Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-22 / 29. szám
Mindenben, amivel elhívásod szerint segíthetsz és munkálkodhatsz, egyszerre van jelen az anyagi és a lelki valóság. Mint ahogy az embert érintő dolgokban is mindig együtt halad a kettő, hiszen az embernek, mint legmagasabb rendű lénynek mindkettő adatott. Albert Schweitzer Evangélikus Elet 55. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1990. JÚLIUS 22. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Morzsák Templomszentelés Siófokon. Egyszeri, sőt egyedi alkalom. Hiszen ez a templom a siófoki gyülekezeté, mégis jobban, mint bármelyik gyülekezet temploma, az egész egyházé. Evangélikus templom, mégis sokkal inkább ökumenikus, mint azok, amelyeket egyfajta új divat jegyében így neveznek. Magyar templom, mégis talán egyike lesz a leginkább nemzetközi templomoknak. A megnyitás másnapján Arvi Seppánen oului püspökhelyettes prédikált. Eredetileg úgy volt, hogy „csak” Csepregi Béla fordítja az igehirdetést. Azután kiderült, hogy vagy húsz német család is van a templomban. így hát nekik az éppen ott tartózkodó Gémes István lelkész (Stuttgart) tolmácsolta a vasárnapi üzenetet. De még szombat van, a megnyitó napja. TV, rádió, lelkészek és világiak mindenhonnan az országból és persze siófokiak. Tömeg. Kánikula. Mégis, csodálatos módon mindenki türelmes, udvarias és boldog. Mert részese a csodának. Megépült a gyönyörű, hajót jelképező fatemplom, hívogat, hogy szálljunk be az egyház hajójába. A hajóba, amely evilági fogalmazásban még az elmúlt rendszer viharában indult el és mire célhoz ért ragyog a napsütés. Tudjuk jönnek talán az eddiginél is nagyobb viharok, mégis nagyon jó egy hosszú pillanatra örülni a kegyelem fényének. Boldog a tervezőművész Makovecz Imre is, fátyolos hangon mondja a templomépítő Józsa Mártonra mutatva: „vigyázzatok erre az emberre!” És boldog a korábbi siófoki lelkész, a krónikás Fabiny Tamás is, cipelve a könyveket, amelyek a templomépítőről és mégsem róla, szólnak. * Évzáró a Teológiai Akadémián. Istentisztelet a zuglói templomban, püspöki szolgálattal. Dékáni jelentés, jutalom a végzősöknek, diplomaosztás, énekkari szolgálat, köszöntések, gyémánt és arany oklevelek. .. minden a szokásos rendben zajlik és mégis érezni valamit a levegőben. Nemcsak azért, mert először került sor erre a jelentős eseményre a Teológiai Akadémia európai színvonalú új épületében. Sokkal inkább azért, mert ezzel az ünnepséggel lezárul egy korszak, nyersen fogalmazva a másodosztályú állampolgárság negyven éves időszaka. Ezalatt a hittudományi karok nem voltak, nem lehettek részei a magyar felsőoktatásnak. Persze a követelmény irántuk ezen periódusban sem csökkent, mégsem szorul különösebb magyarázatra milyen hátrányt jelentett tanároknak, diákoknak ez a helyzet. 1990 július 1.-től a lelkészképzés ismét egyetemi rangú, az Evangélikus Hittudományi Egyetem teljes jogú tagja a hazai felsőoktatásnak. További döntést igényel, önállóan működik-e majd teológiánk, vagy visszatér, mint Hittudományi Kar a Pécsi Tudományegyetem szervezetébe. A legjobb hagyományok újraéledése nagy kihívást jelent. Szellemi értelemben, hiszen ezután nemcsak kívánatos, hanem kötelező hallgató és oktató számára az egyetemi követelmények kielégítése. És lelki értelemben is, hiszen a lelkészképzés sajátossága, hogy az egyetemi képzéssel egyenrangú fontosságú a Lelkésznevelő Intézet, Teológus Otthon élete, a lelki- pásztorrá válás műhelye. Egyházunk megújulási folyamatában kitüntetett fontosságú a lelkészképzés megújulása. Ez érződött az évzáró hangulatában. ♦ Június utolsó vasárnapján Báliké Zoltántól búcsúzott - 32 évi szolgálata után - a pécsi gyülekezet. Két nappal korábban vette át - 50 éves lelkészi pálya után - az arany oklevelet a Teológiai Akadémián. Ez az ötven év - 1940-1990 - maga helyett beszél. Lelkészsors, sajátos értelmiségi sors. Nem tudni más társadalmi körülmények között hogyan alakult volna a nagy tehetségű lelkész pályája, de az bizonyos, hogy egyike volt azoknak, akik a különböző értelmiségi területeken a legnehezebb években is megőrizték a színvonalat, példát mutattak a többieknek. Megújuló élményem sok-sok találkozás lelkészekkel és gyülekezeti munkásokkal, akikkel a negyvenes évek ébredésében - tizen-huszon- évesen - együtt indultunk. Balikó Zoltán egyike volt az erőteljes szavú, hitébresztő evangélizátorok- nak. Hiszen ez volt az egyik út, ahogy Isten gondoskodott a nehéz időkben egyházáról, az ébredés ifjúsága ma boldog szívvel vállal feladatot a megújuló egyházban. 18 év háborús és „békés” meg- . próbáltatásai, benne betonkeverő segédmunkási szakasz, utána pécsi évtizedek, az egyházépítés nagyívű, sok-sok család, idősek, fiatalok életét meghatározó munkája. És a jelen, illetve a közelmúlt. A gyors változásokban is szilárd magatartás. Amikor olyanok is, akik éppenséggel nem voltak rossz kapcsolatban a régi rendszerrel, sérelmeiket hangoztatják, a rehabilitációra joggal igényt tartható Balikó Zoltán nem kér elégtételt. - Ami legfeljebb szenvedésnek látszott, de nem volt az, azért miért kérnék elégtételt, amit pedig igazi megpróbáltatásként, de kegyelemként is Isten adott, azért miért is járna rehabilitáció?!... Talán vitatható, de mélyen keresztyéni álláspont. Lényegét tekintve példamutató. Szívből kívánjuk, hogy Zoltán bácsi és a nyugdíjban lévő, nyugdíjba vonuló hetvenes lelkésznemzedék hitével, tudásával, erejével, példájával még hosszú ideig segítse egyházunkat. Frenkl Róbert Templomszentelés Siófokon Krisztus hajójában lehet biztos kikötőbe jutni Siófok - Oulu park. 1990. június 30. Megtörtént a csoda, a siófoki gyülekezet a Balaton fővárosában elhagyhatta néhány egybenyitott szobából álló eddig használt gyülekezeti termét és birtokba vehette két év alatt elkészült modem, Krisztus hajóját mintázó csodálatosan szép templomát. Még a tervezés időszakában vallott így Mako- vecz Imre, hogy „az építészet feladata összekötni az eget a földdel. Krisztus hajójában lenni‘mi mást jelenthet, mint életben lenni, életben maradni és biztos kikötőbe jutni.” Józsa Márton, a templomépítő lelkész így vallott arról, amit ez a templom hirdet: „Köszönöm Istennek, hogy Makovecz Imrét felbátorította arra, hogy a siófoki evangélikus templom az életnek kihívását hirdesse meg már a tornyon az életfa motívumával és méginkább az oltáron a Feltámadottal. Mert az evangélium csak így hiteles: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, ezt hirdeti a kereszt, és feltámadott a mi meg- igazulásunkra, ezt hirdeti oltárunkon a Feltámadott! Hadd zendüljön ki már most az első napon a jó hír: Jézus életre tud kelteni!” Már a reggeli órákban nagy tömeg gyülekezet a siófoki Oulu parkban. A gyülekezet tagjai lázasan készültek a vendégek ellátására. Jöttek az egyházmegyéből, gyülekezetekből, jöttek az egész országból, hiszen a templom építéséhez az ország sok gyülekezete, hívek serege adta áldozatát. Jöttek finnek és németek, de voltak ott a környező országokból is romániaiak, szlovákok, osztrákok is. A templomszentelés liturgiájának szavai, igéi hangzottak a templom kapujába, melyet Suomi-kapu- nak neveztek el, hiszen teljes egészében finn fából készült és észak felé néz. Makovecz Imre adta át dr. Harmati Béla püspöknek a templom kulcsát, aki azt tovább adta Józsa Mártonnak, hogy megnyissa a kaput és „bevonuljon rajta Krisztus gyülekezete.” Az ünnepi igehirdetés ÍJn 4,16 verse alapján szólott. „Isten szeretet” ezzel az igével indult el a tempA Feltámadott szobra az oltár felett TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK UTOLSÓ TANÉVZÁRÓJA Ha nem írnánk 1990-et, bizonyára nehéz szívvel vennénk a fenti címet. Évekkel ezelőtt ez a cím az Akadémia bezárását, a lelkészképzés megszűnését sugalmazta volna. De ma, 1990-ben ,jó csengése” van e hírnek, a bezártságból való kitörést, a lelkészképzés egyetemi rangját jelenti. Az országgyűlés megszavazta a Hittudományi Egyetem létesítését, így újra egyetemi fakultáson történik lelkészképzésünk. Ez azt is jelenti, hogy a teológia mint tudomány elismert tudomány és minden tudományos fokozatot el lehet érni majd egyetemünkön. Ugyanakkor jó kapcsolat és tudományos párbeszéd alakulhat ki a többi egyetemi karral, minden ágával a tudományoknak. Ez pedig kölcsönös hasznot hozhat az egymással beszélgetőknek. Június 28-án, délután erre az utolsó évzáróra gyülekeztek össze sokan a zuglói gyülekezet templomában. Szebik Imre püspök végezte a tanévzáró istentisztelet igehirdető szolgálatát. 1 Kor 1,18-25. alapján arról a háromféle magatartásról szólott, mellyel az evangéliumot fogadják. Van, aki bölcsességet keres, de szembetalálja magát azzal, hogy Isten bölcsessége másként válik láthatóvá, mint az emberi bölcsesség. A kereszten, Krisztusban találjuk meg ezt a bölcsességet. Ez az evangélium lehet társadalom formáló, de nem irányító hatalom. Vari, aki megbotránko- zík, aki pusztán értelemmel akarja megragadni Isten bölcsességét. Jaj, ha ezt a botránkozást magunk okozzuk magatartásformánkkal. Csak Isten bocsánata segíthet, hogy megmeneküljünk a botrán- koztatók büntetésétől. A harmadik magatartás az evangéliummal szemben, hogy bolondságnak, olyannak tartják, amivel nem is érdemes foglalkozni. Jaj, ha így veszítjük el Isten szeretetének evangéliumát. Az új Akadémia nagy előadóterme is teljesen megtelt a tanévzáró ünnepi ülés hallgatóságával. Dr. Fabiny Tibor prodékán igeolvasása és imádsága után dr. Nagy István dékán olvasta fel jelentését az elmúlt tanévről. Örömmel tölt el mindnyájunkat, hogy a társadalmi változások nyomán megelevenedett gyülekezeteink élete. Az akadémia és otthon belső életéről ezt a jellemzést adta: volt jogos és jogtalan elkeseredés, ennek nyomán elégedetlenség, az építkezés miatt téli szünet (nem volt fűthető lakás a hallgatóknak), majd ideiglenes kollégium, kölcsön épületben. Az otthon építkezési munkáinál igen nagy segítség volt Szabó Lajos zuglói lelkész és felesége, Szabóné Mátrai Marianna ig. helyettes fáradhatatlan munkavégzése, melyért külön köszönetét mondott. Élőre nézve is adott néhány fontos szempontot a dékáni jelentés: Törekedni kell arra, hogy evangélikus identitásunkat megőrizzük, - ez az igazi ökumené. A másik előttünk álló igen fontos dolog, a hittantanítás megszervezése, elindítása hitetlen környezetben. A tanévzárók két kedves eseménye most is az idén végzett hallgatók bizonyítványának átadásával kezdődött: Halasi László, Isó Zoltán, Kardos Tamás, Szabó Julianna, Szabó Magda és Torda Dorotytya vette át a végbizonyítványt. Szabó Magda búcsúzott vala- mennyiök nevében. A másik kedves - családias, - esemény a 60 és 50 évvel ezelőtt végzett lelkészeknek a gyémánt- ill. arany diploma átadása volt. * A gyémánt diplomát a következők kapták: Farkas Lajos, Gorám Zoltán, dr. Kósa Pál, Kotyinszky Károly (jelenleg is szolgáló lelkész Kassán), Matuz Pál, Mikler Gusztáv, dr. Rezessy Zoltán, Rozson- dayné, Profile Irén. Aranydiplomások: Balikó Zoltán, Bottá István, Gömöry József, Görög Tibor, Koppány János, dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, Petor János, Polonyi Zoltán, Ponicsán Imre, Schulz Jenő és Tihanyi János. Neveik olvasására bizonyára megdobban egy-egy volt gyülekezeti tagjuk szíve és hálás emlékezés indul meg irántuk. A végzett hallgatókat és az ünnepelt jubilánsokat köszöntötte dr. Frenkl Róbert országos felügyelő is, bejelentve az egyetemi rang elnyerését. Garam Zoltán lelkész a jubilánsok nevében köszönte meg a tanári karnak figyelmességüket, majd a hallgatókat kérte, legyenek jó igehirdetők, akik megszólítják az embereket, pásztorok, akik gondolnak a templomi gyülekezetre és utána mennek az embereknek. A tanévzáró ünnepség keretében a XIV. kerület polgármesterének megbízottja zászlót adott át a két intézménynek megbecsülve azt a munkát és segítést, melyet társadalmi munkaként végeztek a hallgatók a környezet rendezésével.-s-y Józsa Márton templomépítő lelkész lom építése. Két üzenetet emelt ki a püspök: ebben az igében benne van a hálaadás és a hivogatás. „Ez a templom, a Krisztus szobor, a fölfelé mutató szerkezet, a menyezet vonala bennünket, mai embereket Siófokon, a nyár kellős közepén, a mai magyar élet öröme és viszontagsága közt arra figyelmeztet: emberek - akik olyan gyakran beleszédültök abba, hogy mindig lefelé néztek a porba, a földre, az anyagra, ami körülvesz, ami a kezünkben van - nézzetek fölfelé és hirdesse ez a templom azt a hálaadással teli örömöt, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is! Ez a templom felfelé ívelő vonalaival, a szobor az oltár felett hívogat a templomtól a templom Urához, az emberi közösségtől a communio sanctorum-ig, a hívők közössége nagy valóságáig. A templom Urához, Jézushoz hívogassunk, aki szeret és erre a szeretetre akar megtanítani. Ez a templom a mai hit csodája, a mai művészet Istenre mutatása, a mai gyülekezet szeretete és hí- vogatása. A templom azért van, hogy benne hangozzzék az evangélium és kiszolgáltassák a szentségeket. Kedves öröm volt a kis gyülekezet számára, hogy az istentisztelet keretében a püspök megkeresztelt egy kisgyermeket. Lapunkban sokszor írtunk már a siófoki templom építésének menetéről. Józsa Márton lelkész remekül összefoglalt építéstörténete nem fér be teljességében beszámolónkba, csupán a legfontosabb tények. Siófok és Oulu tíz évvel ezelőtt lettek testvérvárossá. Ettől kedzve a két város gyülekezete összeforrott, egy- gyé lett a templomért való imádságban és tettekben. Oulu dómjának püspökhelyettese Arvi Seppánen kezdettől fogva rajta tartotta szemét, hogy a segítség mindig idején jöjjön. Most ott volt az ünneplő gyülekezetben egy kisebb küldöttség élén és együtt örült az örülők- kel. Vele volt Risto Laitila lelkész is, aki „valóságos acélkapocs” volt éveken keresztül a két gyülekezet és város között. 200 m3 épületfa, az oltár bútorzata, a templompadok mind Finnországból, az ouluiak, a finn- magyar testvérgyülekezetek közössége és Oulu város adománya. Finnektől érkezett az a nyírfa, melybe Péterfy László szobrászművész belefaragta a „Feltámadott hatalmát”, az oltár felett látható szobrot. Kijutott a munka a gyülekezet tagjainak is Jáki András felügyelő vezetésével, és a honi kisiparosoknak, akik a különböző szakmunkákat igyekeztek a mérnöki irányítás alapján jól végezni. Siófok gyülekezete és szórványai együtt 650 000,- Ft adománnyal járultak hozzá templomukhoz. A finnek adománya átszámítva több mint hétmillió forintot tesz ki. Országos egyház 660 ezerrel, az LVSZ 800 ezerrel, a Német Gustav Adolf Szövetség másfél millióval, az Állami Biztosító félmillióval támogatott. A templomra és a mellette épülő papiakra eddig 9 és fél milliót költöttek el. A nagy család közösségében mindenkinek jutott alkalom a köszöntő szavak elmondására. Makovecz Imre az építés folytatásáról szólt, Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő a gyülekezetek köszöntését hozta. Arvi Seppánen püspökhelyettes és Risto Laitila lelkész a finnek áldását mondták el, köszöntésüket D. Koren EmiI tolmácsolta. Makovecz Imre Somogyi Gyula polgármesterhelyettes Siófok városa, Hans Schäfer egyházfőtanácsos a thüringiai gyülekezetek nevében, Frenkl Róbert az ország gyülekezeteinek együttérzését tolmácsolta. Harmati Béla püspök értékes ajándékot hozott a gyülekezetnek : D. Ordass Lajos püspökünk özvegye, férje hagyatékából ezüstözött úrvacsorái készletet adományozott ez ünnepi alkalomból a siófokiaknak. Megnyílt a bárka ajtaja és ha ez alkalommal nem is tudta befogadni mindazokat, akik összesereglettek a szentelésre, az a remnényünk, hogy a helyi gyülekezet és a nyáron itt pihenő hazai és külföldi vendégek ezentúl biztos menedéket és Isten előtt csendet és életet találnak majd a Feltámadottnál. Tóth-SzöUős Mihály Akik nem fértek be a templomba
