Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-20 / 20. szám

,---------NAPRÓL I . ««.utt legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, I szeretetét nem vonta meg tőlem.” Zsolt 66,20. VASÁRNAP „Mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus ■ Jézusban való hit által.” Gál 3,26 (Jn 16,23/b—33; lTim I 2,1-6/a; Zsolt 48; 2Móz 32,7-14) Az árvaság az egyik legszomorúbb állapot. Az édes I szülők nélkül felnövekvő gyermekek általában lelkileg ká- I rosodottak. Ilyen a felnőtt ember is, ha nincs Atyja, Istene: I nem tud igazán kitartóan, hűségesen szeretni, türelme ha- I mar elfogy, félelmek gyötrik, múlandó értékek után fut, I stb. De minden emberhez eljött Jézus, akiben csak hinni I kell, s megkapjuk a Fiúság Lelkét. E Lélek által egészen új I életet kezdünk, most már mint Isten fiai. HÉTFŐ „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílá- I sát.” Zsolt 141,3 (Ef 4,25; lKir 3,5-15; Ef 3,14-21) . De sokszor hallgatunk, amikor beszélni kellene és de I sokszor beszélünk, amikor hallgatni kellene! Isten igéjét I alkalmas és alkalmatlan időben is hirdetnünk kell, az Ő I Lelke vezetése szerint. Ha viszont mások cséplése, kigú- | nyolása, megszólása, pletykaság, vagy indulatos letorkol- lás, szidás, máskor hazug szó van nyelvünkön, figyeljünk Urunkra, aki ilyenkor le tudja zárni ajkainkat. KEDD „Nagy a te hűséged!” JSir 3,23 (lKor 1,9; Kol 4,1-6; Ef 4,1-6) Az Úr hűsége összehasonlíthatatlan az emberével, mert az ember csak hűtlenségre képes. Hűtlen cselekedetben, beszédben, gondolatban. És Isten ehhez a hűtlen természe­tű emberhez is hű marad. Hű szeretetben, megbocsátás­ban, türelemben, ígéretekben, imameghallgatásban, irga­lomban stb. Egy dolga van a hűtlen emberi nemnek: bűn­bánattal elfogadni Isten nagy hűségét. _ SZERDA „Meg tudja szabadítani az ÚR a kegyeseket a kísértésből.” 2Pt 2,9 (Zsolt 34,16; Lk 11,1-13; Ef 4,7-16) A kegyes szónak sokak fülében rossz csengése van. Pedig a magyar nyelvben e szó a kegyelem szavából ered, s így elsődlegesen azt jelenti a kegyes kifejezés: aki elfogadta a kegyelmet és általa él. A görögben elsőként istenfélelmet jelent e szó. Kísértést tehát az istenfélő, kegyes ember érzékel önmagában és maga körül (mint Lót is), de az Úr szabaditását is megtapasztalja. Vágyódunk-e Isten szaba- dítására? A fő kérdés ez. Evangélikus Élet 1990. május 20. NAPRA -------------s ■1 C SÜTÖRTÖK Mennybemenetel ünnepe: Krisztus mond- i ja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket ma- I gamhoz vonok.” Jn 12,32 „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de I népem nem ért meg engem.” Ézs 1,3 (Lk 24,44-53; ApCsel I 1,3-7-11; Zsolt 68,1-21; Ef 1,20/b-23) Milyen oktalan élőlény az állat! A legerősebbet is igába I foghatjuk és úgy szolgálnak nékünk, ahogy mi akarjuk'. I Idegességükben az emberek egymást is állatok neveivel I illetik, így alázzák meg egymást. De lám az oktalan állat I bölcsebb az embernél! Az állatok ismerik gazdájukat, tud- I ják, hol készítette el számukra gazdájuk a takarmányt. I Csak az ember nem ismeri gazdáját, a Teremtő Istent. I „Édes Gazdánk! Adj nékünk legalább annyi bölcsességet, I mint amennyit az oktalan állatoknak adtál.” PÉNTEK „Ha valaki azt mondja. „Szeretem az Istent”, a I testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a 1 testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát.” I ÍJn 4,20. (Mai 2,10; lKir 8,6-28; Ef 4,17-24) Velünk születik a gyűlöletre való hajlam. A szeretetet * I tanulnunk kell, míg egymás megvetése, kiközösitése, becs- J mérlése, egymás iránti gyűlöletünk csak úgy magától tör I elő belőlünk. Ilyen az ctemberünk. Kevés, ha az óemberi 1 szánkkal mondjuk: „szeretem az Istent.” Lehetőségünk I van arra, hogy ne ez az óemberi tenyészetünk uralkodjék | rajtunk, hanem az új emberünk: Jézus Krisztus. Szívünk I mélyén gyökeres változásnak, az Úrhoz való visszatérés- I nek, megtérésnek kell végbemennie. Ettől kezdve tapasz- I táljuk meg: szeretni tudom azt, akit eddig gyűlöltem. SZOMBAT „Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bű- j nein kért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ 1 bűnéértis.” Un2,2(Zsolt67,2-3;Dán7,2-14;Ef4,25-32) I Mi mennyire megválogatjuk, kire pazaroljuk, kire áldoz- I zuk időnket, erőnket, pénzünket, szeretetünket! Lám az | Úr Jézus saját életét pazarló módon áldozta oda nemcsak I értünk, akik már elfogadtuk drága bűntörlő vérét, hanem 8 minden emberért, az egész világért. Ezzel a mindent meg- j előző megfeszített Szeretettel egyszer mindenki találkozik I és kikerülhetetlenül döntenie kell ellene vagy mellette. Deméne Gede Erika ] „Hogy megnyíljon a menny" „...aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért." Rm 4,25 Illyés Gyula „Sámán” c. versével kezdem (Fekete | fehér, 130 1.) Utaztam is. Rengeteget. Most látom, annyi kör után lábam lépést se tett. Hajlongtam - bókoltam - csupán. Forgásom foglya, ingatom tengertől-tengerig fejem. Van csörgőm es dobom. Hogy megnyíljon a menny. A, nagy költőnek ez a szűkszavú, tömör verse nagyon mély monda­nivalót hordoz. A régi idők po­gány papjának, a sámánnak a ké­pével magáról, még inkább a mai emberről beszél. Nagy világot be­járt, rangos nemzetközi díjakkal kitüntetett, európahírű költő. Egyes nagy kultúrájú országokban még elismertebb, megbecsültebb, mint idehaza. Utaz tarn is rengeteget - vallja magáról. És a beszámoló hirtelen meglepő fordulatot vesz: Most lá­tom, annyi kör után, lábam lépést se tett. A nagyratörő, távoli célokat kergető ember kudarca. A sok kör után tűnik ki, hogy nincs semmi előhaladás, egy lépésnyi se. S itt kapcsolódik be a pogány pap­varázsló improduktív foglalkozá­sa, gyümölcstelen, üres szerepe: Hajlongtam - bókoltam csupán. A leghaszontalanabb figura - a mi ismereteinkkel. Önáltatás, szem­fényvesztés. De végzetesen leráz- hatatlan szerep. Világot rengető szándék, s ugyanakkor egy hely­ben topogás. Fogságom foglya, in­gatom tengertől-tengerig fejem. A nagyotakaráshoz nevetségesen, tragikusan elégtelen eszközök: Van csörgőm .és dobom. S. szinte felsír a kudarcra kárhoztatott em­ber felfelé törekvése, örökkévaló­ság-vágya: Hogy megnyíljon a menny. Ritkán találkozom a mai ember legjobb szándékú törekvései korlá­tainak, jobbra, állandóra, megol­dást hozóra vágyakozásának - Is-, ten utáni csillapíthatatlan szomjú­ságának? - ilyen őszinte, mély és hiteles kifejezésével. De hogy kerül ez húsvét utáni meditációba? - kérdezhetné vala­ki. Előzményül, illusztrációul, sö­tét háttérül a szemkápráztató hús­véti üzenethez. Ábrahámnak is ismerős volt Ily- lyés sámánjának tragikus tehetet­lensége. A szivet feszítő ígérethez - sok nép atyjává leszel - nem volt semmi elő feltétele, eszköze. Fiata­lon se született gyermeke, Öreg korban már képtelenség volt gon­dolni is erre. Álomképnek, vágy­nak elbűvölően szép, de a valóság kijózanítóan rideg: lehetetlen! De éppen itt lesz Ábrahám a húsvéti hit példája: „Hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígáretét se/n vonta, két­ségbe hitetlendséggel, sőt megerő­södött a hitben, amikor dicsőítette az Istent, és teljességgel meg volt győződve arról, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni." Rm 4, 19-21. Alulról, az ember felől, a menny megnyitására minden elgondolha­tó eszköz csak csörgő és dob. Ne­vetségesen elégtelen, kudarcra van kárhoztatva. De húsvétkor felülről nyílt meg a menny .„Isten nyúlt bele az eseményekbe: Ő adta Fiát bű­neinkért halálra, és Ő támasztotta fel megigazulásunkra. A kereszten meghalt Jézus Isten Báránya, feltá­masztása Isten műve, s a halottak feltámadása Isten ígérete, a bizo­nyos hit tárgya és beteljesülése. Csepregi Béla MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉNEK IGE« HADD MENJEK, ISTENEM, MINDIG FELÉD... Cselekedetek könyve 1,1-11 Temetőkben járva gyakran szó­lít,meg bennünket a sírfelirat: TA­LÁLKOZUNK ! A mennyország­ra gondolunk, ahol hitünk szerint újra láthatjuk majd egymást. Hol, hogyan és mikor? - fogalmazódik meg bennünk a kételkedés. Tény­leg találkozunk? A hitetlenségre nincsen felelet! A hit azonban ezen az ünnepnapon is a Krisztusra te­kint és a Krisztusra nézve biztos, sziklaszilárd és megingathatatlan feleleteink vannak. 1. TALÁLKOZTUNK, mert „megjelent előttünk és beszélt az Isten országa dolgairól”. Jézus el­jött hozzánk - az Ige testté lett! Jézus meghalt, feltámadt és mennybe ment - a test igévé lett! Láttuk az Urat - mondják húsvét után a boldog tanítványok. Tes­tünk és életünk, tudományunk és technikánk „röghöz kötött”. Nem rendelkezünk olyan „szárnyak­kal”, amelyekkel az egek-egét meg­ostromolhatnánk. Mégis találkoz­tunk, mert eljött hozzánk, az üd­vösség. Meglátogatta az Úr az ő népét! A karácsonyi pásztoroktól a húsvéti apostolokig számos tanú szava állítja: Megjelent előttünk és beszélt az Isten országa dolgairól! Krisztust a tanúbizonyságok felle­ge veszi körül. Mennybemenetel ünnepén azonban felhő takarja el őt a szemünk elől. De ez a felhő nem beárnyékol, hanem fölerősíti a tanúságtételt: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! 2. TALÁLKOZUNK, mert együtt vagyunk a gyülekezetben. („Te most is itt vagy közöttünk, mert nevedben összejöttünk, ezt ígérted minékünk.”) Ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő ne­vében, ahol igéjét tisztán és igazán hirdetik, ahol a kenyeret megtörik, ahol „egy szívvel és egy lélekkel részt vesznek a imádkozásban”, ott mennybemenetel ünnepe után sem lehet kétséges Krisztus jelenlé­te. A gyülekezetben minden fontos cselekmény a Krisztus által járt út­ra mutat. Ez az az út, amelyen nekünk is haladnunk kell. Ennek valóban sok keresztje van. De sok itt a tévedés, a tévelygés és a té­vesztés is! A tanítványok kérdése világosan mutatja, hogy a legutol­só pillanatig megmaradtak áb­rándjaiknál: „Uram, nem ebben az időben állítod föl újra a királysá­got?” Jézus ismételten leállítja és helyreigazítja őket. „Ellenben erőt kaptok” - ígéri Jézus. Szentlelke lesz számunkra szent jelenléte! Nem kell majd roskadoznunk a nehéz úton, mert átölel minket jó­sága. A gyülekezetét Szentleikével fogja megerősíteni, hogy az igaz­ság ösvényén bátran mehessen az üdvösség útján. 3. TALÁLKOZNI FOGUNK, mert Krisztus újra eljön. S „úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmen­ni a mennybe”. A jövőbe néző gyü­lekezet is a Krisztusra tekint és fe­szült várakozásban él. Nekünk nem a halottainkra, hanem Krisz­tusra nézve van reménységünk! Szép hitvallásunkat inkább házak és szobák falára kellene fölírai, hogy állandóan a gyülekezet szeme előtt legyen, az élők szeme előtt! Krisztus újra eljön. A „végső bú­csú” fogalmát egyszer s minden­korra el kell felejtenünk! Az utolsó útból utolsó földi út lett! Találkoz­ni fogunk! Az Úrra néző gyülekezet nem felejtheti ott a tekintetét a menny­bemenőn. „Miért álltok itt az ég felé nézve?” Ez minket is figyel­meztet. A mennybemenetel nem látvány, hanem program. A meg­ígért erő is a feladatokra irányítja a figyelmünket. így kerülhetünk be Jézus vonzáskörébe és így jutha­tunk majd el ebből a világból a nem ebből a világból valóba! Jézus ezért imádkozott: Atyám, azt aka­rom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok. Ebben a vonatkozásban azonban nemcsak Jézusnak, ha­nem a gyülekezetnek is van imád­sága. Ezt az imádságot így is el­mondhatjuk : Segíts az útamon erőddel, Sok súlyos bűnöm mind töröld el, 0, végy föl engem, vígy az öledben Az ég felé! Weltler Sándor A VASÁRNAP IGÉJE IMÁDKOZZUNK JÉZUS SZÁNDÉKA SZERINT Jk 1,22-27 Zaklatott, feszült idegzetű, fá­radt emberek vagyunk. Nyugal­mat szeretnénk. Elereszteni ma­gunkat, kipihenni nyugtalansá­gunkat : ez a vágyunk. Lekerülni a színpadról, gondtalan nézőkké válni: ezt óhajtjuk. Abban a hiede­lemben élünk, hogy ha kikerülhet­nénk a forgatagból, ha sikerülne egy darabka csönd-szigetet vará­zsolni önmagunk köré, boldogok lennénk. Biztosan nemcsak én hal­lottam a képtelen óhajt: még a kórházba is befeküdnék, ha ott nyugtot lelnék. Szerencsénkre Jézus Krisztus nem embertelen. Megérti állapo­tunkat és megindul rajtunk. Ha nem így lenne, soha nem mondta volna: „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok.. Magához hív, de ezzel nem közön­ség-nyugalmat ígér. Hiszen még á valamirevaló publikum sem tétlen. Legalább együtt izgul a színpadon zajló eseménnyel. Úgy piheni ki magát, attól újul és tisztul, hogy részesévé válik valaminek. A má­sok sorsában ismer magára, má­sok könnyében mosakszik és má­sok örömében derül fel az arca. De mi lesz akkor, ha vége az előadás­nak, ha legördül a függöny? Min­den publikum felkerekedik egyszer és szétszéled. A gyülekezet azon­ban, hallva Jézus Krisztus hívását, feléje indul. Számára a „szabadság tökéletes törvénye” nem valami megfoghatatlan, jelképes tükör, vagy szent előíráshalmaz. O maga ez a tükör. Benne nem önmagunk nyúzott arca pillant vissza ránk. Jézus Krisztus arcával találko­zunk. Róla olvassuk le, kik va­gyunk is. Hiszen abban fáradunk el, hogy elfelejtettük, kik vagyunk Jézus Krisztus szándéka szerint és kik vagyunk a Fájdalmak Férfia és a Feltámadott arcának tükrében. Az a nyomorúságunk, hogy bűnös fe- ledékenységünk nyomán egyre cse­rélgetjük a tükröket, egyre keres­sük a feleletet, de mindig a csalóka tükörből. Ezért becsapjuk magun­kat, de boldoggá, nyugodttá nem válunk. Elfelejtjük, hogy a szentek kö­zösségébe tartozunk. Felejtésünk nyomán egy szentség marad: saját magunk. Fékevesztett nyelv, amely mindenbe belekavar, de fe­lejti a két könyörgést: „Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a Te dicséretedet!” és „Uram, tégy zárat ajkamra, hogy ne vétkez­zem ellened!” Engesztelhetetlen bészéd, mert a gazdája felejtette, amikor irgalomért könyörgött is­ten előtt. Öntelt lamentálás a ma­gából kivetkőzött világ felett, mert a panaszkodó elfelejti, hogy Isten nem jajongott, hanem a nyomorul­tak felé fordult és megindult raj­tunk. Rogate vasárnapján imádkoz­zunk Jézus Krisztus szándéka sze­rint: hogy az igében az Ő arcát ismerjük fel, hogy az Ő arcáról magunkra ismerjünk bűnbánat­ban és bocsánata melegében, hogy zaklatot önmagunkba fordult gon­dolkodásmódunk a hozzánk ha­sonló elesettek iránti szeretetben gyógyuljon. Imádkozzunk! „Szól mihozzánk szent igédben, Ma is épp úgy, ahogy régen: Hatalom­mal, szeretettel! Bűneinket mind tö­röld el! Taníts minket szolgálatra, Szelíd­ségre, alázatra. Szemünk nyisd meg új látásra, Szí­vünk és szánk háladásra.” (Ékv 378,2-3. v.) Fehér Károly ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. május 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. ifjúsági istentisztelet: Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. szeretetvendégség: Sólyom Jenő. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóc­zi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. ul. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kas­sák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Katalin. Váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Kata­lin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Kata­lin. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Káinján. Pestimre (Reformá­tus templom, Rákóczi út 81.) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Kispest Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rá­kospalota (Nagytemplom) de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. Rákoshegy de. 9. Detre János. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákóskeresztúr de. fél 11. Detre János. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vető István, de. 10. (német), de. 11. (úrv.) konfirmáció: Sze- bik Imre, du. 6. Herzog Csaba. Torockó tér de. fél .9. Szilas Attila. Óbuda de. 10. Nagy István. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Csiz­madia Sándor. Pesthidegkút de. fél 11. Kő­szeghy Tamás. Kelenföld de. 8. Missura Ti­bor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du 6. Missu­ra Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Budafok de. 11. Berecz Péter. Törökbá­lint de. 9. Wunderlich Sándor. Csillaghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Húsvét utáni 5. vasárnap - Rogate va­sárnapján - az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16,23b-27; az igehirdetés alapigéje: Jk 1,22-27. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR RÁDIÓBAN: 1990. má­jus 20-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Bödecs Bar­nabás győr-nádorvárosi lelkész. ISTENTISZTELETI REND 1990. május 24-én, Mennybemenetel ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) 'takácsné' Kovács­házi Zelma, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Ala­dár. Karácsony Sándor u. 31-33. du. 6. Ker­tész Géza. Thaly Kálmán n. 28. du. 6. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás, du. 6. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. Szabóné Mát­rai Marianna, du. 6. Fodor Viktor, Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. Új­pest du. 6. Blázy Lajos. Pesterzsébet (Sorok­sár, Hősök tere 1., református templom) du. 6. ökumenikus istentisztelet. Pestlőrinc du. 6. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Pestújhely du. 6. Bízik László. Rákospalota (Nagytemplom) du. 6. Bolla Árpád. Rákosz- szentmihály de. 10. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) Szilas Attila, du. 6. Szilas Attila. Óbuda de. 10. Nagy Ist­ván, XII. Tartsay Vilmos u. 11. du. fél 7. Takács József. Modori u. de. fél 10. Csizma­zia Sándor. Pesthidegkút du. fél 6. Kőszeghy Tamás. Kelenföld de. 11., du. 6. Budafok de. 11. Rőzse István, du. 5. Rőzse István. Csil­laghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel du. 6. Mezősi György. Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet ol­tári igéje: Mk 16,14-20; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 1,1-11. ■■H EL Forum a Teológiai Akadémián Egyházunk országos elnöksége és a Teológiai Akadémia 1990. május 22-én, kedden délelőtt 10 órai kez­dettel az Akadémián egyházi fóru­mot rendez a lelkészképzés, a lel­késztovábbképzés és gyülekezeti munkásképzés kérdéseiről. Erre az alkalomra minden érdeklődőt sze­retettel hívunk és várunk. A fórum címe: 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Rózsavölgyi köz 3. Telefon: 16-36- 451. Május 24-én du. 6. órakor Kelenföl- dön és május 26-án, este fél 7-kor Bu­davárban, az evangélikus templomban orgonanezés áhítat lesz. Christian Barthe (Hamburg) Bach, Buxtehude, Mendelssohn és más szerzőié műveiből ad elő. Minden érdekődőt szeretettel hívunk és várunk. A pilisi evangélikus gyülekezet befejezte új gyülekezeti házának (ifjúsági termek, vendégszobák) felépítését. A gyülekezeti ház felszentelésének ünnepét 1990. május 26-án este 18 órai kezdettel tartjuk. Az istentisztelet és felszentelés szol­gálatát Dr. Harmati Béla püspök végzi. Május 27-én, vasárnap du. 3 órai kezdettel a Deák téri templomban EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETI ÉNEKKAROK KÖZÖS HANGVERSENYE Tizennégy énekkar öt évszázad kórusműveiből énekel. Orgonán közreműködnek: FINTA GERGELY és GÁLOS MIKLÓS Igét hirdet: TRAJTLER GABOR A belépés díjtalan. A volt aszódi polgári iskolások 1990. június 2-án de. 10 órakor találkozót tartanak, melyre szeretettel várunk minden volt polgári iskolást. Részvételi díj 350,- Ft. Kun Aladámé Aszód, Kossuth u. 65. Halálozás Hosszas betegség után 93. életévében május 6-án hazatért mennyei Urához a FÉBÉ diakonisszacsalád volt főnök­asszonya Dr. FARKAS MÁRIA. Te­metése május 15-én volt a Farkasréti temetőben. „Elég néked az én kegyel­mem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Özvegy Szende Miklósné, Jeszenszky Piroska, Szende Miklós volt lucfalvi evangélikus lelkész felesége 1990. már­cius 23-án 90 éves korában elhunyt. Urnájának elhelyezése Lucfalván tör­tént 1990. április 21-én. Ott voltak Sze­rettei, a Gyenesdiási Szeretetotthon ve­zetője és a lucfalvi gyülekezet tagjai. A vígasztalás igéjét Megyaszai László lelkész hirdette Zsolt 73,23-26. alapján és szolgált az énekkar is. Kozák István, a budavári gyülekezet hűséges presbitere 80 éves korában el­hunyt. Temetése május 16-án volt a Farkasréti temetőben. - „Ha elenyé­szik is testem és szívem, szívemnek kő­sziklája és örökségem te maradsz, Iste­nem, örökké!” (Zsolt 73,26). Idős özv. Weisz Gyuláné sz. Kadlics- kó Zsófia az Ev. Élet hűséges olvasója életének 88. évében meghalt. Temetése 1990. április 30. napján volt a Szöllősi temetőben, Verasztó Sándor tabi lel­kész szolgálatával. Hazavágyom. Lelkész budapesti lakásmegoldást keres. Öröklakásért kedvező életjáradék-szerződést kötne olyan személlyel, akinek ez segítséget jelent - ottlakás nélkül, jogász útján. Választ „Lelkész” jeligére a Sajtóosztályra kérünk. Megvásárolnám saját részemre az egykori Kapi-féle korálkönyvet. Jó állapotban lévő példányról kérek ajánlatot. Tóth Gyula ny. tanító Nyíregyháza IV. Árpád u. 35. III. 13. NYÁRI BIBLIAOLVASÁS, jelige: „Ógörögül” Régi tárgyak, hagyatékok vétele-eladása. VIII., Rákóczi út 75. 113-1172. 9-18 óráig. Régiségek vétele-eladása. VII., Lenin krt. 17. 141-0021. 9-18 óra között. Házassági évfordulóra vennék festményt, porcelán dísztárgyat, esetleg bronzszobrot, vagy faliórát készpénzért. 156-9924. Gyűjteményem részére Herendi figurát, vitrin szekrényt keresek. Esetleg régi kép vagy bronzszobor is érdekel készpénzért. 162-0877. ROSSZ HARMÓNIUMOT VESZEK. Jelige: „Ármegjelöléssel” HARMÓNIUM ELADÓ. Jelige: „Jutá- nyos áron” Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefón: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900043/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20019 PETÓFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dfj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza I

Next

/
Oldalképek
Tartalom