Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-09-01 / 35. szám

Evangélikus Elet 1991. szeptember 1 NAPRÓL NAPRA „Áldjad cn lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled." Zsolt 103,2 VASÁRNAP „Titeket pedig az Úr papjainak neveznek. Istenünk szolgáinak mondanak.” Zsolt 61,6 (lKor4,l; Lk 17,11-19; Róm 8, (12-13) 14-17; Zsolt 78, (32-55) A pa­pok Isten szolgái, Isten titkainak sáfárai. Hivatásuk a közvetítés Isten országa és az embervilág között. Olyan „hidak” építése, melyeken járva Jézus az Isten Szolgája vezet minket vissza az Ő országába. Az „egyetemes pap­ság” reformátori tanítása szerint a keresztségben mindany­­nyian erre hivattunk el. HÉTFŐ „Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében.” Zsolt 111,1 (Ef 4,29; 2Móz 18,1-12; Mt 13,1-9; 18-23) Megkezdődött az új tanév. Sok tanévnyitó ünnepélyre meghívják a hitoktatókat is. De közülük hányán jutnak szóhoz, hogy az Úr dicsérete is felhangozhasson? Egyhá­zunkban azért épült a kezdeti időktől egymás mellé - gyakran még egy épületbe is - a templom és az iskola, hogy gyermekeink Isten ismeretében gyarapodva növeked­jenek és hozzanak áldást környezetükre. Imádkozzunk értük és tanáraikért! KEDD „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” Zsolt 150,6 (Róm 16,27; Gál 5,16-23; Mt 13,10-17) Életünkben nagyon sok az ismétlés. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig napról napra végezzük ugyan­azokat a cselekvéssorozatokat. Tartozzék ezek közé Isten dicsérete is! SZERDA „Dicsőítsétek Isteneteket az Urat, mielőtt sötét­séget támaszt!” Jer 13,16 (Jn 9,4; IThessz 1,2-10; Mt 13,24-30,36-43) Isten legelső cselekedete a világosság meg­teremtése volt. Az ő dicsőítése azóta is világosságot tá­maszt nemcsak a természeti világban, hanem az emberszí­vekben is. Az elhunytak sötétségben várják a feltámadás hajnali fényét. Addig dicsőítsük Istent, amíg tart számunk­ra a nappal világossága. CSÜTÖRTÖK „Boldog, akinek hűtlensége megbocsátta­tott, vétke eltöröltetett.” Zsolt 32,1 (Róm 6,11; 3Móz 9,22-10,5; Mt 13,31-35) Eredendő bününk a hűtlenség, a feltétlen bizalom meggyengülése. Életünk kisebb-nagyobb boldogtalanságai mögött mindig ott rejtőzik a hűtlenség valamilyen formája. Boldogságot csak attól kaphatunk, aki hűséges maradt mindvégig, megbocsátja hűtlenségein­ket és magára vállalja bűneink halálos zsoldját. Jézus Krisztus a mi boldogságunk, mert az Ő megbocsátó hűsége őrködik felettünk , és a halálon túl is velünk marad az „új ég és új föld” országában. PÉNTEK „Nem ember az Isten, hogy hazudnék.” 4Móz 23,19 (Róm 4,21-22; Mk 1,40-45; Mt 13,44-46) Az ember - ha érdekei úgy kívánják - szemrebbenés nélkül hazudik, és hazugságát bármikor kész a „körülményekre” való hi­vatkozással érthetővé, sőt elfogadhatóvá tenni. Különösen igaz ez akkor, amikor adott szavát, ígéreteit kérik tőle számon. Hajlamosak vagyunk teremtő Urunkat is egy magasabb rendű embernek elképzelni, akitől számonkér­­hetjük ígéreteinek beteljesítését. De Isten nem ember, hogy hazugságokkal kellene megmagyaráznia tehetetlenségét. Ő mindenható Úr, aki egyedül tudja, hogy mikor van itt az ideje az ígéreteknek és mikor a beteljesedésnek. Tőlünk nem számonkérést, hanem feltétlen engedelmességet és igaz életvitelt vár el. SZOMBAT „Csak azt kérdezhetitek egymástól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr!” Jer 23,35 (Ef 5,10; 2Thessz 2,13-17; Mt 13,47-52) Szombat van, az ünnepszentelésre való előkészület napja. Kérdezgessük egymástól; Te melyik istentiszteletre mégy holnap - és a kicsiket ki fogja elkísérni? - hogy azután vasárnap este elmondhassuk egymásnak: mit szólt az Úr, és mit válaszolt kérdéseimre igéjében! Rezessy Miklós A VASARNAP IGEJE A KERESZTYÉN ÉLETFOLYTATÁS TITKA Gál 5,16-24 SZEURAT ALA-TORNIOBAN „Aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik’ Mt 7,8 Ez az ígéret nekem is szólt, s amint napról napra zuhogott rám az ige zápora észak-svédországi kicsiny községek szeuratjain, egyszerű paraszt­­emberekkel és társaimmal folytatott beszélgetésekben, - úgy éreztem - közeledik számomra a megnyittatás és a megtalálás napja. Talán már a határon elkezdődött, amikor a finn vámhivatal tisztviselői mosolyogva köszöntöttek. Régen nem láttak már magyar útlevelet. Ide, egészen messze északra, azelőtt is alig vetődött el egy-egy magyar. Tudtak is már előre rólunk, és vártak. Vártak az ala-tomiói papiakon is. Egyikük már megszokottan vezetett bennünket a vendégszoba felé, ahol ó és más előttünk itt járók már áldott napokat töltöttek. Másnap a hatalmas templom egyre jobban megtelt. Egyszerű arcok százai velünk szemben. Sápadtabbak, s a ruháik is szegényebbek, mint amit odaát Svédországban, a folyó túlsó partján már megszoktunk. De hatalmasan zeng az ének, s kezdődik az ige igazi zápora. Előbb még kicsit kételkedve hallgattuk a szeurati napok programját. Naponta 6-8 egyórás prédikáció - és semmi más. De most már hangzik az ige. Lelkészek, földművesek, halászok, tanítók és tanárok váltják egy­mást a szószéken, s egyre éhesebbek leszünk mi is az igére. Lassanként el is feledkezünk a csodálkozásról, s idegesen keressük a tolmácsot. Ha más­ként nem megy, svédre tolmácsoltatjuk, s úgy tovább magyarra, de hallani akarjuk... Azután nekünk kell sorban a gyülekezet elé állnunk. Szívem egészen elszorult, és a torkomban vert, amikor tolmácsom finnül olvasta: „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy' Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első \agyok én." Igen, bűnös vagyok, s nagyok a bűneim. Országhatárokon túlra is azok űztek, és tehetetlenségem érzése rám nehezedett. Itt még inkább valósággá lett számomra a bűn. Mások következtek, s egy-egy feltörő könyörgésre hirdették a bűnök bocsánatát. A tömegben itt-ott ujjongó emberek örömkitörései hallat­szottak. Megrendülve, de idegenül hallgattam. Következett az úrvacsora. Az előkészitö beszéd szavai leverőn, de ugyanakkor felemelőn mutattak az út felé. Valaki vállamra tette a kezét; „Jézus Krisztus érdeméért megbocsáttattak néked a te bűneid!” - Mások már az oltár előtt térdeltek, én pedig csak ültem tovább a padban. Villám­csapásként értek az előbbi szavak. Megdöbbentem, majd egyre inkább derülni kezdett a szívem. Tudtam, hittem, hogy Jézus Krisztus megbocsát­ja bűneimet, de ezt ilyen kétségtelen tényként soha nem hallottam: megbo­csátotta az én bűneimet. Nem, nem lehet ez igaz! Égetni kezdett egy szó az igehirdetésből: minden. Megbocsátotta minden bűnömet. Valóban így lenne ez, hogy minden bűnömet? Azokat is, melyeket én megbocsáthatat­­lannak tartok? Újabb és újabb kör térdel az oltár elé, s én még tovább vártam. Egyszerre átforrósodott a szívem. Már nem volt idegen az úrva­csorától jövök hangos ujjongása. Ezek az emberek nem tudnának így, ennyire, senkivel nem törődve ujjongani, ha Jézus Krisztus nem bocsátotta volna meg valóban minden bűnüket! Elfogytak a kételyek. Barátaim, szeretteim bizonyára érthetetlenül néztek volna rám, ha akkor látnak. Boldogan, vidáman, mint amikor a kereskedő előtt felcsillan a régen keresett drágagyöngy, úgy siettem az oltár elé az értem elvégzett váltság hála vacsorájához. t Leskó Béla (Sárszentlórincen tartott, finn testvéri lelkésztalálkozón megelevene­dett egykori emlék.) Ismeretes a pogány történetírónak az első keresztyének életére vonatkozó csodálkozó felkiáltása: „Nézzétek, ho­gyan szeretik egymást.” Az is köztu­dott, hogy életük folytatásának más volta nemcsak csodálkozásra indított sokszor, hanem ellenkezésre is máso­kat. Életfolytatásuk, magatartásuk ön­kéntelenül is kihívás lett a világban. Igazabb szeretet, tisztább erkölcs, he­lyesebb közösségi magatartás, önmeg­tartóztató, mértékletes életfolytatás jel­lemezte őket, szemben koruk pogány­ságának életfelfogásával és stílusával. Mi volt ennek a titka? És mi a titka annak, ha ma más a Krisztusban iga­zán hívő élete, mint az általánosan megszokott és tapasztalt erkölcsi ma­gatartás és életvitel? Igénk alapján egyetlen kifejezéssel válaszolhatunk: az, hogy az a Szentlé­lek vezetése alatt álló élet. Elhasználó­dott kormányszerkezetü, rossz futó­művű kocsit nagy erőfeszítéssel sem le­hetséges helyesen vezetni az úton. Köz­lekedésre alkalmatlan. Jóval, tökéletes­sel bírót pedig tartani sem kell, egyene­sen halad magában is. Valahogy így vagyunk a keresztyén életfolytatással is. A Szentlélek a tökéletes vezető, nél­küle azonban hiába minden erőfeszítés, rosszul haladunk, sőt bukunk. Pál apostol arra hívja a galáciabelieket, hogy éljenek ezzel a nagy lehetőséggel. Engedjenek a Szentlélek vezetésének, éljenek szerinte és ne a bűnös test kí­vánságai szerint. Hiszen valóság a ke­­resztség csodája, hogy a keresztség ál­tal eltemettetünk vele a halálba és vele együtt (Krisztussal) új életre támad­tunk fel (Róma 6,3-8). Ezért, „akik a Krisztuséi, megfeszítették a testet szen­vedélyeivel és kívánságaival”. Ez a Krisztussal való teljes eggyélétel, ke­­resztségünknek nagy titka, a mi új éle­tünk alapja és lehetősége. Amikor az apostol a Szentlélek veze­téséről szól, valóban vezetést ért rajta. Nem ad egyes esetekre vonatkozó, ka­­zuisztikus előírásokat, nem szabja meg az új törvényt. Igehallgatók ajkán sok­szor hangzott el már kívánságként, hogy arról szóljon az igehirdetés, mit kell tennünk, adjon az pontos útmuta­tást, hogyan éljünk, mit cselekedjünk stb. Félő, hogy az ilyen gondolatok mögött valami törvényeskedő erkölcsi szemlélet húzódik meg. Ha valahol is ilyen előírásszerű parancsok az üdvös­ségre jutás feltételeiként jelennek meg, ott mindig a törvény útjára csúsztak, hajoltak el, s annak cselekvéséből akar­nak megigazulni, akárcsak a galácia­­beliek, akiket az apostol levelében hely­re szeretne igazítani. Ezért mondja, hogy „akiket a Lélek vezet, azok nin­csenek a törvény alatt”. Ezért nem is lehet a keresztyén erkölcstan soha ilyen új törvénygyűjteménnyé. Hogy mégis nyilvánvaló legyen a kü­lönbség, az apostol három vonatkozá­sú útmutatást ad. Ez a három vonatko­zású útmutatás a szexuáletika, az em­beri közösségben tanúsított és az ön­magunk mértékletességére utal. Érde­mes lenne ezt korunk keresztyén élet­folytatásában nagyon komolyan ven­nünk. Nemcsak azt kell megkérdez­nünk, mi a titka a keresztyén életfoly­tatásnak, hanem azt is, hogy, ha a Krisztusban hívők élete nem más, mint általában a világban megszokott, ak­kor nincs-e itt valami komoly hiba? Azaz, nem az a helyzet, hogy beszélünk keresztyén életről, de a Szentlélek veze­tése hiányzik? Nem az-e, hogy nem élünk kercsztségünk csodálatos aján­dékával és lehetőségével, hogy a mi óemberünk Krisztussal együtt meghal­jon, s vele új életben járjunk? Életfolytatásunk teljesen tökéletes nem lesz soha, tökéletes keresztyének nincsenek, mindig csak bűnös emberek maradunk, de egyet tehetünk: igyeke­zünk a Szentlélek erejével győzni a bűn, a test szenvedélyei és kívánságai felett. Pál apostol mondja másutt: „célegye­nest igyekezem”. Győztesként célba ér­ni csak úgy lehet, ha ez az igyekezet, a versenyzők véghajrájának erőfeszítése megvan bennünk. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Atyánk, a ke­resztségben kapott csodálatos kegyele­mért, hogy általa Krisztussal tettél egy­­gyé minket. Kérünk, add nekünk Szent­­lelkedet, hogy az 6 vezetésével napon­ként meghaljunk a bűnnek és új életre támadjunk. Megváltjuk előtted, hogy sokszor engedtünk bűnös testünk vá­gyainak és kívánságainak, s éltünk gyermekeidhez méltatlanul. Kérünk, bo­csásd meg ezt nekünk s engedd, hogy gyermekeidként erőnket megfeszítve igyekezzünk a cél felé. Ámen ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. szeptember i, I., Becsikapu tér de. 9 (úrv.) Balicza Iván de. 10 német istentisztelet, de. 11 (úrv.) Báli. cza Iván, du. 6. II., Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. II., Modori u. 6. de. fél |q Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, II., Bátbo. ry u. 7. de. fél 11 Takács József. Csillagbegy III., Mátyás kir. út 31. de. fél 10 Donáili László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. lo Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária. 36-38. de. 10 Blázy Lajos. V., Deák tér 4. dc 9 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6. VII., Gorkij fasor 17. de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du 6 Muntag Andomé. VIII., ÜUöi út 24. dc. fél 11 Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9 Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b de. 9 szlovák istentisztelet Cselovszky Ferenc, déli 12 magyar istentisztelet Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10 Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de 8. Kelenföld, XL, Bocskay u. 10. de. 8 (úrv.) Benczc Imre, de. 10 családi Fcrenczy Erzsé­bet, de. 11 (úrv.) Fercnczy Erzsébet, du. 6 Missura Tibor. XL, Németvölgyi út 138. de 9 Missura Tibor. Budahegyvidék, XII., Tart­­say Vilmos u. 11. de. 9 (úrv.) Köszeghy Ta­­más, de. 11 (úrv.) Köszeghy Tamás, du. fél 7 Takács József. XIII., Kassák Lajos u. 21 de. 10 ifj. Kendeh György. XIII., Frangepú u. 43. de. 8 ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11 (úrv.). XIV., Gyarmat u. 14. de fél 10. Pestújhely, XV., Makszim Gorkij tér de. 10 Bízik László. Rákospalota, Nagytemp­lom, XV., Régifóti út 73. de. 10 Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10 Kamcr Ágoston. Cinkota, XVI., Kultúrhir u. de. fél 11 Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9 Szalay Tamás. Rákos­hegy, XVII., Tessedik tér de. 9 (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de 9 Detre János. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út lll.de. fél 11 (úrv.) Kosa László. Rákosli­get, XVII., Gózon Gy. u. de. 11 (úrv.) Detre János. Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 4. de. 10 Győri János Sámuel, 4. szeretetvén­­dégség Győri János Sámuel. Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8 Havasi Kálmán. Kispest, XIX. , Bajcsy Zs. tér de. 10 Széli Bulcsú. XIX., Kispest, Wekerle-telep, de. 8 Széli Bul­csú. Pestszenterzsébet, XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Csepel. XXL, Katona J. u. dél II Mezősi György. Budafok, XXII., Játék ut. 16. de. 11 Rőzse István. Budakeszi de. Takács József Szentháromság után 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. Az istentiszte­let oltári igéje: Lk 17,11-17; az igehir­detés alapigéje: Gál 5,16-24. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A MAGYAR RÁDIÓBAN. Szep­tember 29-én egyházunk félóráját köz­vetíti a Petőfi Rádió 7.05 órai kezdettel. Igét hirdet ZÜGN TAMÁS körmendi lelkész. HAZAI ESEMÉNYEK SOPRON Az ősi soproni evangélikus Berzsenyi Dániel gimnázium - a volt soproni líceum - újra egy­házunk kezelésébe került. 1991. szeptember 1- jén 11 órakor tartja ünnepélyes tanévnyitó is­tentiszteletét a templomban. A hálaadás alkal­mára ezúton meghív minden érdeklődőt, de kü­lönösen az intézet volt növendékeit, az öregdiá­kokat. A volt licisták kézszoritással fogják út­nak indítani az első osztályosokat azzal a re­ménységgel, hogy az országos hírű iskola belő­lük is olyan kiváló embereket nevel, mint 425 éves múltja során sokezer tanulójából. IMAVEZÉRFONAL Nyíljék az ajtó, táruljon a szív! „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttem az ige ajtaját, hogy szólhassam a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok...” Kol 4,3 JÉZUSSAL ÉLEK A BARATSAG Nagyon elgondolkodtatott, hogy Pál apostol se tudja nélkülözni a gyülekezet imádságát. Nem arra biztat, hogy a hívek magukért - mikor ne lenne erre szük­ség? -, távoliakért - van-e más út sok ember szívéhez az imádságon kívül? ha­nem érte magáért, a vele munkálkodókért kéri a hívek könyörgését. Az apostolnak sincs birtokában a mon­danivaló. Ő se rendelkezik az igével. Pedig hányszor hirdette hatékonyan pogányokat térítve, gyülekezeteket alapítva. Az ige mégis megmaradt Krisztus titkának, me­lyet egyedül ő fed fel annak és akkor, aki­nek és amikor neki tetszik. A titok ajtajá­nak felnyitásához csak egy kulcsot ismer: az imádságot és egy ajtónállót: a titok Urát, Jézus Krisztust. Ézért mozgósítja a híveket, gyülekezeteket; vegyék használat­ba a kapott kulcsot, és járuljanak bizalom­mal Jézus elé! Ha mi jobban tudtában lennénk Isten igéje titok voltának, ha feltárulását in­kább tartanánk Isten kegyelmi tettének, talán többet imádkoznánk az igehirdeté­sért és az igehirdetökért. Igehirdetőként is több szorongással kérnénk a hívek imádsá­­gos támogatását! Pál közben fogságban is van, börtön­­ajtó állja útját. Mégse a börtönajtó kinyí­lásáért kér imádságot, hanem az ige ajtaja megnyílásáért. Gondoljuk végig ezt a sor­rendet. Hiába szabad az apostol, a kegye­lem igéjének ajtaja zárva marad, ha nem tárul fel Krisztus titka. Mi többet imádkozunk a lehetőségek elénk támlásáért, mint az evangélium tit­ka megnyitásáért. Talán azért van, hogy tárt ajtók esetén sincs mivel belépnünk a várakozók és vágyakozók elé. Most nagy ideje van a mondanivalóért való könyör­gésnek, az ige előttünk is zárt ajtaja ostromának. Bárcsak lenne ez igazán közegyházi, papokat és híveket egyesítő program! Imádkozzunk a szívek megnyílásáért is, hogy ne süket füleknek, zárt szíveknek prédikáljunk. Ne csak a mögöttünk levő korszak elidegenítő hatását panaszoljuk, hanem döbbenjünk rá a magasabb segít­ség, a Segítő nélkülözhetetlen voltára. A szívek titkát is Isten ismeri, kulcsa is neki van hozzájuk. A Szentlélek joga, hogy fű ahová akar, és hitet támaszt ak­kor, amikor neki tetszik, és ott, ahol ő jónak látja. Mennyi gond, mennyi feladat, amiket csak az Urat segítségül hívó imádság old­hat meg?! Imádkozzunk az evangélizációért, minden igehirdető szolgálatban szor­goskodóért: hitoktatásra készülőkért és hittantanulásra jelentkezőkért; az evan­­gélizációs, gyülekezeti és ifjúsági konfe­renciákért. Adjunk hálát a teológiára, egyházi is­kolákba jelentkezőkért, kérjük az azokban folyó emberi munkára Isten magasságos áldását. Cscpregi Béla „Titeket azonban barátaimnak mon­dalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtotokra adtam.” Jn 15,15b. Nem tudok arról, hogy az evangéliumokban az Úr Jézust valaki is így szólította volna meg: barátom! Volt, aki Mesternek nevezte, mások az Uram megszólítást választották, a vak Bartimeus így kiáltott hozzá: Dávid Fia, Jézus. A hatalom emberei, a ki­hallgatását irányító főpap, majd ké­sőbb Pilátus magától értetődően lete­gezték, a katonák otromba, durva tré­fálkozással a zsidók királyának mond­ták, s úgy hajbókoltak előtte. Dc amit mi emberek nem tettünk meg, azt megtette Jézus! Barátainak mondott minket. Többé nem a szolga, hanem a barát helyén állhatunk. Barát­ja lehetek Jézusnak, mert ő választott ki, ő tett, ö nevezett barátjának. S hogy milyen komolyan gondolta ezt, meny­nyire nem érdekbarátság, felületes kap­csolat, hanem életre szóló, erős kapocs, azt éppen a keresztfa mutatja a Golgo­tán. Ő állapította meg egyszer az igazi barátság fokmérőjét, amikor így taní­totta az övéit: „Nincs senkiben na­gyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Egy szívszoritó, gyötrelmes pillanatban ez a szép szó ismét elhagyta Jézus ajkát. Annak a tanítványának mondta, aki nem volt mellette, amikor barátaivá emelte a ta­nítványokat. Júdásnak mondta. Aki­nek háta mögött jöttek azok, akiknek feladata volt azéjszaka sötétjében elfog­ni a „bajkeverő” Názáretit. De amíg ezt megteszik, még van egy pillanat, s ez a pillanat a hűtlen baráté, Júdásé egé­szen! „Barátom, hát ezért jöttél?” Nem tudom, megdöbbent-e Júdás, hogy Jézus a barátjának nevezi, meg­ércztc-c, megértctte-c az ebből a szóból áradó szeretetet. Az áruló barát is barát, ezt az üzene­tet sugározta Jézus pillantása, s ez törte össze, de mentette is meg Pétert. Ez a pillantás még hányszor jutott eszébe élete folyamán, ki tudná megmondani? De az a Jézus, aki Úrként szolgált, bi­zonyára áldott barátként is élt a szivé­ben! Jézusra, mint barátra gondolni, talán nem csak nekem, de másoknak is furcsa, nyugtalanító, az öröme mellett. Mert az emberek közötti barátság mindig köl­csönösséget, megközelítő egyenlőséget feltételez. A barátaimra támaszkodha­tni, s ők is énrám, várok tőlük, de adni is tudok, elfogadom őket, s ők is elfo­gadnak engem. Dc amikor Jézus nevez barátjának, minden tiltakozik bennem, hogy nem lehet, ezt nem tudom megér­teni, s kikívánkozik a vallomás: „Tá­vozz tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok!” De ő nem tágít, a barátja vagyok. S nincs más, meg kell tanulni, hogy ilyen barátság is van. Ahol az egyik ad mindig, ahol az egyikre lehet mindent építeni, ahol az egyik mindent megtesz, mindent megbocsát, mindent elfedez, ahol barát marad az áruló is! Van ilyen barátság is. Sőt ez az igazi barátság! S ha ez így van, akkor én voltam-e valaha is barát? Nem sok, de néhány arc elfut a sze­mem előtt. A barátaim. A barátjuk vol­tam, s vagyok? Szorongásomból csak az old föl, hogy van nekem egy csodá­latos, áldott barátom, aki hordoz en­gem. Akit barátaim közül már ismer­nek néhányan. S a többinek akkor le­hetnék jó barátja, ha Jézust, az igazit tudnám megmutatni nekik. Sztojanovics András EVANGÉLIZÁCIÓS NAPOK keretében megtartott 4. RÁDIÓMISSZIÓ! TALÁLKOZÓ Rendezik a Norvég Missziók által támogatott magyar nyelvű adások fenntartói és munkatársai 1991. szeptember 6-án, 7-én és 8-án - a Buda­­pest-Kelenföidi evangélikus gyülekezet meghívá­sára - az adások hallgatói és minden érdeklődő számára. AZ EVANGÉLIZÁCIÓS ELŐADÁSOK FÓTÉMÁJA: ADÓS VÁGYJ Pénteken, szeptember 6-án 18.00 Megnyitó istentisztelet (Bencze Imre, a vendéglátó gyülekezet lelkésze). 18.45 „Miért vagyunk együtt?" Pósfay György műsorszerkesztő megnyitó szavai, üdvöz­lések, bemutatások, tudnivalók kihirdeté­se. 19.15 „Eladósodottak vagy szabadok?" (Római levél 1,14-15). Heitmann Rolf Gunnar norvég lelkész első evangelizációs előadá­sa. Szombaton, szeptember 7-én 9.00 Megnyitó áhitat. 9.30 Bibliatanulmány. Balicza Iván bécsikapu­­téri lelkész. A bibliatanulmány folytatása csoport­­munka keretében. 11.15 „A modem hírközlő eszközök felhasználá­sa az evangelizációs munkában". Kovács Ferenc osloi mérnök előadása. 14.30 „A missziói munka új lehetőségei a világ különböző részeiben.” Thorsen Haktor misszionárius előadása. 15.15 „A Norvég Egyházi Misszió évfordulóhoz érkezett”. Terray László norvégjai lelkész előadása. 16.30 Közös éneklés. (Bencze Gábor). Verseiből felolvas Túrmezei Erzsébet dia­konisszatestvér. 17.00 „Hogyan élnek ma az izraeli héber isten­­tiszteleti nyelvű keresztyén gyülekeze­tek?” Heitmann Rolf Gunnar előadása. 17.45 „A rádiószolgálat kapcsolatai a hallga­tókkal". Kelemen Erzsébet diakonissza­testvér beszámolója. 18.45 Külmissziói tárgyú filmek (videofelvéte­lek) bemutatása. 19.15 „Hitből hitbe" (Római levél 1,17) Heit­mann Rolf Gunnar norvég lelkész második evangélizációs előadása. Vasárnap, szeptember 8-án: 9.00 Megnyitó áhitat. 9.15 Bibliatanulmány (a missziói munka szá­mára fontos bibliai igékről). Tartja Thor­sen Haktor norvég misszionárius. A bibliatanulmány folytatása csoport­­munka keretében. 11.00 Gyülekezeti istentisztelet úrvacsoraosztás­sal. Igét hirdet: Pósfay György lelkész. 13.00 Egyszerű ebéd a gyülekezeti (eremben. Ezen az étkezésen norvég testvéreink a vendéglátók. Kérjük, hogy akik ezen részt óhajtanak venni, szombaton délelőtt je­lentkezzenek! 15.45 „Az Evangélium mindenkié" (Római levél 1,16). Heitmann Rolf Gunnar norvég lel­kész utolsó evangélizációs előadása. 15.30 „Morzsaszedés". Vezeti Pósfay György. 16.00 Záróistentisztelet. Tartja Terray László. HELYESBÍTÉS Augusztus ll-i számunkban tévesen jelent megi hír. MAGASSY KATALINT a neroeskéri gyülekezet hívta meg lelkésznek, nem a nemescsói gyülekezet. Kérem mindazoknak a szives jelentkezését, akik »a­­lamilyen formában tudnak valamit Sándy Gyula mér­nökről, aki több evangélikus templom tervezője volt. Ha valaki tud valamit családjáról, vagy fényképek áll­nak a rendelkezésére, kérem jelezzek Zákcus Video, ósagárd 2616 címre! Győri János Sámuel Szeretettel értesítjük a volt aszódi leánynevelős nö­vendékeket és hozzátartozóikat, hogy szeptember 8-án Aszódon megünnepeljük az Intézel alapításának és megnyitásának 100 éves jubileumát. Délelőtt 10 órakor az evangélikus templomban ün­nepi istentisztelet lesz, melyen dr. Harmati Béla püs­pök prédikál. Délután 3 órakor a díszteremben ünnepélyt tartunk a jubileum jegyében. Előkészületben van az Intézet történetének kiadá­sa is. A Budapesti Evangélikus Gimnázium szep­tember 2-án, hétfőn tartja tanévnyitóját. 9 órakor istentisztelet a templomban, 10 órakor tanévnyitó a díszteremben. ApróhL detés A balatonalmádi filia használt villanyorgonát vagy jó minőségű harmóniumot keres az imaház számára. Jelentkezést a következő címre kérjük: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 8200 Veszprém, Arany J. u. 20. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fónyszedő Központ Kft. (910058/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 91.20035 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszém: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom