Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-05-27 / 21. szám
Amikor a keresztyén megismerte Krisztust, mint Urát és Megváltóját, aki a halálból kiszabadítva tulajdon országába és örökségébe juttatta,- szívét e megismerés úgy megtelíti, hogy készséggel igyekszik mindenkit hozzásegíteni ehhez az áldáshoz. Luther Evangélikus Elet 55. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1990. MÁJUS 27. HÚSVÉT UTÁNI 6. VASÁRNAP EXAUDI ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP MEGKÉSETT BEMUTATÓ EST A vallásosság változásai Magyarországon Jelentősebb irodalmi alkotásokat megjelenésük alkalmából szakértő hallgatóság előtt a szerző vagy más felkért személy bemutató esten i szokta ismertetni, méltatni. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület Szépfalusi István bécsi magyar lelkészt azért hívta meg a Fasori Gimnáziumba május 11-én estére, hogy Ordass Lajos: Önéletrajzi írások c. kétkötetes munkáját bemutassa. A szerző vallott arról, hogy a két „lila könyv” magyar bemutató estje mindeddig váratott magára. Német bemutató est már volt a mű elkészülte után. (Az első kötet 1986-ban, a második 1987- ben került ki a nyomdából.) Kiadója az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem volt és Máté András müncheni nyomdájában készült. A megkésett bemutató est bevezetőjében a szerző az elmúlt négy évtized történelmének és egyháztörténelmének hamisításaira mutatva idézte művének egy szakaszát. „Az emlékirat közreadásával nem a „fordulat évét” (1948) követően megkezdődött, majd később felerősödött egyháztörténelem- hamisító állításoknak akartunk ellentmondani. A valóságnak a lehető leghitelesebb dokumentálását tekintette a szöveggondozó feladatának. A két kötetben 714 számozott jegyzetben páratlan dc/kumen- tum-anyagot kap az olvasó és ez külön értéke Szépfalusi István válogató, rendező munkájának. Két történész kérdései segítették a mű alapján Ordass Lajos személyének jobb megismerését. Tőkécz- ki László és Csicskó Mária rákér- dezett Ordass Lajos életművének különleges aspektusaira, vajon az egyházpolitikus, a teológus vagy maga az ember az, aki önéletrajzi írásaiban megmutatkozik. Egyöntetű volt a vélemény: Ordass Lajos teológus volt, egyházpolitikus nem. Csupán „kényszeríttetett” a politikusi szerepre, mert ebben a korban élt. Leginkább emberi vonásai mutatkoznak meg az írásokban és ezek mutatják azt az embert, aki egyedülálló, másokhoz nem hasonlító, küzdő, viaskodó, bűnbocsánatból élő keresztyén. További kérdések során előkerült Mindszenti József és Ordass Lajos személyének, pályájának, sorsának összevetése. Ugyancsak szó volt ennek az időszaknak több vezető egyházi személyéről, a Túró- czy-Szabó egyházpolitikai vonalról, jelezve azt, hogy van még az egyháztörténészeknek feladatuk e kor megértésének segítésében, az „egy mondatos” és „két mondatos” egyházpolitika feltárásában. Ezek minden különbözősége ellenére közös tragédiája sajnos az lett, hogy mindkettőt elsöpörte az önképyuralom. A szerző két, szinte mellékesnek látszó, mondata figyelmeztető is lehet az egyháztörténészek számára. Az egyház története megértésénél jó, ha kétezer évre tekintünk vissza és ebben a folyamatban látunk. A másik pedig - semmit el nem véve abból az értékelésből, melyre a könyvek alapján az olvasó eljuthat, - a keresztyénséget nem kellene az egyházfőkön keresztül nézni, hanem a hívők seregében kellene látni. A két könyve mellett egy harmadik is megjelent a szerző válogatásában, ez Ordass Lajos válogatott írásait tartalmazza. Jó volt, nagyon időszerű volt már itthon megtartani ezt a bemutató estet. A könyvek ismertetését pedig teológiai szaklapunknak, egyháztörténelemmel és a kor általános történelmével foglalkozó folyóiratoknak ajánljuk figyelmébe. Tóth-Szöllós Mihály Nagyon nehéz lenne meghatározni, mit értünk vallásosságon, a valláshoz való kötődésen vagy a vallás iránti érdeklődésen. A vallásszociológia mégis kénytelen kutatásaihoz valamilyen megközelítő definíciót alkalmazni és ennek megfelelő mérési módszereket kidolgozni, hogy egyáltalán képet lehessen kapni a vallásosság változásáról. Magyarországon Tomka Miklós 1972 óta rendszeres adat- felvételeket végzett erről. így 18 éves adatsora van az arra a kérdésre adott válaszokból, hogy „vallásos ember-e ön?”. 1972-ben a felnőtt lakosságnak meglepően nagy rétege - 46 százaléka - válaszolt igennel. Ezután évről évre kissé csökkent a magukat vallásosnak mondók aránya, 1978- ban már csak 36 százalék volt. A következő években viszont megfordult a tendencia: egyre többen mondták magukat vallásosnak. A tendenciaváltásnál is érdekesebb talán ezeknek az adatfelvételeknek az az eredménye, hogy míg az 1970-es évek elején az idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű, falusi népességben és a nők között volt magasabb a vallásosak aránya, az 1980-as években a növekedés elsősorban a fiatal, magas iskolai végzettségű nagyvárosi népességnél következett be, éspedig férfiak és nők között egyforma mértékben. Az 1980-as években több adat- felvétel keretében ennél részletesebb kérdéseket is feltettek. Például kérdezték a misén, istentiszteleten és más vallási alkalmon való részvétel gyakoriságát. Ebből kitűnt, hogy a lakosságnak csak egy kis része, valamivel több mint 10 százaléka jár rendszeresen, többé- kevésbé minden vasárnap templomba. Mintegy 40 százalék időnként járt templomba. Érdekes, hogy a hetente templomba járók aránya nagyobb volt a katolikusok, mint a protestánsok között, de az időnként és rendszeresen templomlátogatók együttes aránya katolikusoknál, reformátusoknál és evangélikusoknál nagyjából egyforma nagy volt, tehát - ha' a vallási alkalmat egyáltalán nem látogatók arányával mérjük a szekularizációt - a vallástól való elidegenedés mindegyik egyház tagjai között nagyjából hasonló mértékű volt. Hozzá kell persze tenni, hogy a nem-templomlátogatók között is igen sokan nyilatkoztak úgy, hogy tisztelik a vallást, és csak egészen kevesen - kevesebb mint 10 százalék - mondja magát határozottan ateistának, vallásellenesnek. Az 1980-as években a rendszeres templomlátogatéfttfnaik és „az egyház tanításait minden tekintetben követők” aránya nőtt, a következetes ateistáké kissé csökkent, és a közöttük elhelyezkedő nagy többségen belül is nőtt a vallás iránt legalább érdeklődést vagy szimpátiát mutatók aránya. A fiatalok körében végzett adat- felvétel során a vallással kapcsolatos ismeretekre vonatkozó kérdéseket is feltettek. Az ismeretek hiányosságai egészen megdöbben- tőeknek bizonyultak. Bizonyos alapvető bibiliai ismeretek például az általános (tehát nemcsak a vallásos) kultúra részének tekinthetőek, mégis csupán a megkérdezettek 9 százaléka tudta helyesen megválaszolni az evangélisták, illetve evangéliumok számára vonatkozó kérdést, tehát csak eny- nyien tudták, hogy négy evangélista volt. Annál is meglepőbb ez, mert ennél sokkal többen bérmáltak (31 százalék) vagy konfirmáltak (9 százalék). Ezek a vallásszociológiai vizsgálatok tehát arra engednek következtetni, hogy a mai Magyarországon nagyon megnőttek az egyházak előtt álló lehetőségek és feladatok. Megnőtt az érdeklődés, a szimpátia a vallás iránt, ez azonban igen hiányos ismeretekre támaszkodik és nagyon valószínűnek mondható, hogy nem a hagyományos típusú, hanem valamilyen újfajta vallásosság megerősödéséhez vezethet. Andorka Rudolf Javaslat az 1991. évi Törvényalkotó Zsinat előkészítésére I. A parlamenti demokráciában, az új kormány által irányított jogállamunkban több éven át nem kormányozható egyházunk a régi egyházi törvények, törvényerejű rendeletek, szabályrendeletek és püspöki körlevelek sokban máris túlhaladott intézkedéseivel. Az 1991 őszére tervezett Zsinat végzései - a legalább 1-2 évig tartó ülésszakok megfeszített munkája ellenére - legkorábban 1993-ban léphetnek életbe. Ez a késedelem pedig felborítaná egyházi életünk amúgy- is labilis jogrendjét. A sürgősség azonban nem jelenthet kapkodást, mégcsak nem is az egyházi elnökséghez írt memorandumokat, hanem alapos, jól átgondolt és széles körű előkészítést. II. 1. A zsinat legalitását és eredményességét döntően meghatározza összetétele. A) Ennek érdekében tudatosítani kell a közvéleményben, hogy a már meghirdetett Zsinati Előkészítő Bizottság munkájába észrevételeivel és javaslataival az evangélikus egyház minden felnőtt tagja bekapcsolódhat. A széles körű konszenzus csak akkor biztosítható, ha a Lelkészi Munkaközösségek, presbiteri és közgyűlések, a Teológiai Akadémia tanári kara és hallgatói, a Mevisz, az Ordass Lajos Baráti Kör, a Testvéri Szó, a Diakonissza Egyesület, EKE, Kié, stb. képviselői is véleményüket nyilvánítják a zsinat összeülése előtt. B) Az összehívandó zsinat alkotó tagjai közül a választás útján bekerülő zsinati tagokat nem központi listán, hanem mind a négy illetékes törvényes fórumon (egyházmegye, egyházkerület, országos egyház és Teológiai Akadémia) á zsinat hivatalos meglürde- tésétől számított 1 hónapon belül titkos szavazással kell megválasztani. C) A választott lelkészi és világi zsinati tagok személyi összetételére nézve írásbeli javaslatokat nyújthatnak be a négy fenti szervhez mindazok, akik az előkészitő munkában részt vesznek. D) Az így megválasztott zsinati tagok a maguk soraiból választják meg a zsinati elnökséget. E) A zsinat lelkészi és világi elnökei csak olyan személyek lehessenek, akik sem egyház kormányzati, sem bírói feladatokat nem látnak el. Ezzel érvényre jutna a külföldi egyházakban amúgyis régóta honos rend, amely állami szinten is megfelel az országgyűlés törvényalkotó, a kormány végrehajtó és a bíróság önálló, független voltának. Ezek feladatainak világos szétválasztása amúgyis a zsinat egyik elsőrendű feladata lesz. 2. Mivel a fenti D-E. javaslatok túlmutatnak az Egyházi Törvények jelen keretein, azokat előbb illetékes törvényes fórumon jóvá kell hagyatni. A) Ennek érdekében az Alkotmány- és Jogügyi Bizottság e két változtatás javaslatát mielőbb terjessze az Országos Elnökség elé, ez pedig az Országos Presbitérium soron következő ülésén az E. T. II. V. 121. § értelmében alkosson róla törvényerejű rendeletet. II. 3. Az országos egyházi felügyelő által összehívandó zsinat I. ülésszaka vitassa, tárgyalja és alkossa meg az akkorra már széles körben előkészített 1991:1. tc.-et a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásáról és az annak megfelelő új tisztségek létesítéséről. Akár a jelenlegi főváros-központi két püspökség fennmaradásáról, akár összesen egy vagy kettőnél több püspöki tisztről döntene ugyanis a zsinat, mindenképpen tájegységi, kisebb, könnyebben kormányozható és a lelkipásztori munkát jobban lehetővé tevő területi központok hozandók létre. Ezek élére föesperesi vagy szuperintendensi tisztséget lehetne szervezni. III. 1. Az Országos Iroda felkérendő a ma érvényben lévő törvényerejű rendeletek, szabályrendeletek, szabályzatok és egyéb utasítások összegyűjtésére, sokszorosítására és a zsinati előkészítő bizottságokban résztvevőknek való mielőbb megküldésére. 2. Ezek számára beszerzendők az Egyházi Törvények (Bp. 1967); a könyvtárakban tanulmányozandók az utolsó 100 év zsinati jogalkotásai és folyóirataink idevonatkozó tanulmányai. 3. Az előkészítő munkában részt venni kívánók szándékukat vagy az illetékes Lelkészi Munkaközösségek espereseinél, vagy a Teológiai Akadémia dékánjánál mielőbb írásban jelezzék, hogy az előkészitő ülésekre meghívókat kaphassanak. 4. Különös gondot kell fordítani a világi jogászok minél nagyobb számú bekapcsolására. ■ 5. Szükséges egy Zsinati Titkárság felállítása, majd utóbb egy Zsinati Gazda megválasztása vagy kijelölése. 6. Szükséges végül biztosítani az egyházi sajtó függetlenségét, egy EPD mintájára sűrűn és gyorsan megjelenő, Offset-gépen sokszorosított Egyházi Közlöny, vagy Zsinati Hírek létesítését. 1990. május 5. Nem kértek tőlem nagyot... írásom címe utalás Reményik Sándor ismert költeményének címére: „Jaj, nagyot kértél”. Feltételezem, hogy ismeijük ezt a költeményt és ma is egyetértünk Reményik írásával, álláspontjával. Egyházkerületünk részéről az egyházmegyék és egyházközségek vezetősége több alkalommal is felkért arra, hogy a Magyar- országon megjelenő „Evangélikus Élet” szerkesztőségéhez juttassak el egy olyan írást, amelyben az utóbbi hetek, hónapok egy jelentős és áldásos szolgálatáról írjak, illetve ezekkel kapcsolatosan fejezzem ki köszö- netünket. Valóban, az 1989. év decemberében történt változások, ill. forradalom több vonatkozásban nyilvánvalóvá tették azokat a hiányosságokat, amelyekkel országunk lakossága szinte „néma” küzdelmet folytatott évtizedeken át. Egyre inkább romlott az ország gazdasági helyzete, élelmiszerek, sőt ruházati cikkek, gyógyszerek, technikai felszerelések beszerzése nagy nehézségekbe, akadályokba ütközött. A diktatúra bukása után megnyílt a szeretet útvonala Románia felé és a szeretetnek ezen a gazdag útvonalán a lakosság részére érkeztek a szállítmányok, bibliák, könyvek, írógépek, ruházati cikkek, gyógyszerek, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Nem kívánom itt az összes országokat és intézményeket felsorolni ahonnan küldemény érkezett országunkba, de külön szeretném kiemelni azt a szeretetet, szolgálatot, amit Magyarország bizonyitott és még közelebbről a Magyarországi Evangélikus Egyház külön is és az Ökumenikus Tanácsba tömörülve végzett. Legyenek tehát ezek a sorok hálánknak és köszöne- tünknek kifejezői mindazok felé, akik az adományok összegyűjtésében és a küldés munkájában részt vettek, azt szervezték és irányították. Részünkről még csak annyit, hogy egyházunk vezetősége, presbiterek, egyháztagok minden egyházközségben azon igyekeztek, hogy lehetőleg mindenki részesüljön az adományokból s ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy olyan esetekben, amikor nagyobb szállítmány érkezett, juttassunk kórházaknak, otthonoknak, ill. mindazoknak, akik a segítségre rászorultak. Még egyszer mondom tehát egyházunk, a Romániai Zsinat-Presbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház részéről: Köszönjük! S tegyük hozzá azt, ami Isten igéjéből idekívánkozik, mint Jézus Krisztus szava: „Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg!” (Máté 25,40). Kolozsvár, 1990. április D. Szedressy Pál püspök Dr. Fa bin y Tibor C~ SÍK SÁNDOR: GYEREKEK AZ UTCÁN Szennyes falak, csatakos utca, Március vége, kültelek. A járda szélén víg zsivajjal Rongyból spárgáit ökölnyi göngyöt Izzadtan rugdos egy sereg . Botlábú, vézna kisgyerek. Bádogkürtők és tűzfalak közt Átsurran egy-egy pillanatra Egy útjavesztétt napsugár, Szökdécselő aszfaltbogárkák Rajára le-lekandikál, S egy más világról muzsikál. Muzsikál szöcskés réti fűről, Szamócás erdőt emleget, Ribiszkés, almás kerteket, Csengős csikót, bocit, báránykát, És kislibák és kiskutyák közt Sok barna boldog gyermeket. V_________________________________ Ó mennyi futkos pilleűző, Métás, pilinckés víg gyerek! És birkózik és hempereg. Mezítláb járnak puha fűben, Fehér szalonnát falatoznak És kakastejes kenyeret. Zeng, zeng a jövevény sugárka, Életpirosan, melegen. De ők lihegve kiabálnak, Rongyoská lábuk rugdalózik A szennykimarta köveken: Nekik a nóta idegen. A járdán túl egy kapumélyben A Jézus Krisztus áll fehérben. Az egyik szeme mosolyog, A másik sírva nézi őket, S testén megindul mind az öt seb. S a kőre könny és vér csorog. __________________________________________)
