Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-06 / 1. szám
• cnnus uiei iyy i. jminumho. Bpl iftS GYERMEKEKNEK Jt A BIBLIAI - TOTÓ -1. forduló Keresztelő János születése 9 1. Milyen módon jelölték ki Zakariást - Keresztelő János apját hogy bemenjen az Úr templomába, áldozatot bemutatni? 1 • Ó volt a legöregebb 2 Ó volt a soros x Sorsolással 2. Hol jelent meg Zakariásnak az angyal? 1 Lebegett az oltár felett 2 A füstölóáldozati oltár jobb oldalán x A füstölőáldozati oltár bal oldalán 3. Az angyal melyik prófétával hozza kapcsolatba Keresztelő János küldetését? 1 Jeremiással ■ 2 lléssel x • Dániellel 4. Hogy hívták az angyalt? 1 nem volt neve 2 Mihály x Gábriel 5. Amikor az angyal elment Máriához, Erzsébet hányadik hónapja várta gyermekét? 1 hatodik hónapja 2 még nem tudta, hogy gyermeke fog születni x akkor már megszületett Keresztelő János ’6. Mi történt, amikor Mária meglátogatta Erzsébetet? 1 Hirtelen megszületett Erzsébet gyermeke 2 A magzat megmozdult Erzsébet méhében x Semmi. Örültek egymásnak. . • 7. Honnan ismerte Mária Erzsébetet? 1 Együtt jártak a kúthoz 2 Szomszédok voltak x Rokonok voltak 8. Hol lakott Erzsébet? 1 • Betlehemben 2 Názáretben x Júda egyik hegyvidéki városában ß. Hogy akarták nevezni Erzsébet gyermekét? 1 Jánosnak 2 Zakariásnak x Jézusnak 10. Volt-e valaki, akit Zakariás rokonságában Jánosnak neveztek volna addig? 1 Igen, sokat, mert egy gyakori név volt. 2 Nem x Csak a nagyapját 11. Meddig tartott Zakariás némasága? 1 Az áldozat bemutatásától a fia születésekor elmondott dicséretig. 2 Születésétől a fia születésekor elmondott dicséretig x Az áldozat bemutatásától haláláig. 12. Hogyan fogadták Keresztelő János születésének hírét nővérei? 1 Irigységgel 2 Dicsérték az Istent örömükben x Keresztelő Jánosnak nem volt nővére , 13. Melyik evangélium írja le Keresztelő János születését? 1 János és Lukács 2 Máté és Lukács x Lukács 13 + 1. Milyen szerepe volt késóbh Keresztelő Jánosnak? 1 Ó készítette elő Jézus érkezését 2 Jézus szeretett tanítványa lett x Az egyik leghatalmasabb főpap lett A rejtvény beküldési határideje: 1991. január 20. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Első forduló. AZ OROSZLÁN A kép így néz ki: A beküldők java része Dániel, Sámson, Dávid történetével kapcsolták össze a képet. Voltak, akik egész komoly listát állítottak-össze. Köszönöm munkátokat! A beküldők nevei: Matkovicz Katalin - Vác, Tóth Éva, Suska Hajnalka, Paréj Beáta, Merkva Attila - Dunaegyháza, Benke Zsuzsanna - Ajka, Bánki Renáta - Várpalota, Donáth Ferkó - Ózd, Németh Zsuzsanna - Csönge, Zalán Eszter - Budapest Vili. kér., Sántha Eszter, Sallai Judit, Bodnár Eszter, Kozák Ilona, Sallai Gábor, Horváth Noémi, Smid István, Hegedűs Márton - Nyíregyhá* za, Gyugos János - Borbánya, Pityer Gabriella - Sopron, Illés Adél - Egyházasdengeleg, Potocska Andrea - Maglód, Rapcsák János - Dabas- Gyón, Kisgyörgy Krisztián - Inárcs A szerencsés nyertesek, akiket kisorsoltunk, egy-egy Luther-rózsás jelvényt kapnak: Potocska Andrea - Maglód, Aradi vértanúk u. 21. Németh Zsuzsanna - Csönge, Kossuth L. u. 4. Gyugos János Borbánya, Lakatos út 21. Gratulálunk! FIATALO KNAK Olvasói levelek Kedves Testvérem, Tamás! Olvastam cikkedet, mellyel nem értek egyet. Én is voltam már Gyenesdiáson, és talán akkor én is elítéltem volna a discót. Most már nem. Keresztyénnek tartom magam, bár nem olvasom a Bibliát. Amennyire tudom, nem ütközne a Bibliába egy olyan táncos öszszejövetel, ahol az emberek jól éreznék magukat, kultúráltan szórakoznának. Esetleg komoly barátságok és szerelmek is szövődnének. Koncertre járni szerintem megint nem eretnek dolog, mert nagyon sok olyan rock, pop együttes, énekes van, akik nagyon komoly dalszövegeket írnak, és ők ilyen módon akarnak szólni a fiatalokhoz, a társadalomhoz. És hallgatható zenét játszik: pl. Bob Dylan, Simon és Garfunkel. Illés koncerten is kultúráltan táncolhattak, énekelhettek együtt az emberek. Persze vannak olyan heavy metal együttesek is, akikkel én sem értek egyet. Arra, hogy a lányok felszedése a disco hibája, azt mondom, szerintem ez sem igaz. Talán nem kéne ez a túlzott pornográfia. Természetesen vannak olyan emberek is, akik csak „egészségügyi okokból”, hogy szexuális egyensúlyukat helyreállítsák, mennek a lányokhoz. De én ismerek olyat is, hogy szerelem. Amíg az ember az igazit megtalálja, addig nagyon hosszú út vezet. Sok csalódással. ^ A káros szenvedélyeket üzö emberekkel én sem értek egyet, de talán őket kéne erről megkérdezni. Levélben persze csak töredékében tudom gondolataimat kifejezni, jó lenne közösen és többen beszélgetni erről. Szeretettel: Csepregi Ákos VÁLASZ AZ ELSŐ LEVÉLRE „Az első levél” című részben érdekes gondolatokat olvastam. Meg tudom érteni, hogy a levél írója berzenkedik a heavy metal koncertek és a „lányfelcsípés” miatt, de én meg vagyok arról győződve, hogy a keresztyén ember nem „keveredik el a kétes hírű, esetleg sátánista együttesek sötét útvesztőiben. Én ugyanakkor és ugyanabban a csoportban voltam Gyenesen, mint Tamás, de én a discókkal és más hasonló dolgokkal foglalkozó” bibliaköri” beszélgetések, viták közben egyszer sem hallottam - vagy legalábbis nem emlékszem rá hogy olyan vagy hasonló/ mondatok hangzottak volna el, ami ebben a cikkben olvasható. PL: „Sokan egyáltalán nem tartják irreálisnak azt, hogy... ha kedvük tartja, úgymond „felcsípjenek" egy lányt, és esetleg néhány hét múlva „dobják" is egy másik kedvéért." A „bibliaköri” hozzászólásokban inkább olyanokat hallottam, hogy ha valaki - aki keresztyén - discóba megy, akkor nem futó kalandok, kedvéért megy oda, hanem barátnőjével vagy barátjával akar egyet táncolni. Én ugyan nem járok discóba, de nem tartom ennyire kivetnivalónak, hogy i valaki keresztyén létére discóba menjen. A levél másik részében azt olvastam: „Szerintem a discók elterjedésének „köszönhetők” a futó kapcsolatok, és az, hogy a felebaráti szeretet kihalóban van." Véleményem szerint a a felebaráti szeretet nincs kihalóban, és ha így is lenne, akkor sem lehetne mindenért a ! discókat okolni. A káros szenvedélyek elterjedése is eredendően a „bűnbeesés” következménye. Azóta tevékenykedik a „sátán”, és mindennel megpróbálkozik. Még Jézust is meg akarta kísérteni! Sokszor mi is kísértések célpontjaivá válunk, és gyakran erőt vesz a reménytelenség rajtunk. De Isten ott van szívünkben, és ez erőt ad az akadályok leküzdésére.„Szeretetével ajándékoz meg" minket, hogy mi is hirdessük - saját lehetőségeink közt - az Ő igéjét, békéjét és legföképen szeretetét, amivel Jézus győz még a sátán felett is. > „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,30-31.) Ezzel az idézettel búcsúzom, remélem, véleményem kifejtése nem bántó ( senkire sem nézve. , .Vincze Katalin r (Szombathelyről) t Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, anyám mellett játsszam hosszú éveket, arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet, s végül arra jöttem én e világra, hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába. Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet, arra születtem,'hogy boldog is legyek, s továbbadjam egyszer az életemet. \ s végül arra jöttem én e világra, hogy belehalnom se kelljen hiába. ' (Adamis Anna) „Hirdetek nektek nagy örömöt!” Vándor Zoltán kikísérle a barátját, Tar Gézát. megvárta, mig belép a liftbe, aztán visszament a lakásba, es második emeleti szobája ablakából nézte, amíg az el nem tűnik a délután hoszállingózós nomályában.- Jó barát ez a vén fiú! - gondolta, és elmosólyodott. - Pedig micsoda élet van mögötte is, de még mindig megőrizte jó kedélyét. Mióta is tart ez a barátság? Igen, az egyetem folyosóján találkoztak. Nem azonos-szakon tanultak, a finnugor nyelvészei és a természettudomány nem sok helyen érintkezik. Éjszakába nyúló beszélgetéseik és vitáik a mindennapi élet és a politika bonyodalmai! bogozgatták. A politikában általában nem értettek egyet, de ez a tény cseppet sem rontotta viszonyukat. Amikor meg egy szomorú esemény fölkavarta az egyetemisták életét, még .közelebb kerültek egymáshoz. Az történt, hogy egyik hallgatótársuk levetette magát harmadik emeleti lakása ablakából. Sokat tűnődlek akkor azon, hogy vajon miért tette? Hallgatag, zárkózott fiúnak ismerték, barátja sem volt. Pontosan érkezett az előadásokra, és úgy távozott, mint egy néma idegen. Ha valaki megszólította, kurtán válaszolt. Vizsgáit pontosan és jó eredménnyel tette le. Nem tartozott a szegény hallgatók közé, jól öltözött, és csak a halála után derüli ki, hogy albérlete a város egyik legelegánsabb negyedében volt. Különcnek tartották, és némaságáért Szfinxnek nevezték. A megdöbbentő eset után sokat vitatkoztak a lét és nemlét kérdéseiről. Mi értelme van az életnek.’ Értelmetlen-e a halál,'miként azt sokan bizonygatják? Eljutottak a titokzatos kérdéshez: ...Abban megállapodtak, hogy amilyen természetes a s/ületés, olyan természetes a halál is. Az élet utáni nagy kérdőjelre-keresték a feleletet. Mostanában, mint ráérő nyugdíjasok, sokat beszélgetnek a közeledő halálról, melynek - szerintük - a nyugdíj már az előszobája. Tar Géza azt mondta:- Tudod, pajtás, elöbb-utóbb meg is érkezik. Jöjjön, ahogy jön. Nem akarok sokat törődni vele. Addig is megpróbálok kényelmesen élni, semmiből sem csinálok nagy kérdést. Azt nem mondom, hogy ne gondoljunk rá. Várnunk kell, és készen is kell lennünk rá. Te is, én is hiszünk Istenben, és úgy lesz, ahogy Ő akarja! Nekem csak az az óhajtásom - mert kívánnom úgyis hiába -, hogy jöjjön szenvedés nélkül. Hogy azután mi lesz? Én hiszem, hogy lesz valami, arra azonban nem gondolok, hogy az milyen lesz. Tudod, hogy nem vagyok ábrándozó. Azt tartóit), hogy a minden alap nélküli feltevés csak ábránd.- Igazad van! De én ezt a feltevést nem nevezném ábrándnak. Azt hiszem, több annál. Amint tudod, mióta nyugdíjban' vagyok, nem merengek tétlenül, dolgozom ma is. Az egész természetben a halál titkait keresem. Minden élőnek egyszer lejár az ideje. Ami itt marad, annak tudjuk a sorsát, az sem semmisül, meg, csak átalakul. A Biblia szerint visszaváltozik, mert a porból lett ismét porrá lesz. De a lélek útját nem követhetjük, az titok! Templomba is azért megyek, mert reménykedem, hogy a lelkészek mondanak valami olyant, ami eligazít. Egy alkalommal azt hallottam, hogy ami ott van, mi itt nem érzékelhetjük, mert az egy egészen más dimenzió, sem kiterjedését, sem mennyiségét nem mérhetjük, formáját, alakját ki nem tapinthatjuk. Semmiképpen sem olyan, mint egy földi közigazgatással és igazságszolgáltatással berendezett mennyország. Ez valóban ábránd! A születés is titok, a {talál is titok! A honnan is, és a hová is! Itt van a karácsony példáuk Állítom, hogy az egyik legfelreértettebb ünnep, de ezt csak neked merem mondani. Ehhez az ünnaphez a németektől vettük át a fenyőfát. Úgy lett aZ élet ábrándja, hogy csillogó, ragyogó díszekkel feldiszitették. Az ember azt szeretné, hogy az élete olyan csillogóan gazdag legyen, mint a színes és fénylő díszek, és édes is legyen, mint a sztaniolba burkolt szaloncukor. A keresztről szó se essék, mert az a komor halálnak a jele, ami után csak sűrű homály, mozdulatlan némaság következik. Tar Géza alakja már rég a homályba veszett, amikor ő elfordult az ablaktól, leült az íróasztalához és komótosan rágyújtott. Ilyenkor, karácsony körül mindig visszaréved a múltba. Gyermekkora csillogó karácsonyfái, a konyhából áradó ételillatok és a havas estékben tompán bongó ádventi harangok hangja idézödik föl benne. Eszébe jutott gyerekkora legnagyobb csalódása is. A megrendülést az okozta, hogy szüleit hazugságon kapta. Úgy érezte akkor, hogy egy világ omlott össze, és maga alá temette a karácsonyfák csillogását, minden szín és illat nagyon közönségessé vált. Egy mozdíthatatlannak érzett világ rendült meg.Azóta sem felejtette el azt az estét. Szigorú házirend szabta meg, hogy este, amikor imádságra harangoznak, otthon kell lennie. Akkor, karácsony délutánján a folyó hidján volt, ahova a malomból az őrletök meg a gyerekek szoktak összegyűlni, hogy a falu nagyszájú hencegőjének, Oláh Gyurinak a hazudozásait hallgassák. A halászok is odaértek csónakjukkal, amihez egy hatalmas harcsa volt kötve a száján meg a kopoltyúján átfűzött, kötéllel. A nagy hal meg-megrántotta a csónak farát, ilyenkor a kormányos evezőjével nagyot ütött a fejére, amitől az állat megszédült, és egy darabig nyugodtan maradt. Amint a csónak átsiklott a híd alatt, a gyereksereg a gyalogúton szaladt lefelé, mert látni akarták, hogyan vonszolják a partra a nagy halat. Vízi Molnárék udvarán a szederfa egyik ágára húzták fel a harcsát, és úgy bontották fel, mint a hentesek a disznót. Éppen akkor kondult meg a harang. Hiába indult egy trappban hazáig, az öreg harangozó már régen abbahagyta a harángozást, mire megérkezett. Oda a becsület! Azzal nyugtatgatta magát, hogy elmeséli a nagy harcsát, meg hogy a halász azt üzente, kimérik a húsát. A cscrényajtót óvatosan nyitotta, azt remélte, észrevétlen besurranhat a szobába, és meghúzza magát a kályha melletti sarokban. Akkor vette észre, hogy a nagyszoba ablaka világos. Nagyot dobbant a szíve, mert ott szokott lenni a karácsonyfa. Az ablakhoz osont, és meglátta a gerendáig érő karácsonyfát, melyen itt-ott már csillogó díszek voltak, és a bátyja díszítette szorgalmasan. Szája látva maradt, a szive vadul kalapált. A gondolatok mint.a csillagszóró sziporkái cikáztak át az agyán, és a goromba valóság zuhant rá. Hát mégis igaza van a többi gyereknek, hogy nem a Jézuska meg az Angyalka hozza a karácsonyfát! Bátyja suta mozdulatai nem hasonlítottak semmiféle angyaléhoz. Azután a Mama lépett a szobába különféle dobozokkal, és bontogatni kezdte őket. Ő meg a másik szobába surrant, és a cserépkályha mellé húzódott. Ott, a sarokban, a békés esti homályban eszébe jutott az előbbi látvány. Mégiscsak a Mányoki Janinak meg a többi gyereknek van igaza, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát! Eleredt a könnye, és hüppögve potyogta, hogy a Papa meg a Mama és a többiek hazudnak. Semmit sem az Angyalka hoz, a Jézuska sem járt itt, cukrot meg süteményt sem ó hullat. Nem tudott örülni a felfedezésnek, inkább szerencsétlennek érezte magát, és nagy gondja lett, hogy mit csináljon. Ha elmondja, mit látott, azért kap ki, mert leskelödött, meg azért is, mert későn jött haza. Méginkább aggasztott* az, hogy ezgk után nem kap semmit karácsonyra. Elhatározta, hogy nem vallja be felfedezését. Aztán bekövetkezett az az idő, amikor mindenki hazudott. A nagyok azt mondták, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, ö meg azt hazudta, hogy elhiszi. Ettől kezdve nem maradt más a karácsonyból, mint az ajándék; ette a récepecsenyét, a töltött káposztát meg a süteményeket, s ínycsiklandó illatukba keveredett a fenyőfa gyantás illata. Mindenben kételkedett, csak abban nem, hogy ez a Jézuska születésnapja, mert a templomban is hallotta, az iskolában is tanulta. Mindig megrendült azon, hogy az istállóban kellett megszületnie. Azok a betlehemi emberek szívtelenek lehettek, amikor hagyták, hogy a Jézuska szülei ott töltsék az éjszakát. Csak akkor békült meg a betlehemiekkel, amikor azt hallotta, hogy nagy szerencse, hogy istállóban született a Jézus, mert így a szegény pásztorok is meglátogathatták. Advent utolsó napjának reggelén köd takart be mindent, csak dél felé világosodott az idő nagy nehezen. Igazi, kellemetlen téli nap volt, nem is ment le Vándor Zoltán, hogy napi sétáját elvégezze. Nem utazott feleségével fiához sem. Egész nap elszöszmötölt a lakásban, hiszen az esti istentiszteletre úgyis kimegy. Az ebéd utáni szunyókálás hosszúra nyúlt, és bizony már homályosodon a délután, amikor az ablakhoz lépett, hogy megszemlélje, milyen is a külvilág. Amikor látta az emberáradatot az utcán, arra gondolt, hogy úgy rohannak az emberek, mintha versenyt akarnának futni az idővel. Furcsa valami az idő, könyörtelenül megelőz minden élőt. Csak a szívünk dobogása méri. Egyszercsak féknyikorgás visit fel az tucán, és megtorpan a rohanó tömeg. Valaki káromkodik. A tolongó tömeg gyűrűt formál, aminek közepén csak egy ruhacsomó látszik, rémült arcok merednek feléje. Felvíjjog egy mentőkocsi szirénája, az érkező autó szétnyomja a döbbent tömeget. Fehér köpenyes ember ugrik ki belőle, az emberek alkotta kör közepén fekvő kezét meg. fogja, egy darabig tartja, majd elereszti, a kéz lazán lehullik a járda aszfaltjára. Majd a fehér köpenyes a fekvő arcához hajol, és felhúzza a szemhéját, aztán csüggedten felegyenesedik. A kocsiból sötét ruhás ember lép ki, kezében valami papirlepedő, letakarja vele a halottat. Az érkező rendőrnek utasítást ad a fehér köpenyes. A meginduló tömeg helyére mások érkéz- j'“ nek; kíváncsian néznek a letakart kis halomra, J{. majd továbbsietnek, mintha azt olvasták volna (jj| a papirtakaróról, hogy alatta megállt az idő, te élő, siess tovább, mert ki tudja, neked mennyi { | van még hátra! Egy villanással kigyulladtak az [i^ utca lámpái, és az úttesten megindult a veszteglő idő kocsisor. Vándor Zoltán a döbbenet mozdulat- tov lanságából kibontakozva a nyirkos, ködös tá- aki volból átfuródó harang szavára teljesen magá- nős hoz tért. Énekeskönyvét zsebébe csúsztatta. Elő- fiák vette esernyőjét, és amíg az ajtót kulcsra zárta, serr arra gondolt, hogy amikor az ember életideje tele indul, bölcsője mellett már ott áll a halál, és örök társul az élőhöz szegődik. Dobogó szivünk Lel: meg szorgalmasan méri életidőnket. 0r«j Mire a templomhoz ért, a harmadik harang- Lés szó kondult. A fényárban úszó templomban az leérkezők megkeresték helyüket, és amint tekinte-Va^ lük az oltárra esett, mint elcsendesedtek. A hat "°J> lobogó gyertya mögött fehér lepel takarta az|s*Ur oltárképet. Az oltár mellett jobbról is. balról is egy-egy fenyő állt minden disz nélkül, csak szia- ^un' niollal bevont nagy kereszt ragyogott az ágaik 010,1 között. Az egyik kereszten ez a felirat volt olva- rn'nl ható: „Ne leljetek!", a másikon: „Üdvözitó( ' született ma nektek!” > I I , Mátis István ÚJÉVI KÍVÁNSÁG „Küldjön Isten tetveket az uraknak, kutyát a magányosoknak, pillangót a gyerekeknek, nyércet az asszonyoknak, vaddisznót a férfiaknak, és nekünk mindnyájunknak sast, amely szárnyain Isten felé visz” „Nem tudom, elég-e tetveket kívánni a zsarnokoknak - fűzi hozzá Jörg Zink az ukrán újévi kívánsághoz - de sast, igen, sast azt kívánok neked.” Szeretettel: Bencze András
