Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-04-01 / 13. szám

nvurigeiiruis Gizi iwu. akhilis i. SZEBIK IMRE püspök székfoglaló beszéde Megrendült szívvel állok az Északi Evangélikus Egyházkerület közgyűlése előtt. Megrendít a sze­mélyem iránt megnyilvánult biza­lom és a püspöki tisztséggel reám helyezett felelősség. Ismerem ké­pességeim határát, látom egyhá­zunk elesettségét. Nem alkalmas­ságom szintjét vizsgálom most, ha­nem a szolgálatba hívó Úrra tekin­tek. Kezéből fogadom el a nehéz és, mégis felemelő megbizatást. Imád- ságos szívvel veszem ajkamra a 143. Zsoltár 10. versének fohászát: „Taníts akaratod teljesítésére, mert Te vagy Istenem! A Te jó Lelked vezéreljen az egyenes úton!" Isten kezében tudom magam és evangélikus egyházunkat. Akara­tának megvalósítása, oltalmának biztonsága és vezetésének bölcses­sége püspöki szolgálatom alapja. Köszönöm mindazok bizalmát, akik szavazatukkal és személyem iránti szeretetükkel e szolgálatot reám helyezték. Szeretnék e biza­lomnak munkám során megfelelni. Megértem azoknak a gyülekezeti presbitériumoknak a döntését, akik dr. Reuss András teológiai tanárra szavaztak. Személyéhez 30 éves barátság kapcsol, egyházunk kiváló professzora, akinek szolgá­latát és segítségét bizalommar ké­rem. A tartózkodó presbitériumok döntése önmagában is jelzi, hogy a püspökválasztás a felszabadult társadalmi légkör jegyében, de­mokratikusan és egyházi törvénye­ink szerint ment végbe. A 77 gyüle­kezet, tehát a többség bizalma alapján egész egyházkerületünk szolgálatába állok. Szeretnék min­denki pásztora lenni, miként közös munkára hívom egyházkerületünk valamennyi gyülekezetét és öröm­mel fogadom minden lelkésztest­vér szolgálatát, bármilyen is volt választási állásfoglalásuk. Az Északi Evangélikus Egyházke­rület ötödik püspökeként állok a mai napon a szolgálatba. Kegye­lettel emlékezem a már elhunyt előttem járó főpásztórokra. Dr. Vető Lajos püspök avatott lelkész- szé. Túróczy Zoltán püspök igehir­detései ifjúkori hitemet acélozták Győrött és szülőfalumban. Legyen áldott emlékük és szolgálatuk! Dr. Ottlyk Ernő és a szolgálatban köz­vetlen elődöm, dr. Nagy Gyula püspök előbb teológiai tanáraim voltak, később a közös szolgálat öröme és terhe is egybekapcsolt bennünket. Dr. Nagy Gyula püs­pöknek köszönöm, amikor most ünnepélyesen is elköszön egyház- kerületünk gyülekezeteitől, hogy ellentmondásokkal teli, feszültsé­gekkel terhes közel nyolc eszten­dőn át higgadtsággal és toleranciá­val vezette egyházkerületünket. Kívánom, hogy hozzanak számára a megérdemelt pihenés esztendei termékeny teológiai munkálkodást egyházunk építésére! Köszönöm, hogy Harmati Béla püspök testvé­remmel együtt a püspöki szolgálat­ba beiktattuk. Ezen a helyen hadd emlékezzem a budavári gyülekezet első püspök­lelkipásztorára, Scholz Gusztávra, aki 1906-tól 1918-ig volt az egyko­ri Bányui Egyházkerület püspöke és 45 éven át az egyházközség lel­késze. Otthonunk az ő otthona is volt, templomunk, ahol most együtt vagyunk, az ő szolgálata idején épült. Legyen áldott temp­lom- és gyülekezetépítő szolgálata! Püspöki programot vár tőlem egy­házkerületünk hívő népe. Egy for­rongó, szinte naponta változó, át­meneti korban inkább püspöki szolgálatom fő szempontjairól kí­vánok szólni. Tudom, hogy nem a társadalmi forrongás külső esemé nyei szabják meg az egyház külde­tését és helyét a világban, hanem az örök evangélium. Mégis elég az elmúlt év eseményeire utalnunk hogy lássuk, az egyház szolgálatá­nak lehetőségei miként változnak, növekedhetnek a társadalom egé­sze javára. (Folytatjuk a következő számban)\ BEIKTATTÁK SZEBIK IMRE PÜSPÖKÖT (Folytatás az 1. oldalról) az érzi és hordozza Krisztus keresztjé­nek a súlyát is naponként. Csak azért lehet ma püspöki tisztét, pásztori szolgálatot vállalni az egyház­ban, mert nekünk is van élő, hűséges Főpásztnriink ■' Jézus Krisztus csességre lesz szükséged, amikor az egyházban olyan csoportokkal ta­lálkozol, akik valamilyen okból mást akarnak, mint a többség, akik az elmúlt évtizedek okozta görcsök, megaláztatások és szen­vedések miatt irta sem tudnak bele­Lrosítsd meg Istenünk... énekli a s>\iileke/et Nehéz időszakban, országunk és egyházunk sok gondja között, a magad emberi erőinek végességére gondolva is, mégis indulj bátran és bizalommal a reád bízott szent szolgálatba a nyájért! A püspökiktatás liturgiája kö­vetkezett az igehirdetés után igeol­vasással és iktató kérdésekkel, majd az új püspök esküt tett. A Szentlélek segitségülhívása után következett az iktatás és a püspöki . kereszt átadása. Az istentisztelet befejezéseként az új püspök imád­kozott és áldást osztott. Az egyház rendje szerint köz­gyűléssel folytatódott az ünnepi aktus, melyet Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő vezeteti Jegyzőkönyvbe foglalták az ikta­tást, majd Szebik Imre püspök székfoglaló beszédét mondta el. (A püspöki székfoglalót lapunk más helyén rövidítéssel közöljük.) A közgyűlés előtt néhány kö­szöntés is elhangzott. Elsőként dr: Harmati Béla püspök köszöntötte püspöktársát a Déli Egyházkerüet. az Országos Egyház presbitériu­mai, elnökségei és intézményei ne­vében. „Egykori teológiai tanuló­társként, mostani püspöki szolga- társként hadd foglaljam bele jókí­vánságaimat egy latin kifejezésbe: fides ratione formata - azaz bölcs hitet kívánok... A bocs hit kifeje­zésben először is a fides, a hit hang­súlyos. A régi reformátori kijelen­tések ma is érvényesek: solus Christus, sola gratia, sola Scriptu- ra, sola fides. Hiszen ebbe van be­lerejtve az egyházi proprium, az egyház sajátossága, hogy Istenre Krisztusra mutat... Másodszor a bocs értelmes hit kifejezésben az értelmen, a ráción van a hangsúly. A feladatok tömege vár Rád, mint új püspökre, 2000 felé kell vezet­nünk az egyházat... Egyházunk szervezeti megújulása, új zsinat összehívása, új törvényalkotás vár ránk... Erre a hitre alapozódó böl­illeszkedni az egyház életébe. Ige­hirdetésedben, pásztori szolgála­todban adjon erőt arra Krisztus Urunk, hogy bölcs hittel szólj és hallgass, tanits és tanulj.” - fejezte be köszöntését a püspök. Gunnar Stálsett LVSZ-főtitkár a világszövetség és a 105 tagegyház nevében köszöntötte szívélyesen az új püspököt. Rámutatott arra, hogy már a budapesti világgyülés •alkalmával jelentősen erősödött á tagegyházak egysége szószék és úr- v:\csorai közösség tekintetében. Curj ti búban egv Tépéssel tovább aki megtanít bennünket minden igazságra..» legyen Püspök Úr szolgálatának erősítője, vezetője, hogy szolgálata révén erősödjék a hit, a remény, a szeretet, a krisztusi igazság felismerése és követése sa jat lelkében éppneúgy, mint s gondjaira bízóit egyházkerület kö­zösségében." Dr. Kürti László református püspök egyháza nevében köszön tötte az új püspököt, emlékeztetve az együtt eltöltött miskolci évekre közös szolgálatokra, valamint az ókumenében végzett együttes munkákra. További együtt gon­dolkodást és munkálkodást ki1 vánt, Isten áldásával. Madocsai' Miklós lelkész a gyű Telcezet nevében az egykori miskol ci és budavári elődnek Dévai Bíró Mátyásnak szavait idézte: „az pe dig a keresztyén aki csgk Istennek irgalmasságából Krisztus Jézus nak általa várja bűneinek bocsána tát, Istennek kedvét, az örök me nyországot. Sem földön sem mennyben nincs Isten előtt több reménysége Krisztusnál. Aki életé ben jámbor atyafiainak vagyon előmenetelére, békessége, kegyel mes, irgalmas.” Ezért imádkozunk és várjuk Tőled továbbra is szent szolgálatodban. E nap emlékére gyülekezeteinktől pedig fogadd el a Vizsolyi Bibliát. Az ajándékot Stúr Dénes felügyelő nyújtotta át A budavári gyülekezet egésze szeretetével ott állott lelkésze mel lett, amikor egyek voltak az imád ságban, a szolgálatban. A gyüle­kezet Schütz-kórusa éneklesével Basky István szólószámával és Pesko György szívvel-lélekkel művészien előadott orgonajátéká- val emelte, segítette az istentiszte­let áhítatát. Az ünneplő* seregben (•lillll.ll ISIillstil UllN/llllkM juthatott a világszövetség a tagegy­házak közössége felé. Az új püspö­köt is arra hívta fel, hogy ennek a közösségnek munkálója legyen, -erősítse azt saját egyházában és a gyülekezetekben egyaránt. Dr. Paskai László bíboros, prí­más érsek a római katolikus egy­ház részéről köszöntötte szolgála­tának kezdetén az új püspököt. Rámutatott, hogy „a Szentlélek, Krisztus egyházának éltető Lelke, ott volt a miskolci, komáromi és a szülőfalu: Lébény gyülekezetének küldöttsége is, akik köszöntésüket a közgyűlés utáni szeretetvendég- ségen mondották el. Az iktatás gyülekezete azzal a meggyőződéssel indult haza ottho­nába, hogy ezen a napon sokat kaptak a szeretetteljes szavakból és tettekből. Induljon el és folyta­tódjék az új püspök szolgálata a jézusi szeretet fényében! Negyvenkét év 1948 decemberében Turóczy Zoltán püspök és Mády Zoltán felügyelő aláírták - az egyház részéről - a Magyar Köztársaság és a Magyarországi Evangélikus Egyház közötti Egyezményt. Az Egyezmény, aminek legtöbb pontját valójában soha nem tar­tották be, csaknem negyvenkét évet élt meg. 1990. március 19- én, egyházunk nevében Harmati Béla vezető püspök és magam, mint országos felügyelő írtuk alá az egyezmény felbontásáról szó­ló megállapodást Németh Mik­lóssal, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével. Ezzel, ami a II. világháború utá­ni történelmet illeti, végleg lezárult hazánkban az egyházak súlyos megpróbáltatásokkal terhes kor­szaka. Amilyen döbbenetes volt a rabság, olyan valószínűtlen, gyors és csodálatos a szabadulás. Mind­az, ami megnyomorította egyhá­zunkat az elmúlt négy évtizedben, immár a múlté. Egyháztörténészek feladata sok-sok, önmagában is iz­galmas, érdekes, tanulságos részlet tisztázása, indulatok nélkül, a tu­dományos vizsgálódás tárgyila­gosságával. Az egyház mai népének, a meg­szabadult népnek viszont előre kell tekintenie. - „Nemcsak ötéves terv van, ötven éves is" - mondta ne­kem 1950-ben Galáth Gyurka bá­csi, utolsó kórházlelkészünk, aki akkor az ébredésben megújult Deák téri ifjúságot pásztorolta. ötven éves terv, az egyház elsor­vasztásának a terve. Isten iránti hálával álapíthatjuk meg, ez a terv nem sikerült. 1990-ben ismét láto­gatják a lelkészek a betegeket, az elesetteket, a börtönök lakóit..., hirdetve a vigasztalás evangéliu­mát. Bevallom, felemelő, megrendítő érzés volt az egyezmény felbontá­sának az aláírása. Magunkon érez­tem a parlamenti dolgozószobá­ban Ordass Lajos ritka mosolyát, Ordass Lajosét, akinek Istene megadta azt a látást, hogy szinte egyedül az egyházban látta az el­következő évtizedeket. 42 év után valósult meg eszméje, a szabad ál­lamban, szabad egyház, ő nem al­kudott meg, nem írt alá olyan egyezséget,amely sújtotta az egy­házat és amely nem egyenrangú partnerek által megkötött, garan­tált egyezmény lett volna. Példája, helytállása egyházunk örök kincse. Történelmi igazsága az egyezmény felbontásakor minden eddiginél nagyobb fényt kapott. Ismerem az egyezmény aláíróit is és azokat a férfiakat, akik az elmúlt évtizedekben résztvettek az egyház kormányzásában. Többsé­gükben mélyen hívő, felelős embe­rek voltak. Szerették egyházukat, tenni akartak érte. A szabadság nagy pillanatában megbocsátó sze­retettel kell gondolnunk rájuk, Is­tené az Ítélet. Történelem, múlt immár az 1952-es és az 1966-os zsinat. Múlt a 66-os ünnepélyes nyilatkozat, mint ahogy múlt a nyilatkozatban vállalt „szocializmust építő Ma­gyar Népköztársaság” is. Már nem érték ennek a múltnak a tagadása, feladatunk a jelen formálása, jövő építése, az értékteremtés. Nem könnyű ez, hosszú az út, hiszen zsigereinkben érezzük még a rab­ság évtizedeit, tennénk olyan nyi­latkozatokat, amelyeket már Is­tennek hála meghaladott a törté­nelem. Az egyezmény felbontása segít elkerülni ezt a csapdát, segít abban, hogy az új, szabad törvény­hozó zsinatig évszázados lutherá­nus hagyományaink, törvényeink szellemében vállaljuk, végezzük az egyházkormányzás felelősségét gyülekezteinkben, egyházunkban. Frenkl Róbert Híradás a Világ-imanapról Távoli, ismeretlen tájak után, idén a szomszédból érkezett a nők vi- lágimanapjának programja. Csehszlovák asszonyok készítették elő az istentisztelet liturgiáját, is­mertettek meg gazdag múltjukkal, örömeikkel, gondjaikkal és vallot­tak az emberiség, a világ jövőjéért érzett felelősségükről. „Reménysé­günk: igazságot mindenkinek” volt az imanap témája, melyhez szép emblémát készített egy fiatal prágai művésznő. A kehely, mely Isten irgalmas szeretetének jele, (és egyben Csehszlovákia népének is jelképe), tartja a világot, az embe­riséget, a teremtettséget. Átfogja az élet egészét: múlt és jelen, vetés és aratás, születés és munka, gon­doskodás egymásról, és az imára kulcsolt kezek: felelősséget fejez ki Isten teremtett világáért. Tudnunk kell, hogy a program elkészítése (1988) és az imanap dá­tuma között Csehszlovákia népe is drámai változáson ment keresztül. Vértelen forradalom hozott sza­badságot és szüntette meg az egy­házakra nehezedő külső beavatko­zást és korlátozásokat. A program mindezt még nem tükrözheti, de bizonyosnak vélem, hogy erről a változásról nemcsak Pilisen, ha­nem mindenütt szó esett. így gon­doltunk és imádkoztunk örömmel értük, gondoltunk együttérzéssel és felelősséggel csehszlovák testvé­reinkre. Szeretném biztatni asszonytestvé­reinket, akik gyülekezetükben az imanap megrendezésének munká­ját vállalták, küldjenek rövid be­számolót, írjanak tapasztalataik­ról, örömeikről, de mondják el kri­tikájukat is, hogy mindebből ta­nuljunk a jövőre nézve. Hadd kezdjem én: öröm volt, hogy idén (Folytatás az 1. oldalról) megtapasztalhatják, hogyan élnek Jézus tanítványaiként brazil gyüle­kezetek és más gyülekezetek a kon­tinensről. Az ifjúsági konferencia összes résztvevőjével együtt valljuk, hogy uz LVSZ tagegyházainak példa­ként kellene állniuk a világ előtt a természet megőrzése érdekében folytatott küzdelemben. Konkrét példákkal érzékeltetve szeretnénk felhívni az LVSZ tagegyházaink és ifjúsági szervezeteink figyelmét né­hány kérdésre:- szembeszállni az esőerdők pusz­tításával, mérgező anyagok tárolá­sával különböző országokban és a tenger alatt, a légkör szennyezésé­vel- teológiai szemináriumok foglal­elöször az istentiszteleti rend már nyomdában készült. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy így több időre van szükség! így sokan ké­sőn jutottak az anyaghoz. Kevés volt a háttéranyag. A jövőben sze­retnénk több információt közread­ni a rendező országról. Elmulasztottunk egy jó lehetősé­get: hívhattunk volna vendéget a szomszédságból, (különösen a szlovákul beszélő gyülekezetekbe!) aki maga beszélhetett volna hazá­járól, egyházáról, imanapi hagyo­mányaikról. Nem jelöltük meg az adakozás konkrét célját. A magam gyüleke­zetében a romániai árvaházak cél­jaira gyűjtöttünk. Biztatom azo­kat, akik még nem döntötték el, hova küldik az offertóriumot, csat­lakozzanak hozzánk, küldjék a be­folyt összeget az ökuménikus Ta­nácsra, megjelölve a célt. Esetleg néhány asszony személyesen jut­tathatná ki az adományt. Aminek örültem: nagy evangéli­kozzanak behatóbban a kérdéssel - mindennapi életünkben figyel­mesebbek legyünk környezetünk megőrzéséért. Tudjuk, hogy a természetvéde­lemhez sokszor fejlett technika és megfelelő anyagi alap szükséges. Itthoni környezetünkben ez sajnos nem mindig adott. De nem is min­dig ez a legfontosabb. Fontosabb az Istentől kapott felelősség kör­nyezetünkért, fontosabb az ígéret, amellyel biztat minket: „A nyomorultak és.a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.” (Ézs 41,17) Pángvánszky Ágnes kus gyülekezetünkben (a faluban kevés a másvallású) örülhettünk valóban az ökumenének. Római katolikus, református, baptista, pünkösdista asszonytestvérek is szolgáltak közöttünk és vettek részt imanapi alkalmunkon. Mint az előző években, idén is bevontuk a gyerekeket is az imanapi szolgá­latba. Egyrészt úgy, hogy nekik is megrendeztük az előző vasárna­pon az istentiszteletet: Csehszlová­kia múltját, egyházainak életét mutattuk be, diavetítéssel, igehir­detéssel, sok énekléssel. Majd gye­rekek mutattak be egy-egy nőala­kot a múltból és a jelenből, mások különböző tárgyakat hoztak, me­lyeket az oltárra helyeztek, néhány magyarázó mondattal. Pl.: térké­pet a nemzetiségi kérdésre utalva, száraz ágat, a pusztuló erdősége­ket jelképezve, kancsó vizet, a sok gyógyforrás, kis templomot, a sok műemlék jelként. Ezt a programot a pénteki istentiszteletbe is beépí­tettük. Egy apró élmény még: az ünnepi készülődést idén egy súlyos, or­kánszerű szélvihar zavarta meg: rengeteg ház rongálódott meg, az áramszolgáltatás sokáig szü­netelt, pénteken is órákon ke­resztül. Mégis sokan jöttek el, ünnepeltek együtt. Áz egyik szolgálattevő fiatalasszony úgy, hogy házuk tetejét is levitte a vi­har. Az ő feladata volt ennek az imarésznek az olvasása: „Iste­nünk segíts minket, hogy ne for­duljunk el a szűkölködőktől és szenvedőktől. Nyisd meg szivün­ket, hogy meglássuk, mit kell tenni...” Sírással küszködve ol­vasta az imádságot, s mi mind­nyájan együttéreztünk vele a bajban, s tudtuk, hogy most a közelben lévőkön is segítenünk kell! így vált számunkra nagyon aktuálissá ismét az. imanap mot­tója: „Informáltan imádkozni és imádkozva cselekedni”. Keveháziné Czégényi Klára Az egyház a természet megőrzésében is legyen példa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom