Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-13 / 2. szám
Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1991. JANUÁR 13. VÍZKERESZT UTÁNI 1. VASÁRNAP _ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Ha segíteni akarod testvéredet, szeresd és imádkozzál érte. Szívedben kell hordoznod őt a szeretet révén. Michel Quoist HHBOÜSSBK BUfi ZSINATI ALKALMASSÁG Alig öt hónappal a zsinat megnyitása előtt úgy vélem, egyre inkább égetővé válik az a kérdés, amely az előkészületek kezdete óta előtérbe kívánkozik. Alkalmasságunk a zsinatra, nevezhető ez zsinatérettségnek is. Nyilvánvalóan ennek több összetevője van, nem lebecsülve a szakmai - teológiai, jogi, pénzügyi - összefüggéseket, számomra a zsinati alkalmasság elsősorban azt jelenti, hogy különbözőségeink ellenére egyek tudunk lenni a Jézus Krisztusban, tudjuk őszintén, testvérként szeretni egymást. Nem könnyű ide eljutni, egyébként sem, a mögöttünk lévő korszak után különösen nem. Minden intézményben, intézményrendszerben végig kell járni a megújulás útját, ami nem megy krízishelyzetek, katartikus élmények, események nélkül. A legnehezebb lépés a számadás önmagunkkal, lelkiismeretünkkel, működik a szelektív memória, amely szeretné elfelejteni, meg nem történtté tenni az elmúlt évtizedekből azt, amit akkor valamiért, valamilyen összefüggésben mondtunk, tettünk és ma nem szívesen emlékezünk rá. Sehol nem könnyű a megújulás útja, sajátosan nehéz az egyházban, ahol mindig reformációban kell éljünk és ez a lelki megújulási igény találkozik ma az egyházpolitikai megújulás, a reform igényével. Reformáció és reform együtt, csak együtt lehetnek hitelesek, ebben a sorrendben. Egyházi reformok forrása csak az evangélium lehet. Az elmúlt évtizedek egyházi életének egyik jellemzője volt, hogy világiak, akár világi tisztségviselők jószerivel nem is kerülhettek olyan helyzetbe, ami ma gondot okozna, az egyház a társadalomban - élesen, súlyosan eltérve a protestáns hagyományoktól - a lelkészeket, a klerikus elemet jelentette, ök voltak jól ellenőrizhetők, kézbentarthatók. Immár rendszeres élményem, hogy különböző közéleti alkalmakon, tudományos összejöveteleken odajön egy-egy régi, vagy új ismerős, kolléga és kedvesen, olykor kissé zavartan, örömmel, vagy magától értetődően azt mondja: „én is evangélikus vagyok, küldjétek meghívót, szívesen bekapcsolódnék az egyházi életbe”. - Nem hiszem, hogy azt kellene ilyenkor válaszolnom: „hol voltatok eddig a nehéz években, most jöttök, amikor ez szinte divat?!". - Rögtön ajánlom, hogy járjanak gyülekezetükbe, feljegyzem nevüket, címüket, hiszen ha valóban eljönnek, találkoznak Isten megbocsátó szeretetével, mindnyájunknak erre van szükségünk. Magam is vallom - korábban is többször hangot adtam ennek - a múltat az egyházban is fel kell tárni, fel kell dolgozni, indulatok nélkül, politikai értelemben is. Elsősorban azért, hogy orvosolni lehessen az igaztalanságokat, gyógyítani a sebeket és a múlt tisztázásával is elősegíteni a törvényes rend teljes helyreállítását, az új korszak hitelét. Megértem a lelkészeket. Természetesnek tartom, hogy az egyházban, lelkészek között is nemcsak teológiai, hanem politikai értelemben is van pluralizmus, sokszínűség. Tág határok között ez jó, előrevivő. Akkor van gond, ha a sokszínű képet le kívánják egyszerűsíteni, „tisztákra” és „sárosokra”. Ez politikailag sem lehetséges, éppúgy zsákutca, mint a politikai tisztázás teljes mellőzésének az igénye, egyfajta kegyes szentimentalizmussal - „mindnyájan vétkesek vagyunk” - összemosva a múlt rendszer, kegyeltjeinek és meghurcoltjainak a sorsát. Nem vonom kétségbe, hogy főleg a kezdetkor, 42 évvel ezelőtt - lehettek lelkészek, akik őszintén hitték, hogy az egyház számára új út nyílik az új társadalmi rendben. Az bizonyos, hogy voltak lelkészek, akik számára - 1948-50-ben, ’58-ban és később - a társadalmi rendszer buzgó helyeslése előnyöket nyújtott. De úgy vélem, hogy még az említettek is - nem szólva a nagy többségről - lelkűk, gondolkodásuk mélyén tudták az igazságot, megpróbáltatásként élték át a kort. Mindezzel azt is szeretném elérni, hogy a lelkészek közötti feszültségek csökkenjenek, tudják megérteni, elfogadni, szeretni egymást. Négy hosszú évtized megrostálta a nyilvánvalóan megalkuvókat is, a megmaradtak fokozatosan visszavonulnak, a ma felelős nemzedékeinek a jövőre kell tekinteniök, megbékéléssel a szívükben. Csak alátámasztandó az összefüggések bonyolultságát. Az egyházi reformok igényének egyik következetes, radikális képviselője, Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész éppen tizenkét évvel ezelőtt (Evangélikus Élet, 1979. január 14., „Az ige fényében...”) írta meg gondolatait az Egyházi Törvénykönyvből (1966) a közelmúltban kiiktatott (deregulált) Ünnepélyes Nyilatkozatról. Néhány idézet: „Végigolvasva az Ünnepélyes Nyilatkozatot, örömmel állapíthatjuk meg, hogy benne, mint egy főtéma húzódik végig az ige, a Szentírás jelentőségének hangoztatása".„Egyházunk a Szentírásra figyel, amikor Isten történelmet formáló akarataként fogadja el életteréül a magyar nép közösségét és igent mond a szocializmust építő Magyar Népköztársaság, mint Istentől rendelt felsöbbség törvényes rendjére.” - „Az Ünnepélyes Nyilatkozat szövege tehát egyöntetűen mutatja, hogy egyházunk valóban Isten igéjének a fényében, arra figyelve igyekszik megérteni küldetését és szolgálatát a világban.” Az elmúlt év augusztusában elkísértem a Déli Egyházkerület püspökét Hévízgyörkre, lelkészavatásra. A kocsiban a püspök félig tréfásan megkérdezte, vajon milyen fogadtatásra számíthatunk a gyülekezet lelkésze részéről, aki bizony - véleményünk szerint - a polgári erkölcs, méginkább az egyházi normák felöl közelítve, olykor el nem fogadható módon bírál, támad a világi sajtóban is.- Nagy testvéri szeretetre számíthatunk - válaszoltam. Magam is, teológus kora óta tisztelem, szeretem egyházunk egyik nagy műveltségű, nagy tudású, a gyülekezetépítésben is kiváló lelkészét, aki szintén más pályafutásra volt hivatott, mint amit a kor engedélyezett a számára. Nem tévedtem, legfeljebb annyiban, hogy házigazdánk még a vártnál is nagyobb szeretettel fogadott. Nemcsak a közvetlen érintkezésben, hanem a gyülekezet előtt is teljes tisztelettel mutatta be, kérté szólásra az egyház vezetőit, jó volt együtt lenni. Hazafelé már könnyű volt válaszolni az újabb természetes kérdésre. Ez, a teljes testvéri szeretet a lutheránus lelkész igazi arca, belső identitása. Nem zárja ez ki, megfelelő alkalommal és módon a jövőben sem a kritikus hangot. Erre is szolgál a zsinat. Meg kell értenünk, el kell fogadnunk, szeretnünk kell egymást, múltbeli botlásainkkal, jelenbeli feszültségeinkkel, a jövőre vonatkozó elképzeléseink különbözőségével. Történelem immár az Ünnepélyes Nyilatkozat, a vele foglalkozóknak is csak lelkiismeretükkel kell tisztázniok, hogy akkor mit miért írtak és tettek az adott összefüggésben. Mindenkire szükség van a megújulási folyamatban. Lelkészekre, akik végigküzdötték az egyházban a kort és világiakra, akik esetleg most jelentkeznek. Idősekre, akik sok sebet, fájdalmat hordoznak és fiatalokra, akik előtt új lehetőségek nyílnak. És sorolhatnám a kegyességi irányzatokat, az egyesületeket... Ne rekesszünk ki senkit. Mindezt jelenti számomra a zsinati alkalmasság fogalma. Frenkl Róbert A MÉDIÁKÉ A JÖVŐ Országos Egyházunk kommunikációs bizottsága ülésezett. A hangsúly az írott sajtó mellett most inkább a rádiós- és televíziósmunkán volt. Ez alkalommal beszélgettünk a jövő lehetőségeiről Győri János Sámuel lelkészünkkel. Szerk.: Többször adtunk már hírt arról, hogy mind a televíziós-, mind a rádiósmunkában tevékenykedsz. Hogyan illeszkedik mindez bele egyházunk mai szolgálatába? Mindenekelőtt abba a szóba szeretnék belekapaszkodni, hogy egyházunk mai szolgálata. Igen, a ma egyháza kell, hogy a mához szóljon, mai nyelven és a mai eszközökkel. Ezek az eszközök olyanok a számomra, mint a mai nyelv, a mai közérthető magyar nyelvezet. Végre szakítanunk kellene már azzal a felfogással, hogy vannak, akik hagyományos eszközökkel szolgálnak és vannak akik modernekkel. Ez hamis és sajnos gyakran jellemző hozzáállás. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a Mindenhatónak úgy tetszett volna, hogy Jézus Krisztus a huszadik század végén jött volna a Földre, akkor használta volna a tv-t és a rádiót. Akik ezen most megbotránkoznak, nem értik a szolgálat lényegét, vagy túlzottan lekicsinyelik és méltatlannak tartják ezeket az eszközöket, vagy pedig túlzottan sokat várnak ezektől a lehetőségektől. Én azért használom ezeket, mert sem kevesebbnek, sem többnek nem tartom őket. Az egyházat egy idő óta jellemzi a tehetetlenség. Örült, hogy a „lelkek engedtek neki" (Lk. 10,20) és leszokott arról, hogy „áron is megvegye az alkalmakat". minden lehetőséget megragadjon az evangélium hirdetéséért. Ezért természetesen kellenek a mindenkori közvetítőeszközök, idegen szóval médiák. Sőt, most kellenek csak igazán! Arra gondolok, hogy most Isten megadja azt a lehetőséget, hogy az egyház is szabadon élhet minden lehetőséggel. Nincs már ideológiai és politikai tiltás, mely éppen azt igazolta, hogy a világiak mennyire jól látták az eszközök erejét és féltékenyen vigyáztak arra, hogy az egyház ne kerüljön ezen lehetőségek birtokába! Szerk.: Hol, mikor kezdi el majd működését a Zákeus Médium Centrum? Tény, hogy kell majd egy hálózat, melynek természetes, hogy a központja a főváros, vagy annak közelsége. Az időpontra azt mondom, hogy már bizonyos részei működnek is, de a következő évet tartom a nagy áttörés lehetőségének. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyeznem - bizonyos ésszerű gazdasági okok is azt sugallják -, hogy a médiacentrum több területen is ökumenikus jellegű legyen! Szerk.: Hallhatnánk-e pár szót a működéséről? Válaszomat két csoportba sorolhatom. Az egyikkel a tartalmi, a másikkal a technikai oldalra utalok. Tartalmilag: három fö területre szorítkozik a munka. 1. A katechetikai, tanítói munka segítése. (A jó pap nemcsak holtig tanul, hanem holtig tanít!) Ma különösen is fontos a ránk szabadult hitoktatási áradásban, hogy minden erőt összpontositsunk a feladatok elvégzéséhez. Ma újból hozzá kell szoknunk, hogy tanítványok és tanítók vagyunk, nemcsak amatör módon, hanem hivatásosak a szó szoros értelmében. Egy alkalommal a nagy gyülekezet ünnepi ebedet rendezett. Magam is hivatalos voltam. Megkérdeztem a pénztárosunkat, mennyibe került a mintegy húsz fő számára készült lakoma, melyet mintegy fél óra alatt tüntettünk el. Húszezer - hangzott a válasz. Én közben azon tanakodtam, hogy ez a nagy gyülekezet húsz év alatt vajon költött-e kétezret a gyermekmunkára, szemléltetőeszközre? Ez az idő lejárt. 2. Dokumentáció. Ez a terület lényegében az előző folytatása. Különösen a video lesz az az eszköz, mely itt segít. Ugyanakkor ez már erősen összeköt a harmadik evangelizációs, missziós területekkel. Minden pozitív esemény, hír lelkesít, hitet erősít. 3. Evangelizáció, misszió. A megfelelő irodalom, videoanyag, képmeditációs anyag nagyon szükséges, de a médiumcentrum feladata lesz az is, hogy rövid szemináriumokat szervezzen azok számára, akik ezekkel az eszközökkel szolgálni kívánnak. Például szívesen tartok előadásokat akár a teológusainknak is az eszközök használatáról, mely természetesen nem arról szól, hogy hogyan kell a vetítőt bekapcsolni. Itt sokat kell még tartalmi oldalról tanulnunk. Végül a technikai rész röviden. Arról van szó, hogy bizonyos okok miatt egy Kft. és egy alapítvány fog együtt működni. A Kft. gyárt, de ö szervezi meg azt a hatalmas teamet, mely úgymond a kulisszák mögött dolgozik. Ezért is örülök annak, hogy most szólhatok erről a nagy nyilvánosság előtt, hiszen ez nem pár ember munkájából fog összeállni, hanem sok-sok lelkész és keresztyén szakember fáradozásából. Az alapítvány feladata lesz, hogy anyagilag támogassa ezt a munkát, hiszen a Kft. ezen a területen és egy kétéves időtartamra előretekintve nem lesz képes eltartani magát. Szerk.: Eddig a gyártásról és a technikáról beszéltünk. Hogyan részesülhetnek ebből a gyülekezetek? Milyen lesz a szolgáltatás? Ami a konkrét szolgáltatásokat illeti: videofilmek kölcsönzése, eladása, megrendelésre elkészítése - természetesen nem amatőr szinten - diasorozatok terjesztése, készítése, nagy várakozással tekintek a lehetőségre, hogy kottákat tudunk rövid határidővel készíteni, kiadni - a különböző bibliai játékok mellett nagy érdeklődésre tarthat számot a bibliai komputeres software-ek megjelentetése, bibliaversenyek komputeres változatai. Már több nyugati Kft. tervezi ugyanezeket, bár ök előnyben vannak hozzánk képest, sőt már több egyházi vezetőt is felkerestek, de a mi vitathatatlan plusszunk, hogy mi a magunk nyelvén jobb terepismerettel rendelkezünk. Tervünk, hogy a gyülekezetek beléphetnek a médiumcentrum tagjai sorába, így olcsóbban és rendszeresen kölcsönözhetnek, illetve vásárolhatnak. Reménységem az is, hogy az Evangélikus Élettel jó, egymást segítő lesz kapcsolatunk. Az Evangélikus Egyház a menekültekért A Magyarországi Evangélikus Egyház Menekültügyi Szolgálata nevében a temesvári forradalom egyéves évfordulóján hálát adunk Istennek azokért, akik Romániában a szabadság és a nemzetek közötti megbékélés útjára léptek. Egyházunk az 1989-es menekültáradat során az elsők között sietett, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, a menekültek segítségére. Azt reméltük, hogy az újszülött demokrácia nyomán béke és barátság, az emberi jogok tiszteletben tartása valósul meg, és igazi jószomszédi viszony épül hazánk és Románia között. Sajnos, a forradalom évfordulója nemcsak a megtisztulást juttatja eszünkbe, de az azóta eltelt év negatív tapasztalatait is. Ezt az is mutatja, hogy 1990. januártól október végéig 16 698-an kértek menedékjogot hazánkban, szakértők szerint összességében már százezres tömegről beszélhetünk. A menekültek megsegítésére egyházunk ebben az évben 3,5 millió forintot adott. A személyi segélyeken kívül 460 000 Ft letelepedési, 600 000 Ft-ot átmeneti szállás kiépítési és 1 millió forintot gyermektáborok, könyvek, gyógyszerek kiadásaira fordított. Nyilvántartásunk szerint ebben az évben közel 5000 menekültön tudtunk valamilyen formában segíteni. Az újabbkori népvándorlás várhatóan csak nőni fog és kezelésére egyelőre nincsenek megfelelő elképzelések. A legtöbbet azok az országok tehetnének, ahonnan a menekültáradat elindul, az emberi jogok, az emberhez méltó élet biztosításával. Bízunk benne, hogy megteszik. Azok számára pedig, akiknek feltétlenül el kell hagyniuk otthonukat, ajtónk és szívünk ezután is nyitva áll. Budapest, 1990. december Bolla Árpád Bp-rákospalotai lelkész Evangélikus Menekültügyi Szolgálat Három kalapácsütés Hűvösvölgyi Szeretetotthonunk új épületszárnyának alapkőletételénél Szebik Imre püspök liturgiánk szerinti 3 kalapácsütése jó lenne, ha „kopogtatássá” lehetne egész Egyhazunk szívén. - Kopogtatássá Isten előtt ennek az Otthonnak a szolgálatáért, a most induló munkáért: Első kopogtatás: Atyánk! gondoskodó kezeddel takard be ezt Ifj. Kcndeh György, Szebik Imre püspök, Csizmazia Sándor a munkát, hogy aggasztónak tűnő anyagi helyzetünk, emberi hanyagság, vagy mulasztás meg ne hiúsítsák a szép terveket. Második kopogtatás: Urunk, Jézus Krisztus! A Te szereteted számára épül ez a hajlék. E falak között - a majd itt szolgáló testvérek szakértő szolgálatán keresztül, - Te magad találkozz a szeretetedre szomjazókkal és éhesekkel. Harmadik kalapácsütés: Teremtő Szentlélek Isten! Kérünk, Te teremts ebből a házból OTTHONT - belőlünk pedig olyan CSALÁDOT, akik összetartozunk: egymással is, Veled is! Ezek a „kalapácsütések” ádventi harangozássá is lehetnek, - hiszen ádvent 2. hetében dobbantak el, - nemcsak egy otthon, de egész szeretetszolgálatunk megújulásáért is! f Dr. Ján Michalko A Szlovákiai Evangélikus Egyház volt országos püspöke, dr. Ján Michalko 78 éves korában elhunyt. Temetése december 15-én volt Pozsonyban. Az áprilistól nyugalomba vonult püspök és profeszszor temetésén egyházunkat dr. Harmati Béla püspök-elnök és dr. Muntag Andor dékán képviselték. Az elhunyt Teológiai Akadémiánk díszdoktora volt.
