Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-18 / 11. szám

r Evangélikus Élet 1990. március 18. XI \PROL NAPRA­„Aki az eke szarvára teszi kezét, és hátra tekint, nem alkalmas Isten országára.” Lk 9, 62. VASÁRNAP „Jézus mondja, aki énhozzám jön, én azt nem küldöm el magamtól!”. Jn 6, 37 (Lk 9, 57-62; Ef 5, 1—8a; Zsolt 57; I kir 19/1-8 9—13a) Csodálatos biztatás hangzik Jézus szavából: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól. Jézus nagyon keményen elutasította a gazdag ifjút. Válasz nélkül hagyta az elméleti vitát kezdő farizeusokat. Ugyanakkor azt ígéri, hogy aki Őt magát • bűnbocsánattal keresi, azt nem küldi el. Aki éhes szívvel j megy Jézushoz, azt Ő megelégíti. ' HÉTFŐ „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az I egyiket gyűlöli, és a másikat megveti: nem szolgálhattok I Istennek és a mammonnak” Mt 6,24 (Zsolt 100,3; IPt I 1,13-21; Jn 14, 1-7) A két lelkű ember nem új jelenség a ■ földön. S nem is szűnt meg. Templomba járó, Bibliát ■ olvasó emberek is gondosan takargatnak bálványokat házi I oltáraikon. Szivünk valamely zugában a pénzvágy, a dicső- I ség, élvezetek, szenvedélyek, engesztelhetetlen harag, ba- I bonának állított oltár van. Urunk teljes szívet kér, tiszta I szivet kér. S a bűnbocsánatban segíti is ezt. KEDD „Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor, én isme- I rém az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” Jn 10, -14; I (2Móz 33, 17; Mk 9, 38-41; Jn 14, 8-14) Az elmúlt évtize- I dek központosítása révén a személyiség háttérbe szorult. I Egy központi tanácson éveken keresztül dönthettek úgy, I hogy valójában a kérvényezőt nem ismerték. Urunk szemé? I lyesen szólít meg, ismerlek. Amikor új erőért, bűnbocsána- I tért, segítségért könyörögsz, meghallgatlak! Segítek, s I mindezt úgy, hogy ismerlek, szíved mélyén lévő titkaiddal együtt! SZERDA „Az Atya adja meg nektek dicsőségének gaz­dagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember, az Ő Lelke által.” Ef 3,16 (Zsolt 121,8; Mk 14, 43-52; Jn 14, 15-20.) Pál apostol szívén viseli a gyüle­kezet sorsát. Nem csak a külső növekedés érdekli. Bár I amikor Jeruzsálemben az éhség szorongatta őket, akkor ! gyűjtött is nekik Imádkozik a gyülekezetért, lelki növeke­désért. A belső ember növekedését kéri az Úrtól. Minde­nekelőtt azt szeretné, az Istentől bennünk fakasztatott lelki ember ne sínylődjék, hanem hatalmasan erősödjék. A lélek győzzön meg bennünket arról, hogy van új erő, amely az Istentől jön. CSÜTÖRTÖK „A gazda így szólt: Hát nem szabad-e ne­kem azt tennem javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó’vagyok?” Mt 20, 15 (Jób 34, 12: Jer 20, 7-13: Jn 14, 21-24) Ebben az igében a minden örömöt megrontó irigységről olvashatunk. A példázat sze­rint minden szőlőmunkás boldog lehetett volna. De akik reggeltől ott voltak, irigyek lettek azokra, akiket este állí­tott az Úr munkába. Ma, amikor sokan visszatérnek a gyülekezethez, és reméljük, hogy a gyülekezeten keresztül az egyház urához, legyünk hálásak, hogy mi eddig is ott lehettünk, dolgozhattunk a gyülekezetben. Őrüljünk, együtt a megtérőkkel, mert ez az öröm folytatódik a Mennyben. PÉNTEK „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden, lelki áldásá­val a Krisztus által”. Ef 1,3 (Jób 10, 12: Lk 12, 49-53 Hb 14,25-26.) Az apostol arra kér, lássunk túl Isten mindenna­pi földi áldásain. Ezek lehetnek szegényesek, de ha látjuk Isten áldását, amit Jézus Krisztusban adott, akkor hálával telik meg a szívünk. A Benne hívők számára ez az ajándék elkészíttetett. Ha Krisztus az enyém, akkor kimondhatat­lan lelki gazdagság birtokosa vagyok. Csak soha el ne felejtkezzem Őróla. SZOMBAT: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsú­folni. Amit vet az ember, azt fogja aratni is”. Gál 6,7 (5Móz 5,29: Mk 8, 10-21: Jn 14, 27-31.) Ezt a képet nagyon jól ismerjük a kertészetből. Sajnos kevésbé gyako­roljuk a lelki életben. Pedig itt is igaz. Urunk naponta adja igéjében a jó magot. Mit teszünk vele? Szép könyvespolcra tesszük, templomba zárjuk? A mag akkor hoz termést, ha elvetjük. Vessük el életünkbe, gyermekeink életébe. Jézus Krisztusért van bűnbocsánat. Ez terem gyümölcsöt az örök életre. Szabóné Piri Zsuzsanna ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. március 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zel- ma, de. 11. (úrv.) Hecker Frigyes metodista szuper­intendens, du. 6. ifjúsági: Zászkaliczky Péter. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Zay Balázs. Üllői út 24. de. fel 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán n. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. du. 4. szeretetvendégség Regösné Zászkaliczky Zsuzsa. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. Jl. (úrv.) Fodor Viktor Kerepesi út 69* de. 8. Fodor Viktor. Gyarmat n. 14. de. fél 10. Fodor Viktor. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Kata­lin. Vád út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestim- re (ref. templom, Rákóczi út 81.) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota (Kistemplom) de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Rákoshegy de. 9. szupplikáns. Rákoscsaba de. 9. szupplikáns. Rákosliget de. 11. szupplikáns. Rá­koskeresztúr de. fél 11. szupplikáns. Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Molnár Miklós ref. lelkész, du. 6. Benkő Ferenc. Torockó tér de. fél 9. Szitás Attila. Óbuda de. 10. Nagy István. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Benkő Ferenc. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Missura tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Budafok de. 11. Rozsé István. Tö­rökbálint de. 9. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Böjt 3. vasárnapján az oltárterítö színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 11,14-28; az igehirdetés alapigéje: Ef 5,1-9. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1990. március 18-án, vasár­nap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Dr. Reuss András teológiai tanár. Korszakok határán, politikai dön­tések időszakában nekünk, az Evangélium talaján álló kereszté­nyeknek is fel kell mérnünk, hol a helyünk ebben az átalakulásban? Mire kötelez cselekvő hitünk? Mi­lyen legyen a magatartásunk az el­következő hetek és hónapok köz­életi csatározásaiban? És milyen legyen az elkövetkező években? Tény, hogy ma Magyarorszá­gon morális, társadalmi, gazdasági és környezeti válság van. Tény, hogy változásokra van szükség. A megújulás még éppen csak el­kezdődött. Azt gondoljuk, hogy meggyőződésünk és keresztény hi­tünk megalapozhatja a változást - mindnyájunk javára. A keresztény remény türelmet ad a terhek viselé­sére és megalapozza a jövőbe ve­tett bizalmat. A szeretet a mások iránti személyes és közéleti felelős­ségvállalásra indít. Igazságunk ön­magáért szól, nem számarányunk­ból következik. Politikai törekvéseinkben és el­várásainkban az ország javát tart­juk szem előtt. Értékeinket és tár­sadalmi súlyunkat nem önma­gunk, nem csoportérdekek szolgá­latában, hanem az egész társada­lom javára akarjuk hasznosítani. Társadalmi helyünk és szere­pünk felülvizsgálatára régóta szükség van. Az elmúlt idők egy­házüldözése ezt megakadályozta. A vallásos emberek rétege egyike volt a legkeményebben és a leg­módszeresebben elnyomott réte­Lehet-e „fukar” gyülekezetből „bő­ven adakozó” gyülekezet? Tapasztalás szerint: „Igen!” Ez történt azzal a gyü­lekezettel is, ahol - Isten kegyelméből - 31 évig, mint lelkipásztor munkálkod­tam. Gyülekezetem földmíves gyüleke­zet volt. A parasztembernek pedig, amíg önállóan gazdálkodott, egy élet­célja volt: földet vásárolni. A holdak száma adta ugyanis a tekintélyt. Nem­egyszer vöröshagymán és kenyéren élt. Tej, tojás, hús ritkán került az asztalá­ra. Azt eladta jó áron a piacon. Adako­zás jótékony célra, a köteles egyházi járandóságon felül, ismeretlen volt szá­mára. Mindjárt a kezdet kezdetén felesé­gem jótékony célra szóló gyűjtőívvel indult el az egyháztagokhoz. Egyik gazdaember rámordult: „Adakqzni?! Hát nékem ki ád? Nékem se ád senki, én se adok!” Következő vasárnap a lelkész „Isten pénzügyei”-ről beszélt a templomban. Kifejtette, hogy mindent Istentől ka­punk: az esőt, a napfényt, a búzaszem­ben elrejtett életcsirát, a testi egészséget és sok mást. Lassan-Iassan felengedett az adakozással szembeni ellenérzés. A baj az volt, hogy eleinte a lelkész­család sem tartozott a „Tizedfizető ke­resztyének” közé. E szép keresztyén szokás kötelezettsége elől, mindig az Anániás és Zafira sajnálatos esetére va­ló hivatkozással tértem ki. (Csel. 5,1-11). geknek. Önkritikusan meg kell azonban vallanunk, hogy a külső kényszeren túl saját gyengeségünk is közrejátszott abban, hogy az or­szágos dolgok megoldásában job­bára csak egyénenként és a közvet­len, személyes segítés szintjén vál­laltunk részt, sok esetben pedig még akkor sem tettünk, amikor tehettünk volna. Felelősségünk a közösségekért, a társadalomért, a természetért, a jelen és a jövő vilá­gért csak fokozatosan és még így sem mindnyájunkban tudatosult. I. Saját szerepünk A keresztény felelősség nem kor­látozódik a közvetlen ismerősökre, a személyes kapcsolatokra, a ma­gánéletre! Éppoly fontos és éppoly értékes a társadalmi elköteleződés. Különösen három területen ér­zünk sürgető kihívást: az alapvető emberi jogok védelmére, közössé­gek teremtésére és a semmittevő reménytelenség felszámolására. Az emberi jogokat védeni akar­juk személyes cselekedeteinkben, intézmények teremtésével és a tár­sadalom átalakításával. Különö­sen foglalkoztat bennünket a meg nem született élet védelme. Cé­lunk, hogy a családi kötelékek erő­sebbé váljanak; a szomszédsági és a munkahelyi viszonyok emberib­bé legyenek; élénküljön a vallási és a helyi közélet; növekedjék a sze­gényekkel és a hátrányos helyze­tűekkel (az elhagyatottakkal, az elesettekkel, a kiszolgáltatottak­kal) vállalt szolidaritás; gazdagod­Tizedfizetők akkor lettünk, amikor a legsúlyosabb anyagi teher szakadt re­ánk: Egyszerre három gyermeket kel­lett házon kívül taníttatnunk. Azt mondtam hitvesemnek: Rendeznünk kell Istennel szemben anyagi ügyein­ket. Lépjünk a „tizedfizető keresztyé­nek” sorába! Megtettük és csodák cso­dája: anyagi ügyeink rendbe jöttek. Házon kívül tanuló gyermekeink szük­séget nem láttak. A tized fizetés szép keresztyén szokását ma, nyugdíjas ko­runkban is folytatjuk és soha fel nem adnánk. Mienkhez hasonló tapasztala­ta van sok más keresztyénnek is. Saját példa alapján most már köny- nyebbé vált híveinket az adakozás ál­dásairól meggyőzni. Következőket mondtam nekik: Van egy módja an­nak, hogy jókedvűen és szívesen ada­kozzunk : kezembe veszek egy levélbo­rítékot vagy egy dobozkát és ráírom: „Isten kasszája”. Ha azután bevételem van, annak bizonyos hányadát - ez le­het 1 —2—3—5 vagy 10 százalék, ebbe he­lyezem. Ez a pénz az Istené. Ebből ada­kozom az Egyház, a szűkölködő fele­barát, a Vöröskereszt és egyéb jóté­kony célokra. Most már nem savanyú orcával, hanem vidáman és szívesen teszem, tudván, hogy „a jókedvű ada­kozót szereti az Isten.” (2Kor 9,7). Ezt a módszert gyülekezetem tagjai közül sokan követték és hiszem, követik ma is. így lett a „fukar” gyülekezetből „bő­ven adakozó” gyülekezet. jon a társadalom közösségi hálója! Jövőnk nagymértékben azon múlik, hogy milyen gyorsan kez­dődik el a társadalom személyes elkötelezettségből, alulról induló építkezése: egyesületek, közösségi érdekvédelmek, mozgalmak, kis­közösségek, vállalkozások, terme­lői és egyéb társulások formájá­ban. A társadalmi érdektelenséget és a vállalkozókedv hiányát, a rest­séget és az önzést, a gazdasági és a közélet legveszélyesebb jelenségei­nek tartjuk. Bennünket a szeretet parancsa kötelez arra, hogy mind­annyian, saját tehetségünknek megfelelően, vállaljuk a társada­lom jobbításának feladatát. Ha nem így teszünk, bűnt követünk el. II. Az állam feladata Az állam feladata, hogy biztosít­sa az egyén lehető legnagyobb sza­badságát; a különböző szintű kö­zösségek életlehetőségeit; és lássa el mindazokat a feladatokat, ame­lyek a társadalom érdekében szük­ségesek és amelyeket alsóbbszintű közösségek ellátni nem képesek. Az állam elsőrendű kötelezettsé­gei közé tartozik a szólás, a gyüle­kezés, a vallás, a lakóhely-változ­tatás stb. szabadságának biztosítá­sa. Mégis, ma elsősorban nem eze­ket, hanem a munkára, a lakásra, a megélhetéshez elegendő jövede­lemre való jogot érezzük veszély­ben. Határozottan valljuk, hogy hamis, erkölcstelen és társadalmi­lag káros minden olyan „megol­dás”, amely nem biztosítja a szegé­Egyházunk pénzügyi gyakorlatában rossz módszer az, ha azt mondjuk hí­veinknek : Adj évi 300 vagy 500 Ft-ot évi megajánlás címén. Sokkal helye­sebb, ha azt mondjuk: Add jövedel­mednek 1 (egy) százalékát egyházad támogatására. Hitednek mértéke sze­rint adhatsz ennél többet is: 2-3-4-5 sőt 10 százalékot is. Istennek kölcsön­adni jó, mert 0 kamatostól visszafizeti azt. Ha minden evangélikus egyháztag jövedelmének 1 (egy) százalékát adná Egyháza céljaira, nem volnának egyhá­zunknak anyagi gondjai. Hangsúlyozni kívánom, hogy az 1 vagy 10 százalék sohasem kényszer, hanem hitből fakadó önkéntes jócselekedet. Befejezésül ideiktatok egy figyelemre méltó cikket, amelyet egy angol vallá­sos folyóiratból vettem: „Tizedfizetők meglepetése.” „Annak a keresztyénnek, aki elkezd Tizedet fi­zetni, legkevesebb 6 meglepetésben lesz része: Meglepi: 1. Mekkora összeg áll rendelkezésére az Úr munkája számára. 2. Milyen könnyen teljesíteni tudja saját kötelezettségeit a megmaradt 9/10 rész­ből. 3. Mialatt Tizedet fizet, meglepődik lelki életének elmélyülésén. 4. Könnye­dén megy át Tizedből magasabb áldozat vállalására. 5. Milyen bölcs elhatározás volt a Tized-fizetés, amely öt a megma­radó 9/10-en hű és bölcs sáfárrá tette. 6. Meglepődi kk saját magán, hogy ezt a jó szokást előbb nem tette magáévá. id. Harmati Béla nyék (öregek, a nagycsaládosok, a cigányok, a hátrányos helyzetűek) tisztességes életkörülményeit. Gaz­dasági nehézségeink ismeretében a szociálpolitikát nem korlátozni, hanem éppenséggel erősíteni kell! A társadalmi krízishelyzetek felol­dásában pedig - az állami gondos­kodáson túl - meg kell teremteni az egyházi, lakóhelyi és egyéb szo­ciális intézmények és önkéntes munkatársak hálózatát! A központosított, de működő­képtelennek bizonyult állam he­lyén meg kell teremteni az állami életnek új formáját, ami a külön­böző szintű és feladatkörű, relatív autonómiával rendelkező közössé­gek, szervezetek és intézmények fe­lelős együttműködésére épül. En­nek megfelelően a politika köteles­sége az egyéni és közösségi vállal­kozások és szerveződések ösztön­zése. Végül az államra hárul a társa­dalom és a nemzet egészének létér­dekeit érintő általános feladatok ellátása, a felelősségvállalás a vi­lágban játszott szerepünkért, a jö­vőért, és a természeti környezetért. III. Következtetések A közösség életében való részvé­tel alapvető keresztény kötelesség. Mindenkinek személyes kötelessé­ge, hogy közvetlen környezetében feladatot vállaljon. És mindenki­nek élnie kell az adottságainak megfelelő társadalmi-politikai részvétel lehetőségeivel! El kell menni szavazni - felelősen mérle­gelve, hogy kire szavazunk. Tájé­kozódni kell, hogy milyenek és mennyire hiteltérdemlőek a pártok és a választásra jelöltek elképzelé­sei. Mi keresztények a pártokat nem nevük szerint és a képviselőjelölte­ket nem egyszerűen pártjuk szerint értékeljük. Azokat támogatjuk, akik keresztény elveinkkel legin­kább egyetértenek. Úgy gondol­juk, hogy ők a legalkalmasabbak a társadalom szolgálatára. Minde­nekelőtt a társadalmi igazságosság képviseletét várjuk tőlük. Ez egy­felől a rászorultak képviseletét je­lenti’ Másfelől a igazságosság megköveteli minden csoport, egye­bek között a keresztények megfele­lő érdekképviseletét - például az oktatásügy, vagy a tömegkommu­nikáció terén. A politika sikerének nem az egyik, vagy a másik párt győzel­mét, hanem a társadalmi felelős­ségvállalás és a társadalmi szolida­ritás erősödését tekintjük. Katolikus Ifjúsági Mozgalom Katolikus Koordinációs Tanács Keresztény Értelmiségi Műhely (Pécs) Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület Keresztény ökumenikus Iskolabizottság (Pécs) Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Egyházunk pénzügyei MflBlil illllf Az Egyházak Világtanácsa a dél-koreai fővárosban, Szöulban tartotta március 6-12. között világkonferenciáját az Igazságosság, Béke és a Teremtett Világ Védelme címen. Egyházunk képviseletében dr. Harmati Béla püspök vett részt a konferencián. ÚJSÁGÍRÓI TANFOLYAMOT indítunk lapunk cikkíróinak szakmai továbbképzése céljából. A tanfolyam előadásait a Teológiai Akadémia nagytermében tartjuk márciustól májusig minden szerdán 17-19 óra között. Foglalkozunk a stílus, a nyelvhelyesség és a műfajelmélet kérdéseivel, kiváló szakelőadókkal. Jelentkezés a Sajtóosztályon március 20-ig. Jelentkezési díj 100,- Ft (rózsaszín postautalványon beküldendő a jelentkezéssel együtt). Az első előadás időpontját levélben közöljük. TAVASZI FESZTIVÁL keretében a Deák téri templomban március 21-én, szerdán 20 órakor TRAJTLER GÁBOR ORGONAESTJE Műsor: Bach: e-moll prelúdium és fúga d-moll triószonáta Korálelőjáték dór tokkáta és fúga Gárdonyi: I. szonáta Antalffy-Zsiross: Legenda Franck: a-moll korái A belépés díjtalan. DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT március 25-én, vasárnap du. 6 órakor UWE KARSTEN GROSS a herfordi egyházzenei iskola igazgatója Buxtehude-, Purcell- és Bach- műveket játszik. A belépés díjtalan Az Országos Onkológiai Intézetben (Bp. Ráth Gy. utca 7-9.) a vasárnapi protestáns istentiszteletek időpontja negyed 12-re módosul, március 25-től. A csütörtök esténkénti 6 órai áhítatok pedig március 22-én kezdődnek. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület irodalmi-nyelvi szakosztálya legközelebbi együttlétét március 22-én, csütörtökön du. 5 órakor tartja a Buda­várievangélikus gyülekezet termében (I. Táncsics M. u. 28.). Előadást tart Szilá­gyi Ferenc: „A Vizsolyi Biblia és a ma­gyar nyelv” címmel. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A Keresztény ökumenikus Baráti Társaság következő rendezvényeire hívja és várja az érdeklődőket: Március 19-én du. 6 óra „Ökumeni­kus munkacsoport”. Fabiny Tibor tart előadást „Egyháztörténetünk szemléle­tének változásai” címmel, az Evangéli­kus Teológiai Akadémián. Március 23-án du. 6 órakor Debre­ceni Károly István tart előadást „Ke­resztyénként kortársnak lenni” címmel á Budahegyvidéki Református Egyház- község gyülekezeti termében. (XII. Bö­szörményi út 28.) ;,FELEKEZETI KÖZÉPISKO­LÁK MAGYARORSZÁGON” cím­mel — az egyházaktól kapott anyagok alapján - pályaválasztási kiadványt je­lentet meg a Fejér Megyei Pedagógiai Intézet (8003 Székesfehérvár, Marx tér 1.). Megrendelhető a fenti címen, már­cius 30-ig. Ára várhatóan 40 Ft. Szállí­tás utánvéttel.” Halálozás Garas Vilmos a kötéséi gyülekezet hűséges presbitere és egykori gondno­ka 72 éves korában hirtelen elhunyt. A hozzátartozók mellett a presbitérium és népes gyülekezet kísérte le utolsó földi útjára.” Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg, ezért akár élünk, akár meghalunk az Úréi vagyunk.” (Rm 14,8). Áldott legyen emléke! Özv. dr. Sántha Györgyné sz. Sikari Kovács Margit életének 101. évében március 2-án csendesen hazatért Urá­hoz. Temetése a kecskeméti gyászszer­tartás után Örkényben volt március 9- én. „Mert tudom, hogy az én megvál­tóm él, és utoljára porom felett meg­áll.” (Jób 19,25.) ROSSZ HARMÓN1UMOT VESZEK. Jelige: „Ármegjelöléssel”. HARMÓNIUM ELADÓ. Jelige: Jutá­nyos áron”. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900034/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20010 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszóm: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem órzünk meg és nem adunk vissza I Állásfoglalás - választások előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom