Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-24 / 52. szám
Evangélikus Élet 1989. december 24. „Fel útra, ti hívek...” Ó jertek, ó jertek, vár Betlehem ! Mit jelent Krisztus születését közösségben ünnepelni? öt évvel ezelőtt, a római Szent Péter bazilika ünnepi újévi miséjén - amelyet a pápa celebrált - ezrek ajkáról zengett az „Adeste fideles” ősi latin éneke: „Fel útra, ti hívek, újjongva, vidáman, ó jertek, ó jertek, vár Betlehem...” Felejthetetlen volt a több világrészről jövők színes, ökumenikus közösségének hatalmas énekárja. Fehérek, sárgák és feketék, diplomaták és turisták, papok és civilek, katolikusok és protestánsok. Amilyen a színes, teremtett világunk. Ez év elején még nagyobb élményben lehetett részem: fizikai értelemben is valósággá vált, hogy „vár Bethlehem”. Egy német dia- kóniai közösség vendégeként végig utazhattam a Szentföldet. A Ge- nerázeti tó csendes szépsége és a Holt tenger félelmetes panorámája mellett a legmélyebb benyomást a Jerikótól Jeruzsálemen át Betlehembe vezető út tette rám. Énekünk ürügyén most csak az utóbbiról emlékezem. A régen Efratának nevezett kicsiny helység csak később kapta a Bet-Lehem, azaz a Kenyér Háza nevet. Mikeás próféta jövendölése (5,2) is arra utal, hogy egykor is jelentéktelen, kicsiny közösség volt a magas Jeruzsálem árnyékában. De Isten mindig a kicsinyeket emeli fel. Itt szülte meg a haldokló Rákhel fiát, Benjámint (lMóz 35,16-19) és itt ismerte meg Isai nagyapja, Boáz a moábita Ruthot, Isai fiát, a juhokat őrző pásztorgyermeket : Dávidot ugyanitt hívta el és kente fel királlyá Sámuel. Mert Isten mindig a megvetetteket és a kicsinyeket emeli fel. Ezért is kellett Józsefnek, a názáreti ácsnak, őse városába jönnie, hogy Mária a vendégfogadó barlangistállójában megszülhesse és jászolágyba takargassa Isten egyszülött Fiát. Jeruzsálemhez viszonyítva a jelenben is kicsiny és szerény város Betlehem, alig 8 kilométerre Sión hegyétől délnyugatra. A történelem viharai sem engedték növekedni. Hadrián császár a II. században a szerelem isteneinek, Venusnak és Adonisnak emelt itt kultuszhelyet, s amit Nagy Konstantin édesanyja emlékére helyreállított, azt samari- tánusok és perzsák, arabok és törökök dúlták fel újra meg újra. Ma a jobbára palesztinok által lakott városkát a keresztyén zarándokok és turisták töltik meg napról napra. Velük együtt léphettem én is át áhítattal a még IV. századi mozaikokat is rejtő, 56 x 26 méteres keresztalakú bazilika vandálok elől kicsinyre befalazott kőkapuját, hogy annak mélyén, a 48 lámpással megvilágított barlangkápolnájában, a tűzálló azbeszt-falak között, az oltár tövében elhelyezett ezüst csillag előtt megállják. Mert ide hívott Betlehem: itt állt a jászol, ahol a világ Üdvözítője megszületett. Most karácsonykor is, ezen a szent helyen a bizánci rítusú ortodox, a szomszédos Szent Katalin templomban a római rítusú latin egyházak gyűjtik össze híveiket a Megváltó születésének magaszta- lására. Ma, itt és most Téged is vár Betlehem! Vár, hogy lélekben és igazBetlehem ma. * A svédországi Magyar Protestáns Gyülekezet A vikingek és pogány magyar őseink nagyjából egyidőben pusztították Nyu- gat-Európa falvait, városait illetve kolostorait. Jó lenne tudni, mi lett volna, hogyha akkor összetalálkoznak... De talán jobb így! Mindenesetre, leszármazottjaik - nagyobb számban - csak a második világháború után találkoztak egymással,' mégpedig viking földön. E találkozásoknak egyik szép eredménye, hogy - a nagygerezsdi egyezmény szellemében létrejött ökumenikus gyülekezetünk: evangélikus és református hívek részvételével, evangélikus lelkipásztor szolgálatával. A közösség önmagát: Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetnek nevezi és működési szabálya szerint szolgálatát Isten Igéjére alapozza, az evangélikus és refurmátus egyház hitvallási iratainak értelmezésében (Ágostai Hitvallás; Heidelbergi Káté). A Svéd Evangélikus Egyházzal testvéri kapcsolatot tart fenn. Mely egyház teremtette meg külső feltételeit annak, hogy ez a munka 1957-ben beindulhatott, amikoris Áke Kastlund főtitkár (és majdani püspök) kezdeményezésére a püspöki konferencia meghívta az akkor Ausztriában tevékenykedő Glalz József lelkésztestvérünket skandináviai szolgálatra. Az ő nevéhez fűződik a jelenlegi országos munka megszervezése és rendszeresítése. 1957 őszétől 1965 őszéig állt ebben a szolgálatban. A külföldi magyar lelkigondozói munka nagymértékben szórvány jellegű. Glatz József kezdeményezésére - Gyenesdiás, Fót, Répcelak ill. a szülői Mátraháza-Bagolyirtás szolgálatát szem előtt tartva - évenkénti nyári konferenciák indultak. 1962-től a Borás melletti-tóparti Tángagárdében, gyülekezeti otthonunkban rendezzük átfogóbb találkozóinkat, illetve gyermek-, majd cserkész-táborainkat, nyaranként. — 1965 őszétől Koltai Rezső evangélikus lelkész a gyülekezet lelkipásztora.- Egyházközségünknek négy társgyülekezete van: Stockholm, Göteborg, Malmö és Helsingborg. Ezeknek további leánygyülekezetei ill. szórványai vannak. A társgyülekezetekben rendszeresen, a leánygyülekezetekben és a szórványban élő hívek részére alkalmi istentiszteleteket tartunk. - Úrvacsorá- zó gyülekezeti tagjaink - a szolgálat érdekében - presbitereket választanak. Az országos felügyelőnek ill. országos gondnoknak vannak helyi megfelelőik a társgyülekezetekben, - a regionális ill. evangélikus és református paritás kifejezése érdekében is. Az elmúlt év szolgálati jelentése alapján, néhány adat gyülekezetünk életéből: 14 istentiszteleti helyen, összesen 92 alkalommal hangozhatott az Ige, az ének és az imádság, összesen 4266 résztvevő számára. Úrvacsorát 30 alkalommal osztottunk 470 testvérünk számára. Bibliaórát 7 helyen 30 alkalommal tartottunk összesen 570 hívünk ill. vendégünk számára. A pünkösdi gyülekezeti napok az országos presbiteri gyűléssel egybekapcsolva ill. az őszi gyülekezeti konferencia alkotják munkánk átfogóbb, hitmélyítő részét (Tángagárdében). Ezen alkalmakon rendszeresen Sziget hy Sándor ev. lelkész, gimnáziumi lektor és igen sok alkalommal Vajta Vilmos professzor gazdagitják evangéliumi tárgyú előadásokkal az együttlé- tet. A nyári cserkésztábor - protestáns és kátolikus résztvevőkkel, - ill. az Evangéliumi Ifjúsági Konferencia nagyheti találkozói Európa különböző országaiban, ifjúságunk számára kínál különleges alkalmakat. Ez utóbbira népes csoport szokott utazni Skandináviából, kivéve négy alkalmat, amikoris mi adtunk helyet a találkozónak: Trysilben (Norvégia), Slagelsében (Dánia), Väx- jöben jll. Tángagárdében (Svédország). Kellner Ilona svéd szolgálatban álló ev. lelkésztestvérünk a cserkész- és ifjúsági munka fő szorgalmazója, motorja. Áldozatos és hűséges szolgálatát tükrözi csapatparancsnoki és nyugateurópai ifjúsági lelkészi megbízatása. Különben a presbitériumoknak hivatalból tagjai a szolgáló lelkészek, a végzett teológusok. 1989 karácsonyán az örök evangélium sajátosan mai üzenetet is közvetít számunkra. Még egy évvel ezelőtt sem gondoltuk volna - sok, reménységünket erősítő világi és egyházi változás ellenére -, hogy 1989 karácsonya nemcsak az Isten szeretetének, hanem a történelem Ura erejének, hatalmának a hirdetője is lesz számunkra, kétkedő, hitetlenkedő, csüggedő emberek számára. Másként csillogott az idén az adventi gyertyák fénye, más hangulatot hordozott a karácsonyi készülődés, mint oly sok éven át. A keresztyénségnek az egyházon kívül is leginkább elfogadott - ne féljünk a jelzőtől -, népszerű ünnepe 1989-ben immár egy nemzet újjászületésének a reménységét is hordozza. Az ünnep lelki és történelmi tartalmának a találkozása nem ellentétes és főként nem korlát a hit számára. Az idők teljessége, Jézus Krisztus megszületése az emberiség és minden egyes ember életére kiható világtörténelmi esemény. Népek, családok, magányosok újra meg újra megtapasztalják ezt a csodát. 1989-ben megadatott, megadatik, szinte kézzelfogható ez a csoda a magyar nép számára. Nemcsak az egyes embereknek, a népeknek is kell legyen tartása, büszkesége, önbecsülése, hite... Mi ( ; \ Túr mezei Erzsébet Ne menjünk egyedül! Halk hóesésben karácsony előtt megyek az úton egyedül. Mind halványak, ködbeveszők az Ipoly on túliJiegyek. Most Betlehem felé megyek. Bent szívemben az öröm boldog glóriát hegedül. Fehér utamra hirtelen árnyék vetődik, vádló kérdés: A pásztor dk Is együtt mentek,' a bölcsek is hárman hódoltak... Mit mond a betlehemi Gyermek, hogyha senki nem lesz velem, ha egymagámban érkezem ?! Hát az én szívem nem dobolja karácsony Örök riadóját: „Menjünk el mind Betlehemig!"? Kinyújtom kereső kezem: ráncos öreg kezek, kicsiny gyermekkezek simuljanak belé! Induljunk együtt Betlehem felé! Együtt a gyászolókkal, az egyedülvalókkal! Hiszen a nagy örömből mindnyájunknak telik! A jászol mellett j ma mindnyájunkra üdvösség derül! Halk hóesésben Betlehem felé ne menjünk egyedül! \ _____i______:____________J az elmúlt évtizedekben sokat vesz- nyok ízei, hangulatai, örömei, fájtettünk ezekből az értékekből, és dálmai. Talán nem véletlen, hogy ezért - bármily csábító is -, ha korszakváltáskor három régi kará- vállaljuk a felelősséget jövőnkért, csonyi emlékem villan fel. nem hibáztathatunk kizárólag má- 1942 karácsony első napja. Jósokat országon kívülre és belülre vünk haza apámmal, bátyámmal a mutogatva. Karácsony ragyogása, Deák téri templomból, anyám az újszülött nagysága elsősorban a könnyes szemmel fogad. Kezében mi gyarlóságainkat világítja át, a a ki tudja milyen betegségben el- mi törpe voltunkat mutatja. pusztult kis, szeretett kanárimadaIsten szeretetének hatalmas üze- runk. A szomorúság, amit akkor nete jelzi az utat, amelyre vissza éreztem, máig úgy él bennem, mint kell találnunk, hogy lehessen ismét az életkoromhoz illő utolsó, tiszta tartásunk, hitünk. Jó érzés arra is emberi érzés. Emlékszem, azon a gondolni az ünnep fényénél, hogy karácsonyon csodáltam néhány már tettünk botladozó lépéseket osztálytársamat, hogyan tudnak ezen az úton. Mi magyar evangéli- úgy ünnepelni, élni, hogy édesap- kusok is. Magam a legfontosabb- juk - katona vagy munkaszobáknak a menekültek, elsősorban er- tos - nincs velük az ünnepen, hi- délyi testvéreink iránt megnyilvá- szén nekem a kis kanári elvesztése nult befogadó szeretetet érzem, is mennyire szomorúvá tette a fé- Tudjuk, hogy az idő múlásával, nyes ünnepet. 1944-ben utolért az saját gondjaink növekedésével igazi veszteség, és nem hagyott el lanyhul a szeretet ereje. Az egyhá- többet. zaknak, minden hívő magyar em- 1952. A Modori úton, Hűvös- bernek a felelőssége, hogy a rászo- völgyben az egyház fogyatékos rulókat továbbra is a szeretet mele- gyerekek részére létesített ottho- ge, ne egyszerű hivatalos segítés, nában ünnepeljük a karácsonyt, netán elutasító ridegség fogadja. Néhányan, olyan hitre jutott fia- Jó érzés arra gondolni, hogy a talok, akik rendszeresen segí- legkisebb történelmi magyar egy- tünk, ha keveset is, az otthon ház a legnehezebb időkben is nem- munkatársainak. További jellem- csak tiszteletben tartotta, hanem zőnk, hogy csonka családban ápolta a kisebbségek jogát ahhoz, vagy árván élünk, illetve vidékhogy anyanyelvükön - németül, ről jöttünk. Nem, nem akarom szlovákul - hallhassák Isten igéjét, népszerűsíteni a családon kívüli dicsőíthessék Istent. És ahogy ol- ünneplést, de máig él bennem a dódtak a korlátok és a görcsök, mákos guba jó íze, és a kereszúgy élénkültek meg a gyülekezetek tyén közösség, a nagy család kapcsolatai a külföldi evangélikus- magával ragadó mély szeretete, sággal, a határainkon kívüli ma- amely letörölt mindnyájunk sze- gyar kisebbségekkel, a gyülekeze- mérői minden könnyet. Volt mit teinkből kényszer hatására, vagy letörölni. Újkori történelmünk önként áttelepültek mai gyülekeze- talán legsötétebb évében élhet- teivel és egyszerűen más országok tem át, mit jelent Krisztus szüle- evangélikus közösségeivel egy- tését közösségben ünnepelni, aránt. < 1957. „Hamis fények a betleheA megújult kapcsolatok sorá- mi csillag körül” cimen cikket ír- ban nagy-nagy örömet szerzett ^a tam az Evangélikus Élet karácso- testvéri találkozás a külföldön élő, nyi számában. A cikk megjelent, szolgáló magyar evangélikus leiké- csak megváltoztatták a címét és székkel. Megjelenésük, igehirdeté- több alapvető mondatát. Koráb- sük a hazai szószékeken, szolgála- ban az év folyamán ez soha nem tűk a kis és nagy gyülekezetekben, fordult elő. „Ünnepeljük kará- bár az előző egyházi esztendő vége csonyt” - hangzott az új cím. Meg- felé volt, mégis már advent, kará- értettem, hogy immár az egyház- csony friss üzenetét hpzfö el, Jön ban is .yégéhez közeledik a fájdal- Jézus, ő változtatta meg ismét é(e- másán rövid megújulási időszak, tünket, Ő ráz fel, Ő ébreszt hitet, Néhány hét múlva le kellett mond- Ő áldja meg a legkisebb szórvá- jón szerkesztőbizottságunk. De ez nyokban összegyűlteket és Ő van már önálló történet, ott a Teológiai Akadémián is, ami- Erős bennem 32 év után a re- kor ország-világ előtt avatták dísz- mény, nem félek a túlzott időszerűdoktorrá azt a világhírű magyar sitéstől, a spirituális és a történelmi hittudóst, dr. Vajta Vilmost, aki- üzenet összehangolásától, boldo- nek korábban szinte a nevét sem gan hiszem, hogy Krisztus születé- volt szabad kimondani az egyház- sét ünnepelve, a nemzet, a haza ban. Mindenki tapasztalhatja: tel- újjászületésében is bízunk és ez Is- jes a változás, de nem a mi tisztes- tennek tetsző remény, ségünk, bölcsességünk, még csak Jó kívánságokat is szoktunk nem is a megtérésünk, megújulá- mondani egymásnak nagy ünnepe- sunk, egyedül az Ő megbocsátó ken. Kívánom, hogy gyermekeink, szeretete, kegyelme miatt, amely - unokáink és az ő unokáik olyan sok hitetlenségünk, engedetlensé- boldog, békés, hitbeli karácsonyo- günk ellenére - ismét utat nyitott kát éljenek meg családjukban, számunkra. mint amelyeket valaha átélhettem, Karácsonykor, ahogy múlnak és ismét átélni a magam nemzedé- az évek, egyre inkább előkerülnek ke számára is remélek, az emlékek mélyéből régi karácso- « Frenkl Róbert ságban te is letérdelj a jászol előtt, ahol az Atya nékünk adta, majd a közeli Golgotán halálra adta - érettünk és miattunk - Egyszülött Fiát. E legnagyobb szeretet láttán gyúlhat meg szivünkben a hálás szeretet tüze, amely ma is üstökösként vezetheti Jézushoz napkelet fiait és napnyugat leányait. Hiszen keresik sokan az áhított fényt: keresik csalódott ateisták és kutató bölcselők, egyszerű pásztorok és hatalmas uralkodók. Nagy a felelősséged: ha csak a karácsonyfád gyertyái pislognak, de szíved- lelked nem lángol, akkor benned is csalódnak majd és nem is indulnak tovább Jézus keresésére. Mert van akinek Rajtad keresztül vezetne az út Betlehembe! Még egyet: az Adeste fideles éneke többes számban íródott. Többes számban is énekeljük. Ezért nemcsak , jer!” - hanem „jertek!” Betlehembe. Családostól hív a betlehemi Gyermek. Ne nyugodj, amíg feleséged vagy gyermeked, szülőd vagy unokád szíve is lángra nem lobban Isten megelőző szeretete láttán. Hiszen azért adta Egyszülöttjét, hogy higgy és üdvözülj mind Te, mind a te Házadnépe. Azért hát jertek, jertek, vár Betlehem! Fabiny Tibor Csöbörből vödörbe - Angliában A szolgálati naplóból további adatok - e munka jellegének megvilágítására : a lelkész 296 szolgálati nap során 192 napot töltött szolgálati úton, 100 km-nél nagyobb távolságra otthonától. További 57 alkalommal tánga- gärdei gyülekezeti otthonunkban szolgált. 134 alkalommal végzett családlátogatást, 18 alkalommal menekülttáborokat látogatott. Az évek során számos teológus és lelkésztestvérünk szolgált gyülekezetünkben, ill. szolgál még ma is, különböző összefüggésben. Kettőnek a nevét hadd említsük meg. A lelkész nyugdíjazása után - reménységünk szerint - ők viszik majd tovább a staféta botot: Molnár Veress Pál és Fogarasi Sándor- né, Éva, mindketten erdélyiek. Hálatelt szívvel gondolunk az elmúlt 32 esztendőre, mindazokra akik megadták a lehetőségét annak, hogy ez a kis gyülekezet tovább éljen hitében - -és nyelvében. Azokra, akik áldozatos lélekkel szolgálták ügyünket, de már nincsenek közöttünk. Azokra, akik ma is vállvetve, testvériesen osztoznak a közös terhek viselésében. Mindezekért elsősorban Istennek legyen hála, aki munkálja mind az akarást, mind a munkálást Atyai jókedvéből Északra került magyarok testvéri közösségében. Koltai Rezső U.i.: A svédországi egyházközség a norvágiai és dániai gyülekezettel együtt alkotja a skandináviai magyar protestáns egyházközséget. A cím nem éppen egy házias. Tartalma viszont ismert. Olyan helyzetet tételez fel, amely egy korábbi állapot azonosságát jelöli. Ez az angliai magyar evangélikus- ság számára azt jelenti, hogy óriási arányú diaszpóra helyzetben kell megélniük, hitet kikérően, egyházi életüket. A hazai 4%-os számarány (5?) és az otthoni szórványhelyzet - néhány erős evangélikus tömörülés ellenére is - nyújtja azt a hátteret, amelyből kiszakadtak. A kisebbségi sors nem feltétlenül elesett sors. Feltéve, ha párosul az evangélikus identitás és a közel 80 milliós evangélikusság egymásra- ható és a kisebbet segítő szolgálatának tudatával. Helyzetünkben fontossá vált annak felismerése, hogy egyházunk üzenete a kegyelem és hit összekapcsolásában jelent gazdagító mindennapi emberi értéket és az, hogy „kihelyezett” posztunk különleges felelősséget jelent, az egyházért olyan kettős érték és életkeretet, amely kicsiben is megélhető, mert tartalom hordozó. A magyar egyházi munka kezdete 1948. Károlyfalvi Béla lelkész szervező lendülete Londonban és vidéken 200-200 magyar evangélikust ért el. Hallatlan lelkesedéssel „Jöjjetek Énhozzám” címmel havi rendszerességgel lapot indított, és tartott rendszeresen istentiszteleteket. 1952 közepén Kanadába követte hívei egy részét, ajánlotta fel szolgálatát nagyobb közösségnek. Erre az időre jellemző, hogy evangélikus laikusok óvták és vigyázták a kis magyar evangélikus közösség életét. Különösen is említhető Szekeres Pál és Tóth Béla neve. E közösség tagjai egymást bátorították a hitük szerinti vallásos élet megélésére. Erre az angol nyelvű gyülekezet keretében került sor 1956 végéig, amíg meg nem érkezett, mint menekült, Pátkai Róbert, e sorok írója. A magyar szabadságharccal Isten új történelmi helyzetet teremtett. Az akkori hatalmas földindulásnak eredménye volt többek között az is, hogy 23 000 magyar menekült érkezett az országba. E számból 7000, 1957 végéig továbbvándorolt. Hősi idő volt a táborok látogatása. Zilált helyzetű magyarok lelki és anyagi segítése. Apró de jellemző emlek: annyit voltam távol, hogy egy rövid hazalátogatásom során feleségem azt mondta „látogass meg bennünket is, mi is evangélikusok vagyunk”. Akkor, úgy 1958 táján, a szervezkedés idejen 1000 lehetett az ismert magyar evangélikusok címe, ma ez már nem több mint 400, ebből Londonban 120. Szervezetileg Egyházunk tagja az országos Evangélikus Egyháztanácsnak, amely 12 nemzetiségi egyházszervezetet fog ösz- sze mintegy 30 000 evangélikus közösségben. Istentiszteleteket Londonban havonta kétszer tartunk, az északangliai Bradfordban évente négyszer. Szórványhelyzetünkben pótolhatatlan ,az immár 32 év óta megjelenő Útitárs evangéliumi lapunk. Jó szolgálatot jelent az Evangélikus Magyar Rádiómisz- szió heti, szombat esti adása (Magyarországon este 6.15 órakor hallható a 31 m-es rövidhullámon) amely, ha nem is pótolja a gyülekezeti életet, de segítség a hitben való megmaradásban. Szolgálatunkat kétségtelenül a fény és az árnyék összefüggésében lehet és kell hitelesen látni. Reménységgel akarjuk szemlélni a magunk életét, gyötrődéseivel és apró szúnyogcsipéseivel együtt. Nem szabad engednünk, hogy az ún. „valóság” agyonnyomjon bennünket. Otthoni és külföldre szakadt magyar evangélikusok ebben talán többet segíthetünk egymásnak, mint azt eddig tettük. Mert hogy ki van a csöbörben, vagy ki van a vödörben az teljesen mindegy. Fontos, hogy egymás felől érdeklődünk, sorsunkat és Istentől kapott szolgálatunkat egynek tudjuk. Pátkai Róbert
