Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-03 / 9. szám

Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1991. MÁRCIUS 3. BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA _ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Jézus minket is az ő útjára, a szenvedések útjára akar ma­gával vinni. Azaz mindnyájunkat a szenvedés árán akar magához vonni. Pál apostol írja magáról egy nehéz órá­jában, hogy teste elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből hálravan. Micsoda szép gondolat! Ne­künk is szembe kell nézni azzal, hogy mindnyájunk­nak végig kell járni a szenvedés útját. Albert Schweitzer Püspökiktatások és tisztújítások a református egyházban HOL TARTANAK A ZSINATI ELŐKÉSZÜLETEK? NÉZZ FEL! Lesütött szemmel járunk a vi­lágban. Utazunk a mozgólép­csőn, nézünk magunk elé, de nem látjuk a velünk szembe jö­vőt. Nem nézünk a szemébe, ta-~ lán nem is állnánk a tekintetét, mert annyi szomorú ember jön velünk szembe. Gyermekkorom­ban játszottuk, ki mennyi ideig állja társa tekintetét - csekély eredménnyel. A 25. zsoltár 15. versében, böjt 3. vasárnapjának, Oculi vasárnapjának névadó versében ezt olvassuk: „Szemem állandóan az Úrra néz”. Mennyivel nehezebb az Úr szemébe nézni, mégha segítséget kérőn is. Zefirelli „A Názáreti Jézus” című filmjének egyik szá­momra megdöbbentő élménye volt Jézus tekintete.. Azé a Jézu­sé is, aki maga köré gyűjti a gyermekeket, és azé is, aki a szánnivaló földi hatalmasságok szemébe néz. Van-e bátorságunk és elég hitünk erre a Jézusra úgy felnézni, hogy mondhassuk együtt a zsoltáríróval: „mert ő szabadítja ki lábamat a csapdá­ból”. Kérdezés nélkül is értesü­lünk arról, hogy csak a közvet­len környezetünkben élők életét mennyi csapda, nyomorúság és szorongás keseríti. Nem tudom, ki látott már csapdában vergődő állatot? Döbbenetes az a tekintet aho­gyan a neki csapdát állítótói is reméli a szabadítást. Mennyivel vigasztalóbb a helyzetünk, hogy nekünk nem a csapdát állítótói kell várnunk a szabadítást, mi igazi megmentőnkre nézhetünk fel szorongatott helyzetünkből. Tekintetünk most erre a Szaba­­dítóra emeljük fel, aki most nem a nagypénteki kereszthalál felé ereszkedik alá, hanem a húsvéti üres sír felé emelkedik. Nézz fel testvérem, mert lesü­tött szemmel sem a segítségedet váró szomorú szembejövővel, sem pedig a Feltámadottal nem találkozhatsz, aki Szabadítód lehet. A Magyarországi Református Egyház Zsinata még a múlt évben elrendelte az általános tisztújítást. Ennek következtében mind a négy egyházkerületben elrendelték a püspök- és főgondnokválasztást. (A református egyházban a fel­ügyelőknek megfelelő tisztséget nevezik fögondnoki tisztnek!) A választások törvényerőre emel­kedése után megtartották az ünne­pélyes beiktatásokat. Ezekről szá­molunk be röviden az alábbiak­ban, időrendi sorrendben. A Tiszántúli Egyházkerületben dr. Kocsis Elemén választották meg újra- püspöknek,^ főgondnok­ká pedig dr. Bodnár Ákost. Beikta­tásuk január 17-én volt Debrecen­ben. Kocsis püspök beköszöntőjé­ben az egyház legfőbb feladatának a gyülekezetek építését jelölte meg. Foglalkozott az egyházi vezetés és a presbiteri tiszt kegyelmi ajándé­kával. „(...) Ez a vezetés Jézus Krisztus uralmából él (Kol 1,13), ezért mód­ja nem uralkodás, hanem szolgá­lat." Mága Jézus mondta: „Tudjá­tok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk, de nem így lesz közöttetek, hanem az, aki nagy akar lenni közöttetek, az le­gyen a ti szolgátok’’... (Mk 10,42 kk). Mindennek megalapozásául és indoklásául a maga példáját em­líti. Mindez azt jelenti, hogy az egy­házkormányzat módja csak a test­véri vezetés lehet. A fraternilas körében az egyházfegyelmet is le­het és kell isgyakorolni (Mt 18,15 kk). A vezetésben türelmesnek, szelídnek kell lenni, szigorúan és határozottan eljárni ott, ahol az egyház rendjét kikezdi a minden közösséget züllesztő bűn és önké­nyesség, az önzés, viszálykeltés, ár­mánykodás. (...) A gyülekezet választással ismeri el a vezetés kegyelmi ajándékát. Ezért az egyházban végbemenő vá­lasztások óár formálisan a presbite­ri jellegű egyházalkotmánnyal ren­delkező egyházakban demokratiku­sak, tartalmukban alapjában véve különböznek attól, mert bennük nem a nép, hanem Isten akaratának kell érvényesülnie. (...) Végül, de nem utoljára fontos hangsúlyozni, hogy az egyház ve­zetésében az újszövetségi szemlélet szerint felértékelődik a presbiteri liszt. Egyházunk helytelen irány­ban fejlődött, amikor a lelkipász­tori tisztre, amely elsősorban az igehirdetés és pásztoráció kegyel­mi ajándéka, automatikusan ráru­házta a gyülekezetek és a felsőbb egyházi testületek vezetését is. Ez­zel nemcsak az egyház klerikalizá­­lódása irányában történt veszélyes lépés, hanem elhordozhatatlan te­her hárul a lelkipásztorra is. Leg­sürgősebb feladatunk a presbiteri tiszt egyházkormányzói ajándéká­nak elismerése és mély hitismerettel rendelkező, hit valló presbiterek, gondnokok kiképzése." Január 28-án tartotta meg a Ti­­száninneni Egyházkerület tisztújí­tó közgyűlését, melyen beiktatták dr. Mészáros István miskolcavasi lelkipásztort a püspöki, Szabó Dá­niel miskolci presbitert a főgond­noki tisztbe. Az új püspök együtt imádkozásra és együtt gondolko­dásra hívta egyházkerületét, majd a megtérés és Krisztushoz vezetés szolgálatáról szólt: „(...) Az Isten Leiké által mun­kált fordulat, melyet megtérésnek nevezünk, azért hiteles, mert az »új teremtés« jelei kísérik: Isten ke­gyelmének ajtaja szélesre van tár­va: ez az ajtó Krisztus. Nekünk is meg kell nyitnunk szívünket az Is­tent kereső ember előtt. Ma, amikor reneszánsza kezd lenni a különböző vallásos köntös­be öltözött mozgalmaknak - hi­szen elviselhetetlenné kezd válni a lelki szomjúság -, nekünk az élő víz tiszta forrásához kell vezet­nünk a szomjazókat. »Solus Chris­tus«, egyedül Krisztus az üdvösség útja. Krisztushoz tartozni egyet je­lent azzal, hogy testéhez, az egy­házhoz tartozunk. Ez akkor is igaz, ha az egyház léte - főleg a közösséggyakorlásban - gyarlósá­gokkal terhelt. De e közösség épí­tése, mélyítése mindnyájunk fel­adata. Ezt sohasem kapjuk készen. Viszont bibliai értelemben az egy­házhoz csak az tartozhat, aki élő hittel Krisztushoz kapcsolódik. Mindkét hangsúlyra az adott hely­zetekben ügyelnünk kell. A küldetés nagy feladatához az egyháznak meg kell újulnia. Tud­juk: folyton újulnia kell. E megúju­lást Isten Lelke az Ige által mun­kálja közöttünk." A Dunamelléki Egyházkerület püspökiktatása január 29-én volt Budapesten a Kálvin téri temp­lomban. Az újonnan megválasz­tott püspök dr. Hegedűs Lóránt, Bp. Szabadság téri lelkipásztor, dr. Czine Mihály egyetemi tanárt pe­dig újraválasztották főgondnok­nak. Az ünnepi istentiszteleten Tő­kés László, nagyváradi püspök hir­detett igét Mt 5,37 alapján. Utalt arra, hogy a püspökiktatás esküté­tellel van összekötve, ezért jó arra gondolni, hogy Krisztus intelme a Hegyi Beszédben igen időszerű, mivel a hiteles, Istennek tetsző igaz beszéd követelményét állítja elénk. Az egyenes, tiszta szó és emberi beszéd a krisztusi lelkűiét tükre. Ez kiváltképpen vonatkozik a lelké­szekre, Isten igéjének szolgáira és így főleg vonatkozik a püspökre, a lelkészek pásztorára. Dr. Hegedűs Lóránt püspök székfoglalójában a gyógyulás, tisz­tulás és újulás szükségéről és lehe­tőségéről tett bizonyságot. ,,(...) Csak ha Isten Lelkére hall­gatnak a lelkek és a Szentlélek igazságot szeretetben munkáló je­lenlétét tudják a másik testvér lel­kében felfedezni, csak akkor ol­dódhatnak a görcsök és félelmek az egyik oldalról, szűnhetnek meg az átkok és sérelmek a másik rész­ről. Minderre most, mikor a sze­mélyi változás korszakváltozást is jelent,,égetően szükség van, s ha most hitelesen együtt újat tudunk kezdeni, következő fordulónkban ez már gyermekjáték lesz a jézusi gyermeki hit által (...) Most a radi­kális kegyelem légkörében a Szent­iélekre bízva magunkat, személye­sen őszintén vallomást tenni s utá­na a szeretet nyíltságában megbe­szélést . folytatva, végül igazán együtt imádkozni: a gyógyulás, tisztulás és újulás csodáját jelenti! (...) E Krisztust követő refor­mátus életet a Dunamellék közös­ségének 312 gyülekezetében éljük. A gyülekezet az egyház földi lét­formájának és örök üdvösségbeli létformájának egyaránt alapsejtje. A látható egyház a gyülekezetek létérdeke épp ezért alapvetően ha­tározza meg egyházgondozói és -kormányzói tevékenységünket. A lelkészi szolgálatok lelkiismere­tes ellátására, az igehirdetések tisz­taságára és színvonalára külön ca­­nonica visitatiós figyelmet fordí­tunk. Ezt a szolgálatot jó volna egy Református Igehirdető folyóirat­tal segíteni, melyről még megbe­szélést tartunk. A nehéz gazdasági helyzetben lévők anyagi gondjain is segíteni szeretnénk. De manap­ság a lelki gazdagság lehet az anya­gi áldozatkészségnek is legfőbb forrása.” Szólt a püspök az ökumenéről is és szavait így zárta: „A Magyaror­szágon élő keresztyén-keresztény felekezetek ökumenikus együttléte és együttműködése nemcsak hálá­val fogadott tény, hanem Isten örök akarata is számunkra." A sorban a negyedik beiktatást Tatán tartották február 2-án. Az egyházkerület új püspökévé dr. Márkus Mihály tatai lelkipásztort, főgondnokává pedig dr. Kálmán Attila presbitert, országgyűlési képviselőt, választották. A püspö­(Folytatás a 3. oldalon) Hírt adtunk már arról, hogy orszá­gos felügyelőnk egyházunk törvényal­kotó zsinatát június 8-ára összehívta. Ezen a napon tartják a megnyitó isten­tiszteletet és az ünnepi megnyitó ülést. A zsinat ülésszakokon végzi majd mun­káját. Ezek idejét és témáját maga a zsinat fogja meghatározni. Mindezek előkészítése a múlt évben már elkezdő­dött. Javaslatokat készítettek az egy­házmegyei zsinat-előkészítő bizottsá­gok, de erre lehetőségük volt egyének­nek és egyházi egyesületeknek, szövet­ségeknek is. Többen éltek is vele. Hol tartanak most az előkészüle­tek? Az Országos Egyházi Irodában tettem látogatást, ahol a zsinat-előké­szítés anyagát Koczor Miklós gondoz­za, kezeli és rendezi - társadalmi mun­kában. Tőle tudtam meg, hogy csak látszólagos a csend a zsinat körül, va­lójában nagyon sok történt már az el­múlt hónapokban. 1990. december 31-ig kellett az előkészítő bizottsá­goknak megküldeni javaslataikat. A határidőt nem vették túl mereven és szigorúan, érkezett még néhány bead­vány azután is, azokat is elfogadták és az anyaghoz csatolták. Végeredmény­ben 43 javaslat érkezett. Ezekhez csat­lakoznak az egyes egyházmegyék Lel­készi Munkaközösségeinek feljegyzé­sei. Ez évben is dolgoznak ki zsinattal kapcsolatos témát és ezek eredményei is belefolynak az előkészítés folyamá­ba. Az előbbi 43 anyaghoz csatlakoz­nak tehát a LMK-feljegyzések - 15 jegyzőkönyv - így együtt az 58 anyag mintegy 500 oldalnyi írást jelent. Február végén alakulnak meg a központi előkészítő bizottságok. Előre­láthatólag három ilyen bizottság lesz, de ha a szükség úgy hozza, lehet több is. A beérkezett anyagot tartalom és témák szerint osztják szét e bizottsá­gok között és többhetes komoly mun­kát jelent majd a javaslatok feldolgo­zása. Munkájuk eredménye egy-egy té­makör javaslatainak összefoglalása lesz. Ezeket megkapják majd az egy­házmegyei előkészítő bizottságok és újra hozzászólhatnak az egészhez. Tartalmi tekintetben itt tart a zsinat előkészítése. Ami magát a zsinatot, személyi ösz­­szetételét, megalakulásának előmun­kálatait illeti, itt is van előrehaladás. Az Országos Presbitérium rendelkezé­seinek megfelelően március végéig va­lamennyi egyházmegyében közgyűlést tartanak, ezeken megválasztják a zsi­nati küldötteket. Minden egyházme­gyében lelkészi és nem lelkészi tagokat választanak és a zsinati tagok számá­val egyenlő számban póttagokat is. Nagyon fontos, hogy az egyházme­gyékben jól nézzenek körül, készítse­nek jelölőlistát és ami még fontosabb, győződjenek meg személyes beszélge­tésben arról, hogy akit megválaszta­nak, hajlandó-e a tagságot vállalni, eleget tud-e tenni az azzal járó kötele­zettségnek, részt tudnak-e venni az üléseken és az egyes ülések közötti, szakbizottságokban végzendő munkát is vállalják. A zsinati munka nem csu­pán néhánynapos együttlétet, bólintó szavazásokat, hanem komoly, megfon­tolt tárgyalásokat, egy-egy témában való elmélyülést és a törvények megfo­galmazását jelenti majd. Az egyházkerületek áprilisban, az országos egyházi közgyűlés májusban választja meg küldötteit és a póttago­kat. így egészül ki a zsinat létszáma a június 8-i kezdésre. A továbbiakban figyelemmel kísér­jük a központi előkészítő bizottságok (szakbizottságok) munkáját és tájé­koztatni fogjuk olvasóinkat az ered­ményekről. ti]. Horváth Mihály Zsinati fórumok 1991. június 8-ra összehívott zsinatunk előkészítése céljából a következő területi zsinati fórumokat rendezi egyházunk: 1991. március 9. szombat, de. 10 ó: Pápa; 1991. március 9. szombat, de. 10 ó: Kiskőrös; 1991. március 16. szombat, de. 10 ó: Békéscsaba; 1991. március 23. szombat de. 10 ó: Budapest, Evangélikus Gimnázium. Hívjuk és várjuk a környező gyülekezetek, egyházmegyék presbitereit, lelkészeit, gyülekezeti tagjait. Az egyes fórumok istentisztelettel kezdődnek és rövid ebédszünet közbeiktatásával előreláthatólag délután 3 óráig tartanak. tszm. JÉZUS A CSALÁDBAN „Hát én immár kit válasszak...?”- Társválasztás -Az emberi élet egyik legfontosabb kérdése a társválasztás. Je­lentőségét legtöbbször csak utólag érzékeljük igazán. Váltóállí­táshoz is hasonlíthatjuk. A döntő kérdés nem az, hogy utazunk-e vagy sem, hanem jó vonatra szálltunk-e fel? A mai házasságok többsége krízisben van, ennek oka elsősorban abban van, hogy nincs megfelelő felkészítés sem a pár megválasztására, sem a házas­ságra. Útmutatás hiányában a fiataloPösztönösen próbálják meg­oldani a problémát. Ez pedig kevés és veszélyes. Egyházunkban nagy vonalakban két szélsőség van gyakorlatban. Az egyik, és gyanítom, hogy ez a többség, nem csinál nagy ügyet ebből. A „tudathasadásos” keresztyénség egyik súlyos kö­vetkezménye ez. Amikor a hit és a gyakorlat különválik egymás­tól: van az életnek egy vallásos területe és gyakorlata és van egy „normális” emberi oldala. „Csak nem fog még ebbe is beleszólni az Isten? Egyébként is árral szemben nem lehet úszni! Nem lógha­tunk ki a sorból stb...” . Ehhez még hozzájárul az ifjúsági magazinok és könyvek felelőt­len „tanácsadása”. Ún. felvilágosult, „modern” doktor urak a magyar fiatalok ezreit tették tönkre azzal, hogy évtizedeken át hirdették a teljes gátlástalanságot. Az igazi szempont csupán az volt, hogy legyen tablettája a kislánynak, de ha mégis hiba csúszna a számításba, még mindigott van a művi abortus. MA MAGYAR­­ORSZÁGON ÉVENTE 90 000 ÉLETET OLTANAK KI TÖR­VÉNYESEN !! Egy közepes város lakossága! Nagyon sok 18 éven aluli lány szül gyermeket. 13 évesek is vannak köztük. Sokan mire eljutnak a házasodás, családalapítás idejére, már túl vannak a sűrűjén. Kedves szülők és fiatalok! Fedezzük fel újra a tiszta, életcentrikus bibliai „tanácsadást”: „Mindennek megszabott ideje van / Megvan az ideje a születés­nek... / Megvan az ideje az ölelésnek, / és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” Préd 3, la, 2a, 3b. „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, / a gazellákra és a mező szarvasaira: / Ne keltsétek, ne ébresszétek föl/ a szerelmet, amíg nem akarja!” Én. én. 2,7. A fiataloknak meg kell érteni ma valamit: Isten törvénye, aka­rata JÓ. Minden az emberért van, azért, hogy teljes, kiegyensúlyo­zott, egészséges életet éljünk. „Mindent szabad, de nem minden használ”. Lehet felelőtlenül váltogatni a partnereket, lehet ideje­korán felébreszteni a szerelmet, DE EZ NEM JÓ! Tudjuk, hogy mennyien hordoznak sebeket lelkűkben egy éle­ten át a felszínes kapcsolatok miatt. A másik szélsőség, amely az előbbinél nem kevésbé káros, a prűd, életidegen, savanyú „vallásosság”. Nem veszi figyelembe a testi és lelki realitásokat, törvényszerűségeket. Istent valami öreg erkölcsrendésznek mutatja be, aki irigyli az emberek szerelmét. Ez a felfogás idegen a Szentírás tanításától. A sorozat kerete nem engedi, hogy minden oldalát érintsem a témának, de megpróbálok néhány általam fontosnak érzett ■szem­pontot érinteni. Az ember testi-lelki-szellemi élete megkülönböz­tethető, de büntetlenül szét nem választható. Isten egész lényünket ismeri, szereti. A megváltás teljes személyiségünkre érvényes. Isten gyermekei a legdrágábbat kapták ajándékul testükbe, a Szendéi­ket, Istent magát. így Isten és ember viszonylatában nincs tabu. A társválasztás, szerelem, szexualitás sem az. Isten mindezeket megszentelheti, segítheti. Isten ajándékaival lehet jól és rosszul élni. Hisszük és tapasztaljuk, hogy kaphatunk VEZETÉST éle­tünk fontos dolgaiban. Nem az lesz csupán a döntő, hogy mit mond a tanár, szülő,'orvos - hiszen ők a legjobb szándék mellett tévedhetnek is -, hanem mit mond a szívemnek Ő, aki azt megal­kotta és a legjobban ismeri és szereti. Az Isten lényege a szeretet. A'szeretet pedig realizálódik, A szeretet ezen a téren is becsületes, nem felszínes, és ami a legfontosabb, hogy áldozatra képes. Tud uralkodni ösztönein, mert szeretet, mert csak jót akar a MÁSIK­NAK. Tud várni. Később pedig tud hordozni, megbocsátani és újra hordozni és megbocsátani, de ez már egy kicsit a házasság területe. Tiszta vagyok, azért vagyok, rtiert szeretlek, látom én az Istent, amint szívét adja szivednek. Hogy tebenned jött most elém, . a_zt is látom - Ő az én örök szerelmem s a halálom. . (József Attila) Szeverényi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom