Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-04-22 / 16. szám
r Evangélikus Élet 1990. április 22. 03 jfls Gyermekeknek Jí á I 0 K N K ÁGI HITVALLÁSA Elmondok egy esetet arról, hogy a hitet megvallani néha egyszerű, néha viszont nehéz. Amikor ez történt, Ági 10 éves volt, negyedik osztályba járt. Szülei vallásosan nevelték, szeretett hittanra is járni. Jézus és az Ö tanítása egészen beleépült Ági gondolataiba, életébe. Tudjátok olyan ez, mint amikor a ház építésénél, a malterba egy kis cementet is tesznek, hogy erősebb legyen a fal. Az ő hite is így növekedett, erősödött. Ám egy napon a matematikatanár szokatlan kérdést tett föl: Álljon fel aki hisz Istenben!” Ági rögtön felállt, mert eszébe jutott az az ige, amit éppen a múlt vasárnapi gyer- mek-bibliaórán tanult. Jézus ezt mondta: „Aki vallást tesz rólam az ■ emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt én is meg fogom tagadni azt az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Itt álljunk meg csak egyetlenegy kédésre: Te fölálltál volna? Válaszolj rá őszintén! Tehát ott tartottunk, hogy Ági fölállt. A tanár ekkor azt mondta: „Nem hittem volna, hogy még vannak ilyen elmaradott gyerekek. Neked nem most kellett volna születned, hanem mondjuk az őskorban.” Ezen többen nevettek. Karcsi, aki mindenre tudott valami vicceset mondani, rögtön beleszólt: „Ha megnő az Ági, akkor ősásszony lesz." Ezen aztán mindenki nevetett, még á tanár is, csak Ági nem nevetett, elvörösödött, elfutotta a könny a szemét és leült. Csak egyetlen gondolata volt: „Miért is álltam föl? Miért is álltam föl?” Következő vasárnap arról volt szó a gyermek-bibliaórán, hogy az első keresztyéneket olyan keményen üldözték, hogy.aki megvallotta a hitét, azt oroszlánokkal tépet- ték szét. Rögtön eszébe jutott az eset az iskolában. Nem bírta magában tartani, amikor vége lett a bibíiaórának, odament a tisztelendő bácsihoz és'elmondta neki, úgy ahogy történt. A tisztelendő bácsi arca elkomorult és hosszasan gondolkodott. Aztán így szólt:-Jó volna valamit csinálni, hogy ez az áldatlan állapot valahogy megszűnjék. Van egy tervem, ha te is benne vagy ebben a játékban lehet, hogy sikerülni fog. Ezután még sokáig beszélgettek, Ági egyetértett a tervvel. Másnap odament az osztályfőnökéhez és megkérdezte tőle a matematikatanár születésnapját és pontos címét. Az osztályfőnök egy kicsit csodálkozott ezen, de kikereste egy füzetből és odaadta. Mikor közeledett a tanár születésnapja, Ági elment a postára, vett egy szép virágos képeslapot és a következőt írta rá: „Isten adjon a tanár úrnak boldog születésnapot és hosszú, boldog életet. Ezt kívánja szeretettel tanítványa: Ági.” Itt megint álljunk meg egy kérdésre. Te írnál egy ilyen lapot annak, akit nem szeretsz? Vajon Ági miért csinálta? • Néhány nap múlva matematikaóra elején, mikor bejött a tanár, rögtön ezt mondta:-Talán emlékeztek rá, nemrégen az Ágit megbántottam azért, mert vállalta azt, hogy hisz Istenben. Belátom, hogy nagy hibát követtem el. Kérlek Ági, bocsáss meg. Ági bólintott, a terve sikerült. A többi gyerek persze nem értette, hogy hogyan változott meg ennyire a tanár. Igaz, ők nem ismerték Jézusnak azt a mondását, ami csak két szó: Szeresd ellenségedet! A többi gyerek nem értette, hogy Ági mitől lett olyan erős, hogy egy tanárt sikerült legyőznie. Nem tudhatták, hogy ez nem Ági ereje volt, hanem Jézus ereje. Ezzel vége is a történetnek, de te még gondolkodjál azon, hogy melyik hitvallás volt hatásosabb. Az amikor Ági fölállt, vagy az, amikor bedobta a képeslapot? Próbáld ki te is, hogy milyen erős leszel, ha hitedet megvallod szóval is és cselekedettel is, és ha megpróbálod szeretni barátaidat és ellenségeidet is. Mekis Ádám L e s g ó I Búcsú egy fáradhatatlan küzdőtől J Kedves Olvasók! A gyermekrovat terjedelmének változásával változtatni szeretnénk tartalmát is. Természetesen meghagynánk az eddig megszokott, gyerekeknek szóló írásokat. Ugyanakkor szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a gyülekezeti munkásoknak, gyerekbibliakör vezetőknek, lelkészeknek, akik kisebb-nagyobb gyerekcsoportokat vezetnek. Hétről hétre e§y-*e|y'játé^’l?ír3sat,köz5íjül<.*T^ték> szünk arra, hogy egyaránt legyenek ebben a sorozatunkban szabadtéri és szobai, kis és nagy csoportok által élvezhető játékok. K Szeretnénk ötleteket nyújtani apró kézműves törekvésekhez is. Folytatni szeretnénk a bibliai rejtvények sorát. Ugyanakkor helyet teremtünk mindazoknak, akik játékötletüket, kézmúvességi útmutatójukat vagy más gyerekmunkát segítő anyagukat közzé szeretnék tenni. Bízunk a MEVISZ munkájának itteni megjelenésében is. ‘ '*H92fcc!&ólásokat és ^éMftéftyékéí Ti ^zfeíetettel fogadunk. Koczor Tamás rovatvezető PAPÍR - KO - OLLO Szabadtéri játék Béndek Katalin és Sólyom Anikó gyűjtéséből ESZKÖZ: területjelölés HELY: nagy sík rét, megjelölt játéktérrel: a középvonal két oldalán van a játéktér, mögötte szabad zóna. JÁTÉKOSOK: 10 fő felett CSAPATOK: 2 csoport, kezdetben egyforma erős IDŐ: tetszőleges, kb. 15 perc felett SZABÁLYOK: alapszabály: A papír elfedi a követ, a kő eltöri az ollót, az olló elvágja a papírt. Kő = zárt ököl Papír = nyitott kéz Olló = terpesztett mutató és középső ujj Mindkét csapat csendben megegyezik egy szimbólumban a három közül (esetleg pótszimblumok). Azután mindkét csapat a középvonalhoz áll, kb. egy méterre egymástól, és kiáltanak: „papír-kó-olló", negyedikként pedig mutatják az ó szimbólumukat. Az a csapat amelyik nyer (I. alapszabály), azonnal elkezdi üldözni a másik csapatot és igyekszik minél töbet megfogni közülük, mielőtt elérnék a szabad zónát. Ha mindkét csapat ugyanazt a szimbólumot mutatja, újra próbálkoznak. Akiket sikerült megfogni, az a következő menetben az előbb győzött csapathoz tartozik. így a csapatok állandóan változnak. PONTOZÁS: nem szükséges ÉRTÉKELÉS: + mindenki részt vesz + koncentrálás és akció kombinációja + a győztes-vesztes csapat határa elmosódik Tavaly tavasszal történt, egy ökumenikus ifjúsági találkozón, Nóg- rádban. A sok fiatal között mindenkinek feltűnt egy idősebb ember, aki hol a színpadról, mikrofonba énekelve tanította a „Fel, barátim, drága Jézus...” kezdetű keresztyén ifjúsági indulót, hol embergyűrű közepén beszélt átszelle- mülten a KIE-ről, hol itt, hol ott bukkant föl, miközben mindenkihez volt egy jó szava, egy érdeklődő kérdése. A záró úrvacsorát a sportpályán osztottuk, az ő szolgálatával is. Utána könnyes szemmel odajött hozzánk, szokása szerint két oldalról megcsókolt, s így szólt: „Látod, Tomikám, mekkora gólt rúgtunk az ördögnek!” Amikor halálhírét meghallottam, ennek az esetnek kapcsán az jutott eszembe, hogy most mi kaptunk egy gólt, ráadásul lesről! Hogy ez nem igazság! Ez így szabálytalan! De aztán szinte hallottam nyugtató hangját: „Hagyjad csak Tomikám, ezt a meccsét mégiscsak mi nyerjük meg, mert Krisztusunk a mi csapatunkban játszik!” Egy fáradhatatlan küzdő kiesett a csapatból. Aki az evangelizációs lelkületet minden korban, a legzordabb időkben is őrizte, ahogy lehet. Aki a zűrzavar, a hamis hangok világában is vigyázta a dallamot, s hazugságáradat közepette is őrizte a szöveget, hogy a Mevisz fiataljainak is megtanítsa: „Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt...” A Mérkőzés folytatódik, most már nélküle. Az Edző lehívta a pályáról, mondván, hogy eleget küzdött már, derekasan harcolt. Jöjjenek a fiatalok. De nekünk remeg a lábunk, nyomaszt bennünket a tét. Dúdolják ezért, hogy megbátorodjunk: „Fel, barátim, drága Jézus...” Az élet-halál mérkőzés végén, a kupa átadásakor bizonnyal találkozunk. Az eredményhirdetéskor a győztes csapat összeállításában egészen biztos szerepel majd Kiss János neve. Fabiny Tamás KEMENESMIHALYFA 1990 Engedjék meg, hogy bemutassuk a MEVISZ „Bárka” szakcsoportját. Tevékenységünk a szociális támogatás terén zajlik. Erőnkhöz mérten próbálunk segíteni a társadalom perifériájára szorult embereken, beilleszkedésükben. Ennek a folyamatnak egyik fontos állomása az, amikor egészséges társakkal találkozhatnak, együtt élhetnek egy darabig. Nagy jelentőségű ez, mert az intézetben, vagy környezetükben inkább csak betegekkel érintkeznek, akik nem mindig tudnak segíteni a beilleszkedésben. Csoportunk e cél megvalósítása érdekében nyári táborokat szervez idén is, a tavalyi nagysikerű borgátai tábor folytatásaképpen. Két olyan tábort, ahol mozgássérült fiatalokkal, és egy olyat, ahol vak és gyengénlátó gyerekekkel táboroztunk együtt. A táborokat Kemenesmihályfán rendezzük, gyönyörű környezetben. Sajnos anyagilag csak a gyülekezetekre támaszkodhatunk, ezért kérjük, támogassák célunkat, hogy színvonalasan tudjuk megrendezni táborainkat és törekvéseink ne haljanak el, sőt tradícióvá váljanak. A segítséget a következő csekkszámlaszámra várjuk, „Bárka” tábor jelzéssel: MEVISZ OTP Bp. V. kerületi fiókja Deák F. u. 5-7. 40959-1. Köszönjük: MEVISZ „Bárka” I ........ I 1 'TRbilósa ,záíi ME VISZ ..BARKA" PROGRAMOK H „ r' . Mozgássérült táborok: június 24-július 4. július 22-augusztus 1. Vak és gyengénlátók tábora: augusztus 12-22. Jelentkezés: Johann Gyula 1147 Budapest XIV., Lőcsei út 32. Állami gondozottak táboroztatása: július 16—22-ig. Tábort megelőző csendesnap a balatonalmádi nevelő otthonban: május 12. Jelentkezés: Kertész Lea, 1085 Budapest VIII. Üllői út 24. Egész nyáron várja a segítőket a Hűvösvölgyi Szeretetotthon! Jelentkezés: Királyhidi Dorka, 1118 Budapest Villányi u. 55-65. Karácsony S. utcai szeretetotthonban födém takarítás: április 30-május 1. Minden segítséget köszönettel fogadunk! Mint tíz éve minden nyáron, idén is a GYENES- DIÁSI KAPERNAUM várja a fiatalokat a következő időpontokban, országos ifjúsági konferenciákra: 1. június 17-23. (1200,- Ft) 2. július 2-7. (1000,- Ft) 3. augusztus 5-11. (1200,- Ft) 4. augusztus 12-18. (1200,- Ft) 5. augusztus 19-25. (1200,- Ft) A jelentkezéseket - lehetőleg lelkészi hivatalok útján - május 10-ig kérjük a következő címre: Szabó Lajos, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Fiatalok jelentkezését várjuk IFJÚSÁGI MUNKATÁRS- ÉS VEZETŐKÉPZŐ TÁBOROK A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ), a Reformátusok Fiatalok Szövetsége (REFISZ) és az osztrák CVJM közös munkatársképző és vezetőképző táborokat szervez. 1/a „Segítő-képző tábor” A tábor célja, hogy ötleteket, segítséget adjon azoknak a 13-17 éves fiataloknak, akik egy idősebb kiscsoportvezető irányításával dolgoznak, önállóan oldanak meg egyes részfeladatokat. Cél, hogy megismerjék a KIE-típusú ifjúsági munkát. Jelentkezhetnek azok a 13. életévüket betöltött, Krisztusban hívő fiatalok, akik hajlandóak a munkába bekapcsolódni, vagy később szívesen szerveznének ifjúsági csoportot. 1/b Csoportvezető-előkészítő tábor A tábor célja, hogy összefoglalja, rendszerezze, elméletileg elemezze azon fiatalok tapasztalatait, akik már bekapcsolódtak az ifjúsági munkába, akik több éve részt vesznek ebben, vagy egy már működő (vagy egy most szerveződő) csoportban vezetői feladatokat látnak el. Munkájukat eszköztári és módszertani ötle- té&k^K$ánjuk segíteni. Jelentkezhetnek a keresztyén ifjúsági munkában hosszabb ideje résztvevő, legalább 18 éves fiatalok, akik vállalják, hogy már működő vagy szerveződő csoportokban vezetőként szolgálnak. Ä két tanfolyam egyszerre, párhuzamosan kerül megrendezésre. Ä tábor helye: Neufeld (Ausztria). Időpontja: 1990. augusztus 11-19. költsége: kb. 1000,- Ft/fő (útiköltséggel együtt). 2. Csoportvezető-képző („B”) tábor A tábor célja, hogy a korábban valamilyen szervezeti vezetőképzésben már résztvettek továbbképzéséről, tapasztalatcseréjéről, megújulásáról gondoskodjék. Jelentkezhetnek 18 éves kortól elsősorban azok, akik 1989. nyarán részt vettek a CVJM-REFISZ- MEVISZ neufeldi, vagy „utazó” vezetőképző táborában. A tábor helye: Neufeld (Ausztria). Időpontja: 1990. július 21-29. Költsége: kb. 1000- Ft/fő. Az útiköltséget minden esetben visszatérítjük. Általános tudnivalók: A táborokra jelentkezők írják le eddigi munkájukat, további terveiket. Túljelentkezés esetén (turnusonként 40 főnél több) a szervező bizottság ennek alapján mérlegel, ügyelve a területi arányokra. Jelentkezési határidő: 1990. május 15. > Jelentkezés és további részletes tájékoztatás: Béndek Katalin, 1138 Budapest Népfürdő u. 19jD. II. 6. Rónay György: Napló I—II Kíváncsian vesszük kézbe a naplókat, hiszen egészen más azokból megtudni bizonyos eseményeket, mint az objektív tudósításokból. Mert a naplók mindig szubjektivek. Nem a publikáció kedvéért íródnak, hanem azért, mert úgy érzi az ember, hogy vannak események, melyeket meg kell örökítenie. A naplók elmondják azt, hogy abban az időpontban, azon a napon mi is volt a szerző véleménye emberekről, helyzetekről, eseményekről. A napló kicsit romantikus is. Nem véletlen, hogy a romantika korától kezdve van egyfajta kultusza ennek a műfajnak. Amikor azonban Rónay György naplóját kezünkbe vesz- szük, nem szubjektív szenzációgyűjteményt kapunk. A romantikus érzelmesség sem jellemző ezekre az írásokra! Pontos kor- és helyzetrajzok. Könyvekről, pályatársakról, történelmi eseményekről szólnak. Egyszóval mindarról, ami itt, Magyarországon egy európai ■h indnft nrlású- műveltségű írót Divatja van, mindig is divatja volt a naplókiadásoknak. Mégsem mindegy, hogy kinek a napi feljegyzésein keresztül nézzük az eseményeket, személyeket. „Nem az ’irodalmi’ élettel van kapcsolatom, hanem az emberekkel. S ez ezerszeresen kárpótol minden úgynevezett irodalmi életért” - írja 1955. február 14-i feljegyzésében a szerző. Ez az emberekkel való személyes kapcsolat, bármiről is írjon Rónay György, a hitelét adja meg írásainak. Ugyanakkor a naplóban újra és újra érződik az emberekbe vetett bizalma. „Hiszek az emberi jóságban, és rendíthetetlenül hiszek a gondviselésben. Lehet, az emberek rosszak, komiszak, önzők, brutálisak, de minden salak mélyén lehet találni legalább egy szemernyi aranyat. És érdemes keresni...” Elgondolkodtató az, amit második gyermekük halva születésekor, állás nélkül, nehéz anyagi helyzetben, betegen, műtét előtt állva ír 1946. július 23-án naplóiába: ..Anyagi számításaim hogynem nincs mit ennünk. De Isten eddig soha nem hagyott el; mindig olyankor segít, amikor a legnagyobb szükség van rá. Gondolni a mezők liliomaira, egek madarára. ..” A műtét után pedig a halál lehetőségével is számolva ezt írta: „Szeretnék újra egészséges lenni, egészséges erővel dolgozni, nagyokat sétálni, mint régen; szeretnék nem ideges, hanem derűs és jó lenni. És a legfontosabb: igazán jónak lenni az emberekhez, családunkhoz. Szeretet nélkül semminek sincs értelme, és rengeteget vétünk a szeretet ellen. Pedig anélkül minden üres és meddő... Úgy érzem, azok voltak a legnagyobb mulasztásaim... a legnagyobb vétkeim, amikor ez ellen vétkeztem. Próbálni jóvátenni. így gondolok most a jövő életemre. Ha lesz”. (1946. augusztus 12.) Sorsát elfogadja, hiszen azt vallja, hogy „Isten fájdalmakkal, szenvedésekkel kovácsolja ki az em- bert.” Ezekből a sorokból is meeA SÁRVÁRI SYLVESTER JÁNOS KÖNYVTÁR ÚJ KIADVÁNYA emberi nagyságából, keresztény hitéből. Ez az alapállás, mondhatjuk úgy, ez az örök energiaforrás ad erőt nemcsak a testi és lelki próbák túléléséhez, hanem a jelenléthez is a szellemi életben. Á magyar katolicizmus egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt Rónay György. Meghatározó munkát végzett a legnehezebb években is műfordítóként, íróként, költőként, irodalotörténészként és a Vigilia igényes, értő szerkesztőjeként. Naplóját olvasva a tisztességes éles szemű kritikus feljegyzései talán újra átgondoltatnak velünk már megfogalmazott értékítéleteket is. Hogy számára mit is jelentett ez a napló, azt az 1955. november 15-i feljegyzésében így fogalmazta meg: „Valahogy úgy vagyok ezzel a naplóval, mint hajótörött a tengeren, akit minduntalan elvisz a hullám, ő azonban újra és újra visszakapaszkodik a biztos szirtre. Ez a füzet az a bizonyos kőszál.” (Magvető Kiadó, 1989.) Két év leforgása alatt kétszer is szép kulturális kincset tett le a magyar olvasóközönség asztalára Sárvár tudományos könyvtára. 1987-ben Nagyné Piroska Lilla összeállításában adta ki első hazai nyomtatású Újszövetségünk tudós forditójának, Sylvester Jánosnak a bibliográfiáját, 1989 novemberében pedig Bartók Ilona gondozásában „Dévai Biró Mátyás ajánló bibliográfia" címen jelentette meg legújabb kiadványát. Az Urbán László előszavával megjelent munka - amelynek összeállításában közreműködött sárvári lelkészünk, Solymár Gábor is - új kutatási eredményeket is magában foglaló rövid életrajzzal kezdődik. Mind az értékelés, mind a 465 tételt tartalmazó bibliográfia a „magyar Luther” Dévai Mátyásnak, a reformáció nagy egyéniségének, az első magyar ábécés könyv, a nyelvtani szabályok egyik megalapítójának a tevékenységét és annak utóéletét akarja az irodalom keretein belül bemutatni. Az egyéni kutatások alapján is gyűjtött, népszerűsítő és válogató jellegű tételek szerkezetileg két fő részből állnak. Az elsnhen Dévai írásai _á másnrtikhan a A re formációs irodalom nagy nyeresége, hogy Dévai műveinek és azok ismertetésének első áttekinthető összeállítását olvashatjuk. A három nagy művének - Disputatio, Orthographia Un- garica és At tíz parantsolathnac... - bibliográfiája után levelezései, énekei és kiadatlan műveinek irodalmi utóélete is ismertetésre kerül. Az életéről és munkásságáról megjelent irodalomról pedig külön fejezetekben számol be a szerző. így olvashatunk a tanulmány- kötetek és összefoglaló munkák, a periodikus jellegű kiadványok, folyóirat- cikkek és az idegen nyelvű irodalom napjainkig megjelent publikációiról. Pontos adatokat nyújt a könyv például a Diakonia, Lelkipásztor vagy az Evangélikus Élet hasábjain Dévaival kapcsolatban megjelent cikkekről és tanulmányokról is. A Berzsenyi Dániel megyei könyvtár rotaüzemében mindössze 250 példányban megjelent gondos és régi hiányt pótló munkáért nemcsak az egyház- és irodalomtörténészek, hanem a kultúrát értékelő minden olvasó háláját és köszönetét tolmácsoljuk.
