Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-08-12 / 32. szám

Evangélikus Élet 1990. augusztus 12.

jfts

GYERMEKEKNEK

A

I

0 K N

K

H

A TALENTUMOK (Mt 25,14-30)

Elófordult-e már, hogy irigyeltél valakit valamilyen tulajdonságáért, képességéért, lehetőségéért? „Ha én úgy tudnám a matekot, mint ó..." „Bárcsak én is olyan könnyen tudnék barátkozni..." „Én soha nem leszek ilyen ügyes tornász... „Nekünk csak Trabantunk van..."

Amikor megszülettünk, Isten nemcsak az élettel ajándékozott meg minket, hanem mindenkire személy szerint rábízott valami kincset. Jézus a talentumokról szóló példázatban tanít erről. (A talentum kb. 40 kg aranyat jelent. Ez pénzben kifejezve akkora ösz- szeg, amennyit egy átlagember egész életében nem keres.) A példázat tehát így szól: Volt egyszer . egy gazdag ember, aki elutazott otthonról. Távolléte idejére vagyonát a szolgáira bízta, hogy gazdálkodjanak vele. Az egyiknek öt, a másiknak két, a harmadiknak egy talentumot adott át. Hosszú idő telt el, mire visszatért. Akkor hívatta szolgáit, hogy megtudja, ki hogyan bánt a rábízott pénzzel. Aki az öt talentumot kapta, tízzel állt ura elé: „Uram, öt talentumot bíztál rám, vállalkozásba fogtam, lásd, másik ötöt

nyertem." Ura így szólt hozzá: „Jól van jó és hú szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Aztán következett, aki a két talentumot kapta: „Uram, a kettőhöz másik két talentumot nyertem." Ó is ugyanazt a dicséretet kapta. Végül előállt a harmadik szolga egy talentummal: „Uram, féltem szigorúságodtól, ezért inkább elástam az egy talentumot, tessék, itt van, ami a tied." Ura haragosan válaszolt: „Gonosz és rest szolga vagy! Vegyétek el tóle az egy talentumot, és adjátok annak, akinek tíz van I Őt pedig vessétek ki a külső sötétségre!"

Gondolom, sokakban közüle- tek ott ágaskodik a felháborodás:

,,Milyen igazságtalanul büntette harmadik szolgájt ez az úr! ítélkezhetett volna emberségesebben is." Az ember ilyenkor rögtön egy kicsit magát kezdi félteni. Ha Isten is így bánik velünk, akkor inkább félelmetes, mint jóságos Atya. - Hiszen azt tanítja a példázat, hogyan kéri számon Isten az emberektől a rájuk bízott kincseket.

De mik is ezek a kincsek? Az egyik ember sok mindent meg tud tanulni, jól ért minden tantárgyat, szinte mindent megjegyez, amit hall. A másik kedves az emberekhez, sok mindenkinek örömet okoz a barátságosságával. Van, aki gyors és ügyes, ha meg kell javítani valamit. Ezt a néhány példát még végtelennel lehetne folytatni. A lényeg azonban ugyanaz: Aki elégedetlen a magáéval, úgy gondolja; az semmire sem elég, az valóban eredménytelenül éli le az életét. Vagy ha valaki jól ért valamihez, de ezt a képességét semmire sem használja, csak egy ideig örül neki, akkor végül a képessége semmit sem fog érni. Viszont aki napról napra hasznosítja, amit tud, anna a tudása egy idő után megsokszorozódik, és egyre komolyabb feladatok elvégzésére lesz képes.

Életünk végén úgy kell majd Isten elé állnunk, ahogy a három szolga állt ura előtt. Jézus már most tanít minket, nehogy csak utólag legyünk okook, mit is kellett volna tennünk. Isten örül az eredményeinknek. Bőségesen megjutalmaz minden jó igyekezetét - a kicsit is. De szigorúan jónak nevezi a jót, és rossznak a rosszat. Nem keveri össze a kettőt.

Lacknerné Puskás Sára

REJTVÉNY - AZ ÖTÖDIK MEZŐ □ □ □ □ □ ; □ □

Az ötödik mezőbe is egy számot kell írni. Számoljunk egy kicsit! Gedeon seregének végső számát osszátok el Jákob fiainak számával! Az eredményből vonjátok ki az egyiptomi csapások számát. Végül ebből a számból vonjátok ki azt a számot, ahány napig Jerikó ostrománál kürtölni keljeit. Ha ezt

az eredményt beírjátok az ötödik mezőbe, akkor már tudhatjátok, hogy a megfejett bibliai könyv hányadik fejezetében található az az élőlény, aminek a rajzát a teljes megfejtés után kell be- küldeneteR.

Koczor Tamás

A

Britt C. Hallqvist: Nagymama és Fábián

Nagymama csak ül, szót se szól. Elgondolkodott...

Nem hallja, hogy kiabálunk,

nem látja, hogy Tamás három sütit töm

a szájába.

Nagymama Fábiánra gondol.

Fábián baba volt.

Kopott és csúnya, majdnem kopasz.

Nagymama négyéves volt.

Szégyellte Fábiánt, és egy nap a szemétvödörbe dobta, de mikor a szemetes elment, elsírta magát.

Nagymamának sok babája volt annak idején,

de mindent elfelejtette, csak Fábiánt nem.

Most csak ül, szót se szól Elgondolkodott...

„Máskor is eljövök és gyermekeimet, unokáimat is elhozom”

Múzeumi Híradó

Egyéni életünkben éppúgy, mint közületek meg intézmények életében vannak eseménydús, de akadnak jelentéktelen szakaszok is. JEz utóbbi esetben a megszokott, rendes mederben folyik ugyan az élet, de anélkül, hogy valami kiemelke-. dó történés vagy esemény külön felhívná reá a magunk meg a mások figyelmét.

Az a tény, hogy az elmúlt év vége óta csak most olvasható ez az újabb múzeumi híradó, ezzel az „utóbbi”-val kapcsolatos. A Vi- zsolyi Biblia 400 éves jubieluma alkalmából rendezett időszaki kiállításunk megnyitása óta, ez év immár elmúlt első felében nem történt múzeumunkban jelentősebb esemény. Kiállításunk megszokott „hétköznapi” életét élve, rendszeresen várta és a láttatás szolgálatával fogadta a látogatókat. S hogy immár - pár héttel ezelőtt - a százezrediket is meghaladta ezeknek a száma, azt is bizonyítja, nem várta hiába! Időben elosztva nem túl nagy ugyan ez a szám, de ugyanakkor mégis jelzi, milyen sokan vannak már - hazánkban és külföldön -, akik tárgyi bizonyságokkal is

altámasztva megismerhették evan-, gélikus egyházunk négy és fél évszázados történelmét.

Jó egy hónap óta, látogatóink arról is meggyőződhettek, hogy múzeumunk nem csupán a fenntartás, de a karbantartás kötelezettségével is számol. Jó pár éve az „ónpestis” terjedését meggátlóan valamennyi ón kancsó és tál restaurálását végeztettük el. Pár hete fejeződött be az összes ezüst és aranyozott kegyszerünk - tetemes költségbe kerülő - restaurálása. Ezt nyugtató híradásként is közlöm azoknak a gyülekezeteknek, amelyek 1979-ben hozzájárultak ahhoz, hogy értékes régi kegytárgyaik rajtunk keresztül válhassanak széliében ismertekké.

Múzeumunk belső 3 terme az állandó kiállításnak ad otthont. A bejárati 3 tárlóban ugyanakkor az időszaki kiállítások anyaga váltja egymást. Vizsolyi Biblia jubileumával kapcsolatos és a magyar evangélikus bibliafordításokat felsorakoztató anyag az év végéig még látható. Közben azonban folyik már újabb dokumentumok összegyűjtése. Ez egyházunk két

neves zsinatának, az 1791-es pesti és a 100 évvel ezelőtti budapesti zsinat jelentőségének felelevenítését fogja szolgálni. Ennek az újabb időszaki kiállításnak megnyitására a jövő év elején kerül sor.

Múzeumunk látogatói számának gyarapodásával sorra szaporodnak vendégkönyvi bejegyzéseink is. Legtöbb híradómban közreadtam már az általánostól eltérő, figyelemre és elgondolkodta- tásra késztető beírásból néhányat. Befejezésül az ilyenekből válogattam össze egy újabb csokorra valót: „Először jöttem ide, nagyón szép és érdekes volt minden és tanultam belőle. Máskor is eljövök és gyermekeimet és unokáimat is elhozom.” „Mi lenne az élet hit, szeretet és remény nélkül!” „Hálás köszönet ezen a meleg napon a még melegebb és nagyon kedves vezetésért ebben a csodálatos múzeumban.” „Haza és hazafiság úgy kellene az embernek tudatában élni, hogy ismerve hazánk vallási irányzatait, sokszínűségét, szeressük és értékeljük eleink tetteit és tudását, mely a magyar nép jövendőjét szolgálja.” „Röstellem, hogy

Rovatunkban szívesen adunk helyt a gyülekezeti ifjúságok különleges eseményeiről szóló beszámolóknak. Ezúttal a békéscsabaiak vállalkozásáról olvashatunk: Sze- verényi János három rövid darabját adták elő, feldolgozva egy-egy bibliai példázatot.

A színjáték talán legfontosabb része a játék. Ez a játék nagyon komoly dolog. Mégis legnagyobb ereje a komolyság mellett a felsza- badultság. A közös munka, elfoglaltság, szórakozás összekapcsol embereket, de ha ehhez adódik a játékosság kötetlensége - ami kicsit természete is az igazi alkotásnak - egyből jobb lesz a hangulat. Pedig milyen nehezen indult az előadás szervezése! Szeverényi János ötlete mérsékelt visszhangra talált. Nem könnyű kimozdítani az embereket még a jó felé sem. Volt, akinek az sem tetszett, hogy átírják a példázatokat a mai korba. Másoknak csak az nem tetszett, hogy így lettek átírva. Meg az előadás időpontja és formája is állandóan

Színjáték

változott. Egyeztetni a próbaidőpontokat szintén nem kis feladat volt. Végül egy kis házi előadás lett. Az előadókat alig képviselték kevesebben, mint a nézőket. Az eredeti forma, a forgatókönyv- közben megváltozott, alkalmazkodott a szereplőkhöz. Az ötletszerű rögtönzések is élőbbé tették. A díszlet igen egyszerű volt: lepedő, pohár víz, fotelok, asztal stb., mégis érteni lehetett, mi hol játszódik. A jelenetek először elhangzottak a Bibliából: gazdag s Lázár; az irgalmas samaritánus; a házasságtörő asszony. Az alaphelyzetek átírva: egy igen gazdag rózsadombi család és baráti köre szembesül egy koldussal; egy kártyaparti utáni verekedés áldozatát - aki fasisz- toid szemléletű - egy cigány találja meg; irodai és más jelenetek középpontjában egy keresetkiegészítésként ősi foglalkozást űző nő, és megváltozása.

Egy mondatba sajnos nem fér bele a jelenetek derűje, élete, mondanivalója. A hangulatot javította,

hogy ismertük egymás. így nem volt olyan feszélyezett, mintha idegen közönségnek játszottunk volna.

A végén mindenki örült, azok is, akik nem nagy várakozással voltak. Úgy néz ki, lesz folytatása is, főleg, ha valaki kézbeveszi a dolgokat, és biztatja a többieket. Pedig nem sok minden kell, sem eszköz, sem. pénz (már ami a játékot illeti). Kis lelkesedés kell, meg valamivel több munka. Akkor nagyobb közönség előtt is előadható lenne.

Az egyház keresi az új szolgálati formákat az új lehetőségekben. Az amatőr színjátszás nem új az egyházon belül sem. Nem ismeem a történetét, de tudom, hogy néjiány helyen komoly hagyománya van.

Nem mint újdonságot kívántam bemutatni, hanem mint továbbra is figyelmet érdemlő formát, amivel el lehet érni sokakat és egységesebbé, élőbbé tenni a közösséget.

Szikora Mihály

FATOL AZ ERDŐT

A Nemzeti Galéria falnagyságú festményét távolról kellett nézni, egészen a terem túlsó peremétől, hogy megértsem, mi mindent akart a művész kifejezni. Lassan elkülönültek egymástól a színárnyalatok, kontúrt kapott az ég és kirajzolódott a föld.

Néha nagyon is messzire kell menni, úgy nézve vissza saját köreinkre. Csak akkor ölt alakot g teljesség és látható a fától az erdő. Végül az apró események is a helyükre kerülnek.

De merni kell visszajönni is, messziről közeire. Bíznom kell benne, hogy nem vész el az egész. Akkor sem, ha én már nem látom. Elég, hogy a nagy Művész mindent tudott, amikor festette.

LUram, kegyelmed megmarad örökké, ne hagyd félbe kezeid munkáját”.

Tuula Pohjalainen

Szeverényi János csorvás-gerendási lelkész június 16-17-én, részt vett a grazi (Ausztria) KIÉ 10 éves évfordulójára rendezett ünnepi hétvégén. A főpolgármester fogadásán (képünk) és az ünnpi istentiszteleten Szeverényi János beszámolt a magyarországi ifjúsági munka újraéledéséről.

Próféciák földjén

Tavaly késő ősszel a svájci Bét Shalom alapítvány jóvoltából jó- néhány magyarországi lelkipásztornak módja volt csatlakozni egy nemzetközi összetételű csoporthoz, akik mint a tizenkét törzs, elindultak Európából, vendégszeretetét élvezve dr. Wim Malgo úrnak, aki egész életét annak szente- hogy minél több keresztyént vezessen el Izraelhez. Ezen az utazáson vett részt Győri János Sámuel evangélikus lelkész is, aki hivatását úgy gyakorolja, hogy „mellesleg” avatott zenész és videofilmek sokaságát készítette már el, az ő számára is csak 24 órás napokon. Szentföldi utazásának videónaplója,

idegenvezető létemre csak most ismertem meg ezt a csodálatos gyűjteményt. Magam is vissza fogok térni, de minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy minél nagyobb propagandát keltsek bel- és külföldön.” „Úgy érzem, sokkal jobban megértettem és közelebb kerültem lélekben az evangélikus egyházhoz és a látottak alapján is szeretnék még többet megismerni és tudni az evangélikus vallásról is.” „A mai fiatalságnak mindenképpen nagy bizonyítékot mutat, hogy az elődeink milyen felkészültek voltak az evangélikus hitben és egyben az irodalmi kultúrában. Hasznos és tanulságos.” „Meglepett a magyar evangélikus történet szép és érdekes kiállítása. Különösen is nagyon köszönöm a kedves és tájékoztató vezetést. A DDR- ben ajánlani fogom ezt a múzeumot azoknak, akik Budapestre utaznak.” „A most oly aktuális honfiúi és honleányi nevelés komoly lehetősége rejlik itt.” „Csak egységben az erő és az egység Isten félelme és szeretete.”

Garam Zoltán

mintegy 3 órás film. Amikor először néztem meg, már akkor lenyűgözött, hogy ez egészen más, mint amit eddig az útifilmek jelentettek számomra a Szentföldről. A film alkotója ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint a lehető legtöbb képet közvetíteni mindarról, amit az utazás során a csoport látott és elegyíteni mindezt a Biblia igéivel, bizonyságot téve arról, hogy a Szentföld ma is a próféciák földje. Ezek mellett az emelkedett gondolatok mellett azonban robognak a remek, légkondicionált buszok, a többszáz fős zarándokcsapat állandó mozgásban van. Már az is óriási teljesítmény, hogy a tekintélyes súlyú felszereléssel a vállán, a film'alkotója a mi szemünk és fülünk lesz, észrevétlenül ragad magával bennünket is a látvány. Ez a könnyedség és elegancia, ahogy a kezében lévő technikai felszerelést kezeli, közben mellesleg interjút készít, egyedülálló ebben a szakmában. Aki életében látott már filmet forgatni, akár egy rövid kis riportocskát is, az egyetért velem abban, hogy Győri János Sámuel munkastílusa páratlan. Bátran, lendületesen alkot, ha kell, akkor improvizál, ami egy dokumentumforgatásnál az egyetlen járható út. Ezért olyan friss és vonzó a film, és mindenféle néző számára üdítő élmény.

A teremtés illusztrációja találóan a Holt tenger vidékén kezdődik, ahol a por, a kő és az élettelen vidék ábrázolja a kezdeteket.' A komor hangulatú Masszadán erőd, a zélóták menedéke és elárul- tatása után végre azt is láthatjuk, a Holt tengerben valóban nem süllyednek el az emberek. Az ezt a helyzetet gyermeki derűvel átélő, komoly lelkipásztorok sem, akik közül egyik a vízen lebegve vígan énekli a zsoltárt... Kumránban ma is ugyanolyan kisfiúk szaladgálnak, mint akik a tekercseket megtalálták, Jerikó városában lépkedünk, majd láthatunk igazi bemerítést is a Jordánban. Az ígéret földjén bőséges a termés a kibbucban, minden a legnagyobb rendben, csak a szálloda körülötti betonozott árkok emlékeztetnek a határon túli veszélyre. Dél felé indulva a Tábor hegy és a bírák korának emlékhelyei következnek. Betlehem városában az arab feliratok még ma is Heródes gyilkos dühét idézik. A hegyi beszéd, a galileai tenger után együtt megyünk föl Jeruzsálembe, ahol minden éppen olyan, amilyennek elképzeltük, egészen más. Dávid sírjánál és a Siratófalnál imádkozok hajlongó ritmusa többé már nem kuriózum, hanem megindítja a vándort is. A próféciák beteljesedtek abban is, hogy bizony szétszóratott a nép, a „Kezek és nevek” emlékműve a holocaustnak állít megdöbbentő emléket. A remény azonban itt sem szégyenít meg. Eljönnek a fiatal szülők és a Siratófal közelében bemutatják gyermeküket Istennek.

A keresztyénség léte maga iy prófécía beteljesedése. Jézus földi életének utolsó időszakát is végigkövethetjük, a zsinagóga köve az ő lábát is érinthette. A bevonulás képe ma is mindennapos látvány. Az utolsó vacsora, a Gecsemáné kertje a próféciák beteljesedése, a keresztyénségnek a zsidóság felé való fordulásában is intő jeleket hordoz.

A film képei, művészi komponá- lású vágásai és a digitális technika változásai, a mindig legalkalmasabb zene aláfestésével egyre fokozzák a néző látványélményét, így jutunk el az utolsó képekig, ahol már hitvallásként mondhatjuk közösen: „Méltó, hogy ama megöletett Bárán vegyen erőt és igazságot”. Emelkedett és ünnepi búcsú a befejezés Hallelujája, mely az üvegtenger partján zengi, a választottak énekét.

A filmet már sokan látták, kölcsönzése megrendelhető a Zákeus Video-nál (Osagárd 2616 Rákóczi u. 18.) sok más filmmel együtt. Hamarosan kereshetjük az ilyen ismeretterjesztő videókat a megyei könyvtárakban is: VIDEX márkanév alatt.- dusicza -