Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-25 / 47. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1990. NOVEMBER 25. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP A halál uralkodik kint a természetben és uralkodik rajtad is. Benned is uralkodik-e, vagy már legyőzted azzal, hogy felkészültél rá ? Albert Schweitzer Örökélet vasárnapján Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja van. Határkő. Ilyenkor természetes a vissza és előre tekintés. De mindenek előtt vessük fel a kérdést: miért van egyházi esztendő, nem elég a polgári év, amely január elsejével kezdődik? Az egyházi esztendő arra emlékeztet, hogy mi keresztyének két világ, két ország polgárai vagyunk. Jeremiás 8,7 szerint vannak költöző madarak, melyek tudják ezt. Tudják, hogy ősszel itt az ideje az indulásnak egy melegebb országba, ahol télen sem pusztulnak el... A nagy kérdés, tudjuk-e mi is ezt, és az elmúlt egyházi esztendő vasárnapjain gondoltunk-e tudatosan rá, hogy e kedves és szeretett földi haza mellett van nekünk egy másik hazánk is, Pál apostol szerint van „örökkévaló mennyei házunk” (2Kor 5,1). A gondok, bajok, tervek, örömök ezer szállal kötnek családunkhoz, munkánkhoz, múlandó dolgainkhoz. És ez nem is baj, hiszen el kell végeznünk a múlandó világban, amit Isten ránk bízott: fiatalon tanulás, felnőtt korban , munka, család- alapítás, gyermeknevelés. De baj, ha csak ezek körül for- gunk. Baj, ha szívünk kizárólag ezekhez tapad. Ez a vasárnap - sőt Luther Márton szerint minden vasárnap - a feltámadásra és az örökéletre emlékeztet. Boldog figyelmeztetés, hogy van egy másik ország, ahova Urunk előre ment, hogy helyet készítsen nékünk (János 14,3). Szabad erre gondolnunk - akkor is - amikor itt bajok, betegségek, terhek alatt roskadozunk. Egyszer odaát lehetünk, a mennyei otthonunkban, ahol „nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a Nap, sem más hőség nem tűz rájuk... és az Isten letöröl a szemükről minden könnyet...” (Jelenések 7,16-17) Mindez a drága ígéret akkor lesz igazán a mienk, ha komolyan készülünk is rá. És hogyan készüljünk? Hogy naponta találkozunk az élet kenyerével és iszunk az élet vizéből. A modern keresztyénség sok szempontból erőtelen lett. Főleg a múlandók igézete miatt. Elhalványult az örökélet reménysége. Nyíregyházi emlékem: a sírnál odalépek a zokogó gyászolóhoz.- Ne sírjon. Van reménységünk!- Nekem nincs semmi reménységem. Pedig vallásos, templomos testvér volt. Ez a megdöbbentő válasz máig a fülembe cseng. Az örökélet vasárnapja ezért van, hogy legyen élő reménységünk. Forduljunk az örökélet ígéretéhez. Ha Krisztusban vagyunk, ő elfedezi bűneinket és nem kell félnünk az ítélettől. És végül még valamit. Pál apostol szerint a hitben megvan ennek az életnek és az eljövendő életnek az ígérete is. lTimo- teus 4,8 szerint a hitnek kettős ígérete van, vagy kettős haszna, a jelen életre is de az eljövendő életre is. Drága kincs a feltámadás és örökélet hite. Bárcsak nyújtanánk ki érte kezünket. Mennyivel könnyebb így élni, így végigjárni az utat. Gáncs Aladár ÚJ VEZETÉS A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYÉBEN A megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus az alap „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél” Hazánk legkeletibb részén, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyében Szabó Gyula debreceni espereslelkész nyugdíjba menetelével üresedett meg az esperesi, és már korábban Karády Pál halálával az egyházmegyei felügyelői tiszt. A gyülekezetek választottak: Bo- zorády Zoltán nyíregyházi igazgató-lelkészt esperesnek, Baraksó János nyíregyházi presbitert egyház- megyei felügyelőnek. Beiktatásukról, az őrségváltásról az alábbiakban számolunk be. DEBRECENBEN KEZDŐDÖTT Október 31-én meglátogatta a gyülekezetét Szebik Imre püspök. Igehirdetéssel szolgált a reformáció estéjén, utána meleg szavakkal méltatta Szabó Gyula esperesi munkáját. Személyében kiváló, képzett teológus, az igét a valós élettel szembesítő korszerű igehirdető, határozott, de sohasem szeretetlen egyházvezető és a más felekezetek gyűrűjében hűségesen szolgáló gyülekezeti vezető vesz búcsút az esperesi szolgálattól. Megértve egyházunk nehéz helyzetét, a lelkészi szolgálatban továbbra is megmarad. Az esti alkalmon ott volt dr. Harmati Béla püspök is, aki a Vizsolyi Biblia jubileumi ünnepségén volt Debrecenben. Ő is köszöntötte a távozó esperest. Aratási hálaadásnak nevezte a családias együttlétet, hiszen Szabó Gyula azok közé tartozott, aki minden jó ügy mellé odaállt, mint pl. az iskolák ügye mellé is, láthatta már ennek eredményét és sok más eredményt is. Muntag Andor dékán a teológia művelése terén végzett munkáját és teológusok küldését, nevelését köszönte meg. E sorok írója a sajtómunka területén adott tanácsait és írói készségét köszönte meg, melyekkel lapjainkban szolgált. Bozorády Zoltán esperes a napi ige alapján, a boldogmondásokkal köszöntötte szolgálatból távozó elődjét. BEIKTATÁS NYÍREGYHÁZÁN November 3-án a nyíregyházi nagytemplomban gyűlt össze az egyházmegye közgyűlése, nagy gyülekezet és sok vendég. Szebik Imre püspök Mk 10,35-45 alapján szólt Jézus szolgálatáról, melyet nekünk át kell vennünk, amikor lelkészeket és gyülekezeteket pásztoriunk. Ez az egyházmegye vezetőinek feladata. A két tanítvány ugyan elvétette a szolgálat dimenzióját, amikor uralkodásra gondoltak és nem szolgálatra, de komolyan vették legalább azt, hogy van örökkévalóság. A 20. század embere elveszítette a mennyei antennát, elveszett számára az örök dimenzió, ezért nekünk még jobban kell értenünk közöttük szolgálatunkat. önmagunkat háttérbe szorítva, Jézusra figyelve kell azt végeznünk. A közgyűlés meghallgatva Baraksó János felügyelői beköszöntőjét, aki arról tett bizonyságot, hogy életében Isten áldása számtalanszor nyilvánult meg, hálával említette lelkészek egész sorát, akiknek igehirdetése megtérésre és hitre juttatta, hitben erősítette és megtartotta. A mostani nehéz és próbás időkben az az imádsága. hogy ébredés járja át egyházunkat. Ennek jeleit már bontakozni látja a gyermekek és az ifjúság között végzett munkában és magára nézve Pál apostol kérését tartja irányadónak felügyelői szolgálatában: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjé- vé tett titeket a Szentlélek...” Bozorády Zoltán esperesi székfoglalója is hálaadással és köszönetmondással indult, Isten életet formáló kegyelméért, „a Teológiai Akadémiáért, ahol hitre jutottam”, de nem maradt ki a sorból a gyülekezet, a család, a presbitérium és azok sem, „akik nem maradéktalan örömmel fogadták” megválasztását, mert - mint mondta - „rajtuk keresztül is formálja Isten életemet.” Életének és szolgálatának meghatározó alapja „a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus”, akire az egyház épül. Missziói küldetésünkről úgy szólt, hogy Isten ma elénk adta a bizonyságtétel tágabb lehetőségét, de ez még önmagában nem biztosítja az evangélium terjedését. Evangélikus identitásunkkal kapcsolatosan megkérdezte: ismerjük-e igazán a lutheri örökség értékeit? Lelki életünkről részletesen beszélt, az imádkozásról, az evangélizációról, mint a lelki ébredés munkálójáról. Ezért a karizmáért könyörögni kell. A lelkigondozásról, az emberekkel való kapcsolat tartásáról soha nem mondhatunk le, ha még oly kevesen vagyunk is a lelkészi szolgálatban. Szólt a hitoktatásról és a hitoktatásban állók felkészítéséről, továbbképzéséről. A zsinatról többek között úgy nyilatkozott, szükséges, hogy minél többen imádságban hordozzák egyházunk e fontos ügyét, hogy szeretetben, emberek üdvösségét szem előtt tartva tudjon munkálkodni. A lelkészek fra- ternitásának, általában a testvéri közösségnek nagy fontosságát emelte ki. Ugyanez vonatkozik az ökumenében való együttmunkál- kodásunkra is. „Néhány gyakorlati és jogi kérdést legmagasabb szinten kellene megtárgyalni, pl. a vegyesházasság kérdését. A társadalomban való elhelyezkedésünkre jellemző volt ez a mondata: „Remélem, hogy ebben a sokszínű, bonyolult, gazdasági és erkölcsi gondokkal küszködő világban képesek leszünk sóvá lenni. A jó testvéri közösség megmuta- tója volt a köszöntések sora. Dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus megyéspüspök, dr. Várady József római katolikus főesperes, Sipos Kötöny református esperes és dr. Úsz István ortodox parókus egyaránt erről vallott. A gyülekezet nevében Sárkány Tibor miskolci esperes, az esperesi kar nevében Lábossá Lajos tatabányai esperes kívánt áldást. De a jó kapcsolatokról tanúskodott Dr. Endrejfy Ildikó alpolgármester, több környékbeli község polgármesterének és iskolaigazgatóinak részvétele is. Az istentisztelet liturgiájában szolgált a Nyíregyházi Gyülekezet Énekkara és az Ifjúsági Énekkar, valamint Fenyvesi Attila és Zsolt szólóénekléssel. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A TELEVÍZIÓBAN December 2-án, advent 1. vasárnapján a soproni gyülekezet fennállásának 425 éves jubileuma alkalmából tartandó ünnepi istentiszteleten Szebik Imre püspök hirdeti az igét. Ezt az istentiszteletet 9.55-kor közvetítiti a TV 1. csatornája. « A hir mellett nem mehetünk el anélkül, hogy meg nejegyezzük: október 28-án a TV lemondta a pápai istentisztelet közvetítését a taxisok blokádjára hivatkozva. Szebik Imre püspök vállalta, hogy vonaton időben a helyszínre érkezik, de a TV nem tudta vállalni a stáb kitelepítését. Tárgyalások voltak arról, hogy a közvetítést a Bécsikapu téri templomba helyezik át, a TV ezt sem tudta megoldani. Az istentisztelet helyett közvetített irodalmi műsor - bármilyen szép irodalmi műsor - nem pótolja az igehirdetést, nem szólva arról, hogy a közvetítés esetén megszólalhatott volna az egyház hangja azon a hétvégen, amikor nagy szükség volt a nyugalom és békesség üzenetére. Ezt hiúsította meg a TV elhatározása. Ilyen előzmények után ajánlották fel a soproni közvetítés lehetőségét, melyet egyházunk köszönettel elfogadott. Az Európai Egyházak Konferenciája közvetítésével került sor a jugoszláviai Újvidéken (Novi Sad), a két ország egyházai vezetőinek találkozójára, amelyet dr. Harmati Béla püspök javasolt ez év tavaszán. A kétnapos konferencia célja az volt, hogy a résztvevő egyházak egymást jobban megismerjék, együtt imádkozzanak, közösen mélyedjenek el Isten igéje jobb megértésében és egymás sajátos gondjait, sérelmeit feltárják, ugyanakkor elkötelezzék magukat a nagy történelmi egyházak a kisebbségben élok jogainak érvényesítésére és jogos panaszaik orvoslására. A találkozó istentisztelettel kezdődött, melyen John Arnold, az EEK elnöke hirdette Isten igéjét Filippi 2,1-11 alapján. Prédikációjában a krisztusi indulat ismérveit részletezte és minden résztvevő szivére helyezte. Majd bibliakörökben csendesedtünk el D. Kor. 5,17-20 igéi fölött, melyhez bevezetést tartott Adam Kuczma, az EEK elnökségi tagja. Alapgondolata Isten kiengesztelő cselekedete, mely bennünket is megbékélésre, kölcsönös megbocsátásra kötelez. Mind az igehirdetés, mind a bibliákon textus jó bibliai alapot adott a két országban élő, jelen levő egyházak képviselőinek a feszültseggel teli kapcsolatok őszinte feltárására és a rendezés első lépésének megtételére. Jóllehet szorongva utaztunk Újvidékre, Isten elvégezte a szivekben a békességre törekvés, a kiengesztelődés és az egymásért való felelősséghordozás munkáját, amelyet a külön, más helyen közölt megállapodás szövege is jelezni kíván. A megállapodás munkáiban jelentős részt vállalt magyar részről dr. Harmati Béla. A konferencián részt vevők megvitatták Tőkés László nagyváradi ref. püspöknek a levelét, melyre érdembeli válaszként hangzott el a közös állásfoglalás. Ugyanakkor a jelenlevő egyházak képviselői levelet intéztek Románia és Magyarország államfőihez, melyben kifejezik reménységüket, hogy a két nép közötti kapcsolatokban új korszak veszi kezdetét. A találkozó az Újvidék melletti Futag ortodox templomában közös istentisztelettel végződött, ahol felolvasták a közös megállapodást és a liturgia részeként, valamint a Idengesztelődés jeleként bekecsókot váltottak a jelen levő egyházak képviselői. Magyarhoni egyházaink közül a református egyház képviseletében dr. Kocsis Elemér és dr. Tóth Károly püspök, a baptista egyház képviseletében Viczián János elnök, evangélikus egyházunk nevében dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspök voltak jelen. A romániai egyházakat nyolctagú delegáció képviselte, köztük három magyar egyházi vezető. Adja Isten, hogy aki elkezdte a két nép és egyházai között a jó munkálását, vigye is teljességre! Sz. I. NYILATKOZAT ÚJVIDÉK (NÖVI SAD), 1990. NOVEMBER 5-6. Mi, Románia és Magyarország keresztyén egyházainak képviselői, akik Újvidéken, Jugoszláviában, 1990. november 5—6-án találkozót tartttunk az Európai Egyházak Konferenciája meghívására és az Egyházak Világtanácsával együttműködve, a következő nyilatkozatot tesszük: Túljutva a totalitárius ateista kommunizmus sötét korszakán, amely súlyosan korlátozta szabadságunkat és missziónk kellő teljesítését akadályozta, egyházaink évtizedek óta most szabadultak fel arra, hogy nyíltan szóljanak. Most van ideje annak is, hogy valamennyi hívünk érdekében előmozdítsuk az igazságos és emberi társadalom helyreállítását, amelyben a szabadság, igazság és emberi méltóság elvei uralkodnak. Ez a találkozó az első lépés a kiengesztelőd és és a népeink közötti új kapcsoaltok kialakulása útján. Népeink szivében és lelkében újra fel kell lobbantanunk a keresztyén szeretet szellemét, mert elismerjük, hogy minden emberi lény Isten képmására teremtetett. Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedek állami és ideológiai elnyomása ellenére is az egyház Isten kegyelméből hirdette az evangéliumot és a Szentlélek vezetésével képes volt elevenen tartani a hitet és táplálni identitását. Ismerve országaink jelenlegi valós helyzetét és felmérve közelmúltunkat, amikor egyházaink nem tudták úgy betölteni hivatásukat, ahogy szerették volna, őszinte bűnbánattal, mélyen sajnáljuk minden múltbeli hibánkat és kompromisszumunkat. Most arra kell törekednünk, hogy egymásnak segítsünk, lelkiismeretünket pedig megtisztítsuk mindenfajta önzéstől, türelmetlenségtől és sovinizmustól. El kel utasítanunk minden szélsőséges megnyilvánulást és harcolnunk kell ellene, bármilyen forrásból is fakad. A közös Európai Házról alkotott elképzelésünk mindazon régi struktúra és gondolkodás elhagyását is jelenti, amely eddig gyűlöletet, feszültséget és bizalmatlanságot gerjesztett Tiszteletben tartjuk az országaink közötti jelenlegi határokat. Szeretnénk, ha az emberek szabadon közlekedhetnének azokon a határokon keresztül, amelyek összekötnek és nem-elválasztanak. Aggasztanak a menekültek és hontalanok tízezrei, akik otthonuk és családjuk elhagyására kényszerültek különböző okok miatt és elkötelezettnek érezzük magunkat azok lelkigondozására. Reménységgel imádkozunk azért, hogy megteremtődjenek azok a feltételek, amelyek a menekülteket bátorítják hazájukba való visszatérésre. Egyházakként, Jézus Krisztus követőiként, mint testvérek azt szeretnénk kinyilvánítani és azért emeljük fel szavunkat, hogy mindenkit együttélésre hívjunk, mindenféle nemzetiségi megosztás és harc ellenében. Megváltónk ezt mondta (János 13,35): Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ha keresztyén hitünkhöz hűségesek vagyunk, az ilyen szeretetben fog megnyilvánulni. Olyan légkört kell teremtenünk, amely mindenkit arra bátorít, hogy otthon érezze magát saját hazájában. Isten akarata az, hogy szeretetben éljünk. Ha nem élünk szeretetben, saját és gyermekeink jövőjét romboljuk. Ezért nincs más megoldás, mint a kiengesztelődés. A történelem folyamán sebeket kaptunk valamennyien, a jövő érdekében azonban ezeket most el kell felejtenünk. A szeretet új útjára kell rátalálnunk. A szabad élet csak a garantált emberi jogok alapján lehetséges. Ahol nincs egyenlőség, ott nincs kölcsönös megbecsülés. Igazi emberség nem létezhet szeretet nélkül. Ezért egyházaink kijelentik, hogy országainkban valamennyi népnek és etnikai kisebbségnek azonos jogokkal kell rendelkeznie és lehetővé kell tenni, hogy saját iskoláikban, kulturális intézményeikben és az élet minden területén gyakorolhassák kultúrájukat. A valós feszültségek egyik alapja a kormányok lassú reakciója az egyházaknak az államosított egyházi tulajdonok és intézmények visszakérésére mindkét országban. Mint egyházaink képviselői kinyilatkoztatjuk a kisebbségek szent és elidegeníthetetlen jogait és törekvésünket egy új, békét előmozdító magatartás kialakítására egyházaink és népeink között. Meg kell továbbá kísérelnünk megváltoztatni az eddig egymásról kialakult ellenség-képet is. Azt reméljük nyilatkozatunk készítésével, hogy ez kezdeményezheti és serkentheti azokat a folyamatokat, amelyek az európai kisebbségek égető problémái megoldására irányulnak. Az országainkban meglévő új, demokratikus légkörben sürgetnünk kell a kormányokat, hogy az emberi jogokra és vallásszabadságra vonatkozó valamennyi érvényes egyezményt (pl. az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja, a CSCE Helsinki Záróokmány és az ezt követő egyemények stb.) széleskörűen alkalmazzák. A romániai egyházak, legnagyobb sajnálatukra, sokszor kényszerültek csöndben maradni az emberi jogok és etnikai kisebbségek megsértésének elítélésében. Ezért a jövőre vonatkozóan arra kötelezzük el magunkat, hogy ha bármelyik egyházat megsértik vallási vagy etnikai jogaiban, a többi egyház keresztyén kötelességének tartja, hogy támogatását és szolidaritását kifejezze. Elhatározzuk, hogy hasonlójellegű találkozókat hívunk majd össze, és reméljük, hogy azokon országaink többi egyházai is részt vesznek majd. Azzal a tudattal adjuk ki jelen nyilatkozatunkat, hogy a jövő Isten kezében van, de az első lépést a kiengesztelődés 4 gyógyulás folyamatában megtettük. Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Baptista Egyház MagyarországiReformátus Egyház Romániai Ortodox Egyház Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Romániai Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Romániai Református Egyház
