Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-16 / 37. szám

Evangélikus Élet 1990. szeptember ie. n jfts GYERMEKEKNEK I 0 K N K * BOLOND GAZDAGOK Két kisgyerek veszekszik a játszótéren. - Én aka­rok abba a hintába ülni! - kiabál az egyik. - De én értem ide előbb! - érvel a másik, és már hajtja is teljes eróból a hintát... Nagyobb gyerekek inkább olyasmin kapnak haj­ba, hogy melyik műsort nézzék a TV-ben a sok közül: az egyiknek éppen a focimeccshez lenne kedve, míg a másiknak a krimire fáj a foga... De nemcsak gyerekek veszekednek. Gyakran ta­lálkozunk felnőttekkel, sót testvérekkel, akik a szü­lői örökség elosztása végett pereskednek egymás­sal. Talán még el sem temették édesanyjukat, vagy még frissek a virágok a síron, amikor a két testvér - akár fekete gyászban - a bíróságra indul... Ilyen testvérpárhoz lépett oda egyszer Jézus, és példázatot mondott nekik a bolond gazdagról, hogy őrizkedjenek minden kapzsiságtól. Ez a gazdag em­ber már annyi termést és vagyont halmozott fel, hogy kincseit nem tudta hol tárolni. Gondolta, le­bontja az eddigi csűreit és új, nagyobb csűröket épít, hogy oda gyújthesse minden vagyonát. így, az anyagi jólét tudatában már biztonságban élhet to­vább. Csak éppen arra nem gondolt, mi történik, ha „az éjjel elkérik a lelkét", tehát meghal. Hova lesz akkor a jólét, a biztonság? Mi lesz a rengeteg kincs­esei? Hogyan tud elszámolni vagyonával Isten előtt? Ez a példázat nem a vállalkozás ellen szól, még csak nem is a gazdagságot becsmérli, hanem azt kérdezi meg, hogy ki mire használja fel a gazdagsá­gát. A bolond gazdag minél több vagyont halmo­zott föl, annál kapzsibbá, annál telhetetlenebbé vált. Emlékeztek arra az öreg, becsületes halászra, akit a népmesében kapzsi felesége nem hagy nyu­godni, és minél gazdagabbá teszi ót a halász által megkímélt aranyhalacska, annál fényesebb palotára vágyik? Ezt a halacska egy ideig tűrte; aztán megso- kallja és még azoknál is rosszabb körülmények közé juttatja vissza az asszonyt, mint amilyenek az első kívánsága idején körülvették. Isten szintén számonkér bennünket egyszer. Nála akkor nem a felhalmozott vagyon mennyisége fog számítani. Sokkal nagyobb súllyal esnek majd latba Keresztyénség, magyarság, európaiság Beszélgetés Labofczi Gézával emberi tulajdonságaink, és az, hogy mennyire sze­retjük Istent magát. Ennek a bolond gazdagnak a vagyona lett az istene. Vigyázzunk, hogy Isten he­lyébe ne lépjen semmi más a mi életünkben: se egy hobby, se egy ember, egy tárgy, egy szenvedély. Hiszen ekkor - mint a bolond gazdag esetében is - istentelenségünk embertelenséghez vezet: nem ismerünk már akadályt a mi istenünk, a mi céljaink elérésében. Semmi ne legyen olyan erős az életünk­ben, hogy az Istentől elszakítson. Istent mindennél jobban szeressük és bízzunk benne. A bolond gazdag nem számol ezzel a számonké­réssel. Nem gondol a halálra. Csak gyűjti, gyűjti a pénzt, és nem törődik sorsával a halála után. Pedig erre is mindig készen kell lennünk. Igyekezzünk úgy élni, hogy a „számonkéréskor* ne terhelje semmi a lelkünket, legyen tiszta a lelkiismeretünk. Hiszen ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. Ne arra törekedjünk tehát, hogy pén­zünk legyen, hanem hogy Isten szerint legyünk gaz­dagok. Miután Jézus elmondta ezt a példázatot a két testvernek, így szólt tanítványaihoz: „Ne aggódja­tok életetek miatt, hogy mit egyetek, és testetek miatt, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál... Ne félj, kicsiny nyáj, mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja országát I" Béndek Katalin Siv Widerberg: Beteg a tenger Nem szabad fürödnünk a tengerben. „Megbetegszik, aki fürdik benne - mondja anya. — Megbetegszik, mert beteg a tenger, beteg és piszkos a gyárak miatt." Ezért tegnap Kajsa és én nyelvet nyújtottunk Eriksson bácsira az utcán (Eriksson bácsinak gyára van) és azt kiabáltuk: „Hülye!" De mama azt mondta, hogy nem szabad nyelvet nyújtani Eriksson bácsira, és egyáltalán nem szabad hülyét kiabálni... így hát Kajsa és én levelet írtunk Eriksson bácsinak. „Ne piszkicsd be a vizet, fürödni akarunk!" Ezt írtuk. Alatta ez van: „Kiváltó tiszteletei Lena Persson és Kajsa Lindkvist" Jó mi? De mamának nem mutattuk meg a levelet. A hatalmas nyíregyházi templom szószékén áll. Majd ifjúsági tábor­ban tarnt be színdarabot. Aztán er­délyi gyülekezeteket látogat. Szór­ványban templomot épít. Nemzet­közi konferencián vesz részt. Eldu­gott tanyára visz úrvacsorát Pohár sör mellett vitatkozik a modern mű­vészetről. Ifjúsági konferencián öt­letgazdag show-man. Aztán nyak- kendösen beül parlamenti helyére. Mindez Laborczi Géza, evangélikus lelkész. Vele beszélgetek éjjel egy­kor, mert csak most ér rá, egy piz­zeria teraszán.- Mióta érdekel a politika!- Tudatosabban teológus ko­rom óta. De akkor, tíz-tizenöt év­vel ezelőtt sokunknál mindez a magánélet területére korlátozó­dott, hiszen hivatalos egyházi rész­ről is annyira lejáratták a politizá­lást. A hivatalos „közéletiségtől” való tartózkodás valósággal zsigeri kérés volt számunkra. Akkor poli­tikus csak ~úgy lehettem volna, hogy nem maradok többé Labor­czi Géza. 1- De visszaemlékezve ezekre a teológiai évekre: volt néhány olyan felszólalásod, cselekedeted, ami óhatatlanul politikai beállításba ke­rült Hadd utaljak csak egy olyan példára, ami egyúttal jól érzékelteti az akkori torz viszonyokat. Az ak­kor általad vezetett Önképzőkör kapott egyszer felkérést, hogy no­vember 7. alkalmából ünnepi meg­emlékezést készítsen. A műsor az­tán a maga hatásában a visszájára fordult- Igen, nagyon jól emlékszem erre, harmadéves voltam akkor. Nem csináltam mást, mint kortárs költők, írók műveiből készítettem egy összeállítást, s azt némileg avantgárd módon adtuk elő. Nem állítanám, hogy céljainkkal ellen­tétes volt az a szkepszist, kiábrán­dultságot érzékeltető légkör, amit a műsor árasztott. Jókora botrány lett belőle, engem feljelentettek a püspöknél.- Közéleti szerepedet, a világról alkotott látásmódodat mennyiben határozza meg a szülői ház? Feltétlenül hatott rám, hogy tapasztaltam, láttam szüleim egy­fajta egyházi ellenzékbe szorultsá­gát. Föl nem oldott konfliktusok több évtizedes terheit kellet hogy hordozzák. De legalább ennyire hatott rám a győri bencés gimná­zium. A keresztyénség, a magyar­ság és az európaiság hármasegysé­gére tanítottak meg a derék papta­nárok, akik valóban hivatásukra tették föl az életüket. A magyar­ságban való neveltetésemre példa­ként csak annyit említek, hogy énektanárom már a 70-es évek kö­zepén sokat beszélt nekünk a csán­Nemes Magyar Társasági (Kettőszázéves...)- Hát ez meg miféle különös szerzet?- Hol vannak ma már az afféle nemesek?! - kérdezhetné valaki a cím elolvasása után. Magyarorszá­gi evangélikus egyházunk legré­gebbi iskolájának, a soproni Evan­gélikus Líceumnak (ma még Ber­zsenyi Gimnázium) 1790. március 20-án alapított diáktársasága a Magyar Társaság. Kis Jánosnak, a későbbi püspöknek vezetésével öt ifjú alapította az egyesületet, ame­lyet a magyar irodalom- és műve­lődéstörténet mint az ország legel­ső ifjúsági önképzőkörét tartja számon. A Társaság a magyar nyelv fejlesztésének és ápolásának a szándékával, nyelvünk pallérozott használatára jött létre. Felismerték, hogy a nemzet nyelvében él! A Magyar Társaság a valódi műveltség kútfeje, a nemzeti öntu­dat és hazaszeretet ápolója kívánt lenni. Ez a közösség több volt, mint egy ifjúsági önképzőkör. Ala­pítói előtt afféle Akadémia álom­képe lebeghetett. („Ifjaitok láto­másokat látnak!” Joel 3,1) A ma­gyar felvilágosodás, a magyar tár­sadalmi haladás hozta létre ezt az iskolai mozgalmat -, egy evangéli­kus egyházi iskola falai között. Szerényen így vallottak egy gyűlé­sük jegyzőkönyvében: „.. .mely édes a Hazának már ifjú korban is szolgálhatni!” Hát nem megható? (Az igazság kedvéért meg kell em­líteni, hogy 15 évvel később az is­kolában a „Magyar Társaság” mintájára egy „német nyelvbeli gyakorlások végett Német társa­ság” is alakult. Nem ellenkeztek egymással, sőt szépen megegyezve munkálkodtak. „A jelesebb és szorgalmasabb tanulók közül min­denkor vágynak olyanok, kik mind a kettőnek tagjai.”) A régi protestáns iskolákat a szigorú pu­ritán szellem jellemezte. Kifejlő­dött bennük a hagyományos nem­zeti ellenállás keménysége és a ha­ladó eszmék iránti fogékonyság. Megható hűséggel vallott az is­kola egy kiváló növendéke, Zsirai Miklós nyelvészprofesszor a Ma­gyar Társaság 150 éves jubileu­mán, 1940-ben. „A Magyar Társa­ság szellemi légkörének egyéniség­alakító hatása volt... Mindegyi­künk kapott valami értékes ösz­tönzést, nemes sugallatot, hasznos útravalót... Mindegyikünknek meg kellett szívlelnie a társas együttélés, a közös munka fegyel­mező tanulságait. - A Társaság is­mertette, szerettette meg velem a könyvet és a tudományos mun­kát... A szűkösen világított olva­sóteremben friss levegő csapott ar­cunkba, fénycsóvák gyúltak fel, távlatok nyíltak' meg szemünk előtt, amint önfeledten habzsoltuk az egészség, a szépség és igazság igéit. Hány meg hány ezer fiatal lelket menthetett meg a könyvtár szentélye!” Az öt taggal indult Társaság csakhamar országos hírű lett. Kapcsolatba kerültek Kazinczy Ferenccel, aki nagyra becsülte a soproni fiatalok nemes törekvéseit. A „nemes” jelző, az értékesből, ki­válóból áttevődött a beszédre, szó­noklatra, írásra - később az egész Társaságra. Néhány évtized múlva már Soproni Nemes Magyar Tár­saságnak szólítják az ifjúsági kö­zösséget egyházi és világi emberek. A Társaság az ország, az egyház részére erkölcsi, szellemi nemessé­get igyekezett nevelni. A Magyar Társaság tagjai a 8 osztályos gimnázium felső négy osztályának tanulóiból verbuvá­lódtak. Az 5-6. osztályosok „hall­gató” tagok, a 7-8. osztályosok „működő” tagok voltak. A Ma­gyar Társaság udvari, emeleti ter­me nemcsak a szombat délutáni ülések színhelye volt, de szinte má­sodik otthonunkká vált. Napila­pok, neves folyóiratok és természe­tesen a nagy könyvtár kínált olvas­nivalót a kamaszból érett ifjúvá serdült fiatalnak. Az üléseken sza­valatok, szépirodalmi szárnypró­bálgatások, irodalmi, történelmi, de más tudományos tárgyú dolgo­zat felolvasása hangzott el. Néha egy-egy zeneszám jelentett változa­tosságot. Több alkalommal neve­lésügyi, történelmi és társadalmi vitatémát tárgyaltak meg a felké­szült fiatalok. Tánárelnökünk bölcs türelemmel, szinte fennkölt hangulatban vezette az üléseket. Megtanultuk, hogy mi a házirend, hogy pontosan az igazságot kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek. Megtanultuk gyakorolni és elvisel­ni a kritikát. Megtanultunk bát­ran, a jóakaratú és építőszándékú emberek módján emberek elé kiáll­ni és gondolatainkat világos ma­gyar fogalmazással, szépen elmon­dani. Megtanultunk értelmesen, fegyelmezetten felszólalni, bátran és nyíltan beszélni. Tanév végén ősi szokás szerint a Magyar Társaság „örömünnepet” tartott. A műsor bemutatta a Tár­saság egész évi munkáját. Szávaia­tok, felolvasások, zeneszámok hangzottak el és tanárelnök úr ki­osztotta külön a „hallgató” - kü­lön a „működő tagok” részére kiírt szavalóversenyek, pályázatok dí­jait, jutalmait. Valamikor orszá­goshírű államférfiak, politikusok, írók jöttek el - még Erdélyből is - Sopronba, a Magyar Társaság örömünnepére. A Társaságban illett mindenki­nek szerepelnie, tehetsége szerint - és ilyenkor illett ünnepi ruhában - talán az első hosszúnadrágban - megjelenni az ülésen. Belénkivódott a múlt, az elődök ,,és tanáraink tisztelete, a munka lelkiismeretes végzése. Mindig vál­tottuk, hogy nem „csak” egy ön­képzőkör tagjai, de a Nemes Ma­gyar Társaság tagjai vagyunk! A Társaság és a tanári vezetés, de a belső önkormányzás is szabad, széles körű volt és a magyar élet és evangélikus egyházunk minden mozgására reagálni tudott. Ezer­éves magyar nyelvünket, kultúrán­kat tudatosan kellett védenünk, ápolnunk és érte harcolnunk. Ezért volt fontos számunkra, érle­lődő fiatalok részére, a Nemes Ma­gyar Társaságban a nyelv, az iro­dalom, majd nyomában a kultúra, társadalmunk, egyházunk és nem­zetünk jövője. . gokról, s mindezt hitelesen tette, hiszen rendszeresen Erdélybe járt népdalokat gyűjteni. Az ezzel egy lélegzettel említendő európaiságot pedig az mutatja, hogy egyszers­mind a gregorián zene vagy éppen Penderecki szakértője is volt. ' - Ezekre az alapokra mit épít­hettél a Teológián?- Sajnos meg kell vallanom, hogy a középiskolás évekhez ké­pest az Akadémia szelleme nem volt igazán inspirativ. De az elmé­leti, teológiai tisztázódásban sokat segítettek ezek az évek, jóllehet sokszor autodidakta módon kel­lett tanulnom. Szigorlati dolgoza­tom témája azóta is elkísért: az egyház mint értéktermető közös­ség a társadalomban.- Tíz esztendei nyíregyházi lelké- szi szolgálat után országgyűlési képviselő lettél. Sokak számára meglepetést jelentett ez, különösen is azért, mert a Szabad Demokra­ták Szövetségének megyei listáján kerültél be a Parlamentbe.- Előre kell bocsátanom, hogy mindezt pártonkívüliként, tehát magának az SZDSZ-nek nem va­gyok tagja. De azt vállalom, hogy velük rokonszenvezem, s választá­sokon is ők támogattak. A kérdé­sek több oldalról való következe­tes megközelítése és a felismert igazsághoz való közvetlen ragasz­kodásuk vitt közel hozzájuk. Ko­rábban nyílt politikai vagy ellenzé­ki szerepet nem vállaltam. Bizo­nyos kérdésekben kétségtelenül heveskedtem, de nem voltam for­radalmár típus. Tavaly október 6- án aztán két 56-os nyíregyházi mártír temetésére került sor, egyi­kük evangélikus volt. Az igazgató lelkész távollétében Magyar László kollégám azt mondta: „Gé­za, ez neked való feladat”. E teme­tést követően kerültem közelebbi kapcsolatba az ellenzékkel, s let­tem az ő jelöltjük.- Hogyan alakult' az életed, mi­óta képviselő vagy?- Általában vasárnap estétől szerda estig vagyok Pesten, amúgy igyekszem a gyülekezeti munkát is ellátni. Lelkészkollégáim, felesége­met is beleértve, nagyon sokat se­gítenek. Kislányunkat, Dórit saj­nos keveset láthatom. A mese után a Híradóban olykor megnézi Aput... A munka tartalmi részét tekintve az eltelt százegynéhány nap után nem vagyok nyugodt. A Parlament sokáig kényszerpá­lyán mozgott, s nem azuzál foglal­kozott, ami az utca emberét igazán érdekelte. De mindez talán szüksé­ges rossz: el kell talicskázni az elő­ző rendszer áldemokratikus hor­dalékait.- Mi az elsődleges munkaterüle­ted a frakción belül?- Főleg az úgynevezett egyház- politika. Feltétlen híve vagyok az állam és az egyház szétválasztásá­nak. A hittanoktatással kapcsola­tos vitáról azt tartom, hogy itt kul­túrpolitikai és egyházi megfontolá­sok egyaránt kell hogy érvényesül­jenek. Abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy Nagycserkeszen ma­gam is végzek hitoktatást, s támo­gatom azt, hogy az egyháznak le­gyen lehetősége mind az iskolában, mind a gyülekezetben hitoktatás­ra. Ugyanakkor nem a „hit és er­kölcstan” tantervbe iktatása oldja meg a problémákat. A keresztyén és európai értékeket leginkább nem külön tantárgyként kellene tani tanunk, hanem beépítve az iro­dalomba, művészettörténetbe és más tárgyakba.- Politikában az ellenzék oldalán vagy. Érvényes ez egyházi szereped­re is?- Ezek a kategóriák egyházon belül nem így érvényesek. Minden­esetre az egyház megújulásáért va­gyok, s vallom, hogy az egyháznak nem hatalomra, hanem szabadság­ra, belső felszabadultságra van szüksége. Egyházi ügyekben nem a kormánypártiság vagy ellenzéki­ség számít, hanem a felszabadult krisztusi szellem. Egyházupk mai megosztottsága ugyanakkor hatal­mi kérdés, amelyben a krisztusi mentalitást veszítjük el.- Géza! Meddig szándékozol po­litikusként működni?- Közéleti elkötelezettségem bi­zonyára mindenkor megmarad, de hivatásom változatlanul a lelkészi szolgálat! A mai helyzetre azon­ban egyfajta politikai vákuum jel­lemző, s ez kényszerített engem a politizálásra. Egy lelkész ilyen részvétele az országos politikában szerintem addig jogosult, amíg fel nem nőhet egy új, politizáló nem­zedék. írókra, művészekre is vo­natkozik ez. Hosszú távú politikai ambícióim tehát nincsenek. Ha végre felnő ez a bizonyos nemze­dék, akkor én vehetem a kalapo­mat.- Köszönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás John Donne. SZENT SZONETT Törd szét szívem, háromszemélyű Isten: nem sújt le már, ha rámveted napos szemed - hát dönts le, semmivé taposs, hogy fölkeljek megint, mennyei díszben. Város vagyok s bitorló botja zúg reám - torold meg, jogos Fejedelmem! Lásd, helytartód, az ész, nem véd meg engem: rabszolgajellem, gyáva és hazug. Tied vagyok, szádat szomjazza szám, de, jaj, ellenségemmel adtak össze: vágd el hát ez átkos kötést, hogy aztán kezed testemet újra gúzsba kösse. Hogy szabad lehessek, rabszíjra fűzz, csábíts el, hogy lehessek tiszta, szűz! Fordította: Képes Géza ORSZÁGOS IFJÚSÁGI NAP KŐBÁNYÁN / 1990. szeptember 29-én, szombaton, országos ifjúsági csendesn^pot tartunk Kőbányán (Bp. X., Kápolna u. 14.) de. 10 órától. Minden fiatalt szeretettel várunk, különösen is azokat, akik a különböző nyári táborokban (Gyenesdiás, Balatonszárszó, MEVISZ és KIÉ alkalmak stb.) részt vettek. A Nemes Magyar Társaság idén ünnepli alapításának 200 éves év­fordulóját. A soproni iskola, az „öregdiákokká” vált „hallgató” és „működő tagok” még élő serege október 19-21 napjain Sopronban országos ünnepséget szervez. Ta­lálkozunk a hosszabb szünet után újból megindult Magyar Társaság ifjú tagjaival, az utódokkal - de örömünkre, készülünk az utolsó tanárelnök, dr. Benkő László pro­fesszor vezetésével eltervezett ün­nepi ülésünkre is. A Magyar Tár­saság 200 évéről, emlékezésekből, tanulmányokból ünnepi kötet megjelenését is várjuk. Reméljük, hogy azokon az őszi napokon az egész ország figyelem­mel kíséri a soproni ünnepi napok eseményeit, és lélekben, gondolat­ban talán az egész ország „Nemes Magyar Társasággá” igyekszik válni. Sümeghy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom