Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-24 / 25. szám
Akik keresztyének akartok lenni, Istent ismerni akarjátok, akik látjátok és tudjátok, hogy Isten csupa reánk áradó szeretet, vegyétek is mindezt szívetekre s ugyanezt tegyétek felebarátaitokkal. Luther Evangélikus Elet 55. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1990. JÚNIUS 24. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Nyugdíjasok vasárnapján Oktatás, nevelés, misszió Azt szoktuk mondani, hogy az embernek el kell fogadnia önmagát. A gyerek vállalja, hogy ő gyerek, a fiatal, hogy fiatal, a felnőtt, hogy felnőtt, a nyugdíjas, hogy ő nyugdíjas. Egy életkorban sem könnyű dolog az embernek elfogadnia önmagát. Minden életkornak megvannak a maga nehézségei. (Nem csak az öreg kornak.) Máté 20-ban a szöllömunkások példázatában szerepel ez a mondat: „Vedd ami a tied...” - és ez vonatkozik életkorunk elfogadására is. Mindenesetre óvakodnunk kell attól, hogy a fiatalkort abszolutizáljuk. Ma különösen fenyeget az, hogy igazán csak a fiatalkort látjuk értékesnek, szépnek. Pedig minden életkornak megvannak a szépségei, értékei.; A nyugdíj bamenés sokszor testi, lelki lerobbanással jár. A nyugdíjasra váratlanul szakad rá a sok szabad idő és nem tud vele mit kezdeni. Ráér figyelni testi panaszait, előjönnek lappangó betegségek. Másrész sokmindenbe belefog, de már nem bírja. El kell jutnunk arra a bölcsességre, amivel megtaláljuk a mértéket, az új életritmust. Isten arra akar rávezetni, hogy ezt az életszakaszt se tekintAz újra öntött harang már szombaton ott díszelgett a templom előtt. Este a cserkészek, éjjel pedig a presbiterek álltak őrséget a gyülekezet új kincse mellett. Vasárnap 9 órakor már sokan igyekeztünk megnézni a harangot. A forgalmas útkereszteződésben rendőrök irányították az autókat és gyalogosokat. Pontosan fél 10- kor a Kiskőrösi Zeneiskola növendékei fúvós hangszerein megszólalt a Himnusz és az Erős vár a mi Istenünk. Dr. Harmati Béla püspök és Káposzta Lajos helyi lelkész végezték a harangszentelési liturgiát. „...Az Úrnak szentelt legyen az új harang, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére.” A megáldás után lassan, araszolva elindult helyére az újonnan öntött harang. Húsz perc után felsóhajtottunk, amikor megpihent a nyolc mázsás súly a toronyablák párkányán. Az ünnep a templomban folytasük csupán szükséges rossznak. Keresztyén szemmel a nyugdíj új lehetőségeket nyit meg. Hittel nézve ez az életszakasz is ajándék(!). Csinálhatom azt, ami eddig időhiány miatt kimaradt az életemből. Most több időm van testi dolgokra: pihenés, séta, kirándulás, kertészkedés. Művelődésre: olvasás, rádió, televízió. És ami a legfontosabb, több időm van a lelkem számára: bibliaolvasás, imádság, konferencia, látogatás, levelezés, kapcsolattartás. Időm van megállni emberek és dolgok mellett. Alapjában mindenkinek az a panasza: senki nem törődik a másikkal. A hivő embernek példát kell adnia abban is, hogy legyőzi az időskor kísértéseit. Vegyünk néhány példát erre. Fogadjuk el hittel, hogy csökken az erő. Tudjunk hálát adni akkor is, ha a lépcsőn menve sűrűn meg kell állnunk, ha séta közben várjuk a legközelebbi padot, ha már csak egy fél vödör vizet tudunk bevinni... Gondoljunk a kenyér csodára, a hála megsokszorozza a keveset és tekintetünket arra irányítja, aki a csodát adja. - Mondják, hogy az idős ember pesszimista, és idegesíti a fiatalok jókedve és optimizmusa. De ha tódott. Liturgiában szólóénekkel, orgonajátékkal és trombitaszólóval a lelkész gyermekei, Ilona, Lajos és József vettek részt. Az igét Püspök Úr hirdette. Alapigéje: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” (Rm. 12,21.) Minden ünnepnek van egy jelszava, a mai napé legyen ez az ige! A jó és a rossz együtt van minden ember életében. Sajnos sokszor csak az egyiket látjuk, pedig bennünk küzdenek egymás ellen. Ez a harc nem reménytelen. Jézus Krisztussal lehet a jó győzelmében bízva harcolni. Az istentisztelet befejező oltáfi szolgálata közben egy munkaruhás férfi vonult végig a templomon. Arcáról nyugalom, békesség és öröm áradt. A következő pillanatban megtudtuk, hogy Gombos Lajos harangöntő mester. Nem megszokott, hanem a munka örömét újra átélt meghatódottsággal jelentette be, hogy helyére került a (Folytatás a 3. oldalon) az idős ember sokmindent jobban is lát, akkor se erőltesse rá látását a fiatalokra. Egyébként a keresztyén ember idős korban sem lehet pesszimista. Ha mások is a távlatai, mint a fiataloké - de vannak távlatai, melyek örömmel kell hogy eltöltsék! Lelkészi látogatásaim során sokszor találkoztam derűs idős testvérrel még a betegágyon is! A döntő, hogy fiatalon is, öregen is, aktívan is, nyugdíjasán is Isten kezéből tudjam venni a sorsomat hálaadással! Ma tartjuk a nyugdíjas lelkészek és egyházi alkalmazottak vasárnapját. önként adódik a kérdés, hogyan tekint egyházunk a nyugdíjasokra, mit jelent ma nyugdíjasnak lenni az evangélikus egyházban? Nem is olyan régen elmondhattuk, hogy aki nyugdíjba kényszerült, az „meghalt”. Nem kellett a szolgálata, nem volt rá semmi szükség, sőt néha még tilos is volt igénybe venni. Örömmel mondhatjuk, hogy ma Egyházunk kapui szélesre vannak tárva a nyugdíjas szolgatársak előtt. Nemcsak elfogadják, de igénylik is szolgálataikat. Lelkészek, tanárok, diakonisszák komoly feladatokat kapnak gyülekezeteinkben. Sok az aratni való és kevés a munkás. HáA felsőmagyarországi rendek 1665-ben Eperjesen „kollégium” elnevezés alatt magasabb fokú evangélikus tanintézet felállítását határozták el, „akadémiai, egyetemi zaj és nagyobb költség nélkül”, hogy ez az evangélikus hitnek védőbástyája lehessen. Az alapítók a kollégium hármas célját abban állapították meg, hogy ez „a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok uijiver- sitása és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időkön át” Jegyen. A kollégium ezeknek a célkitűzéseknek mindenben megfelelni igyekezett; annak élére megindulásakor a Magdeburgból meghívott nagyhírű teológus: Pomarius Sámuel került, tanárai közül pedig Pankratius Mihály említhető meg, aki első magyar közjogi munkájával kimagasló érdemeket szerzett az akkor meginduló jogi oktatás terén. A Tarca parti Athén - ahogy akkor Eperjest nevezték - csakhamar az ország egyik jelentős kulturális központjává vált, ahol a tanítványok sorában Thököly Imrét, később, a jogi oktatás újra szervezése után Kossuth Lajost is megtaláljuk, de nem hiányoztak a „márciusi ifjak” sem, akik az 1948-as eszméket proklamálták. A Bach- korszak alatt a jogi előadásokat karhatalommal szüntették meg és csak 1861 /62-ben nyílhatott meg az időközben újjászervezett jogakadémia öt tanárral. la Istennek egyre több a lehetőség, egyre több az elvárás az egyházak felé, egyre több hűséges munkásra van szükség. A nyugdíjas lelkészek képviselik egyházunkban a folytonosságot. Van mit átvenni a régiektől. És ezt éppen a nyugdíjasok képviselik, adhatják tovább. Ismerni kell a gyülekezet múltját, hagyományokat, szép szokásokat, amelyek lassan kihalnak. Az egyházi élet fontos tényezője az állandóság. A régi templomok szimbolizálják ezt: emberek születnek, elköltöznek, meghalnak - de a régi templom, talán több száz éve ott áll. Állandó a változandó világban. A lényeg az Evangélium ugyanaz! A fiatalok sokszor valami újra vágynak, a tapasztalt idős talán jobban látja, hogy mi az a lényeges, az az állandó, ami tegnap, ma és örökké ugyanaz. Nyugdíjasaink: a még közöttünk élő múlt, az előző nemzedék. Jó ha figyelünk rájuk, szeretettel, megbecsüléssel és netán tanulási készséggel... Gáncs Aladár * A vasárnapi offertórium nyugdíjas lelkészek, lelkész-özvegyek és -árvák támogatását szolgálja. Az epeijesi kollégium a XIX. század végén már a teológiai akadémiát, a jogakadémiát, a főgimnáziumot és a tanítóképzőt foglalta magában. A kollégium - jogi személyiségének fenntartásával a 1892-ben lépett a tiszai evangélikus egyházkerülettel szorosabb kapcsolatba. A világháború kitörése előtt már tíz tanszék volt a jogakadémián, ahol nagynevű tanárok adtak elő, köztük Horváth Ödön, Mikler Károly, Raffay Ferenc, Ereky István, Réz Mihály, Flórián Károly, Obetkó Dezső, Maiéter István, Hebelt Ede és mások. A vesztes világháború után a jogakadémia is vándorbothoz nyúl és 1919 februárjában Miskolcon telepszik le. Mikler Károly hervadhatatlan érdeme, hogy a jogakadémiát átmentette és 1919. március 15-én ismét megnyithatta kapuit, megmentve az eredeti alapítólevelet és Than Mór Dessewffy Arisztidről készült művészi festményét. A trianoni békeszerződéssel Magyarország tíz jogakadémiája háromra olvad le, mégpedig az egri katolikus, a kecskeméti református és a miskolci evangélikus jogakadémiára. A miskolci jogakadémia már 1921- ben nehéz anyagi körülmények közé kerül az államsegélyek megszüntetése miatt. Ehhez járultak a létszámkorlátozások és az elsorvasztásra irányuló egyéb későbbi Az iskolapolitikai fórum - június 9-én a Fasorban - valójában már néhány nappal korábban megkezdődött, szülői értekezlettel, illetve a fasori tantestület és az egyházi elnökség találkozójával. De talán az annyira szükséges dialógusok sorát az újraindult gimnázium első, május 11-én sorra került csendesnapja nyitotta meg, amikor a diákok szóltak gondjaikról, kéréseikről, az iskola belső életével kapcsolatban.- Szebik Imre püspök nyitóáhítata után, Fabinyi Tibor profesz- szor az evangélikus nevelés évszázados elveiről, Harmati Béla püspök az egyházi iskolák újraindításáról (ismeretes, hogy egyházunk minden korábbi középfokú evangélikus tanintézet újraindítására bejelentette elvi igényét), Gyapay Gábor igazgató az első tanév tapasztalatairól, Káposzta Lajos esperes, a soltvadkerti evangélikus óvoda megszervezése kapcsán, az egyházi óvodákról szólt. Az első órában is számos értékes gondolatot, információt kaptak a Fórum részvevői, ezt követte tizennégy hozzászólás (érthetően több hozzászólás — Széli Bulcsú, Poós László, Káposzta Lajos - foglalkozott a gimnáziummal), amelyekre Gyapay Gábor és Harmati Béla válaszolt, illetve inkább reagált, hiszen érdemi vitára nem volt lehetőség, sem idő. Ezért is kell - a tömör referátumokban és a felkészülésről tanúskodó hozzászólásokban megnyilvánuló sok érték ellenére - jogosnak elfogadnunk a Rőzse István záróáhítata után a folyosón hallott kritikákat. Ezek lényege, hogy immár olyan tanácskozásokra lenne szükség, amelyeken mód nyílik érdemi vitára, határozatokra és ezeknek következménye, foganatja is lesz. Valóban úgy látszik, hogy a három éve megkezdett, elsősorban a különböző nézeteknek nyilvánosságot adó fórumok ideje lejárt. Legfeljebb egyszer-egyszer érdemes ilyen jellegű, problémafeltáró alkalmat meghirdetni, hiszen ma már a szabad véleménynyilvárendelkezések. Bruckner Győző dékán hervadhatatlan érdeme, hogy Miskolc város vezetőségével szerződést kötött és három tanszék fenntartási költségeinek átvállalásával a jogakadémia anyagi bázisát sikerült biztos alapokra helyeznie. Az 1934-37 évi zsinat szerint a jogakadémia az egyház egy karú főiskolája, a magyarországi evangélikus egyház szolgálatában álló, tanszabadsággal felruházott, a jog- és államtudományoknak, különösen az evangélikus egyházjognak önálló művelésére előkészítő intézet. A jogakadémia súlyát és tekintélyét nagyban emelte az a rendelkezés, mely szerint nyilvános rendes tanárként csak az választható, akinek egyetemi m. tanári képesítése van. Ilyen feltétel az egyetemi tanároknál sem állt fenn. Ilyenformán a jogakadémia igen jó utánpótlást tudott biztosítani az egyetemek számára, hisz gyakorlatilag majd mindegyik tanár egyetemi katedrára került. Álljon itt néhány név: Moór Gyula, Surányi Unger Tivadar, Sztehlo Zoltán, Schneller Károly, Szontagh Vilmos, Hacker Ervin neve. Bruckner Győző kinevezésére csak kora miatt nem kerülhetett sor. A miskolci jogakadémia tanára volt 1944-ig Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke, aki 1955- ben a börtönben mártírhalált halt. 1925-ben indult meg itt az első vinításra számos egyéb lehetőség is van. A jövőben különböző nagy horderejű egyházi döntések előkészítésében lehet hasznos fórumok összehívása. Végül néhány érdekesség, értékes információ, javaslat az iskola- politikai fórumról. Zászkaliczky Péter - utána többen megerősítették - úgy vélte, egy ponton túl iskolák létesítése helyett, napközik, kollégiumok szolgálhatják elsősorban az evangélikus nevelés ügyét.- Szepesfalviné Magassy Márta a budafoki, úgynevezett ökumenikus iskola szervezéséről számolt be. - Roszik Mihály az Albertiben tervezett evangélikus általános, iskoláról tájékoztatott. Bár a közoktatás nyüvánvalóan továbbra is állami feladat lesz, amiben sajátos szín az egyházak iskolafenntartó tevékenysége, öröm, hogy ez a szín, ahol erre energia és lehetőség van, általános iskolák működtetésében is megnyilvánulhat. - Nagy figyelmet keltett Muntág Andomé felszólalása a katechetikai munkáról és konkrétan a fasori gyülekezetben folyó hitoktatásról. 90 gyereket tanítanak 6 csoportban. A gyülekezet területén 18 általános és 9 középfokú iskola működik, a piost elrendelt iskolai hitoktatás megoldhatatlan feladatot jelent. Bizonyos, hogy ez a kérdés a következő hetekben egyházakat, társadalmat foglalkoztató vitákat váít ki. (Kristóf Attiláné, Magassy Sándor- né, Mikus Katalin, Táborszky László, Lábossá Lajos szóltak - más kérdések mfellett erről). A Deák téri iskola mellett a Soproni Líceum újraindítása ölthet leghamarabb testet. Szebik Imre és Sü- meghy József hangsúlyozták, hogy csak gondos előkészítés, a jelen helyzet, többek között a most ott dolgozók szempontjainak a figyelembevételével születhet felelős döntés. Oktatás, nevelés, misszió e három fogalomban foglalta össze- utolsó felszólalóként - Koczor Miklós az evangélikus iskola feladatait. déki jogi szakfolyóirat a Miskolci Jogászélet és ezzel párhuzamosan igen sokféle sorozatban megjelent kiadványa, melynek száma jóval száz fölött volt. A jogakadémia tanárai nemcsak a város kultúréletében, hanem az egyház életében is igen jelentős szerepet játszottak. Szinte mindnyájan gyülekezeti felügyelők vagy presbiterek voltak, illetve részt vettek a zsinat munkájában. Messzemenő szociális intézményrendszer épült ki a szegény- sorsú joghallgatók anyagi terheinek könnyítésére. Nemcsak számos alapítvány, hanem tandíjkedvezmények, menza, gyámintézeti segély és egyéb juttatások szolgálták ezeket a célkitűzéseket. Az 1948: XXXIII törvény megszüntette a jogakadémiákat; az indokolás szerint „a jogakadémiák jelentőségüket vesztett, idejüket múlt intéznyék”. Ez az indoklás természetesen nem áll meg. Az igazi cél az egyházak kulturális téren való visszaszorítása és a jogállam eszméjének a lebontása volt. A most negyven éve megszüntetett miskolci jogakadémia egyházunk egyik ékessége volt, amely több, mint négy évszázados múltra tekinthet vissza. Egy kultúrintézmény megszüntetése mindig fájó. Amit őseink nagy egyház- és hazaszeretettel felépítettek, azt a méltatlan utódok meggondolatlanul lerombolták. Hazank és egyházunk ezzel is szegényebb lett. dr. Boleratzky Lordod Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1990. június 28-án, csütörtökön délután 16.00 órai kezdettel a zuglói evangélikus templomban (3p. XIV. Lőcsei út 32.) tanévz£?ó istentiszteletet fart, amelynek szolgálatát Szebik Imre püspök végzi. Utána tanévzáró ünnepi ülést tartunk az Akadémián 16.30 órai kezdettel. HARANGSZENTELÉS SOLTVADKERTEN Frenki Róbert A miskolci jogakadémiára emlékezünk AZ ISTEN SZERETET! I. Jn. 4,16 Csak ezért építhettünk Siófokon evangélikus templomot - Makovecz Imre tervei alapján, és csak ezért hívhatjuk testvérünket TEMPLOMSZENTELÉSRE 1990. június 30-án, szombaton délelőtt 10 órára a siófoki Oulu parkban. Az igét Dr. HARMATI BÉLA püspök hirdeti. Testvérgyülekezetünket, az oului Dómtemplomot ARVI SEPPÄNEN püspökhelyettes, testvérvárosunkat pedig ILMO PAANANEN főpolgármester képviseli. ÜNNEPÜNKRE SZERETETTEL VÁRJA A GYÜLEKEZET
