Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-04-01 / 13. szám
li I I 1 u Nyugtalan a mi szívünk mindaddig, míg meg nem nyugszik Tebenned... Augustinus Evangélikus Élet* 55. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1990. ÁPRILIS 1. BÖJT 5. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP c IV ÁRA: 8,50 Ft HSBHBSSSSSg! Judica „ítélj meg, Istenem, és ments meg engem, mert te vagy oltalmazó Istenem! Küldd el világosságodat és igazságodat', ezek Vezessenek engem; vigyenek be szent hajlékodba, hogy magasztaljalak téged, Istenem.” Böjt 5. vasárnapja nevét, éppúgy mint a többi vasárnap, a bevezető zsoltár ige első latin szaváról kapta (Iudica me Deus..., Zsolt 43,1-4 a már ismert módon liturgikus szöveggé alakítva). A zsoltár eredetileg az Isten hajlékától, templomától távol élő, oda visszavágyó ember imádsága. A megelőző, kezdetéről jól iosmert 42. zsoltárral együtt („Ahogyan a szarvas kívánlozik a folyóvízhez, úgy kívánlozik hozzád a lelkem Istenem!) érdemes elolvasni ezen a vasárnapon imádságképpen ezeket az igéket. A saját és mások bűne njiatt Istentől távöl esett ember, Krisztus keresztjének közelében ráébred elhagya- tottságára és arra, hogy csak Isten közelében találja meg az igazi életet. Isten közelébe jutni, színe elé járulni, nem olyan egyszerű dolog. Nagyon nagy a különbség Isten és az ember között. Ráadásul sehogy sem fér össze Isten szentségével, tisztaságával az ember bűnössége. Igaz, a mai ember gondolat- világába már nehezen illeszthető be ez a gondolat, de aki komolyan veszi Istent, rádöbben, hogy így van. Megérti, hogy nem volt tréfadolog a régi Izráelben, hogy akárki nem léphetett be a templom szentélyébe. Még a papok, még a főpap se lehetett egészen bizonyos benne, hogy pontosan elvégzett minden tisztulási szertartást. S ha elvégezte is, akkor is szüksége volt arra, hogy önmagáért is mutasson be engesztelő áldozatot (3Móz 16,6). Pedig ő volt a közvetítő Isten és az ember között. Ennek a vasárnapnak az igéi, különösen is az idei igehirdetési alapige (Zsid 9,11-15) arról szólnak, hogy az a Krisztus, aki a kereszten meghalt bűneinkért, „az igazi főpap”. Neki nem volt szüksége arra, hogy magáért mutasson be engesztelő áldozatot. Sőt, ő magát áldozta fel, hogy számunkra is megnyíljék az út Istenhez. 0 azért lett emberré, azért vállalta magára az ember életét annak minden nyomorúságával, a bűnök büntetésének terhével együtt, hogy a bűnös ember a tiszta és szent Isten közelébe juthasson. A kereszten meghlat Jézus a „világosság és igazság”, aki vezet bennünket és bevisz Isten szent hajlékába (Zsolt 43,3). Ezért tekintünk ma Őrá és imádkozzuk a zsoltárt, amelyben azt kérjük, hogy Isten kegyelmesen intézze ügyünket (mert az „ítélj meg” kérés tartalma igazában ez). Bárcsak mindnyájan így tudnánk feltekinteni a keresztre, és vigasztalást, reménységet találnánk Jézusban! Muntag Andor BEIKTATTÁK SZEBIK IMRE PÜSPÖKÖT * Az Északi Egyházkerület püspöki templemában igen nagy számú gyülekezet gyülekezett össze, hogy ne csupán szemtanúja legyen, hanem együtt imádkozzon az új püspök szolgálatba indulásának első óráiban. Pontosan tíz órakor harangzúgás közben vonult be a templomba az iktatást végző dr. Harmati Béla és Nagy Gyula püspökkel, valamint dr. Nagy István és Szabó Gyula esperessel az élen az esperesi és lelkészi kar megjelent tagjai mintegy 70-80 tagú Lutherkabátos csoportja. A templomban ekkor már elfoglalták helyüket a meghívott vendégek is. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, Katerina Niemenmaa finn nagyköveti tanácsos, ideiglenes ügyvivő, Alexander Arnot NSZK nagykövet, Gerd Vehres NDK nagykövet, dr. Pusztai Ferenc művelődési miniszteri államtitkár, Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, dr. Szalay László főosztályvezető, dr. Bielek József főpolgármester. A testvéregyházak képviseletében: dr. Paskai László bí-------------------------------------------------------------------------------------------------N NYILATKOZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége és Országos Presbitériuma aggódó részvéttel kíséri figyelemmel a Romániában, Marosvásárhelyen történi tragikus eseményeket, a magyarellenes ultranacionali/mus megnyilvámiíása- sait. Kérjük a romániai egyházak és vallási közösségek vezetőit, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Románia különböző nemzetiségei megértésben és békében élhessenek egymás mellett. Fölhívjuk a nemzetközi egyházi Szervezeteket, az Európai Egyházak Konferenciáját és az Egyházak Világtanácsát, hogy jószolgálati közvetítéssel hívjanak össze tanácskozást a romániai és a magyarországi egyházak képviselőinek részvételével egy harmadik országban annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon egymás megismerésére és Jézus Krisztus nevében a megbékélés útjának keresésére románok és magyarok között. V ________________________________________) bo ros, esztergomi prímás-érsek, dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus megyéspüspök, dr. Kürti László és dr. Kovách Attila református püspökök, dr. Viczián János baptista elnök, dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens, dr. Berki Feriz ortodox esperesadminisztrátor, Huszti János unitárius püspök és dr. Bartók Béla unitárius főgondnok. Külföldi egyházak képviseletében jelen volt dr. Gunnar Stálsett, az LVSZ főtitkára, dr. Görög Tibor Európa- titkár, dr. Szedressy Pál kolozsvári püspök, dr. Lengyel Lóránt teológiai professzor kíséretében. Dr. Jan Michalko pozsonyi püspök, dr. Ludwig Markért egyházfőtanácsos a német egyházak képviseletében, dr. Gerhard Strauss müncheni egyházfőtanácsos, Gémes István stuttgarti lelkész, dr. Gustav Reingrabner eisenstadti szuperintendens az osztrák evangélikus egyház képviseletében, dr. Paul Hansen dán lelkész és dr. Martti Voipio finn esperes. A püspökiktatás igehirdető szolgálatát a nyugalomba vonult püspök, dr. Nagy Gyula végezte Jn 21,15-17 alapján. Igehirdetésében a következőket mondta: „Ketten álltak szemben egymással h Genezáret-tó partján kétezer évvel e: előtt: a Feltámadott, Jézus és Simon Péter, a tanítvány. Háromszor hangzik el Jézus kérdése: „Simon, Jóna fia, sze- retsz-e engem?”, és háromszor hangzik el a megbízás is: „Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimat! Legeltesd az én juhaimat!” Minden püspök-beiktatásnál is ugyanez történik. Csak a helyzet, az idő és a hely más mindig. Ma az ad különleges súlyt ennek a szent igénekv hogy a Feltámadott küldő szava az Északi Egyházkerület hatalmas nyájára vonatkozik, a XX. század végén, hatalmas történelmi átalakulás időszakában: 137 anyagyülekezetre, több ezer szórványra, és sok ezer, a nyájtól elszakadt, kallódó lélekre... Hadd szóljak Jézus igéje alapján e szolgálat tartalmáról, magáról a püspök megbízatásáról. Világos a mai igéből, hogy a püspök tisztsége a pásztor szolgálata. Ha nem lenne a nyáj, nem lenne szükség a pásztorra sem. De ez a nyáj, amelyet most reád bíz az Egyház Ura, felmérhetetlenül értékes. Az egyház népe, emberek százezrei, szolgatársak sokasága. Közülük egy is, egyetlen kisgyermek is, mérhetetlenül drága! És ezeknek a szolgálatodra bízottaknak a földi és örök sorsa is megfordul majd pásztori szolgálatod hűségén és teljességén! Mérhetetlen, szinte alig elviselhető felelősség! Hiszen ők, a reád bízott nyáj, azok a bárányok és juhok, akikért Jézus a vérét ontotta a kereszten. Az Ő „drága áron megváltott nyája!” Fel tudjuk-e igazán mérni, lelkipásztorok, püspökök, az egyház szolgálattevői, a reánk bízott pásztori szolgálat mérhetetlen súlyát és felelős- séeúl I A püspök feladatú Jc/.us igéje szerint a nyáj „legeltetése". Ott a bibliai földeken Jézus korában ez azt jelentette, a pásztor munkája az, hogy a juhok ne a terméketlen kősivatagban tévelyegje- nek, hanem zöld füvet és friss forrásvizet találjanak naponként. Ezer és millió gondja van ma a püspöki szolgálatnak. De az igazán fontos az, hogy az egyház szolgálatára bízott részében gondja legyen a nyáj igazi táplálására Isten igéjével és a keresztség, az úrvacsora kiszolgáltatásával! Jézus külön említi a „bárányokat”. Ma ez az ige külön is a szívedre helyezi, Testvérem, a gyermekeket és a fiatalokat a juhok között. Legyen reájuk külön is gondod püspöki szolgálatodban! Jézus ma azt a feladatot bizza rád, „őrizd az én juhaimat!” A püspök különleges feladata a nyáj, az egyház népe, egységének és testvéri közösségének az őrzése. Ha egy juh vagy néhány juh elszakad a nyájtól, elöbb-utóbb éhen pusztul, szomjan hal a judeai pusztaságban. A nyájból kiszakadt juhok, a nyáj csoportokra szakadozása és szétszéledése végzetes veszély a pusztában, a farkasok hordái között. Csak együtt van élete és jövője Krisztus nyájának is. Mi az alapja, az erőforrása az ilyen nagy és nehéz püspöki szolgálatnak? Jézus csodálatra méltó didaktikával vezeti rá Simon Pétert a reá bízott apostoli szolgálat kimeríthetetlen erőforrására. Háromszor egymás után megkérdezi tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Mi van e mögött a háromszor ismételt kérdés mögött? Jézus ezzel egyfelől tudatossá akarja tenni Péter és minden utódja előtt, hogy a pásztori szolgálat szíve-veleje a szeretet őiránta, a feltétlen hit és bizalom Jézus iránt! Csak az szeretheti a nyájat sok kudarca, bánata, önmagában és a rábízottakban való keserű csalódásai ellenére is, aki szíve mélyéből szereti Jézust! A püspök szolgálatának mély, rejtett erőforrása is ez a szeretet, a hit állandó belső kapcsolata a Feltá- madottal. A hármas kérdés másfelől Jézus végtelenül szelíd emlékeztetése is Simon Péter számára, hogy nem sokkal előbb háromszor tagadta meg őt. Péter végül is ráeszmél erre: a harmadik kérdésnél ..elszomorodott" szívében. De a bűnbánat szomorúságával mégis tudott így válaszolni: Uram, Te mindent tudsz, azt is, hogy gyarló bűnös vagyok, de azt is, hogy szeretet és hit van a szívemben irántad! S erre kapja Jézustól a hihetetlen megbízást: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat” (Mt 16 :18). Péter hitén! Simon Péter tudott a bűnbocsánat evangéliumából élni, ime a szolgálata kezdetén is, egészen vértanú-haláláig. A bűnbocsánat evangéliuma: a szeretet és a megbocsátás végtelen ereje, ime testvérem, ez a szolgálatunk naponkénti erőforrása is. És ezzel kell szolgálnunk szüntelenül az emberek között. Csak aki maga is a bünbocsánat kegyelméből él, aki maga is a Jézus által pásztorolt juh, az lehet egyedül a juhok jó pásztora. Jaj, ha lelkész és a püspök nem a bűnbocsánat, a megbocsátás kapuján keresztül lép be naponként a szqnt szolgálatba! A mai jézusi ige folytatásában már feltűnik a szolgálat keresztje is. Félelmesen nehéz ez a küldetés: életünk odaáldozását kívánja meg. Aki ma vezetői szolgálatot vállal az egyházban, (Folytatás a 3. oldalon) ,-------------MEGÁLLAPODÁS---------------n Az egyház a természet megőrzésében is legyen példa Földünkön több tízezer négyzetkilométernyi őserdő pusztul el másodpercenként. Minden héten több védett növény tűnik el a Föld színéről. Megváltozott Földünk atmoszférájának összetétele, nőtt a mérgező kémiai anyagok jelenléte a légtérben. Joggal kérdezheti az olvasó, mit keres egy környezetvédelmi cikk az Evangélikus Életben? Korábban én is ezt kérdeztem volna. Most úgy érzem, nagyon is felelősek vagyunk azért, ami körülöttünk a természettel történik. Olyan felelősség ez, amiben rá kell jönnünk - egyedül szinte semmit sem tehetünk. Olyan kérdés előtt állunk, amire eddig alig gondoltunk, aminek összefüggéseit eddig alig ismertük. Miután megérkeztünk Buenos Airesben a repülőtérre, buszba ültünk, és úgy mentünk az ifjúsági konferencia színhelyére. Útközben láttuk azt, amit Latin-Amerikában favelának, nyomortelepnek neveznek. Később egy előádásból derült ki, hogy milyen szoros összefüggés van a környezetszennyezés, a nyomortelepek és az adósságkrízis között. A hetvenes évek elején az ipari fellendülés után újra visszaesés következett be, ami sok harmadik világbeli országot arra kényszerített, hogy hatalmas kölcsönöket vegyen fel. Ezek az országok most mind komoly adósságterhekkel küzdenek. Mit tehetnek? Kivágják erdőiket - fáért, a mezőgazdaság számára vagy éppen legelőnek - csak azért, hogy gyors úton próbálják' visszafizetni adósságaikat, és kisegítsék lakosaikat a könyörtelen nyomorból. Kevés más országban van olyan szoros kapcsolat környezet és gazdasági fejlődés között, mint Brazíliában. Természeti kincsekben gazdag és változatos - az Atlantióceán partjától egészen az amazo- nasi őserdőkig. De úgy, mint más fejlődő országokban, a természet szenved itt is a kizsákmányolástól, a lakosságnövekedéstől és az egyre fokozódó nyomortól. Az őserdőre kiterjedő iparosítás, infrastruktúra-növelés mérhetetlen károkat okozott emberéletekben, indián törzsek fizikai és kulturális életében. A Yanomami törzs Brazília legnagyobb bennszülött törzse volt, akik megtartották eredeti ősi szokásaikat és hagyományaikat. A Yanomamik az ország legészakibb részén élnek, a Venezuelával határos területeken. A hetvenes években autópályát kezdtek el építeni azon a részen is, ahol a Yanomamik éltek, őket sosem kérdezték meg az építkezéssel kapcsolatban. Az autópálya építése több mint ezer Yanomami életét követelte. A helyi kormányok érdeke továbbra is a nagy gazdasági haszna volt. Az emberek közül pedig sokan haltak meg fertőzések, különböző betegségek következtében. Az elmúlt években már több nemzetközi fórum elé került a Yanomami indiánok sorsa, ahol felszólították a brazil kormányt, hogy adjon területet a bennszülötteknek letelepedésre és nyújtson nekik megfelelő egészségügyi ellátást. Mindezen problémák megoldásához, melyeket igazságtalan politikai rendszerek okoztak, szükség volt az emberek összefogására. A nyomorgó tömegekben először kis alapközösségek jöttek létre (base communities), melyek a legalapvetőbb problémákkal foglalkoztak. Egyszerű emberek gyűltek össze, hogy Bibliát olvassanak, és ezen az alapon kutassák életüket. Később a nagyobb egyházak is elkezdtek felelősen foglalkozni a helyzettel. A legjelentősebb fejlődést a legkisebb közösségek szintjén érte el a brazíliai evangélikus egyház is, hiszen tagjai szembesültek a kirekesztett tömegek szenvedésével, vagy maguk is tagjai voltak ennek a rétegnek. Ezek az alapszintű megmozdulások voltak a gyökerei az egész egyház bevonásának ebbe a munkába. Környezetpusztítás, igazságtalan gazdasági haszon keresése, nyomortelepek, favelák - emberiségünk jövőjét fenyegetik. Pedig világunk Isten ajándéka, gondoskodást és védelmet igényel tőlünk. A világ, ami a mi birtokunk, rabságban van és szabadításra vágyik. Isten az, aki az életet adja. A világ, Isten csodálatos ajándéka: tartalmazza saját életünket és környezetünkét is, ami bennünket is meghatároz. A természet önmagában is életképes lenne, és nem függene tőlünk, de az emberiség jövője nagymértékben függ a természettől. Küzdenünk kell a természet megváltásáért és megőrzéséért is. Felelősek vagyunk azért, hogy ne vegyük semmibe a természet nagyarányú pusztítását, ami napjainkban történik. Azzal, hogy a nyolcadik világgyűlés egy latin-amerikai ország területén volt, a lutheránus világj közösség felvállalta azokat a problémákat, melyek ezt a területet jellemzik. A világméretű evangélikus közösség megerősíti ezeket az egyházakat keresztyén bizonyságtételükben és tanul tőlük, ők hogyan viszik véghez küldetésüket. Evangélikusok a világ minden tájáról A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa és a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége - figyelembe véve, hogy 1990. február 12-én hatályba lépett a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvény - a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata által 1948. december 16-án kötött megállapodást a mai nappal felbontja. Budapest, 1990. március 19. A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa nevében Németh Miklós sk. miniszterelnök V _______________________________________J f----------:--------- MEGHÍVÓ --------------------\ A MA GYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DÉLI EGYHÁZKERÜLETE 1990. március 30-án, pénteken du. 2 órai kezdettel a Deák téri Evangélikus Templomban ünnepi Istentiszteleten és rendkívüli közgyűlésen beiktatja felügyelői tisztébe Sólyom Jenő akadémikust. Az iktatási szolgálatot Dr. Harmati Béla A Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke végzi. v____________________________________________________________________________ A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége nevében Dr. Harmati Béla sk. püspök-elnök Dr. Frenkl Róbert sk. országos felügyelő
