Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-17 / 24. szám
I 9 A hit pedig azért igazít meg, mert a legdrágábbat, Krisztust ragadja meg s bírja magánál, mint jelenlevőt. Hogy miként, azt kimondani nem lehet. Elrejtett, felséges, titokzatos, megfoghatatlan ismeret ez. Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft I Miért nem érkezik meg lapunk? r KÖZLEMÉNY Két hét óta napi tíz-tizenöt levelet kapunk szerkesztőségünkben. Telefonunk szinte megállás nélkül csörög. Levélben és telefonon egyaránt egyetlen kérdés hangzik el: Miért nem érkezik meg a lap? Miért nem jön időben? Vagy miért marad el egyáltalán? Egy levélből idézünk: „Ebben az évben már több példány teljesen elmaradt vagy késett. Jelen esetben a két utolsót szintén nem kaptam meg. Ha Önökön múlik, tisztelettel kérem problémám orvoslását.” Egy másik levél keményebb hangot üt meg: „Ilyen még nem fordult elő, hogy ennyire hanyagok lettek volna és az előfizetőknek nem tesznek eleget! Kérdezem, mi ennek az oka, mi van ott bent a szerkesztőségben? Most már nem törődnek az előfizetőkkel sem? Hisz úgy szeretjük ezt az újságot! Beteg férjem is, én is mindig úgy várjuk!” Ilyen és hasonló mondatokat tucatjával idézhetnék még a levelekből. Többen azt is megírják, hogy reklamáltak a helyi postánál, ahol arra hivatkoztak, hogy nem jött meg, reklamáljanak a kiadóhivatalban. Előző számunkban még arról írtunk, hogy ez az ország nyugati határvidékére korlátozódott és elfogadtuk azt a magyarázatot, hogy a címzésnél „elgurult egy tekercs”. De a héten szaporodtak a jelzések, a pünkösdi ünnepi számot sem kapták meg sokan. Szinte az ország egész területéről, Békés megyéből, Debrecen környékéről, Pest és Nógrád megyéből, sőt a főváros több kerületéből is jelezték az elmaradást. Ezek után a Hírlap- és Posta- szállítási Igazgatóságnál bejelentést tettünk a fentiekről 'és kértük a kivizsgálást. Ez már nem egyszerű reklamáció, hanem a lap postán megtett útjának végigvizsgálása. Várjuk a jelentést, és mihelyt biztosat tudunk, újra fogjuk közölni olvasóinkkal. Még egy magyarázat szükséges. A templomajtóban vasárnaponként azért tudják árusítani a lapot, mert azt közvetlenül sajtóosztályunk küldi szét. A jelek szerint ezek mindig megérkeznek. Szükséges volt tehát az egyéni előfizetések postai küldésének fent említett kivizsgálása, hogy ők is időben megkapják lapunkat. az általános iskolai és középiskolai vallásoktatásról Budapest, 1990. június 1. , A lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 5. §-a lehetővé teszi, hogy a szülő a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, gondoskodjék. A törvény hitoktatásra vonatkozó végrehajtási rendelkezései hamarosan megjelennek, de addig is indokoltnak tartjuk, hogy néhány - főleg szervezési - szempontra felhívjuk az intézményvezetők figyelmét:- az alap- és középfokú oktatási intézményekben a vallásoktatás fakultatív; i - a tanulók jelentkezése - az előző évtől eltérően - az oktatási intézményekben történik;- az új tanév tervezésénél gondolni kell a hittanórák megtartásához szükséges feltételek megteremtésére úgy, hogy a hittanóra beépülhessen az órarendbe;- a hitoktatással kapcsolatos anyagi feltételekről az intézményfenntartóknak kell gondoskodniuk;- a hitoktatásra történő jelentkezés időpontját - az illetékesekkel történt egyeztetés alapján - az iskola igazgatója határozza meg. MŰVELŐDÉSI ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTÉRIUM Alapfokú Nevelési Főosztály Középfokú Nevelési Főosztály _________________________________________________________________________________________/ MEGALAKULT A MAGYAR KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCS Az alábbi magyarországi vallásfelekezetek képviselői június 5-én megalakították a MAGYAR KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCSOT. A Tanács folytatni kívánja a már korábban megkezdett párbeszédet a felekezetek közötti jobb megértés és együttműködés előmozdítására. Az együttműködés fő célig; egymás jobb megismerése, az évszázadok során felhalmozódott előítéletek és feszültségek oldása. A Tanács különleges súlyt kíván helyezni arra, hogy munkájával hozzájáruljon a felekezeti és világi közvélemény formálásához, különös tekintettel az ifjúság nevelésére. A fenti célok megvalósítására a Tanács konferenciákat szervez, munkájáról kiadványokban tájékoztatja az érdeklődőket. A Tanács nyitott valamennyi felekezet előtt, amely részt kíván venni munkájában. A testület csatlakozni kíván a NEMZETKÖZI KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCSHOZ (International Council of Christians and Jews). Római Katolikus Egyház, Református Egyház, Evangélikus Egyház, Baptista Egyház és Magyarországi Izraelita Felekezet. OTTHON ÉS FÉSZEK Új gyülekezeti házat szenteltek fel Pilisen írógéppel írt, fénymásolással sokszorosított egyszerű meghívót kaptam, melynek élén a 84. zsoltár 4. verse állott: „Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahová fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura...” Gyülekezeti ház felszentelésére hívtak Pilisre. Milyen házról is van szó? - kérdeztem Keveházi László esperestől, hiszen van már szép termetek, ahol a téli hideg napokban fűtött helyen tarthatjátok az istentiszteleteket? Ekkor a meghívó utolsó mondatára mutatott: az a reményünk, hogy a ház a Seregek Ura oltára közelében vendégeinknek „fészek”, a „fiókáknak” pedig ház és otthon lesz. Az új háznak tehát ez a rendeltetése. A földszinten egy-egy ifjúsági terem a „fiókáknak” - ifjúságnak', cserkészeknek, gyermekeknek -, míg a felső szinten két-két berendezett vendégszoba szolgál „fészekként” a gyülekezet vendégeinek. És ez az új gondolat, az újszerű megoldás ennél a háznál. Mert Pilisnek van már három testvérgyülekezete, a finn Kontiolahti, a nyugatnémet Herford és a romániai Tatrang. Nagy a vendégjárás és erre is gondoltak, amikor így építették meg ezt az épületet. Mindenképpen hozzátartozik a gyülekezet életéhez, a jövő testvéri Közösséghez az ilyen gondolkodás és megvalósítás. A pilisi tempiomkertben örömtől sugárzó arcú gyülekezet apraja-nagyja várta dr. Harmati Béla püspök érkezését, aki nem egyedül jött, hanem elnöktársával, dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelővel és feleségével. Ä templomba induló menet a helyi cserkészcsapat sorfala között vonult a templomba, ahol a gyülekezet soraiban ott voltak a vendégek is: tizenhatan Kontiolahtiból és a herfordi Mária-templom gyülekezetének lelkésze feleségével. A külföldieken kívül sokan jöttek el az egyházmegye gyülekezeteiből lelkészeikkel és sok barát, ismerős a fővárosból is. A püspök Jn 8,25 és következő versei alapján szólt a hálaadásról. A hálaadás nem falaknak, köveknek, az'új gyülekezeti háznak szól, hanem a Lélek ünnepe ez! Jézustól megkérdezték, ki vagy te? - és ezt ma is kérdezik sokan és sokszor - és erre adott választ, hogy ő Istentől küldött és közvetítő. Úgy lép elénk Jézus, mint akire az egész emberiség van kiosztva. Az új ház legyen alkalmas arra, hogy aki belép, kapjon feleletet: kicsoda Jézus? Szolgáljon abban is, hogy elmondja nekünk, kik vagyunk Jézus szerint és legyen ez a ház kapcsolatteremtő a gyülekezetben fiatalok és idősek számára, olyanoknak, akik érdeklődnek, legyen hívo- gatóvá és segítse a közösséget a testvérgyülekezetekkel. Keveházi László, a gyülekezet lelkésze elmondta, hogy három éve indult meg a tervezés, 2,6 millió forintot emésztett fel a munka, melyből 600 000 forintot a kontiolahtiak, 100 000 Ft-ot a herfordiak segítsége fedezett. A többit a gyülekezet anyagi és kétkezi áldozata teremtette elő. A testvérek üdvözlete, szívből jövő baráti, testvéri köszöntések sora hangzott az istentisztelet végén. Seppo Kaarna kontiolahti lelkész és felesége után szinte az egész küldöttség megszólalt. Ajándékot hoztak a fiataloknak, két öthúrú kantelét, ezt a jellegzetes finn hangszert. De kapott ajándékot a lelkészházaspár, a gyülekezet egésze, és külön a „háziasszonyok”, akik vendégszeretetüket adták az idelátogatóknak. Köszöntött Jörg Michael Reissner herfordi lelkész is. Az egyházkerület köszöntését dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő adta át és örömmel szólt a gyülekezet volt lelkésze, Tóth Károly is, kívánva, hogy a gyülekezet legyen továbbra is épülő - lélekben épülő - gyülekezet. Ház és fészek épült Pilisen. A Seregek Ura oltára közelében. Az oltár közelsége fegye a házat igazán otthonná, a fészket pedig meleggé és ugyancsak otthonossá pilisieknek, kicsiknek és felnőtteknek, finneknek és németeknek, romániai testvéreknek és mindenkinek, aki odatalálva az oltárhoz - Jézushoz - meg akar pihenni az ő közelében. Tóth-SzőUAs Mihály Nyilatkozat a Nemzeti Megújhodás Programjáról „A Magyarországi Egyházak és Felekezetek Tanácskozó Testületében részt vevő római katolikus, református, evangélikus, baptista, metodista, unitárius, ortodox és zsidó közösségek vezetői nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadtuk és tanulmányoztuk a miniszterelnök által 1990. május 22-én előterjesztett programot és az erről folytatott parlamenti vitát. A nagy jelentőségű dokumentumot tovább tanulmányozzuk és egyházi, vallási közösségeinkben megbeszélés tárgyává tesszük. Természetes, hogy az egyházakat és felekezeteket a kormányprogramnak és a bennünket közvetlenül érintő részei foglalkoztatják első renden. Ugyanakkor kijelentjük,, hogy népünk egésze, lelki-testi jóléte és jövője alakulása iránt sajátos vallási küldetésünk és évszázados hagyományaink szellemében felelősséget érzünk. A program kifejezi, hogy „a kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alapján áll. Ehhez szükségesnek tartja az egyházak működési feltételeinek teljes körű helyreállítását és anyagi autonómiájuk biztosítását”. E program gyakorlati és részletes kifejtésére, alkalmazásának ütemére és módjára nézve hangsúlyozzuk a közvetlen tárgyalások szükségességét, kérve a kormányt, hogy mielőbb biztosítson alkalmat arra, hogy az egyházak és felekezetek vezetői tárgyalhassanak Köztársaságunk új kormányával. Amikor kifejezzük az állam és az egyház szétválasztásának elvével való egyetértésünket, ugyanakkor szeretnénk világossá tenni, hogy az egyházakat és a vallásfelekezeteket magyar népünktől elválasztani nem lehet. Az ilyen irányú törekvés a történelem folyamán mindig kudarcba fulladt és rendkívül káros^iatású volt az egyházakra és egész népünkre egyaránt. Az egyházak működőképessége feltételeinek megteremtése egy hosszú folyamat eredménye lehet csupán, tekintettel az elmúlt négy évtized ismert, az egyházakat is korlátozó politikájára...” (A hosszabb nyilatkozatból azt a négy területet közöljük, ahol az egyháznak különös felelőssége érvényesül). Négy olyan sajátos területet látunk a kormányprogram megjelölése szerint, amelyekre nézve különös felelősséget érzünk. Ezek: „1. A család problémája. Szomorú és megrázó képet fest erről a kormányprogram megállapítása, miszerint: „Családok ezrei hullnak szét, az idősek létbizonytalanságban élnek, egyre több gyermek éhezik”. Ennek az állapotnak az előidézője nem csupán az anyagiak hiánya vagy szűkös volta, hanem felfogásunk szerint a közöttünk mérhetetlenül eluralkodott önzés, amely nincs tekintettel a házastársra, az idős, beteg szülőre, még a gyermekekre sem. Az évtizedek óta hangoztatott „önmagvalósítás” kudarcot vall a felebaráti szeretet gyakorlása nélkül. A Szentírásnak az igazsága érvényes ide is: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, azt csele- kedjétek ti is velük”. „Az egészséges társadalom alapja az egészséges család” - hangsúlyozza helyesen a kormánynyilatkozat. Ámde ezt nemcsak fizikai és anyagi értelemben fogjuk fel, hanem erkölcsi és lelki értelemben is. 2. Ifjúságunk ügye és nevelésének kérdése is közvetlenül érint bennünket. Ezért törekszenek az egyházak arra, hogy az évszázados hagyományaink szerint az egész nemzet érdekeit szolgáló - sajnos elveszített - iskolarendszerüket újra szervezzék. Erről a kérdésről is elengedhetetlen lesz az illetékes kormányszervekkel sürgősen további tárgyalásokat folytatni. 3. Ami a közösségi élet alakítását illeti, közismert az egyházak közösségformáló ereje. Ezen a téren is sajátos feladatot látunk magunk előtt, amelyet első renden a lelki értékek erősítésével és a nemes érzelmek, valamint a nemzeti hagyományok megbecsülésével szeretnénk előmozdítani. 4. Örülünk annak, hogy a kormányprogram foglalkozik a káros érzelmek, a gonosz indulatok romboló jellegével. Az egyházak e tekintetben is különleges felelősséget éreznek és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tanításaik szellemében a türelem, a kölcsönös tisztelet, a megértés és az együttérzés, a ki- engesztelődés gondolatai és célkitűzései elfogadottá legyenek társadalmunkban. Az egyházak által évezredek óta képviselt erkölcsi értékek az egészséges társadalmi élet nélkülözhetetlen alapját képezik.” Tanúim lesztek! Ezzel az összefoglaló címmel tartotta ez évi konferenciáját a fiatal lelkészek mintegy 50 főnyi gyülekezete Gyenesdiáson. Másodízben került sor erre a találkozóra. A nagy múlttal rendelkező konfe- renciázó hely üde zöld pázsitja és pihenést ígérő csendje kedvező keretet adott az Isten igéje előtti elmélyülésnek éppúgy, mint teológiai előadásoknak és testvéri beszélgetéseknek. A misszió és az egyház önértelmezése, s ezzel összefüggő ekklé- ziológiai kérdések alkották a teológiai eszmecsere gerincét. Az előadásokat és áhitatokat fiatal lelkészek illetve levelező tanfolyamot végzett testvéreink tartották. A reggeli és esti áhitatok igéi a Jelenések könyvéből, a hét gyülekezethez írt levél alapján hangzottak. Felelős megközelítésben került elő egyházunk holnapja, a zsinat egybehívása és új egyházi törvényeink megfogalmazása, részvételünk a társadalom életében és a közéletben. Jó eszmecsere alakult ki a lutheri kétféle kormányzásról szóló előadás nyomán, amely ma is segítő eligazítást ad a mindennapi életben s a politikai felelősségvállalás kérdésében. Természetesen szóbakerült a fiatal lelkészek helyzete, a lelkészcsalád missziói felelőssége és a lelkész személyes hitének kérdése. Színes csokor tarka képét juttatta eszünkbe hat különböző gyülekezetről szóló beszámoló lelkészeink tolmácsolásában. Beled, Ózd. Kecskemét. Budanestkórházlelkészi szolgálat, Puszta- földvár és Nyíregyháza gyülekezeti életéről kaptak beszámolót a résztvevők. Sokféle színt felmutató, gondolkodásában az evangéliumért felelősen szolgáló közösség képe rajzolódott ki előttem a közel négy nap alatt. Fiatal szolgatársaink örülték egymásnak, a testvéri és baráti együttlétnek, amely mégsem merült ki csupán a közös diákévek emlékeinek felidézésében, hanem tényleges továbblépést munkált a szolgálatban és látásgazdagító, információcserét biztosító alkalom volt. Miután Teremtőnk szép tavaszi idővel ajándékozott meg mindnyájunkat a májusvégi napokban, ezért izgalmas röplabdamérkőzésekre is sor kerülhetett, mégpedig az Északi és a Déli Egyházkerület fiatal lelkészei alkották a csapatot. A konferenciát kísérő, jelenlétével vezető két püspök is beállt a fiatalok közé, hogy győzelemre segítse csapatát - váltakozó sikerrel. Valójában mindenki nyert, aki részt vett ebben az izgalmas csatában. A jövő évi tervek is előkerültek, titkos választással hat fiatal testvérünk kapott megbízást az 1991. évi konferencia előkészítésére. Felszabadult hangulat, fiatalos derűlátás, az Isten által készített jövőbe vetett hit jellemezte a konferenciát. Úgy vélem, örültek, akik elfogadták a meghívást a konferenciára - s a záró úrvacsorái együttléten átélhették : boldogok azok, akik a Bárány mennyegzőjére is hivatalosak. Sz. I.
