Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-11 / 6. szám

Azon imák visszhangja, amelyeket összekulcsolt kézzel, félöntudatban hallánk anyánktól, végig­kísér életemen és szívünk őrzi az eszméket Madách Imre ■■■■■ Evangélikus I 55. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1990. FEBRUÁR 11. hetvened VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Tájékozódunk és tájékoztatunk Napjaink egyik fő kérdése a kommunikáció. Mindenki várja a jó, pontos és gyors tájékoztatást. De jól tájékoztatni csak jó tájéko­zódás alapján lehet. Egyházunk szegény ahhoz, hogy maga folytas­son valamiféle hírügynökségi szol­gáltatást. Ezért kell keresni a kap­csolatot meglévő és jól működő hírügynökségekkel, melyek össze­gyűjtik a nagyvilág híreit és ebből a híranyagból mi is kiválaszthat­juk a bennünket érintő híreket. Magunkról is hírt kell adnunk a világ számára. Eddig, ez elmúlt év­tizedekben az volt a rend, hogy egyházunkról a híreket az ÁEH adta le a maga megfogalmazásá­ban. A hivatal megszűntével e rendszer alól is felszabadultunk. Az egyház autonómiájával együtt jár az is, hogy információs igényei legyenek - mondta Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda (MTI) vezérigazgatója azon a tájé­koztatón, melyen egyházi vezetők és sajtósok vettek részt és ismer­kedtek az MTI munkájával. A ve­zérigazgató elismerte, hogy „az egyháznak lényeges szerepe van abban, hogy az erkölcs, etika, hu­mánum, család és a szellemi élet visszakapja eredeti méltóságát”. Ehhez az MTI is hozzá akar segíte­ni azzal, hogy hitelesen tudósít. Ezentúl tehát az egyházi sajtó még jobban használhatja azt a „kin­cset”, híranyagot, melyet az MTI a világ minden tájáról összegyűjt! A jövőben - ígéretük szerint - még jobban odafigyelnek majd az egy­házi eseményekre. Kétségtelen, hogy ily módon az egyházi sajtó az egész világra kiterjedő hírforrás­hoz jut. Az MTI nyitottsága és készsége ugyanakkor arra serkent bennün­ket, hogy önmagunkról, esemé­nyeinkről pontos, gyors és hiteles tájékoztatást adjunk. Az egyházak sajtóosztályai „közvetlen csator­nán” tartanak kapcsolatot az MTI-vel. Ez felel meg a modern kommunikációnak: a kétoldalú, gyors és hiteles híráramlás. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hbgy ma már nincs köte­lező hír. Az egyes napilapok azt vesznek ki a lu'ranyagból, amit akarnak és az is lehetséges, hogy nem a teljes hírt közük. A tanácskozáson az egyházi saj­tósok örömmel vették a bejelen­tést, élni kívánnak a felkínált lehe­tőséggel. Többen azonban megem­lítették azt, hogy a hírek fogalma­zása nem felel meg mindig a köve­telményeknek. Nyilván bele kell tanulniok a hírszerkesztőknek az egyházi nyelv, kifejezés, fogalma­zás módjaiba. Ehhez az egyházi sajtósok megígérték a segítséget. Gyakorlati bemutató is volt a tanácskozás végén. Az MTI-nek hatalmas adatbankja van az 1988. január 1. óta érkezett hírekből. Ez a hírgyüjtemény két év alatt több minf 200 000 információt tartal­maz, ebből kb. 1700 egyházi jelle­gű. A jövőben ez az arány nyilván jobb lesz* mert jobban fordulnak az egyházi hírek irányába is. Ugyancsak láthattunk bemuta­tást a képújságból is. Ezek a szolgáltatások sokakban felvetet­ték azt a reményt, hogy az írott sajtó mellett az egyháznak is el kell indulni a médiák többi ága felé. Nem lehet távoli vágyálom csupán az, hogy a magyar egyhá­zaknak egyenként vagy közösen rádió- és televízióstúdiójuk és -adásuk is legyen. Egyelőre a nem­zeti médiában kapunk helyet már­ciustól, heti meghatározott idejű adásra. A tájékoztatás gyorsasá­gán mindenesetre sokat fog segíte­ni mindkét adás. Az MTI nyitottsága és készsége sokat segíthet azon, hogy több in­formációt adjunk hazai és külföldi egyházakról, eseményekről. Saj­nos a gyorsaságot nem tudjuk nö­velni, mert a napilapokkal nem tudjuk felvenni a versenyt az idő tekintetében. Mindenesetre jó do­log, hogy jövőnk tisztasága, erköl­csössége, humánuma érdekében az egyházak és a médiák közös cse­lekvésre szánták el magukat. Tóth-Szöllős Mihály LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT CURITIBÁBÓL : Gottfried Brakemeier, a Brazíliai Lu­theránus Hitvallású Evangélikus Egy­ház püspöke a Lutheránus Világszö­vetség elnökjelöltje - közölte röviddel ezelőtt az említett brazíliai egyház veze­tő tanácsa. „Egy harmadik világból va­ló elnök értékes hozzájárulást jelenthet más egyházak számára, és én éppen ezt szeretném tenni” - nyilatkozta Brake­meier hivatalos jelölésekor. Az ötvenhá­rom éves jelöltet más egyházak is támo­gatják. Amennyiben megválasztják az LVSZ elnökévé, másra bízza brazíliai teendőit, hiszen a két feladatnak egy­szerre nem tud eleget tenni - mondotta. Jelentkezés diakonissza- és diakónusszolgálatra A Fébé Diakonissza Egyesület folytatja Budapesten 1951-ben kényszerűségből megszüntetett munkáját. Egy­házunk és társadalmunk várja a segítséget a gyermek- és ifjúsági munkában, evangelizációban, gyülekezeti és in­tézményes szeretetszolgálatban. Kérjük azok jelentkezését kéziratos, rövid életrajzzal, akik a diakonissza- és diakónusszolgálatra elhívást érez­nek. Jelentkezés esetén bővebb tájékoztatást adunk. A jelentkezéseket a következő cimre kérjük: Túrmezei Erzsébet, 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 31—33/15. Ugyanakkor várjuk ugyanerre a cimre azok jelentkezé­sét is, akik az Egyesület tagjai kívánnak lenni, és annak munkáját készek szíwel-lélekkel támogatni. KÓRHÁZI ISTENTISZTELETEK A FŐVÁROSBAN Népünk és az egyházak 40 éves „pusztai vándorlása” megszűnésé­nek egyik jele volt, hogy tavaly március elejétől egyre több kór- házban-klinikán ismét elkezdhet­tünk rendszeresen istentisztelete­ket tartani, s ezzel párhuzamosan a korábbinál nagyobb mértékű lel­ki gondozást végezni. Ennek a gyógyintézeti koordinálását szá­mos esetben olyan főorvos vállal­ta, akinek részéről ez hitének gyü­mölcse. Szolgálataink során sok segítő készséget és rokonszenvet tapasztalhattunk meg orvosok, nő­vérek és főleg páciensek részéről. Nemegyszer viszont olyasmit is ész­revehettünk, hogy hat még az el­múlt négy évtized bénító beidegző­dése. Többen pedig nem tudják, mi is az a lelki gondozás, s nem lesz-e belőle lelki lerohanási kísérlet. Létszámhiánnyal is küzdünk, közben pédig gyakorlatilag ki kell tapasztalnunk, hogy melyik kór­házban mikor s hogyan alkalma­tos a szolgálatunk, illetve egyálta­lán hogyan tudjuk beosztani az időnket. Elsősorban a református lelkipásztorokkal hangoljuk össze munkánkat, sokszor például úgy, hogy a havi 4 istentiszteletből hár­mat ők tartanak, egyet mi, de ezt protestáns alkalomként hirdetjük. Számos esetben nem a vasárnap a legalkalmasabb, illetve a lehetsé­ges idő. Bizonyos biztató esetek­ben a római katolikus lelkészekkel is szorosan együtt tudunk működ­ni, ami jóval több az illő kollegiali­tásnál. Súrlódásról nem tudok, örülünk, ha el tudjuk látni szolgá­latainkat. Pár gyógyintézetben most van kialakulóban szolgálatunk kerete. Az esetleges változásokról értesí­tést kér Sajtóosztályunk, hogy kö­zölhesse a kiegészítő vagy módosí­tó információt. - Nem egy helyen igen ránkféme olyan segítség, hogy pl. pár fiatal vagy kevésbé fiatal hittestvér a kórházi istentisz­telet előtt végigjárja a kórtermeket, emlékeztet arra, hogy istentisztelet lesz, és felajánlja segítségét annak, aki csak ennek révén tud eljutni a megfelelő helyre. Imádságos támogatást kérünk! Bodrog Miklós kórházlelkész' Jelenleg a következő gyógyintézetekben van evangéükus, illetve protestáns istentisztelet: Budapest budai oldalán: Onkológiai Központ: Ráth Gy, u. 7-9. „tükörte­rem”, vasárnap 2 óra. Március 15-től xsütörtök esténként 6 órakor áhítat is, melyet a református, római katoükus, adventista, ill. evangélikus lelkész felváltva lát el. Hárshegyi Ideggyógyintézet: vasárnap 1412, eb­ből evangélikus: minden hónap utolsó vasárnap­ján. ORFI, Frankel L. u. 17-19. Vasárnap 9 óra. Ebből evangélikus: minden hó 4. vasárnapján. Tétényi Úti Kórház: szombat délutánonként 4 órakor. Óbudai Margit Kórház: vasárnap 1410, külön­böző felekezetek váltakozva. Kútvölgyi Üti Kórház: vasárnap 1412-kor az or­vosi könyvtárban, ebből minden hónap 2. vasár­napján evangéükus, 4. vasárnapján református. Itt különösen hangsúlyozzuk az ökumenicitást, hogy amikor katolikus istentisztelet van, arra a protes­tánsok is menjenek el, és megfordítva. S úgy lát­szik, ennek foganatja is van, hála Istennek. Sportkórház, személyzeti ebédlő: vasárnap 9 óra, evangéükus: első vasárnapon. János Kórház: szombat 11 óra, evangéükus: első szombaton. Csepeli Kórház: vasárnap 11 óra (ökumenikus). Budapest pesti oldalán: Országos Traumatológiai Intézet: minden párat­lan hét vasárnapján 10.30 (VIII. em. 12.) Weil Emil Kórház, Rendelőintézet: minden páros hét vasárnapján 11 órakor (kultúrterem). Péterfy Sándor Utcai Kórház: minden hónap harmadik vasárnapján: 9 órakor. Jáhn Ferenc Kórház: minden vasárnap protes­táns istentisztelet. MÁV Kórház: istentisztelet minden hétfőn, du. 17 órakor, a hónap első és harmadik hetében evan­géükus istentisztelet. Bajcsy-Zsilinszky Kórház: minden kedden du. fél négykor, a páratlan heteken evangéükus (ebéd­lő). Róbert Károly Körúti Kórház: minden szombaton négykor, páros heteken evangéükus istentisztelet. ELŐ VIZ Felette nagy titok: az egyház A testvéri kapcsolat áldása „Ti pedig Kríszus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (IKor 12,27) „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre már elég erősek vagytok arra, hogy gondoskodjatok rólam: akartatok is gondoskodni, de nem volt rá alkalmatok." (Fii 4,10) ' Az egyház felette nagy titok. Csak úgy lehet megközelíteni, megérteni, ha valamihez hasonlí­tom. A templomhasonlat az egy­ház szentségét próbálta szemléltet- ’ni. Az se fedi teljesen a valóságot, hiszen az egyház élő kövekből épült. Az egyház a szentek közös­sége. Nem csupán munkaközösség vagy másféle emberi társulás. Sok­kal szorosabb kapcsolat. Az egyház a Krisztus teste. A legszorosabb összetartozási mód. A szó igaz értelmében érdek- közösség: életközösség. Kol 1,18 szerint ennek a testnek, az egyház­nak a feje! Jézus Krisztus. Mit láttat meg az apostol ezzel a biológiai hasonlattal? Megmu­tatja, hogy az egyház nem organi­záció, hanem organizmus. Az egy­ház élete nem szervezettség, hanem szervezet: kapcsolat Jézussal. Lát­tunk már rokkantakat, akik cson­ka testtel, kéz vagy láb nélkül él­nek, de fej nélküli testet még nem láttunk. Fej nélkül a test nem élhet, mint ahogy - tisztességgel legyen mondva - fej sem élhet test nélkül. Ilyen szoros a kapocs, az összeköt­tetés az egyház és Krisztus között. Hol van az egyház? Ott, ahol a szó Jézus Krisztusé! Egység legyen az igében, és a szentségek Jézus rendelése szerint szolgáltassanak ki. Krisztust senki nem pótolhatja, de ö pótolhat mindent. Lehet tiszte­letre méltó törekvés a szervezettség erősítése, de ha Krisztus nincs ve­lünk, nem nyer dicsőséget közöt­tünk, a legkisebb szél is elsöpör ✓bennünket. Jézus Krisztussal azonban minden próbát, vihart ki­áll az egyház. Sok példát szolgáltat ehhez a történelem. Nemcsak az egyház halott Krisztus nélkül, hanem Krisztus sem élhet az egyház nélkül. Fej nél­kül halott a test, de a fejnek sincs élete test nélkül. Ez is egyik oka annak, hogy az Ige testté lett. Olyan ez, mint a gondolat valóra válása. Ha valakit megszáll egy gondolat, nem tud szabadulni tőle, addig kényszeríti, míg valamiképp valóra váltja. Az egyház Isten gon­dolatainak az inkarnációja, valóra válása. A mindenható Isten bele- alázkodott a betlehemi gyermek bölcsőjébe. Az Úr Jézus is bele­ágyazta magát a bűnös emberek alkotta egyházba. Legyen az egy­ház, s annak tagjai a Krisztus sze­me, füle, szája, szive. Nem lehet az egyházról úgy beszélni, mint vala­mi rajtam kívülvalóról. Az én Ítéle­tem és felelősségem szempontjából én vagyok az egyház, mert Krisz­tus énbennem akar érzékelhetővé válni. Rajtam keresztül szól, hív, figyelmeztet, segít, és cselekszik ir­galmasságot. Bennünk akar kiáb- rázolódni. Ezért volt hasznos, gyümölcsö­ző, amikor a régi hívők sokféle élethelyzetben feltették a kérdést. „Mit tenne Jézus?” Vajon olyan türelmetlen, rosszakaratú, szere­tetlen, kétszínű lenne-e, mint ami­lyen én vagyok? Nem lenne nehéz erre a kérdésre megtalálni a felele­tet. Csak a nyilvánvaló választ ér­vényesíteni lenne gond. De az is csak addig, míg velem is megtör­ténnék az, ami Pállal: „élek, pedig többé nem én, hanem a Krisztus él énbennem". Ilyen eleven összeköt- , tetésbe kell kerülnöm Jézussal. Le­gyen ő a fejem, ő döntsön el min­dent az életemben. Én pedig enge­delmeskedjem szavának akkor is, ha nem értem, ha ostobaságnak tetszik az szememben. Legyen elég, hogy ő így akarja. Elvégre ő a fej, én a testnek csak egy tagja vagyok. Ha ugyan még le nem amputáltak, mivel nem tudott már eljutni be­lém az éltető gondolat* indulat, erő? — „Az az indulat legyen benne­tek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt." Fii 2,5 +Túróczy Zoltán Ebben a bibüai versben, s az ezt követő szakaszban nincsen szó imádságról. Hogy mégis ezt olvas­suk, erre az indít bennünket, hogy az itt jelzett testvéri segítségnyújtás ugyanabból a forrásból táplálko­zik, mint a közbenjáró imádság: nevezetesen a testvéri kapcsolatból. Úgy gondolom, hogy amit itt Pál elmond a fiüppi keresztyének anyagi segítségéről, az minden ne­hézség nélkül vonatkoztatható az egyház megújulásáért való imád­kozásra is. A kenyérnélkülöző és az imádságra szoruló egy nevezőre kerül. Lássuk, hogy miben? Egyik se megy könnyen. Pál tudja, hogy a filippibeliek már ko­rábban is szerettek volna részt vál­lalni gondjaiból, de nem volt rá ‘alkalmuk. Nem tudjuk, mi miatt: földrajzi távolság nehézsége, Pál körülményei ismeretének hiányos­sága akadályozta-e őket, vagy ők maguk is nélkülöztek. Sokszor van úgy, hogy egyesek szívesen segíte­nének, de nincs rá módjuk. Az imádságos segítség se megy könnyen. Gondolom, többen és többet szeretnének imádkozni em­berekért, közügyekért, Isten dol­gaiért, mint ahányan és amilyen odaadással teszik. Az okok lehet­nek nagyon sokfélék. Most mégse vállalkozom felsorolásukra, in­kább a magunk felelősségére fordí­tom a figyelmet: időt kell rá biztosí­tani, csendet keresni, lélekben rá­hangolódni. Mindegyiknek van ne­heze. Ezért biztat az apostol: „Áron is vegyétek meg az alkalmdkat, mert a napok gonoszok." Ef 5,16 Annál nagyobb nyereség a meg­ragadott és felhasznált alkalom. Biztosan a segítségnyújtónak is - „Nagyobb boldogság adni, mint kapni." ApCsel 20,35 -, de annak is, aki a segítséget kapja. Pál apos­tol lelkendezve nyugtázza a kapott segítséget: „Nagy volt az örömöm az' Úrban..." És ugyanilyen nagy hangsúlyt tett mindig a testvérek imádságos segítségére is: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvé­reim, hogy tusakodjatok imádsá­gaitokban velem együtt az Isten előtt énértem..." Róm 15,30. Má­sutt: „Imádkozzatok egyúttal ér­tünk is, hogy szólhassuk a Krisztus titkát..." Kol 4,3. A legnagyobbak is rászorultak a kicsinyek imádsá­gára, és a nevesek is felejthetetlen áldást nyertek a névtelenek hát­védszolgálatából. Gyülekezetek ájulása mögött mindig ott volt egye­sek vagy nagyobb számú hívők hű­séges imádsága. Pár évtizede Finnországban vá­rosi gyülekezetekben történt na­gyobb megelevenedés, többek kö­zött Mikkeüben is. Egy alkalom­mal újságíró faggatta a gyülekezet lelkészeit, hogy mivel magyaráz­zák ezt a figyelmet keltő megúju­lást. „Tulajdonképpen imameg­hallgatás az egész - válaszolta a vezetőlelkész a riporternek -, eb­ben a gyülekezetben többen régóta imádkoznak a lelkészekért és a hí­vek lelki ébredéséért. Most itt a válasz az imádságokra az úrvacso­rái és hálaadó istentiszteletekben is tele templomokban és a lelkészek­hez lelki kérdésekben forduló hí­vek nagy számában.” Ha most valóságos egyházi meg­újulásra vágyunk és várunk hazánk­ban, akkor ennek első renden imád­ságos megújulásban kell megmutat­koznia. Imádkozzunk egyéni imádkozá­sunk rendszeressé válásáért, elmé­lyüléséért és kiterjedéséért életünk egészére (erkölcsi, társadalmi, poli­tikai problémák!). Könyörögjünk az együttes imádkozás elterjedéséért, az evangelizáció lehetőségei megra­gadásáért és hűséges felhasználásá­ért. Adjunk hálát a kegyelem ideje nyilvánvaló meghosszabbodásáért. Csepregi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom