Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-06 / 1. szám

A BOCSÁNAT ELTET, A GYŰLÖLET OL Az új esztendő küszöbén D. Ordass Lajos püspök egyik igehirdetésének részletét közöljük. Az alapige Mt 18,23-25, az adós szolga példázata volt. Amiről a példázatban szó esik - az következmény. Következmény. Nem előfeltétel. Ez persze semmikép­pen sem jelenti azt, hogy lényegtelen. Ellenkezőleg! Nagyon fontos! Erről a következményről - a folyta­tásról aránylag rövidebben akarok ma szólni. Bár egész igehirdetést is ki lehetne vele tölteni. A következményt tévesen lehet - és szokás levonni. Kétféle tévedésre mutat rá ez a bibliai tanítás. Tévedtek a szolga társak is, akikről azt olvastuk, hogy lelketlen hitelező szolgatársukat látva „fölöttébb megszomorodának és elmenvén, mindent megjelenté­nek az Uruknak”. Tehát följelentették. Ennél a fölhá­borodott árulkodásnáTsokkal jobban tették volna, ha kíméletlen szolgatársukat igyekeztek volna szívvel rá­beszélni, hogy térjen eszére. De még ennél is sokkal jobban tették volna, ha fojtogatott, szorongatott szol­gatársuknak segítségére siettek volna. Ha összeadták volna azt a potom 100 dénárt, és így társukat, felesé­gét és gyermekeit mégszabadították volna az adósok tömlöcéből. Mert tévedés az, ha az emberi hálátlanságot csak megítélni tudjuk, de közben elfelejtjük - nagy fölhá­­borodásunk miatt - a bajban lévőt megsegíteni. A másik végzetesen téves módon levont következte­tést ennek a szívtelen szolgának a példája mutatja. Kegyelmet fogadott el, kegyetlenséget gyakorolt. Vizsgáljuk meg jól saját szívünket. Tényt állítok: Csak azért élünk - még ma is -, mert irgalmas Iste­nünk van, bűnbocsátó. Aki megszán. Ez a tény köte­lező erejű. Forgasd meg szívedben a kérdést, hogy nem vol­na-e valaki számára éltető, gyógyító, fölszabadító, ha te meg tudnál neki bocsátani? Nem részletezek. Rád bízom e kérdés eldöntését. Azért, hogy ne az én rábe­szélő szavam legyen az, amely meggyőz téged. Az a nézetem: Sokkal jobb neked, ha a saját szíved győz meg téged. A bünbocsánat éltet. Isten irgalma éltet. Ha nem volna irgalmas, akkor már régen végünk volna. - A gyűlölet ugyanis öl. Mindenütt és mindenkor öl. A megbocsátás hiánya a világot taszította nyomor­ba. Kérésem hozzád ez: Fogadd el Istentől égész éle­tedre a bocsánatot. Megkaphatod. Adja. - Fojtogató gyűlölet helyett pedig, éltess! - Megbocsátással. Iz iharosberényi és vései gyülekezetek ünnepe Iharosbcrcn) A lelkésziktatás többszörösen is hála -adásra és.örvendezésre indítja Isten népét Hiszen jele ez Urunk gondviselő szereteté nek: újabb munkásokat küld aratásába Jele annak is, hogy az imádság meghall gattatik. Öröm, amikor gyülekezet és lel kész egymásra talál s a segédlelkészi éveke követően úgy határoznak, hogy továbbra is együtt fáradoznak az Úr szőlőjében. Tamásy Tamás és Tamásyné Szabó Er­zsébet' lelkészeket nem csak a szomszédos gyülekezetek tagjai és lelkésztársak vették körül szeretettel, hanem velük ünnepelt mindkét falu frissen választott vezetősége is. Iharosberényben dr. Harmati Béla püs­pök a lelkészt és gyülekezetét Jn 14,1-6 igéivel indította a közös szolgálat útjára. Igehirdetésében kihangsúlyozta, hogy Jé­zus mindenekelőtt a felelem ellen szól. Szól a beiktatott lelkésznek is, hiszen benne is felébredhet a felelelem s kérdezheti: lesz-e elegendő erőm, hogy szolgálatomat elvé­gezzem? Jaj, ha nem fel a lelkész attól a feladattól, ami több mint emberi munka! Mégis lelkész és gyülekezet bízhat Isten­ben, a feltámadott Jézus Krisztusban. Ál­tala és vele betölthetjük küldetésünket! Jé­zus az otthontalanság ellen is szól. Az Ő lábainál együtt lehet lelkész és gyülekezet s lelki otthontalanságot sem szenved, sőt' akik már itt vele járnak, benne bíznak, azoknak az Atya házában örök hajlékot is készít. Végül az emberi bizonytalanság ellen is szól Jézus. Ma, amikor kevesen tudják negmondanij hogy melyik az az út, amelyre \ CSC bátran ráléphetünk, így hangzik a biztos útmegjelölés: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) Amikor Jézus útjára hiv, akkor azt akarja, hogy arra az igazság­ra dobbanjon szívünk, mely Isten és a fele­barát felé fordít - mondotta a püspök. Az iktatás szolgálatát Dubovay Géza esperes és Smidéliusz Zoltán espereshelyet­tes végezte, majd a lelkészek együtt kérték Isten áldását az ősi Cónfirma eléneklésével Tamásy Tamás lelkészre. A beiktatott lelkész annak az igének alapján tett bizonyságot, mely életé eddigi útján is drága figyelmeztetést jelentett szá­mára : „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd az életet.”. (Lk 21,19) Szólt arról, hogy az állhatatosság mindenek­előtt azt jelenti számára, hogy meghátrá­lás nélkül hirdetnie kell azt az újat; ^íelyet napról napra Krisztus által kap. Másrészt az állhatatosság felülről való ajándék, Jé­zusé, s ennek jutalma az örök élet. Krisztus ajándékának örvendezni s ebből élni csa|< közösségben lehet. Legyen a gyülekezet ezt az ajándékot elfogadni tudó és továbbadó közösség. Csak Isten kegyelméből, Jézusért nyerhetjük meg az életet! A gyermekbibliakörösök nyitották a ’ köszöntések sorát énekükkel: „...maradj velünk Jézusunk az úton...”, majd Dobri Sándor gyülekezeti felügyelő adta át a gyü­lekezet köszöntését és ajándékát. Áldáskí­vánását adta át a lelkésznek és gyülekezet­nek Dubovay Géza esperes, dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő, dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő és Szabó István dunaegyljázi lelkész, aki mintegy ötven gyülekezeti taggal együtt érkezett a kettős ünnepre. Fónyad Pál és Győri Gá­bor, a gyülekezet egykori lelkészei meleg szeretettel emlékeztek a korábban megtett közös útra s kértek Istentől egy utat és egy szívet a lelkész és gyülekezet számára. Teke Zsigmond iharosberényi származású nyu­galmazott lelkész szavai után Lipien Mihály plébános és a falu vezetői köszöntöttek. Délután a 15 kilométerre lévő Vése né­pe Sereglett az Isten házába Tamásyné Sza­bó Erzsébet beiktatására. Dr. Harmati Bé­la püspök lPéter 1,3-9 alapján szólt arról, hogy mindnyájan Jézus által áldást kap­tunk. Ezt kell továbbadnunk, megsokszo­roznunk. Tudjunk áldást mondani's ne át­kot! Tamásyné Szabó Erzsébetnek is van mit tovább adnia, a szülői házból Isten áldását hozhatta, Krisztusban kincset ka­pott, s most Isten az ő szolgálatán keresz­tül.akarja megáldani a vései gyülekezetei. Ezt a szolgálatot mindnyájan Isten hatal­mával végezhetjük, s a lelkész hatalma fele­lősseget jelent a rábízottakért. Remény­séggel nézhet előre a lelkész és gyülekezet, Isten népe, mert az egyház Urának hatal­ma van arra, hogy megőrizzen az üdvös­ségre. Feltámadott Jézusunk élő remény­séggel tölti be szívünket, életünket. Tamásyné Szabó Erzsébet vallomást tett az ünneplő gyülekezet előtt arról, hogy élete öt kiemelkedő állomásához ér­kezve, hogyan tapasztalta meg Isten hűsé-A soproni gyülekezet 425 éves fennállása ÜNNEPLÉS TV-KAMERÁK ELŐTT Ünnepi istentiszteletünket a Magyar Televízió közvetitette, el­sőként vidéki evangélikus gyüleke­zetből. A megszokottnál nagyobb gyülekezet ezért úgy ült és állt Is­ten színe előtt, hogy magán érez­hette az ország sokezres ádventi népének tekintetét: családokban, kórházakban, szeretet- és szociális otthonokban... Ez a négy és egynegyed század hosszú idő hazai evangélikus egy­házunkban. Nem tudom átkarolni ezt a hatalmas törzsű fát egysze­­mélyben. A gyülekezet törzse fölé nézzünk, az ágakra, melyekep az egyház Ura az evangélium hatal­mával gyümölcsöket érlelt. És néz­zünk a törzsre, melyen sok nevet látunk, akik benne éltek az Ige vér­keringésében, hirdették és élték. Csak néhány nevet. A gyülekezetei alapító első lelkész Gerengel Si­mon. Mai templomunkat építtető Torkos József lelkész mellett a ké­sőbb a tornyot, mint „kegyes óri­ást” (fromme Riese) felszentelő Kolbenheyer Mór sem maradhat említés nélkül. Ha kihagynánk a két templomépítő igehirdető kö­zötti időben szolgáló Kis János püspököt, a hires irodalmárt, sú­lyosan vétkeznénk gyülekezetünk múltja ellen. Ziermann Lajos, Hansmann Károly és Budaker Oszkár egyidőre eső szolgálata a gyülekezet életét a 20. század első felében döntően meghatározta. Az utóbbit, mint professzoromat, majd mint lelkészt, teológiai hall­gatóként, lenyűgözött tanítvány­ként hallgattam. Folytathatnám lelkészekkel és tanárokkal a Teoló­gián és a Líceumban Karner Ká­rollyal, Kamondy Zoltánnal, Prőhle Jenővel. Meg felügyelőkkel a presbiterekig: Jäger Mihálytól Winkler Oszkárig.,.. Ha több sze­mélyt említettem, csak azért van, mert mint utolsó gyülekezeti lel­kész, aki még a soproni teológiai fakultáson tanult, megtapasztal­gét. A konfirmáció alkalmával, házassá­guk megáldásakor, gyermekeik születése­kor, majd lelkésszé avatása s mostani beik­tatása során is a hűséges Isten cselekedett életében. Csak Istennek a Jézus Krisztus­ban megmutatott megingathatatlan hűsé­gére, szeretetére építve tudunk mi is, lel­kész és gyülekezet hűségesek maradni Urunkhoz, egymáshoz. „Légy hű mindha­lálig, és neked adom az élet koronáját”! (Jel 2, 10b) Először Bertók Gyula gyülekezeti fel­ügyelő köszöntötte a beiktatott lelkésznőt az egész gyülekezet nevében, s szeretetük jeleként adta át ajándékukat. Megindító volt ezen a napon, amikor férj és feleség áldották meg egymást Isten igéjével s nem kevésbé a lelkész édesapa köszöntése, ami­kor arról szólt, milyen nagy öröm, mily nagy kegyelem Istentől, amikor egy apa megáldhatja gyermekét úgy, mint aki nem csak gyermeke, de szolgatársa is egyben. Böhm György plébános a Feltámadott szavaival, Vörös Józsefné gyülekezeti tag verssel köszöntötte a lelkésznőt s szót kért a falu polgármestere is. Mindkét gyülekezet asszonyai fáradtsá­got nem ismerő munkával és nagy szeretet­tel terített asztalok mellett látták vendégül az ünneplő gyülekezetét. Bizonyára sokak könyörgése volt ezen a napon, hogy Urunk tegye továbbra is gazdaggá ezeket a gyülekezeteket szerető­ben, hitben, reménységben. Deme Dávid ' ill . i Ollári szolgálatot tegeznek: S/imoli János ig.’ lelkes/, Bárány (Aula esperes es Krámcr György lelkész hattam a gyülekezet fontosságát a hit és tudás kapcsolatában. Áldas­­sék az Isten az eddigi 88 igehirdető szolgálatáért, felügyelők, presbite­rek, tanárok és szülők gyülekezet­­szeretetéért, Krisztusra mutató életükért. Szebik Imre püspök Róm 12,11-14 alapján tartott magyar és német nyelvű igehirdetésének be­vezetőjében röviden vázolta a gyü­lekezet sokirányú szolgálatát, majd az apostol felszólítását állí­totta az ünneplő gyülekezet elé: Ébredjetek fel az evangélium meg­­hallására. Isten fel akar ébreszteni a közöny, a hitetlenség álmából Jézus hozzánk jövetelével. Ádventi várakozásban élünk. Várjuk a Napfelkeltét, mint ahogy meny­asszony vár vőlegényére, mint be­teg a gyógyulásra, mint éhező a falat kenyérre, mint hajléktalan az otthonra. Isten tervét teljességre viszi, bízhatunk ezért ígéretei kitel­jesedésében. A második apostoli felszólítás: Ébredjetek fel az evan­gélium szerinti életre! Találó volt erre a példa. Egy középkori fest­ményen javakorabeli férfiak látha­tók. Gondolataikat a kezük moz­dulata mutatja. A visszautasító kéz, majd a vitatkozó kézmozdulat mellett a harmadik nyitott tenyér­rel jelzi: kész Jézussal élni! Jézus­sal élve lehet szabadulni az alkohol mámorától és kicsapongástól, de a hatalomvággyal párosult irigység­től is, mely elégedetlenné es végső soron boldogtalanná tesz. Krisztus felöltözése az egészséges kegyesség gyakorlása által lehet, ami azt je­lenti : nem kell szégyellni imádkozni gyermekeink előtt, s szabad énekel­ni felszabadult szívvel unokáink-­­kai! így formálódik a családi kö­zösség meghitté ádventi időben is. Egyetlen fegyvert használhatunk, a világosságot, amely a szeretet. A kétnyelvű igehirdetést végző püspök mellett még szolgálatot vé­geztek az oltárnál az egyházmegye esperese, a helyi lelkészek, vala­mint a karzaton az ifjúsági ének­kar. Délután magyar és német nyel­vű szeretetvendégség keretében ugyancsak Szebik Imre püspök szolgált vetítettképes előadással a Szentföldről, felesége pedig egy onnan eredő éneket tanított meg. Itt hangzott el Schindler András köszöntése, aki a Bad-Wimpfeni testvérgyülekezet köszöntését is hozta. A finn testvérgyülekezet (Seinäjoki) is áldáskívánással gon­dolt jubileumunkra és kilátásba helyezte segítségét a toronyrenová­­lás munkáihoz. A burgenlandi evangélikusság nevében dr. Rein­­grabner szuperintendens levélben kérte, hogy közvetítsük a mai Bur­genland háláját azért, hogy 1565. évben Sopronban elsőként vezet­ték be a környékbeli helyek közül a reformátori igehirdetést. Innen áradt szét és jutott el hozzájuk is a lutheri reformáció és több határon túli gyülekezet volt egykor a sop­roni anyagyülekezet filiája, amíg a „leányból anya” lett. A soproni gyülekezet a 425 év alatt sok megpróbáltatatáson ment át. Az ellenreformáció lété­ben fenyegette, tűzvészek templo­mokat pusztítottak hamuvá. De a hamu alatt megmaradt az evangé­lium parazsa és ez nemcsak új templom építésére sarkallta a gyü­lekezetét, hanem az Ige megbecsü­lésére, a szeretetszolgálatra, Isten nem hagyta el a gyülekezetei, a talán legválságosabb szakaszában. Szebik Imre püspök igei hirdet a legsötétebb napján sem, amikor hatezren voltak kénytelenek el­hagyni a hűségnek azt a városát, melyet az ő hűségük is azzá tett: azt a gyülekezetét, melybe bele­épült hitük és szorgalmuk. De a sebeket gyógyító evangé­lium miatt ébredjen szívünkben a hála a múltban tapasztalt bűnbo­csánatért, új életet és kiutat mun­káló krisztusi szeretetért. De éb­redjen elkötelező ígéret is, hogy az evangéliumot tartjuk legfőbb kin­csünknek gyülekezeti életünk előt­tünk álló új korszakában, hogy az újra megnyíló evangélikus gimná­ziumunkban , gyermekeink és idős testvéreink szeretet utáni vágyódá­sában tudjuk adni ezt a kincset, nem mint csillogó, de hideg mú­zeumi tárgyat, hanem szíveket Krisztushoz vezető és a gyüleke­zethez visszatérők számára erőfor­rást, mert ebben rejlik a soproni gyülekezetnek is a jövője! Szimon János EGYETEMES IMAHÉT 1991. január 20-27. Az Imahét megnyitó istentisztelete ez évben a Deák téri evangélikus templomban lesz 1991. január 20-án, vasárnap este 6 órakor A Soproni Evangélikus Gimnázium szeptember elején nyitja kapuit. Az első osztályba jelentkezni lehet január 15-ig a Berzsenyi Gimnázium Igazgatóságánál. 56. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1991. JANUÁR 6. , VÍZKERESZT ÜNNEPE Kivetve hát magunkból minden botránkozást, a bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt s szívből keresve Megváltóként imádjuk. Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS __HETILAP Élet Evangélikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom