Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-23 / 25. szám

Zsinati Híradó 1991. június 23.

A ZSINAT KÉT NAPJÁNAK RÖVID KRÓNIKÁJA

A ZSINAT ELSŐ NAPJA

Az előző oldalakon olvashatjuk a megnyitó ünnepi istentiszteleten és ülésen elhangzott beszédeket. Úgy gondoltuk, hogy a zsinat van olyan jelentős esemény, hogy mindenki megismerhesse azokat a gondolatokat, melyek a megnyitáskor elhangzottak.

Az első nap délutánján már „munkaülést” tartott a zsinat. Megtörtént a formális megalakulás. Választottak ideiglenesen négy körjegyzőt, akik a végleges tisztikar megválasztásáig a teendőket ellátják. A négy körjegyző: Piri Magdolna, dr. Cserháti Péter, Koczor Zoltán és Tamássy Tamás lett. Ezután következett a zsinati tagok bemutatkozása. (A következő Zsinati Híradó valamelyik számában a zsinat összetételéről, tagjainak polgári foglalkozásáról is írunk majd.)

A délutáni ülés fő feladata a zsinat tanácskozási és ügyrendjének megtárgyalása volt. A II. előkészítő bizottság kidolgozott szövegjavaslatot hozott a zsinat elé. Előadója dr. Reuss András a bizottság vezetője volt. Hamar kiderült, hogy a zsinat már a saját „házszabályának" tárgyalásánál igen aktív volt. A zsinat plenáris üléséről, a napirend megállapításáról, a tanácskozás menetéről, a vita lefolytatásáról, a szólás rendjéről és az indítványok beterjesztéséről nem azért vitatkoztak több órán keresztül, mintha ez lenne a törvényalkotás lényege, de ezzel is kifejezésre juttatták, hogy a további munkát zökkenőmentessé szeretnék tenni.

A teljes tervezetet nem tudták végig tárgyalni, így a nap végeztével az ügyrend további tárgyalását későbbi időre halasztották, megegyezve abban, hogy a következő napon az arra a napra kijelölt tárgysorozatot fogják tárgyalni. T.

A ZSINAT MÁSODIK NAPJA

Június 9-én reggel Gémes István, stuttgarti lelkész, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének elnöke tartott istentiszteletet a zsinat tagjai részére, majd a zsinat folytatta munkáját.

Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a tanácskozás megnyitása után bejelentette, hogy az Országos Presbitérium egyetlen törvényerejű rendeletet hozott a deregulációról 1990-ben, s ugyancsak közölte, hogy 1990 márciusában sor került az állam és az evangélikus egyház közti egyezmény felbontására.

Dr. Cserháti Péter azt a „kétlépcsős zsinatról” szóló tervet ismertette, melyet eddig 750-en írtak alá. Ennek lényege az, hogy a zsinat alkosson mielőbb új törvényt a zsinat összetételéről, á zsinati tagok választásáról és tisztségeiről, majd mondja ki önmaga feloszlatását, illetve új zsinat összehívását új törvények alapján. Mindezt az indokolja, hogy az egyházi nyilatkozatok nem érték el céljukat a múlt lezárása tekintetében, másrészt pedig az 1966-ban hozott törvények károkat okoztak, belső feszültségekhez vezettek. Csak úgy lehet tiszta lappal indulni, ha az a zsinat feloszlatásán keresztül kifelé is dokumentálást nyer, hogy az egyház vezetősége gyökeresen szakítani kíván a múlttal.

Dr. Frenkl Róbert ezután előterjesztette azt az indítványát, hogy a jelenleg hatályos, a zsinatról szóló törvény két vonatkozásban nyerjen módosítást: egyrészt a zsinati tagok sorában kapjon helyt a budapesti Fasori gimnázium két képviselője, másrészt pedig a zsinat elnökségére vonatkozó előírások akként módosuljanak, hogy a zsinat elnökségét maga a zsinat válassza s egyben két egyházi és két világi alelnököt is, végül hogy a zsinati szakbizottságok vezetői is legyenek tagjai a zsinat elnökségének.

Dr. Boleratzky Fór and beterjesztette a zsinati előkészítő bizottság által készített zsinatról szóló törvényjavaslatot és ennek szükségességét indokolta. Kiemelte, hogy az 1966. évi törvény a diktatórikus törvényhozás szülötte, elavult, sok tekintetben hiányos, nem biztosít arányos képviseletet, megtévesztő a megfogal-Llése/ik a zsinat a gimnázium dísztermében

mazása a tekintetben, hogy intézkedő szervként is jelöli meg a zsinatot, az összehívására vonatkozó szabályok sem helyesek. A zsinat tagjaira, a zsinati tagok választására, a tagság megszűnésére, az elnökségre és tisztikarra, valamint a működésre vonatkozó szabályok együttes és azonnali megalkotását, nem pedig a törvények toldozását-foltozását látja célravezetőnek annál is inkább, mert a javaslatban alternatív megoldási módok is vannak és a törvényjavaslat ezért gyorsan letárgyalható lenne.

A fenti három javaslathoz több, mint 25 zsinati tag szólt hozzá. A Mevisz által kezdeményezett javaslattal kapcsolatban a hozzászólók egy része arra hivatkozott, hogy deformálódott törvények alapján ült össze a zsinat, jelképes és gesztus értékű lenne, ha mindenki visszaadná megbízatását és ki-ki elfogadná - az új törvény elfogadása után történő választások kapcsán - a gyülekezetek ítéletét. Ez szélesebb alapokra helyezné a zsinatot és az egység útját egyengetné a bizalom helyreállításával. A hozzászólók többsége vitatta, hogy egy törvényhozási aktusnak a megújulásnál szerepe lehetne és az egyház tekintélyét féltette az esetleges feloszlatástól, mondván, hogy akkor „gazemberként” kellene visszavonulni, illetve, hogy új választás esetén esetleg még rosszabb összetételű lehetne a zsinat. Nincsen „ősrobbanási helyzet”, emócióval nem lehet előbbre jutni, előbb alapvető dolgokat kell tisztázni - hangoztatták.

A hozzászólások csaknem mindegyike elismerte, hogy az új zsinati törvényjavaslat alapos munka eredménye, azonban ennek tárgyalását nem tartják a mai ülésen aktuálisnak, hanem csak egy későbbi időpontban. A három javaslat előterjesztője végül a hozzászólásokra részletesen válaszolt, kérve javaslatuk megszavazását.

Hosszas vita merült fel a szavazás sorrendisége és módja tekintetében, amit az is fokozott, hogy kísérlet történt a két utóbbi előterjesztés egyesítésére.

Végül is a zsinati elnökség dr. Frenkl Róbert által előterjesztett javaslata került szavazásra - nyilvánvalóan azzal a szándékkal is, hogy a zsinat két kérdésben, amelyben konszenzus van, eredményt mutathasson fel - mégpedig név szerinti szavazás mellett 43 szavazattal 17 ellenében, egy tartózkodás és 1 érvénytelen szavazat mellett a javaslatot elfogadta. (A törvénymódosítás szövegét az 1. oldalon közöljük.)

A zsinat ezután az augusztus 23-án de. 10 órakor folytatandó ülésének napirendjéről tárgyalt, majd sor került a választásokra. Az első fordulóban a titkos szavazás a jelöltekre történt. Ennek összeszámlálása után a legtöbb szavazatot kapott személyek közül többen akként nyilatkoztak, hogy nem kívánnak a végleges választáson részt venni. A választás végeredményét, a teljes névsort lapunk 1. oldalán közöljük.

Talán nem felesleges megemlíteni, hogy sem a dr. Cserháti Péter, sem a dr. Boleratzky Lóránd által előterjesztett javaslatokról a fenti határozatra tekintettel szavazás nem történt, elutasítva tehát nincsenek. dr. Boleratzky Lóránd

A ZSINAT SZÜNETÉBEN

GÉMES ISTVÁN IGEHIRDETÉSE A ZSINAT MÁSODIK NAPJÁN ÍJn 13,11-18 ALAPJÁN

Somogy-Zalai Egyházmegye két küldötte Tamásy Tamás és Nagybocskai Tamás.- Kérek rövid bemutatkozást.

N. T.: A Nagyatádi Gyülekezet tagja vagyok, nős, két gyermekem van, meliorációs mérnökként dolgozom.

T. T.: Iharosberényi lelkész, két gyermek apja vagyok, a feleségem is lelkész.- Milyen útravalóvai küldtek el a: egyházmegyéből a zsinatra?

N. T.: A Somogy megyei szórványt képviseljük. Voltak olyan hangok, hogy hétszáz lélek alatt nem tekinthető anyagyülekezetnek a gyülekezet. Nálunk talán nincs egyetlen hétszáz feletti gyülekezeti lélekszám. Éltem olyan helyen is ahol hárman voltunk evangélikusok. Itt nehéz lenne például közgyűlést tartani. Úgy gondolom itt a zsinaton szervező munkát kell végezni a szórványok ügyében. A szórványgyülekczeti tagok jussanak hozzá az evangélium hirdetéséhez is, de kapjanak meg minden információt is. Ebben nagy jelentősége van az egyházi sajtónak, de ezeket a gyülekezeteket el kellene látni technikai eszközökkel, fénymásolókkal stb., hogy a vasárnapi prédikációt el lehessen küldeni a szórványba is.

T. T.: Mi ezt már ma is csináljuk magnókazettával. Erről a kérdésről feltétlenül beszélni kell amikor a struktúráról alkot törvényt a zsinat.

Milyen elgondolásuk van az új struktúrával kapcsolatban ?

N. T.: A szórványok szempontjából jelentős szerepe van a szervezeti felépítésnek. Nem mindegy, hogy egy püspök van-e vagy három. Főleg a kis gyülekezetek számára jelent sokat,

(Beszélgetés küldöttekkel)

megerősítést, ha a püspök pásztorként megjelenik köztük. Erre pedig a mostani nagy elfoglaltságban nem mindig kerülhet sor.

T. T.: Nagyon várom a bizottságokban zajló munkát, szeretném megismerni más vidékek idevonatkozó problémáit, és remélem, hogy olyan eredménye lesz ennek a munkának, amely jobban segíti az evangélium hirdetését is és azt is, hogy a gyülekezetek közelebb kerüljenek egymáshoz.- Milyen egyházmegyéjükben az ökumenikus helyzet?

N. T.: Az ökumenének rendkívül nagy szerepe van a mi területünkön a gyülekezetek kicsinysége miatt. Nagyobb összefogást eredményez az itt végzett jó munka. Ugyancsak fontos kérdésként hozzuk az ifjúsági munkának felkarolását. Itt hátrányban vagyunk az elmúlt évtizedek miatt, átgondoltabban kell szervezni a velük való foglalkozást.

T. T.: Az ifjúsággal való foglalkozást óvodás korban kell elkezdeni. Olyan szülőkkel találkozunk, akik még imádságra sem tudnak tanítani. Ezt a gyülekezetnek kell átvállalni. Az óvodában már három éves kortól foglalkozunk a gyermekekkel. Jobban támogassuk az ilyen óvodák létrehozását.- Iharosberényben van szó ilyen óvoda megnyitásáról?

N. T.: Igen, próbálkozunk, de anyagiak hiányában le kellett tenni róla, pedig nagyon fontosnak tartanám.

T. T.: Nagyatádon római katolikus többség van. Kísérleti óvodát nyitottak. Az Önkormányzat Oktatási Bizottságának elnökeként ellenőriznem kellett, és azt tanácsoltuk, hogy bibliai történeteket tanítsanak és ehhez kazettákat is biztosítottunk. Célunk az, hogy vallási igényességet teremtsünk a gyermekekben.- Köszönöm a beszélgetést.

*

Szabó Istvánná (behívott póttag)- Hogyan érte a meglepő hír, a meghívó, hogy Dudás Pál helyett helyettesként be kell állnia?

Meglepett a hír, de szívesen, örömmel jöttem. Úgy éreztem nem vagyok kellően felkészülve erre a tisztségre, gondoltam arra, hogy megfigyelőként részt veszek, de most úgy látom, többet is kell tennem. Gyakorlatban többet, elméletben úgy érzem kevesebbet tudok tenni.- Megérkeztek időben az anyagok, fel tudott készülni és továbbra is lépést tart. mint póttag?

Igen, megkaptam és áttanulmányoztam. Ezen felül még összegyűjtöttem újságokat, és a Lelkipásztorban, Diakóniában megjelent cikkeket is végigolvastam. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha 6 évig tart a zsinat, bele lehet nőni a munkába.- Mi a véleménye a zsinat 2 napos munkájáról? Milyen az aktivitás, hozzászólás, mozgékonyság, elég ütemes, vagy vontatott-e a munka?

Tegnapi napon meglepett, hogy egykettőre annyi hozzászóló szívügyének érzi a zsinat témáit és egyáltalán az új törvényalkotást s úgy érzem, mindenki az egész egyház ügyét látja abban, hogy most jól működjünk és a zsinatnak a munkája jól sikerüljön. Csak azt sajnálom, hogy egyetlen lelkésznő van rendes tagként, a többiek férfiak. Lehet, hogy elméletben többet tudnak, de hiányozni fog a nők gyakorlati érzéke.- Mennyire látszik a zsinaton a teoló-Bevallom, legszívesebben porolnék Jánossal. Úgy érzem, indokolatlanul és minden különösebb alap nélkül eltúlozza és dramatizálja a dolgokat. Nem értem például, hogy a felszólításhoz: szeressük egymást ! - mért kell szinte ugyanazzal a lélegzetvétellel Kain testvérgyilkosságáról beszélnie ellentétként? Hát tényleg nem tudjuk, hogy a két egymástól nagyon-nagyon messze eső véglet között millió más árnyalat lehetséges?- Ugyancsak berzenkedem, hogyha a szeretetet és a gyűlöletet kikerülhetetlen alternatívaként hirdeti.

Tudom, hogy Seneca szerint a szeretet és a gyűlölet ikertestvérek és sokszor csak egy hajszál választja el egymástól. S bár tudom, hogy a János nevével fémjelzett újtestamentumi iratoknak kedvenc technikájához tartozik a kontrasztok erőteljes szópárokkal való meghúzása: élet-halál, világosság-sötétség, égi—földi, nappal és éjjel - de azt is tudom, hogy a mi életünk a nagy kontrasztok között játszódik le. Sokkal többet mozog egy kereskedő vagy pedagógus, egy vállalkozó és a háziasszony a végletek közti szürke életpályán, mint a vakító lény áradásának kitéve vagy a teljes sötétség szemrontó vakságában. Es én nem röstellem bevallani, hogy ifjúkori heves időmtől eltekintve, már csak ritkán vállalkozom a végletekbe való kiruccanásra. Csupán a szükségszerűen beálló öregedés miatt?

Dehát nem tapasztaljuk azt a gyülekezeti munkánkban és egymással való személyes kapcsolatainkban is, hogy ritkán vezet célhoz a végletek kultusza vagy a nekik való hűségfogadás? Túlzók, ha azt mondom, hogy minden napunk az egyezkedés, az engedékenység, a felezés, a kompromisszumok jegyében jobban zajlik le? Hát mi történt a tegnapi ülésszakon? Nem egy sereg kompromisszum jött létre, amit csaknem mindenki elfogadott?

És még csak egyet: lehet, hogy nem szeretek valakit, de az ellen a leghevesebben tiltakoznék, hogy azt fogják rám, hogy gyűlölöm öt. Vannak úgynevezett lelkipásztori „eseteink", ahol az egymással való beszélgetést, azaz a gyógyulás minden lehetőségét is eleve kizárjuk, hogyha a fölfedezett szeretethiány helyébe odaképzeljük, odacsempésszük a gyűlöletet.

És, ha még fokozni akarnám ezt a pörlekedésemet, akkor majdnem, hogy csüggedten, rezignáltan állapíthatom meg, hogy egész lefolyt életemben tőlem senki se követelte még a gyakorlatban, hogy áldozzam föl érte az életemet, megmutatandó így iránta érzett szeretetemet. Tólem lakást, munkát, ruhát, megértést vagy útmutatást és vigaszt kértek már, de sohasem heroikus önfeláldozást. Tényleg ismérve, garanciája az igazi szeretetnek a magamáldozása?

Ezt a pörlekedésemet nyilván befolyásolja az a környezet és nyelv is, amelyben többségileg benne élek. 23 év után se tudtam megszokni, hogy mért az entwederoder (vagy-vagy) a német nyelv és gondolkodás legfontosabb ellentétpárja? Mert mit is ér el vele például a zöldbe hajtó egyébként jogosan eljáró autóvezető, ha egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a jobbról teljesen jogtalanul vörösbe behajtó másik gépkocsi belerohan az ő járművébe? Mert az igaz ugyan, hogy vagy az egyiknek van joga, s következésképpen nincs a másiknak, de a kárvallott mégis csak ő. S mi lett volna, ha ő ennek

gusoké-e vagy a jogászoké lesz-e a zsinat ?

Az eddig tárgyalt témák inkább jogászi témák voltak. Majd ha a szakbizottságok kezdenek működni, bizonyára nagyobb szükség lesz a lelkészek meglátásaira.- Mi látszik az eddigiekből, értenek a lelkészek is a joghoz ?

Zömében értenek. Az előkészítőben többen is voltak lelkészek és jók az anyagok. Általában a zsinati tagok jól felkészültek a munkára.

Köszönöm a beszélgetést.

*

A Győr-Soproni Egyházmegye küldöttei.- Először rövid bemutatkozást kérek.

Horváthné dr. Molnár Lívia vagyok

a Győr-Sopron megyei, Győr-Nádorvárosi gyülekezet tagja, az egyházmegye presbitériumának is a tagja, egyben jogtanácsos vagyok. Polgári foglalkozásom pedig az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban dolgozom, mint jogtanácsos.

Dr. Horváth József vagyok, január elsejétől köztársasági megbízott, egyébként polgári foglalkozásom nekem is jogtanácsos. Ezt a tisztet viselem a győri Egyházközségnél is. 46 éves vagyok, nős, gyermektelen.- Mit hoztak magukkal a batyuban, volt valami amit különlegesen önökre bíztak ?

a kényszerítő vagy-vagy helyzetnek a méregfogát óvatossággal és jogáról való átmeneti lemondással húzta volna ki? Anyagi és esetleg testi, sőt lelki kárt is megtakaríthatott volna magának.

Nem! Ez a János túloz és dramatizál! És én tiltakozom!

*

Persze érvelésemből látszik ugye, hogy kezdek igazságtalan lenni Jánossal szemben, mert vélt igazamba egyre jobban belelovalom magam. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, szívesen hallgatom el János tulajdonképpeni gondját és az üzenetét. Például nem tagadom le, hogy az ő gondja a szeretet elfogyása, elhidegülése, sőt talán teljes eltűnése volt a megszólított gyülekezetében. Mintha csak az elemi iskola padjában lökdösné vissza a magukat kiművelt főknek tartó felnőtt keresztyén testvéreit, amikor egyszerűen azt tudatosítja bennük, hogy a keresztyének egyetlen és félreérthetetlen, mással nem pótolható és föl nem cserélhető ismertetőjegyét a szeretetben jelölte meg Mesterünk. Állítólag erről kell megismerjék őket a nem keresztyének. Se azt nem mondta, hogy a keresztyén ismertetöjele a tudás, a műveltség, a hatalom, a jó fellépés, a haladás, a szociális igazság, a tág horizont és a jövőbelátás, de azt igen, hogy a szeretet. Vajon nincs erre a visszalökdösésre ma is égetően szükségünk? Hát nincs-e időről időre fellépő valóságos viszketegségi allergiánk, hogy valami másról ismerjenek el bennünket keresztyéneknek? S hogy ő ezzel szemben Kain testvérgyilkosságát állítja ellentétként, azt én, mint túlzást, rossz néven vehetem. Csak azt nem tudhatom, hogy a jánosi levél szerzője lelkigondozói tapasztalatában nem találkozott-e olyan esettel, amikor a szeretet hiánya, megvonása, megtagadása tragédiához vezetett! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy történelmünk ismer individuális és kollektív szeretet-megvonási bűntetteket halomszámra. Mégcsak a jánosi korba se kell hát példákért visszanyúlnunk!

Valószínűleg leszerel János akkor is, amikor a szürkeséget és középszerűséget akartam megvédeni a szeretet és gyűlölet nagy ellentétpárja között.

Mert ugyebár bőségesen vannak tapasztalataink, hogy hogyan és milyen szívesen menekülünk a szürkezónába, ha tehetetlenségünket, tunyaságunkat, döntésre képtelenségünket és színtvallani nem akarásunkat akarjuk elfedni. Ahol pedig a Jézus szerinti szeretetről van szó, ott hamar fölrepedhet ebben a biztonságosnak vélt zónában lábunk alatt a talaj. S buktató lesz belőle. Egyháztörténeti szakaszokat ismerünk, amelyeket ilyen szürkezónának kell minősítenünk. S kérdés, hogy az ítélőmondat: „Bár hideg volnál, vagy forró! így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból” (Jel 3,15) — nem illet volna-e éppen a mi jelenkori történelmünkre is, amikor a bűnbánatot tartani nem képes Egyházak Világtanácsa tudván tudott egy bizonyos politikai rendszer halálos machinációiról, de inkább a be nem avatkozás szürkezónájára vonult vissza - s tétlenül nézte ártatlanok szenvedését?! Magamnak pedig örökké emlékezetembe vésődött annak a zokogó édesapának az esete, aki - azzal az érvvel, hogy nem akarja manipulálni vesztébe rohanó gyermekét - a tárgyaláson kellett meghallja a reménytelenül elesett fia vádját:- Te vagy az oka, hogy idezuhantam.

Hné: Én elsősorban a fiatalságot szeretném képviselni és szeretném hogyha a zsinat új szellemű törvényeket hozna az elkövetkezendő évek során. A mai fiatalság ismét bekapcsolódik az egyházi életbe, ezek a fiatalok, már olyan új szellemű törvények között élhessenek amelyeket ez a zsinat fog meghozni.

H. J.: A kérdés érdekes és jogszerű is, tekintettel arra, hogy a küldötti mandátumok vagy kötöttek, vagy pedig szabadok. Nyugodtan mondhatom, hogy szabadon a lelkiismeretünk alapján dönthetünk, természetesen vagy egy bizonyos morális obligáció is: ebben a vonatkozásban minden alkalmat kihasználtam, hogy az egyházközség és a közgyűlés véleményét megtudjam. Nyugodtan mondhatom, hogy inkább a MEVISZ javaslatához állnak közelebb a vélemények. Ennél fogva és úgy gondolom, hogy ezt kell képviselnem. Mind a ketten jogászok vagyunk.

Föltételezem, hogy egy alakuló, induló zsinatnál lényeges jelentőségű, hogy mind a kettőnk szakmája a jog, és rengeteg jogi kérdéssel, szakmai kérdéssel találkozunk. Föltételezem, hogy emiatt is szavaztak nekünk mint küldötteknek bizalmat.- Éppen ebben az utolsó mondatba szerelnék belekapaszkodni, mivel mindketten jogászok, bizonyára tudják, hogy korábbi zsinatoknál volt bizonyos kiéleződés vagy valamiféle szembekerülése

Mert még azt a fáradságot sem vetted magadnak, hogy ellentmondj nekem. S a szürkezóna tragédia szülóanyja lett. S most veszem észre, hogy én is dramatizálok ! Mert lehet, hogy a szeretet és a gyűlölet nem éppen ikertestvérek. De akiket egyszer megrohant és letepert már a gyűlölet és rájöttek, hogy milyen gyorsan és szinte még az ellenállás gondolata nélkül is puszta eszközeivé züllöttek le, azok tudnak csak megrendítően vallani arról, hogy milyen hamar lesz az ember embergyilkossá, ha nincs tartása a szeretetben! Éz nem dominózás vagy malmozás! Az érzelmek forró tégelyében felfokozva, hihetetlenül gyorsan jöhetnek izzásba a dolgok!

*

Végül pedig minél többször olvasom ezt a jánosi koncentrikus meditációt a szeretetről, egyre inkább lesz világosabb számomra üzenete a felebarátért való feláldozásomról is.

János nem elsősorban az én magam feláldozását állítja elém a szeretet feltételeként és ismertetőjeleként. A szeretetet a maga mélységében mégis az én Uram önmagafelajánlásáról lehet megismerni. Ez a szeretet forrása, ez a biztosítéka, ez az alapja.

S ha a dolgok rendjén folynak. Csak ezen az önfeláldozáson gyúlhat föl a tanítvány áldozatra hajlandósága. S ha ez kimarad, ha erre nem kerül sor, ha ezt nem veszi senki igénybe, mégse akarj kitérni valami hamis hiányérzettől indíttatva a felelősség elől.

S itt igen prózai fordulatot vesz a jánosi érvelés, amely mosolyra húztatja el a számat, de, mint minden nagyon emberi, meg is nyugtat: mert, ha nem is áldozhatod föl - valami titkos mártíromságtól űzetve - az életedet, de a pénztárcádat még akkor is megnyithatod! Éz ugyan nem olyan máglyahalálgesztus, talán csak, mintha a fogadat húznák. De megteszi a magáét, mert ez a prózai zsebbe, pénztárcába vagy bankszámlához nyúlás - bizonyos körülmények között - még mindig több, mint, hogyha csak nagyokat értekezel a szeretetről, de mindez meddő virágként az öledbe hull vissza.

Svábországban élek, amelynek egyik fiát a saját egyháza kitagadta a múlt században, mert a stuttgarti konzisztóriumnak azt merte odakiáltani, hogy „was nicht zur Tat wird, hat keinen Wert” - azaz: „ami nem lesz rögvest tetté, annak semmi értéke sincsen". Még az egyházban se. Szálljunk le a szeretetpátosz heroizálóan magas megdicsőülés hegyéről, hogy észrevegyük a hegy aljában panaszkodó nyomorult apát, aki így fordult Jézushoz: Fiamat a nyavalya töri, de a te tanítványaid semmit segíteni nem tudtak. Pedig gondolom, jó elméleti tudásuk volt a szeretetről. És, ha ez a vád a ma gyülekezetét érné? Berzenkedjünk-e, mert hősökké és mártírokká szívesebben lennénk, mint diakónusokká!

Urunk, te tudod, hogy a szeretet nagy hívása előtt gyakran megtorpanunk, előle kitérünk és amellett mindent megteszünk, hogy mindezek igazolására még alibit is találjunk. Győzd le tunyaságunkat és a szeretetre képtelenségünket Lelked erejével! Tudunk mi szeretni, hiszen ezt is belénkoltottad. Mégis kérünk, gyújtsa meg Lelked ezt a nagyon pislákoló kis lángot. Áraszd ki ránk ma is Lelkedet! Krisztusért, Fiadért, Urunkért kérünk. Ámen.

jogászoknak és teológusoknak. Látnak-e ma ilyen veszélyt?

H. J.: Vannak szakmai vonatkozások, vannak teológiai döntések, sőt azt is megkockáztatom, hogy adott esetben a szakmai kérdések és a demokrácia is ütköznek egymással. Ez esetenként változik, de ha a kérdés arra irányul, én úgy látom hogy inkább itt két nézőpont találkozik. A zsinati törvény alkotását és a zsinat feloszlását illetően van két alapvető nézet. Én úgy gondolom, hogy ez nem annyira teológiai kérdés, mint inkább a megújulással kapcsolatos különböző nézeteknek az eltéréséből fakad.

Hné: Úgy látom, hogy talán a lelkészek között is van megújuló, megújulásra kész ember, talán közöttük is többségben vannak akik a MEVISZ álláspontját fogják elfogadni.- Van-e valami egyéb gondolat, el- [ mondanivaló?

H. J.: Egy gondolatot szeretnék még elmondani. Úgy gondolom, hogy azok a gyökeres társadalmi változások, amik a társadalomban, országunkban bekövetkeznek, nyilvánvalóan azt az igényt fejezik ki, hogy az egyháznak is ugyanúgy meg kell újulnia. Az kétségtelen, hogy az állam és az egyház szétvált és ez így természetes, de úgy gondolom, hogy a társadalom és az egyház elválaszthatatlanok.- Köszönöm a beszélgetést.