Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-02-26 / 9. szám

Evangélikus Elet 1989. február 26. Látogatás a teológus-katonák között Hétköznap a laktanyában Cegléd, Dózsa György lakta­nya. 1989. január vége. Itt tölti ka­tonai szolgálatát mintegy hatvan olyan^ fiatal, akik különböző fele­kezetek Teológiai Főiskoláján sze­retnék folytatni felkészülésüket a lelkészi szolgálatra. Közülük 12-en evangélikusok. Őket látogatta meg egy január végi napon dr. Harmati Béla püspök dr. Fabiny Tibor dé­kán kíséretében. A ceglédi paró­kiáról indultunk Zászkaliczky Pál lelkésszel, akinek a teológus-kato­nák itteni tartózkodása óta külö­nös szolgálata adódott, melyet ka­tonai műszóval így jelölnek: hiva­tásgondozó. Találó, szép kifejezés. Közegyházi lelkészi szolgálat. Gondozni azokat a fiatalokat, akik a lelkészi pályára készülnek, hogy a katonai szolgálatuk alatt is megmaradjanak hivatásuk tudatá­ban, sőt még erősödjenek is abban. Egyházunk sajtója nevében e so­rok írója is részt vett a látogatáson. A laktanya parancsnoki épüle- tébeh Bistyák Dezső ezredes, lak­tanya parancsnok és Gróf Béla őr­Dr. Harmati Béla püspök, dr. Fabiny Tibor dékán, Péter László alezredes és Bistyák Dezső ezredes együtt, akik már itt megtanulják egymást tisztelni és barátságok szövődnek. A laktanya könyvtárá­ban azután közvetlen hangú be­szélgetés volt a mieinkkel. Kérdé­seik általában helyzetükhöz iga- zodták. Kíváncsiak voltak arra, mi módon jutottunk el idáig, hogy ka­tonai idejüket ilyen körülmények között tölthetik? Szóba került más Beszélgetés a katona-teológusokkal den körülmények között. Amiben közösek tudunk lenni, az a huma­nizmus elve és gyakorlata. A befejező beszélgetésben hang­zott el a parancsnok ajkáról: „Mi itt politikát csinálunk. Példát mu­tatunk a társadalomnak is, de más országoknak is. Ha elvárom, hogy az én pályámat elismerjék, nekem is el kell ismernem a másikét... Egymás meggyőződésének tiszte­letben tartását meg kellett tanulni nekünk is, de a fiataloknak is. Jó, ha ezt a gondolkodásmódot to­vábbviszik majd.” A püspök záró szavaiban ezt mondta: „Ezt a ta­pasztalatot továbbadjuk mi is, szó­ban és sajtónk hasábjain. A pozitív eredményeket, a jó munka gyü­mölcsét tovább kell adni.” Ezt tesszük valóban. Örömmel te­szünk bizonyságot katonáink szol­gálatvégzéséről, parancsnokaik katonás, nevelő, humánus maga­tartásáról és arról hogy lehet a hí­vő embernek hazája törvényeit jó lélekkel, áldozattal megtartani, miközben tudja azt, hogy minden hivatásban Istennek szolgál. Tóth-Szöllős Mihály nagy politikai helyettes fogadta az érkezőket. Bemutatta a Honvédel­mi Minisztérium képviselőit Péter László és Daróczi Ferenc alezrede­seket, akiket dr. Vass György egy­házügyi főelőádó is elkísért. Bemu­tatkozás és rövid ismerkedés után a parancsnok a tárgyra tért. Beszá­molt arról, hogyan fogadták a honvédség keretében, más „élőfel- vételis” katonák között a teológu­sokat, ^y^zcfőkis felkészültek er­re a felátíatrá. Nemcsak a Beszá­molókból, de a nap folyamán lá­tottakból és hallottakból az tűnt ki, hogy a parancsnokok számára nem csupán az volt a feladat, hogy katonai ismereteket, szabályzato­kat adjanak át ezeknek a fiatalok­nak, hanem ők maguk is szüntelen tanultak. Tanulták a számukra más „világnézetet” valló,, hivatás- tudattal rendelkező emberekkel való foglalkozást, nem a szemben­állást, hanem sokkal inkább az emberséges bánásmódot és a tisz­tességes együttélést. Ugyanezt a feladatot kapták a katonai szolgá­latukat töltő teológusaink is. Jó volt hallani az ezredes elismerő szavait: lelkiismeretes, tisztességes állampolgárok módján teljesítik szolgálatukat. A katonai fegyelem, rend és szabályzat szerint élnek, mindig lehet rájuk számítani. Az ember azt gondolhatná, hogy mi­vel másként gondolkodnak, a bel­ső fegyelem és rend kérdéseihez is valami más módon viszonyulnak. Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem lazítják a fegyelmet, szemé­lyes viselkedésük példaadó. Mi azt reméljük, hogy ezt a példaadó fe­gyelmezettséget magukkal hozzák tanuló éveikbe is és lelkészi szolgá­latuk is példázza majd a belső és külső rendezettséget. A 12 teoló­gusunk különben a kiképzés során is jól vizsgázott, tízen kimagasló eredményt értek el a versenyben és öten kaptak külön dicséretet is. Az utolsó évek rendezettségéhez tartozik az is,, hogy ünnepekre a lehetőség szerint hazaengedik őket, hogy családjukkal együtt ün­nepelhessenek. Aki mégis a lakta­nyában marad, az kimenőt kap, hogy Cegléden templomba mehes-' sen. Ezért civil ruhájukat is ma­guknál tarthatják. Havonta egy­szer tart konzultációs napot hiva­tásgondozójuk, olykor egy-egy professzorral együtt egész napos programot adnak a fiúknak. A nap folyamán meglátogattuk a Csapatmúzeumot, egy alegységi körletet és ifjúsági klubot, vala­mint a legénységi étkezdét. Ez utóbbi helyen éppen tíz katona születésnapját tartották az ebéd közben, akiknek a közeli napok­ban volt az évfordulójuk. Közöt­tük volt egy a mieink közül is. Délután először valamennyi fe­lekezet teológus katonájával talál­kozott dr. Harmati Béla püspök és elmondta, milyen fontosnak tartja, hogy a katonai idő alatt is tartsuk a kapcsolatot. Azt is jónak mond­ta, hogy itt egy generáció van országok hasonló intézményrend­szere és az alternatív katonai szol­gálat kérdései. A püspök válaszában örömét fe­jezte ki fegyelmezett magatartásuk és dicséretes teljesítményeik felett. Jó azt hallani, hogy példaadó életet élnek katonai szolgálatuk idején. A katonai szolgálat rendezése hosz- szúévek tárgyalásainak eredménye. Jó, hogy itt tartunk, hogy legutóbb a honvédelmi miniszter rendelete értelmében a teológusok is 12 hóna­pos szolgálati időt töltenek,, más egyetemre felvett társaikhoz hason­lóan. Különböző országokban más és másképpen oldják meg a jövendő lelkészek katonai szolgálatát. Min­ket megnyugtat az a tény, hogy a szocialista országok között a leg­jobbnak látszik és modell értékű ez a fajta szolgálati rend. Nyugati or­szágokban is van katonai szolgálat, különböző kedvezményekkel, hosz- szabb-rövidebb időtartammal. Az alternatív katonai szolgálat­ról dr. Vass György főelőadó el­mondta, hogy a lelkiismereti sza­badság kérdése hozta magával ezt a kérdést. Kizárólag erre hivatáko- zással kérhető majd. Alapelve, hogy senkit nem érhet sem előny, sem hátrány, akármelyik szolgálati formát választja. Megköszönte a példamutató szolgálatvégzést dr. Fabiny Tibor d.ékán is. Az Akadémián is jó látni a katonaviselt hallgatók fegyelme­zettségét. Itt tulajdonképpen a tár­sadalomban való részvételt tanul­ják meg a hallgatók, a hivő ember magatartását és megállását min­Magyarok Bécsben - Krisztus lábainál Magyarok Bécsben... újságok szalagcímei ötlenek szemünkbe magyarul, németül a bevásárló, turista, látogató emberáradatról. A Belvárosban szinte minden üzletben ott a felirat magyarul is, alig látni osztrák autót a Mariehilferstrassén. Ha három embert megszólítunk, kettő belőlük ma­gyar. Magyarok Bécsben - ilyen is van, külön magyar egyházak és gyülekezetek. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor kezdték, a bécsi magyar ökumenikus imahét gyüle­kezete elfért még az oldalkápolná­ban' Az imahét idei utolsó napján, január 22-én délután négykor tele volt a Lindengasse 44 alatti temp­lom is. A modern épület oltárré- szét óriási Krisztus-alak uralja, az Auferstehungskirche, a Feltáma­dás-templom tele volt magyarral. Krisztus lábánál együtt ültek ró­mai katolikus, református, unitá­rius, evangélikus magyarok Auszt­riából, de jöttek át Sopronból, Szombathelyről, Kőszegről is. Er­délyi menekültek mellett ott láttuk a máltai, johannita és lazarita lo­vagrendek tagjait Svájcból és Né­metországból is. Az Osztrák Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata meghívására sokan sokszáz kilo­métert autóztak, hogy megéljék a különleges közösséget. Nem min­dennapos igehirdetpk és liturgu- sok szolgáltak. Eljött dr. Hans Hermann Groer, Bécs bíboros­érseke, Peter Karner osztrák refor­mátus szuperintendens és dr. Har­mati Béla evangélikus püspök Bu­dapestről. Hegyi György római ka­tolikus, Soós Mihály református és Szebik Imre köszöntése tésen jelen volt dr. püspök is. Nagy Gyula Szebik Imre budavári esperes, püspökhelyettes február 9-én ün­nepelte 50. születésnapját. Az Országos Esperesi Értekez­leten február 8-án dr. Nagy Gyula püspök-elnök köszöntötte őt az Országos Egyház és az Északi Egyházkerület nevében. Isten ál­dását kérve életére és szolgálatá­ra. Az Állami Egyházügyi Hivatal­ban Sarkadi Nagy Barna általá­nos elnökhelyettes február 10-én fejezte ki jókívánságait az ünne- peltnek és feleségének, megemlé­kezve jól végzett egyházi és társa­dalmi munkásságáról. A köszön­Böjti imádság Urunk Jézus. Te azért jöttél, hogy megválts minket bűneinkből. Te megerősítettél, hogy bátorít­sunk a bűnbánatrai Te elviselted a kísértést, erősíts, hogy mi se bukjunk el. Te megdicsőítettél, hogy remény­séget adj nekünk. Te elszenvedted a bántalmakat, hogy üdvösséget hozz nekünk. TekiáUtad a haláltusát a Gecse- máné kertben, hogy biztass minket az imádságban. Te hordoztad keresztedet, hogy megments minket. Téged odaszögeztek a keresztre, hogy örök életet hozz nekünk. Te elfogadtad a halált, hogy él­hessünk veled. Te feltámadtál, és ezért élhetünk veled. Taníts minket teljes szívünkből szeretni, és mutasd meg szeretetün- ket mások iránt. Segíts, hogy jó híredet vigyük a világba és tégy minket a világosság gyermekeivé. (angolból: Szebik Imre) 55 Bocsásd meg a mi vétkeinket 55 (Folytatás az 1. oldalról) pedig a megbocsátás jegyében ve­gyen részt a gyülekezet életében. Ma a szeretet és a Lélek egységé­ben kell szolgálnunk, mert a jövőt nem építhetjük széthúzó szívvel. Szebik Imre esperes arra az idő­re emlékezett vissza köszöntésé­ben, amikor Danhauser Lászlóval együtt szolgáltak a Fejér-Komá­romi Egyházmegyében. Az imater­met zsúfolásig megtöltő gyüleke­zetnek azt kívánta, hogy az, ami ezen az istentiszteleten történt, hasson megelevenítőleg a gyüleke­zet életében. A bakonycsernyei gyülekezet küldöttséggel vett részt az isten­tiszteleten, nem felejtve Danhauser László húsz esztendei lelkészi szol­gálatát közöttük. Szabó Ferenc, aki a gyülekezet köszöntését tol­mácsolta, szavaiban erre az időre emlékezett. Örömmel állapította meg, hogy Isten jóra fordíthat minden téves emberi elhatározást. A gyülekezet jelenlegi lelkészé­nek, Köszeghy Tamásnak köszöntő szavai után az egykori budahegyvi- déki ifjúság tagja, Dobó Józsefné adott hálát Istennek Danhauser László egész lelkészi szolgálatáért, a kiengesztelés ünnepi alkalmáért. Mélyről jövő hálaadással, meg- hatottan olvasta Danhauser Lász­ló a 103. Zsoltár verseit: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!’’ És az ötvenesz- tendei lelkészi szolgálat fájó és örömteli eseményeinek színes,' oly­kor felderítő, máskor elszomorító, az időről is elfeledkező, de azt el is feledtető felsorolása elevendett meg az idős, szeretetet és tiszteletet kiérdemelt lelkész, Isten hűséges szolgája, szavai nyomán. Ezt az eseményt nem lehetett volna Krisztus békéltető szolgála­ta, testének és vérének vétele, nél­kül méltó mó‘don befejezni. A ha­talmas gyülekezetnek mintegy fele térdelt oda az Úr asztalához, és vette az Istennel és egymással tör­tént megbékélés, a bűnbocsánat je­gyeit dr. Nagy Gyula püspök és Danhauser László lelkész kezéből. Az úrvacsora végén együtt mon­dott Miatyánk ötödik kérése sok­kal mélyebbről jött és bizonyosan mélyebbre hatolt ezen a vasárna­pon a megbékélt szivekben. Köszeghy Tamás Galavics Sándor evangélikus lelké­szek liturgikus szolgálata mellett két német és a magyar prédikáció után különböző országhatárok között született előimádkozók kö­nyörögtek magyarul igazságért és békességért, egyetértésért és a me­nekültekért. Különböző egyhá­zakhoz tartozó házastársak, kü­lönböző felekezetű papok és hívek húzta alá, amit a pápa újévi üzene­te is kifejezett. Harmati püspök a közösséget emelte ki: ...„Szüksé­günk van egymásra! így igaz ez római katolikusok és protestánsok között például a bibliafordításban vagy katekézísben, az egyházi taní­tásban, de így igaz ez Ausztria és Magyarország között a mezőgaz­daság, a környezetvédelem, a ke­keze és lelke fonódott egybe, kap­csolódott oda együtt Krisztushoz. Milyen szokatlan volt ennyi ma­gyar együtt, itt Bécsben, Krisztus lábainál! A vendéglátó lelkész, Szépfalusi István hangsúlyozta: ...„sajátos magyar identitásunk őrzésével, an­nak ápolásával, sőt kultúrjavaink- nak egyházaink keretein túli to­vábbadásával szolgálatot tettünk Bécs városának, az Osztrák Köz­társaságnak. .. A mai Ausztriában éppen az egyházak lehetnének el­sődlegesen a kisebbségi nyelvek és kultúrák legfőbb támogatói, a me­nekültek megértői”... Groer bíbóros jelenléte a római katolikus egyház ezen megértését Foto. Or B. NGO Van-Wagner reskedelem és ipar területén. így igaz ez, mert szükségünk van egy­másra a Duna-medencében, a kö­zös múlt jó és rossz örökségét bon­colgatni. .. .Egymás számára aján­dék, segítség, áldás lehetünk”. A magyar találkozó befejezése­ként este a Bornemissza Péter Tár­saság rendezvényeként Budapest­ről Csoóri Sándor tartott előadást a zsúfolt templomban A nemzet mi vagyunk címen. Magyarok Bécsben vagy Er­délyben vagy Németországban, Amerikában, Ázsiában ugyanúgy, mint itthon a Dunántúlon, Alföl­dön vagy Nógrádban, bizony a nemzet mi vagyunk. HB Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) 1989. június 10-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány; 2. a legmagasabb iskolai végzettségről (érettségi bizonyítvány); 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszo­nyait feltünteti; 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkal­mas ; 5. keresztelési bizonyítvány; 6. konfirmációi bizonyítvány; 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelent­kezés okait; 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra" megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. Az akadémiai tanul­mányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthon­nak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi ered­ményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhet­nek. A Felvételi Bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. En­nek időpontja 1989. június hó vége. A pontos időpontról írásban értesítjük a felvételire jelentkezőket! A felvételi vizsga anyaga a következő: írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll: 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve); 2. Luther Márton Kiskátéja; 3. Énekeskönyvünk - Lu- ther-énekei; 4. A „Hitünk-életünk” c. hittankönyv, valamint dr. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete; 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet, ame­lyet kérésre megküldünk; 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle és a Diakonia 1988. és az ez évi anyagának vázlatos ismerete; 7. A magyar történelem; 8. Magyarnyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünnepén is olvassák fel a gyülekezetekben. Dr. Fabiny Tibor dékán

Next

/
Oldalképek
Tartalom