Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-04-29 / 17. szám

,---------NAPRÓL „Jéz us mondja: Én vagyok a jó pásztor, az én i juhaim hallgatnak az én hangomra, én ismerem őket, 1 ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” ? Jn 10,11.27-28. VASÁRNAP „A törvény Mózes által adatott, a ke- I gyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. ” I Jn 1,17 (Jn 10,11-16/27-30); lPt 2,21b-25;.Zs i 119,49-56; Zsid 13,20-21) Veszélyes utakon, szaka- I dékok szélén korlát védi az arra haladókat. A móze- 1 si törvények hasonlóan védik életünket. De a tör- I vény ugyanilyen fontos feladata, hogy benne, mint j tükörben meglássuk bűneinket. Bűnöket bocsátani I azonban csak Isten képes, aki Jézus Krisztusban I jelent meg. Ez a kegyelem lett igazságunkká, ha } befogadtuk őt. HÉTFŐ „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert I neki gondja van rátok.” lPt 5,7 (lMóz 15,1; 5Móz 1 18,15—19; ÍJn 2,18-29) Gond naponként bőségesen ( adódik életünkben és sokszor igen súlyosan nehe- j zednek ránk. Urunk azonban felvállalja minden 2 gondunkat a legkisebbtől a legnagyobbig, csak az a j kérdés, reáhagyjuk-e ezeket? a hit egyik jele: súlyos ! gondok között is felszabadultság annak tudatában, < hogy az Úr gondot visel. KEDD „Tudd meg, és lásd,meg: milyen gonosz és I keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, I és hogy nem félsz engem!” Jer 2,19 (Gál 6,9; Mt 1 26,31-35; ÍJn 3,1-10) Látszólag az istentelenség jö­2 vedelmézőbb. Aki nem szégyell lopni, csalni, hazud- 2 ni, annak jobban megy. Látszólag a szabad szere- I lem, a nyitott házasság vagy a csoportszex az élveze- f tesebb. Látszólag. De hamarosan kiderül: gonosz és 1 keserves dolog ez,,mert a bűn keserves következmé- ? nyekkel jár. Az Úr Jézusnak átadott életű ember 2 összehasonlíthatatlanul boldogabb az Istent nem I felőnél. SZERDA „József vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” lMóz 50,21 (Gál 6,1; Mt 18,10-14; Un 3,11-18) Józsefnek nagy nehézségeket kellett : átélnie testvérei gyűlölete, gonoszsága miatt. Ő en- j nek ellenére szeretni tudja őket és meg tud bocsátani / minden gaztettet. Sőt ígéri, hogy apjuk halála után Evangélikus Élet 1990. április 29. NAPRA---------v testvéreit gyermekeikkel együtt el fogja tartani. így I vigasztalja őket József. A megbocsátás és a szeretet I gyakorlása nyomán a mi vigasztaló és intő szavaink I is hitelt nyernek és célt érnek. ŐSOTŐRItík „Dicsérjétek Istenünket ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok.” Jel 19,5 (Zsolt 40,17; lPt 5,1^1; Un 3,19-24) Imád­ságainkban sokszor túlteng a kérés. Különös szolgái vagyunk mi Istennek: kapni szeretünk, adni kevés­bé. Imádságainkban is ilyenek vagyunk: kevés az Istent dicsérő szavuk kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. De tapasztaljuk meg végre az Úr szabadí- tasát bűneinktől! Attól kezdve nyílik meg igazán szívünk és szánk is az Ő dicséretére és nemcsak imádságban, hanem emberek között bizonyságtétel­ben. FÖIT0C „Vezess hűségesen, és taníts engem.” Zsolt 25,5 (Un 2,4-5; Zsid 13v12-16; ÍJn 4,1-6) A hitben élő ember jellemzője az Úr vezetése és tanítása utáni vágyódás. Enélkül zsákutcába vezetnek saját út­jaink, mert az ember saját útja a bűn útja. De aki vágyódik Isten tanítására és él vele, annak számára hamarosan utálatossá lesznek bűnei, mert az Úr először bűneink meglátáshoz vezet, hogy aztán Krisztushoz, a Szabadítóhoz vezessen. De 0 tanit és vezet a mindennapi teendőinkben, döntéseinkben, szolgálataink során is, ha szívből kérem erre és figye­lek Rá! SZOMBAT Jézus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomja­zik, mert az a víz örök életre buzgó forrássá lesz benne.” Jn 4V14 (Ézs 41,17; ApCsel 20,17-38; Un 4,7-16a) Az Úr Jézus által adott élő víz az örökké­való Ige, mely őbenne testté lett. Aki egyszer végre valóban oltja szomját a bűnbocsánat drága igéjével, az soha többé nem felejti el, hogy bűneire bocsána­tot nyert. Isten bűnbocsátó kegyelme a buzgó for­rás, amely a hívő ember életében árad és ez vezet örök életre bennünket. Ezért mondhatjuk már most Luther Mártonnal együtt: „mienk a menny örökre.” Deméné Gede Erika A feltámadás igazolása Jézus „megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak." 1Kor 15,5-6 Jézus feltámadásának bizonyítéka, hogy holttestét, porladó csontjait sehol sem ásták ki, sírját az első napoktól kezdve üresen találták, s temetése helyére két évezred óta az üres sírként emlékeznek. Holtan csak a keresztről váló levéléikor és a sírba tételkor látták. Ezután már feltámadottan, élőként találkoztak vele. Hírvivői nem hallomásból tudtak róla, hanem találkoztak ve­le (Lk 24,34-35). Ezért lett a vilá­got megrengető örömhír közép­pontja: a megfeszített Názáreti Jé­zus feltámadt és megjelent. Bár maga előre megjelentette, hogy ellenségei megölik, de har­madnapon feltámad; ezt a bejelen­tést tanítványai se tudták felfogni. „Ok semmit sem tudtak felfogni ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem értették a mondot­takat.” Lk l8, 34. Inkább ellensé­gei emlékeztek erre, azért állítottak őröket sírjához. (Mt 27,62-66). Ezért volt hihetetlen Jézus feltá­madása még a tanítványok és leg­hűségesebb női követői számára is. A nekik feltámadottan megjelenő Jézusnak is valósággal unszolni kellett őket eleven testi mivolta el­fogadására (Lk 24,36-43; Jn 20,24-29). Pál apostol a tanítványoknak történt megjelenések mellett még egy népes gyülekezeti alkalmat is megörökít, amikor „megjelent több mint ötszáz testvérnek egy­szerre, akik közül legtöbben még mindig élnek.” Ha valakinek két­sége támadhatott az apostoli bi­zonyságtétel szavahihetősége felől, akkor tanút is kereshetett, s már a legelső időben százak is igazolhat­ták, hogy ő él, látták sebhelyes ke­zét, hallották hangját és vették ál­dását. Az evengéliumokban Jézus halála és feltámadása utáni megje­lenései Isten megváltó szeretetének legdöntőbb bizonyítékai. Szüksé­günk is van ezekre, mivel a bűne­ink s azok nyilvánvaló következ­ményei is az élet kemény tényei, örülhetünk annak, hogy a hit ér­telmünket is foglalkoztató elemei sem épülnek homokra, hanem a történések sziklaszilárd alapjaira. Minden hívő elmondhatja Pál­lal : „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve arról, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bí­zott drága kincset megőrizze arra a napra.” (2Tim 1,12). Imatárgyak: Könyörögjünk a magunk, s általá­ban az igehirdetők hitbizonyossá­gáért, hogy meggyőzően hirdettes- sék az élő Jézus Krisztus evangéli­uma minden hallgató áldására. Könyörögjünk a hitoktatásért, gyermek- és ifjúsági munkáért, lel- készi pályára készülőkért, a gyüle­kezetek jövendő nemzedékéért. Csepregi Béla Szederfák az udvaron Felhasználva az öregeknek nyújtott ingyenes utazás kedvez­ményét, meglátogattam egyik, Bu­dapesten élő nővéremet. Beszélget­tünk, először a közelgő választá­sokról, majd a jelen lármájából visszamenekültünk közös lébényi gyermekkorunk csendjébe. Lébény volt a szülőfalunk, szülőházunk a kántortanítói lakás, ahonnan édesapánk már negyvenkét éves korában kiköltözött a lébényi te­metőbe, mi, a családja pedig édes­anyánk falujába, Beledbe. Lébényi emlékeim szerfölött fo­gyatékosak voltak, aminek ma­gyarázata ottani életéveim csekély száma: hét-nyolc éves lehettem mindössze, amikor búcsút kellett vennünk szülőfalunktól. így tehát beszélgetésünk meglehetősen egy­oldalúan alakult. Nővérem be­szélt, kérdezősködésemre válaszol­va, alaposan és kimerítően. Szóba került a lakóházunk, a kisiskola, nagyiskola, templomkert, temp­lom, papiak... Igen jól emlékeztem az udvarunkra - főleg egy kará­csonyesti élményem kapcsán. Szü­léink - míg a karácsonyfát díszítet­ték s alatta a gyerekhadnak szánt ajándékokat elhelyezték - kiküld­tek bennünket az udvarra játszani. Lelkesen tettünk eleget a felszólí­tásnak. összekapaszkodva „os­tort” csináltunk, melynek sudara, mi«t a gyerekek között a legki­sebb, én voltam. Száguldoztunk fel és alá. Az ostor eleje egyszercsak a kacsaúsztatót vette célba. Három nővérkém - egyik a másik után - szépen átlendült fölötte, én pedig belepottyantam a kellős közepébe. Kicsinyített Hány Istók módjára másztam ki a gödörből. Anyám a konyhában stokedlira állított, és tépelődve (sírjon, vagy nevessen) hántotta le rólam iszapos víztől csepegő ruházatomat... Homályosan másik udvar képe ködlött fel előttem. Szóvá is tet­tem.- Emlékszem egy tágas udvarra, hatalmas szederfákra... fekete sze­der, fehér szeder... Mi, gyerekek nyaranta gyakran elmentünk oda szedrezni. Hej, de jókat lakmároz- tunk ottan...- Szederfás udvar? Igen. Tu­dom már. A papiak közelében volt egy szép, nagy ház, mögötte tere­bélyes szederfák.- Nem Unger Lőrincék lakták a házat?- Nem bizony; Szebik György lakott ott, családostul. Hat gyer­meke volt néki, három fia és há­rom leánya; a nevük... - és sorolta nővérem nevüket s egyéb adatai­kat, meghökkentő precizitással.- Állj! Megválasztott, de még be nem iktatott új püspökünk: Szebik Imre. Netán az ő családjáról be­szélsz?- Hát persze. Szebik György a püspök nagyapja. Ő egyébként édesapánk házassági tanúja volt, annak nősülésekor... - S vég nél­kül további részleteket mesélt nő­vérem az új püspök felmenőiről, valamint apánknak, családunknak velük való kapcsolatairól. ♦ Az északi evangélikus egyházkerü­let megválasztott új püspökének a tisztébe való ünnepélyes beiktatása március 17-én, budavári templo­munkban megtörtént. Szimbolikus jelentőségűnek vélem az időpon­tot: márciusi szabadságünnepünk után két nappal. Az időpont sza­bad választásra utal. Valóban. Szebik Imrét nem a pártállam je­lölte ki „megválasztásra”. Szabad­dá lett egyház szabad gyülekezetei választották - szabadon - püspö­künkké. A lébényi Szebik-udvar jóízű gyümölcsöt termő szederfái­ra gondolva, úgy látóig, Szebik Imre püspökké választása is gyü­mölcs, - amit már a szabadság fája termett. Távolból - egy teljes emberöltő távolságából - a felszabadító Isten cselekvésének jóhírét susogták hal­kan fülembe a lébényi szederfák:- Szabad egyház szabad állam­ban. Sághy Jenő A VASÁRNAP IGÉJE A JÓ PÁSZTOR NYÁJA lPt 2,21-25 „Én vagyok a jó pásztor” - mondotta magáról Urunk. Ez a kijelentés számtalan festőt ihletett meg. Képek sora született Jézusról és nyájáról. A képeken az ég alatt gazdag legelőkön békésen legelnek a fehér bárányok, a pásztor derű­sen mosolyog, ruhája patyolattisz­ta, az égen is bárányfelhők... A valóság - sajnos - sokkal ösz- szetettebb, olykor riasztó. Az égen viharfelhők gyülekeznek, a legelő mostoha, mindenfelé tövisbok­rok... A pásztor ruhája tépett, piszkos, az imént érkezhetett meg a századik juhval, az eltévedttel. S talán még az öröme is korai volt, hiszen ismét hiányzik a nyájból egy bárány! A tévelygő juh fokozottan ki van téve a veszedelmeknek. Szaka­dékba zuhan, cél nélküli ide-oda bolyongásában eltéved, végzetesen elfárad. Utoléri őt a vihar, a zápor, elpusztítja a vadállat, fenyegeti a szomjhalál. Az Isten népe - Jézus nyája. Aki kiszakítja magát a nyáj közösségé­ből, nem tudja, mit cselekszik. El­lensége lesz saját magának. Erköl­csi normát készít, de maga sem tartja be. Imádsága egyre keve­sebb, az írást alig nyitja ki, s akkor is önkényesen magyarázza. Nem ismeri a kísértés erejét, s nincs kibe kapaszkodnia. Nem hajlandó el­tűrni a szenvedést, lázong és fenye­getőzik. Szembekerül Terem tőjé­vel, hivatásával. Elfelejti a nyájhoz tartozás örömét, s a visszavezető ösvényt már nem is találja. A leg­ritkább esetben marad meg bárki is az Isten számára gyülekezet nél­kül, egyedül. Megmaradni csak a nyájban le­het, a gyülekezet, az egyház közös­ségében. A nyáj - már a pásztor nélkül is - megtartó erő. Rábízha­tom magam az idősebbekre, a hit­ben tapasztaltakra. Az igazi nyáj­ban egymásra figyelnek, vigyáz­nak, egymáshoz igazodnak a ta­gok. De Jézus nyájában mindig ott van a pásztor, lelkünk pásztora és gondviselője, Jézus. Igazi pásztor ő. A juhok az övéi mind. Nemcsak azért, mert az Isten rábízott ben­nünket, de azért is, mert 0 árat fizetett értünk. Nem is akármilyen árat: „bűneinket vitte fel testében a fára” (24. v.) Szenvedett értünk tehát. Ezt tudva, bárcsak elmenne a kedvünk mindenféle céltalan bo­lyongástól ! Jézus nyája! Tanulj pásztorod­tól! Hiszen példát is adott, hogy nyomdokait kövessed (21. v.). Bűnt nem tett, álnokság sem hagy­ta el száját. Próbálj meg uralkodni nyelveden, s elkerülni a beszéd buktatóit, mély szakadékait. ő nem szidalmazta gyalázóit, sőt imádkozott értük, pedig szenve­dett. Keze-lába a kereszthez szö­gezve, csak a szavak nyilát hasz­nálhatta volna ellenségeivel szem­ben, de ezt sem tette. Jézus nyája! Pásztorunk nem ígérte, hogy az ég mindig kék lesz, a legelő kövér, s a forrásvíz üdítő és tiszta. De ígérte, hogy asztalt terít ellenségeink szeme láttára; ígérte, hogy igaz ösvényen vezet s lelkünket felüdíti (Zsolt. 23). S mindannyian tapasztalhattuk már védő karja erejét, s örömmel énekeltük - talán utoljára gyer­mekkorunkban : „...a halál völgyében szívünk nem remeg, tudjuk a halált is Jézus győzte meg!” (Halleluja 171, 4). Jézus nyája! A szenvedés felhői alatt is, mostoha legelőn is tanulj meg jót tenni! Csak ezzel bizonyít­hatod, hogy pásztorolt gyülekezet vagy. A Jó Pásztor rimája! Amen. Zászkaliczky Pál Imádkozzunk! Jó Pásztorunk! Jé­zusunk! Szeretnénk kitartóan cselekedni a jót. Szeretnénk eltűrni az igazság­talan szenvedést is. Szeretnénk, ha mindehhez erőt adnál nekünk! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. április 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) konfirmáció: Szirmai Zoltán, Muntág Andorne, du. 5. ifjúsá­gi szeretetvendégség, du. 6. Gáncs Ala­dár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Ke­repesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Ma­rianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Sza­bóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. Váci út 129. de. negyed 10. ifj. Kendeh György. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Ha­vasi Kálmán. Pestimre (Református templom, Rákóczi út 83.) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Kispest Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota (Nagytemplom) de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Rá­koshegy de. 9. Detre János. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Detre János. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szilas Atti­la, de. fél 11. (német), de. 11. Madocsai Miklós, du. 6. egyházzenei áhítat: Ma­docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Nagy István. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Koren Emil, de. 11. Koren Emil, du. fél 7. Benkő Ferenc. Modori u. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút de. fél 11. Csizmazia Sándor. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Buda­fok de. 11. konfirmáció: Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Húsvét utáni 2. vasárnap - Misericor- dia Domini vasárnapján - az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Jn 10,11-16; az igehirdetés alapigéje: lPt 2,21-25. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTLET A MAGYAR RÁDIÓBAN: 1990. má­jus 20-án, vasárnap reggel 7.05 órakor a Petőfi Rádió az evangélikus^ egyház félóráját közvetíti. Igét hirdet BÖDECS BARNABÁS győr-nádorvárosi lelkész. HAZAI ESEMENYEK A MEVISZ Könnyűzenei Szakcso­port szervezésében gitáros tábor lesz Tápiószelén július 20-29-ig. Gitár és furulyatanítás mellett gazdag lelki programmal várjuk a jelentkezőket május 31-ig. Cím: Baranyay Csaba 1133 Budapest, Kárpát u. 7/a. Közös európai magyar ifjúsági konfe­rencia lesz augusztus 13-19-ig Sopron­ban. Együtt töltünk egy hetet Nyugat- Európában és az utódállamokban élő magyar evangélikus fiatalokkal. A hét témája: Mit mond Jézus? önmagáról, a másik emberhez való kapcsolatomról, az imádságról, az utolsó időkről, az egy­házról. Jelentkezéseket (16 év fölött) az alábbi címen várjuk: Zászkaliczky Pál 1114 Budapest, Bartók Béla út 23. Az Evangélikus Lelki Segély Szolgálat szeretettel hívja mindazokat az alkoho­lizmusból és különböző megkötözött- ségekből szabadulni vágyó testvérein­ket, akik szabadulásukhoz segítséget szeretnének kapni. Készséggel igyek­szünk segíteni a megtérés és új élet útjá­nak megtalálásában. Csendeshetet tar­tunk május 7-12-ig Tápiószelén az evangélikus parókián (Rákóczi út 7.) Az együttlét hétfőn délután kezdődik és a zárónap délelőttjén fejeződik be. Most is azt kérjük a gyülekezettől, hogy a részvételi díj vállalásával legye­nek a résztvevők segítségére, ez alka­lommal 700 Ft hozzájárulást kérünk. A költségek egy részét a beérkező ado­mányokból kívánjuk fedezni. Kérjük a lelkészeket, hogy segítsék a résztvevő­ket a csendeshétre, valamint a vissza­utazásnál kísérettel is. Ágyhuzatot le­hetőleg mindenki hozzon magával. Ezúton is köszönjük a szolgálat céljára küldött eddigi adományokat, s kérjük továbbra is testvéreink áldozatkészsé­gét. Az érkezett adományokat időről időre lapunkban nyugtázzuk. Ezekből van lehetőségünk segítséget adni azok­nak, akik más forrásból nem tudják fedezni az ellátási díjat. Adományokat az Evangélikus Országos Egyház csekk­számlájára vagy címére (1085 Buda­pest, Üllői út 24.) postautalványon a „Lelki Segély Szogálat céljára" megje­löléssel lehet küldeni. A minden kegye­lem Ura áldásának reményében kérjük testvéreink áldozatkészségét és imádsá­gait. Április 4-én Debrecenben az evangé­likus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten Dr. Frenkl Róbert or­szágos felügyelő végezte az igehirdetés szolgálatát. A budai Korányi TBC kórházban protestáns áhítatot szerdánként négy órától tartunk a betegek ebédlőjében. Győri János Sámuel: Föltámadási Oratóriumának az előadására kerül sor a kispesti evangélikus templomban május 6-án, vasárnap du. 6 órakor. A szerző igehirdetéssel is szolgál. Min- dekit szeretettel várunk. A BUDAVÁRI SCHÜTZ KÓRUS ÉS ZENEKAR 1990. április 29-én, vasárnap du. 6 órakor EGYHÁZZENEI HANGVERSENYT rendez a budavári evangélikus templomban (Bécsikapu tér) Közreműködik: Máthé Éva és Basky István (ének) Szebik Ildikó (orgona) Vezényel: Csorba István karnagy Igét hirdet: Madocsai Miklós lelkész Győr A Győr-Sopron, Vas és Veszprémi Egyházmegye lelkészfeleségei részére papné-találkozót tartottak a gyüleke­zetben március 31-én. A találkozó úr­vacsorái istentisztelettel kezdődött, amelynek szolgálatát Tekusné Szabó Izabella győri másodlelkész végezte. „Változó vüág - megújuló gyülekezet” címmel előadást tartott Szabóné Mát­rai Marianna, a Teológus Otthon igaz­gatóhelyettese. A délutáni beszélgetést Ittzés Gábomé vezette. A találkozó há­ziasszonya Bárány Gyuláné volt. A Magyar Nemzet közlése nyomán • elterjedt a városban a hír, miszerint a Farkasréti temetőben ismeretlen tette­sek rombolást vittek végbe Sztehlo Gá­bor, illetve a Sztehlo család sírboltján. Április 13-án történt látogatásunkkor a Sztehlo család sírboltja sértetlennek látszott, csupán a kőlap alsó lépcsőjén volt törésnyom és új vakolás. Á teme­tőgondnokság szerint sírgyalázás nem történt, egy teherautó ütközött neki az alsó lépcsőnek, az okozott kárt rögtön helyrehozták. (B. É.) Halálozás Csonka Károlyné 60 éves korában hosszú betegség után elpihent. Az Irsai Evangélikus Gyülekezet április 5-én a feltámadás reménységében vett búcsút sok éven át hűséges harangozójától, akiben ifj. Magassy Sándomé lelkész édesanyját gyászolja. „Tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és kegyelmet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Iga­zat,... Ő az örök élet.” ÍJn 5,20. Jáni János a szepetneki gyülekezet volt presbitere, a nagykanizsai gyüleke­zet tagja életének 79. évében családja körében csendesen elhunyt. Nagykani­zsán, április 2-án helyeztük örök nyu­galomra Fónyad Pál lelkész szolgálatá­val. „Csak Istenben nyugszik meg lel­kem; tőle van az én szabadulásom”. Zsoltárok Könyve 62,2. F ... T . L ..I' Apróhirdetés A balatonszárszói evangélikus üdülő jú­nius 15-augusztus 31-ig tartó időre szakács­nőt keres. Lehet nyugdíjas is. Jelentkezni lehet: Dr. Rédey Pálné, 1088 Budapest, Pus­kin u. 12. Tel.: 1-381-372. Lelkész budapesti lakásmegoldást keres. Öröklakásért kedvező életjáradék-szerződést kötne olyan személlyel, akinek ez segítséget jelent - ottlakás nélkül, jogász útján. Választ „Lelkész” jeligére a Sajtóosztályra kérünk. Ógörög nyelvtanítás! Jelige: „Magánóra” Régi tárgyak, hagyatékok vétele-eladása. VIII., Rákóczi út 75. 1131-172. 9-18 óráig. Régiségek vétele-eladása. VII. Lenin krt. 17. 1410-021. 9-18 óra között. Házassági évfordulóra vennék festményt, porcelán dísztárgyat esetleg bronzszobrot, vagy faliórát készpénzért. 1569-924. Gyűjteményem részére Herendi figurát, vitrin szekrényt keresek. Esetleg régi kép vagy bronzszobor is érdekel készpénzért. 1620-877. ROSSZ HARMÓNIUMOT VESZEK. Jel­ige: „Ármegjelöléssel” HARMÓNIUM ELADÓ. Jelige: Jutányos áron”. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÖTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1086 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900040/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20016 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom