Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-30 / 52. szám

ORSZÁGOS EÜANGÉÜKÜS HETILAP MEGÚJULT ERŐVEL ÉLNI ÉS SZOLGÁLNI 1991-BEN Az esztendő fordulóján egyszerre éljük át az idő gyorsan tovatűnő múlását és életerő­tartalékaink fájdalmas fogyását. Az idő száguldó paripáját aligha tudjuk megállítani, de életerőnk pótlására nagy lehetőségünk és biztos szükségünk van. Ez évi igénk Ézsaiás próféta biztatása: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Az Istenben való bizodalom gondolkodásunkban gyakran az utolsó helyre kerül. Amikor már magunk nem tudunk segíteni, sem másoknem képesek helyzetünkön változ­tatni, akkor gondolunk Istenre. Valójában az Isten iránti bizalomnak az első helyre kell kerülnie, ha az élet élelmességébe vetett hitünket és a jó cselekvések örömét meg akarjuk őrizni emberi csalódásokkal, vélt vagy jogos sérelmekkel teli világunkban. Az Isten iránti bizalmat azonban nem lehet parancsolni vagy éppenséggel megpályáz­ni. Nem áll szabadságunkban megrendelni, de lehet kérni. Nem tudjuk mint újonnan vásárolt árut kipróbálni, de elfogadhatjuk, s aztán élhetünk belőle. Ezért az Isten iránti bizalom mindig ajándék, Isten ajándéka, amelyre érdemes vigyáz­ni. Növekedhet bennünk, de csökkenhet is. Isten igéjéből táplálkozik, és abból a tapaszta­latból él, ahogy ráhagyjuk magunkat egészen Istenre Jézus Krisztus követése során. Személyes tapasztalataink és mások hiteles tanúságtételei adnak biztató késztetést, hogy az új évben Benne bízzunk és egészen Tőle várjunk mindent személyes életünkben éppúgy, mint egyházunkban. Titokzatos módon hordoz minket ő mások Isten iránti bizodalma által, megerősíti saját bizalmunkat Őiránta és jelzi jóságos vezetését életünkben A Benne való bizodalom emberek iránti bizalomra is serkent. Ezért nincs Isten előtt reménytelen eset, lehetetlen vállalkozás. Kegyelme mindenre elégséges. Jelenléte életerőnk forrása, s szüntelen táplá­lója. Érdemtelenül kapjuk, olykor észrevétlenül, máskor tudatosan, amikor merész mó­don emberfelettire vállalkozunk. Az új erő, az élethez szükséges felülről jövő többleterő csak a bizalom kapcsolatában adatik. A bizalmatlanság reménytelenné, kiábrándulttá, cinikussá tesz. Merjük hát egészen Istenre bízni magunkat, hogy új erőt nyerjünk az életre és a szolgálatra. Az új év evangélikus egyházunkban a zsinat megnyitásának éve. Figyelemre méltó módon 200 évvel ezelőtt, 1791-ben, de száz évvel ezelőtt is volt zsinat egyházunkban. Nem a kétszeres évfordulóra való emlékezés, sokkal inkább az Egyház Urára való figyelés indítja ma egyházunkat zsinat tartására. Miután a szabadság és reménység hajnala ránk virradt, új korszak nyílt meg előttünk a szolgálatra, s új lehetőség törvényeink újrafogal­mazására, szervezeti felépítésünk újragondolására. Egyházunk egészének a beleszólási lehetőséget biztosítva, a többségi döntés elvét gyakorolva kívánunk törvényt alkotni. Nem az 50 évvel ezelőtti evangélikus egyház képe rajzolódik ki szemünk előtt, mivel a fel évszázad alaposan megtépázta sorainkat, megváltoztatta híveink lakóhelyét, és az ország falvaiban, városaiban való tömörülése arányát. Ennek felmérése komoly feladat, és a zsinat eredményes döntéshozatali lehetőségének feltétele. A ma evangélikus valóságá­nak ismeretében szükséges egyetértésre jutnunk. Fontos és felelős munka vár ránk. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy egyházunkat sohasem a törvény, hanem az evangélium tartotta meg. Ezért zsinatunk akkor tud jó munkát végezni, ha evangéliumi lelkülettel, teológiai megfontoltsággal és jogi szákértc- lemmel kíván dolgozni az Isten iránti bizalom teljes ráhagyatkozásában. Az új év új gimnázium nyitásának éve is. 1991. szeptember 1 -jén újra megnyílik az ősi soproni evangélikus gimnázium (líceum). A régi épület megszentelt falai között ismét imára kulcsolódnak a kezek, diákok szívéből tör fel a Veni Sancte... Fokozatosan válik evangélikussá a régi Berzsenyi Gimnázium. Átvesszük eddigi tanulóit, bizalmat adunk a tanároknak is, akik vállalják az egyházivá váló gimnáziumban a tanítást. Hármas célkitűzés lebeg szemünk előtt. Szeretnénk, ha a tanárok lelkiismeretes hivatásteljesítéssel nevelnék a gyermekeket. Szeretnénk, ha a tanárok magas szellemi színvonal igényével tanítanák a diákokat, a tanulók pedig tehetségükkel és szorgalmukkal egyszerre növelnék a nagymúltú iskola jó hírét. Szeretnénk, ha keresztyén lelkiség, protestáns szellem hatná át az iskola légkörét hittanórákon éppúgy, mint az irodalomtanítás vagy a történelemóra keretében. Bizonyos, hogy a tanulók többsége Nyugat-Dunántúl evangélikus családjai­ból toborzódik, de a kollégiumi elhelyezés biztosítása által lehetőség nyílik az ország bármely részéről érkező diákok felvételére. Az új év első napján Istennek köszönjük meg, hogy újra van evangélikus középiskolánk az ősi Sopron, a hűség városában. Az új év újabb nehézségek éve is. Kár lenne elhallgatnunk e fájdalmas tényt. Nem csupán országunk súlyos anyagi helyzete, mélyre nyúló erkölcsi válsága, bizonytalansá­got ébresztő politikai légköre nyugtalanít bennünket. Gyülekezeteink egyre nehezebben küzdenek az infláció adta anyagi gondokkal. Lelkészi karunk a teológiai hallgatók magas száma ellenére is létszámában csökken. Feladataink viszont növekednek. A társadalom közgondolkodásának lassan tisztuló folyamata csendes ütemben éri utol egyházunkat. Hitelességünket nem egymástól várhatjuk, hanejn azoktól a közösségektől, akik előtt szóltuk az igét, és éltük a Krisztust. Csak a múlt fájdalmaitól szabadulni kész és a jelenben Isten iránti bizalomban élő egyház tudja az egy szükségeset meghirdetni az evangéliumra szomjazó modern embernek. így növekedhet köztünk Isten országa, s épülhet a jövő eSyháza' Szebik Imre 55. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1990. DECEMBER 30. KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft Énekelni akarok, énekelni... Legszebb énekem, leggyönyörűbb mondanivalóm Isten első paran- csolata. Hogy az egy igaz Istent dicsőítsük, szívből féljük, szeressük, egyedül benne bíz­zunk, reá építsünk. Énekem ím így szól: Legyen Istené a dicsőség! Luther / Isten áldja meg új évünket! Minden kedves olvasónknak kívánjuk szeretettel, hogy az előttünk álló nehéz esztendőben is részesüljünk áldásában, adjon türelmet, kitartást és hűséget, legfőképpen pedig azt, hogy szeretetben hordozzuk el egymást. Kérő fohászunk legyen a régi újévi ének: jézus, hitünket erősítsd, Nevedet bennünk dicsőítsd. Ez esztendőt veled kezdjük. Add, hogy veled is végezzük! PÜSPÖKIKTATÁS POZSONYBAN ÚJÉVI ÉNEK Zsoltár 102,25b-28 Kérünk Téged, idők Urát, ez újévben áldásra váltsd mindazt, ami sötét gond. Mindig magad felé vezess, hogy éltünkben csak Te lehess jó Jézusunk, Középpont. Bármibe kezd emberi kéz, szemünk előtt semmibe vész, azért Te jöjj, sikert adj! Ha jóságod meg nem segít, ajándékba nyert éveink mint ruha, elavulnak. Ember, idő és alkotás bús végzete az elmúlás, bár örök éltet óhajt. Csak Te időd örök, Urunk! Fordítsd Feléd minden napunk, mert szélvihar sodor, hajt. Időnk határa mély titok, a Te időd el sose fogy: Ki vagy, maradsz te mindig. De míg emészt harag tüze, kegelmednek forrásvize Üres markunkba ömlik. Te szent neved örök csupán. S míg év múlik az év után, Te vagy Kezdet, Közép s Vég. Fordulj felénk! Kezed, ha int, bátrak lesznek a> lépteink, és boldog lesz az újév. GENERALNY B1SKUP S LÓVÉN SK EJ EVANJELICKEJ CIRKV1 A. V. 801 00 Btitiilivi, Pallaády 52 Telcfón 326 42, 305 00 A Magyarországi Evangélikus Egyház Puskin utca 12. 1088 BUDAPEST VIII. Pavel Uhorskai egyetemes püspök Dr. Július FIlo a keleti egyházkerület püspöke Dr. Ivan SenSel a keleti egyházkerület felügyelője Ünnepi esemény színhelye volt Pozsony, az egykori koronázó vá­ros, jelenleg a szomszédos Szlovák Köztársaság fővárosának evangé­likus Nagytemploma, 1990. no­vember 24-én. ezen a napon iktat­ták hivatalába a Szlovák Evangéli­kus Egyház új vezető püspökét, Pavel Uhorskait. Dr. Ján Michalko utódját. Az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt a templom. A pozsonyia­kon kívül jelen voltak az ország távoli gyülekezeteiből érkezettek, közöttük az új püspök szülőfalujá­nak éa egykori gyülekezetének tag­jai. A Szlovákiai Evangélikus Egy­ház püspökei, esperesei, Teológiai cser ÜDVÖZLET Bratislava 1.12.1990. Dr. Mintán Benő egyetemes felügyelő Dr. Rudolf Koätial a nyugati egyházkerület püspöke Pavel Sinkovic a nyugati egyházkerület felügyelője Akadémia tanárai. A belföldi és külföldi testvéregyházak püspökei, az Evangélikus Világszövetség Eu- rópa-titkára, a Szlovák Parlament alelnöke és más neves személyisé­gek. Egyházunkat Szebik Imre püspök és Táborszky László püs­pökhelyettes képviselte. A püspökiktatás rendkívüliségét az adta, hogy olyan ember lett ve­zető-püspök, aki a szlovákiai egy­házüldözés következtében az ötve­nes években több évet töltött bör­tönben. Favágóként, raktárosként dolgozott. Később - a lelkészi szolgálattól eltiltva - püspöki be­iktatásáig gyülekezeti kántorként szolgált. Most egyedüli püspök­jelöltként, a gyülekezetek 476 sza­vazatából 441 szavazatot elnyerve lett vezető-püspök. Megrendítő volt, amikor a püs­pöki eskü után ráadták az „albát”, a jellegzetes szlovák liturgikus öl­tözéket, s nyakába helyezték a püs­pöki keresztet. Az immár nem csak lelkészi jogaiba visszahelyezett, de a püspöki tisztségbe is beiktatott lelkész megindultan hirdette Isten igéjét és fogadta a sok-sok köszön­tést, közöttük a mi egyházunk kép­viseletében magyarul szóló Szebik Imre püspök köszöntését, amelyet Táborszky László tolmácsolt. Püspökünk a többi között el­mondotta: „A két testvéregyházat öszeköti múltj'a és egybekapcsolja jelene. Múltjában sok közös érté­künk van. Elég ha itt Krman Dá­nielre és a közösen használt Tra- noscius énekeskönyvre utalok. Jele­nünkben egybékapcsol az a sajátos tény, hogy Magyarországon van­nak szlovák nyelvű evangélikusok, Szlovákiában pedig élnek magyar nyelvű evangélikusok. Népeink között az utóbbi hóna­pokban sajnálatosan fellángoltak a nemzetiségi indulat tüzei. Azért jöt­tünk el Szlovákia fővárosába e jeles alkalomra, hogy kifejezzük készsé­günket a testvér szlovák egyházzal az együttműködésre, a közös szol­gálatra. Azért jöttünk el, hogy kife­jezzük látásunkat: csak az emberi jogok kölcsönös tiszteletben tartá­sával lehet népeink jövőjét, Európa holnapját építeni. Mi készek va­gyunk erre. Az egyházak hidat ver­hetnek a népek közé, mert Krisztus mindnyájunké. Az egyházak hidat verhetnek a népek közé, mert a krisztusi indulat mindig a szeretet melegével, a másik érdekének figye­lembevételével törekszik a megbé­kélésre és az egészséges kompro­misszumra. Isten adja, hogy a hídépítő, ösz- szekötő szolgálatot kölcsönösen megvalósíthassuk. Ehhez a közös munkához kérünk áldást felüröl, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék.” A tévé által közvetített többórás istentisztelet után ünnepi ebéden is együtt voltunk az új püspökkel és a meghívott vendégekkel. Itt de­rült ki, hogy az új püspök, sok más lelkészhez hasonlóan, tud magya­rul is, és kifejezte készségét a test­véri együttműködésre. Reméljük, hogy a készségből tett is lesz és így a két testvér-egyház a jövőben gyümölcsözően tud együtt mun­kálkodni Isten dicsőségére, egyhá­zaink és népeink javára. Táborszky László Szeretett testvéreink az Ürban! „Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” Ezekben a napokban ad hálát Istennek egyházatok azért a rendkívüli és drága ajándékért, melyet a Vizsolyi Bibliában Károli Gáspár fordítói munkája gyümölcseként 400 évvel ezelőtt kapott. Tudjuk, mit jelentett és jelent mindmáig számunkra a „Králická Biblia” lelki, szellemi és nyelvi öröksége, és azért is értékeljük Károli Gáspár hagyatékát - a magyar protestáns egyházak örökségét - és együtt örülünk az öriilőkkel és a 40 éves évforduló alkalmából a Szlovák ág. hitv. evangéli- ' kus egyház egyetemes közgyűléséről szeretetteljes testvéri üdvözletünket küldjük. , * Kérjük az egyház Urát, áldja meg egyházainkban az Ige szolgálatát, ne vonja el tőlünk Szent Igéjét, hanem Szent Lelke tegye élővé, áldottá nemzedékről nemzedékre! Testvéri szeretettel és tisztelettel szolgatársaitok az Úrban m hä; api Egy név jelentéséről: JÉZUS Nomen est omen /-A név az jel! - hangsúlyozták az ókori rómaiak. Az Ószövetséget olvasva megfi­gyelhetjük, hogy Izrael népénél is mennyire fontos volt az ember ne­vének megválasztása. Kifejezte a szülők gondolatát (lSám 1,20), vagy utal a felnövekvő gyermek jellemére, esetleg megjelenésére (lMóz 25, 25-26). Természetesen az Újszövetség kqrában is ilyen alapokon döntöttek. Manapság már egyre kevesebb gyermek kapja hasonló megfontolásból nevét. Mózes törvényeiben az is szerepel, hogy az elsőszülöttet a nyolcadik napon be kell mutatni a templom­ban, körül kell metélni, és nevet kell adni neki. Jézussal is ezt tették a szülei, amiképpen Lukácsnál ol­vashatjuk: „Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett öt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte öt, mielőtt még any­ja méhében megfogant." Könnyű kiszámolni a naptárban, hogy Szenteste napja utáni nyolcadik nap éppen az új év első napjára esik. Ez pedig számunkra minden­képpen jel. Az is csodálatos, ahogy Irarárgrmvtnl már lrfí?Hp.nt»k eovre hosszabbak lenni a nappalok. A világosság szinte szemmel látha­tóan tör be a nyomasztó és sötét hétköznapokba, mintha csak Jézus hozta volna. Ez is jel. 0 a világ világossága. Jézus hozta a világba a fényt, az élet értelmét és célját. Nem a pillanatnyi megoldást, ha­nem az örök megoldást. Sokan az új esztendő első napját egy új kezdet lehetőségének tart­ják. Olyan lehetőségnek, amelynek célját és feltételeit saját magukhoz kötik. Azt hiszik, hogy egy dátum­mal el lehet feledni, illetve újra le­het kezdeni valamit. Mindenkép­pen egy különleges nap az emberek számára. Azt viszont sajnos keve­sen tudják, hogy Isten Fiának ne- venapja ez, akivel valóban lehet újat kezdeni. Jézussal együtt indul­ni, nemcsak az új évben, hanem életünk minden napján. Ez is egy csodálatos jel, hogy éppen az új esztendő első napjára esik Jézus életének nyolcadik napja, - a kö­rülmetélés, és ezzel együtt - a név­adás napja. Jézus nevével és Jézus nevében kezdhetjük az új eszten­dőt! Most radio nézzük meg hogy Isten mit akart kifejezni, amikor - az angyala által Fiának - Jézusnak ezt a nevet adta. A héber nyelvben ez a szó a ,jösuah” főnév. Szótár szerint ennek jelentése: segítség, segély, oltalom, győzelem, üdv, üdvösség, szerencse. Vajon hogyan érvényesültek Jézus életében ezek a megjelölések? Jézus: segítség, segély. A kánaáni asszony ezekkel a szavakkal fordul Jézushoz: - „Uram, segíts rajtam!” - Tőle vár­ta a segítséget, és nekünk is hozzá kell fordulnunk. Nem földi múló dolgokban bízni, amelyek hamar elhagynak bennünket. Jézus ma is ott áll előttünk, mint egykor a ká­naáni asszony előtt. Mi is bátran fordulhatunk hozzá hasonló sza­vakkal. A mi segítségünk Istentől van, az Ő nevében tehát bármikor kérhetünk segítséget imádságban. ■Bízhatunk hogy rnpo^aít minist I Jézus: oltalom. Gondoljunk szavára, aki azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, és én megnyugvást adok néktek!” Jó tudnunk, hogy hozzá valóban bármilyen problémánkkal fordulhatunk, mert benne meg­nyugszik a szívünk. Jézus az olta­lom! Terheinkkel, gondjainkkal nála keressünk oltalmat, mert igazi és örök hajlékunk Jézus Krisztus, már itt a földön is! Jézus: győzelem. A húsvéti örömüzenet legcso­dálatosabb jelentése éppen ez. Jézus győzött a halál felett. Hi­tünk legnagyobb és legszentebb titka ez. Feltámadt a halálból, hogy minket is feltámasszon és az örök életre elvezessen! Nincs egy hely, ahol földi maradván nyait őriznék, nincsen sírja- Fel­támadt és felment a mennybe. Ma k él I Itvu? Krim,,* teonnn ma és mindörökké ugyanaz.” Örök győztes! Jézus: üdv, üdvösség. Isten ezzel a jelentéssel azt akar­ja kifejezni számunkra, hogy eb­ben a névben bízni és reménykedni nem csak egy földi életre szól. Sok­kal több annál. Üdv, egy örök élet­re való üdvösség! Jézus, szolgála­tával ezt kínálja számunkra. Min­ket nemcsak a földi életünkben vár, hanem egykoron a mennyei örök otthonába is. A felkínált le­hetőség elfogadása csak rajtunk múlik. Nem szabad elszalaszta­nunk. Láthatjuk, hogy Jézus az út az üdvösségre. Jézus: szerencse. Keresztyének számára egy kicsit idegenül hangzik ez a szó. Világi dolgokkal szívesebben kapcsoljuk össze. A szerencséről in­kább egy lottó telitalálat jut eszünk­be. Furcsa hallani azt, hogy: Jézus a mi szerencsénk. A118. Zsoltár 25. verse adja meg a megnyugtató vá­laszt: „O Uram adj szeréncsét. Ál­dott, aki az Úr nevében jön.” Na­gyon egyértelmű ez a magyarázat. A zsoltáríró prófétái és Jézusra rrnitat Ni- a fülHi éc tói várjuk a szerencsénket tétlenül. Ezután bátran mondhatjuk: Jézus a mi szerencsénk. Ő az az áldott, aki az Úr nevében eljött, akiről a zsoltáros beszél. Tőle viszont nem tétlenül kell várnunk a szerencsén­ket. Imádságaink nem fogadási szelvények - amelyeket bedobunk valami láthatatlan postaládába, - amely akkor talál meghallgatásra, ha Isten éppen azt sorsolja ki. 0 minden imádságot meghallgat, és jól tudja, mire van szükségünk. Láthatjuk, hogy Isten milyen sok jellemzést adott Fiának a Jösu* ah névvel. Ezt fordította a görög nyelv: „Jézus”-nak. Az újszövet­ség korában már a zsidók gyűlölet­ből, a keresztyének pedig tisztelet­ből nem használták ezt a nevet. Természetesen a ma használatos Viktória vagy Fortuna a pogány istenek neveiből származnak. Ezeknek semmi köze a jézusi győ­zelemhez, vagy szerencséhez. Az említett felsorolásból is jól ki­tűnik, hogy Jézus neve nem jelenthet számunkra csupán egy nevet a sok közül. Ennek tudatában lépjünk be az új esztendőbe. Ez a név az ELET-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom