Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-08-12 / 32. szám

tvangélikus Elet 1990. augusztus 12. EGYÜTT JÉZUS KÖRÜL Esztergomi szuvenír i*i* Diakóniai Evangélizáció Gyenesdiáson Már hatodik alkalommal szólt a hívó szó azoknak, akik ebben a szolgálatban állanak. Jöttek test­vérek, akik egy-egy intézetben dol­goznak. Azon fáradoznak, hogy akiknek nincs otthonuk, átéljenek valamit a család melegéből. Ók na­ponta gyakorolják Jézus szavait a legkisebbek között, „Mt 25,31— 46.)” amikor etetik, öltöztetik őket. Benne élnek egy otthon lelki életében is, mégis eljöttek testvérek közé. Kissé feledve a napi munkát, új erőt gyűjtve a további felada­tokhoz. Új erőt fizikailag is Gye- nesdiás csendjében, de elsősorban lelkileg. Az alkalomra hívogató cím így szólt: Jézus hív megújulásra. Jöt­tek testvérek, akik a gyülekezetük­ben a betegek látogatásában mun­kálkodnak. Mások egy-egy szociá­lis otthonba járnak segíteni, be­szélgetni idős emberekkel. Olyan testvérek is érkeztek, akik kezük ügyességét ajánlották ebbe a mun­kába. Szép kézimunkáikat külföl­dön eladva az összegből a leprások között végzendő missziót támogat­ják. A sok különbség ellenére gyorsan megtaláltuk az egységet: Krisztusban való közösséget. Az alkalom nyitó áhítata is így hívott mindenkit Mt 11,28 „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik megfá­radtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek.” Az együttlét végén nem csak abban voltunk egyek, hogy fáradtan ér­keztünk, hanem Jézus Krisztus bé­kességével távozhattunk. A reggeli áhítatok Jn 14,6, alap­ján szóltak: Jézus mondja; „Én va­gyok az út, az igazság és az élet...” Minden reggel másik szóra került a hangsúly. Délelőtt 2Tim levele alapján csendesedtünk el. A bevezető ige- magyarázat után négy csoportban folyt tovább a munka, majd ismét összegyülekeztünk és minden cso­port beszámolt arról, hogy milyen irányban mentek tovább, milyen új meglátásokra vezette őket Isten Szentlelke. A délutáni pihenők jók voltak arra, hogy sok személyes beszélge­tésre kerüljön sor. A késő délutáni órákban még egy előadás követke­zett. Mindkét nap Csizmazia Sán­dor szólt. Első nap: Mire vagyunk használhatók címen hallottunk szeretetotthonaink, (különösen a Budai otthon) munkaerő-gondjai­ról, épületek elöregedett állapotá­ról, anyagi feltételekről. Akik Jé­zus Krisztus hívására figyelve vég­zik itt a munkát, igen sok áldoza­tot hoznak, hogy a nehéz körülmé­nyek ellenére is megszülessen az otthonteremtés öröme. Másnapi előadás címe: Váltó állítás. Az előttünk álló új feladatokat rajzol­ta meg. Új kapuk nyíltak a gyüle­kezetek előtt is, de az otthonokban is. Ezeken az új kapukon, csak új szemlélettel tudunk átmenni. Mindkét előadást megbeszélés kö­vette, melynek a vacsorára hivó csengő vetett véget. Esténként fórum beszélgetésre gyűltünk össze. Első alkalom a bemutatkozással telt el. Másnap intézményeinkről hallottunk be­számolót. Örömök, gondok, ter­vek kerültek elénk. Beszámoltak a nyíregyháziak az építkezés mene­téről, az orosházi és a kiskőrösi testvérek pedig szeretetotthon épí­tési terveikről beszéltek. Meglepő volt mindenki számára a Budai Otthon munkaerő-gondja. A kevés dolgozóból is sokan csak munka­helynek tekintik. Szerda esti beszélgetésünkön ott volt Szebik Imre püspök is, aki sza­badságát töltötte ezekben a napok­ban Gyenesdiáson. Bevezetőben szólt az egyházi vagyon vissza­igényléséről, az iskolák és a hitokta­tás gondjairól. Figyelmeztetett, hogy a szabadság azt is jelenti, hogy a nyugati egyházak csökkentik se­gélyeiket, mert nálunk rosszabb helyzetben élők felé fordulnak. így nagy hangsúlyt kap a mi áldoza­tunk. Feladatok között jelölte meg, hogy azokat az egyháztagokat, akik lazán kapcsolódnak a gyüleke­zethez, a bűnbocsánat evangéliu­mával hozzuk közel Jézus Krisztus­hoz, hogy ezután ők is áldozato­sabb tagjai legyenek a közösségnek. Csütörtökön a déli órákban örömmel készültünk az úrvacsorái oltárhoz. A búcsúzást lassította a címek elcserélése, mert nem akartuk csak emlékeinkben megőrizni egymást, hanem arra gondoltunk, hogy a „beszélgetések” levélben folyta­tódjanak, s az egymásért való imádságok is. Az alkalmat ifj. Kendeh György szervezte és vezette, nagyon ponto­san ügyelt az időre, hogy mindenre sor kerüljön. A reggeli áhítatokon: Madocsai Miklós, Szimon János és Gyarmati István szolgáltak. Az igetanulmányt Szabó Vilmos vé­gezte. A bibliakörök vezetésében Bálint Éva és Gyarmati Istvánná segítettek. Legyen hála Istennek, hogy nem csak fáradtan mentünk Hozzá, de Ő áld meg békességgel, türelemmel, hogy tovább végezzük szolgálatun­kat. Szabó Vilmos Áldjad, én lelkem, az Urat! Július 14-én, szombaton este a pilisi templom ha­rangjai zenés áhítatra hívogatták. A meghitt alkal­mon nemzetközi gyülekezet jött össze, mivel a helyi gyülekezeten, budapestieken kívül voltak vendégek Németországból, Svájcból is. Eljött a tápiószelei ott­hon vendégszeretetét élvező erdélyi gyerekek csoport­ja is. A zenés áhítatot a pilisi gyülekezet felújított orgo­nája tiszteletére rendezte a Herfordi Egyházi Zeneis­kola tanára, Jürgen Haug docens, barátaival. Jürgen Haug harsonatanár - aki egyben orgonista és orgona­építő is - hangversenykörútja alkalmával került Pilis­re és akkor ismerte meg a ma már műemléknek számí­tó, 200 éves gyönyörű orgonát, amely elég szomorú állapotban volt. Élhatározta, hogy segít az orgona megmentésében. Szabadságát nem sajnálva, két nyá­ron át építette az öreg hangszert. Ezen a nyáron volt növendékével és barátjával, a szintén orgonista Jörg Sanderrel egy hétig, napi tíz órát dolgozott az orgo­nán, természetesen most is díjtalanul. Korabeli, hasz­nálatból kikerült németországi orgona elefántcsont billentyűzetéből egészítette ki a hibás klaviatúrát. A felújított orgona a zenés esti áhítaton szólalt meg először, amikor Frescobaldi, Schütz, Muffat, Pachel­bel művek hangoztak el magas művészi fokon. Külö­nösen megkapóak voltak a 103. zsoltárra .(Áldjad, lelkem, az Urat!) írt zsoltárfeldolgozások különböző szerzőktől. Jürgen Haug és felesége Irmtraud Haug, Jörg Sander és Kinczler Zsuzsa - aki jelenleg.a herfor­di egyházi zenei intézmény növendéke - szolgáltak orgonajátékkal, blockflőtével, közös- és szólóénekkel. A műsort az erdélyi gyermekek szavalatai gazdagítot­ták, Keveházi László esperes pedig a házigazda szere- tetével vezette az est műsorát. Az áhítat végére beesteledett. A lemenő nap rőt fénye rávetítődött az ódon falakra, a 200 éves padok­ra, a Krisztus megdicsőülését ábrázoló Nyáry-oltár- képre és az oltár melletti mráványtáblára, amelyet a templomépítő Beleznayné Podmaniczky Annamária Erdélyi gyermekek emlékére állítottak. Mindez a hitükhöz hű és áldoza­tos ősöket idézte. - A templom, a szeretetből felújított ősi orgona hangja, az áhítaton szolgálók zenéje és éneke, az erdélyi gyerekek versmondása Istent dicsőí­tette ezen az estén és arról tett bizonyságot, hogy az egyházban és mindenütt a világon új csak áldozat árán születik. ' -r - n REGI VÉGRENDELETEK ÜZENETEI A MANAK 1. Hitbeli, vallási elemek a végrendeletekben A néprajz egyik kedvelt kutatási te­rülete a régi végrendeletek világa, mert ezekből sok érdekes ismeret nyerhető a letűnt korok embereinek életére vonat­kozólag. Megismerhető belőlük az ille­tő kor embereinek vagyoni helyzete, munkaeszközei, lakberendezési tár­gyai, családi életkörülményei stb., de e végrendeletekben találunk utalásokat az emberek vallásos életére s egymás­hoz való kapcsolatára, szociális maga­tartására vonatkozólag is. Lapunkban most ez utóbbi két témáról ejtünk'szót egy-egy rövid ismertetésben. » - A végrendeletek házról, földről, pénzről, üzletről, tehát általában anya­gi értékekről beszélnek. A régi végren­deleteknek azonban gyakran voltak egyházi, lelki vonatkozásai is. Jelen esetben a békéscsabai és a kiskőrösi evangélikusok két évszázaddal ezelőtti végrendeleteinek szövegéből veszünk erre vonatkozó példákat. Természetesen akkor is voltak vég­rendeletek, amelyek szárazon, ridegen, szinte minden érzés nélkül sorolták fel a vagyontárgyakat és az örökösöket, de voltak oly végrendeletek is, amelyek az örökhagyó Istenben való hitét, val­lásos lelkületét is tükrözték. Példa erre a kiskőrösi Janosovics János is, akinek az 1797. évben készült végrendelete az alábbi sorokkal kezdődik (szlovákból fordított szöveg): „Teremtő Istenem­ben, akit Oltalmazómként és Gondvi­selőmként tiszteltem, most halálos ágyamon is benne bizakodva, Lelke- met az én Megváltóm kezeibe ajánl­va”. .. az alábbi végrendelkezést teszem ... Hitről bizonyságot tevő sorok ezek. E kor embereinek a hite azonoan nemcsak ily kegyes szavakban, hanem áldozatos cselekedetekben, Isten céljai­ra hagyott adományokban is megmu­tatkozott. A kiskőrösi Ambrus István 1788. évi végrendeletében az épülő templomra valóságos vagyont, 201 Ft 40 krajcárt hagyományozott. Az ugyancsak kiskőrösi Szabadszálási György pedig orgonabeszerzésre 1794- ben egy negyedfű tinó eladási, árát szánta. A békéscsabai és kiskőrösi evangéli­kus hívek hitéről beszél az is, hogy val­lásos-egyházi könyveiket is oly nagyra becsülték, hogy azokat végrendeletük­ben hagyták utódaikra, igy a békéscsa­bai Szelcsányi Pál 1813-ban Bibliáját és Tranoscius énekeskönyvét, Ambrus Tamás pedig az előbbieken kívül a Glosius es az Imádságos Gyöngyök ne­vű áhítatossági könyveit is 1775. évi végrendeletében gyermekeire hagyta. Az egyház és munkásai megbecsülé­sének kedves bizonyítéka az az 1811- ben készült végrendelet, melyben özv. Búzás Jánosné Zsuzsanna a lelkésznek 2 Ft-t, a tanítóna és praeceptomak 1-1 Ft-t, a mendikánsoknak pedig 30-30 krajcárt hagyományozott. Ha pedig valaki közülünk a felsorolt végrendeletekben hagyományozott ér­tékeket nevetségesen csekélynek gon­dolná, tájékoztatásul megemlítem, hogy 1786-ban egy tehén és egy ló darabja 14 forintot ért. S azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy e végrendeletek készíttetői nem szabad gazdák, de jobbágyok vol­tak, sem a ház amelyben laktak, sem a föld, amelyet megmunkáltak nem az ő tulajdonuk volt, hanem földesuraiké, amit tehát Isten céljaira adtak, azt sze­génységükből adták. Jézus pedig a bib­liai szegény özvegyasszony két fillérjét a gazdagok aranyánál is többre becsülte. Evangélikus eleink régi végrendeletei bennünket, ma élő evangélikusokat arra intenek, hogy életünket hitben éljük, hi­tünket pedig ne csak kegyes szavakban, de egyházunk lelki értékeinek megbe­csülésében és áldozatos cselekedetekben is megmutassuk. id. Dedinszky Gyula A kupola volt a jelkép, amely elbocsátott és hazahí­vott. Ha külhonba vitt a vonat és Szobnál röpített határon túlra, az esztergomi bazilika kupolája volt az utolsó kép, amely búcsúzott tőlem. Amikor hazaér­tem, ez volt az első látvány, amely üzente: itthon vagy. Alája nem népesült soká semmi. Énekeink históriáját kutattam akkor, amikor be­lém vágott a különben iskolásán tudott tény: Balassi Bálint Esztergom ostrománál kapott sebet s halt a sebláz kínjai között keserves halált. „Krisztus a te katonád voltam” - volt utolsó sóhaja. A Kárpátok tövében voltam fiatal lelkész, amikor Babits összes költeményeinek kötete vált éjszakákon át letehetetlen olvasmányommá. De csak jóval később tudatosult bennem: itt, Esztegomban írta halálos kór­ral a torkában Jónás könyve döbbenetes vallomását, illetve ahhoz fűződő imáját. Itt valahol, a Babits-villá­ban, ahol a veranda fehér falát aláírások tömege díszí­ti, egykori író-barátai kézjegyei. Am leginkább jelkép-jellegűvé vált az, ami később a kupola alá került. Egyszer arra figyelmeztettek, figyeljem meg az ol­tárképet. Négyzetméterre éppen akkora, mint az esz­tergomi kis evangélikus templom alaprajza. Ekkor mentem el megkeresni, hol is van az eszter­gomi kicsiny templomunk. Nem a hegy magasán, kiemelkedőn, messze lát- szón. A kis utcák egyikén húzódik meg szerényen, a régi házak sorában, mint ami szerénykedik, hogy egy­általán van. Inkább a napi forgalom nőtt köré, sem­mint fordítva. Ma épp a központi autóbusz-állomás épült vele szemben. Takaros kis templom, alig 50 éves. Mögötte a gyü­lekezet 100—150 lelkes. De fél évszázada 10-15-en voltak csupán, akik össze-összejöttek, magánlakások­ban. 1926-ban szorgalmazta néhai jó Kovács Sándor - akkor még teológiai tanárunk, később püspökünk a kicsiny nyáj megszervezését. Tíz év múlva kaptak önálló lelkészt, Molnár Gyulát, aki közel ötven évig szolgált itt. Első esztergomi lelkészünk volt, neki egy életen át egyetlen gyülekezete. Szervezte, gondozta a környező szórványokat is. Hősi szolgálat volt. Paró­kiának később megvették a templomocska mögötti régi falusi házat. Ahogyan múltak az évtizedek, úgy húzódott fel a falakban a nedvesség. A templom megépítése 1939-41-ig tartott. Már a háborús évekbe nyúlt. Romasek Miklós építőmester tervezte tornya mindmáig befejezetlen maradt. Ko­vács Sándor éneket is írt a biztatásukra. De az évek már nyomasztók voltak. A gyülekezet azonban élt, és élni akart. A lelkész közel ötven éves szolgálat után 1984-ben nyugalomba vonult, Szabó László 1983 óta dolgozik a gyülekezetben. Ez az első szolgálati helye. „Dolgo­zik” - mondom - de hasonló hangsúllyal hozzá kell . tennem: és imádkozik. Ha Siófokon a hallatlan agili­tással építő Józsa Márton szolgálata alkonyán, már nyugdíjasként Isten csodáiról szól, s a hasonlóan ma­roknyi gyülekezet éneke köríti munkáját: „hozd ide­jén segítséged”, - a szolgálata hajnalán járó Szabó László meghallgatott imádságokról szól. Bizony ez is van olyan erejű, mint az ének. Parókiáért, gyülekezeti házért imádkozott. A régi paplakást lebontották. Csak egyetlen szobát, a viszonylag lakhatót hagyták meg. Itt lakott, majd ide nősült, s ide bővült a családja Szabó Lászlónak. Hét kemény esztendeig. Helyén, a templom mögé tervezte az új parókiát és gyülekezeti házat. A Mújd- ricza építészmérnök testvérpár tervei alapján. Kimér­ték az alapokat, s kezdték a falakat is rakni. Ám a kicsiny gyülekezet erejéből s a német hittestvérek ado­mányából nem futotta többre. Esztergom finn testvérvárosa a Helsinki elővárosa­ként számító Espoo. Amikor a város küldöttsége itt járt, megcsodálták az ősi várost, a Bazilikát, a Keresz­tény Múzeumot, a palotákat, intézményeket, a határ­folyó Dunát. Fogadásokon, ünnepségeken vettek részt, de senki sem kérdezte meg, hogy a több tucat templom között melyik az evangélikus, s van-e egyál­talán. Szabó Laci röstellte is volna megmutatni nekik. Ám 1984 adventján Espoo város kiküldésében itt járt Paula Vuorensola építészmérnöknő. Én voltam a tolmácsa. Hivatalos dolgait elintézvén gyönyörködött a város nevezetességein. Megcsodálta a bazilikát is. Az oltárképről elmondtam, hogy épp akkora, mint a helyi kicsiny evangélikus templom.- Van itt ilyen is? Mutasd meg! - fogta á szót rögtön Paula. Lementünk. Mit: „lementünk”? Megkerestük a kis utcák között. Szótlanul nézte a kis hajlékot. Láttam, hogy szemmel méregeti az arányokat, métereket. Hal­kan csak ennyit kérdezett: orgonátok nincs?- Látod, ez az országos arány is a két felekezet között - mondtam. Aztán bementünk a „parókiára”. A bontásból meg­maradt egyetlen szobába, ami lakás is volt, iroda is, bibliaóra-terem is. A papné mosolygott, a kicsi gyermek rágőgicsélt a vendégre - éppen az adventi koszorú alatt. Laci meg kiterítette a tervrajzokat, s lelkesen magyarázott. Az álmairól beszélt, az imádságairól, - és nem kért sem­mit.- Ide nem orgona kell! - mondta Paula búcsúzás­kor.- Két hete azért imádkozom, hogy a finn testvérek ne csak a városnak, de nekünk is testvéreink legyenek - súgta nekem Laci. Kiderült, hogy Paula nemcsak a város küldötte, de az egyik evangélikus gyülekezet lelkésze is. Nem is egyedül. És nem is csak egyszer. A szó szoros értelmé­ben megfogták a szerszámok nyelét. Ok ásták ki a vízakna s a csatornák helyét, Szabó Lacival együtt. Aztán többször pénzt is küldtek. Azóta összesen kereken öt milliót. Egyetlen finn gyülekezet. A vízaknamélyi gödörben s az imádságban találtak igazán egymásra a szívek. Az azóta kíővült lelkészcsalád ma már az új épület­ben lakik. Bár a gyülekezeti terem belseje még nincsen készen, s a lelkészlakás manzárdja se. A minap meglátogattuk Benczúr Lászlóval a gyüle­kezet építkezését. Éppen bibliaóra volt a még megtar­tott régi egy szobában, a népes kis együttléten Szabó László nem az építkezésről beszélt, hanem arról, hogy amikor Jósiás király megtalálta a templomban a rég elveszettnek hitt írás-tekercset, hogyan indult meg az ébredés Isten népe körében. Isten álmokat ad és imádságokat hallgat meg. Jövő évben lesz a kicsi templom ötven éves. Be szeretnék fejezni a tornyot, s ami fontosabb: a kövezete nedves, ki kell cserélni, a háborús viszontagságokban épült tetőszerkezet megroggyant, fel kell újítani. Már védő­hálót húztak a gyülekezet feje fölé! Van mit megköszönni. Van miért hálát adni. Áll a siófoki templom. Áll Sopronban a Zerge utcai üdü­lőnk. Áll az esztergomi gyülekezeti ház. S még mi minden egyházunkban a finnek szeretetéből! Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy az a szere­tet a visszasugárzás törvényszerűsége szerint áll, és épít. Koren Emil AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET HÍREI Helyettes lelkészi megbízások: GALGAGUTA: BABKA TIVADAR legéndi lelkészt júni­us 15-től, NAGYVELEG: CSERÁGI ISTVÁN tési lelkészt július 1- tőlés EGYHÁZASDENGELEG: SÁNDOR FRIGYES lelkészt szeptember 1-től helyettes lelkészi szolgálatra küldte ki Sze­bik Imre. Segédlelkészi megbízások: Szebik Imre püspök megbízta BÉRES TAMÁS segédlelkészt augusztus 1-jétől az amót- újcsanálosi gyülekezet, SZABÓ MAGDOLNA segédlelkészt augusztus 1-től a nyír­egyházi gyülekezet, ISÓ ZOLTÁN segédlelkészt szeptember 1-től a csöngei és uraiújfalui gyülekezet és ISÓ DOROTTYA segédlelkészt szeptember 1-től az ostffy- asszonyfai gyülekezet gondozásával. Egyéb változások: FERENCZY ERZSÉBET lelkészt Szebik Imre püspök au­gusztus 1-től az óbudai gyülekezetből a budapest-kelenföld gyülekezetbe helyezte. DEME DÁVID ÉS DEMÉNÉ SMIDÉLIUSZ KATALIN ostffyasszonyfai, csöngei és uraiújfalui lelkészek a Déli Egy­házkerületbe, Nagykanizsára távoztak! Augusztus közepén újra indul a „Harang” című folyóirat új formában, új tartalommal. Az új szám tartalmából: Szent István műve Biblia és orvostudomány Keresztény-zsidó párbeszéd Kölcsey Ferenc időszerűsége A közép-kelet-európai antiszemitizmus A fiatalság nyári gondjai (Terjeszti a Magyar Posta. Élőfizethető a Ha­rang Kiadóhivatalában (1063 Budapest VI., Szi- nyei Merse u. 15.), valamint bármely hírlapkéz­besítő postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. 1 ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom