak, s a frontvonalon nagy mennyiségben képződik a sértődöttség, keserűség, gyűlölet. Tényleg kellenek nekünk az így (sokszor csak ideiglenesen) győzelemre jutott igazságok?! Vallom: a bajok forrása a többesszám: igazságod. A mi igazunk! A te igazad? Az én igazam! Emberi igazságaink éppúgy viszonylagosak, mint földi létünk minden más jellemzője: életkor, egészség, lakóhely, családi állapot stb. Ézsaiásnál keményen szól az ige: „Mint megfertőztetett ruha, minden mi igazságunk.” (64,5.) JUDICA vasárnapjának zsoltármondata úgy kezdődik, mint bármely kártérítést követelő polgár szava: „Szolgáltass nekem igazságot...” - ám döntő a folytatás: „...Istenem, és pereld peremet! (Zsolt 43,1) Kevés ember jut el ide: az Úristennél keresni az igazat (és nem az igazamat!).. Mennyivel magasabb ez a hely minden hivatalnál, is .mennyivel tökéletese, bb a „kárpótlás”: valóságos és vélt veszteségeink fejében örökértékű „devizát” kaphatunk. S mellesleg: elmarad a dühödt harc is. „Ember haragja Isten igazságát nem szolgálja!” (Jk 1,20) Hallom a felháborodást: de hiszen mi itt élünk a földön, a mindennapi „darálóban”. Aki próbálta, tudja: a mi Istenünk a hétköznapoknak is Ura. Az Ő igazsága: az evangélium (Róm 1,17), életünk minden (nagy és apró, örökkévaló és földi) „válságproblémájának” megoldására elég! A Mindenható Isten igazságot szolgáltatott, amikor rendezte az embervilág adósságát: elfogadta a Megváltó teljes és tökéletes áldozatát. Aki ezt megérti, és eszerint él (lát, értékel, dönt...), birtokában van az igazságnak! Olvastam valahol: „a pokol: a későn felismert igazság.” „Mi az igazság?” - szólt Pilátus (kényes politikai szituációban) ahhoz a Jézushoz, aki nem sokkal előbb mondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Elet!” (Jn. 14,6.) Kérdezzük még: „hol az igazság, mi az igazság?!” Bálint József Zsinati fórumok 1991. június 8-ra összehívott zsinatunk előkészítése céljából a következő területi zsinati fórumokat rendezi egyházunk: 1991. március 16. szombat, de. 10 ó: Békéscsaba; 1991. március 23. szombat, de. 10 ó: Budapest, Evangélikus Gimnázium. Hívjuk és várjuk a környező gyülekezetek, egyházmegyék presbitereit, lelkészeit, gyülekezeti tagjait. Az egyes fórumok istentisztelettel kezdődnek és rövid ebédszünet közbeiktatásával előreláthatólag délután 3 óráig tartanak. Ezzel az imkádsággal a szívében gyűlt egybe az Egyházak Világ Tanácsa 1991. február 7-20. között Ausztrália fővárosában, Canberrában. A nagygyűlésre rávetítette árnyékát a Perzsa-öbölbeli háború fájdalmas valósága. Négyezer résztvevő naponta gyülekezett egybe reggeli istentiszteletre, hogy közösen imádkozzanak az emberiség életében szinte megoldhatatlannak tűnő kérdések megnyugtató elintézéséért. Ortodoxok és protestánsok egyek abban, hogy a teremtettség életének megőrzése (környezetvédelem), a szabadságukban gátolt népek jogainak biztosítása, a megosztottságban élő keresztyénség egységének keresése és személyes életünk megújulása Istentől rendelt küldetésünk. A nekünk legtávolabbi földrészen ez volt az első nagy egyházi gyűlés, amely a kontinens keresztyénéit lelkesítő várakozással töltötte el. Vendégszeretetük volt ennek látható jele, imádságuk és jelenlétük a konferencián pedig a lelki biztatás a világ minden részéből egybesereglett delegátusok fárasztó - olykor 40 fokos melegben végzett - munkájához- Az Egyházak Világ Tanácsa megalakulásától, 1948-tól kezdődően kettős feladatot vállalt magára. Egyfelől egybegyüjtötte szervezetében azokat a protestáns - 1961-től az ortodox - egyházakat is, akik elfogadják az Apostoli Hitvallást, mint hitük tartalmának rövid foglalatát és velük a lelki spirituális közösséget megéli imádságban, éneklésben közös istentiszteletek tartásával. Megvitat teológiai kérdésekét, amelyek a kor követelményeiként felbukkannak és igyekszik azokra választ találni. Másfelől munkája, gyűlései alkalmával állást foglal a bennünket körülvevő világ égető kérdéseiben úgy, hogy mellé áll a jogfosztottaknak, együttérez az elnyomottakkal, a szegényekkel, biztat és segít az éhség, az emberi nyomorúság leküzdésében. így volt szava Canberrában a Perzsaöbölbeli háborúról - annak azonnali felfüggesztését hangoztatva - az egyes országok őslakosainak alapvető jogairól, a Balti államok függetlenségének biztosításáról, a dél-afrikai faji megkülönböztetés megszüntetéséről, a csendes-óceáni szigetek fenyegetett sorsáról, a srí lankai és el-salvadori nyugtalanító eseményekről. A nagygyűlés tarka sokszínűségénél és a legkülönbözőbb helyzetekben élő emberek gondolkodásánál, társadalmi és gazdasági adottságainál fogva nem lehetett egységes a világ kérdéseinek megítélésében. Ez ezen az ausztráliai együttléten különösen is érzékelhető volt. Ebből következően elhúzódó viták, hosszú felszólalások egész sora nehezítette az egységes állásfoglalás kialakítását és terhelte a nagygyűlés munkáját. Az volt a személyes benyomásom, hogy az Egyházak Világ Tanácsa éppen ezért nagyobb hangsúlyt igyekezett helyezni a kéthetes programban a spirituális közösségre. Bár intenzív munka folyt közel egy héten keresztül a négy áltéma: környezetvédelem, szabadság, az egyházak egysége, és személyes megújulás kérdésében, s ebbe a magyar protestáns egyházak héttagú küldöttsége is aktívan bekapcsolódott - képviseltetve magát valamennyi munkacsoportban - az érdeklődés homlokterében a reggel, délben, este is tartott istentiszteletek, áhítatok kerültek, különösen is a reggeli alkalmak. Emellett látványos formában ábrázolták az asszonyok, nők helyzetét a világban, képiesen jelenítették meg az ausztrál őslakók (aboriginensek) gondjait, a faji megkülönböztetést elszenvedők háttérbe szorítását. Magát a főtémát két előadás taglalta. Ortodox részről Parthenios alexandriai pátriárka, protestáns részről Dr. Chung Hyun Kyung ko-ÜNNEPLÉS VAGY EMLÉKEZÉS? (Március 15-e üzenete) Ünnepelünk. Kokárdát tűzünk a kabátunk hajtókájára, zászlókat a házak kapui fölé, megnézzük a tévében a Nemzeti dalt elszavaló színészt és örülünk, hogy végre március 15-e is pirosbetűs ünnep lett és nem kell dolgozni mennünk, pihenhetünk, vagy végre utolérhetjük magunkat az elmaradt munkáinkban. így múlik el az ünnep, anélkül, hogy emlékeznénk... Talán már nem is tudunk, vagy nem akarunk emlékezni. Hiszen legtöbbször a saját életünk egy-egy eseményére sem szívesen emlékszünk vissza. Pedig szebb jövőt csak a múlt tanulságainak tudatában építhetünk, s ez nemzeti jövőnkre éppúgy vonatkozik, mint egyéni életünk jövőjére. Néha tehát szükséges hogy megálljunk és visszanézzünk a múltba. Most is itt az alkalom az emlékezésre. Használjuk ki hát. Keressük meg a jól ismert 143 esztendővel ezelőtti történések mögött az üzenetet, ami személyesen nekünk szól. Mert úgy gondolom, minden történelmi eseményben, csakúgy mint minden írói életműben vagy akár egyetlen verssorban üzenet van elrejtve az utókor, illetve az egyes ember számára is. Felelőtlenségre mutatna a nekünk szóló üzenetet megfejtetlenül hagynunk. Mi is történt 143 évvel ezelőtt? Fölösleges lenne hosszan fejtegetnem, hiszen a történet mindegyikünk előtt ismerős: egy csoport lelkes fiatalember kezébe vette a nemzet sorsát és maguk mellé állítva a pesti nép ezreit, feltették magukban, hogy szabadságot szereznek a magyar népnek, ha lehet, vér nélkül, de ha kell, vérük árán is. Az iljú vezetők, a 25 éves Petőfi, a 22 éves Vasvári és a 23 éves Jókai, három különböző egyéniség közös küldetésben, egy akarattal álltak a forradalom élére. Petőfi volt a legtürelmetlenebb, a leghevesebb természetű hármuk közül. Igazi forradalmártípus. Alkata predesztinálta a vezér-szerepre, amit felismert és be is töltött. Ahol tenni kellett, Petőfi ott volt, s lényével csakúgy mint tüzes verseivel lelkesítette, biztatta a népet. Vasvári, „a legdélcegebb pesti jogász”, író, történész és politikus, sokoldalú, nagy műveltségű fiatalember volt. Az ő érett, kiforrott gondolkodására, tudatos és józan szellemi vezetésére nagy szükség volt akkor, mikor a nemzet sorsforduló előtt állt. Jókai, a szelíd lelkű, csendes szavú fiatalember férfivá ért a márciusi forradalom napjai alatt, hiszen kilépve íróasztala mellől, költött regényei közül, a nemzet eleven regényének írásában vehetett részt. Az ő írói tehetsége segített a nemzet kívánságait írásba fektetni, s nyugodt egyénisége, csillapító szavai mindig elűzték a neheztelést, az egyet nem értést az ifjak közül. Mindegyikük megérezte az idő hívó szavát, felismerte saját feladatát és vállalta is annak teljesítését. így voltak képesek, egymást kiegészítve, segítve, egyesült erővel, lélekkel és akarattal egyszerre lépni, és utat mutatni a népnek. Egész Pest az ő lépéseikre figyelt és híven követte őket. Követték, követni merték az ifjakat, mert érezték, hogy méltó, felelős vezetők állnak előttük, akik tisztában vannak a felvállalt feladat nagyságával és súlyával. „A késő ivadék sorsának teremtői mi vagyunk. Tőlünk függ úgy intézni az ügyet, hogy unokáink áldva emlékezzenek meg rólunk, mert sorsukkal könnyelműen nem játszottunk” - írta Vasvári Pál. Számomra három kérdés formájában fogalmazódik meg a keresett üzenet: 1. Tudjuk-e hogy ránk mi bízatott? 2. Figyeljük-e az idő hívó szavát a szólásra, a cselekvésre vagy épp a hallgatásra? 3. Vállaljuk-e küldetésünket és annak minden felelősségét? Ki-ki gondolkodjon el magában e kérdéseken és próbálja őket megválaszolni. S ha megteszi, már nem volt számára hiábavaló az emlékezés. Lrbán Ágnes JÉZUS A CSALÁDBAN SZÖVETSÉGET KÖTNEK KETTEN AZ ÚR ELŐTT Elérkeztünk sorozatunk egyik legvallásosabb részéhez. Sokan csupán ebben látják a keresztyén lényeget. Sokan csak az esketés szolgálatát kérik az egyháztól. Sokan csak erre az egy órára igénylik Isten igéjének tanácsadását. Éppen ezért gyakran válik - mondjuk meg őszintén - kirakatjelenséggé. Ebben a rövid gondolatmenetben tehát nem értékeljük túl ennek a különleges istentiszteletnek a jelentőségét, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy igen fontos erőforrássá válhat egy életrcszólóan. 1. SZÖVETSÉGET KÖTNEK... A házasság nem szentség. Az esküvő alkalma sem egy önmagában ható különleges szer! Csak akkor van igazán létjogosultsága, ha a megelőző életvitel szinkronban van vele. Fel lehet venni a fehér ruhát, el lehet mondani a hoitomigholtáig magasztos szövegét, de nem használ ez semmit, ha sem az azt megelőző jegyesség, sem az azt követő házasság nem veszi tudomásul a Szentírás szerinti keresztyén életvitel szabályait. Ezek a szabályok pedig nem olyan előírások, melyeket az emberi szokások hoztak létre. Ezek Istennek az élettel kapcsolatos valóságos és megmásíthatatlan törvényei. Ezek nem olyan erkölcsi szabályok, melyeket egy legyintéssel el lehet intézni! Égy példával élve: az emberi test hőmérséklete már évezredek óta ugyanannyi, az a bizonyos 36,8 fok. Ez nem divat kérdése, és nem szokás dolga, hanem az élet szigorú, de jó biológiai törvénye. Ha ez megváltozik, akkor az egy következmény: valahol baj van, valami nem egészséges! Ha tehát az emberi társadalom nagyobb része nem is veszi komolyan a tiszta jegyességet, a tiszta házaséletet, ez nem azt jelenti, hogy most ez a szokás, a régi pedig érvénytelen, hanem azt, hogy valami nem jó ezen a területen és ezért változott meg a vele kapcsolatos felfogás. így érthető csak az esküvő szövetség jellege. A szövetség komoly és felbonthatatlan dolog, még akkor is, ha azt megszegik. Sajnos nagyon sok keresztyén sem él ebből a szempontból tiszta életet és így komolytalanná válik maga az esküvő alkalma is. 2. KETTEN... Ha a két ember komolyan veszi tehát az Isten által teremtett törvényeket és tudatosan vallja, hogy az ÚR ezeket az ó javokra adja, akkor ketten nemcsak a testiségben egyek, nemcsak arra terjed ki a szövetségük, hogy emberi, szellemi és társadalmi dolgokban gondolkodnak egyformán, hanem a lelki életükben, a gyülekezeti hovatartozásukban is egyek. Éppen ezért az esküvő nem jogi, hanem gyülekezeti alkalom. Míg az anyakönyvvezetó előtt tett kijelentés kötelez, addig az oltár előtti eskü nem kötelez, hanem segít, ünnepélyessé teszi két ember szövetségét. 3. AZ ÚR ELŐTT... Ilyenkor természetes a sok vendég. Meghívják őket, hogy együtt örüljenek. Az ŰR előtti szövetségkötés azt jelenti, hogy a legtekintélyesebb, a legilletékesebb vendég is jelen van és átadja a legnagyobb ajándékot, az áldást. Házasságot sokan kötnek és bontanak, de igazi esküvőjük csak azoknak lehet, akiknél ez láncszemként illeszkedik az ÚR ELŐTT élt mindennapokba! Győri János Sámuel reai professzornő fejtette ki dolgozatában állásfoglalását, bár személyesen egyikük sem volt jelen. Természetesen mind a Központi Bizottság elnöke, Dr. Heinz Joachim Held, mind pedig főtitkára, Dr. Emilio Castro benyomást keltő aktualitással szóltak az EVT két nagygyűlés közti munkájáról és a téma időszerűségéről. Hat új tagegyházzal növekedett az EVT tagjainak száma, köztük található a E ilíviai és el-salvadori evangélikus egyház, valamint a kínai keresztyén tanács, Ting püspökkel az élen. Magyar írásbeli hozzájárulásunk a nagygyűlés újságjában kapott nyilvánosságot kiemelt részletek közlésével. A gyülekezet látogatásról, a távoli idegenben élő magyarokkal való találkozásról és még néhány más kérdésről lapunk következő számában szeretnék még beszámolni. Szebik Imre
