Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-06-23 / 25. szám

Evangélikus Élet 1991. junius 23. „FOGADJÁTOK BE EGYMÁST...” Tanévzáró a soltvadkerti evangélikus óvodában Ezt a figyelmeztető és bizony­­ságtevö verset írták a Kerepestar­­csai Otthon vezetői arra a meghí­vóra, mely kettős ünnepre hívott az Otthonba. A hívó szónak so­kan tettek eleget. Egyházunk püs­pökei, még aktív és már özvegy papnék, a Johannita Lovagrend külföldi és hazai tagjai, lelkészek és a környező gyülekezetek tagjai. Azért beszélhettünk kettős ünnep­ről, mert hálát adhattunk egy hosszabb építkezés befejezéséért, valamint egy új úton való elindu­lás kezdetén kérhettük Isten áldó vezetését. Közel négy éve egy új szárny építéséhez fogott az Otthon, mely­ben egy modern konyhát, gondno­ki lakást, és új szobákat építettek. A régi épületben is új vizesblokko­kat alakítottak ki, sokmilliós költ­séggel. Három nappal az avatás előtt sokan nem hittük el, hogy lesz itt egyáltalán ünnep, de az Otthon ideiglenesen megbízott vezetőjé­nek, id. Kendeh György ny. lel­késznek a vezetésével az otthon dolgozói - és külső segítők - min­dent ünnepivé varázsoltak pün­kösd hétfőjére. - Sok nevet lehetne említeni, akik az építkezés terheit hordozták - mérnök, szakiparo­sok, otthonvezető és igazgató, és az otthon lakói, dolgozói. A megnagyobbított ebédlő is biztosíték már arra, hogy most már valóban be tudja tölteni az otthon azt a rendeltetését, amiért létesült és bővült, ti. az idős, meg­fáradt testvérek gondozását, ápo­lását, s olyan otthon biztosítását, mely nyugalmassá, békességessé teszi idős napjaikat. Az anyagi fedezet biztosítása is számtalan forrásból történt. Egy­házi - belső források külföldi pénzbeli támogatások, a Népjóléti Minisztérium által kiírt pályázat elnyerése, mely elsősorban az el­fekvő részleg kialakítását segítette, a Johannita Lovagrend Segélyszol­gálatának adománya, támogatása. A sor közel sem teljes. Minden adományozónak, segítőnek ez­úton is köszönetét mondunk, ahogy azt Gáncs Péter igazgató lelkész az ünnepségen is elmondta. S itt értünk el az új kezdéshez is. A Johannita Lovagrend már ko­rábban kifejezte szándékát, hogy támogatni kívánja az otthont kü­lönböző formában is. Ennek már eddig is több összefüggésben adták tanúságukat. Az Otthon igazgató­­tanácsa azzal is elébe ment ennek az együttműködési szándéknak, hogy új névválasztással hangsú­lyozta az együttmunkálkodási szándékot. Köztudott, hogy az Otthon korábbi neve Evangélikus Özvegy Papnék Otthona volt. A név egyértelműen utalt az alapí­tó, s hosszabb ideig fenntartó Evangélikus Papnék Szövetségére. Az otthon új neve „Evangélikus Papné és Johannita Otthon” lett. Az új név is kifejezi azt a célt és szándékot, mely egyrészt a papnék felelősségét hangsúlyozza az elő­döktől örökségként kapott szolgá­latért, másrészt a Johannita Rend segítő és támogató szándékát. Erről a közös célról szólt - töb­bek közt - Szebik Imre püspök a FÉBÉ KONFERENCIA BÉTELBEN Augusztus 30-szept. 1-jéig rendez idén második alkalommal konferenciát Bételben a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület. Minden jelentkezőt szeretettel várunk. (Részvételi díj napi 200,- Ft.) Jelentkezési határidő: aug. 1. Madocsai Miklós lelkész címén 1015 Budapest, Ostrom u. 15. Közöljük, hogy kapható még Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél, hogy ember legyek" c. verskötetének 2. kiadása 180,- Ft-os áron. Megrendelhető Gubek'Mária címén, 2141 Csömör, Kossuth u. 1. címben idézett ige alapján elmon­dott igehirdetésében is, hangsú­lyozva azt, hogy azért végezhetünk szeretetotthoni szolgálatot, azért munkálkodhatunk együtt, mert előbb valaki, Krisztus is befoga­dott minket. Elfogadott, megvál­tott s megújított. Krisztus befoga­dó szeretete kötelez minket is erre az „egymás befogadására”. Ezt a kölcsönös szolgálatot és munkát hangsúlyozta dr. Vermes László a Johannita Lovagrend kommendátora köszöntő szavai­ban. Reméljük és hisszük, hogy az elhangzott szavak a szürke hétköz­napokban segítő tetté, s egymás terhének hordozásává válik. Hi­szen az Otthonban és Otthon körül sok tennivaló van még. Úgy belül, mint kívül nemcsak csinosítani kell, hanem alapvető kérdések is megoldásra várnak még. (Például a csatornázás bevezetése, mert amíg ez nem nyer megnyugtató megoldást, addig az Otthon nem tudja még szinten sem tartani egyik vállalt szolgálatát, az elfekvő rész bővítését.) Ezek a kérdések is előkerültek a kötetlen udvari és új rész megláto­gatása közben tartott beszélgeté­sekben. Egyházunk vezetősége fontos­nak tartja az Otthon fejlődését, eb­ben támogatják mindazok, akik je­len voltak az ünnepségen. Kérjük egész egyházunk imádkozó és segí­tő szolgálatát, hogy a kibővüli Otthon tovább szolgálhassa az Egyház Urát azokon keresztül, akik rászorulnak a segítségre. ifj. Kendeh György PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Diakóniai Osztálya pályázatot hir­det a Kerepestarcsai Evangélikus Pap­né és Johannita Szeretetotthon meg­üresedett otthonvezetői állására. Az otthonvezető feladata: az Otthon szakmai, gazdasági és lelki életének irányítása. Egy szoba, összkomfortos szolgálati lakás van. Fizetés megállapodás sze­rint. Érdeklődni és jelentkezni lehet írás­ban július 31-ig ifj. Kendeh György dia­kóniai ügyvivő lelkész címén ("l-134 Bu­dapest, Kassák Lajos u. 22.). Ünnepélyes rendezvénysorozattal zárta első tan­évét a soltvadkerti evangélikus gyülezet által indított kétnyelvű óvoda. Az ötvenhat gyermeket két csoportban foglalkoz­tató intézményben a nagy szeretettel és türelemmel végzett munka eredményeként, egy év elteltével bibliai történeteket ismernek, németül és magyarul imádkoz­nak, énekelnek, verset mondanak a gyerekek. Tudá­sukról az évzárón adtak számot. Az ünnepi hétvége kezdeteként, csütörtök este a németországi Rőt-nbergböl - az óvodánkban dolgo­zó német anyanyelvű óvónő falujából - érkeztek ven­dégek Soltvadkei e: Húsztagú rézfúvós zenekar és húsztagú ifjúsági énekkar Dieter Meng karmester ve­zetésével. A vendégeket az óvodásszülők otthonában szállásolták el. Pénteken Kecskemétet és Bugacot néz­ték meg, szombaton pedig Szeged volt kirándulásuk célja. Míg a német csoport a környék nevezetességeivel ismerkedett, az óvodában pénteken délután megtar­tották az évzáró „vizsgát”. A kis- és középső csopor­tos gyerekek énekeket, verseket és jeleneteket adtak elő magyarul és németül. Szombat délután öt órakor került sor az ünnepélyes tanévzáró istentiszteletre, amelyet megjelenésével és meleg szavaival megtisztelt Németország budapesti nagykövete dr. Alexander Arnot úr is. Az istentiszteleten Linda Schumacher német óvó-I.inda Schumacher németországi möno a templomi évzárón Káposzta l.ajos tanév/áro beszedet mond. Előtérben a nagycsoportos gyermekek nőnk arról szólt, hogy mit jelent az ö életében az Istenben való hit, ami arra indította, hogy otthonát elhagyja, és óvodásainkat abban a szabad keresztyén szellemben nevelje, amiben ö is részesült. A rötenbergi rézfúvósok koncertet adtak, vezetőjük tolmácsolta evangélikus közösségük üdvözletét és ajándékot adott át az óvodának. Az istentisztelet zárszavában Káposzta Lajos espe­res, gyülekezeti lelkész két dolgot említett meg a rö­tenbergi és soltvadkerti gyülekezet testvéri közeledé­sével kapcsolatban: „Ősök és hősök”. Köztudott, hogy a soltvadkerti evangélikusság eredetét Baden- Würtemberg tartományba vezeti vissza. Az 1740 kö­rül itt letelepedett ősök utódai a mai óvodások és szüleik, akik korunk hősei, mert a keresztyén szelle­met megőrzik és továbbadják. Ez kultúrát is jelent, nem egykor és ma, hanem jelen kategória, aminek közös nevezője az élő Jézus Krisztus. Az évzáró ünnepély az óvoda udvarán rendezett „Gartenparty”-val ért véget, ahol a vacsorái asztalok mellett és óvodabálon ismerkedtek rötenbergiek és vadkertiek. A vasárnap délelőtti istentiszteleten a vendégek ének- és zenekara szolgált úgy. hogy az igehirdető a csoport vezetője volt. Az istentisztelet után szülők és gyermekek együtt búcsúztattuk a német vendégeket, új barátainkat. Szülök Kiállítás a tábori lelkészek szolgálatáról Csak az idősebb korosztályban is­merős ez a kifejezés, hogy „tábori lel­kész". Azok a lelkészek voltak tagjai, akik katonai szolgálatra kaptak behívást, kiképezték ugyan őket, de katonai szolgálatukat mint lelkészek végezték. Ez azt jelentette, hogy a honvédség tag­jainak tartottak istentiszteleteket, kór­házakat látogattak, sőt a háborúban övék volt bizonyos nyilvántartás vég­zése is, mert az elhunytakat anyaköny­vezték. Ez a szolgálat 1951-ben meg­szűnt. Nem volt rájuk szükség a hon­védség soraiban, helyüket „ideoló­giai" munkások, politikai tisztek vet­ték át. Budán, a Hadtörténeti Múzeumban most kiállítást nyitottak, melyen a tá­bori Iclkészi szolgálat megmaradt em­lékeit mutatják be. A címben 1945-51 szerepel, de vannak korábbi, első világ­­háborús emlékek is. Raffay Ernő a Honvédelmi Minisz­térium politikai államtitkára nyitotta meg a három teremre kiterjedő bemu­tatót. Elmondta, hogy a keresztes had­járatok idejére nyúlik vissza a történe­te, a Rákóczi-szabadságharcok idején fejlesztették tovább és 1951-ig a hon­védségen belül mindig létezett az intéz­mény. A kiállítás aktualitását az indokolja, hogy a honvédségnél újra bevezetni ké­szülnek a tábori lelkészek szolgálatát. Elsősorban a lelki segély nyújtása lenne fontos feladat, hiszen a katonai köte­lékben élő fiatalok, de sokszor a hiva­tásosok is kerülnek olyan konfliktusos helyzetbe, amikor lelki beszélgetésre, erősítésre szorulnak. Öngyilkosságok és más tragédiák mutatják ennek szük­ségességét. A fokozott lelki, szellemi megterhelés közepette sokat jelenthet egy-egy pásztori szó. megértő - több, mint baráti melléállás, szükség esetén lelki vigasztalás is. A Budapesti Hely­őrségben készülnek először a szolgálat megindítására. A kiállításon tablók mutatják be a régiek életét, találkozunk kedves ar­cokkal. mint dr. Schulek Tiborral, dr. Kéken Andrással, Komjáthy Lajossal, de ott találjuk az üldözöttek képeit is, egy tablón D. Ordass Lajos püspökün­ket, másikon a kitelepített Kendeh csa­ládot. Jó figyelemfelkeltő, a lényegre mutató és a jövőhöz irányt adó aktuá­lis kiállítást látunk a múzeumban. T. PAX RÁDIÓ 1991. május 30-án a Pax Rádió Alapítvány, amelyet a négy törté­nelmi egyház, illetve felekezet hozott létre ökumenikus rádió­műsor sugárzására, megtartotta ügyvivő testületének (Szerkesztő bizottságának) alakuló ülését. A Szerkesztő Bizottság soros el­nöke dr. Harmati Béla evangéli­kus püspök-elnök lett. A Szer­kesztő Bizottság világi tagjai: Al­bert Gábor, dr. Benda Kálmán, dr. Komoróczy Géza, Mensáros László, Szokolay Sándor. A Szerkesztő Bizottság első ülésén megkezdte a rádióműsor­koncepció feletti vitát. MÚZEUMI HÍRADÓ Úgy gondolom, két szempontból is megalapozott Múzeumi Híradónk időnkénti közreadása. Tudjuk, sokan vannak már, akik jó pár éve megismerték egyházunk I979 nyarán megnyílt intézményének gaz­dag anyagát. Ezek számára bizonnyal nem érdektelen, ha újra és újra hírt kapnak Múzeumunkról. Egyrészt azért, mert ez felidézi bennük az egyko­ri látogatás sok, megkapó és gyönyör­ködtető emlékét. De azért is, mert igy tájékozódhatnak is arról, mennyi és mi­lyen anyaggal gazdagodott kiállításunk. Immár jóval több, mint százezer hazai és külföldi anyaggal rendelkezik a mú­zeum. Az eddigi látogatók mellett ugyan­akkor szükségesnek tartjuk a híradást azok számára is, akik tudják ugyan, hogy egyházunknak múzeuma is van, de mindmáig csak tudnak róla, de még nem ismerik annak értékeit. Híradónk­kal ezen túl még azokat is el szeretnénk érni, akik - ki tudja miért - még nem is szereztek tudomást egyházunknak eme „gyöngyszeméről”. Ennek bizony­sága, hogy vendégkönyvi bejegyzése­ink közül jó néhány helyen olvasha­tunk azoknak „sajnálkozásáról", akik addig még nem figyeltek fel Deák téri Múzeumunkra. Az első 3 tárlóban látható „idősza­ki” kiállításra tavaly a Vizsolyi Biblia kiadásának 400 éves évfordulója adott alkalmat. Ennek a kiállításnak további fenntartását a Szilveszter János fordí­totta ún. „Sárvári Újtestámcntum” megjelenésének idei, 450. évfordulója alapozza meg. Belső termünk fekvő tárlójában Rc­­ményik Sándor erdélyi, buzgó evangé­likus költőre emlékeztetnek az unoka­húga, Imre Mária által kegyelettel őr­zött és rendelkezésünkre bocsátott tár­gyak és dokumentumok. Időszerűsége a költő születésének tavalyi 100 éves, halálának pedig idei 50 éves évforduló­jával kapcsolatos. A folyamatosan adódó különféle év­fordulók most arra késztetnek bennün­ket, hogy rövidesen - új Zsinatunkkal kapcsolatosan is - az 1791. évi pesti és az 1891-ben tartott budapesti Zsinatra emlékeztető anyagot is bemutassuk lá­togatóinknak. Eddigi híradóink folytatásaként ez újabb, immár 19,-et is nemcsak hír­adásnak, de hívogatásnak is szánom. Legtöbb híradóm végén - ugyancsak hívogató céllal - néhány megkapó és elgondolkoztató vendégkönyvi bejegy­zést is közreadtam. Ezúttal az alábbia­kat szánom ilyennek: „Nagyon élvez­tem végignézni a reformáció haladását Luther Mártontól napjainkig. Az Úr Jézus áldja meg Magyarországot és hozzon egy igazi ébredést ismét a ma­gyar nép között.” - „Itt jártam és lát­tam a repülő idők nyomát. Néma önt­vények és sárgult papírok holt anyagá­ban egy visszhangzó szellcmvilág.” - „Az Úr Isten áldja meg mindazokat, akik a lutheránus hit alapján megdi­csőítették és megdicsőítik az ő nevét." - „Én, bár katolikus vagyok, mindig is érdekelt a protestantizmus. Nagy él­mény volt ez a látogatás és továbbra is nyitott leszek a protestáns vallások iránt.” - „Az evangélisták kicsi, de erős csapata sokat tett e hazáért - derült ki számomra ebből a rendkívül bensősé­ges és értékes tárlatvezetésből.” „Azt hiszem, nem várható el minden mú­zeumtól, hogy olyan kedvesen fogadja­nak, de biztos, ha több ilyen lenne, többen is járnának múzeumba és ott többet is tanulnának.” „Olyan szeretet­tel köszönöm a látogatást, amilyen sze­retettel és szakértelemmel megmutat­ták a múzeum csodálatos anyagát." És végül még egy tömör megnyilatkozás: „Időnként eljövök »megmcritkczni« a kiállítás harmonikus légkörében.” Garam Zoltán Vihar Béla EGY ERETNEK ESTI ÉNEKE Jézus király, ki mcgvádoltatál, s osztályrészedül kereszthalál kínja jutott, ó, adsz-e majd erőt, ha ott állok a vádlóim előtt... -Segíts, segíts, önmagam ellen is: Te ints nemet, ha már-már elhiszem, mert egyiigyü, mert balga a szivem, a kígyóvérbe mártott szavaik elveszejtő zordon rágalmait. Szólj rá a vasra, ne fájjon sebemnek; s fogd meg a karom, ha a szürke szemeknek iszonyata körülvesz és a hazugság gyertyalángja pörköli agyam. Parancsolj a húsnak, hogy ne féljen, s te világolj csillagként a sötétben, ha fulladozva ellankad szavam. Atyám, Atyám, ki vagy a mennyekben, ó, könyörülj, ne próbálj meg engem, ne mérd meg az erőm, igazam. S ha mégis a mélységbe kell mennem, óvd meg éretted való szerelmem; - ismételvén kínod, amen, amen. VÁLASZ EGY OLVASÓI LEVÉLRE Kedves „Evangélikus Élet Olvasója”! Nagyon sajnálom, hogy nem ismerem pontos címét, mert talán bővebb válaszra nyílt volna lehetőség. Későn, váratlanul jött, korán félárvaságra jutott, apátlanul, nehezen nevelt, majd rendes emberré vált, hirtelen elhunyt vőle­gény fiát temette el. Ezért azt a következtetést vonja le, hogy jól teszi, aki nem tartja meg gyermekét, nagyon sok mindentől szabadul meg az a magzat, jobb annak, aki meg sem született. Valóban lehet az életünknek olyan szakasza, amikor úgy gondoljuk magunkról, hogy jobb lett volna meg sem születnünk. Csakhogy sem a magunk, sem a gyermekünk életének nem mi vagyunk az ura. Tehát a „nem megtartás” mellett igaz keresz­tyén soha nem dönthet. Szeretném, ha nehéz kettős gyászában felragyogna Isten Fiának az arca, akiről Atyja úgy döntött, hogy nem tartja meg és Önért, kedves Testvérem és értem kereszthalálra engedte. Ha csak ennyi történt volna, akkor méltán állhatnánk értetlenül gyászunkban és gyötrelmeinkben. De Jézus Krisztus feltámadt és a mi életünknek is ő ad értelmet. Aki benne hisz, ha meghal is, él! Ha ezt nem hinnénk, és csak ebben az életben reményked­nénk, minden embernél nyomorultabbak lennénk. Az élő Jézus Krisztussal életünk értelmet nyer akkor is, ha nyomorékok, ha gyászolók, ha gyermekek, ha öregek, hit betegek vagyunk. Bízom benne, hogy férje és fia eljutottak erre az élő hitre és akkor úgy gondolhat rájuk, mint akik a versenypályán már célhoz értek. És elkezdheti dicsérni az Istent, hogy minden gyengesége, kishitűsége ellenére egy győztes életet segíthetett a célig. Akinek valamije van, természetesen gondja is van vele. így van ez pl. egy szép új autóval vagy egy jószággal is. De mennyi­vel nagyobb kincs egy emberi élet! Csak hát nem a mi birto­kunk, nincs hatalmunkban megtartani és nincs jogunk eldobni sem. Kívánom, hogy a Szentlélek nyissa meg szemét, hogy eddigi és ezutáni életében lépésről lépésre vegye észre az Isten irgalmas szeretetét és hálát tudjon adni azért, hogy Önt „megtartotta”. 1991. május dr. Drenyovszky Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom