Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-03 / 9. szám
A TORONY A babiloni fogság idején áttelepített Isten-népe minden bizonnyal borzadállyal bámulta a fővárosban, Bábelben épült hatalmas toronytemplomokat. A toronytemplomok legmagasabb pontján a bábeliek oltárt építettek bálványaiknak. Innen az őstörténet utolsó elbeszélése. Az emberek nyelve még Jcözös volt. Jól megértették egymást. Egy alkalommal megegyeztek abban, hogy építenek egy hatalmas tornyot. Városként fognak benne élni. Együtt maradnak és nem lesz szükségük még az Istenre sem. Hozzá is fogtak. Erős építőanyagot készítettek. Nagy mérnöki tudással kimérték az alapot. Emberek tömegei feszültek neki az irtózatosan nehéz munkának. Minden fáradságuk közben arra gondoltak, hogy csak ügyesnek kell lenniük, és a nagy kiszolgáltatottságnak egyszer s mindenkorra vége szakad. Nem kell ezután Istenhez fordulniuk segítségért. Maguk fogják fenntartani magukat. A technikai felkészültségük nagyszerű volt. A torony egyre magasabb lett. Isten, aki minden emberi kezdeményezést és munkát örömmel fogadott, szomorúan nézte ezt az új vállalkozást. Tudta, hogy ide fognak alakulni a dolgok. A szabad döntési lehetőség, a különleges személyiség, amivel az embert teremtette, magában hordozta az ember nagyképűségét is. A bűn ide fejlődött. Az engedetlenség céljához ért. Tudta azoban azt is, hogy az emberek a toronnyal a saját boldogtalanságukat készítik elő. Isten elhatározta, hogy az emberek vágyából egy cseppet megízleltet velük. Milyen dolguk lesz, ha Ő valóban kivonul közülük? A toronynak egy nehéz építési szakasza következett éppen. Jól összehangoltan próbáltak felhúzni egy karcsú toronyrészt. A mérnökök hangos szóval irányították a munkásokat. A munkások azonban, mintha nem is hallották volna az utasításokat. Mindenki a maga feje után ment. A torony megbillent. A fent dolgozók kiáltottak, de a lentiek nem értették, mit mondanak. Az emberek már nem egy nyelven beszéltek többé. A torony hatalmas robajjal omlott össze. Sokakat maga alátemetett. A katasztrófák után az emberek szétszéledtek. Már nem tudtak beszélni egymással, elidegenedtek egymástól. Isten csak egy cseppet kóstoltatott meg velük abból, amire vágytak. Ahol nincs Isten, ott az emberek ma is nehezen értik meg egymást. Isten közelében azonban még az idegen nyelveket beszélők is meleg összhangra találhatnak. Az emberi tudomány fejlődése ma is sokakkal mondatja ki: nincs szükségem Istenre. Az eredmény ma is bábeli zűrzavar és ziláltság. Isten azóta is - ma is - azon fáradozik, hogy az emberek ne a rosszra, hanem a jóra hozzanak létre közösségeket. Ez azonban nagyon nehéz. Néha, ha sikerül, különleges kincs ez. Sőt, Isten ajándéka. November 18-án jelent meg egy hír az ifjúsági rovatban, hogy az idei taizéi Európa-találkozó Prágában lesz. Nem volt eredménytelen a hívás, közülünk is sokan vettek részt ezen az alkalmon. Bálint Zsolt írt róla beszámolót. Vargyai Gizella verse bennem a taizéi imádságok hangulatát ébresztette. Szeretném két tervemet megosztani veletek, s természetesen segítségeteket is kérem. A következő számtól kezdve - ha Isten engedi - előveszszük azokat a témákat, amelyeket az olvasói levelek fölvetettek. Néhány barátomat megkértem, hogy írják meg egy-egyről a véleményüket. Ezeket ne válaszoknak tekintsétek, hanem inkább olyan hozzászólásoknak, melyek a beszélgetést mederben tartják, az eddig elénk került gondolatirányokat nem engedik feledni. Tervezek egy sorozatot is. Az ötletet egy konfirmandus fiataltól vettem. Az egyik óra után azt kérdezte tőlem, hogy kell-e - és ha igen, hogyan - tisztelni az arra nem érdemes szülőket. Az ő családi helyzetét ismerve döbbentem rá, hogy a Tízparancsolat nem is olyan egyértelmű, mint ahogyan néha gondoljuk. Eszembe jutott az is, hogy máskor is szembe találtam magam ilyen jellegű kérdésekkel, pl. lehet-e igaz tanúbizonyságot tenni valaki ellen vagy vajon minden kívánság bünös-e. A sorozat címe tehát ez lenne: Parancsolatok kérdőjellel. Kérlek titeket, hogy tegyétek fel akár saját kérdéseiteket, akár kortársaitok problémáit a parancsolatokkal kapcsolatban. Tudom, a kérdések attól lesznek élővé, ha élethelyzet, esemény áll mögöttük. Ezért azt is kérem, hogy - ha szükségesnek tartjátok kérdésetek tisztázása végett - a felvetett problémát kitalált, átköltött vagy valóságos környezetbe helyezzétek. Ebben az esetben nem közöljük a kérdező nevét és címét, de ez természetes is. Köszönöm segítségeteket. Bencze András rovatvezető 8000 Székesfehérvár, Pintér Károly u. 31-33. bennem Te vagy a Zene és Te vagy a Csend Te vagy a Béke és Te vagy a Rend Uram. (Fotó: Szeverényi János, vers: l Vargyai Gizella) ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK! A startnál 40 versenyző indult el Európai keresztyén fiatalok találkozója Prágában Mielőtt a mezőny állását kihirdetném, néhány gondolatot még a megfejtésekhez és a játékhoz. Az első forduló első kérdésénél szigorú voltam. A bálványmeghatározás mellett fontosnak láttam a filiszteusok megjelölését is. A harmadik kérdésnél három lehetőség volt. Az Abárim, a Nébó és a Piszgá válaszokat jónak tartottam, de a Hóreb a Sinai hegyhez tartozik, esetleg a Sinai a Hóreb egyik része, tehát onnan nem lehetett látni az ígéret földjét. A szőlőmunkások példázatánál azt vettem észre, hogy sokan a régi fordítást használják. Ennél a kérdésnél ez még nem probléma, de lesznek olyanok, ahol az előrelépés talán éppen ezen múlik majd. A kérdéseket az új fordítás alapján teszem fel. Reménységem szerint olvastátok már, hogy a büntetőpontokat eltöröltük. A jutalmazás azonban megmaradt. Most két játékos figyelt erre, ök jutottak legtovább. Köszönöm azokat a leveleket, amik a szabály hibáira mutattak rá. Végül egy kedves megfejtésről. Valamelyikötök azt írta: „Péternek volt anyósa, Napának hívták”. Bár a megfejtést elfogadtam, de hadd írjam, hogy a „napa” szó azt jelenti, anyós. Az asszony nevéről nincs tudomásunk. Hogy áll a mezőny az első forduló után? 30. méternél: Zalán Eszter és András, Bp. Vili.- Kollár Tamás, Dunaegyháza. 28. méternél: Ördög Zuzsanna, Békéscsaba - Beledi hittanosok - Styecz István, Szarvas- Gyóni GYBK - Fischl Anna Tuóvi, Aszód - Sédli Julianna, Gyón - Dunaegyházi ifjúsági kör - Matus Klára, Keszthely - Drenyovszki Mária, Vácegres - Marthon Ildikó, Bököd - Illés Adél, Egyházasdengeleg - Varga Ferenc, Bakonytamási - Nádasdi GYBK - Sinkó Laura, Tét - Szöllősi Anett, Tatabár\ya- Zimmermann Dániel, Szügy - Sumitz István, Dunaegyháza - Hugyecz Kornél, Balassagyarmat - Fancsali GYBK - Pityer Gabi, Sopron. 27. méternél: Horváth Mónika, Soltvadkert - Hegyi Emőke, Soltvadkert. 24. méternél: Schell Ferenc, Regöly - Szabó Mihály, Bököd Pathó Gyula, Csabacsűd - Donáth Ferkó, Ózd - Tresztenyák Krisztina, Bp. IX. 23. méternél: Csillag Gábor, Molnaszecsőd - Halmos Domokos és Júlia, Nyíregyháza. 21. méternél: Hegedűs Márton, Nyíregyháza - Cseh Krisztina, Bp. II. - Zoltai Ágnes, Bp. III. - Zoltai Sándor, Bp. XI. 20. méternél: Benke Sándor, Ajka. 19. méternél: Gazsó Csilla, Békéscsaba. 18. méternél: Bánki Renáta, Várpalota. 16. méternél: Kovács Orsolya, Ászár. 7. méternél: Mészáros Szilvia, Homokbödöge. 5. sorozat 1. Étel jött az evőből, édes jött az erősből. (7 méter) 2. Kivel találkozunk a Bibliában úgy, mint ruhatáros? (6 méter) 3. ...mint sírásó? (5 méter) 4. .. .mint pénztáros? (4 méter) 5. ...mint hajóskapitány? (3 méter) 6. Kinek az iskolájába járt Pál apostol? (2 méter) 7. Kivel találkozunk a Bibliában úgy, mint halász? (1 méter) A 2. sorozat megfejtései: 1. 276-an (Ap. Csel 27,37) 2. Jósiás halt meg a megiddói csatában (2Kir 23,29) 3. Jelenések könyve (Jel 2-3.) 4. Dávid (lSám 18,1-3) 5. Három napig keresték (Lk 2,46 6. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. (Jón 2,1) 7. A negyedik napon (1 Móz 1,14-19) Az ötödik sorozat beküldési határideje az újság dátuma utáni 8. nap. Kérlek titeket, hogy postai levelezőlapon küldjétek megfejtéseiteket, mert így könnyebb a kiértékelés. A cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón Luther u. 14. A lapra írjátok rá: 5. sorozat! Születésnapi ajándék A család lázasan készülődött édesanya 45. születésnapjára. A gyerekek elhatározták, hogy emlékezetessé teszik e napot, hisz édesanya reggeltől estig csak a családja javát munkálja. Neki mindig van ideje meghallgatni a panaszokat, vállalni az elintézendőket, bonyolítani a telefonokat, és ki tudja még mi mindent. A két nagyobb gyermek már hetekkel előbb tanakodott: vajon minek örülne az ünnepelt.- öcsi, te mit gondolsz, kérdezte Zsófi kisebb öccsét, aki a középiskola II. osztályát gyűrte.- Én már régóta készítem az ajándékot - volt a sejtelmes válasz.- És mi lesz az? - kérdezte a másik két testvér egyszerre.- Titok, mélységes titok!- Ne légy olyan utálatos, öcsi, mondd meg, nehogy egyformát vásároljunk - nógatta a bátyus.- Egész biztos ti mást találtok ki - volt a még rejtelmesebb válasz. Jó, akkor mi se fogúnk téged beavatni - döntött sértődötten Zsófi. A napok szaladtak egymás után, és már csak egy hét választotta el a családot a jeles naptól. Este vacsoránál Gábor, a középiskolás megszólalt:- Édesanya, holnap kéret az osztályfőnök.- Mit csináltál már megint, kisfiam? - szaladt ki édesanya száján. Ha Gábor iskolájából üzentek, az legtöbbször bajt jelentett. Gábor nem tanul, beszél az órán, verekszik, nem tud a szájára lakatot tenni és hasonló problémák voltak. Persze, nem ezek az élet igazi bajai, de hát sok keserű percet okoztak már édesanyának, mikor a tanárok panaszkodtak. Ő pedig már büntette fiát, kérlelte, jutalmazta, de időről időre visszatérő gondok voltak ezek. Édesanya az utóbbi időben már nem is szólt, csak itiég többet imádkozott Gáborért.- Nincs semmi baj, mamika, hidd el - bizonygatta Gábor.- Máskor is ezt mondtad! Édesanya a következő napon nem kis szorongással várakozott a folyosón az osztályfőnökre. A máskor borongós tekintetű tanár úr kedves mosollyal lépett oda az asszonyhoz.- Tessék beljebb jönni - invitálta a tanári szobába. Most az egyszer ne tessék megijedni. Csupa jót akarok erről a Gábor gyerekről mondani. Ebben a leiévben egy más tanuló jött ide az iskolába. Gábor figyel, tanul. Persze az eredmények még nem olyan látványosak, hisz sok év hiányossága jelentkezik, de akar. Már a nyelvét is fegyelmezi, igyekszik nem beleszólni az órába. Óriási változáson ment át ez a legény. Most csak azért kértem az édesanyát, hogy hadd mondjak őszinte örömmel jót Gáborról.- Köszönöm, nagyon köszönöm tanár úr, és boldog vagyok - dadogta édesanya.- Meglátja, anyuka ez a fiú jól fog érettségizni, és nagyon rendes ember lesz belőle. Mikor édesanya a téli szürkületben kilépett az iskola ajtaján az öröm és hála könnyei peregtek arcán. S szívéből felfakadt a hálás imádság a mindenek Urához, aki egyedül képes arra, hogy emberszíveket formáljon. Gábor már az ajtóban várta. •- Kisfiam, drága kisfiam, nagy örömet szereztél nekem - ölelte magához édesanya Gábort.- Mamika, ez a te születésnapi ajándékod - súgta a fiú.- Ennél szebbet és értékesebbet senki nem fog nekem adni - súgta vissza édesanya. Ezen az estén két nagyon boldog ember tért nyugovóra. T. Kathona Zsuzsanna Lassan már tíz éve egy-egy nagyobb európai várost karácsony után megszállnak a fiatalok: London, Párizs, Róma és most Prága adott otthont a taizéi testvérek által szervezett találkozónak. Az érkezőket nemzetiség szerint különböző helyeken fogadták, majd szétküldték őket Prága és környékének keresztyén gyülekezeteibe. Kinyíltak nemcsak az evangélikus, hanem a katolikus, huszita, baptista stb. egyházközségek ajtajai is. Sok kereső és nem hívő ember is fogadott vendégeket (akárcsak két éve Pécsett), de a 80 000 ember legnagyobb részét iskolákban szállásolták el. Az európai találkozók programja igen egyszerű s ahhoz, hogy valaki jól is érezze magát, némi „öntevékenységet” kívánnak tőle: a délelőtti, egyházközségi alkalmakon segíteni ott, ahol lehet (fordítás, kiscsoport vezetése, imádságelőkészítés), a délutáni programokon és a közös imádságokon való lelkiismeretes részvételt - városnézés és bevásárlás helyett. Aki föltalálja magát és képes leküzdeni gátlásait és a nyelvi nehézségekből fakadó akadályt, rengeteg tapasztalatra és sok értékes barátra tehet szert. De mindennek csak akkor van értelme, ha már az indulás előtt komolyan készülünk egy ilyen találkozóra, hogy másoknak tudjunk adni valami igazán személyeset, hogy meg tudjuk fogalmazni hitünk lényegét, tudjunk beszélni egyházunkról és az előttünk lévő feladatokról. És a találkozó.elmúltával is folytatódnia kell a megkezdett utazásnak: odahaza, saját gyülekezetemmel megoszthatom élményeimet, s talán a létrejövő új személyes kapcsolatokon keresztül újabb konkrét feladatokat is vállalhatok. Nagy dolog egy ilyen találkozó, mert a vendég személyében Krisztus,érkezik a vendéglátókhoz, .míg a vendég Krisztus végtelen bizalmával érkezik meg az idegen város idegen gyülekezetének idegen családjához. Magyarországról 2500, míg Romániából 1200 magyar anyanyelvű fiatal vett részt a prágai találkozón. Bárcsak a béke, a bizalom és a kiengesztelődés követévé válnának odahaza! És ez különösen aktuális annak tudatában, hogy Roger testvér az 1991 húsvétjától 1992 húsvétjáig terjedő időszakban szeretné, ha a kiengesztelődés ügyét különösen a szívünkön viselnénk. Bálint Zsolt KÖLCSEY BARÁTJA, MIKSZÁTH NEVELŐJE VOLT... Emlékezés Terray Károlyra Az evangélikus egyház múltja tele van kiváló tanáregyéniségekkel. Ezúttal olyan pedagógusról emlékezünk meg, aki egyúttal iró és filozófus is volt. -» Terray Károly 1812-ben született. Rozsnyón végezte el a középiskolát. 1830-ban lett teológus Pozsonyban. Tehetségére diáktársai is felfigyeltek. Egy ideig a pozsonyi Líceumi Magyar Társaság titkára volt. „Regényi Gyula” álnéven jelentek meg első versei. Az irodalmi érdeklődés révén lett barátja Kölcsey Ferencnek, aki ekkor országgyűlési követ volt. „íme a tanítvány... szaporodó dolgozásainak egyikét közli mesterével” - írta egyik neki szóló levelében. Kölcsey nagyrabecsülte ifjú barátját és egyik levelében Terray Károlyt „a pozsonyi magyar társaság egyik jelesebb tagjaiként jellemezte. Az ifjú Terray büszke volt Kölcseyhez fűződő barátságára. Mikor a Himnusz költője meghalt, epigrammát írt róla, megállapítva: „Sírköve a haza lesz, míg a magyar él, halad, érez...” 1835-ben végezte tanulmányait a teológián és közben tanári képesítést is szerzett. A Gömör megyei Harkácson, majd Rozsnyón és Eperjesen tanított. 1841-ben kétéves németországi ösztöndíjat kapott. Útja a berlini egyetemhez kötődött, de járt Szász- és Bajorországban is. Iskolaügyi megfigyeléseiről tanulmányokat írt hazai folyóiratokba. A berlini egyetemen olyan filozófusok előadásait hallgatta, mint Schelling és Hegel. Ez utóbbinak tanításaira különösen felfigyelt. (Később Térey álnéven röpiratot adott ki, amelyben Hegel tanításait ismertette.) 1843-ban, hazatérése után a losonci evangélikus gimnázium „főtanára” lett. Már itt is kiváló pedagógusnak bizonyult. 1848- ban a forradalmat lelkesen támogatta. A szabadságharc idején fontos tette volt az, hogy közvetített Görgey és a szlovák felkelők között, sőt sikerült tűzszüneti megállapodást is elérnie. 1849 után az osgyáni evangélikus gimnáziumban tanított. Néhány év múlva megjelent „Körmondattan” című tankönyvét szákmai körökben nagyra értékelték. 1853-ban - anyagi nehézségek miatt - egyesült az osgyáni evangélikus és a rimaszombati református gimnázium. A fúzió a gyakorlatban elég szerencsésnek bizonyult. Az igazgató évente hol az evangélikusok, hol a reformátusok közül került ki. Terray 1853-1867 között négy alkalommal lett az egyesült protestáns gimnázium vezetője. „A mi célunk élő nemzeti nyelvünk mívelése, nemzeti irodalmunk gyarapítása, tehát nemzeti mívelődés” - így határozta meg az iskola céljait legelső igazgatósága idején. Terray Károlynak is érdeme, hogy az önkényuralom korában a rimaszombati gimnázium a hazafias nevelés egyik fellegvára lett. 1859-ben Terray megalakította a gimnázium irodalmi önképzőkörét. Egyik lelkes diákja, Mikszáth Kálmán itt olvashatta fel első novelláit. (Az író később hálásan emlékezett vissza rimaszombati diákéveire. Terray Károlyt igaz hazafinak, „keményfejű magyar”-ként jellemezte.) A kiegyezés Terray Károly életében újabb fordulópontot jelentett, Eötvös József közoktatásügyi miniszter ismerte az ő írásait és megbecsülése jeléül kinevezte a losonci tanitóképző intézet igazgatójának. A következő tizennégy év folyamán sok elismerésben és kitüntetésben részesült. 1881. február 6-án igen szépen ünnepelték meg Terray Károly 40 éves tanári jubileumát. Egy hónappal később, március 7-én halt meg. Akárcsak egykori diákja, Mikszáth, - ő is dicsősége tetőpontján hunyt el. Halála után szép megemlékezések jelentek még róla. „Nyelvészeti tehetsége elvitathatatlan” - írta tanártársa, Fábry János, utalva arra, hogy Terray Károly hat idegen nyelven beszélt. Sajnos, neve a későbbiekben a feledés homályába merült. 1960 táján a nagy pedagógus dédunokája, dr. Terray Barnabás kezdett foglalkozni emlékével. 1961-ben pályamunkát is írt róla. Tanulmányokat is publikált Terray Károlyról. Ezt a tevékenységét bizonyos funkcionáriusok nem nézték jó szemmel. „Abban az időbep egyházi iskolák kiválóságairól írni ideológiai hiba volt” - emlékezett vissza később dr. Terray Barnabás. Sajnos, 1981- ben a napisajtót agyonhallgatta a nagy pedagógus halálának századik évfordulóját. A száztíz éve elhunyt Terray Károly Kölcsey barátja, Mikszáth nevelője és Eötvös által is nagyrabecsült tanár volt. Emlékét ápolni az utókornak kötelessége. Helyes lenne életéről könyvet írni. Az is célszerű volna, ha utcát neveznének el Terray Károlyról, a pedagógusról, íróról és filozófusról. Dr. Merényi László
