Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-14 / 41. szám
Evangélikus Elet 1990. október 15. GYÜLEKEZETI HÉTKÖZNAPOK Ahol valaha öt lelkész szolgált (falun) Híradás Fancsalból Fancsal Észak-Magyarország egy kis települése. 1719 óta szervezett, élő gyülekezet, mindenkor volt, van lelkésze. Sok olyan ünnepe volt, amikor az „öröm” hangján lehetett szólni... Ebben a kis híradásban a gyülekezet gondjairól szeretnék szólni. A gyülekezet kimondott szórvány. Mintegy negyven faluról van szó. Az összetartás megvan, anyagi gondokkal azonban küzdünk. A gyülekezet lelkésze a tállya- abaújszántói gyülekezetnek is, megbízott lelkésze, ami sok adminisztrációt kíván. A'60-as években ezen a területen 5 evangélikus lelkész szolgált ma egy... A legnagyobb gondot objektumaink karbantartása okozza. Öröm, hogy a hernádbüdi templom felújítása pár héttel ezelőtt befejeződött. Tetőcserét igényel a monoki egyházi épület, ez most van folyamatban. Strek Béla tály- lya-abaújszántói felügyelő szorgalmazza és intézi a tállyai templomtető javítását. Gondjainkat köny- nyíti, hogy az „egy egész megvan” és a szórványgyülekezet tagjai segítik egymást. Az összetartás jele, hogy egyik szórvány a másik szórványt segíti. A kedves Olvasó 'gondoljon imádságos szeretettel Vaj- land László abaújszántói gondnokra, aki önzetlen szeretettel segített a hernádbüdi templom felújításánál. .. Nagy gondunk az abaújszántói templom állagmegóvása. Luterán András és Mercz Dániel építész szakértők most gondolkodnak miként lehetne megóvni a megrepedezett ősi templomot... Igyekszünk rendben tartani a fancsali parókiát is, ahonnan a lel- készi szolgálat kiindul a szórvá- 1 nyok felé. Felújítása most van folyamatban, sokat segítenek társadalmi munkában a gyülekezet tagjai, anyagilag másképp nem is bírnánk. „Lelki gondjainkról” is hadd vessek néhány szót. Kissé szomorú a szivünk, hogy öregszik és fogy a szóban lévő szórványgyülekezet. Sokan halnak meg és kevés gyerek születik. A gyerekek összefogása a nagy területen - a régi Abaúj vármegyére gondoljanak - elég nehéz. Nehéz az összefogásuk, de megvan. Fancsalon az iskolai hitoktatás nem szűnt meg, folyamatos a mai napig is. Van gyülekezeti hitoktatás is, minden hétfőn. A gondot a szórványbeli gyerekek oktatása jelenti, de mindegyikkel van kapcsolat. Ezek a találkozások általában estiek, mert körzeti iskolába járnak és csak este vannak otthon. Falunkban és a szórványokban különböző felekezetű keresztyének élnek együtt, ez hála istennek, nem okoz gondot. Örömeink mellett, gondjainknak csak töredékét vetettem e hasábra. Kérünk minden olvasót, hogy imádkozzunk egymásért, s vegyék szeretettel e rövid híradást. Péter Jenő A napos oldalról az árnyékos oldalra... és vissza.. Mozzanatok Hartáról Egy gyülekezet életének az útját általában is jellemzi az a kifejezés, amit Hartán a házak, házsorok földrajzi elhelyezkedésére és a közlekedés meghatározására is használnak: a napos oldalon épült... vagy az árnyékos oldalon. Szerkesztői kérésre most egy rendezett körülmények között élő gyülekezetből villantok fel mozzanatokat, amelyek egy jó színvonalon egzisztáló közösségnek is árnyékos oldalához tartoznak. Szomorú tapasztalat, hogy a hitoktatás kérdésében folyó országos vita, buzdító hírek, hívogatások, tv- adások ellenére sem mozdult meg a gyülekezet, ami itt azt jelenti, hogy nem iratkoztak be többen mint az elmúlt évben, ami egyáltalán nem a 100%-ot jelenti... A konfirmáció idejére kiegészül a létszám, de utána újra zuhanásszerűen csökken. Rendszeresen tartunk gyermek- istentiszteleketeket, de az ifjúsági munkában kemény falakba ütközünk. Egy-egy külön alkalmat, ösz- szejövetelt még sikerül megszervezni, de egy viszonylag állandó, megbízható ifjúsági bázist már nem tudunk megtartani a passzivitás és érdektelenség miatt. Halvány reménysugár számunkra a Kalocsán beindult középiskolai hitoktatás s az, hogy már négy fiatal is részt vett az ausztriai Neufeldben az ifjúsági vezetőképző táborban. A mai idők változásaiban is abban az alapvető felismerésben erősödhetünk meg, hogy az igazi keresztyénség sohasem kampánymunka vagy adminisztratív intézkedések eredménye, hanem személyes bizonyságtétel és hitbeli odaszánás gyümölcse. Noha évek óta a lelkészi szolgálat áldott alkalmai a felnőttke- resztség és -konfirmáció, nem emelkedett látványosan a temp- lombajárók létszáma. A templomba nem járó hartaiak gyakran mentegetik magukat ezzel a sváb népiességgel elhangzó mondással: „Die Kirche ist kein Krot, die huppt nicht fort”. Ami magyarul annyit jelent: „A templom nem béka, tehát -nem ugrik el”. Vagyis nyugodtan mehetek ünnepnap is máshova a saját ügyeimet intézni. Az igaz, hogy már szinte kétségbeesett igyekezettel és óriási túlmunkával próbálják a családok legalább megőrizni eddigi életszínvonalukat, s képmutatás lenne tagadni ennek közvetett hatását a gyülekezet anyagi „biztonságára”. Meginogni látszik azonban ez az egyensúly, amikor például az előttünk álló tatarozási munkákra tekintünk. Új munkatervünket tehát ezzel a több évre érvényes mondattal indítjuk: „Készülünk templomunk 200 éves évfordulójára”. Reméljük, hogy nem maradunk magunkra, s ennek a készülésnek fényében egy lelki megújulás is elindul gyülekezetünkben. A megnövekedett lelkészi feladatok (pl.: kórházi istentiszteletek, hitoktatás a városban, szórványok ellátása stb.) végzésében nehézséget jelent a szolgálati gépkocsi hiánya. Az árnyékos oldalon járva is látható az utca másik fele, a napos oldal. Egy útnak két oldala, de mindkettő a cél felé vezet... Szabó Vilmos Béla Közlemény Roszik Gábor gödöllői lelkész fegyelmi bírósági ügyéről A Déli Evangélikus Egyházkerület Elnöksége Roszik Gábor gödöllői lelkész, országgyűlési képviselő Budapesten, 1990. szeptember 28-án az Egyházkerületi Bíróság által lefolytatott fegyelmi vizsgálatával kapcsolatban az alábbiakat közli: A bíróságnak Roszik Gábor lelkész ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálata nevezettnek püspökéhez 1990. április 6-án írott levele alapján indult. E levél többek között ugyanis a következőket tartalmazza: a püspök „eljárása tisztességtelen, erkölcstelen, jogtalan és igazságtalan... számtalan más intézkedése sértő, eljárása embertelen, szeretetlen, testvérietlen... addig, míg meg nem változik... Önt legális egyházi felsőbbségnek nem tekintem és önnek engedelmességgel nem tartozom.” A bíróság ítélete szerint a levél a csatlakozásra felhívó és a gyülekezeteknek szétküldött kísérőlevéllel együtt önmagában is kimeríti az engedetlenség, a tiszteletlenség és a hivatásával össze nem egyeztethető magatartás vétségét. A levél hangvétele ezen felül elfogadhatatlan az egyházban. A legsúlyosabb fegyelmi büntetést, a hivatalvesztés kiszabását az ítélet azzal indokolja, .hogy a levél, valamint nevezett nyilvános és sajtónyilvánosságot kapott nyilatkozatai hemzsegnek a tényeket semmibe vevő valótlanságoktól és az egyházat sértő rágalmaktól. Nevezett lelkész a fegyelmi tárgyaláson azzal védekezett, hogy a sajtó sokszor eltorzitva adta közre szavait. Sajtóhelyreigazítást viszont egyik esetben sem kért. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság, hogy Roszik Gábor levelét országgyűlési képviselőként írta alá és szeptember 18-án a Parlamentben tartott sajtótájékoztatón is képviselőként tett egyházunkat illető valótlan tartalmú kijelentéseket. Ezzel megsértette az állam és az egyház szétválasztását kimondó alkotmányos elvet. Roszik Gábor az engedetlenség vádját a tárgyaláson elismerte, hozzátéve, hogy terhére rótt magatartásával az egyház megújítását és megtisztulását célozta. A bírói indoklás szerint állításának hitelét az teszi kétségessé, hogy az egyházon belüli reformmozgalmak egyikében sem vett részt soha, „egyházmegújító munkáját” kezdettől az egyházon kívüli fórumokon folytatja. Véleményével és magatartásával az Evangélikus Egyházon belüli közösség vagy csoport sem vállalt közösséget, sőt ellenkezőleg, elhatárolódó és tiltakozó nyilatkozatok láttak napvilágot. Mivel Roszik Gábor lelkészi esküjét a tárgyaláson visszavonta, magát zárta ki az evangélikus lekészi karból. Ezért, noha az egyházkerületi fegyelmi ítélet nem jogerős, mert ellene fellebbezéssel élhet az Országos Egyházi Bírósághoz, az Egyházkerületi Elnökség Roszik Gábor gödöllői lelkészt az Egyházi Törvények VI. 30. § 1-2. pontjai értelmében 1990. október 1-től szolgálata alól felfüggeszti a fellebbviteli eljárás befejeztéig. Budapest, 1990. október 1. A Déli Evangélikus Egyházkerület Elnöksége TATRANG - PILIS Testvérgyülekezeti találkozó Szeptember 8-án délután sok vendéglátó várakozott az evangélikus templom kertjében, hogy végre találkozzon az Erdélyben élő testvérekkel. 1/2 6-kor megérkezett a nagyon várt busz. Elsőként Antal László, a tatrangi gyülekezet lelkésze lépett hazai földre, utána az egyházi vezetőség, majd a felnőttek és fiatalok. Rövid ismerkedés után a gyülekezeti teremben üdítővel, süteménnyel kedveskedtek a helyiek. Korábban Keveházi László és felesége, varmint Surányi Zsuzsanna a meghívó gyülekezet 3 lelkésze szervezték a szállásolást. Surányi Zsuzsanna sajnos már nem lelkészünk, külföldön tanul. A testvérek családokhoz történő elosztásánál Antal úr közölte: nagyon nagy baj van, mert a jelzettnél többen, 49-en jöttek. Ennek a hírnek örültek a helyiek és hamarosan mindenki megismerte vendégét. Közösen indultak az újabb pihenőhely felé. Hosszú út volt már mögöttük, ahogy Kajcsa Klári, Kiss Juli és Kajcsa Bea a családban mesélte. 5-én reggel indultak, este ARADON szállás. 6-án este OROSHÁZÁN szolgálat a templomban, szállás a családoknál, majd 7-én ismétlés a közönség részére a kultúrházban. 8-án reggel indultak SZARVAS, KECSKEMÉT, NAGYKŐRÖS, CEGLÉDEN keresztül PILISRÉ, kisebb megállókkal. 9-én vasárnap közös istentisztelet a templomban, igét hirdet Antal László. A gyülekezet részére ajándékot adott át. A fiatalok az oltár előtt versmondással és énekkari műsorral szerepeltek, Az énekkar vezetője: Koszta Ilona, az orgonánál a tatrangi kántomő kísérte az éneklést. Vasárnap családi programként ismerkedtek a helyi körülményekkel, élelmiszer-ipari termékek előállításával. Látogatás a szőlőkben, ízlelése a gyümölcsöknek. Este, telt ház előtt, a művelődési otthonban Keveházi László üdvözlő és Antal László megnyitó szavai után kezdődött a felejthetetlen tatrangi népszokások bemutatása, színes, gyönyörű ruhákban. A kultúrműsor fejezetei: 1. Koszta István ismerteti a hétfalusi, barcasági csángó magyarok eredetét. 800 éves település, majd a reformáció után a falu evangélikussá lesz. Az 5000 fős településen jelenleg 1700 evangélikus, valamint ortodox és más vallásúak élnek. 2. Énekkari előadás 15 lány és 20 fiú részvételével. Rendkívüli, soha nem hallott versek Reményik Sándortól, Zajzoni Rab Istvántól és a tatrangi születésű Fóris Istvántól, továbbá a megható balladák. 3. Leánytánc. 4. Borica, tatrangi Újévi Köszöntés, népi hagyomány, amely még ma is él. 5. Csángó népviselet bemutatása. Leány, asszony, férfi ruházata. Áz igen szép, ízléses színösszeállítás, fekete szoknya, hímzett fehér blúz, a csuklónál a bő ingujj piros szalaggal megkötve, fekete (zöld) mellény hímezve. A derékon öv, színes kőberakásokkal. A fejen lévő kötésből, derékon túl nyúló, hosszú kettős piros szalag. Az asszonyok kösöntyűt - kisebb tányér alakú díszítés, drágakövekkel, a lányok piros szalagból készített rózsa alakú díszítést hordanak a nyak alatt, mellközépen. A férfiak fekete csizmát, nadrágot, mellényt, fehér inget hordanak. A későbe nyúló együttlét a székely himnusz három versszakának közös éneklésével ért véget. Hétfőn, 10-én látogatás az albertirsai evangélikus szeretetotthonban, majd közös ebéd Pilisen az étteremben. Délután egyéni program. Látogatás, vásárlás a helyi boltokban. Kedden, 11-én kirándulás Budapestre. Indulás 8 után a reggeli áhítat befejeztével. Ismerkedés a Hősök terével, a Mátyás-templom, Halászbástya, majd a Belváros, Vörösmarty tér és Szent István-bazilika látványával. Ezután szabad program, illetve vásárlás a Skála Budapest Nagyáruházban. Este a tatrangi és pilisi gyülekezet bibliaórán vett részt, Antal és Keveházi lelkészek szolgálatával, majd a vasárnap esti műsor részleges ismétlése, versek, énekkari szolgálat. Meghívás hangzott el Tatrangba a gyülekezet részére. Ennek lebonyolítása a lelkészek feladata. Székely himnusz, magyar himnusz, Erős vár a mi Istenünk éneklése. Utána otthon csomagolás. 12-én reggel 8- kor indulás Kolozsvárra. Előtte érzékeny búcsúzás, a kapcsolatok ápolása, kiterjesztése, újabb találkozás reményében. 13-án az esti órákban érkezés a bércek aljára, a Csukás völgyébe. Tudomásunk szerint erdélyi-magyar-találkozás még nem volt, ahol a gyülekezeten kívül, csángó kultúrműsor keretében megismerhette mindenki testvéreinket. Jó lenne, ha ezek a fonódó szálak egyre erősebbek lennének, és újabb helyeket is elérnének. Borgulya Károly Csaba József tanárunkra emlékezve 1935-ben került a soproni evangélikus líceumba. Angol nyelvet és történelmet tanított. Az ősi iskola, a város varázsa, a szép táj megragadta a fiatal tanárt, - és többé legalább is lélekben már nem tudott elszakadni a soproni Deák-kúttól, a Liceumtól, Rábaköztől és Kemenesaljától. A háború után Budapesten tanított, a Fasorban is! - de lélekben mindvégig megmaradt soproninak. Két leánya és már fiatalon meghalt fia is Sopronban születtek. Különös gyújtószikrát hozott az öreg iskolába. A népi írók munkásságát és felelős, mély tanítását öntötte tanítványai fejébe. Elhozta az osztályunkba például Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót. Nemcsak angol szavakat, kifejezéseket, vagy történelmi dátumokat és kapcsolatokat tanított, hanem - különös lelkesedéssel megszerettette velünk népünket, a parasztságot, a munkásságot. Mert ő maga is izzó irodalmi, történelmi lelkesedése mellett szerette tanítványait. Egyszer ezt írta: „Az evangélikus tanár mandátumát a Szentiélektől kapta. Azért neveli, pásztorolja a gyermekeket, mert szereti azokat, akiket Isten reábízott.” Kevés tanár merte és tudta leírni ezt is: „Olyan erős hitű nemzedéket akarunk nevelni, amelyik meg fogja tömi a lágymelegség és önzés rettenetes kígyófejét és nem fogja többé szégyellni Krisztus evangéliumát...” Hívő ember volt. Előadásaiban is, finoman beleszőve bizonyságot tett az evangéliumról, Jézusról. .. 1 Már budapesti munkássága idején többször, hosszabb időre is megfordult Nyugat-Európában, Amerikában. Egyetemi tanfolyamökon, előadásokon ismertette magyar népünk sorsát, történelmünk alakulását. Értékes szolgálátokat végzett így magyarságunknak! Mint tolmács pedig sokszor lépett egy-egy vendégprédikátorral templomaink szószékére. így is tolmácsolta az evangéliumot... Kék szemében tűz lobogott, szálfamagas alakját szinte prófétai láng szállta meg. Szíve lelkes izzása sok-sok gyönyörű költeményben csapódott le. Mert költő is volt. A soproni erdő csobogó Deák-kútjáról írta: S ím, a forrás ősmeséjű csendje Igét is mond: Isten szava szól... Utak mennek innen végtelenbe égbe nyúló, búgó fák alól... Csaba József tanár úr is elindult és elment innen. A végtelenbe, az örökkévalóságba. Hisszük, hogy hazaért. Itt, köztünk és velünk 84 évet élt. Egy forró augusztusi nap délutánján temettük el a rákoskeresztúri temetőben felesége mellé - aki evangélikus lelkészcsalád leánya volt. Tanári életének emlékeit, irodalmi és történelmi szolgálatát és látásait egy még a soproni evangélikus Líceumban általa kiadott ifjúsági folyóirat, a Nyugati Őrszem 23 megjelent számát is őrzi. Cs- betűvel jelzett írásaiban súgott, kiáltott, harcolt - és vallást tett. Ő maga is szinte „Nyugati Őrszem” volt -, kezében a toll kardja, szivében az evangélium világossága és ereje. Sümeghy József Segíts, hogy segíthessünk! „Honfi, ki e bércormon állasz, szived hevesebb dobogása jelzi, hogy ősi honod drága határa ez itt.” A magyarság sors: ahhoz utal, aki a nemzetek, az egyesek, az egész világ sorsát kezében tartja és alakítja. Az ő kegyelme tette lehetővé, hogy a Magyarok Világ- szövetsége és a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége immár a vereckei emlékmű helyreállításának tervével foglalkozhat. Azt az emlékművet szeretnék helyreállítani, amelyen a fenti szövegű emléktábla hirdette a honfoglaló Árpád és fiai emlékét. A hazai magyarságnak, úgy gondoljuk szent kötelessége ebben segítséget nyújtania, hiszen drágák nekünk külhoni testvéreink, mert idegen világokban a magyar becsület, a magyar igazság, a magyar élet, egyszóval a magyar lélek megtestesítői és képviselői ők. Ennek jegyében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szeretné felkutatni az eredeti emléktáblát, amelynek sorsáról jelenleg annyit tudunk, hogy az azóta a Teremtőhöz megtért Bálint Mihály honvéd százados 1944 viharos őszén hazahozta a Kárpátokból, s egy lelkész gondjaira bízta. Az sajnos már nem ismert, mely faluban történt ez. Nagy tisztelettel fordulunk most a lelkészi és laikus társadalom tagjaihoz, hogy ha bármi közelebbit tudnak az egykor a Vereckei-szorosban állt bronztábla sorsáról, osszák azt meg velünk, hogy teljesíthessük kötelességünket. Dr. Ravasz István Hadtörténeti Intézet és Múzeum Kedves szülők, nagyszülők és gyülekezetek! A gyermekek és unokák számára a legszebb, leghasznosabb karácsonyi ajándék a könyv. Különösen ha az a kisgyermekek vallásos nevelését is elősegíti, hitbeli ismereteit is gyarapítja. November elején jelenik meg 4—10 éves gyermekek számára „Megszületett a kis Jézus” című képes kemény táblájú leporelló, mely Jézus születésének bibliái történetét mutatja be 12 jelenetet ábrázoló nagyon szép színes képben és a bibliai történet feldolgozását gyermekek számára könnyen érthető versekben. A verseket evangélikus egyházunk lelkésze, a neves egyházi költő: Bodrog Miklós irta, a 12 kép Szyksznian Wanda ismert grafikusművész alkotása. A szép kiáUüá^ÚJcönyv hittankönyvet is pótol és elindíthatja a kisgyermeket a Biblia megismerésében, Jézus követésében. A könyv a Zrínyi Nyomda Kiadójának gondozásában jelent meg. Megfelelő igény esetén a Kiadó jövőre tervezi Jézus életének hasonló jellegű további feldolgozását is, több kötetben. A színes képeskönyv ára: 188,- Ft. Megrendelhető: 1990. november 30-ig az Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályán (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Gyülekezeti iratteijesztéseknek 50 példányon felüli megrendelés esetén terjesztési kedvezményt adunk. Szállítás utánvéttel történik. Kórházi percek- És nem fogja a pácienst zavarni, hogy én más felekezetű vagyok?- Dehogyis, ő csak pappal szeretne beszélni. Erre tessék. G. lelkész a térdére támaszkodva ül a széken, s hajlik kissé közelebb a harminc felé tartó asszonyhoz. így nem ér el a szó a szomszédokig.- Mondja el, mi foglalkoztatja. Figyelek. A beteg mély lélegzettel mintegy nekifohászkodik mondandójának.- Valahogy úgy érzem: ágyra és gondolkozásra vagyok ítélve. Már másodszor. És érdekes - elsősorban nem saját életem-halálom foglalkoztat, hanem a féljem, aki hat éve meghalt. Ha otthon vagyok, hetenként legalább egyszer kimegyek a sírjához. Imádkozni is ott tudok a legmélyebben. Ritka jó volt a házasságunk, csak szörnyű rövid. Két kurta év! És azóta egyedül a kislányunkkal, aki most a nagyszülőknél van. Hosszúra nyúlik a csend. G. töri meg.- Lehet azt mondani, hogy úgy gyászolja a férjét, mintha pár hete halt volna meg? Sóhaj és „igen” a válasz.- Apósomék meg a. bátyámék és néhány ismerős nagyon kedvesek hozzám, segítenek is, mikor hogyan, de őt soha 'semmi nem pótolja.- Akad talán a kislányán kívül olyan, akinek ön jelent a szokottnál jóval többet, s akinek talán ön segíthet valamit, ha másképp nem, jó szóval? Az özvegy szeme megrebben; följebb húzódzkodik a párnájára, homlokába hulló fekete hajfürtjeit hátrasimítja. ■ - Érdekeset kérdez. Tudja, a féijem- mel egy időben temettek el pár sírral odébb egy fiatalasszonyt, aki ugyanabban a betegségben halt meg, mint amelyikben én vagyok. No, tudom, hogy ebből azért meggyógyulni is lehet, nem adtam fel magamat. A különös az, hogy az ő félje ugyanolyan gyakran jár ki a sírjához, mint én. Amikor már vagy tizedszer találkoztunk ott, természetesnek látszott, hogy beszélünk pár szót egymás meg a magunk gyászáról. De semmi több. Rokonszenves férfi, igazán nem tolakodó. Nem is tudom, mi zavar engem vele szemben. Fura dolog... Most G. vesz nagyobb lélegzetet.- Elképzelhető, hogy talán olyan érzés motoszkál önben valahol mélyen, amely szerint ha elfogadná annak a férfinak az érdeklődését, az amolyan hűtlenségféle lenne elhunyt férje emlékével szemben? Hökkent arc hallgat a másik oldalon. Érlelő csönd. Szinte hallani, ahogy a beteg nyel egyet.- Hát... nincs kizárva. Ha jól meggondolom. .. maga most kimondta azt, amit én évek óta nem tettem mérlegre.- Ha megadtuk a gyásznak, ami a gyászé, miért ne adnánk meg az életnek, ami az életé? És így testi-lelki ellenállóképessége is erősödhet betegséggel szemben. Nem hiszem, hogy az élet Ura bárkire is az örök gyászt róná feladatul. A fiatalasszony arcán mintha valami új fény jelent volna meg. Szívesen vette a lelkigondozó ajánlatát, hogy rövid imádsággal záiják beszélgetésüket. Ez pedig valahogy így hangzott:- Istenünk, aki Jézús Krisztusban legyőzted a halált, köszönjük elszabadító szeretetedet. Kérünk, adj bölcsességet, hitet, erőt, és vezess minket a te utadon. Ámen.” G. igyekezett tovább a következő beteghez, de miközben meleg kézszorítással elbúcsúztak egymástól, annyit még mondott:- Legyen elkészülve arra, hogy a gyász megpróbálja visszafoglalni a parancsnoki hidat. Ne hagyja! Bodrog Miklós
