Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-08-11 / 32. szám

Evangélikus Elet 1991. augusztus 11. jfls GYERMEKEKNEK JÁKOB SZEDI A SÁTORFÁJÁT Ahogy Jákob nyájai nőttek, úgy nőtt Lábánban is a düh veje iránt. A hangulat egyre feszültebb lett. A csa­lád tagjai gyűlölni kezdték egymást. Jákobban egyre inkább érlelődött a gondolat, hogy itt kell hagynia ezt a földet. Elege volt már a kicsinyes viszályokból. Apósa egyre sanyarúbb sorsot kénysze­­rített rá és családjára. Egy napon magához hívta fele­ségeit és így szólt hozzájuk:- Úgy döntöttem, hogy elmegyünk innen. Tudjá­tok, hogy becsülettel szolgáltam apátokat, de így nem élünk meg. Az asszonyok egyetértettek vele. Nem szóltak Lá­­bánnak, csak szedték a sátorfájukat és elindultak. A nagy birkanyírás idején nem tűnt fel senkinek, hogy elmentek. Már elindult a csapat, amikor Ráhel vissza­szaladt, belopakodott apja sátrába és ellopta a házi­bálványt a sátor közepéből. Régóta gyűlölte ezt a szobrot. Látta, hogy apja isteníti, ezért arra gondolt, hogy most talán jobb sora lesz, ha elhagyja a bálvány­imádást. Lábán csak néhány nap múlva tért haza. Elsőként a bálvány hült helyét vette észre.- Ki lopta el a házibálványomat? - ordított magán kívül. Persze, senki sem tudta, vagy nem merte tudni.- Hol van egy lányom? - nézett körül dühösen Lábán.- Elmentek, uram - válaszolt ijedten egy szolga.- Hová mentek? - sápadt el Lábán. Amikor megtudta, hogy mi történt, lóra kapott és kis seregével üldözőbe vette Jákobot és családját. Sok­kal gyorsabban haladtak, mint a szekerekkel utazók, így hamarosan utolérték őket. Jákob nem is nagyon menekült, látta a túlerőt. A lovasok körülvették a karavánt. Jákob tudta, hogy Lábán nagyon mérges lesz, ezért egészen meglepte az a nyájas hang, amit apósa használt.- Miért jöttetek el titokban, fiam? - kérdezte Lá­bán. - El sem búcsúzhattam az unokáimtól. Volna erőm ugyan, hogy elbánjak veled, de atyátok Istene a múlt éjjel szólt nekem álmomban, hogy ne bántsa­lak. így aztán nem lesz bajotok, de egyet kérek: adjá­tok vissza a házibálványomat. Jákobot nagy öröm töltötte el, hogy az Isten nyá­jasra változtatta dühöngő apósát, de a bálványról semmit sem tudott.- Én ugyan nem loptam el semmit. Vizsgálj át min­dent, és ha valakinél megtalálod, annak rendelkezz az életével. Megkezdődött a kutatás. A tevék málháit szétszed­ték, a sátrakat feldúlták, még az embereket is megmo­tozták. Ráhel a bálványt gyorsan egy teve nyergébe rejtette és ráült. Lábán éppen arra kereste a szobrot.- Jaj, apám! - jajgatott az asszony. Nem tudok fölkelni, mert rosszul érzem magam. Apja ugyan körülnézett, de a bálványt nem találta. Jákob kezdett megsértődni:- Mit gondolsz, tolvaj vagyok én? - szólt Lábán­­hoz. - Találtál valamit nálam, ami nem az enyém? Húsz esztendeig szolgáltalak, gazdaggá tett téged az Isten rajtam keresztül, mit akarsz még? Te mindig rosszul bántál velem, de Isten velem volt. Lábán kicsit megijedt. Tudta, hogy az Isten ellen nem lehet harcolni. Igaza van Jákobnak, tényleg meg­segítette őt. Jobb békességben lenni - gondolta. Szö­vetséget kötöttek. A szövetséget egy kőoszloppal je­lölték meg. Kibékültek és mindegyikük indult a maga útján tovább. Jákob örült, hogy lezárhatja végre életé­nek ezt a nehéz szakaszát. Nem nézett vissza, így nem láthatta a homokban heverő kis szobrot, amit a szél lassan kezdett betemetni. KI VAGYOK EN? A harmadik tárgy után így alakultak a pont­számok: IS pontos: Kohuth Jolán - Dabas-Gyón, Jansik Balázs - Pilis 14 pontos: Korim Katalin - Békéscsaba 13 pontos: Hegyi Emőke - Soltvadkert 12 pontos: Némethy Kálmán - Bp. XII., Beledi Hittanosok, Aradszki Tímea - Békés­csaba 11 pontos: Zalán András - Bp. Vili., Duna­­egyházi Ifjúsági Kör 10 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg, Bánki Renáta - Várpalota, Maulis Judit - Békéscsaba, Fancsali GyBK 9 pontos: Megyes Ilona - Akasztó, Gombár Éva - Kiskőrös, Sinkó Laura - Tét, Hra­­bovszky László - Békéscsaba, Hegedűs Már­ton - Nyíregyháza 8 pontos: Gyarmati Tibor Békéscsaba 6 pontos: Kisberkes Emília Inke S pontos: Csillag Gábor Molnaszecsőd, Mészáros Szilvia - Homokbödöge, Zalán Eszter - Bp. VIII. 3 pontos: Oberling Zsanett - Bököd, Bárány Nikoletta - Békéscsaba 5. Négyen hoztak, de egy olyan vitt haza, aki nem hozott. - Mk 2,3 és 2,11-12. 6. Kapernaumi vagyok. - Mk 2,1 7. Felettem vitázott Jézus az Írástudókkal. - Mk 2,6-10 5. tárgy 1. Engem mindig visznek. - így van ez egy hordágynál. 2. Jézus fölöslegessé tett. - Lk 5,24 3. Én is viszek valakit. - így van ez egy hordágynál. 4. A tetőről ereszkedtem a földszintre. Lk 5,19 6. tárgy 1. Egyszer szép éneklést hallottam, pedig az ritka nálunk. 2. Majdnem halált okoztam. 3. Nem cseréltem gazdát, mégis keresztyén családba kerültem. 4. Csak a földrengés után használtak volna. 5. Lakóhelyem Filippi. 6. Gazdámmal a börtönt őrizzük. 7. Gazdám vendégeinek ez a második misz­­sziói útjuk volt, amikor nálunk vendégesked­tek. ,.. NEMCSAK AZ OLTÁR ELŐTT ...- Haan Lajos történetírói munkásságáról -A múlt Század második felében Békéscsaba két kiváló történészt tekinthetett magáénak, akiknek egyháztörténetírói munkásságuk mellett két évtizeden át vezető sze­repük volt a Békés megyei Régé­szeti és Művelődéstörténeti Társu­lat élén a megye szellemi életében: Haan Lajos békéscsabai lelkészt, a Magyar Tudományos Akadémia és a dorpati Tudós Társaság tag­ját, és Zsilinszky Mihály egyházke­rületi felügyelőt. Mint családi kap­csolatot, említjük meg, hogy Haan Zsilinszky apósa volt. Jelentős Haan Lajos történetírói munkássága. Monográfiáiban nemcsak a kiemelkedő személyisé­gek életét, és a velük kapcsolatos eseményeket tárgyalja, hanem nagy figyelmet fordított a társada­lom egészére, főleg az egyszerű em­berek életére is. Jól ismerte a népet. Még stílusa is elárulja, hogy az al­földi parasztváros papja volt. Nép­rajzi feljegyzéseivel megelőzte ko­rát. Kiadott munkáiban a néprajzi feljegyzések jórészét kihagyta, csu­pán kéziratban örökítette meg. Müveit magyarul, latinul, szlo­vákul és németül írta. Egyháztörténeti munkái közül elsőnek említjük meg Bél Mátyás életrazát, amelyet 1878-ban, a Ma­gyar Tudományos Akadémia ülé­sén, székfoglalójaként olvasott fel. Számos, új adatot tárgyaló dolgo­zata egyike a legrégibb Bél-életraj­zoknak. Hívei és környezete iránti szere­­tete késztette arra, hogy szlovákul kiadta Cittara Sanctorum c. him­­nológiai tanulmányát. Ezért felku­tatta a magántulajdonban lévő, ré­gi énekeskönyveket, és értékes adatok birtokába jutott. Sajnos, halála után ez a gazdag gyütemé­­nye, több értékes könyvével együtt, elkallódott. Az összegyűjtött anyag mellett jelentősek himnológiai megjegyzé­sei, igy pl. a 16. századi kottás éne­keskönyvek dallamairól. Haan neve a német evangélikus egyházakban akkor lett ismertté, amikor megírta Dürer Albertnek, a 16. század egy festőjének származá­sáról szóló tanulmányát. Külföldi vonatkozású müve még a jénai egye­tem fennállásának 300. évfordulójá­ra írt, 1858-ban kiadott, latin nyelvű tanulmánya, a magyar hallgatók ne­veivel, és életrajzi adataival. A legtöbb időt Békéscsaba és Békés megye történetének megírá­sára fordította. Békéscsaba törté­nete 1845-ben, Békés megye törté­nete 1870-ben jelent meg. Egyházi névtárakat is szerkesztett. Tudományos munkássága mel­lett hűséges és agilis lelkipásztor volt. Még arra is jutott ideje, hogy kötetnyi anekdotát gyűjtsön össze lelkészekről, egyházi személyekről. E néhány sorral halálának 100. évfordulójára emlékeztünk; meg­halt 1891. augusztus 12-én. B. B. 7. tárgy 1. A tizenkettőből cn voltam az egyik. 2. Elég nekem a maradék is. 3. Megtöltöttek, hogy ne legyen szétszóró­dott étel. 4. Kenyereket és halakat tettek belém. 5. Később otthagytak, hogy királlyá tegyék, aki megtöltött. 6. Vesszőkből fontak. A megfejtéseket a meghatározások megjelölé­sével a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. A cint: Koczor Tamás 2373. Dabas- Gyón. Luther u. 14. I 0 K N K Foton, a kántorképző tanfolyamon találkoztam Szabó Gyurival, ott mondta el nekem, hogyan került az evangélikus gyülekezetbe, s hogy bár szinte az egyetlen fiatal, mégis jól érzi magát itt. Ezért kértem meg, írja le nekünk, mit kapott a gyülekezettől. Legyünk reménységgel Tavaly, egy késő őszi hétközna­pon nyugtalanság fogott el. Temp­lomba akarok menni, most még, ma délután. Lakóhelyemen öt templom van. Vajon melyikbe menjek? Amíg ezen töprengtem, az evangélikus templom mellett haladtam el. Benézek a templom­­udvarra - csend. Semmi mozgás. Valami azt hajtogatja belül: „menj be! Neked ide kell tartoznod!” Be­csöngettem a parókiára. A lelkész­nő örömmel fogadott, megtudtam tőle, hogy kicsiny ez a gyülekezet, s főleg nyugdíjas emberek tartoz­nak ide. Ugyan vannak hittanos fiatalok, de őket a hittanórán kívül semmivel sem sikerült még idevon­­zani a gyülekezet közelébe. így hát nincs ifjúsági élet, de ha Jézusról akarsz hallani, akkor jó helyre jöt­tél. „Ha Jézusról akarsz hallani, jó helyen vagy!” - erre vágytam min­dig! S az, hogy nincs ifjúsági élet, nem szomorított el, hanem lelkesí­tett. Hiszen ez egy szép feladat. Ha eddig nem volt, most majd lesz. Neki is láttunk. Vasárnap délutá­nonként összejöttünk hol tízen, hol ketten a parókián. Jöttek a hit­tanos fiatalok, a barátaik, és néha a gyerekek szülei is. S ha olykor nem jött el senki, és üresen marad­tak a székek, mi nem csüggedtünk, s mindig reménykedtünk, hogy Is­ten megáldja együttléteinket, s vá­gyat ébreszt a szíveikben az össze­tartozásra. Bizony, még ma is tart ez a folyamat, testvéreim. S mi tudjuk, hogy Isten nagyobb ná­lunk, s a mi igyekezetünk nélküle elvész. Ezért hát töretlenül imád­kozunk gyülekezetünkért, s re­ménységgel nézünk a holnap elé, hisz Istenünknek semmi sem lehe­tetlen. Bízunk abban, hogy kéré­seinket és munkánkat megáldja. Ezért, fiatal testvéreim, bízzatok az Úrban, s reménykedve munkál­kodjatok, még ha egyedül vagytok is „...mert Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést és az Ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül te­gyetek mindent, hogy feddhetetle­nek és romlatlanok legyetek. Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik közt ragyogtok, mint csillagok a világ­ban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fii 2,13-16.) Kérlek titeket, imádkozzatok a gyülekezet vezetőiért, s kérjétek Is­ten Szentlelkének vezetését minden dolgotokban. S bízzátok magato­kat Isten szerető karjaira. Szabó György Dunakeszi JEHOVA TANÚI A MÁSODIK PARANCSOLAT TÜKRÉBEN Sokak ajkát elhagyó felkiáltás ez': „ha látnám Is­tent, hinnék benne”. Kevéssé hiszem, hogy ez így lenne, mégis valamilyen igazságot fogalmaz meg ez a mondat. Melyikünket ne fűtene a vágy: Istent látni! A vággyal szemben azonban minden ember szomorú tapasztalata, hogy Istent „szem elől” tévesztettük. Ehhez képest a Jehova Tanúi felekezet önelnevezése valamilyen biztos „információt” sejtet. Tanúskodni arról lehet, amit az ember látott. Ha valaki arról tanúskodik, amit nem látott, hamis tanúskodás miatt felelősségre vonható. Talán sokan „tanúi” lehettünk annak, ahogyan Jehova Tanúi szédítő gyorsasággal citálják az igét. Vegyük észre, hogy mennyire önké­nyesen teszik ezt! Hadd hozzunk ide csak néhányat Isten gazdag kijelentéséből! „Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18.) Istennek, azaz Jáhvénak (helytelenül Jehóvának) egyetlen hiteles tanúja van. Jézus Krisztus. Ő mondja ezt az apostoloknak: .....lesztek''rtékertvtdfiúim”' (Csel 1,8.) J’éiüis K¥lsztús ’ tanúi, az apostolok, hűségesen vitték a-drágahöröm*. hirt Jeruzsálemből, Júdeán és Samárián keresztül a föld végső határáig. Munkájuk nyomán felébredt ta­nítványokat különös módon, nem Jehova Tanúinak, hanem keresztyéneknek krisztusiaknak - nevezték el. (Csel 11,26.) Legismertebb félreértésük Isten nevé­nek helytelen használata. 2Móz 3,15-re hivatkozva azt állítják, hogy Isten „valódi” neve „Jehóva”. Valóban az eredeti szövegben az „Úr” helyén az Istenre utaló leggyakrabban előforduló jel az ún. tetragrammaton (négy betű) a JHVH áll. Azonban ez nem kereszt - vagy vezetéknév. Egyszerűen a létező Istent jelenti. A JHVH-ból úgy lett „Jehóva”, hogy az „Adónáj” (Úr) szó - mely szintén gyakran jelöli Istent az ÓSZ- ben magánhangzóit iktatták az említett mássalhang­zókhoz. Úgy tűnik, Jehova Tanúi Isten „vezeték- és keresztnevét” tisztelik. Egy idegen ember számára az apám neve valóban csak egy név. Nekem eszembe nem jutna őt nevén szólítani. Helyette ezt mondha­tom : „Édesapám”. így lett nekünk Isten Jézus Krisz­tusban „mennyei édes Atyánk”, akihez a legbensősé­gesebb viszony fűzhet. Itt azonban önkritikusan meg kell jegyezni, hogy sokszor nem ilyen atyai-gyermeki a viszony sok „keresztyén” ember életében sem. És bizony a második parancsolatot hágja át az, aki szo­kásként emlegeti Isten nevét meglepett felsóhajtásai­ban: „Jézus-Mária” vagy „Atya-Isten”. Jehova Tanúi a Szentháromságról szóló bibliai taní­tást „szörnyű tévelygésnek" tartják. Krisztus istenségét és a Szentlélek személy voltát tagadják. A megváltás lényegét a tan elfogadásában látják. A hiszékeny, „érzé­ki” embert pedig a földi Paradicsom délibáb-képével áltátjáTÁ"Mé'gefégszeriék'' ".földi jutaföftYödüléS&lM’, 'W ■ önmagukat)zárják kúaa. ©rökkévaláiatyaiubajléktaóli,:! Ezzel szemben milyen jó tudni azt, hogy Tamással együtt hódolattal és imádattal borulhatunk le az Ér Jézus elé: „Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28.) És tapasztalni, hogy Isten telke vezérel, tanít, vigasztal. Ne szomorítsuk a Szentlélek Istent azzal, hogy nem tartjuk személynek! Milyen jó tudni azt, hogy egyszer megszámlálhatatlan fehérruhás sokaság fogja áldani a Bárányt a mennyben, mindazok, akik megmosták ruhájukat az Ő vérében. Imádkozzunk azért, hogy Jehova Tanúi még itt a földön leborulva imádhassák az Úr Jézus Krisztust! Verasztó János teol. halig. A KERESZTYÉN IFJÚSÁGI EGYESÜLET IRODÁJÁBAN AUGUSZTUS 1-TŐL PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP 9-12-IG LESZ HIVATALI IDŐ. SZEPTEMBER 1-TÖL A HÉTFŐ DÉLUTÁNI ÜGYELET MEGSZŰNIK. REMÉLJÜK AZ ÚJ REND MINDENKINEK JOBBAN MEGFELEL. CÍM: 1111 BP. BERCSÉNYI U. 14. III/2 TEL.: 166-03-04 A magyar barokk ötvösművé­szet egyházi és világi értékeinek legszebb darabjai láthatók augusz­tus 20-ig a Magyar Nemzeti Mú­zeum kupolatermében - köztük olyan remekművek is, amelyeket 1934 óta nem állítottak ki. Az egy­házi tárgyak mellett láthatók vál­tozatos formájú díszedények, ku­pák, serlegek, használati tárgyak is és drágakövekkel, zománcokkal díszített ékszerek, övék, csatok, jellegzetesen magyar típusú talpas MAGYAR BAROKK ÖTVÖSMŰVÉSZÉT A NEMZETI MÚZEUMBAN poharak. A szakrális tárgyak díszí­tése egyházi jellegű, a témák forrá­sai elsősorban a Biblia - az Ó- és Újszövetség-jelenetei és a szentek élettörténetei. Hazánkban az 1600 körüli években a történeti adottsá­goknak, a nemzetközi kapcsola­toknak, a társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelően a mű­vészeti fejlődés is összetettebb, vál­tozatosabb: a katolikus dél és a protestáns észak hatásait egyaránt magában foglalja. Ez fokozottan vonatkozik az ötvösségre, ahol csak a legkiválóbb mesterek és az igényes egyházi és világi, főúri megrendelők veszik át az új stílust, a barokkot, mely a XVII. század elején már uralkodóvá váló stílus­­irányzat. Néhány nagyobb mező­városunkban Kecskeméten, Deb­recenben, Nagykörösön a XVI. század végére már egy zárt közös­ségben működött, főképpen a pro­testáns egyházak és híveik igényét kielégítő, ötvösmesterséget folyta­tó munkacsoport. Ilyen „ötvös­mesteri” központok alakultak ki a Felvidéken és Erdélyben is, pl. Lő­csén, Kassán, Besztercebányán, Pozsonyban, Nagyszebenben, Brassóban, céhekbe szerveződve. (1556-tól az ötvöstárgyakon köte­lező a mesterjegy beütése: a mester monogramja és a céh jegye. Jele annak, hogy együtt vállalják a fele­lősséget! - De jó lenne sok helyen napjainkban is a „mesterjegy” be­vezetése !) A hazai kiállítást megelőzve, a magyar ötvösség remekeit német­alföldön a hanaui Goldschmiede­haus mutatta be. Ott is nagy érdek­lődéssel és elismeréssel fogadták Hann Sebestyén, Szilassy János, Szegedi Ötvös János és a többi ko­rabeli mester felbecsülhetetlen ér­tékű művészi munkáit. Sch. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom