Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-25 / 47. szám
Evangélikus Élet 1990. november 25 TEOLÓGIÁNK HARMADIK NŐHALLGATÓJA Örökségül kaptam a hitet és békességet Egyik régi konfirmációi áldásunk verse cseng fülembe, amikor Rozsondai Károlynéval, Profile Irénnel beszélgetek. Ez a vers pedig így hangzik: „Lányom! Családodban szép örökség a hit, ez legyen pajzsod, ha a sors harcra hív.” Nos, Prőhle Irén szavaiból kitetszik az a mély hit, amit a szülői házból hozott magával, amit teológiai tanulmányai során tovább mélyített, és ami végigkísérte életének minden könnyű és nehéz szakaszán. Pedig a kor, amelyben élt, embertpróbáló volt és nem kedvezett azoknak, akik a hit mellé atyai örökségként még a békességet kapták. Gyermekkorát beárnyékolta az első világégés szörnyű pusztítása. De erről beszéljen inkább ő maga.- Édesapám, id. Prőhle Károly tanár is volt és lelkész is. Teológiai professzori munkája mellett helyettesítési szolgálatot is vállalt. Minden második vasárnap németül prédikált. Ezért is, testvéreimmel együtt korán kezdtem templomba járni. Az I. világháború alatt minden héten hadiistentiszteletet tartott, katonákért imádkozott. Életemnek ez a korszaka mély nyomokat hagyott bennem. Édesapám egyik szolgálata volt, hogy az Ausztriában található hadikórházakban megkeresse a magyar sebesülteket. Sokszor volt alkalmam látni a testi-lelki nyomorékokat, akik örökre megrokkanva tértek vissza a harcmezőkről. Ezek a találkozások tettek egyre érzékenyebbé az emberi szenvedések enyhítésére.- Gondolom, a családi légkör, tradíció szinte predestinálta arra, hogy a magyarországi evangélikus egyház történetének harmadik női hallgatójaként elvégezze a teológiát?- A teológia felé több dolog is fordított. Mindenekelőtt az a családi légkör, amiben felnőttem. Minden este tartott édesapám családi áhítatot. Reggelente pedig nagybátyámnak, Prőhle Henriknek útmutatója alapján fohászkodtunk, imát mondtunk. Azután, ahogy korábban említettem, a világháború szörnyű élményei is Isten felé és az ember szolgálata felé terelt. Nagy hatással volt rám édesapám kiállása hite és elvei mellett a proletárdiktatúra alatt. Akkor egyetlen tollvonással eltörölték a hitoktatást. Édesapám a soproni templom szószékéről prédikációjában kifejtette, milyen szorosan összetartozik hit és erkölcs. Élesen tiltakozott a hitoktatás eltörlése ellen. Veszélyes volt ezt akkor hirdetni, de mint teológiai tanár és mint lelkész felkészült arra, hogy vállalja mártíromságát. Fizetését is leállították, mert a teológusok a vörös hadseregbe történő sorozás elől hazaszöktek. így a teológián megszűnt az oktatás. Amikor egyszer dolgozószobájába mentem, íróasztalán az énekeskönyv nyitva volt annál az éneknél, ami így kezdődik: „Hagyjad a jó Istenre minden te utadat...” Ezt olvasta és énekelte édesapám azokban a kritikus napokban. Aztán később kételyek támadtak bennem. Van-e Isten? Mi lesz, ha hitetlen leszek? Konfirmálhatok-e úgy, hogy kételkedem? Édesapámat kerestem meg gyötrődésemben és emlékszem, hosszú sétákon oszlatta el kételyeimet. Mindig azzal fejezte be ezeket a beszélgetéseket: „Tudod, erről a hallgatóimnak részletesen szólok.” Ekkor méginkább felébredt bennem a vágy: tudni akartam, kiben hiszek. El akartam mélyedni a teológia tudományában. így azután 1926-ban Sopronban elkezdtem teológiai tanulmányaimat. Valóban én voltam a harmadik teológus lány egyházunk történelmében. Soha nem tudom eléggé meghálálni szüleimnek azt, hogy nem engedtek a hitetlenség útjára lépni.- Úgy tudom, a teológia elvégzése ellenére sem végzett lelkészi vagy hitoktatói szolgálatot ?- Ez így van és ez örök keserűség maradt számomra. Amikor döntésem, hogy teológus leszek, véglegessé vált, édesapám beszélt Kapi püspökkel kilátásaimról. Válasza az volt, hogy nagyobb városokban szükség lesz hitoktatókra, ő el fog tudni majd helyezni. Sajnos, ez nem így történt, mert végzésem után nem volt üres lelkészi és hitoktatói állás. Szüleim húgommal együtt, nyelvtanulási célból Ausztriába küldtek egy bel- missziói telepre. Ott hamar kiderült, hogy teológiát végeztem. A napi séták és bizalmas beszélgetések során egyik lány a másik után nyílt meg és én egyéni tragédiák, eltitkolt, lelkiismereti problémák tömegét hallgattam végig. Ezek az őszinte vallomások annak szóltak, hogy én is lány voltam, szívesebben elmondták nekem, mások előtt eltitkolt gondjaikat.- Később sem nyílt lehetőség lelkészi szolgálat végzésére?- Egy alkalommal még megcsillant a remény. Ápolói tanfolyamot akartam elvégezni Németországban, hogy ezen a pályán kössem össze a lelkészi és diakóníai munkát. Akkor azonban már udvarolt későbbi férjem Rozsondai Károly a soproni tanítóképző utolsó evangélikus igazgatója, aki értesülve tervbe vett németországi utazásomról, megkérte a kezemet. így ez a tervem is kútba esett, de helyette megkaptam szerető férjemet, gyermekeim édesapját. Azért jól esett és némi kárpótlást nyújtott a teológia tanári karának szép gesztusa, amikor 1990. június 28-án gyémánt oklevelet adtak át abból az alkalomból, hogy 60 évvel azelőtt végeztem a teológián.- Végezetül, hogy tudná summázni mindazt, ami fontos volt életében, ami végigkísérte és meghatározta gondolkodását?- Édesapám már kislány koromban tudatosította bennem, hogy az Irén név békességet jelent. Sokszor hallottam szájából a Hegyi Beszédből vett idézetet:^ „Boldogok, akik békét teremtetlek, mert ők Isten fiainak neveztetnek”. Én mindig minden cselekedetemmel a békesség útját próbáltam követni lelkemben is és családom, embertársaim közösségében is. Az én igazi atyai örökségem és útravalóm Ézs. 11,6-8-ban van megírva; amit szerettem volna én is tovább adni: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki.” Kiss Miklós November 30-án, pénteken délután az Országos Egyház Üllői úti székházában RENDKÍVÜLI ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉST tartunk. 13 órakor megnyitó istentisztelet 13.30 órakor közgyűlés. A tárgysorozatban szerepel: Beszámoló az egyház életéről, a zsinati előkészületekről, megüresedett tisztségek betöltése. Bpest, 1990. nov. 15. ORSZÁGOS ELNÖKSÉG Ahol 10 813 katonahalott pihen Ökumenikus istentisztelet a megújított ostífyasszonyfai hadifogolytemetőben A reformáció ünnepe körüli napokban már útjaink vezetnek sírjainkhoz és ahol már márván^táblákra vésték a két világháború hősi halottainak nevét, oda is elhelyezik az emlékezés és a kegyelet virágait. Isten ezen a mai napon (okt. 27.) idehozott bennünket Közip-Európa egyik legnagyobb első világháborús hadifogolytemetőjébe, melyben 10 813 katonahalott pihen: 919 olasz, 4 293 román, a központi emlékművön 5 610-es szám van jelezve, kb. 5 500 orosz, néhány szerb, lengyel, különálló 20 zsidó és 10 magyar katona sírja. A 30-as évektől a parktemetőben évenként volt istentisztelet. A kemenesmihályfai lelkészi naplóban van feljegyezve az 1941. november 2-a, az utolsó temetői istentisztelet. A második világháború idején elhanyagolt temető a pusztulás képét mutatta. Felújítását az olasz követség kezdte el pár évvel ezelőtt. Ennek látta a megyei vezetés a temető gondozását a Vasmegyei Temetkezési Vállalatra bízta. Két állandó munkást foglalkoztatott a nyári időszakban a Vállalat. A temető sírköveinek felújítását a környékbeli iskolák tanulói végezték: ostflyasszonyfai, nagysimonyi és a celldömölki Általános Iskolák, valamint a celldömölki és sárvári Ipari Szakiskolák növendékei végezték tanári vezetéssel. Elismerés illeti a fiatalok munkáját és temetőhöz illő magatartásukat. Az ökumenikus istentisztelet a Himnusz eléneklésével kezdődött. Az iskolai énekkar és Gyulai Pál: Hősök sírja c. költemény szavalata után következett az alkalmi igehirdetés I. Kor. 15,47-53 alapján... Ezek a magyar földben pihenő halottak nem ellenségeink; a mi halottaink. Isten a mi feladatunkká tette sírjaik gondozását. A felolvasott igében elhangzott Krisztusnak a halál feletti győzelme, nem maradt a sírban, feltámadott. A világ leghatalmasabb diadala volt ez. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az élő Jézus Krisztusé. Isten tervének megvalósulását, országának eljövetelét semmi emberi hatalmasság nem akadályozhatja meg. Az utolsó harsonaszóra feltámadnak a halottak, a romlandó test romolha- tatlanságot, a halandó test halhatatlanságot öltsön magára. A ma még élő hozzátartozók, feleségek, gyermekek, testvérek nem is tudják, merre és hol van magyar földön az a katonatemető, ahol szeretett hozzátartozójuk pihen. Néhány olasz család az idei nyáron is eljött és virágjaikat letették az emlékmű elé, térdelve mondták el csendes imádságukat. Ez a temető nem csatamezőn létesült, hanem minden lakott településtől messzebb, itt a békés Kemenesháton. Szép fenyőerdő övezi és védelmezi a sírokat. Legyen áldott ez a temető sírjaival együtt. Isten áldja meg magyar sírjainkat is, bárhol vannak ebben a világban. Isten adja békességét a gyászoló szívekbe. Jézus Krisztus, aki elsőként támadt fel a halálból, utat nyitott előttünk a múlandóságból az örökkévalóságba, ahol együtt lehetünk vele és elhunyt szeretteinkkel. Az örök élet hitével és reménységével távozzunk el ebből a temetőből is. A temető nem a siralom, hanem a megbékélés és a nyugalom helye. Imádság után az ostflyasszonyfai Általános Iskola Kamarakórusa énekelte: „Jöjj álom...” Takács Ferenc ostflyasszonyfai r. k. plébános, Jakab Lajos református lelkész (Celldömölk) igeolvasással és imádsággal szolgáltak. A Miatyán- kot az ökumenikus szöveg szerint közösen mondtuk el. Áldás után koszorúzás következett: Dr. Andor Ferenc, a Vas megyei Temetkezési Vállalat és a megye nevében, Vadász István községi polgármester a Központi emlékműre tették koszorújukat. Dr. Mesterházy Gáborné tanárnő az olasz emlélműre tette le az olaszországi koszorút. Virágcsokrok kerültek a 10 magyar katonasirra, az orosz és román emlékművekre is. Koszorúzás alatt Verdi: „Rabszolgák kórusa"zeneszám szólt. Népes gyülekezetben jelen volt Poór László, Vas megyei Vöröskereszt titkára, Bálint László ev. esperes, az ostflyasszonyfai evangélikus lelkész házaspár, Isó Zoltán, többen Cellből, Csöngéről, Sárvárról,... Ostflyasszonyfáról Győrfiy László tsz elnök, Kovács Lajos és családja Nagysimonyiból. Baranyai Ernő csöngei polgármester és a közeli községek pedagógusai. (Az autós útlezárások miatt sokan nem vehettek részt az emlékünnepélyen.) Mesterházy Sándor ny. eV. lelkész A megújított ostffyasszonyfai hadifogolytemető Mégis ünnepeltünk! TEMPLOMSZENTELÉSI EMLÉKÜNNEP DUNAEGYHÁZÁN A fuvarozók sztrájkja megbénította az ország forgalmát. Az ünnepi ebédhez bevásárló lelkész a Duna másik oldalán rekedt egy napra. Míg gyalogosan s biciklikkel hazahordták a húst, volt ideje töprengeni azon, lesz-e ünnepük. Vasárnap reggelre az áramszolgáltatás is megszűnt Dunaegyháza környékén, így a harangok sem szóltak oly szépen mint máskor. Mindezek ellenére, mégis ünnepeltünk! Dr. Harmati Béla püspök, már az előző este útra kelt vonattal, hogy ígérete szerint együtt ünnepelhessen a gyülekezettel. S a mester, aki a templombelsőt festette, Zalából is megérkezett. Sokan azonban csak imádságban tudtak velünk lenni. Az Istentisztelet az Erős vár a mi Istenünk eléneklésével kezdődött. A liturgikus szolgálatot a püspök, Káposzta Lajos esperes és Szabó István, a gyülekezet lelkésze végezték. Az igehirdetés alapigéjéül Ef. 5, 15-21 szakaszt választotta a püspök. Rendkívüli ünnep ez a gyülekezetben. Az ősök az alkalomhoz méltó épületet is építettek. Ezt az utódok ízlésesen megújították. Ma amikor ezért hálát adunk Istennek, értsük meg, mi az Ő akarata. Az Úr akarata: 1.) Bölcs élet, 2.) Teljünk meg Szentlélekkel. A falak sok mindennek a tanúi. Ki-ki gondolja végig, mi köti ide? Ma különösen tapasztaljuk, hogy az idők gonoszak, vagy inkább az időben az emberek gonoszak. Ezért nagyon fontos a bölcsesség. A bölcsesség nem azonos a tudással. A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A bölcsességtől látok a földi élet határain. A régi templomok nagyságából meg lehet tudni, mekkora volt a gyülekezet. A templomban mindenkinek volt helye. Ma is várunk mindenkit a közös tanulásra. Teljetek meg Szentlélekkel! A materializmus szerint csak az van, amit megfoghatok. Isten igéje azt mondja, van más dimenzió is. A templom az a hely, ahol lehet imádkozni, énekelni, s közben megtelik a szívünk lélekkel, a száj pedig a szív teljességéből szól. Ezt hirdessék ezek a falak, hogy van megújulás. Ünnepünk közgyűléssel folytatódott, melyet Dudla Imre, a gyülekezet és az egyházmegye felügyelője nyitott meg. Meleg hangon köszöntötte a vendégeket és a gyülekezetét, megköszönte a távolról jövőknek, hogy minden akadályt leküzdve eljöttéit, hogy együtt ünnepeljünk. Nagy nap ez a mai, mert egy nemzedék életében nem gyakran ismétlődik meg templomnak felújítása. Szabó István lelkész ismertette a renoválás történetét. Beszámolóját egy személyes vallomással kezdte: „Én kishitű voltam. Csak külső felújításra gondoltam, de íme belülről is elkészültünk.” Megköszönte azokat az adományokat, amelyek lehetővé tették ezt a munkát. A „kis szeretet” adományt, LVSZ segélyt, a község, a TSZ, a megyei MF támogatását, a gyülekezet adományát, és az elvégzett közös munkát. Külön köszönetét mondott az alapos és gyors munkáért a kivitelezőknek. Röviden visszapillanthattunk a gyülekezet történetébe, s végül, akik idejüket, erejüket nem kímélték, emlékül könyvet kaptak a gyülekezettől. A lelkész örömét fejezte ki, hogy ilyen szép templomban hirdethette Isten igéjét. Káposzta Lajos köszöntésében örömét fejezte ki, hogy belülről is elkészült a templom. Az elmúlt időben nagy hangsúly esett ebben az országban a kirakatra. Nagyon fontos azonban, hogy mi van belül. Most már a szívre gondolva, hogy ott is rend legyen. Az istentisztelet alatt felsírt egy kis gyermek, erre visszaemlékezve kérte a gyülekezetét, hogy figyeljenek mindig a gyermekekre, hogy itt legyenek. Átadta Tóth-Szöllős Mihály, a gyülekezet volt lelkészének és az Egyházmegyének az üdvözletét. Szabó Vilmos Béla, a hartai gyülekezet lelkésze a közös vonásokról emlékezett meg. Mindkét gyülekezet tagjainak ősei elindultak egy szebb haza keresésére. (Hartára német, Dunaegyházára szlovák nyelvterületről.) Most is induljunk együtt Isten igéje fényében egy szebb jövő, és az üdvösség felé. Szabó Vilmos kiskőrösi lelkész: „Mi köszönni és köszönteni jöttünk. 53 évig ez a gyülekezet adott otthont a kiskőrösieknek is, mert az ellenreformáció miatt Kiskőrösön nem gyakorolhatták evangélikus vallásukat. Remélem, soha nem lesz többé, hogy valakinek a hite miatt kelljen szégyenkezni. Szégyellje azonban magát mindenki, aki Isten törvényét lábbal tapossa.” Mohácsi József református lelkész: „Hazajöttem - kezdte köszöntését. A békességet mindenki keresi. A zsoltáros az Úrnál találta meg. Isten igéje minket is hív. Keressük az Urat! Isten áldja meg a kereső szíveket. Huszárik Béla polgármester példaként emelte a templomfelújítást az egész falu előtt. Mindenkinek öröm, hogy ezzel a szép épülettel gazdagodott a falu. Azt kívánta, az idejárok lélekben gazdagodjanak tovább. Alföldi Lajos, az apostagi gyülekezet felügyelője a szomszédok örömét hozta el. Az elmúlt évek még közelebb vitték egymáshoz ezt a két gyülekezetei, mert Szabó István lelkész látja el az apostagi szolgálatokat is. Dr. Harmati Béla örömét fejezte ki, hogy jól dolgoztak és jól gazdálkodtak. Örül annak, hogy egy tradicionális gyülekezetben lehet most, s kéri a gyülekezetei, högy a tradíciót lélekben is őrizze meg. Végül átadta a kerületi és az országos felügyelő urak köszöntését, akik a már ismert okok miatt nem tudtak itt lenni. Alkalmunkat a Himnusz eléneklésével fejeztük be. Utána terített asztaloknál fogadta a gyülekezet vendégeit. Szabó Vilmos •• Ütvén éve... Hihetetlennek tűnik, pedig igaz, hogy Giczi Ferencné, Magdi (néni) fél évszázada áll a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatában. 1940 háború félelmétől rettegett esztendejében kezdte szolgálatát Kuthy Dezső akkori egyetemes főtitkár, későbbi Dunáninneni püspök ; mellett. Ő volt a tanítómestere, szigorú, határozott, de melegszívű első főnöke. Tőle tanulta a pontosságot, a megbízhatóságot, a rend- szeretetet s azt az egyszerű kötelességtudást, hogy ha valaki levelet ír, akkor arra válaszolni illik, miként a köszönést is udvariasan viszonozzuk. A rendszerető nesztor nagyszerű tanitványt nevelt egyházunknak. Magdi (néni) a hatodik püspök mellett szolgál hűséggel s odaadással. Tudja, hogy nem embereknek akar tetszeni, hanem áttételesen Istent szolgálja. Minden levél mögött egy emberi sors rejtőzik, kérések mögött megoldatlan gond, keserűség mögött igaztalan bánásmód húzódik. Ezért segít, fogalmaz, érvel, informál hogy lelkészek jobb közérzettel s nagyobb kedvvel végezzék szolgálatukat. Láthatatlanul, mint súgó a színfalak mögött, igyekezett enyhíteni nehéz történelmi idők szigorú s igaztalan végzését vagy hátráltatni végrehajtásukat. Hosszú idő válságos korszakainak hiteles tanúja ő. Többet tud, mint a késői egyháztörténészek. Érdemes volna összeállítania, hogyan látta ő a nagy fordulóponthoz érkezett egyház életét 1945-ben, 1949-ben, 1956-ban, 1989-ben és napjainkban. Egy bizonyos, tette a dolgát, ami rábízatott, példás szorgalommal, elismerést kiváltó lelkiismeretességgel és csendes alázattal. Sokan tanulhatnak tőle.. Ezért álltunk meg Üllői úti székházunkban egy csendes novemberi délelőttön néhány percre, hogy köszöntsük őt - férjével együtt - Istennek hálát adva az ötven esztendőért. Dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspökök, és Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő áldáskívánó szavai után a munkatársak koszorújában emlékezett vissza Magdi (néni) a félévszázadra, felidézve egykori feletteseit. Őszintén vallott munkája szépségéről s meghatódottan szólt egyházunk iránti szeretetéről. Szívből kívánjuk életére s további munkájára Urunk gazdag áldásait. Szebik tare Andreas Gryphius AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Máté 25,31-46 Halottak, talpra, föl! Minden ropogva lángol. Hullnak a csillagok. Nem fénylik Nap se már. A Hold sötétveres. Elő a sír, a sár, Elő a föld, tenger s a poklok katlanából! Ti, élők, jöjjetek! Az Úr, kit oly gáládul ítéltek el, van itt. Előtte láng s jaj-ár. Fenség van oldalán. Nyomában tűz, halál. Körötte - pontusi föveny! -, kerúbi tábor! Mily nyájasan beszél a választott sereghez, Mily mennydörögve szól az elveszett tömeghez: „Jertek barátaim!” - „Ellenség, messze fuss!” A menny kitárul. Ó, de boldog költözés ez! A Föld kettéhasad. De szörnyű szenvedés lesz! A kárhozat: mi kín! Jézus: mi drága juss! Szénási Sándor fordítása
