Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-02 / 35. szám

Evangélikus Élet' 55. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1990. SZEPTEMBER 2. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 12. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Tudom, Uram, hogy mindenütt jelen vagy, helyre­hozol mindent, nemcsak teljesen, hanem bősé­gesen is. Rádbízom magamat teljesen, tudva, hogy mindent a legmegfelelőbb időben a leg­jobban helyrehozol. Várom rendeletedet és hiszem, hogy ez mind testemnek, mind lel­kemnek javára válik itt és az örökkévaló­ságban. Kempis Tamás WNNm A művelődési és közoktatási miniszter útmutatója a vallásoktatással összefüggő iskolai feladatokról (201/1990. (M. K. 16.)) sz. A vallásoktatás iskolai megszer­vezése az alkotmányos rendelkezé­sek, a törvények megtartásával*, az iskolai munkarend figyelembe­vételével történjen. A törvényesség megtartásával azonos fontosságú, hogy a vallás- oktatás a társadalmi megbékélés, a kölcsönös türelem és bizalom lég­körében valósuljon meg. Mind­ezek elősegítése érdekében a követ­kezőkre hívom fel az iskolák igaz­gatóinak és az iskolafenntartók­nak a figyelmét: 1. Ha az egyházi jogi személy a vallásoktatást az iskolában kíván­ja megtartani, a vallásoktatás szer­vezési kérdéseiben (hely, időpont, beiratkozás, csoportok kialakítá­sa) a helyi lehetőségek és igények ismeretében az iskola, az egyház és az iskolafenntartó állapodjon meg. 2. A vallásoktatásra jelentkezett tanulókat felekezetenként, az is­kolai tanulócsoportok szervezésé­re vonatkozó létszámnormatívák alapján célszerű csoportokba szer­vezni. Az iskola köteles biztosítani a vallásoktatáshoz szükséges tan­* ld.: Magyar Köztársaság Alkot­mánya 60. §; 1990. évi IV. törvény 17. *•§ (2) bekezdés; 1985. évi I. törvény termet (fűtés, világítás) és csopor­tonként legfeljebb heti két óra „vé­dett”,vagyis a kötelező iskolai fog­lalkozások által nem zavart időt, valamint a hitoktató munkafelté­teleit. Ahol a heti óraszám lehető­vé teszi, a vallásoktatás órája csatlakozzon a napi órarendhez, illetve úgy illeszkedjen az iskolai munkarendbe, hogy az időpont ne zavarja a vallásoktatás eredmé­nyességét. 3. A vallásoktatásra való jelent­kezés megszervezése, a vallásokta­tás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása (díjazása) és tevékenységének ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata. A kiskorú gyermek szülője a val­lásoktatásban való részvétel iránti igényét az egyházi jogi személy ál­tal megjelölt helyen és időben je­lentheti be. A jelentkezés, beirat­kozás színhelye - megállapodás szerint - az iskola is lehet. 4. A hitoktatót az iskola - a val­lásoktatásban résztvevő tanulók vonatkozásában - tekintse peda­gógiai partnernek, célszerű véle­ményét kikérni az említett tanu­lókkal kapcsolatos nevelési kérdé­sekben. A hitoktató meghívható a nevelőtestületi értekezletekre, is­kolai rendezvényekre. Az iskola nevelőtestületének a tagja is kap­hat hitoktatói megbízatást. 5. A szülők a gyermeküknek a vallásoktatáson való részvételéről az egyházi jogi személytől kérhet okiratot. A vallásoktatással kap­csolatosan ugyanis az iskola iratai­ba (napló, törzskönyv, bizonyít­vány) bejegyzés nem kerül.** 6. Az iskola igazgatója és a hit­oktató közötti vitás kérdésekben az egyház az iskolának a helyi irá­nyítását ellátó tanácsi (önkor­mányzati) szervéhez, az iskola pe­dig az illetékes egyházi főhatóság­hoz fordulhat. Jelen intézkedésemmel egyidejű­leg az alap- és középfokú oktatási intézményekben folyó vallásokta­tásról szóló 4748/1990. számú köz­leményt, továbbá a fakultatív val­lásoktatás óratervéről szóló 4809/ 1990. számú közlemény érvényét veszti. Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter ** 1990. év IV. törvény 3. §-ának (2) bekezdése. $ Szórványaink felé fordulunk Szeptember első vasárnapja az iskolai tanévnyitó időpontja. Eb­ben az évben különösen is hang­súlyt kap ez a szolgálatunk, hiszen olyan esztendőnek nézünk elébe, amikor a hitoktatás megszervezése és ellátása, tartalmi és személyi te­kintetben a gyülekezeteknek és az egyházvezetésnek egyaránt ko­moly gondot okoz. Nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy szeptember első vasár­napja régtől fogva szórványvasár­nap is. Ez nem csupán azt jelenti, hogy az offertóriumot országosan a szórványokban folyó munka segí­tésére hirdetjük meg és adományoz­zuk, hanem - mint más hasonló offertóriumoknál is-, figyelmünket összpontosítjuk erre az ügyre; meg­nézzük, jól mennek-e a dolgok, nin- csenek-e hiányosságokra milyen se­gítség kell spirituális, hitoktatási vagy szervezeti vonalon, hogy szór­ványainkban se vesszen el az „egy”. Még egy fontos dolga van ezen a vasárnapon egyházunk népének, a templomi gyülekezetnek: imádkoz­ni a szórványmunkáért, az azt vég­ző lelkészekért, a megfáradtaknak erőért, a most ilyen szolgálatba in­duló fiatal lelkészeknek lélekért és reménységért! Szórvány! Valamikor a kis fal­vakban és tanyák szétszórtságá­ban élő, vagy más vallású tenger­ben el-elvesző híveinket tartottuk szórvány-hiveknek. Az „újkori népvándorlás” a falvakból váro­sokba költözők létrehoztak egy új szórványt, a város lakói között szétszórtan élő, laza, egymással kapcsolatot alig tartó, hagyomá­nyait, így az egyházhoz való kö­töttségét is „otthonfelejtő” ember­típust. Ennek a szórványnak meg­keresése, összefogása, pásztorolá­sa is szórványmunka a javából. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy egy-egy nagyváros lelkésze épp olyan szórványmunkát kell végez­zen, mint a tanyákat járó, híveit kereső lelkipásztor. Valamennyi­ökre gondolunk ma, hogy a pász­tori munkában meg ne rendülje­nek, meg ne keseredjenek, hanem végezzék azt úgy, mint akik tud­ják, hogy munkájuk „nem hiába­való az Urban!” Péter apostol első levelét a „szórványban élő jövevényeknek” írja. Olvassuk ezekben a napok­ban ezt a „szórványlevelet”, hogy belőle erőt merítsünk hívő re­ménységre, szent életre, Jézus pél­dájának követésére, buzgó cselek­vésre családban, gyülekezetben, társadalomban. Minderre szüksé­günk van, akár „nagy gyülekezet­ben”, akár szórványban élünk. Forduljunk imádsággal és áldo­zattal egyházunk szórványai és a szórványokban végzett szolgála­tunk felé! Tóth-SzöUös Mihály / \ Az Evangélikus Teológiai Akadémia (Hittudományi Egyetem) szeptember 14-én, du. 4 órakor tanévnyitó istentiszteletet tart a zuglói templomban. Igét hirdet: Zászkaliczky Pál otthonigazgató-, akit ezen az istentiszteleten iktat be hivatalába dr. Harmati Béla püspök v____________________________ ________________________________y AZ IMMÁNUEL-IMAHÁZ SZENTELÉSE NYÍREGYHÁZA-VARGABOKORBAN Az imaház utcára néző fala és a kintrekedtek Július 29-én, vasárnap délután a nagy Nyíregyházi Gyüle­kezet és a környező tanyavilág, a „bokrok” evangélikus hívei hálaadó istentiszteletre, templomszentelő ünnepre gyűltek össze Vargabokorban. A hatalmas tömeg, mint egy hangya­boly tódult be az imaházba, akik pedig kívülrekedtek, azok erősítők segítségével vehettek részt az istentiszteletben. A hasonlat ráillik erre a gyülekezetre, hiszen jól tudjuk: a hangya bár méretét tekintve parányi, de szorgalma annál nagyobb. (Nos, a mai világban ahhoz, hogy egy ilyen épület ennyi idő alatt és ennyi pénzből felépülhetett, valóban ennek a kis közösségnek a hangyaszorgalmára, az anyagi támoga­tás mellett rengeteg fizikai munkára, segítésre és áldozatra volt szükség.) Hálaadó istentisztelet A templomszentelés nyitányaként az énekkar az „Erős vár” kezdetű énekünk első két versét szlovákul, majd az egész gyülekezet magyarul énekelte el. Szebik Imre püspök Hab 2,20. és 2Kor 6,16. alapján hir­dette Isten igéjét. „Örömünnepünk van ma, mert Isten ke­gyelméből bevonulhattunk a nyíregyházi-vargabokrí új templomunkba. Örömünnepe ez az egész Magyarországi Evangélikus Egyháznak, mert jelzi, hogy nemcsak rombolás történt, hanem építés is, nemcsak megkeseredés van a szívek­ben, hanem Istennek odaszánt szent szolgálatra áldozatkész­ség is. Néhány esztendővel ezelőtt az az iskola, amelyben ez a vargabokri gyülekezet istentiszteleteit tarthatta, magán­kézre került. A gyülekezet pedig úgy döntött a nagy gyüleke­zet testvéri közösségével, hogy új Istenhajlékot épít a mi Urunk dicsőségére, ezt a szép, nagy áldozattal, a szív mélyé­ről feltörő imádsággal megépitett templomot.” Az Ige kettős üzenetét hangsúlyozta a püspök: Csendesedjetek el az Úr templomában! és azt, hogy Legyetek templom életű embe­rek ! A habakuki ige nem egyszerűen arra utal, hogy Isten kőből készített templomokban laknék, hanem, hogy a mi Istenünk olyan hatalmas, Akinek dicsőségével tele van az egész teremtett világ, a kozmosz. Az az Isten, Aki mindenütt jelen van. Csendesedjék hát el előtte az ember, az egész föld, minden teremtmény. Dicsérje a kozmosz Urát! „Azért építettük ezt a templomot, - mondta a püspök - hogy benne elcsendesedjék Nyíregyháza-Vargabokor hívő népe az Úr színe előtt.” A kétféle csendről beszélt ezután Szebik püspök. Arról, amikor tartalmatlan, üres, süket csend vesz körül bennünket, és a tartalmas, Istenre figye­lő csendről, amikor az Úr szólít, munkálkodik a csend­ben. A másik biztatást Pál apostol így adja ajkunkra: „Legye­tek temploméletű emberek! Mert mi mindannyian az Úr temploma vagyunk.” Azért épült ez a templom, hogy a „Szenteld meg az ünnepnapot!" ősi igéje, törvénye számunk­ra szívbeírt, belső kötelesség, áldott lehetőség legyen, hogy vágyakozzunk, és ne múljon el egyetlen vasárnap, hogy életritmusunk az Isten rendje szerint alakuljon. Hat napig munkálkodjunk, hetedik nap pedig az Ő hajlékában szentel­jük meg az életet, az Ő nevét.” Söderblom Náthánt idézte a püspök: Szentéletű az az ember, akinek jelenlétében nem lehet megkérdőjelezni, hogy az Isten él és munkálkodik." A temploméletű ember tiszta gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben, és szeretetet sugárzó életű ember. Ezekkel a gondolatokkal fejezte be a püspök. Ünnepi közgyűlés Az istentisztelethez kapcsolódó úrvacsoraosztás után Ba- bicz István gyülekezeti felügyelő nyitotta meg az ünnepi közgyűlést. Majd Bozorády Zoltán igazgató-lelkész ismertet­te az imaház építésének rövid történetét. Mondandóját négy pontba foglalta össze. 1. Hála. „Istennek a lelkekben végzett életújító munkája volt a kezdete az imaház építésének. A havi egy gyülekezeti alkalom helyett 6-7-re nőtt az együttlétek száma. 1987-ben az előtt a kérdés előtt álltunk, hogy vásárolunk, vagy építünk egy hajlékot. Isten az építést tette lehetővé számunkra, és mindvégig megmutatta, hogy velünk van ügyünkben.” Úrvacsoraosztás: Szabó Gyula esperes, Szebik Imre püspök, Bozorády Zoltán igazgató-lelkész és Magyar László lelkész 2. Pénz nélkül - Istennel. Ézs 41,14 bátorításában bízva indultunk, és az építés 2 éve alatt Isten végig megsegített! 3. Építés, épület. 1988-ban kiválasztottuk a Varga- és Já- nosbokor között fekvő telket, melyet Veres János presbiter testvérünk vásárolt meg a Ságvári MGTSZ-töl. Demcsákné Balczó Ildikó okleveles mérnök vállalta az engedélyes terv elkészítését. 2 év alatt felépülhetett ez a templom, Istennek legyen hála érte. S az Ő áldása legyen mindazokon, akik időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve fáradoztak azon, hogy ezen a napon együtt örvendezhessünk! Ezután a költségvetésről és az épületről magáról esett szó. 4. Immánuel. Magyarországon talán először kapott isten- tiszteleti hely nevet. A gyermekbibliaórások választották ezt a nevet, így teljesült be az ígéret: „Gyermekek szája által teszel bizonyságot.” A köszöntések során Szebik Imre püs­pök nyitotta meg, majd Szabó Gyula esperes, Csabai László- né polgármesternő, Seppo Halonen a finnországi kaiani gyü­lekezetből, Ötvös Károly református, Mosolygó Marcell gö­rögkatolikus és Csernák István metodista lelkész üdvözölte a gyülekezetét. Áldását kívánta levélben dr. Harmati Béla püspök és Habsburg Ottó is. Az ünnepi közgyűlés Bozorády Zoltán lelkész köszönő szavaival és a himnusz eléneklésével zárult. Szabó Magda PÁPUA LELKÉSZEK MAGYARORSZÁGON Fébé csendesnapok Bételben 39 év után! Pápua Új-Guinea Manus nevű szigetéről érkezett négytagú küldöttség hazánkba. Azért éppen ők és onnan, mert a református Molnár Mária 1927-ben a Liebenzelli Misszió kiküldésében erre a szigetre érke­zett és kezdte meg missziói munkáját. Neih volt köny- nyű korszak, amikor munkáját végezte, még ember­evők voltak a pápuák. De Isten parancsát követve, hűségesen tett eleget annak, hogy az evangéliummal elérje ezeket az embereket. 15 évi munka után - ami­kor a szigetet megszállták -, a japánok ölték meg. Életét áldozta Uráért! Most a gyülekezetéből érkezett a küldöttség, hogy a küldő egyháznak jelentse: „Molnár Mária halála után a gyülekezet nem halt meg. Munkájá­nak gyümölcsei vagyunk és ez a gyümölcs ma is nö­vekedik” - mondta John Pokanu püspök a delegáció vezetője. Egyházunkkal való találkozásuk a Bécsi­kapu téri templomban történt meg, ahol Balicza Iván lelkész köszöntötte őket. A Liebenzelli Misszió kép­viseletében Albert Rechkemmer a misszió financiális ügyeinek vezetője adott ismertetést mai munkájuk­ról. John Pokanu püspök, Herman Mana esperes, Elias Pohonum az ifjúsági munka elnöke és Sámson Chapau ifjúsági titkár Folytatni szeretném gyúrói testvé­rünk felsorolását: örömünnepeink a régen ünneptelen félévnek nevezett idő­szakban ! Hiszen ilyen örömünnepet él­tünk át mi is Piliscsabán, Bételben júl. 27-28-29-én, a szolgálatát 39 év után folytató Fébé Evangélikus Diakonissza egyesület csendesnapjain! Asszonyok, leányok, diakonissza­testvérek gyülekeztek közelről, távol­ról. Voltak, akik évtizedekkel előbb ott élték át a megújulást, indultak el Jézus Krisztus nyomában, s Isten Szentlelke most is a megújulást munkálta. Hiszen a csendesnapok jeligéje, Jel. 22,5: ,,Mindent újjá teszek!” - ezt hirdette. Átéltük egy régi bételi vers valóságát: „Olyan jó csendben leülni és várni, a szívet-lelket csendesen kitárni, hagyni a könnyet leperdülni lassan... Talán azokból gyűjti a magasban fellegét az Úr égi feleletnek... Hűvös, üdítő szellők kerekednek... kegyelmet hoznak, ránkfuvall a Lélek...” Szeretet, öröm, hála töltötte be a szíveket. Előadó lelkészeink szaván ke­resztül tisztán, erőteljesen hangzott Krisztus üzenete. Találkozhattunk élő Megváltónkkal, aki élő vízzel kínált, új szívvel, új ruhában akart utunkon to­vábbindítani. Két előadásban képek villantak fel a Fébé és egy idén 100 éves jubileumát ünneplő német diakonisszaház, Frie­denshort, s annak sok csodát átélt ala­pítója, Tiele-Winckler Eva-anya életé­ből. Melegen ragyogott a júliusi nap. Az ellátásról nagy szeretettel gondosko­dott kedves Szűcs Piroska testvérünk és kis csapata. Átéltük: „Testvérszív-dobogás mi­lyen nagy kegyelem!” Nehéz volt elvál­ni, de a záró úrvacsora után áldással indulhattunk tovább az úton, hogy ál­dást vigyünk otthonainkba. Milyen kegyelem, hogy Bétel újra kon­ferenciák, csendesnapok, tanfolyamok áldott helye lehet! A régi, kedves fasátor helyett épül már a fatemplom, távoli testvérek szép adománya... és újra „hangos Bétel tája zengő énekszótól és Isten szavától! Életek újulnak, bünterhek lehullnak, szemek felragyognak, sebek begyógyulnak...” Hogyne áldanánk csodatévő Urun­kat ezekért a csendesnapokért is új örömmel, új énekkel, megújult, szolgá­ló élettel! Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom