Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-04 / 5. szám
Tedd meg, ami tőled telik, és kérjed azt, amire gyönge vagy! Augustinus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1990. FEBRUÁR 4. VlZKERESZT UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft- Amíg nem történik meg az egyértelmű, éles, világos elhatárolódás a múlttól, mindattól, amit ez a múlt, az elmúlt 40 év az egyházban jelentett, addig a legjobb szándékkal összehívott megbeszélés sem lehet gyümölcsöző. - Ezt a véleményt fogalmazta meg, elsőként felszólalva Ittzés Gábor a zsinati előkészületek jegyében tartott testvéri, baráti eszemecserén. - A Déli Egyházkerület püspöke és az országos felügyelő - a zsinati előkészítő bizottság elnöksége - 32 meghívót küldött ki, lelkészeknek és világiaknak, utóbbiak csoportjában elsősorban jogászoknak. A legfőbb szelekciós szempont az volt, hogy akik szóbeli, vagy írásbeli javaslataikkal már jelezték érdeklődésüket, felelősségüket a zsinat ügyében, kapjanak lehetőséget a találkozásra. Csaknem minden meghívott eljött, ezzel is megerősítve felelősségét, másrészt az 1991-92-re tervezett zsinat meghatározó fontosságát egyházunk jövője, szempontjából. Ezt hangsúlyozta bevezetőjében a püspök is, kiemelve, hogy lutheránus felfogásunk szerint az egyházi törvényeknek és az egyház szervezetének is Krisztus kell legyen az alapja. Az erre épült törvények nem örökérvényű dolgok, változhatnak, változniok is kell. A zsinat nem varázsszer, rajtunk múlik, hogyan készítjük elő, mennyire vagyunk képesek mindenkit meghallgatni. Van egyfajta pesszimizmus, „úgy sem lehet semmit tenni”. Ezt le kell küzdeni, meg kell értetni, teljes szabadságunk van a döntésekre. - Ne legyen a zsinat egyéni érdekek megvalósításának eszköze, vagy manőver feszültségek levezetésére. A zsinat célja nem lehet más, mint a megújulás munkálása, a feladatok minél jobb, korszerű megoldásával. Többen is kifejezték egyetértésüket Ittzés Gáborral, de a „hogyan?” kérdésére már nehezebb válaszolni. Keveredik az egyház- politikai igény és a spirituális üzenet, a bűnbánatra, megtérésre, új életre hívó szó. - Magam úgy vélem, hogy az elmúlt két évben már sokminden történt, amiben tartalmat kapott a múlttól való elhatárolódás. Elsősorban talán a rehabilitációk valósították meg ezt a tisztulást, különösen Ordass Lajos püspök teljes rehabilitálása, de ezt jelezték, jelzik a folyamatos személyi változások, a MEVISZ megalakulása, tevékenysége és sok egyéb nemrég hihetetlennek vélt esemény. Mindezek ellenére még hosszú az út, amelyen mérföldkő kell legyen a zsinat. Hiszen a jelenleg érvényes, 1966- ben született törvénykönyv még kiindulási alapnak sem használható. Meghatározója, az ünnepélyes nyilatkozat olyan államrend mellett kötelezte el az egyházat, amely 1989. október 23 óta már végleg letűnt történelmünk színpadáról. - Új állásfoglalásra,- új törvény- könyvre, megújult szervezetekre van szükség.- Semmi nem köt minket, szabadok vagyunk a legjobb törvények megalkotásában - hangsúlyozta Herényi István dr., aki az Ordass Lajos Baráti Kör jogi csoportja vezetőjeként kész törvény- tervezetet adott át a megbeszélésen. - Igen örvendetes, hogy Lack- ner Pál lelkész és Dr. Lipták Pál jogász (Gyula) ugyancsak kidolgozott tervezetttel állt elő, így a február 22-én immár hivatalosan is meginduló előkészítő bizottsági munka érett elképzeléseket vitathat meg, ütköztethet. A közel négyórás vitában az álatlános észrevételeken túl az egyháztagságról, a presbitériumok és a közgyűlések viszonyáról, a nem lelkészek és lelkészek szerepéről az egyház vezetésében, a gyülekezeti elvről és a területi átszervezésekről hangzottak el vélemények. Boleratzky Loránd dr. és Szirmai. Zoltán az egyháztagság nem túl merev megfogalmazását javasolták, bizonyos kritériumok - pl. konfirmáció, gyülekezethez tartozás, járulékfizetés - szükségességével. A népegyház-szabadegyház vitában utóbbi felé billent a mérleg nyelve, a missziói egyházi jelleg kiemelésével. Farkas János a nem lelkészek szolgálatának a törvényben való megjelenítését is szükségesnek tartotta. Káposzta Lajos és mások a lelkészek véleményének a törvényi garantálását szorgalmazták. - No- bik Erzsébet viszont megemlítette a „lelkészmarasztás” régi gyakorlatát, a gyülekezet jogát arról, hogy meghatározott idő után döntsön, igényli-e továbbra is lelkésze szolgálatát, marasztja-e vagy nem. A zsinati atyákat választó, küldő egyházmegyék felelősségét hangsúlyozta Fabiny Tibor, nem elég a demokratikus előkészítés, meghatározó, a hitelességet is tekintve, a zsinat összetétele. Mindez csak ízelítő a pezsgésből, a közel harminc tömör felszólalásból. Az eszmecsere végére - elsősorban az oldott, munkás légkör révén már valószerűtlennek tűntek a kezdeti aggodalmak - „nehogy a reform jegyében konzerválják a múltat (Magassy Sándor)” - sok muníciót kaptak azok, akiknek felelős feladata van a folyamatban. Álmodhatunk arról az egyházról, amiről a legfrappánsabban talán Zászkaliczky Péter beszélt, amelyben minden hatalom forrása az egyházközség, a gyülekezet, szemben a letűnt korszak gyakorlatával, amelyben a püspök volt minden hatalom forrása. Dr. Paskai László bíboros, prímás érsek Dr. Tóth Károly püspök Dr. Kocsis Elemér püspök Dr. Nagy Gyula püspök-elnök Torokszorító karácsonyunk volt: a televízió jóvoltából betört családi otthonunkba mindaz, ami karácsony előtt s az ünnepek alatt Romániában történt. Tüntetés és tömeggyilkosság, ünnepi istentisztelet Szilágymenyőn, égő gyertyák, síró gyászolók mindenfelé..., s a terror feletti győzelem öröme. A hírek Temesvárról és Bukarestről szóltak, majd Aradról és Marosvásárhelyről, de mi lehet Brassóban?! Hiszen barátaink megszokott karácsonyi lapja sem érkezett meg... Gyors döntés után január máso- dikán este hárman indulunk vonaton. S ha már megyünk, élelemre és irodalomra váltva magunkkal visz- szük a ceglédi, a tápiószele-farmosi gyülekezetek adakozását is. A magyar vámosnak elég egy pillantás: „Segélyszállitmány?” Hivatalos papirosunkat elfogadva arra figyelmeztet, hogy éjfélkor szigorodnak a magyar vámszabályok. A román határőr kifogástalanul udvarias, a vámtiszt mosolyogva turkál a csomagokban. A vonat a határon nem hűl ki, s a késés Brassóban mindössze tíz perc, ennyi volt Szolnokon is. A Maros völgyében, ^talán Dévától fehér a táj, csodálatosan zúz- marás a reggel, s arasznyi hóval Dr. Berki Feriz esperes adminisztrátor, Dr. Viczián János egyházelnök Dr. Hecker Frigyes szuperintendens Dr. Huszti János püspök Dr. Schöner Alfréd főrabbi A brassói Fekete templom fogad Brassó. A pályaudvaron hosszú sor áll - az újságospavilon előtt. Százan várnak trolira, a beérkező taxihoz sokan ugranak, végül is egy magánautós - leendő taxis? - fuvaroz be a városba. A magyar evangélikus gyülekezet templomának kapujában fegyveres katona áll, benn az udvaron hosszú sor ember, az utcán holland rendszámú pótkocsis kamionok: a nyugati ruhaszállitmányok már megérkeztek, mindenki kap belőlük, civil és katona, gyülekezeti tag és idegen, magyar és román. A válogatás azonban hosszadalmas, s az akciónak árnyoldala is van. „A nyomor összekovácsolt minket mindenkivel, most a hirtelen támadt lehetőség egymásnak ug- rasztja az embereket” - panaszolja a gyülekezet egyik presbitere. „Ettől függetlenül mindenkinek adunk, aki elfogadja - mondja Ra- duch Zsolt, a gyülekezet lelkésze -, nemcsak azért, mert ezzel a feltétellel kaptuk. Tőlünk is távol áll minden különbségtétel!” Boldog ölelkezés a régen látott barátokkal, alig hallják bocsánat- kérő szavunkat: „Ne haragudjatok, régen kerestünk már fel Benneteket!” A környékbeli aktív és nyugdíjas lelkészcsaládok kapják csomagjaink tartalmát, azonnal látszik, hogy nagyobb öröm a könyv, a folyóirat, mint a margarin vagy a szappan. „Ha segíteni akartok - mondják - szellemi-lelki táplálékkal segítsetek. Azt már megszoktuk, hogy a kenyeret vékonyabban kenjük, de teológusainknak jegyzetekre, papjainknak teológiai könyvekre van szükségük... S a híveknek? Egyetlen kiadványunk hosszú évek óta az evangélikus falinaptár... S főleg jöjjetek, mert a testvéri kapcsolat a legfontosabb!” Ebéd után beszélgetés a veszteségekről. A szörnyű éjszakáról, amikor a megyei tanács épületéből a Szekuritáte egysége lőtte a lelkészlakást is. A benne lakók a padlón hasaltak, majd a pincébe menekültek... Á következő éjjel egy gyújtólövedéktől kigyulladt a lel- készi iroda ablaka, s az íróasztalon a karácsonyi versek kis kötege, akkor éjjel senki sem volt a házban... A tüzet maga az Isten oltotta el... A gyermekünnepély elmaradt, a kis csomagokat a katonák kapták. A templom falán is számos golyóütötte seb, az ablakokat már beüvegezték, a tetőcserepeket is sebtiben pótolták, az összetört csillár még a padlón fekszik. Jártunk a városi kórházban is, szigorú igazoltatás a kapuban, s öröm a sebészeten, pedig a kórház méreteihez képest szóra is alig érdemes egy doboz egyszer használatos fecskendő és kötszer - az egyik ceglédi gyógyszertár ajándéka. Másnap délelőtt mi már indulóban, a szoba egyik sarkában a házigazda a héber betűkre oktat egy frissen felvett teológust, a másik sarokban két Deák téri fiatal csomagolja ki szeretet-rakományát, amikor bejön egy asszony: „Lelkész úr, évek óta szeretnék egy Bibliát, tudna szerezni nekem?” Ezt megrendezni sem lehetett volna szebben: még abban a percben előkerül a Szentírás az egyik hátizsákból. .. Visszafelé - többek között - két ipari tanulóval utazunk, akik Csíkban jártak szilveszterezni, s Arad környékére igyekeztek haza. „Mi lesz velünk” - kérdi az egyik, -, hiszen már tegnapra ígértük a hazaérkezést?” - „Kivágnak minket a családi fényképből!” - hangzott a válasz. Azóta sokszor eszembe jutottak ezek a szavak. A folyamatban lévő kelet-európai változások remélhetőleg sokat igazítanak a „családi fényképeken”, S ezentúl erdélyi barátaink teljes joggal rajta lesznek a többi országban élő magyarsággal együtt a magyarok családi fényképén. S ugyanakkor teljes joggal rajta lesznek Románia családi fényképén is a románokkal, a szászokkal s a többiekkel együtt! Ezért is szükség van folyamatos baráti-testvéri szomszédolásra. Zászkaliczky Pál Felette nagy titok: az egyház Az egyház egysége - Jézusért Frenkl Róbert f \ NYILATKOZAT A magyarországi egyházak és felekezetek vezetőinek tanácskozó testületé 1990. január 16-án megbeszélést tartott az őket érintő időszerű vallási és társadalmi kérdésekről. Tanácskozásuk célja volt az aktuális, nagy döntésekre nézve közös álláspont kidolgozása. A tanácskozás résztvevői kinyilvánították azt a nézetüket, hogy az egyházak és felekezetek tartsák távol magukat a politikai pártharcoktól. Ugyanakkor elvárják, hogy a pártok se avatkozzanak be az egyházak belső életébe, miként az egyházak is tiszteletben tartják a pártok belső ügyeit. A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy különböző politikai csoportosulások „ökumenikus istentiszteleteket” rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított képviselőinek feladata és felelőssége, - figyelembe véve az ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult' rendjét. Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által kezdeményezett „istentiszteleteken” ne vegyenek részt, mivel az ilyen alkalmak a tapasztalat szerint politikai visszaélésekre adnak lehetőséget. „Az egész épület egybeilleszkedik és szent templommá növekszik az Úrban, és benne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." Ef 2,21 „...hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ hogy te küldtél engem." Jn 17,21 Az egyház Isten temploma. Ez is csak hasonlat, segítségnyújtás ahhoz, hogy megközelíthessük, de ugyanakkor ott lappang a titok, hogy mégsem egyenlő vele, mégsem ugyanaz. Mindig a,tisztelet érzése fog el, ha templomra gondolok. Jóllehet a templomot is éppenúgy építették az emberek, mint bármely más házat: téglából, malterral, gerendákból és ácskapcsokkal. Fütyült, dalolt a munkás, amikor dolgozott, talán illetlen szó is elhangzott munka közben. Mikor azonban elvonult a dolgos emberi kéz, akkor magáévá fogadta az Isten, és azóta tiszteletet parancsoló szent hajlék lett. Tudjuk, hogy . Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, de ugyanakkor igaz az is, hogy az egyházban, igéjében és szentségéiben benne van. O keres engem és téged; találkozni akar velem és veled. Aki kutat utána és meg akarja őt találni, annak kedvező alkalmat nyújt az ő háza. Az egyház élő templom, én is élő köve, élő darabja vagyok. Ezért nem nézhetem az egyházat kívülről, hanem csak belülről. Még ha konkoly vagyok is Isten vetésében, még ha elszakadtam is a szentélytől, az egyház számon tart és vissza vár. Isten nem vonja vissza ígéreteit. Az egyház épülő templom. Növekedik, mert még nincsen készen. A Szentlélek állandóan építi az egyházat. A félig kész épület olykor romnak is látsz- hatik. Van ilyen időszak az egyház életében is: mintha elhallgatna minden kalapácsütés és megállna az építő munka. De aztán jön új tavasz, amikor minden újjá éled és növekedésnek indul. A jeruzsálemi templom 46 évig épült, és a híres kölni dómot 600 évig építették. Eltelt közben 200 esztendő is, amikor egy szeget sem. vertek bele. Utána mégis épült és szépült Isten dicsőségére. A kimaradt évek, éfiékozolt élet után is hangzik a hívás: épüljetek szent templommá az Úrban! Az építés munkáját a Szentlélek végzi. Sokszor a maga rejtett módján. A szél fú, ahová akar, annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Vagy ahogyan az Ágostai Hitvallás is tanít: csak szóljon az evangélium, és szolgáltassanak ki a szentségek, a Lélek majd hitet támaszt ott és akkor, ahol és amikor akar a kegyelem eszközein keresztül. Isten egyháza úgy épül, mint a jeruzsálemi templom. Messziről hozták a köveket, idegen földről a nemes cédrus oszlopokat. Sok-sok hozzáértő ember kapta a megbízást és a méreteket, és ment el - nélkülözést, küzdést, fáradságot vállalva - a messzi vidékre, hogy kifaragja a rábízott kockát, elkészítse a méret szerinti oszlopot vagy gerendát; s aztán Jeruzsálembe szállítva a messze tájon elké- szített részeket csak helyükre kellett tenni. Ott már nem zúgott a pörölycsapás, minden illett a helyére. így épül az egyház is. így használ fel Isten bennünket is. így küld el bennünket is messze- lévőkért, vagy akár fonnál minket is idegenben az ő háza élő köveivé. Beleillenek-e a te cselekedeteid, a te műved Isten templomába? Csak Isten Lelkének engedelmes kőfaragó munkásai, faragóácsai lehetnek az egyház áldott építői. Te ilyen vagy-e? t Túróczy Zoltán Tudom, hogy utána vagyunk az egyetemes imahétnek, amelyen sokan sok helyen imádkoztak az egyház egységéért. Hiszem, hogy sokan át is élték az összetartozás és az egység áldásait. Ha most mégis imádkozásunk tárgyául javaslom ezt az ügyet, azért teszem, hogy folytatódjék az, ami az imahéten valóság volt. Az egyház egységének hite és átélése úgyis olyan nagy és drága dolog, hogy az nem férhetett bele egy hétbe, annak témakörébe, hanem folytatást igényel. Hadd támasszam ezt alá néhány indokkal. Az egyház egysége Jézus imádságának a tárgya. O főpapi imádságában sem csak azért könyörgött, hogy az evangélium terjedjen, hitet ébresszen, hanem azért is, hogy akik majd hinni fognak az evangéliumban, azok egyek legyenek. Úgy, ahogyan ő egy az Atyával. Az evangéliumok valós képet nyújtanak erről az egységről. Az megvolt a legnehezebb és leglehetetlenebb körülmények között is: ég és föld távolságán keresztül, gyengeség és hatalom feszültségében, a kereszt gyalázatában és a menny dicsőségében. Ki állíthatná, hogy olyan távolságok vannak hívők és hívők között, szakadékok felekezetek és felekezetek között, hogy azokon keresztül nem ívelhet át az egység hídja? Jézus hitte és tanitotta az imameghallgatást. Tanítványai is vallják, bármilyen egyházhoz tartoznak. Jézusnak éppen ez az imádsága nem talált volna, nem találna meghallgatásra? Az egyház egysége lehetetlenségének az állítói Jézus imádságát ítélik kudarcra. Az egyház egysége Jézus küldetése isteni eredetének a bizonyítéka. Cívódó felekezetek, gyűlölködő keresztyének, ellenséges táborokra szakadt keresz- tyénség az evangélium terjedésének, a világ evangelizálásának legnagyobb akadálya. A hitetlenség leggyakrabban és leghatásosabban ezzel érvel. Minden közömbös, széthúzó, csak a maga igazát hangoztató keresztyén ehhez adja magát eszközül. „Imádkozzunk minden egyházért, hogy azok szegénységben, önigazság, érvényesülési vágy s kényszeralkalmazás nélkül szolgáljanak mindenütt önfeledten, hogy az evangélium hitet ébresszen bárhol és bármikor az emberekben. Könyörgünk együtt mindazokkal, akik már előttünk hitben éltek, békességért a világnak és egységért Isten egész egyházának, hogy a világ higgye és lássa mennyei Urunk osztatlan szeretetét most és örökké. Istenünk, te nem vagy elérhetetlen és magasságos, nem igényelsz kiemelt helyet magadnak, hanem végigjárod a sárba hulló búzaszem útját a gyenge csirától a kalászig, hogy kenyérré légy, mindennapi, tápláló, nélkülözhetetlen kenyérré. Mi szeretnénk ismerni téged minden búzaszemben, minden kenyérszeletben, minden emberben. Adj nekünk ehhez új szemet, a hitnek új bátorságát és erejét ma és életünk minden napján." (Huub Oosterhuis) Imatárgyak : A keresztyén egység szolgálata hűséges imádkozással és odaadó munkával. Előitéletmentes összefogás az evangeli- zációban. Válogatás nélküli szeretet- ben munkálkodó hit. Csepregi Béla Minden megkötöttség nélkül Szomszédolás — Brassóban
