Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-25 / 8. szám
Ajándékozz nekem, Uram, hitet! Nem magamban akarok többé hinni, hanem Tebenned! Tolsztoj Evangélikus Elet 55. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1990. FEBRUÁR 25. ÖTVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft MEGOSZTOTT FELELŐSSÉG AZ EGYHÁZBAN Tőkés László jószolgálati útja Nem értünk egyet abban, mit jelent a demokrácia. Használjuk a szót a közéletben és az egyházban is, de eltérnek a vélemények. Egyik alföldi gyülekezetünk levelet intézett az országos elnökséghez. Ebben nehezményezték, hogy az országos elnöség nem kérte ki a gyülekezetek és az egyházmegyék véleményét fontos személyi kérdésekben, például a főtitkár nyugdíjazásánál. Szerintük az országos vezetőségnek az intézkedései önkényesek, ha ezekbe nem szólhatnak bele a gyülekezetek és az egyházmegyék. Egy másik beadvány több aláírója az egyházi választások kapcsán történő jelölések ügyében tesz javaslatot arra, hogy minden jelölés a gyülekezetekben történjen és az egyes egyházi tisztségekre való választásoknál az első menetben az összes jelölttel kellene kiírni a választásokat, majd a második menetben azokkal csak, akik a legtöbb szavazatot kapták. Mindkét esetben szó van a demokráciáról, az alulról jövő kezdeményezésekről, a gyülekezetek akaratának figyelembe vételéről. Hadd húzzam alá azt a tényt, hogy evangélikus egyházi gyakorlatunkban a gyülekezeti elv, a presbiteri irányítás és az alulról felfelé történő választások régi, nemes és bibiliai alapelveinek megfelelő demokratikus hagyományokat őriznek. Ezért nem örültem annak, amikor korábban egyik lelkészünk a jövőre néző zsinati törvényalkotás előkészítése és egyházunk megújítása jegyében azt javasolta, hogy „az elavult és inkább terhet, mint segítséget jelentő presbitérium intézményét meg kellene szüntetni s helyébe léphetne egy gyülekezeti munkaközösség”. A presbiteri egyházszervezet megosztott felelősséget jelent: az egyházat nem a lelkész, a pap teszi, az egyház a gyülekezet, ahol Isten igéjét hirdetik és a szentségeket kiszolgáltatják. Az igét hallgatók, a gyülekezet tagjai részt vállalnak abból a felelősségből, hogy megéljék az evangéliumot. Ami pedig a gyülekezet kormányzását illeti, ott a választott vezetőkre több felelősség jut. A lelkész, a felügyelő és a gondnok együtt vállalják az egyház vezetését, gondjai hordozását. A gyülekezet egésze választja a vezetőket helyileg, a presbiterekre pedig a gyülekezet közgyűlése, a gyülekezet egésze számonkérési jogával bíznak feladatokat. Egyházi rendünk szerint minden gyülekezeten felüli nagyobb egyházi egység vezetőit, így az esperest és egyház- megyei felügyelőt, a püspököt és az egyházkerületi felügyelőt és az országos felügyelőt is a gyülekezetek presbitériumai választják. A demokrácia félreértése azt gondolni, hogy mindenki minden ügybe mindig beleszólhat. Az egyházkormányzás különböző, lépcsőfokain megosztott felelősség van. A felsőbb megválasztott vezetők tartoznak elszámolni tevékenységükkel a választóknak, ugyanakkor például az egyházmegyei, az egyházkerületi vagy országos vezetőség nem kérdezheti vissza minden ügyben a gyülekezetekét. A parlament döntéseit sem kell jóváhagyni az egyes helyi tanácsoknak. A gyülekezeten felüli egyházi testületekben történő választásokkal kapcsoltában azt kell tudnunk, hogy az egyházmegyei, egyházkerületi és országos közgyűlések nem népgyűlések, hanem küldöttközgyűlések meghatározott számú taggal. Ez a rend biztosítékot jelent a kisebbségek diktatúrájával szemben. Akciócsoportok vagy kisebb érdekszövetségek ugyanis így kevésbé ragadhatják magukhoz a közgyűlés irányítását, hiszen egy- egy területi egyházi egység, egyházmegyei vagy kerület egésze, annak minden véleménykülönbségével is képviselve lehet. Az 1991 őszétől ülésező új zsinatunk bizonyára hoz majd változtatást egyházunk törvényeiben. Az azonban bizonyos, hogy a megosztott felelősség elve új törvényeinknek is tartópillére lesz. [ ____________1 Fo tó; Kmczler Gyula Alig két éve, hogy a világ ismeri Tőkés László temesvári református lelkész nevét. Ha neve a hírek közé került, az mindig aggodalommal töltötte el az olvasókat, mert leginkább arról szólt a híradás, hogy bátor kiállása, határozott hangja a zsarnokság hivatalosainak valamilyen akcióját hívta ki. Bátor keresztyén és ízig-vérig magyar, aki tudja, hogy Romániában él, de nem hajlandó emberi és kisebbségi jogokról lemondani, nem nyugszik a korlátozásokba, tartja a lelket az erdélyi magyarokban. Keresztet hord és vívja a küzdelmet. A múltév utolsó negyedében felfokozódott és szinte elviselhetetlenné lett a személye körüli hajsza. Ki akarják telepíteni Temesvárról. Egyházi és állami vezetők fognak össze, hogy a törvényesség látszatát keltve eltüntessék a városból. Egy cseppnyi kis szilágysági faluban nem lesz olyan veszélyes, hangja nem hallatszik messzire, jobban korlátok közt tartható. Azután eljött a december vége, karácsony küszöbén felgyorsultak az események és bekövetkezett a robbanás, kitört a forradalom és ennek hatása már egész Romániára elterjedt. Tőkés László személye, a temesvári események gyújtó szikrája lettek az ország demokratikus megújulásának. Február első napjaiban Tőkés Lászlót és feleségét hazánkban üdvözölhettük. A napilapokból, rádióból és televízióból értesülhettünk napi programjáról, mely igen feszített volt. Sajtótájékoztatóján elmondta, hogy bizony fárasztó volt keresztül-kasul száguldani az országon. Amikor ^sorokat írom, éppen megszakította útját, hogy néhány órára Bukarestbe menjen, ahol az amerikai külügyminiszterrel tárgyalt, annak kérésére. A sajtóval való találkozáson elmondta, hogy jószolgálati útra készült az év elején több országba. Célja • a megbékélés és megértés munkálása a népek és nemzetek között. Az első meghívást a magyarországi Református Lelkészegyesülettől, az Ökumenikus Tanácstól és a Római Katolikus Egyháztól kapta. De hívta őt hazánk ideiglenes köztársasági elnöke, Szűrös Mátyás is. így lett útja teljesen ökumenikus jellegű. Mint lelkipásztor és mint a romániai politikai vezetés képviselője jött közénk. Az igehirdetésekkel egyetlen célja az, hogy amiről Pál apostol ír, azt teljesítse a népek között is: Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Az igehirdetés mellett mindenütt szólt a romániai politikai állapotról és a nemzetiségi helyzetről. Újságírók kérdésére felelve elmondta, hogy a magyar iskolák visszaállítása nyomán működésbe léptek a román részről nacionalista reflexek, ennek ellenére áll az, hogy a kormány tartja magát a korábbi elhatározáshoz. Sok helyen megtörtént a magyar nyelvű tanítás visszaállítása, Marosvásárhelyen van a legerősebb ellenkezés, de ott is meg fog történni. Ellentét még lesz sok, de állunk elébe. Csak vér ne folyjon — fejezte be válaszát. Megkérdezték azt is, hogy vállal-e miniszteri tárcát egy esetleges nemzetiségi minisztérium élén - mire határozottan kijelentette: az egyházi mandátumomat tartom meg mindenképpen. Miben segíthetünk? - hangzott a kérdés. A felelet pedig: „A magyar társadalom már tett jó lépéseket, amikor azonnal segítségre sietett. Románia egészének kell segíteni úgy, hogy a hangsúly a nemzetiségi kérdésen legyen. Az egyenjogúság mellett vagyunk. Románia jövőjét csak az európai integráció és a demokratikus mozgalom útján lehet elképzelni. Morális és politikai segítséget adjanak. Az igazi további tevékenység lényege: kapcsolatot építeni alulról építkezve. Ez testvérgyülekezeti, testvérvárosi, községi kapcsolatokat jelent. Lehet számítani gyanakvásra és gyűlöletre is, de nem szabad elveszíteni a türelmet!” Szóba került a temesvári esemény is, amiről azt mondta, hogy valóságos csoda volt. Régebben „sovén magyar papnak” tartották őt és az volt a csoda, hogy a templom és parókia köré védőgyűrűbe odajöttek a román testvérek, protestáns és ortodox hívők is, és ösz- szefogtak a magyarokkal. Az Ökumenikus Tanács esti fogadásán beszélgettem Tőkés Lászlóval arról, hogy az imádkozó, érte aggódó seregben mi is megálltunk Isten színe előtt, de híveink ott voltak a segítséget vivők között is. A MEVISZ fiataljai beszámoltak lapunkban arról, amit éppen az ő templomában láttak és átéltek. Elmondta, hogy hálával gondol mindenkire, akik az imádkozó hátvéd szolgálatát vállalták és háláját egy kispapírra is ráírta. Áldja meg az Isten Tőkés László jószolgálati útjait nálunk és más nemzetek fiai között, hogy lehessen a békéltetés szolgálatának hitben erős elvégzője. Tóth-Szöllős Mihály Harmati Béla DR. SOLYOM JENŐ A DÉLI EGYHÁZKERÜLET ÚJ FELÜGYELŐJE A Déli Evangélikus Egyházkerület szavazatbontó bizottsága február 12-én bontotta fel az egyházkerületi felgyelói tisztre leadott gyülekezeti szavazatokat. A szavazásra jogosult gyülekezetek száma 137 volt, határidőre beérkezett 119 szavazat. A borítékok felbontása után a bizottság a következő eredményt állapította meg: dr. Sólyom Jenő - 84 szavazat, dr. Gyóriné dr. Drenyovszky Irén — 32 szavazat, Szirmai Tibor - 3 szavazat. E választási eredmény alapján a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei dr. Sólyom Jenő kutatóprofesszor-akadémikust választották meg az egyházkerület felügyelőjének. Kísérje Isten áldása az egyházkerület élén végzett minden munkáját! Lapzárta után érkezett: Az Északi Egyházkerület püspöki tisztére leadott szavazatokat február 16-án felbontották. Az egyházkerület új püspöke Szebik Imre, budavári esperes, püspökhelyettes lett. Szolgálatára Isten kegyelmét és áldását kérjük. ELŐ VIZ A szeretet hídverése: 2. A nagy szakadék „...kérlek téged Onézimuszért..." Fi lem 9 Repülőtéri gyors-interjú a hazaérkezett nagygyűlési delegációval Tőkés László üdvözlete lapunk olvasóinak Ha végigolvastuk ezt a levelet, észrevettük, hogy nem valami jelentéktelen közlés van benne. A levél címzettje és - feltehetőleg - kézbesítője között mély szakadék húzódik. Annak a kornak egyik legsúlyosabb problémája. Onézimusz Filemon rabszolgája volt. Egy napon nem bírta tovább cipelni sorsa terhét. Nem tudjuk, mi tette számára elviselhetetlenné. Lehet, hogy korbács csattogott a hátán. Lehet, hogy emberi méltósága lázadt az ellen, hogy neki ne legyen saját célja, saját terve, saját gondolata, hanem testestül- lelkestül más tervének megvalósulását kellett szolgálnia. Lehet, hogy az egyéni szabadságvágy sarkallta arra, hogy kereket oldjon, s egy reggelen hűlt helyét találják a munkán. Onézimusz szökésében benne van a rabszolgasorssal való teljes meghason- lás. Ilyenbe a rabszolgatartó nem tud belenyugodni. Filemon is haladéktalanul kiadja az elfogatási parancsot, s az üldözők haladéktalanul a szökevény nyomába erednek. A rövidke levél adós egy hosszú és izgalmas történettel: a Kolossétól Rómáig tartó út ezernyi kockázatával, veszélyével, félelmével. Az üldözök minden eszközt felhasználhattak a szökevény kézre kerítésére, s a menekülőnek minden idegszálára, erejére, kitartására, találékonyságára szüksége volt, hogy Kis-Ázsiából Rómába jusson. A főváros tömkelegében is, amely akkor nemcsak szökött rabszolgákkal, hanem rabszolgavadászokkal is tele volt, nehéz volt rejtőzködnie. így festett a „pax romana” Róma békéje még akkor is, amikor a végeken nem dúlt háború. Magában ä nagy birodalom szivében is ott húzódott a mély szakadék üldözők és halálra keresettek, rabtartók és az életükért rettegők között. Nagyon messzire esik tőlünk ,ez a helyzetkép. Nem is kívánok tovább időzni az ecsetelésénél. Csak azt kérdezem meg, hogy a rabszolgarendszer felszámolásával - bár még most sem történt meg mindenütt a világban - megszűnt-e végleg az Onézimusz-problé- ma? Nem hasonlanak-e meg ma is számosán a sorsukkal, s nem lépnek-e a menekülés útjára hazulról, családból, gyülekezetből, Isten elől? Nem húzó- dik-e ma is egymás mellé került vagy rendelt emberek, csoportok, népek között éppen olyan tátongó szakadék mint a régi-régi, Tiberis-parti metropolisban? E sorok írása előtt pár órával olvastam a ma érkezett újságokat, s hadd idézzek csak azokból néhány sort. Bertil Werkström svéd érsek a napokban-tárgyalt arról Maj-Lis Lööw menekültügyi miniszterrel, hogy ideje lenne emelni a menekültek befogadási kapacitását Svédországban is, amitől a miniszter határozottan glzárkózott, „elvégre neki a svéd nép érdekeit kell képviselnie”. Az érsek viszont nem engedett az egyháznak abból a jogából, hogy templomaiból a rendőrök sem űzhetik ki a befogadott otthontalanokat. Dél-Afrika új elnöke, Fredrik de Klerk több faji megkülönböztetést enyhítő rendelkezést hozott, de a fehérek számára fenntartott állami iskolákba a feketék nem tehetik be a lábukat. Tiz év alatt 196 „fehér” iskolát zártak be elnéptelenedés miatt, míg a fekete iskolák - bár dugig vannak - egymillió tanköteles gyereknek nem tudnak helyet adni. Vagy léphetünk még közelebb is. A Panoráma esti adásában a magyar tv riportere Marosvásárhely főterén fájdalmasan keserű és éles hangokat vett filmre arról, hogy a Székelyföld fővárosiban nem lehet a magyar Bolyai Kollégiumot megnyitni. A tanulókat az osztálytermekben ilyen röplapok fogadják : „itt csak mi vagyunk itthon, a pokolban a helyetek”. Azt hiszem, ezt a sort se szükséges folytatni. Február 13-án kedden a kora esti órákban landolt a Ferihegyi repülőtéren a Lufthansa Frankfurt-Budapest útvonalon közlekedő gépe. Ezen a gépen érkezett haza a Curitibában járt küldöttségünk. A hosszú utazástól kissé fáradtan, de boldogan adtak néhány szóban élményeikről számot. Először Nagy Gyula püspököt kérdeztem, milyen volt az összbenyomása a nagygyűlésről? Korszakot nyitó nagygyűlés volt. Az új sfruktúra megszavazásával új korszakot kezd a LVSZ. Ebben több szavuk lesz a kis egyházaknak, nagyobb szerephez jut a harmadik világ is. Az új elnök is a hrmadik világból való, Gottfried Brakemeier, a brazil evangélikus egyház elnöke. Volt másik jelölt is, a kanadai Sjöberg püspök. Rettenetes volt a hőség, az ülésteremben néha 41 fokot is mértek. Sokan emlegették a budapesti nagygyűlést, mert a Sportcsarnokban légkondicionálás volt a nyári hőség idején. Sólyom Jenőt mint a megválasztott kerületi felügyelőt kérdeztem ezután, hogy melyik szekcióban dolgozott a nagygyűlés folyamán? A negyedik szekcióban, melynek témája a „megszabadított teremtés" volt. A beszélgetés és az előadások túlságosan csak a környezeti problémákat érintették. Szerettem volna, ha egy kicsit más irányban is mentek volna a dolgok, etikai kérdések kerültek volna elő ezzel kapcsolatban. Beadtunk egy írást is, de nem került tárgyalásra, rövid volt az idő, nem egészen két nap állt rendelkezésre, és meg kellett szerkeszteni egy záró jelentést is a szekció munkájáról. Túlságosan sok idő ment el a struktúra- váltással kapcsolatos tárgyalásokra. Hogyan telt a vasárnap, volt-e szolgálatod? Igen, Säo Paulában voltam magyar nyelvű gyülekezetben de. evangélikus, du. református istentiszteleten. A délétől tin szóltam egyházunkról és átadtam üdvözletünket. Keveházi Klárától a Buenos Aires-i ifjúsági konferenciáról kérdezősködöm: Két téma dominált. Az egyik a környezeti ártalmak, a természet pusztulásának kérdései, a másik az evangelizá- ció ügye. Én ez utóbbit választottam és erről is szeretnék majd beszámolót írni a lapban. Most még nehéz az egészet átgondolni, keverednek bennem az élmények, feszített volt az egész program és szörnyű a hőség. De erről á témáról fogok beszámolót írni. Pángyánszky Ágnes is vöt Buenos Airesben, tőle kérdeztem a másik téma felől. Mivel a konferenciát Latin-Amerikában tartották,'természetesen előkerültek a helyi környezetvédelmi problémák. Az Amazonas terének savas eső kérdései, ennek kapcsán az erdők pusztulása. A rablógazdálkodás a mezőgazdasági j iparban. Ami nagyon mély nyomokat hagyott bennünk, az a nagyfokú szeny- nyezettség utcákon, tereken, mindenhol. Latin-Amerikában élő volt a környezetszennyezettség példája. Az örvendező szülők mellett kértem Brebovszky Évát egy rövid beszélgetésre. Értesülésem szerint külön estén foglalkoztak a kelet-európai egyházakkal. Mit hallhatunk most röviden erről? Külön este volt valóban, ahol nagyon pozitívan értékelték a kelet-európai országok és bennük az egyházak munkáját. Rólunk magyarokról különösen kiemelték a német kérdésben való pozitív magatartást és az egyházi segítést az NDK menekültekkel kapcsolatosan. A romániai menekültek intézményes egyházi segítését, majd a forradalom napjaiban való aktív segítségnyújtást szintén kiemelték. Püspök úr beszámolt új lehetőségeinkről. Vasárnap Porto Alegreben voltam, ahol még mindig emlegetik az elmaradt nagygyűlést, de örültek a mostaninak. Az egész időszakban nagyon feszített munka folyt. Sok megoldandó feladat vár ránk ezután is az anyag feldolgozásában. * * * Valamennyi delegátusnak azzal köszöntem meg rövd nyilatkozatát, hogy a következő hetekben lapunk hasábjain részletesebben is elmondják majd élményeiket és beszámolnak a nagygyűlés munkájáról. tszm
