Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-04-01 / 13. szám

r Evangélikus Élet 1990. Április 1 Jí*iS A GYERMEKEKNEK KÖZÖS IMÁDSÁGBAN Ha elég gyakran jártok templomba, akkor ezekben a hetekben furcsa dolognak le­hettek tanúi. Sokan - felnőttek és gyerekek, bizony még mi lel­készek Is - újra tanulják a Mi- atyánkot és az Apostoli Hitval­lást. Nem azért, mintha már el­felejtették volna, hanem azért, mert a magyar egyházakban egy új szöveget fogadtunk el. Eddig az volt a szokás, hogy a különböző felekezetek - refor­mátusok, katolikusok, evangé­likusok és mások - más és más szöveggel mondták ezeket. Gyakran ez kínos jelenetekhez vezetett. Ültünk egy olyan is­tentiszteleten, ahol nem csak evangélikusok, hanem más fe- lekezetűek is voltak, szépen együtt, szeretetben. Egyszer- csak elérkezünk a Miatyánk­hoz. Kezdjük mondani, de már előre tudjuk, hogy baj lesz. A más felekezetűek megpró­bálják úgy mondani, mint ml, de nem tudják jói. Mi is meg­próbáljuk úgy mondani, mint ők, de mi sem tudjuk jól. így aztán teljes a zavar, már nem is az imádságra figyelünk. Az eltérések kis apró szavakat je­lentettek. A római katolikusok nem mondták mindig a záró dicsőség mondást. Egyik hit­tanórámra bejár egy katolikus fiú. Mondjuk a Miatyánkot: ....és ne vígy minket kisértésbe, de szabadíts meg a gonosz­tól..." Mondanánk tovább, de ő - telve katolikus öntudattal - azt mondja: „Amen". Mi persze tovább mondjuk«.'__mert-Iied az ország..." Erre ő - mint, aki biztos a dolgában"* - újra "7 mondja: „Amen". Aztán a biz­tonság kedvéért: „Vége! Ámenül" Pedig milyen jó lett volna felekezeti „háború" he­lyett együtt dicsérni Istent. Az új szöveget minden felekezet együtt mondhatja. Végre. Ez a különbözőség azonban általában is igaz lehet. Biztos meglepődünk, ha az istentisz­teleti imádság idején mindenki­nek belelátnánk a fejébe, a gondolatai közé. Talán valaki azt gondolja: „Milyen szépen tud beszélni ez a Tisztelendő bácsi, kár, hogy raccsol egy kicsit." Valaki más: „Most befe­lé fordul a lelkész, nem látja, hogy agyonvágom ezt a legyet itt a pádon." Talán valaki a templom építészeti megoldá­saiban, vagy a falfestmények­ben gyönyörködik. Mások ta­lán imádkoznak. Mivel azon­ban az istentiszteleti imádság túl sablonos, vagy egyszerű számukra és talán nem is az ő gondolataikat fejezik ki, ezért a maguk szavaival, magukban csendesednek el. Néha arra gondolok, imádkozza-e még valaki rajtam kívül ezeket a szavakat. Pedig milyen nagy­szerű lenne, ha egyszer sikerül­ne egyforma kéréseinkkel, egy­forma hálaadásunkkal, dicsé­retünkkel az Isten elé állnunk. Úgy gondolom, az istentisztele­ti imádságnak éppen ez a nagy lehetősége. Ehhez természete­sen szükség van arra is, hogy az istentiszteleten elhangzó imádság olyan legyen, hogy azt a padban ülők is a magu­kénak érezzék. * * I FIGYELEM!!! FELADAT!!! Kérlek, írj le egy imádságot! Olyat, amit talán egy istentisz­teleten is el lehetne mondani. Tilos kimásolni az énekes­könyvből vagy bárhonnan! Saját szavaiddal fogalmazd meg! Ha megvan, küldd el ne­kem: 2373 Dabas-Gyón, Lu­ther u. 14. ■«t. :V. y <.-»«* ... * ­Végül hadd álljon itt egy ■gyS'rmekTmádsági talán a dal­lamát is ismered: Jó reggelt, Istenem, most felke­lek, mert kezdődik a nap. Bárhol vagyok, bármit csiná­lok, Te mindig ott vagy - tudok róla, s örülök neki. Felébredtem. Az előttem álló napra gondolok: Tedd széppé, Uram! Úgy örü­lök, hogy élek! Kocior Tamás jF A X VASÁRNAP F IGÉJE Zsid 9,11-15 HIRDET ÉS HÍV Változás után sóvárog a világ! Ujulásra, tisztulásra hívnak fel. Igénk is tisztulásról beszél. Kétféle tisztulásról. Testiről és lelkiről. A ruhacserék, a mosakodások előttünk zajlanak, de az igazi tisztulás és megújulás számára ez vajmi kevés. A lát­szattisztulástól a keresztyén ember sem mentes. De aki keresz­tyén voltát komolyan veszi, tudja, ami igazán szennyez, az a bűn. Kényelmetlen és aki valamit ad magára, annak nehezen elviselhető a tisztátalan ruha. Az egészségre is nagy veszély az ápolatlan, elhanyagolt test. Nyomorúságos külsőt kölcsönöz, szánalmat kelt és öli az embert. Az Isten előtt álló ember azonban tudja, ami igazán szennyez, a bűn! A bűn, ami beszennyezi a lelkiismeretet. A kabát levethető, a test meg­mosható, de a lelki szennytől emberi erővel nincs menekvés. Erőnk ahhoz is kevés, hogy megbocsássunk, a másikat elfo­gadjuk igaz szívvel. Meglehet az akarat, de kevés az erő s nincs változás. Talán hazánkban is sokan és komolyan érzik és látják ezt. Kezek nyúlnak felénk. Fiatal és egészséges ko­rukban templomba nem járó betegek hívnak. Hallani szeret­nének valami megnyugtatót, biztatót. Mit tehetünk? Böjt van. A távolban már felsötétlik a golgotái kereszt. E ke­reszt ma is, mint a századokon át, hirdet! Hirdeti, hogy megújulás, igaz változás, békesség, élet és öröm ott van, ahol Jézus Krisztus is ott van! Megváltónk minket akar meggazda­gítani javaival. Tisztára mosni kihulló vérével. A bűnből, kárhozatból való szabadulást hirdeti a kereszt, ő, a bűntelen, értünk meghalt urunk adhat igaz tisztulást. Adhat megnyug­vást, igaz békességet. Megújulásunk, új életünk alapja Krisz­tus vére. A kereszt nem egyeseknek hirdet, nem tesz kivételt a kereszten szenvedő. A kegyelem e nagy ajándéka mindenkié. A keresztre tekintő ember feladata ezt a drága ajándékot továbbadni. Boldogan és fölszabadultan hirdetni Isten határ­talan szeretetét. Hordozni és továbbadni a kapott ajándékot. A ma sok útvesztőjében boldogok jehetünk, a mi utunk nem ismeretlen. Van, aki előttünk jfr! Újra helyre állt, megvan az óhajtott drága kapcsolat Isten és ember között. Nem nyomja vállainkat a bűn átkos terhe. A mindig szolgáló, életét is érettünk áldozó Jézus hívogat és küld. Küld kiábrándult, változást óhajtó, kilátástalan helyzetben anyagi létükért rettegő, küzködő, testileg-lelkileg beteg embe­rek közé. Változó, forrongó világunkban több munkába erő­sít! A hirdető kereszt önzetlen szeretetre hív. Várja e szakadék szélén tántorgó világ a szeretet szolgálattevőit. Krisztus ke­resztje reménységre bátorít. Reménységre vándorlásunk idejé­re és a jövendőre nézve. Azt akarja, hogy minnél többen el tudják mondani a nagy apostol, Pál után: „Sem élet, sem halál nem választ el Isten szeretetétől”. Igen, a keresztre feszített Jézusért vagyunk fiák és örökösök! A mi időnkben az örökség szó megkopott. Megkopott leikeikre és anyagiakra nézve. Bár az utóbbi jobban foglalkoztatta az elmúlt időben népünket. Azért napirenden volt, és élt, mit hagyok anyagiakból gyer­mekeimre. De nagy volt a hiány és ma is a nagy lelki örökha­gyókban. Imádkozó édesanyákban. Kik azt is mondták ré­gen: szolídabban viselkedj fiam, böjt van! Van teendő, rám mutatni a hirdető keresztre és ráirányítani gyermekeink tekin­tetét is.' Sokan jönnek, hogy megkeresztelkedjenek. Imádkoz­zunk, hogy ne a régi szokás miatt tegyék! A keresztet nem a ruhán kell viselni. A kereszt a hivő ember számára élet és örökélet! Kérjük az erőt és szolgáljunk úgy, hogy sokak számára így legyen! Megváltónk eleiével és halálával hitet, reménységet és igaz szeretetet adhat. Molnár Jenő IMÁDKOZZUNK Istenünk, kérünk, adj igaz megújulást, hogy békességed eltöltsön ben­nünket és megérezzék rajtunk mások is, hogy Te adtál örömteli, új életet nekünk! Ámen. „írok nektek, ifjak...” Kontinensek imádságai Az Európa Tanács és a Keresztyén Diák Világszövetség konferenciát rendezett az egységes Európáról Strassbourgban 1990 márciusában. A Sze­minárium áhítatain elhangzott imádságokból közlünk egy csokrot. A keleti ortodox egyházból Áldott vagy Krisztus Urunk, hogy bölcsességedet egyszerű halászembereknek tártad fel, leküldvén hozzájuk Szentlelke- det. Ezáltal az egész univerzu­mot egy hálóba fogtad be. Dicsőség neked, mert Te szere­ted az emberiséget. Egykor, amikor Isten alászállt, összekeverte az emberek nyel­vét és szétszórta a nemzeteket. De tűz nyelvek által újraegy- ségre hív minket. Ezért áldjuk az örökké Szent Lelket. A szíriai egyházból . Urunk, nyisd meg számunkra a kegyelem tengerét, és árassz el bennünket irgalmad gazdagságával. Tégy bennünket a csend gyer­mekeivé és a béke örököseivé, éleszd bennünk szereteted tü- zét, tégy bennünket istenfélőkké, erősíts minket gyengeségünk­ben, és köss minket össze egymással és magaddal. A ghanai egyházból Urunk Istenünk, aki meghall­gatsz bennünket, s aki elfogadod testvéreink imádságait is Afrikában, Ázsiában, , a Csendes óceán vidékén, Ame­rikában és Európában. Mindnyájan egyek vagyunk az imádságban. Ezért együtt szeretnénk külde­tésedben állni mint a szeretet tanúi az egyházban és szerte a világ­ban. Fogadd kegyelmesen imádsá­gunkat, akkor is ha azok talán szokat­lanok. Jézus nevében tesszük ezt. A mexikói egyházból Urunk, ezen a napon ki kell hogy javíts minket. De kérjük, ezt ne haraggal tedd, hanem egy anya és apa szerete­tő vei. Hogy ezáltal mi, a Te gyerme­keid megszabaduljunk hamis­ságunktól és ostobaságunktól. A svéd egyházból Urunk, köszönjük neked mindazt a fényt, kegyelmet és életet, amelyet a bennünk felnevelő egyházban kaptunk és ismer­tünk meg. Imádkozunk azért, hogy meg­szabaduljunk szüklátókörüsé- günktől. Nyisd meg szemünket, hogy felismerjük Lelked munkáját más emberek között és más formákban is. s ha mégis különböző utakon járunk, tárd elénk azt a közös célt, amely felé együtt tarthatunk. A Fülöp-szigeti egyházból Urunk, ezekben az időkben, amikor attól félünk, hogy elve­szítjük a reményt, vagy attól tartunk, hogy törek­véseink hiábavalók, segíts, hogy szívünkben és ér­telmünkben meglássuk feltámadásod képét, s az legyen a mi bátorságunk és erőnk forrása. Segíts minket a kihívások és küzdelmeink közepette. A magyar egyházból Gyűjts össze, vagy szórj szét minket, urunk, akaratod szerint. Építs minket egyetlen temp­lommá, amelynek nyitva vannak az aj­tói és nagyok az ablakai. Építs minket olyan egyházzá, amely komolyán veszi a vilá­got, olyanná, amely kész a munkára és a szenvedésre. Akár még arra is, hogy vérez- zen másokért., A skót egyházból Krisztus, te Ácsmester, aki végülis fával és szögekkel munkáltad üdvösségünket, Forgasd szorgosan szerszámai­dat műhelyedben, ebben a vi­lágban, hogy mi, akik faragatlan, meg- munkálatlan formában kerü­lünk hozzád, széppé váljunk a Te kezed munkája által. Fordította: Fabiny Tamás Teljes Horatius - magyarul 500 éve halt meg Mátyás király A„HOLLÓS” 1 Most tehát nem Siménfalvi Sándor­ra, a postai irányítószámokat egyko­ron a hollóval népszerűsítő, öreg szí­nészre gondolunk, hanem a holló igazi gazdájára - mert címerében volt! Hunyadi Mátyásra! Nehéz örökséget vett át, amikor - viszontagságok után - 18 éves korá­ban, a befagyott Duna jegén a közne­messég királlyá választotta, 1458. ja­nuár 24-én. Hazánkat ebben az időben keletről a török, nyugatról III. Frigyes császár, délről Velence, északról pedig Lengyelország ellenséges magatartása fenyegette. Magában az országban, északon pedig pl. Giskra garázdálko­dott. Háborúk, tárgyalások, egyezségek nyomán megszilárdította helyzetét. Jel­lemző, hogy koronázása csak 1464. ta­vaszán történt meg, a Frigyes által visz- szaadott koronával. Uralkodása első évtizedében sikerült felszámolnia az ún. bárói ligákat, ame­lyek addigi háborúskodásaikkal, cívó- dásaikkal bizonytalanná tették az or­szág helyzetét. Köznemesi többségű or­szággyűléssel korlátozta a bárók hatal­mát, stabilizálta kormányzati bázisát. Eredményeket ért el a központi hata­lom kiépítésében és megszilárdításá­ban. Fejlesztette a királytól függő, ál­landó zsoldos haderőt; ebből nőtt ki a későbbi, híres „fekete sereg”. Mindé­hez az adózók — elsősorban a jobbá­gyok - súlyos megterhelésével növelte az állami jövedelmeket. Viszont: a másirányú adózásokat korlátozta. A király évi jövedelme csaknem elérte az egymillió forintot. Ezek a súlyos ter­hek is hozzájárultak a jobbágyság ta­golódásához. Uralkodása alatt megszilárdult a ré­gi városok ipara, és kereskedelme; emelkedett a mezővárosok gazdasági jelentősége. Megszilárdultak és kibő­vültek a piaci kapcsolatok. Külpolitikájában uralkodása első éveit a török hódítók elleni védekezés­sel töltötte; ezt követte hódító célú há­borúja Csehország ellen, majd pedig sorozatos hadjáratokat folytatott a Habsburgok osztrák tartományainak az elfoglalására. Bécset is elfoglalta (1485.), közben pedig fenntartotta a déli végek védelmét is. Diplomatáinak felhasználásával messzenyúló diplomá­ciai kapcsolatokat épített ki. Második feleségével, Ferdinánd Fer- rante nápolyi király leányával, Beatrix­szal együtt pártolta és segítette a huma­nista műveltséget: Buda, Pozsony, Esz­tergom, Fehérvár, Sopron, Veszprém, Pécs, Várad jelentették a műveltségi központokat. Itt történtek figyelemre­méltó kísérletek a haladó eszmeáram­latok átvételére, és népszerűsítésére. Maga Mátyás is foglalkozott a tudo­mányokkal : eredetiben olvasta a görög és latin klasszikusokat. Híres, külföldi tudósok sokasága fordult meg udvará­ban. Bizonyos mértékben a Rómával szembeni, viszonylagos önállóságunk is a reformációt előkészítő, humanista vonás volt. Mátyás előszeretettel jutal­mazta híveit, kancellárjait és saját ro­konait kiemelt papi javadalmakkal. Furcsa módon, pl. 1480-ban a 17 éves Arragóniai Jánost, 1486-ban pedig a mindössze 7 éves Estei Hippolitot ju­talmazta meg az esztergomi érsekség­gel. A magyar főpapság elvilágiasodása is segítette az itáliai eszmék térhódítá­sát; a főpapok, mint királyi főhivatal­nokok, sokat adtak a művészetekre, és nem egyszer maguk is tevékenykedtek a művészetek valamelyik ágában. Segítette a humanizmus terjedését a\ bécsi, krakkói és természetesen a pécsi egyetem, mert már nem kellett a huma­nista műveltségért a távoli Itáliába menni. . Mátyásnak kiemelkedő létesítménye volt hatalmas könyvtára, a híres Corvi­na. Fejlesztette a hazai reneszánsz épí­tészetet is. Miksa római királlyal tárgyalt Linz­ben fia, Korvin János tronrasegítésé- ről, utódlásáról. 1490. február 24-én Bécsben még megünnepelhette névnap­ját, de már április 6-án meghalt. Szé­kesfehérvárott temették el. Már életében mondák, kedves törté­netek terjedtek el róla a nép között. A róla szóló történeteket feljegyezte pl. Benczédi Székely István és Heltai Gás­pár. A legfontosabb jellemzője az volt, amiért még félévezred elmúltával is so­kan emlegetik: - igazságossága. B. B. Deák téri leánygimnáziu­munkban végezte középiskolai tanulmányait BEDE ANNA, jeles költő és műfordító, akinek teljes Horatius-fordítását az Európa Könyvkiadó jóvoltá­ból most kezébe kaphatja a klasszikus irodalom iránt ér­deklődő olvasó. Itt szerette meg a latin nyelvet és irodal­mat, így lett annak avatott tol- mácsolója későbbi élete során; műfordítói munkásságában ez *az érdeklődés mindvégig meg­határozó maradt. Horatiust sokan, sokféle­képp fordították már nálunk. Teljes tolmácsolására azonban VIRÁG BENEDEKNEK, a latinos iskola legtehetségesebb tagjának (1754-1830) munkája óta máig nem vállalkozott sen­ki. Mivel az ő nyelvezete termé­szetszerűleg elavult azóta, régi igényt elégít ki BEDE ANNA friss, korszerű nyelven megszó­laló műve. Hatalmas, korsza­kosnak mondható vállalkozás volt ez. Horatius művei ma­gukba foglalják az Ódák né­hány könyvét, az Epodosokat, a Szatírák és az Epistulák két- két könyvét. Az ódákban különböző tár­gyú lírai költemények sorakoz­nak. Szólnak a hazaszeretetről, a természet szeretetéről, az epi- kuroszi filozófia világnézetéről, mitológiáról, barátságról, sze­relemről, erények dicséretéről. A változatos témákat különö­sen vonzóvá teszi közvetlensé­gük, tekintve, hogy a költő többnyire személyekhez intézi mondandóját. Az epodoszok a lírai műfajok sajátos csoportját alkotják, társadalmi, emberi hibákat ostoroznak, az ódáktól eltérően szokatlanul éles han­gon. A szatírákban Horatius szellemesen gúnyolódik egyes embertípusokon, korabeli vi­szonyokon, - sokszor párbe­szédes csevegésbe foglalva mondanivalóját. Az episztulák költői levelek, pártfogójához, Maecenashoz, más barátaihoz, ismerőseihez. Ezek alkalmat adnak a költőnek arra, hogy életfilozófiáját kifejtse, hasznos életviteli tanácsokat adjon. Különösen híres a PISO- családhoz intézett levél, mely­ben ars poeticá-ját, a költészet sajátságait, követelményeit, szépségeit foglalja össze. BEDE ANNA fordítása két célt ötvöz: az egyik a pontos, a másik a költői tolmácsolás. Mindkét követelménynek mes­terien megfelel: sorról-sorra hí­ven követi az eredeti szöveget, de úgy, hogy sohase csorbítja a hiteles, természetes beszédet. Nyelve árnyalt, választékos, sokszínű. Mindehhez hibátlan ritmusérzék és a klasszikus versformák fölényes kezelése társul. „Kérdés, hogy mi tehet híressé verset: a-műgond, vagy csak a képesség? Én azt hiszem, egyik a másik nélkül nem teljes, a tehetséghez fegyelem kell, így jön létr^ a mű, ha barátsá­got köt a kettő.” (Ad Pisones, 2. k.) Mind a műgond, mind a ké­pesség velejárója BEDE AN­NA műfordításának. Horatiu- sát örömmel és haszonnal for­gathatja az olvasó. Költő szólal meg benne, ezért tudja a nagy klasszikus örökéletű hagyaté­kát magas színvonalon közve­títeni. Győry Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom