Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-04 / 5. szám

Evangélikus Élet 1990. február 4. HÁROM GYÜLEKEZET - EGY CSALÁD A GYŐRI DIAKONISSZA ANTAHÁZ ÉVFORDULÓJA A három gyülekezet: Ősagárd, Felsőpetény, Nógrád. A következőkben a gyülekezetekben történő sok-sok esemény közül egyet-egyet emelek ki, mely egy család­dá formálta mindhármat. Ősagárd: Sokan fordultak meg a gyülekezetben. Kezdve dr. Fabiny Tibor szolgálatával, aki a Szentföl­dön látottakról tartott előadást. Igazi családdá for­málódott ősagárd népe azon a templomszentelési is­tentiszteleten, melyen dr. Harmati Béla püspök édes­apjával szolgált. A délutáni előadáson nemcsak a régi családi fényképek kerültek elő, hanem a püspök elő­adásában egyházunk mai gondjairól és reménységei­ről szólt. Felsőpetény: Nagy szomorúsággal és gyásszal kísérte utolsó útjára az idejekorán elhunyt felügyelőjét, Ocse- nás Pált. A temetésen resztvettek a testvérgyülekezet tagjai is Pestlörincről Havasi Kálmán lelkész vezetésé­vel. A temetés és a testvérgyülekezeti találkozó egybe­esése bizonyságát adta annak, hogy az igazi család bánatban és örömben is együtt tud lenni, ősszel örömre vált a gyász, mikor Benyusovics Ervin szemé­lyében az ország talán legfiatalabb felügyelőjét iktatta be a gyülekezet lelkésze. Ez a szolgálat is „családban maradt”, hiszen az új felügyelő nagyapja örökségébe lépett Ocsenás Pál közvetítésével. Nógrád: A templomhoz gyönyörű „családiházat” építenek. Dobos Vince felügyelő fáradhatatlan szer­vezője az új egyházi kombinát létrehozásának. Lehet ilyen nehéz anyagi kilátások mellett egy 300 lelkes közösségnek többmilliós munkába kezdeni? Igen, mert van a reménységnek alapja. Az az Isten, akit a felügyelő nem felejtett el imádságban segítségül hívni az első ásónyom megtétele előtt! - Azóta a munka családi ügy. Bár Dudás János egyházfii hirtelen halála nagy veszteség, még az idén felszenteljük, Istenbe ve­tett reménységgel! Győri János Sámuel Lázas készülődés szállta meg a győri gyülekezetét 1910. február 10.-én, diakonissza nővéreket vár­tak Pozsonyból. A pozsonyi Dia­konissza Anyaház már 1891-ben megalakult, Magyarországon az első evangélikus diakonissza inté­zetként. A pozsonyi háznak az­után alákultak állomásai Sopron­ban, Kőszegen, Lőcsén és Késmár­kon, de ezek mind német gyüleke­zetek voltak. Az első magyar állo­más a győri volt. Két nővért kül­dött a pozsonyi anyaház az új győ­ri állomáshelyre: Huber Etelkát és Frühwirth Augusztát, ők érkeztek a fenti napon pozsonyi lelkészük­nek, Pröhle Henriknek és főnök­nőjüknek a kíséretében. Ennek most február 10.-én nyolcvan éve. A győri vasútállomáson tekinté­lyes küldöttség várta az érkezőket. Ótt voltak a fogadó bizottságban a gyülekezet lelkészei és több tiszt­ségviselője. A városháza előtti té­Beszélgetés >1 az ellenzéki kerékasztalnál r Füle Lajos: A pluralizmus beköltözött tár­sadalmunk életébe. Ezt a tényt arz egyházaknak is figyelembe kell venni. A kormánnyal esetenként tanácskoznak egyházi vezetők a vallásügyi tanács keretében. Ko­rábban hírt adtunk arról, hogy az MSZP vezetőivel tanácskoztak, most, január 17-én az ellenzéki ke­rékasztalban részt vevő pártok ve­zetőivel találkoztak és beszélget­tek. A házigazda Keresztes Sán­dor, a Keresztény Demokrata Párt elnöke volt, mint a kerekasztal so­ros elnöke. Az egyházak képviselői arról szóltak, hogy nem kívánnak egy párt mellé sem odaállni, de nem folytatnak egyetlen párt ellen sem tevékenységet. Azt azonban hatá­rozottan kérik, hogy az egyház ügyét hagyják az egyházra. Közös vonás mindkét^ fél munkájában a közös felelősségtudat és a közös szolgálat a népért, a jövőért. Ma olyan politikát kell kialakítani, amely elviselhetővé teszi azt a krí­zist, amelyben országunk él. El­sődleges kérdés a vallásszabadság biztosítása. A béke és a környezet- védelem területén is van lehetőség közös munkálkodásra. Általában minden ténykedésben azt kell néz­ni, mennyire szolgálja a közösség érdekét. Szóba került az egyházak stabi­lizáló szerepe, valamint az a fel­adat, hogy az önző embert kibil­lentsék önzéséből a felebarát szol­gálatára. A múltról szólva a hátra- nézés, bűnvallás és megbánás le­gyen. Jó, ha figyelnek arra a kü­lönbségre, mely a főváros és a vi­dék között sok tekintetben fennáll. Végül kérték az egyházak külön­böző ellenzéki pártok egyházzal kapcsolatos programját. Az ellenzéki pártok képviselői helyeselték az egyházak ökumeni­kus törekvéseit, társadalmi felelős­ségét, határozott etikai magatartá­sukat, valamint a keresztyén érté­kek megőrzését és továbbadását. Egységesek voltak a vélemények az egyház és iskola összefüggésében, a;z(l egyház jésy állam szétválasztását helyeselték, a parlamenti képviselet dolgában azonban különbözősé­gek mutatkoztak. Megegyeztek ab­ban, hogy olyan államot kell kiala­kítani, melyben senkinek sincs oka a félelemre. A múltat valóban fel kell dolgozni, ne cipeljük tovább a terhet, de ne a számonkérés domi­náljon, hanem azt keressük, ami összeköt. tszm „Hogy mindnyájan egyek legyenek...” KRISZTUS egyháza, e széthullt edény, éló vizét tört cserepekben őrzi, s vannak akik még tovább tördelik. Amikor elment, így imádkozott pedig: „mindnyájan egyek legyenek, amint TE bennem s én Benned, ATYÁM!" Mi meg hitünkből falat emelünk, pedig híd kell a szakadékon át felekezettól felekezetig, • néptől népig, lélektől lélekig. Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bún ekéje rajtunk, egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van. , ."íj ,14 T&höljukJiátN .főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: ' a Kegyelemben és a szerétéiben, az ATYÁBAN és a FIÚBAN egyek legyenek végre, kik őt követik! Mert a bűnnek nincs felekezete, s a Kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. ISTEN előtt nem fontosak a formák, csak a szív fontos: szeresd az URAT teljes szivedből! Es a bizonyíték: felebarátod, mint magad, szeresd! "\ J KÖNNYCSEPPEK A BENZINBEN (Levél egy benzinkutasnak) Kedves Juliska! Legutóbb, amikor benzinkút- juknál tankoltam, élénkszínű munkaruhája alatt fekete gyászru­ha sötétlett. „Mi történt, Juliska?” - kérdeztem. Könnyezve válaszolt, amíg az üzemanyagot a tankba eresztette: „Szeptemberben meg­halt az uram, rá négy hónapra meg a fiam is.” Megdöbbentett a két felnőtt halálhíre. Szomorúan mondtam: „Fogadja szívből jövő részvétemet! Ott vagyunk mind­nyájan az Urunk hatalmában és szeretetében!” Fizetés után keserű daccal szólt vissza: „Hol van itt Isten szerete- te? Tessék nekem erre felelni!” Szerettem volna akkor hosszabban beszélgetni magával. De türelmet­len autósok hosszú sora állt mö­göttem. „Juliska, írok majd!” - vá­laszoltam búcsúzásul. Maga pedig letörölte könnyeit és odalépett a következő Trabant elé. Most ezzel a levéllel szeretnék beszélgetni Ma­gával. Nagyon mélyen belegondo­lok gyászába, bár azt teljességében Maga egyedül tudja felfogni. Még­is, szeretnék néhány dolgot mon­dani, mert most nagy szüksége van ezekre az őszinte, szívből jövő mondatokra! Arra kért, feleljek, hol van itt Isten szeretete? Megvallom, nem tudok fölényes biztonsággal és tu­dással erre felelni. Vívódom én is és alázattal keresem a választ. Juliska, egészen halkan, bizal­masan hadd kérdezzem meg Ma­gától, sok munkájában, gondjában komolyan vette Maga Istent? Szá­molt Vele? Az imádság belső, bi­zalmas csendjében beszélgetett Ve­le? Gondolt arra, hogy családjá­val, házával, testével és mindenével Maga Istené? Úgy sejtem, hogy nem... Talán hitt egy „létező”, ti­tokzatos, ismeretlen Istenben, aki­nek kötelességévé tették, hogy ,jó” legyen, hogy segítsen, hogy gyó­gyítson, hogy adjon. És ha nem tesz kedvünkre, akkor haragszunk rá és letagadjuk! Különben semmi kapcsolat nincs vele. Nem érünk rá... pénz, munka, rohanás... Jé­zusra már nem is jutott gondolko­dó képességünkből semmi sem. És most valami szörnyű, nagy dolog történt! Isten belenyúlt az életük­be. össze van tprve, nem érti miért történt? Miért van a rossz, a fájda­lom, a gyász!? ősrégi, nagyon ne­héz kérdések ezek! Mióta csak gondolkodó ember él a földön, ví­vódunk ezzel a kérdéssel. Hol van itt Isten szeretete? - kérdezte tőlem is. Juliska, nézze, Isten szeretete itt van közöttünk - Fiában, Jézus Krisztusban. Én nem vitatkozom Magával. Egyszerűen Jézusra mu­tatok, méghozzá a borzalmas mó­don megfeszítettre és feltámadott- ra. Szerettei halálával kapcsolat­ban bizonyára mond most valamit ez a szó: feltámadás. Mi nem felel­tethetjük Istent és nem is vonhat­juk őt felelősségre, hogy miért tett valamit, istenünk nem felel azon­nal ezekre a kérdésekre, hanem - erőt ad. Igényli, hogy számoljunk vele és szent akaratával. Ezt egyéb­ként kérjük is, „Legyen meg a te akaratod!...” Mikor kérte ezt szív­ből Istentől a Miatyánkban? Lát­ja, Isten közelebb akarja vonni Magát őhozzá! Jézusban megért­• jük, láthatjuk Isten szeretetét! Ő megtalálható! Szinte várja a megsebzett szívűeket, a sírókat, a gyászolókat! Ha gondolatával, hi­tével Hozzá megy, Reá gondol, Vele van nem fogja elvetni ma­gától. Akik Istent szeretik, azok­nak minden javukra, üdvösségük­re van -, írja Pál apostol egyik levelében. Akik pedig Istent nem szeretik, azoknak minden kárukra és veszedelmükre van! Sokat, amit mi fájdalomnak, rossznak neve­zünk -, mi magunk okozzuk ma­gunknak! Az pedig, amit nem mi magunk okozunk az az Istentől van, szükséges és javunkra válik! A „miért” kétágú kérdés. Jelenthe­ti azt, hogy valaminek mi az embe­ri oka -, a másik meg ez: mi a célja? Isten mit akar vele bennem és velem elérni? Gondolkodjunk ezen! A legrosszabb, amit most tehet, hogy haraggal, Istent tagadó kese­rűséggel vádolja őt és számon kéri tőle halottak. Juliska, értelmetlen dolog ez! A Maga érdeke most az, hogy békesség legyen szívében és megfogja hitével Isten kezét. így érdemes csak élnie! Életünk Isten nélkül pokollá válik. Higgye el, té­telezze föl: Isten nem akar rosszat. Hiszen ő teremtőnk, atyánk, gaz­dánk, mindenünk! Aki az Ő tulaj­don Fiának nem kedvezett, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma 8,32) Magának is, Juliska! Meghalt szeretteink holtukban is az ÜRéi, - mi meg élve tudjuk ott magunkat a Mennyei Gazda kezében. Biztonságot, tartást je­lent ez a hit!,Ennél nagyobb biz­tonságtudat nincs is ezen a vilá­gon! Istennek van célja velünk -, és nem fordítva. Valami nagyot akar Magával is tenni: gyermeké­vé fogadja, újból. Nem véletlen az ura és a fia halála. Az sem, hogy éppen akkor kellett tankolnom! És éppen Maga volt akkor szolgálat­ban! Ez nem véletlen! Borzalmas, gyötrelmes a gyász. Isten nélkül még iszonyúbb! Nél­küle kész pokol az élet! De ahol igéje megszólal és emberi szívek antennái felfogják, ahol kinyílik a Biblia, ahol szívbéli imádságban őszintén beszélni tudnak emberek Istennel -, ott minden megválto­zik ! így volt ez Betániában is; ahol két nővér temette el fivérét. És ak­kor megjelent náluk Jézus! Az Élet, a Feltámadás, Isten szeretete! Látja, Juliska, ott a benzinkútnál erről a szeretetről szóltam -, amit akkor Maga nem értett meg. Ha most elolvasta levelemet... kulcsolja össze a kezét és szívből, őszintén gondoljon Jézusra, kép­zelje őt maga elé... és mondja néki félhangosan: „Igen, URam -, hi­szek! - segíts hitetlenségemen!” (Mk. 9,24) Segíteni fog, hitet és békességet ad. O nagyon hűséges! És ha Maga is hűséges szeretettel jár Vele, tart­ja a kapcsolatot, meg fog újulni az élete. Szívből kívánom ezt Mágá- nak, kedves Juliska! A jövő héten készülök üzemanyagért, örülnék, ha éppen Maga lenne szolgálat­ban -, és a benzinbe már nem ke­rülne könnycsepp! Szeretettel üd­vözlöm! . ' v : : , . . Sttmeghy József ren elegáns- hintók sorakoztak. A nővérek azt hitték, valami fé­nyes esküvő násznépére várakoz­nak, de hamarosan rá kellett jönni­ük, hogy nekik szól a fényes fogad­tatás. Örömteli izgalommal várták az árvaházi gyermekek is a nővére­ket, akik édesanyjukat pótolni ér­keztek közéjük. S valóban anyák lettek az árvák között. Krisztusi szeretettel ölelték magukhoz az ár­vákat, betegeket, szegényeket és öregeket. A gyülekezet szívesen fogadta a diakonisszák szolgálatát. Hogy mennyire szívesen, mutatja az, hogy mikor a Szeretetház 1919- ben beszüntette működését, mert a gyülekezet nem volt képes a Szere- tetházat üzemben tartani, 1925- ben, amikor ismét abban a helyzet­ben volt a gyülekezet, hogy meg­nyithatta a Szeretetházat, megint csak arra gondoltak, hogy újból pozsonyi diakonisszát kérnek. Közbe jött azonban Trianon, és kérdésessé vált, hogyan lehet Po­zsonyból diakonisszát kapni. Ek­kor a gyülekezet örömmel, szíve­sen vállalta azt, hogy ma|a létesít diakonissza anyaházat. így 1926 szeptemberében 6 jelentkezővel megindult a második diakonissza anyaház. (Az előző évben indult meg a Fébé.) A győri Diakonissza Anyaház első főnöknője Huber Etelka volt. Meleg tekintetét, szívének szerete- v fet elfelejteni soha nem lehet. Egész lényéből Isten szeretete áradt. „Krisztus fegyverzetében járt”'-, ahogy Reményik Sándor is írta a diakonisszákról írt versében. Az egész nővércsapat, a rábízott árvák és öregek, mind nagyon sze­rették őt. Isten is szerette nagyon: megkí­mélte attól, hogy megérje kedves intézetének a felszámolását. 1948. október 5.-én hazaszólította. Az intézetet pedig 1951-ben számol­ták fel. Nem kellett látnia, hogyan Hubcr Etelka omlik össze minden, amit annyi szívvel és hozzáértéssel épített. Buthy Ella nővér vette át tőle a stafétabotot, reá várt ez a keserves időszak, látni a nővérek szélnek bocsátását. Most azonban lehetőség nyílt az újrakezdésre. Újra lehet és kell in­dítani a győri Diákonissza Anya­házat. Majd 40 évi kiesés után ez nem könnyű feladat. Az öreg dia­konisszák közül még 29-en élnek, de ők már nem képesek végezni azt a szolgálatot, amelyre annakidején elhivatást és képesítést nyertek. De imádkozó hátvédcsapatot alkot­nak, csekély nyugdíjaikból hallat­lan áldozatokat hoznak. Készek hitükkel és tapasztalataikkal segí­teni és szolgálni a diakóniai mun­kára újonnan jelentkezőket. Kedves olvasó! Állj be ez imád­kozó hátvédbe, segítsd a diakónia ügyét imádságaiddal. Ha pedig Is­tenünk arra hívna, hogy aktív szol­gálattal közénk állj, halld meg a hívást és jöjj, „mert az aratni való sok, de a munkás kevés!” Várjuk hívő fiatalok jelentkezését. Luptákné Bartos Piroska nővér Ismét az evangélikus értelmiségről Az elmúlt év második felében mind a szerkesztőség, mind e sorok írója sok reflexiót kapott arra az általam így fel­vetett kérdésre: Hol vagy, evangélikus értelmiség? ígéretünkhöz híven vissza­térünk erre a témáig. Lehet, hogy az itt összegyűjtött és közreadott válaszok­kal új gondolatokat is indíthatunk majd el. Kéri Gyuláné (Budapest-Kelenföld) azt a kérdést veti fel írásában, hogy ki is nevezhető ma Magyarországon értel­miségnek? „Egyetemeinkre, főisko­láinkra néhány évtizeden keresztül kontraszelekció alapján került be sok hallgató. Kérdés, hogy egy diplomával rendelkező ember feltétlenül értelmisé- gi-e, vagy csak jó-rossz szakember? Egyházi életünk érdekében igényesebb­nek kellene lennünk: széles körű általá­nos műveltséggel, korszerű, reális vi­lágképpel rendelkező, szakmáját ma­gas szinten művelő, eleven-hitű evangé­likus emberekre volna szükség ahhoz, hogy egyházi életünk megpezsdüljön... Fizikai, anyagi, szellemi, lelki túlter­heltségünk, hátrányos helyzetünk miatt és mellett sokaknak nincs kedve értetlenséggel, szűklátókörűséggel, műveletlenséggel, elhallgattatással küszködni. Egy megújult egyházi élet­ben, ahol korszerű lutheri és nemzeti tudattal erősítheti hitét, tehet, bizonysá­got, szívesen részt vesz majd a kultúrá­ra, etikára, igazságra érzékeny értelmi­ség is...” Dr. Ádám Gyula (Kiskunhalas) hosz- szabb leveléből egy részlet. „Felemelem két ujjamat és tisztelettel jelentkezem. Mivel? Régi vesszőparipámat, szebben szólva szívügyemet viszem magammal e sorokban... A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületnek van iro­dalmi-nyelvi szakosztálya is. Megala­kulása óta tűnődöm, mit tud tenni a nyelv romlása ellen. Hogyan lehet, ho­gyan tudunk tenni valamit?” ^ Káldi Gyula gyülekezeti felügyelő: „Egyáltalán kiket keresünk? Keressük azokat az evangélikus értelmiségieket, akik már évtizedek óta teljesen közöm­bösek mind az egyház, mind a keresz- tyénség iránt? Vagy talán azokat az öreg tanárokat, hajdani tanítókat, megfáradt tisztviselőket, akik még mu­tatkoznak a templomokban, de a gyü­lekezetek életében már nem vesznek részt?... És most fel lehet tenni néhány kérdést a múltra. Kapott-e az evangéli­kus hívő ember Krisztus tanítása szel­lemében útmutatást és biztatást. arrfe. hogy kell élnie itt, ezen a földön, a földi élet eseményei, politikai irányzatai kö­zött? - Kapott-e a hivő evangélikus ember tájékoztatást arról, hogy Krisz­tus követése ne legyen kihivás és az ebből fakadó sérelmek ne vezessenek a Krisztusba vetett hit megingásához? Hogyan akarja az evangélikus egyház* 1990-ben reaktiválni magát és aktivi­zálni azokat, akik a keresztség folytán tagjai az evangélikus egyháznak, de kö­zönyössé váltak az egyház iránt? Ah­hoz, hogy a megújulásról egyáltalán beszélni lehessen, az egyháznak vissza kell térnie Luther eredeti tanításához és az egyedül hit által egységéről áttérni a hit és Isten törvényeinek megtartása kettősségére, ahogyan ez már Luther­nál is nyilvánvaló, hiszen egyébként nem írta volna meg a Kis és Nagy Ká­tét. .. Az egyház mindezt elmulasztotta, de szt is mondhatnánk, hogy az egyház előbb hagyta el híveit, mint a hivek az egyházat. Ez az egyház iránti közöny főoka...” Vértesi Jolán (Pécs): .....Nagyon örülné k, ha az Evangélikus Élet né­hány beküldött írásomat közölné, így részesülhetnék az egyház és a társadal­mi közösség javára végzett szolgálat­ban. .. A volt evangélikus iskolák sorá­ban meg kellene említeni az egykori kőszegi Gyurátz Ferenc leánynevelő­intézet és gimnázium nevelő-, és okta­tómunkáját. Mint ennek a gimnázium­nak egykori tanára tanúja Voltam ezen iskola gyakorlatias és mély hitben ne­velő munkájának, amelynek pedagó­giai kezdeményezéseit, pl. a szakterem- rendszer megvalósítását és a korszerű természettudományos és modern nyelvoktatást sokan ma is követendő példának tartják..." Dr. Hajdú József (Orosháza): „A há­ború után mostanáig a régiek elhaltak vagy kiöregedtek és a következő két generáció nem lépett nyomába az ural­kodó hatalom nyomása alatt. Az ifjú­ság eszmények nélkül nőtt fel és az anyagiasság lett az uralkodó életfor­ma. .. Az istentelenség uralma ritkítot­ta az evangélikusság sorait, ezért lett egyre gyérebb az értelmiség sora is. De a hit és reménység erőt ad! Elcsigázott evangélikusságunk sötét égboltján lát­ható pirkadás Jézus hozzánk közeledé­sét jelzi. Testvéreim, induljunk el, men­jünk elébe!” Köszönjük és váijuk is az aktív rész­vételt. Fabiny Tibor ■HMMtPU f»nMiiMi ium-ií« nmawi nr - n uhum aias HMHHwami .i v.nrr: m .* m-iHMrrríiMBHH»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom