Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-04-30 / 18. szám
Evangélikus Élet 1989. Április 30. 5 0 i]i jfts GYERMEKEKNEK Kik a boldogok? A lelki szegények- Mt 5,3 Nehéz megérteni, hogyan lehet boldog valaki, ha szegény. Hisz mindig így sóhajtoznak az emberek: de boldog lennék,.ha ötösöm lenne a lottón, vagy ha lenne egy Mercedesem. De hal- lottál-e valakit így álmodozni: de boldog is lennék, ha szegény lennék! Még a gyermek József Attila is így ír versében: „De szeretnék gazdag lénni!" Hogy megértsed Jézus szavait, elmondok neked egy történetet. Élt valamikor régen három olyan király, akiknek országai szomszédosak voltak egymással. Mindháromnak egyetlen gyermeke született. Bergengó- cia királyának leánya karcsú volt, mint a liliom, beszéde pedig édes, mint a méz. A szomszédos két király fiai felcseperedve igazi daliákká váltak. Amikor azután Százszorszép királykisasszony, Bergengőcia királyának egyetlen leánya eladó sorba került, apja parancsára kihirdették az egész országban: „A királylány férjhez készül, s maga kíván választani kérői közül.” Meghallotta ezt a két szomszéd királyfi. Tüstént útra keltek, hogy elnyerjék Százszorszép kezét. Mindketten odaálltak a király és a királylány elé. Az egyik ezt mondta:- Mindenem megvan, amire egy embernek szüksége lehet. Apám istállóiban három hollófekete ménes, van aranyos hin- tóm, három pompás palotám. Szolgáim száma, mint a tengerpart homokja. Méssze földről jött híres tanítók tanítottak minden tudományra. Értem a föld népeinek nyelveit, ismerem a madarak vonulását és a csillagok járását. Tudok a föld távoli országairól. Gázdag vagyok. Gyere királylány, légy a feleségem, és téged is gazdaggá teszlek. A másik királyfi így beszélt:- Apám istállóiban három hófehér ménes. Aranyos hintóm és három csodaszép palotám nekem is van. Szolgáim száma mint csillag az égen. Tudós tanítók megtanítottak, hogy értsem a föld népeinek nyelveit, ismerjem a madarak vonulását és a csillagok járását. Sok mindent tudok a távoli országokról, és mégis szegény vagyok. Szegény, mert valami nagyon fontos hiányzik az életemből: egy hűséges mátka, akit szeretni tudok, és aki engem szeret. Királylány, légy az én feleségem, mert nélküled szegény az én lelkem! Mit gondolsz, melyik kérőhöz ment Százszorszép királykisasszony feleségül? A magát szegénynek érző másodikhoz. Aki pedig gazdagnak hitte magát, rá kellett hogy jöjjön, nem a jó úton kereste a boldogságot. Ez a történet talán segít megérteni Jézus szavait: „Boldogok, akik szegények lelki értelemben, mert övék a mennyek országa." Szegénynek lenni azt jelenti: segítségre szorulunk, szükségünk van arra, hogy kapjunk valamit. A koldus azért kéregét, mert nincs mit ennie, mert szüksége van mások segítségére. Aki lelki értelemben szegény, annak - mint a'királyfinak is - szeretetre, lelki segítőtársra van szüksége. Boldogok vagyunk, ha megértjük, hogy Mennyei Édesatyánk nélkül mi is lelki szegények vagyunk. Boldogok vagyunk, ha rájövünk arra, hogy Nélküle képtelenek vagyunk igazán boldogan élni. Kulcsold össze bátran a kezed, ne szégyeld ezt a „szegénységet", és imádságban kérj Tőle segítséget! Ne felejtsd el, hogy ö szeret téged, és veled van, bárhová mégy. Ifj. Cselovszky Ferenc A VASÁRNAP IGÉJE Lk 11, 5-8 BIZALOM ÉS IMÁDSÁG Gátlásaink vannak, ha nem megszokott időben állítunk be valahová. Szorongunk kérni is, mert ezzel beismerjük tehetetlenségünket. A minap egy Erdélyből érkezett férfiú kezeit tördelve vallotta be: harmadszorra mert bejönni segélyt kérni, annyira szégyellte, hogy meglett emberként ilyen megalázó helyzetbejutott. Nem csoda hát, ha úgy véljük: Istennél sincs másképp. Aki bizonyos társadalmi rangot elért, ahhoz nem lehet „csak úgy” beállítani. Egyrészt, mert rengeteg a tennivalója, másrészt kicsit tartunk is tőle. Ki kell várni az alkalmas pillanatot, végig kell járni a protokoll-utat, hivatalos fogadóórán talán jut ránk pár feszült perc, de ez sem biztosíték arra, hogy ügyünket elintézik. Mennyivel elfoglaltabb a Mindenség Ura! Naponta mennyi kérés, panasz érkezik. Kormányozni kell a világot, dönteni világméretű kérdésekben. Nem, nem, jobb ha én nem is fárasztóm a magam kicsinyes, hétköznapi kérésével. Bajban vagyok? Mi az én gondom a világéhoz képest? Terhekkel teli zsákot cipelek? Hányán rogynak össze alatta! Meg se szólítom, hiszen olyan banális ez a három kenyér. Mi hiányzik belőlünk, mi hiányzik? Gondjaink vannak,' hiszen panaszkodunk fűnek-fának. Csordultig van panasszal ez az ország. Lassan már úgy tűnik, hogy itt mindenki üldözött mindenkit, mindenki ellensége volt mindenkinek. Elhitetjük egymással, hogy itt megéjni képtelenség. Töpörödött létünk ijesztő árnyat vet: a'pénzéhség, az életszínvonal megőrzésének árnyait. Mi hiányzik belőlünk, mi hiányzik? Tapasztaljuk naponta, hogy az aratnivaló egyre több, túlontúl sok, az aratómunkás pedig kevés, sokszor azok is fáradékonyak, erőtlenek. Aki pedig beáll a munkába, az előbbutóbb átéli az evangéliumban leírt helyzetet: még enni sincs ideje a sok tennivalótól. Vagy föladja, vagy robottá züllik a kezdetben szentnek tartott szolgálat. Mi hiányzik belőlünk, mi hiányzik? A problématudat? Hiszen minden épeszű, ép hitű ember érzi, tudja, hogy baj van. Káosz a fejekben, a szívekben. A megoldás kulcsa nincs a kezünkben? Vakon tapogatjuk lehetőségeink ajtaját, pár kulcs talán zörög a kezünkben, de egyik se nyitja föl? Imádságos életünk is olyan, mint a kiszikkadt föld. Sokszor egy komputer nagyobb beleéléssel mondaná a Miatyánkot, mint mi. Előbb-utóbb aztán el is hagyjuk. Ami nem megy, ne erőltessük. Imádságainkból mi hiányzik? A modern fordulatok? A meghökkentő kifejezések? A megfelelő szókincs? Nem vagyunk elég kitartóak? Mi hiányzik? A bizalom! A bizalom abban, hogy meghallgatnak, hogy az Atyának van kapacitása mindenkire figyelni. Rám is! A biztos tudása annak, hogy Ő tudja mire van szükségünk: sikerre vagy kudarcra, egészségre vagy betegségre, életre vagy halálra. S legfőképpen hiányzik a bizalom abban, Akihez megyünk. Jézus biztató szava áttöri a gátakat: jöhettek kérni, panaszkodni, hálát adni, mert az Atya szeret benneteket. Elfelejtkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián. Még ha ezek megtennék is én terólad el nem felejtkezem. Aki ehhez az Atyához zörget, azt nem küldi el üres kézzel. Laborczi Géza IMÁDKOZZUNK Ne csak három kenyeret adj nekünk Uram, hanem bizalmat, hogy még éjfélkor is bátran zörgessünk nálad, mert kinyitod az ajtót. Ámen. „írok nektek, ifjak...” GÉPELTÉRÍTÉS UTÁN BÉKEKONFERENCIA Miután a hozzátartozóknak szorongva búcsút intettünk a Feri- hegy-2 repülőtéren, beszálltunk és elfoglaltuk helyünket a fedélzeten. Egyórai utazás után Prágában landoltunk. A várakozási időt a repülőtér előcsarnokában töltöttük. Ki egy humoros rajzfilmet nézett a tv- ben, ki csomagjait rendezgette, ki a bárban rendelt néhány sört. Kézitáskáink és ruházatunk alapos átvilágítása után elindulhattunk a gépmadár felé. Az utolsó lépcsőfokoknál hátranéztem, hányán vannak még mögöttem, s amikor tekintetemet balra az első lépcső felé fordítottam, két fiatal farmerdzsekis srácot láttam meg puskával a kezükben, melyeket a középen haladó rémült stewardess hátának szegeztek. Ahogy a látottakat felfogtam s a hangom is megjött, rémülten szóltam az előttem állóknak, akik azzal nyugtattak: „biztonsági emberek”. Farmer- dzsekiben? Két puskát egy nőre fogva? Nem elégített ki a válasz s szinte másodpercek alatt továbbgondolva már az utaskísérő és a stewardessek előtt álltam, kiknek az arcán szintén rémültség látszott. Elmondtam nekik, mit észleltem, mire kiadták a „parancsot”, hogy aki a lépcsőn áll, azonnal forduljon hátra és balra a repülő alatt rohanjon az épületbe. Az a néhány másodperc, mire a mögöttem állók felfogták mi a helyzet, mit kell tenniük, hosszú perceknek tűnt. „Left!” „Links!” - kiabáltuk kétségbeesve magunk előtt nyomva a tömeget. Mi lesz, ha észreveszik, menekülésünket? Mi lesz, ha ránk lőnek? Ezek a gondolatok gyorsították fel futásomat az épület felé. Akik beértünk, remegve, tanácstalanul, .hiányos mondatokkal fordultunk egymáshoz talán valamiféle bátorításért. Hányán vannak a gépen? Mi lesz velük? Mit akar ez a két fiú? Mi biztonságban vagyunk, egyáltalán? Jó lenne hazatelefonálni még mielőtt a déli krónika közli az esetét. De hogyan? Nincs koronánk és a pénzváltó ablaknál nem voltak hajlandók száz forintosunkat beváltani. Egy nyugatnémet férfi szánt meg minket néhány érmével. Miközben mi egy ócska telefonon remegő kézzel tárcsáztunk s dühöngtünk, hogy a vonal állandóan foglalt, megérkezett a magyar konzul. Közbenjárására elengedték az asszonyokat, gyermekeket, fiatal fiúkat. Végül sikerült az otthoniakat értesíteni. Közben az a hír terjeng, hogy a gépet Barcelonába irányítják. De ki az a tíz férfi, aki túszként a fedélzeten maradt? Nekem két ember hiányzott, akit megjegyeztem. Egy zsidó rabbinak tűnő úriember s a Prágáig mellettem utazó erdélyi bácsi. ‘ Rég látott öccséhez indult Kanadába. Egy évig kellett harcolnia a kiutazásáért. Egy évig kellett megalázó kérdésekre válaszolnia. Másfél óra múlva kifutott a gép s Frankfurtnak vette irányát. Üjabb kérdések: mi lesz velük? Mi lesz velünk? A prágai repülőtéren azonban teljes nyugalom honolt. Ez érthetetlen volt számunkra. Érthetetlen, hogy ilyen helyzetben a segítség legalapvetőbb megnyilatkozásait sem tapasztalhattuk a helyiek részéről. Közel százan maradtunk. A stewardessek elintézték, hogy valami ebédet kapjunk. De senki sem tudott enni. Két órával ezelőtt senkit nem ismertünk, de ekkor mintha régi ismerősökkel beszélgettünk volna. A helyzetünk tragikusságán kétségbeesésünkben a végén már humorizálni is kezdtünk. öt órát ültünk bizonytalanságban a borult Prágában. A megérkezett mentesítő járatba a most már nevetségesnek tűnő átvilágítások után szánhattunk be. Néhány mondat ötlik fel bennem. Kiáltások a menekülés közben; az édesanya, aki megbotlott kisfiát a földön húzva mentette az épületig; a törött lábú holland leány, aki magát teljesen kiszolgáltatva érezhette; a héthónapos kismama; egy kövér bácsi, akin a félelem verejték formájában jelentkezett; az operetténekesnő, aki azon kesergett, hogy százezer forint értékű ruhája szállt el a bizonytalanságba; a holland fiú, aki attól félt, hogy felrobban a repülőtér; egy másik fiú, aki rémületét vodkával enyhítette; s a kétségbeesett, de bizakodó félmondatos fohászok. Hét órás késéssel, Isten segítségével megérkeztünk utunk céljához, a hollandiai Utrecht mellett fekvő Woudschouten konferencia-centrumba. A WSCF (Keresztyén Diákok Világszövetsége) meghívására Gaál Zsuzsával március 29—április 4-ig MEVISZ- küldöttként vettünk részt ezen a békével, emberi jogokkal, fegyverkezéssel, gazdasággal, ökológiával foglalkozó konferencián. Hogy mit jelentett számomra ez a konferencia? Képet kaptam magáról a szervezetről, az Európát leginkább foglalkoztató kérdésekről s az emberiséget leginkább fenyegető veszélyekről. Megtudtam, milyen problémák foglalkoztatják például Thomast Észak-írország- ban, Michelt Libanonban, Emmá- nuelt Franciaországban, Christo- phert Svájcban, Alicet Hollandiában, Beatet az NDK-ban, Szergejt Bulgáriában, Rodolfót Olaszországban. Lábossá Erzsébet NÉGYSZÁZHATVAN ÉVES A SZEBENI NYOMDA László Gyula: ÁRPÁD NÉPE (Helikon Kiadó) Egyházi lapban azért van helye László Gyula könyvének, mert mind a régészek, mind a néprajzosok - a teljes szakértelem híjával - előszeretettel foglalkoznak mágia- és vallástörténeti kérdésekkel. Ez a legtöbb esetben külső leírása a megfigyelésnek. László Gyula a néprajz tekintetében erre rá is mutat: „Néprajzkutatóink az adatok jórészét összegyűjtötték, de hiányzik még a régészeti tapasztalatokkal való egyeztetésük." (141. p.) Arra már nem gondol, hogy ugyanígy hiányzik a régészetnek a vallástörténeti diszciplínákkal való egyeztetése; még inkább a néprajznak. Erre kitűnő példát tudok felhozni írásából: A temetőtérképek (igazolása szerint), a halottakat a családban és a társadalomban betöltött helyük és rangjuk szerint temették egymás mellé. Világosan kirajzolódik a nagycsalád rendje; ez a másvilágon is együtt marad. (Magyar Hírlap 1988. XII. 10. - 5. p.) Miért marad együtt? Erre a mágiatörténet adja meg a feleletet. Nevezetesen animista (szellemhit) felfogás szerint a halott a másvilágon ugyanolyan érzéki életet él - a szellemihitűek elgondolása szerint -, mint a földön. Ám odaát nem tudja megszerezni az érzéki életéhez szükséges személyeket és dolgokat, erről az életben maradottaknak kell gondoskodniuk. Ezért temetik el Attilával feleségét, szolgáit, lovait, fegyvereit, használati tárgyait. Ugyanis ő odaát is fejedelem lesz, mint halotti szellem, ebből kifolyólag a megöltek szellemei kell, hogy rendelkezésére álljanak. Ez az erőszakos hiedelem uralta az animizmusban az ember életét az egész világon. Ez az identitás (azonosság) azt a sokat vitatott kérdést is eldönti, hogy valamely etnikai sajátosság magyar vagy nem. Nem lehet vitás, hogy az identitás a pogány ősgyökerekig nyúlik vissza. Talán itt kell megemlítenem, hogy Jézus a Krisztus tanítása szerint a túlvilág nem érzéki, hanem érzékfeletti. Földi életünkben elérhetetlen a milyensége, csak a színről színre látás oldja meg a titkot. Ugyancsak jó meglátása László Gyulának a következő: „A nagy- szentmiklósi kincs 23 db aranyedénye az egész népvándorlás korának, de különösen Árpád magyarjainak legszebb ötvösremeke. Mind a technika, mind pedig az ábrázolások köre úgyszólván átöleli egész Eurázsiát, és a múltból még mezopotámiai örökséget is őriz.” (114. p.) íme, az identitás igazolása. Kétségtelen, hogy ezek a kincsek totem-jeleket hordoznak. Ezzel el is érkeztünk annak igazolásához, hogy a történelem előtti kornak két jellemző mágikus vallása volt: 1. a primitív totemizmus, 2. a primitív animizmus. Az első az embernek nem embertől történő leszármaztatásának hiedelme, a 2. a szellemhité (jó és gonosz szellemek, ezek befolyásolása mágiával). Kezdetben az ember totemista, az özönvíz után lesz animista, illetve ha a szinkretizmust vesszük: totem-animista. Sajnos a ' tudomány művelői nem különítik el egymástól a kettőt. Ez azért veszélyes, mert az egymásmelletiség az egybeolvadás teóriáját hordozza magában. Legerősebb példa erre a táltos és sámán egybeolvasztása! Pedig különbség van köztük: a táltos az égitest totem testetöltése, a sámán csak közvetítő az istenek és emberek között. Mindezeket és egyéb mágikus diszciplínákat megpróbáltam tisztázni A mágia című munkámban. Ezt azért is hozom fel, mert ebben a rövid írásomban csak érintettem a régészet, néprajz, vallás- és mágiatörténet egymásrautaltságát. Tisztázásuk új eredményekre vezethet a tudományok területén. Ezek az új eredmények a modem kultúrtörténet alapjai. Felderítésük éppen ezért halaszthatatlan kutatómunkái feladat. Makra Sándor Gutenberg történelmi jelentőségű, világot formáló találmánya a könyvnyomtatás (1450) hosszú évtizedek múltán tudott csak hazánkban meghonosodni. Lelkes, ügyes és anyagi erőforrással rendelkező, vállalkozó szellemű ember kellett hozzá. Szükség volt megfelelő papírra és nem utolsósorban áldozatokat is vállaló olvasóközönségre. Voltaképpen a reformáció elterjedésével kapott teret a könyvnyomtatás is. Értékét, hasznát elsősorban az iskolák, a pedagógia terén fáradozók, tanítók, prédikátorok ismerték fel. így fejtett ki óriási hatást a tudományok, irodalom, művészetek fejlődésére, s az egyetemes kultúra legjelentősebb tényezőjévé lett. A történelmi Magyarországon a budai (1473), valamint pozsonyi (1480) nyomda után Erdélyben, Nagyszeben városában négyszáz- hatvan évvel ezelőtt létesítettek nyomdát. Mivel az előzőek rövid ideig s átmenetileg álltak fenn, mondhatjuk, hogy hazánk huzamosan működő első nyomdája ez. a typográfia volt. Trapoldner Lukács nevéhez fűződik működésének kezdete. Trapoldner a reformáció híve volt, mint általában a német városi polgárok, és másfél évtizeden át Szeben jegyzőjeként tevékenykedett. Később a városi iskolát vezette és városi tanácsosként halt meg 1547- ben. Első kiadványaként 1529-ben egy Gemmarius Tamás által készített latin nyelvtankönyvet választott a tanulók számára. Gemmarius Bécsben tanult az egyetemen és ott szerzett tudományos fokozatot. Művét Pempflinger Márknak, a szebeni királybírónak és a szászok grófjának, vagyis vezetőjének ajánlotta, annak János fia születésére. Azonban már tankönyve megjelenése előtt váratlanul és fiatalon meghalt. (Egy számadáskönyv bizonysága szerint ugyanis 1526 karácsonyán özvegye törlesztette adósságát.) A második szebeni kiadvány orvosi tanácsokat tartalmazott arra nézve, hogyan kell viselkedni a pestisjárvány idején. Ezt a német nyelvű iratot Sebastian Pauscher írta. A szebeni nyomda munkáját később Philip Moldavenin irányította, ő a város tolmácsaként és követeként volt ismert a havasalföldi és erdélyi románok között. Kortársai a „Pictor” előnevet adták neki, bizonyára azért, mert könyveinek illusztrációit maga készítette. Sőt azt is feltételezhetjük, hogy cirill nyomdai betűket is maga faragott a fametszetek mellett. Ugyanis a szebeni nyomdában Moldavenin munkálkodása idején 1544-ben egy román nyelvű evangélikus - lutheri - káté jelent meg cirill betűkkel. Ez az első román nyelvű nyomtatott könyv a világon! Majd később ugyancsak itt Sze- benhen nyomtatták óegyházi szláv nyelven a négy evangéliumot cirill betűkkel liturgikus használatra. A reformáció szelleme mutatkozott meg abban, hogy\a város nyomdájának vezetői gondoltak azokra is, akik nem értettek németül és nem tudtak latinul. A román nép kezébe adták anyanyelvükön a lutheri kiskátét és a liturgusok kezébe az evangéliumokat, hogy ne maradjon ki senki sem az isteni ige gazdagságából. A szeretet és felelősségtudat késztette őket áldozatra, szolgálatra. A nagyszebeni nyomdának még 35 kiadványát ismerjük a XVI. századból. Igen becsülésre méltó dolog ez, ha meggondoljuk, hogy sokszor került nehéz helyzetbe a város a váltakozó hadi-, vagy politikai fordulatok miatt. Törökök, császáriak, havasalföldiek fenyegették kapuit, de a nyomda hűséggel működött és jelentette meg a szükséges és hasznos könyveket. Bencze Imre
