Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-11 / 6. szám
Azon imák visszhangja, amelyeket összekulcsolt kézzel, félöntudatban hallánk anyánktól, végigkísér életemen és szívünk őrzi az eszméket Madách Imre ■■■■■ Evangélikus I 55. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1990. FEBRUÁR 11. hetvened VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Tájékozódunk és tájékoztatunk Napjaink egyik fő kérdése a kommunikáció. Mindenki várja a jó, pontos és gyors tájékoztatást. De jól tájékoztatni csak jó tájékozódás alapján lehet. Egyházunk szegény ahhoz, hogy maga folytasson valamiféle hírügynökségi szolgáltatást. Ezért kell keresni a kapcsolatot meglévő és jól működő hírügynökségekkel, melyek összegyűjtik a nagyvilág híreit és ebből a híranyagból mi is kiválaszthatjuk a bennünket érintő híreket. Magunkról is hírt kell adnunk a világ számára. Eddig, ez elmúlt évtizedekben az volt a rend, hogy egyházunkról a híreket az ÁEH adta le a maga megfogalmazásában. A hivatal megszűntével e rendszer alól is felszabadultunk. Az egyház autonómiájával együtt jár az is, hogy információs igényei legyenek - mondta Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda (MTI) vezérigazgatója azon a tájékoztatón, melyen egyházi vezetők és sajtósok vettek részt és ismerkedtek az MTI munkájával. A vezérigazgató elismerte, hogy „az egyháznak lényeges szerepe van abban, hogy az erkölcs, etika, humánum, család és a szellemi élet visszakapja eredeti méltóságát”. Ehhez az MTI is hozzá akar segíteni azzal, hogy hitelesen tudósít. Ezentúl tehát az egyházi sajtó még jobban használhatja azt a „kincset”, híranyagot, melyet az MTI a világ minden tájáról összegyűjt! A jövőben - ígéretük szerint - még jobban odafigyelnek majd az egyházi eseményekre. Kétségtelen, hogy ily módon az egyházi sajtó az egész világra kiterjedő hírforráshoz jut. Az MTI nyitottsága és készsége ugyanakkor arra serkent bennünket, hogy önmagunkról, eseményeinkről pontos, gyors és hiteles tájékoztatást adjunk. Az egyházak sajtóosztályai „közvetlen csatornán” tartanak kapcsolatot az MTI-vel. Ez felel meg a modern kommunikációnak: a kétoldalú, gyors és hiteles híráramlás. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hbgy ma már nincs kötelező hír. Az egyes napilapok azt vesznek ki a lu'ranyagból, amit akarnak és az is lehetséges, hogy nem a teljes hírt közük. A tanácskozáson az egyházi sajtósok örömmel vették a bejelentést, élni kívánnak a felkínált lehetőséggel. Többen azonban megemlítették azt, hogy a hírek fogalmazása nem felel meg mindig a követelményeknek. Nyilván bele kell tanulniok a hírszerkesztőknek az egyházi nyelv, kifejezés, fogalmazás módjaiba. Ehhez az egyházi sajtósok megígérték a segítséget. Gyakorlati bemutató is volt a tanácskozás végén. Az MTI-nek hatalmas adatbankja van az 1988. január 1. óta érkezett hírekből. Ez a hírgyüjtemény két év alatt több minf 200 000 információt tartalmaz, ebből kb. 1700 egyházi jellegű. A jövőben ez az arány nyilván jobb lesz* mert jobban fordulnak az egyházi hírek irányába is. Ugyancsak láthattunk bemutatást a képújságból is. Ezek a szolgáltatások sokakban felvetették azt a reményt, hogy az írott sajtó mellett az egyháznak is el kell indulni a médiák többi ága felé. Nem lehet távoli vágyálom csupán az, hogy a magyar egyházaknak egyenként vagy közösen rádió- és televízióstúdiójuk és -adásuk is legyen. Egyelőre a nemzeti médiában kapunk helyet márciustól, heti meghatározott idejű adásra. A tájékoztatás gyorsaságán mindenesetre sokat fog segíteni mindkét adás. Az MTI nyitottsága és készsége sokat segíthet azon, hogy több információt adjunk hazai és külföldi egyházakról, eseményekről. Sajnos a gyorsaságot nem tudjuk növelni, mert a napilapokkal nem tudjuk felvenni a versenyt az idő tekintetében. Mindenesetre jó dolog, hogy jövőnk tisztasága, erkölcsössége, humánuma érdekében az egyházak és a médiák közös cselekvésre szánták el magukat. Tóth-Szöllős Mihály LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT CURITIBÁBÓL : Gottfried Brakemeier, a Brazíliai Lutheránus Hitvallású Evangélikus Egyház püspöke a Lutheránus Világszövetség elnökjelöltje - közölte röviddel ezelőtt az említett brazíliai egyház vezető tanácsa. „Egy harmadik világból való elnök értékes hozzájárulást jelenthet más egyházak számára, és én éppen ezt szeretném tenni” - nyilatkozta Brakemeier hivatalos jelölésekor. Az ötvenhárom éves jelöltet más egyházak is támogatják. Amennyiben megválasztják az LVSZ elnökévé, másra bízza brazíliai teendőit, hiszen a két feladatnak egyszerre nem tud eleget tenni - mondotta. Jelentkezés diakonissza- és diakónusszolgálatra A Fébé Diakonissza Egyesület folytatja Budapesten 1951-ben kényszerűségből megszüntetett munkáját. Egyházunk és társadalmunk várja a segítséget a gyermek- és ifjúsági munkában, evangelizációban, gyülekezeti és intézményes szeretetszolgálatban. Kérjük azok jelentkezését kéziratos, rövid életrajzzal, akik a diakonissza- és diakónusszolgálatra elhívást éreznek. Jelentkezés esetén bővebb tájékoztatást adunk. A jelentkezéseket a következő cimre kérjük: Túrmezei Erzsébet, 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 31—33/15. Ugyanakkor várjuk ugyanerre a cimre azok jelentkezését is, akik az Egyesület tagjai kívánnak lenni, és annak munkáját készek szíwel-lélekkel támogatni. KÓRHÁZI ISTENTISZTELETEK A FŐVÁROSBAN Népünk és az egyházak 40 éves „pusztai vándorlása” megszűnésének egyik jele volt, hogy tavaly március elejétől egyre több kór- házban-klinikán ismét elkezdhettünk rendszeresen istentiszteleteket tartani, s ezzel párhuzamosan a korábbinál nagyobb mértékű lelki gondozást végezni. Ennek a gyógyintézeti koordinálását számos esetben olyan főorvos vállalta, akinek részéről ez hitének gyümölcse. Szolgálataink során sok segítő készséget és rokonszenvet tapasztalhattunk meg orvosok, nővérek és főleg páciensek részéről. Nemegyszer viszont olyasmit is észrevehettünk, hogy hat még az elmúlt négy évtized bénító beidegződése. Többen pedig nem tudják, mi is az a lelki gondozás, s nem lesz-e belőle lelki lerohanási kísérlet. Létszámhiánnyal is küzdünk, közben pédig gyakorlatilag ki kell tapasztalnunk, hogy melyik kórházban mikor s hogyan alkalmatos a szolgálatunk, illetve egyáltalán hogyan tudjuk beosztani az időnket. Elsősorban a református lelkipásztorokkal hangoljuk össze munkánkat, sokszor például úgy, hogy a havi 4 istentiszteletből hármat ők tartanak, egyet mi, de ezt protestáns alkalomként hirdetjük. Számos esetben nem a vasárnap a legalkalmasabb, illetve a lehetséges idő. Bizonyos biztató esetekben a római katolikus lelkészekkel is szorosan együtt tudunk működni, ami jóval több az illő kollegialitásnál. Súrlódásról nem tudok, örülünk, ha el tudjuk látni szolgálatainkat. Pár gyógyintézetben most van kialakulóban szolgálatunk kerete. Az esetleges változásokról értesítést kér Sajtóosztályunk, hogy közölhesse a kiegészítő vagy módosító információt. - Nem egy helyen igen ránkféme olyan segítség, hogy pl. pár fiatal vagy kevésbé fiatal hittestvér a kórházi istentisztelet előtt végigjárja a kórtermeket, emlékeztet arra, hogy istentisztelet lesz, és felajánlja segítségét annak, aki csak ennek révén tud eljutni a megfelelő helyre. Imádságos támogatást kérünk! Bodrog Miklós kórházlelkész' Jelenleg a következő gyógyintézetekben van evangéükus, illetve protestáns istentisztelet: Budapest budai oldalán: Onkológiai Központ: Ráth Gy, u. 7-9. „tükörterem”, vasárnap 2 óra. Március 15-től xsütörtök esténként 6 órakor áhítat is, melyet a református, római katoükus, adventista, ill. evangélikus lelkész felváltva lát el. Hárshegyi Ideggyógyintézet: vasárnap 1412, ebből evangélikus: minden hónap utolsó vasárnapján. ORFI, Frankel L. u. 17-19. Vasárnap 9 óra. Ebből evangélikus: minden hó 4. vasárnapján. Tétényi Úti Kórház: szombat délutánonként 4 órakor. Óbudai Margit Kórház: vasárnap 1410, különböző felekezetek váltakozva. Kútvölgyi Üti Kórház: vasárnap 1412-kor az orvosi könyvtárban, ebből minden hónap 2. vasárnapján evangéükus, 4. vasárnapján református. Itt különösen hangsúlyozzuk az ökumenicitást, hogy amikor katolikus istentisztelet van, arra a protestánsok is menjenek el, és megfordítva. S úgy látszik, ennek foganatja is van, hála Istennek. Sportkórház, személyzeti ebédlő: vasárnap 9 óra, evangéükus: első vasárnapon. János Kórház: szombat 11 óra, evangéükus: első szombaton. Csepeli Kórház: vasárnap 11 óra (ökumenikus). Budapest pesti oldalán: Országos Traumatológiai Intézet: minden páratlan hét vasárnapján 10.30 (VIII. em. 12.) Weil Emil Kórház, Rendelőintézet: minden páros hét vasárnapján 11 órakor (kultúrterem). Péterfy Sándor Utcai Kórház: minden hónap harmadik vasárnapján: 9 órakor. Jáhn Ferenc Kórház: minden vasárnap protestáns istentisztelet. MÁV Kórház: istentisztelet minden hétfőn, du. 17 órakor, a hónap első és harmadik hetében evangéükus istentisztelet. Bajcsy-Zsilinszky Kórház: minden kedden du. fél négykor, a páratlan heteken evangéükus (ebédlő). Róbert Károly Körúti Kórház: minden szombaton négykor, páros heteken evangéükus istentisztelet. ELŐ VIZ Felette nagy titok: az egyház A testvéri kapcsolat áldása „Ti pedig Kríszus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (IKor 12,27) „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre már elég erősek vagytok arra, hogy gondoskodjatok rólam: akartatok is gondoskodni, de nem volt rá alkalmatok." (Fii 4,10) ' Az egyház felette nagy titok. Csak úgy lehet megközelíteni, megérteni, ha valamihez hasonlítom. A templomhasonlat az egyház szentségét próbálta szemléltet- ’ni. Az se fedi teljesen a valóságot, hiszen az egyház élő kövekből épült. Az egyház a szentek közössége. Nem csupán munkaközösség vagy másféle emberi társulás. Sokkal szorosabb kapcsolat. Az egyház a Krisztus teste. A legszorosabb összetartozási mód. A szó igaz értelmében érdek- közösség: életközösség. Kol 1,18 szerint ennek a testnek, az egyháznak a feje! Jézus Krisztus. Mit láttat meg az apostol ezzel a biológiai hasonlattal? Megmutatja, hogy az egyház nem organizáció, hanem organizmus. Az egyház élete nem szervezettség, hanem szervezet: kapcsolat Jézussal. Láttunk már rokkantakat, akik csonka testtel, kéz vagy láb nélkül élnek, de fej nélküli testet még nem láttunk. Fej nélkül a test nem élhet, mint ahogy - tisztességgel legyen mondva - fej sem élhet test nélkül. Ilyen szoros a kapocs, az összeköttetés az egyház és Krisztus között. Hol van az egyház? Ott, ahol a szó Jézus Krisztusé! Egység legyen az igében, és a szentségek Jézus rendelése szerint szolgáltassanak ki. Krisztust senki nem pótolhatja, de ö pótolhat mindent. Lehet tiszteletre méltó törekvés a szervezettség erősítése, de ha Krisztus nincs velünk, nem nyer dicsőséget közöttünk, a legkisebb szél is elsöpör ✓bennünket. Jézus Krisztussal azonban minden próbát, vihart kiáll az egyház. Sok példát szolgáltat ehhez a történelem. Nemcsak az egyház halott Krisztus nélkül, hanem Krisztus sem élhet az egyház nélkül. Fej nélkül halott a test, de a fejnek sincs élete test nélkül. Ez is egyik oka annak, hogy az Ige testté lett. Olyan ez, mint a gondolat valóra válása. Ha valakit megszáll egy gondolat, nem tud szabadulni tőle, addig kényszeríti, míg valamiképp valóra váltja. Az egyház Isten gondolatainak az inkarnációja, valóra válása. A mindenható Isten bele- alázkodott a betlehemi gyermek bölcsőjébe. Az Úr Jézus is beleágyazta magát a bűnös emberek alkotta egyházba. Legyen az egyház, s annak tagjai a Krisztus szeme, füle, szája, szive. Nem lehet az egyházról úgy beszélni, mint valami rajtam kívülvalóról. Az én Ítéletem és felelősségem szempontjából én vagyok az egyház, mert Krisztus énbennem akar érzékelhetővé válni. Rajtam keresztül szól, hív, figyelmeztet, segít, és cselekszik irgalmasságot. Bennünk akar kiáb- rázolódni. Ezért volt hasznos, gyümölcsöző, amikor a régi hívők sokféle élethelyzetben feltették a kérdést. „Mit tenne Jézus?” Vajon olyan türelmetlen, rosszakaratú, szeretetlen, kétszínű lenne-e, mint amilyen én vagyok? Nem lenne nehéz erre a kérdésre megtalálni a feleletet. Csak a nyilvánvaló választ érvényesíteni lenne gond. De az is csak addig, míg velem is megtörténnék az, ami Pállal: „élek, pedig többé nem én, hanem a Krisztus él énbennem". Ilyen eleven összeköt- , tetésbe kell kerülnöm Jézussal. Legyen ő a fejem, ő döntsön el mindent az életemben. Én pedig engedelmeskedjem szavának akkor is, ha nem értem, ha ostobaságnak tetszik az szememben. Legyen elég, hogy ő így akarja. Elvégre ő a fej, én a testnek csak egy tagja vagyok. Ha ugyan még le nem amputáltak, mivel nem tudott már eljutni belém az éltető gondolat* indulat, erő? — „Az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt." Fii 2,5 +Túróczy Zoltán Ebben a bibüai versben, s az ezt követő szakaszban nincsen szó imádságról. Hogy mégis ezt olvassuk, erre az indít bennünket, hogy az itt jelzett testvéri segítségnyújtás ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint a közbenjáró imádság: nevezetesen a testvéri kapcsolatból. Úgy gondolom, hogy amit itt Pál elmond a fiüppi keresztyének anyagi segítségéről, az minden nehézség nélkül vonatkoztatható az egyház megújulásáért való imádkozásra is. A kenyérnélkülöző és az imádságra szoruló egy nevezőre kerül. Lássuk, hogy miben? Egyik se megy könnyen. Pál tudja, hogy a filippibeliek már korábban is szerettek volna részt vállalni gondjaiból, de nem volt rá ‘alkalmuk. Nem tudjuk, mi miatt: földrajzi távolság nehézsége, Pál körülményei ismeretének hiányossága akadályozta-e őket, vagy ők maguk is nélkülöztek. Sokszor van úgy, hogy egyesek szívesen segítenének, de nincs rá módjuk. Az imádságos segítség se megy könnyen. Gondolom, többen és többet szeretnének imádkozni emberekért, közügyekért, Isten dolgaiért, mint ahányan és amilyen odaadással teszik. Az okok lehetnek nagyon sokfélék. Most mégse vállalkozom felsorolásukra, inkább a magunk felelősségére fordítom a figyelmet: időt kell rá biztosítani, csendet keresni, lélekben ráhangolódni. Mindegyiknek van neheze. Ezért biztat az apostol: „Áron is vegyétek meg az alkalmdkat, mert a napok gonoszok." Ef 5,16 Annál nagyobb nyereség a megragadott és felhasznált alkalom. Biztosan a segítségnyújtónak is - „Nagyobb boldogság adni, mint kapni." ApCsel 20,35 -, de annak is, aki a segítséget kapja. Pál apostol lelkendezve nyugtázza a kapott segítséget: „Nagy volt az örömöm az' Úrban..." És ugyanilyen nagy hangsúlyt tett mindig a testvérek imádságos segítségére is: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, hogy tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem..." Róm 15,30. Másutt: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy szólhassuk a Krisztus titkát..." Kol 4,3. A legnagyobbak is rászorultak a kicsinyek imádságára, és a nevesek is felejthetetlen áldást nyertek a névtelenek hátvédszolgálatából. Gyülekezetek ájulása mögött mindig ott volt egyesek vagy nagyobb számú hívők hűséges imádsága. Pár évtizede Finnországban városi gyülekezetekben történt nagyobb megelevenedés, többek között Mikkeüben is. Egy alkalommal újságíró faggatta a gyülekezet lelkészeit, hogy mivel magyarázzák ezt a figyelmet keltő megújulást. „Tulajdonképpen imameghallgatás az egész - válaszolta a vezetőlelkész a riporternek -, ebben a gyülekezetben többen régóta imádkoznak a lelkészekért és a hívek lelki ébredéséért. Most itt a válasz az imádságokra az úrvacsorái és hálaadó istentiszteletekben is tele templomokban és a lelkészekhez lelki kérdésekben forduló hívek nagy számában.” Ha most valóságos egyházi megújulásra vágyunk és várunk hazánkban, akkor ennek első renden imádságos megújulásban kell megmutatkoznia. Imádkozzunk egyéni imádkozásunk rendszeressé válásáért, elmélyüléséért és kiterjedéséért életünk egészére (erkölcsi, társadalmi, politikai problémák!). Könyörögjünk az együttes imádkozás elterjedéséért, az evangelizáció lehetőségei megragadásáért és hűséges felhasználásáért. Adjunk hálát a kegyelem ideje nyilvánvaló meghosszabbodásáért. Csepregi Béla