Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 11. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 11. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Aki a hit fényénél minden este felülvizsgálja az életét, biztos lehet abban, hogy fokozatosan eljut az érett keresztyénséghez Michael Qwist A TARTALOMBÓL AKI MA IS IDŐSZERŰ KERESZTELŐ JÁNOS ÉS A HATALOM DONI ZARÁNDOKÚT JELENTKEZÉS HITOKTATÁSRA Az 1991 /1992 iskolai tanévben mindazok a tanulók továbbra is résztvehetnek a hitoktatásban, akik az előző tanévben beiratkoztak. Azok számára akik eddig nem jártak, vagy most kezdték el iskolai tanulmányaikat a jelentkezést az illetékes tanintézet igazgatójánál, illetve az illetékes lelkészi hivatalban lehet megtenni a tanév megkezdéséig. Megszólalt az orgona Budafokon! „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szivetekben Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kol 3,16-17.) - Ezzel a lekcióval kezdődik az orgonaszentelő istentisztelet. A budafoki gyülekezet több mint ötven éves vágya vált valóra, amikor ebben az esztendőben végre megszólalhatott templomában az orgona. Ennek tudható be, hogy a szentelés alkalma több gyülekezeti együttlét keretében zajlott le. Rogate vasárnap a hálaadás szavai hangzottak el s a gyülekezet könyörgése Isten áldásáért. Amikor 1935-ben megtörténhetett a templom szentelése, a templomépítés olyan anyagi terhet jelentett a missziói gyülekezetnek, hogy az orgona terve nem valósulhatott meg. A későbbiek során is a lelkészlakás kérdése volt égetőbb. Bár a lelkészlakás még mindig nem készült el teljesen, reménység szerint azonban rövidesen megvalósul - a gyülekezet az építkezések mellett az orgonára is gyűjtött. Nagy segítség volt az az adomány, amit Lányi Irén nyugdíjas, kiskőrösi evangélikus tanítónő végrendeletileg hagyományozott a budafoki gyülekezetre. Trajtler Gábor főzeneigazgató segített a hangszer kiválasztásában. így került a budafoki templomba a fóti kántorképző öreg orgonája, amely ifjú kántor nemzedékek ujja alatt örült és sóhajtozott hosszú éveken át. Szolgálatát most itt folytatja. Gyülekezetünk kántorai, akik megszólaltatják: Homoki János és Homoki Olga. Előző kántorunk, Wunderlich Sándorné szomorúságunkra nem hallhatta meg az orgona hangját, mert súlyos betegsége miatt évtizedekig tartó szolgálata halálával ebben az évben véget ért. Az orgonát rendbe kellett hozatni, megfelelő módon felállítani. Játszóasztalát így sem Fotó Rózse istvánné sikerült kicserélni- ami önmagában több százezer forintot jelentett volna -, ezért csak javíttattuk. Várady István orgonaépítő mester végezte a legnagyobb szakértelemmel. Az orgona pneumatikus rendszerű (2 manuálos, 5 és két lel regiszteres), ami azt jelenti, hogy korábbi korszakok divatos orgonaépítési módszere szerint készült, és ma felújítása - mivel ma már ilyen rendszerben elvétve építenek orgonát - gondot okoz. A tönkrement alkatrészek helyett újak beszerzése olykor bonyodalmat jelentett. Ebben volt a gyülekezet segítségére a Bad Bergzaberni gyülekezet egyik lelkésze, Friedhelm Hans és egyik presbitere, Heinrich Wissing testvéreink. Az orgona szállításánál, felállításakor az asztalos, festő-mázoló, valamint villanyszerelési munkákat a gyülekezet presbiterei végezték. Külön ki kell emelni: Homoki János, Nemes Zoltán, Szalui Sándor, Szepesfalvy Gábor presbiter és Wunderlich Sándor felügyelő szolgálatát. De meg kell emlékeznem ha névtelenül is azokról, akik a gyülekezetben vagy gyülekezeten túl imádságukkal, adományukkal támogatták a budafoki orgona ügyét. Az orgonaavató hangversenyre pünkösdöt megelőző szombaton került sor. Trajtler Gábor orgonaművész és Schulz Katalin énekesnő előadásában hangzottak el Pachelbel, Bach, Walther, Franck és Kapi-Králik művei. A gyülekezet lelkésze hirdette az igét. A gyülekezet tagjain kívül más gyülekezetből és a kerületből többen eljöttek. Különösen a szomszéd gyülekezetből, Kelenföldről jöttek el többen is, a lelkészekkel együtt. Ez azért volt öröm a számunkra, mert segítségüket a gyülekezetünk életben többszörösen megtapasztaltuk. Az orgonaavató istentiszteletre június 30-án, a szabadság napján került sor Missura Tibor esperes igehirdetésével. A zenei szolgálatot Szirmai József operaénekes vezetésével: Bartha Eszter, Erdős Melinda, Szentiday Szilvia, Kárpáti István, Molnár István és Szarka László vállalta. Többek között elhangzott Gounod és Schubert Ave Maria feldolgozása, valamint részlet Bach Magnificatjából. Az alapige a 103. zsoltár volt. Befejezésül álljon itt néhány sora: „... Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet,... Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR... az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokákkal is;... Az ÚR ... királyi hatalmával mindenen uralkodik. ... Áldjad, lelkem, az URat!” Rozsé István EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS SEPSISZENTGYÖRGYÖN A Brassó megyei magyar evangélikus egyházmegye évi közgyűlését ezidén Sepsiszentgyörgyön tartotta július 10-én. Megjelentek az Esperesség hivatalos tagjai, Brassó megye, Bukarest, Szeben, Maros, Beszterce-Naszód megye egyházközségeinek képviselői, valamint az aradi egyházmegye megbízott képviselője, s a vendéglátó gyülekezet tagjai. A 9 órakor kezdődő istentiszteleten Rudolf Ede apácai lelkipásztor 1 Péter 3,8—17 alapján meggyőző hittel hirdette Isten Igéjét, amely szerint azért vagyunk a földön, hogy áldás (és ne átok!) legyünk. Örököljük az áldást, amit éltünkben továbbadunk a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben, gondokkal, nehézségekkel küzködő emberi közösségekben, népünk életében. Ezért: legyen szent Isten a mi szívünkben, legyünk készek mindenkor megfelelni a bennünk élő reménységről -még azoknak is, akik minket gyűlölnek, gyaláznak. Az istentiszteletet agapé követte, mely után a képviselők, vendégek újból a templomba vonultak. Lukács Dezső egyhm. felügyelő és Raduch Zsolt esperes megnyitó szavai után a napirend szerint megkezdődött a Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye 104. közgyűlése (most első ízben tartatott Sepsiszentgyörgyön!) Esperes beszámolójából kitűnt, hogy 1990 folyamán kisebbeden az egyházmegye lélekszáma. Téma volt a nehéz anyagi helyzet. Veres Károly alesperes ismertette az 1992. évre szóló pénzügyi tervet, amelyet vita követett. Végül Raduch Zsolt esperes megfogalmazta a kérést, azaz megismételte Veres Károly alesperes javaslatát: a járulékokat 3-szorosára kell emelni! A közgyűlés ezt elfogadta és megszavazta. Köszöntötte a közgyűlést Erdélyi Zoltán fazekas-varsándi lelkész, mint az Aradi Egyházmegye kiküldötte és Kovács László hosszúfalu-felszegi lelkész, püspökhelyettes, aki tíz éven át (1941-51) sepsiszentgyörgyi lelkész volt. Felhívta a figyelmet a BARCASÁGI CSÁNGÓ alapítvány - a ZAJZONI RAB ISTVÁN magyar nyelvű iskola támogatására. Az elhangzott hozzászólások és köszöntés alapján Bajka Katalin helyi lelkipásztor is szólott a gyülekezet növekedéséről, mint szórványlelkész a nehézségeiről, a gyermekekkel való foglalkozás, vallásórák öröméről. A közgyűlés a júliusi napfényben a parókia udvarán felállított sátor alatt elfogyasztott közebéddel ért véget, hisszük: Isten áldásával. Továbbra is valljuk: „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” Bajka Katalin TEMPLOM ÉPÜL TELEKGERENDÁSON Nem mindennapi esemény történt Telekgerendáson 1991. július 14-én. Ezen a vasárnapon, déli 12 órakor szabadtéri ünnepi istentisztelet keretében helyezték el a mind ez ideig templom nélküli település új evangélikus templomának alapkövét. Telekgerendás község az ötvenes évek elején alakult a 47-es számú főút mellett Békéscsaba és Orosháza között, Békéscsabától 14 km-re, az ottani állami gazdaság vonzásában. Lakóinak egy része a közeli tanyákról költözött az új faluba, másik része pedig messzebbről telepedett le, főként az állami gazdaság dolgozójaként. A lakosok többsége szlovák származású evangélikus. Az istentiszteleteket az állami iskolában tartjuk. Az elmúlt évtizedekben sokan álmodni sem mertek arról, hogy az egyre növekvő községben templom épüljön. 1989 tavaszán a telekgerendásiak merészet gondoltak. Egyre többször mondogatták, hogy templomot szeretnének építeni. Egy falugyűlésen kinyilvánították ezen szándékukat, amit az akkori községi tanács tudomásul vett és úgy döntött, hogy térítésmentesen, örökre az evangélikus egyháznak adja a község közepén elterülő parknak egy részét egy új templom és a hozzátartozó gyülekezeti helyiségek építése céljára. A korábbi tanács döntését az új önkormányzat magáévá tette és megerősítette. A község lakói vállalták, hogy sok ingyenmunkával és tőlük telhetőén anyagi javakkal segítik a templom építését. Az építési terveket Benedicty Gyula építész, szakági főmérnök, a villamos terveket Gálik András villamosmérnök, szakági főmérnök - mindketten a békéscsabai gyülekezet presbiterei - ingyen készítették. Az építkezés a sok önként vállalt ingyenmunka ellenére is messze meghaladja a múlt évben leány* © 2 Sfl A terv gyülekezett -szerveződött telekgerendási szórvány anyagi erejét. Nagy segítséget jelent számukra a békéscsabai gyülekezet, a helybeli állami gazdaság, a kormány, a Mikkeli-i finn gyülekezet támogatása, és biztató a közegyház, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, a Luther Márton Szövetség és a Lutheránus Világszövetség kilátásba helyezett segítsége, valamint különböző egyének, intézmények remélt adományai. Telekgerendás népe Gombos Béla alpolgármester és mások irányításával példás buzgósággal fogott öszsze s vett részt az építkezés előkészítő munkáiban. Együttes munkával kiásták az alapot, elkészítették a lábazatot, s elvégezték mindazt, ami szükséges volt, hogy a fentebb jelzett napon a templom alapkövét elhelyezhessük. Július 14-én, rekkenő hőségben 10 lelkész közreműködésével, több száz ember, közöttük a polgármester és munkatársai, valamint az Állami Gazdaság vezérigazgatója és munkatársai jelenlétében Táborszky László esperes, püspökhelyettes elhelyezte az új templom alapkő-okiratát. Ef 2,19-22 alapján elmondott igehirdetésében szólt arról, hogy mi a templom és miért építjük. „A templom - Isten háza. Az Istenben hívők lelki otthona. Az a hely, ahol Isten szavát, Isten igéjét hallhatjuk. Ahol a szentségekben részesülhetünk. Ahol együtt énekelhetünk, imádkozhatunk. Ahol könnyebben átélhetjük az Istennel való találkozás csodáját. Ahol könnyebb hinni és remélni. Ahol a bűneinkből könnyebb szabadulni. Ahol felüdülhet a lelkünk. Ahol megnyughatunk, s erőt meríthetünk. Ahol otthon vagyunk, mint Isten házanépe. Az elmondottakból is kitűnik, hogy nem az Istennek van szüksége templomra, hanem nekünk, embereknek. Nekünk, kik Isten nélkül nem lehetünk igazán boldogok. Nekünk, gyarló, bűnös embereknek, akik naponként rászorulunk Isten megsegítő kegyelmére, irgalmára, szeretetére. A templom - közösségteremtő és fenntartó erőforrás. De csak azok számára, akik nemcsak kívülről szemlélik - esetleg gyönyörködnek is benne -, hanem Az alapkő-okirat elhelyezése használják. Koptatják lépcsőit, padjait. Akik rendszeresen - és nem csupán alkalmanként - vesznek részt a templomban folyó istentiszteleten. Akik tudják, és boldog örömmel vallják, hogy ők Isten gyermekei. Isten gyermekeivé a szent keresztség által leszünk. Ezért több mint jelkép, nagy öröm számunkra, hogy most, ezen a szabadtéri istentiszteleten több gyermeket keresztelünk. A szent keresztségben ezek a gyermekek is tagjaivá lesznek Isten anyaszentegyházának, amely az apostolok és a próféták alapjára épült, s amelynek sarokköve maga Jézus Krisztus. Ez a templom mindenki számára, de kiváltképpen a gyermekek, a fiatalok számára épül. Ök a jövő egyháza. Hogy milyen lesz a jövő egyháza és hazánk jövője, rajtuk múlik elsősorban. A mi dolgunk, hogy neveljük őket Isten- és emberszeretetre, tisztességre, becsületes munkára, állhatatos hitre, áldozatos szeretetre, Isten és a nemzet szolgálatára. Templomot építünk Telekgerendáson. Kevés a pénzünk, de bizakodunk, hogy annyi csak összejön majd, amennyi szükséges, mert sokan segítenek. Hálás köszönet érte. Kevés a pénzünk, de van sok tettrekész emberünk, akik a rekkenő hőségben is hősiesen dolgoztak, ingyen, szeretetből a templomért. Hálásan köszönjük. Kevés a pénzünk, de van gondviselő Istenünk, aki megadja nekünk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ez a templom mihamarabb felépüljön az Ő dicsőségére és minden ember lelki üdvére.” Az épülő templom leendő oltára helyén felállított, virággal díszített hatalmas kereszt előtt tíz különböző korú gyermeket kereszteltünk. Ez a felejthetetlen jelenet bizonyságtétel volt és jellé lett sokak számára, akik magyarul és szlovákul boldogan énekelték atyáik ősi énekeit, valamint a Himnuszt és a Szózatot. Jó volt hallani a békéscsabai gyülekezet ifjúságának énekkari szolgálatát. Az épülő új templomban - később meghatározandó feltételek mellett - istentiszteletet tarthatnak majd a Telekgerendáson élő reformátusok és római katolikusok is. Hisszük, hogy Isten kegyelméből, sokak összefogásával és támogatásával hamarosan felépül a templom, és későbben a hozzátartozó gyülekezeti helyiségek is. . Táborszky László Istentisztelet a templom alapzatánál
