Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-07-09 / 28. szám
r 7 • r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1989. JÚLIUS 9. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 7. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft Ha az embér saját vallásának mélyére jut, megérti más vallásoknak a mélyét is. Gandhi SBHgSBR3SSB8&95i Hiányzik a fának a törzse Az évzáró több mozzanata egész egyházunknak szóló üzenet Nehezen lehet elképzelni egy fának így az életét. Nincs törzs, vagy csak gyenge szálak kötik össze a gyökérrel és a koronával. Egyházi szemmel nézve társadalmunkat, sajnos ilyen kép tárul elénk. .Nézzünk le a karzatról a gyülekezetre. Kiket látunk a templomban. Zömben öregeket, hatvan éven túlia- kat, gyerekeket s néhol felnőtt, ifjúságot. Hiányzik a 30-50 éves korosztály, vagy legalábbis kevesen láthatók közülük. Mi ennek az oka? Századokon át apáról fiúra, anyáról lányára szállt a hit, az egyház szeretete. Az ok gyökerét elsősorban az ötvenes években kell keresnünk. Az iskolapadban ülve azt hallották, hogy nincs Isten, az egyház a babonák tára, a papoknak nem kell hinni. Tiltották a temp- lombajárást. Maradinak, mindennek elmondták, azt, aki kapcsolatot tartott az egyházzal. Aki a ranglétrán előbbre akart jutni, az kerülte a templomot, minden kapcsolatot az egyházzal. Bibliaismeret, hittan nélkül nőtt fel ez a nemzedék. Megszakadt az ősi fonál. Nem volt mit átadniok a gyermekeiknek. Két életformát örököltek a szülőktől: 1. Nihilizmus. Nem hisznek semmiben. Nincs tekintély és szimbólum előttük. Nem tisztelnek se Istent, se embert. Lignek-lógnák a semmiben. Valóra vált bennük az orosz közmondás: „Kinek nem az Isten, annak sokan parancsolnak”. Kaotikus állapotban vergődnek. Keresnek, de nem találnak. Kapkodnak fűhöz-fához. Nem tudnak két lábra állni. Nincs reménységük a jövőben. „Carpe diem” tépd le a gyümölcsét. Ez az életfilozófiájuk. Ahogy esik, úgy puffan. Nagyon szegényes életfelfogás. Élvezetek a köbön, semmi más. Szomorú ifjú- * sági A másik életforma a: 2. Kapitalizmus. Mondhatnám inkább úgy, hogy anyagiasság. Anyagelvűség. Lakásépítés. Modem berendezés, természetesen minimum hűtőládával és színes TV-vel. Autó minél márkásabb darabban. Utazás, „nyaralás” országokon átszáguldva... Barangolni a világban. Mindenhonnan hozva valami bóvlit. Valamit, ami a sikket jelenti. Templomokat, múzeumokat nagy ívben kikerülve, csak az áruházakat járva, vásárolni, vásárolni. Itthon kolbász-, szalámikészítés. Nagyobb méretekben : hobbykert, szőlő, nyaraló. .. Még mindig csak az anyag! Ez emészt fel minden időt, energiát, anyagiakat. Épül a Bábel- torony. Ki tudja meddig. A halálesetek felében ez a korosztály megy el szívinfarktusban, agyvérzésben. .. Egymásra licitálva, elszakad a húr. Marad egy csonka család az anyagi bőségben boldogtalanul. Pállal mondom: „nem kellene ennek így lenni.” Állami, gazdasági vonalon is megérezzük. Becsület, hűség, tisztesség, kitartás, munkaérkölcs... nagy szegénység van bennük. Az ország vagyona sokaknál Csáky szalmája. „Minden a miénk...” s kiderül, hogy nagyon kevés. Régi mondás: „Anya után járja templomot a látíy.” Ma ez sokszor megfordítva érvényes. Az ébredő ifjúság vezeti vissza a templomba a mamát és a papát. „Ébredj magyar ifjúság!” Nagy feladat vár rátok. Misszió. Amitől megfosztotta őket a történelmünk, nektek kell megadni. Egy olyan boldog országot kell alakítanotok, ahol a fának van törzse s így egészséges erdő nő a nyomotokban. Egészséges erdőre, országra, gyülekezetekre van szüksége az országnak!!! Hernád Tibor „...hogy mindnyájan egyek legyenek, mint te, Atyám, énbennem és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” Jn 17,21 üli Mfflm WM HH Jézus megszakítás nélkül egységben élt az Atyával, és ebben a bizodalomban nyert bátorságot azonosulásra bármely emberrel, akivel éppen találkozott. Neki nem kellett félnie attól, hogy beszennyezi a bűnös asszony könnye vagy a vámszedő pénze. A farizeusokra kimondott kemény ítélete se volt téves, hanem nagyon is helyén való. Az ő bátor szelídsége és bátor keménysége mindig éppen arra az emberre volt méretezve, akivel szembekerült. Annak az ébresztésére, segítésére, javára. Jézus azért lett emberré, hogy eggyé lehessen velünk minden gyengeségünkben. És hogy mi is eggyé lehessünk egymással minden különbségünkben. „...hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak... hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztus." (Ef 4,14-15) Urunk! tanits minket megtanulnunk, mit jelent az a gyakorlatban, hogy az igazság mértéke a szeretet. Ez a világ annyira tele van a könyörtelenség szellemével, hogy egyházad is a versengés, az önigazság és az érvényesülés színtere. Könyörülj rajtunk. Segíts minket, hogy hitben, és ne igazunk bi- zonygatásában közelítsük meg megváltásod szent titkát, és csak bűneink ellen harcoljunk - ne egymás ellen -, ígéretedre hagyatkozva éljünk, bár az sokkal nagyobb annál, mint amit értelmünk felérhetne. ígéreted maga Krisztus, akiben mind egyek vagyunk már most. „...eljött Jézus, megállt középen, és igy szólt hozzájuk: Békesség néktek!" '(János 20,19) Ezt tapasztaltuk mi is: eltűnik a félelem, nevetségessé lesz minden különbség, és elárad az egyszerűség, a béke. De, Urunk, miért olyan ritkán történik ez, és miért csak alkalmanként? Miért nem tölt el bennünket ez a te legnagyobb ajándékod, melyet ígértél: a tökéletes egység veled és a tökéletes egység minden gyermekeddel? Tárd fel a bennünk rejlő akadályokat, hiányokat. Talán nem is akarjuk a teljes egységet minden más gyermekeddel?? Féltjük a saját köreinket, várainkat? Gyengeségünk miatt építünk erődítményeket, Bábel-tomyo- kat? Nehogy szétszéledjünk?! Mennyei Atyánk! Te az első Bábel- tomyot is ledöntötted. Könyörülj rajtunk ! Engedd meghallanunk Fiad Get- semáné-kerti imádságát: A te akaratod legyen meg, ne az enyém. Hogy mindnyájan egyek legyenek, mint te Atyám énbennem és én tebenned! Ennyire egyszerű a te akaratod? Adj nekünk gyermeki engedelmességet teljesítésére. Küldj ezzel a szándékoddal, Fiadat követve, a világba, minden teremtményedhez, minden megváltot- tadhoz, minden egyeshez, akit csak üdvözíteni akarsz. Hiszen tenálad van hely mindenki számára. Akkor nálunk miért ne lenne?! Miért ne lenne? Anna-Maija Raittila Az Akadémia évzáró ülése évről évre megismétlődő „családi eseménye” egyházunknak. Vannak, akik azt mondják, nem kell ilyen eseményeknél sokat időzni, hiszen a külső keret mindig ugyanaz, csupán a nevek változnak. Dékáni jelentés, végbizonyítványok átadása, jutalmak kiosztása, búcsúzás. Azt hiszem, nagyot vétkeznék, ha most a fentiekre hivatkozva leírnám a végzősök névsorát és a többiről, - mint „sablonos dologról” nem szólnék. Volt ennek az évzárónak több olyan mozzanata, mely az egész egyháznak szóló üzenetté lehet. Az ülés előtti istentisztelet igehirdető szolgálatát dr. Cserháti Sándor prodékán végezte lKor 4,1-4 alapján. Az egész esemény alaphangját ütötte meg, amikor arról szólt, hogy vizsga és számadás után van hallgatóság és tanári kar. Ki ítél meg minket? - tette fel a kérdést Csekély dolog, hogy emberek - bár a múltat nem lehet egyszerűen átlapozni, de az a döntő, amit Isten tart rólunk. Isten színe előtt (coram Deo) vagyunk mindannyian, Ő ítél meg és O szabadít fel bennünket. A dékán jelentése Néhány tőmondatban ismeijük meg a belső életet dr. Fabiny Tibor dékán jelentéséből. Másfél évtizedes korszakot zár az Akadémia és e tizenöt év alatt akadémiai ifjúságunk kinőtte és szétfeszítette a régi falakat. Ezért épül most a szomszédban az új Teológiai Akadémia. Az Akadémia nevelő-oktató munkájáról is kaptunk jelzést e mondatban: „A diktatórikus, majd patemalisztikus keretek között működött, sok öröklött tehertétellel küzdő Teológiai Akadémiánk tanárainak és hallgatóinak javarésze is a független, autonóm oktatási és nevelési rend kialakításán, pedagógiai és tanulmányi reformok kidolgozásán és véghezvitelén munkálkodik. Olyan lelkészeket szeretnénk nevelni gyülekezeteink számára, akikben a hit és a tudás harmóniában egyesül, akikből a szeretet kiűzte a félelmet, akikben nincs többé szervilizmus, de megvan a törvényes felsőbbség tisztelete és a törvényes előírások betartása. A gyülekezetek népe segítsen szent célkitűzéseink eléréséhez” ! Kaptunk a jelentésből néhány olyan információt is, mely közérdeklődésre tarthat számot. Dr. Prőhle Károly professzor 18 évi gyülekezeti és 38 évi professzori, összesen 56 évi egyházi szolgálat után 1988. szept. 1. óta nyugállományban van. Az Országos Presbitérium a rendszeres teológiai tanszék vezető tanárának dr. Reuss András lelkészt 1989. június 1-i hatállyal megválasztotta. Az év folyamán tanszékhelyettesi feladatot látott el dr. Prőhle Károly, ellenszolgáltatás nélkül. Megtudtuk azt is, hogy a német és az angol nyelv tanulása mellett a második félévtől heti két órában lehetőség nyílt a svéd nyelv tanulására is. (dr. Hafenscher Károly c. porofesszor oktatott.) A dékán megemlékezett az Akadémia közelmúltban elhunyt ny. professzoráról, dr. Groó Gyuláról is. A Teológus Otthon Dr. Selmeczi János igazgató jelentéséből megtudtuk, hogy első félévben 72, (51 férfi és 21 nő) a másodikban 70 hallgató (51 férfi és 19 nő) iratkozott be. A hallgatók közül 43-an laktak a Lőcsei úti épületben, a Karácsony Sándor utcában 4 és az Emma közi épületben is 4 hallgató lakott. Voltak „kint lakó” hallgatók is. Budapesten családjánál lakott 16, albérletben 6, vidékről járt be 4 hallgató. Ha ezt a tényt figyeljük, bizony nehezen beszélhetünk a hallgatók családias összefogásáról, valamiféle közösségkialakító eredményes munkáról. Reményt kelt az a tudat, hogy a jövő tanévre a jelenlegi épület átalakításából elkészül az új, modern, kényelmes Teológus Otthon. A teológusok életének spirituális vonala a megszokott formák között ívelt, de több ponton keresi az új ötleteket, megoldásokat a jelentés, az eredményesség érdekében. A gyülekezetekkel való kapcsolatok általában jók voltak, de a hospitálások rendszerének újbóli átgondolását javasolja az igazgató. Szép eredményt mutat a szuppli- kációk és teológusnapok szolgálata. 199 gyülekezetben szupplikáció és 54 gyülekezetben tartott teológusnap spirituális eredményein túl az anyagi segítés összege kereken 1 800 000,- Ft volt. Tizenöten indulnak lelkészi szolgálatba Eredményes végszigorlatot eny- nyien tettek a tanév végén, örvendetesen emelkedik a szám, bár még mindig nem oldja meg a lelkészhiányt de ígéretes, reményteljes jövő felé mutat, hogy mögöttük ugyanilyen népes évfolyamok sorakoznak. Asbóthné Pécsinger Éva, Béres László, Béres Tamás, ifj. Cserháti Sándor, Decmann Tibor, ifj. Detre János, Fodor Viktor, Frankó Mátyás, Hanvay László, Kovács Imre, Lackner Pál, Nagy Veronika, Ócsai Zoltán, Surányi Zsuzsanna és Zay Balázs. Nevükben ifj. Detre János mondott köszönetét a tanári karnak, egyházunknak és a szülőknek, hogy eljuthattak életük e pillanatához. A búcsúzó mondatokból figyelemre méltó volt egy: az évfolyam sok beszélgetésben, nehéz vitákban töltötte életét az akadémián. Különböző kegyességi irányzatok, teológiai és hitbeli meggyőződés folytán alakultak, formálódtak, ütköztek a vélemények, de nem lettek ellenséggé, megtartották a szeretetet, a megbecsülést, egymás irányában. Kívánjuk nekik, hogy egész lelkészi szolgálatuk során ez legyen a'köve- tendő példa és út számukra. Mert erre nagy szükség van megújuló egyházunkban! A háromnegyede hol van? Tíz éve kezdődött a Levelező Teológiai Tanfolyam. Ez volt a harmadik. Csaknem százan végezték el már a teológiai oktatás ezen formáját. Megtudtuk, hogy csupán negyedrészük áll valahol gyülekezeti szolgálatban. A háromnegyede pedig hol van?? Illő, hogy az új szolgatársak neveivel is megismerkedjünk: Alpár Gejza Sopron, Balassa Jenő Dombóvár, Bácskai Magdolna Szeged, Boncsér Sándor Mezőtúr, Börönte Márta Budapest, Cserháti Márta Szeged, Cséry Agnes Budapest, Cso- szánszky Károlyné Álbertirsa, Drüszler Ferenc Budapest, Görbicz Sándorné Budapest, Győrfi Mihály Sámsonháza, dr. Győri Józsefié Budapest, Ittzés István Százhalombatta, Kecskés Anita Szeged, Kiss Károly Szombathely, Lehoczky Zsolt Budapest, Mezőfi Erzsébet Gerendás, dr. Micsinay Ervin Esztergom, Molnárné Varró Mária Farmos, Schreinerné, Ligeti Erika Nagyszénás, Sramó András Pécs, Szabó Zsuzsanna Budapest, Szőkendi Attila Budapest, Sztojanovichné Farkas Judit Kondoros, Tóth Tibor Budapest, Veperdi Zoltán Budapest, Zászkaliczky Pál Budapest, Za- veczkyné Urbán Ilona Szirák. Nevükben Veperdi Zoltán mondta el a búcsú és köszönet szavát. Gyémántdiplomások és címzetes professzor Évzárókon szokták köszönteni a korábban végzett évfolyamok tagjait. Kedves alkalom volt, hogy most két olyan lelkésztársnak adhatták át a gyémántdiplomát, akik 60 éve végezték el tanulmányaikat: Danhauser László és Galáth György meghatottan vette át az oklevelet. Ötvenévesek is voltak ketten: Kaposvári Vilmos és Kovács Géza személyében. Jó volt hallani Danhauser László derűs, örömteli bizonyságtételét, pedig rögös úton érkezett idáig és Kovács Géza vallomását arról, hogy a hivatást adó Isten hűséges marad mindhalálig. Dr. Kosa Pál még 1951-ben adta be magántanári dolgozatát, melyet az akkori egyházpolitikai helyzetben félretettek. Áz Akadémia tanári kara most elővette és címzetes professzori címet adományozott szerzőjének. Milyen kár, hogy közel negyven évig hallgatnia kellett a katedrán. Most mégis nagy volt az öröme, hogy elismerték munkásságát és meghívást kapott a következő évre, tartson előadást a gyakorlati teológiai tanszék munkája keretében. Űj dékán és a régi dékáni lánc Az ülés végén Fabiny Tibor bejelentette, hogy leteszi dékáni tisztét. A jövő évre a tanári kar dr. Nagy István professzort választotta meg dékánnak. A távozó dékán átadta utódjának azt a dékáni láncot, mely egykor a soproni Hittudományi Kar tulajdona volt és amelyet most kaptunk vissza a pécsi egyetemtől. Régmúlt idők dékánjai viselték e hivatali jelvényt, ezután hadd jelentse a múlttal való kapcsolatot, a teológiai oktatás folyamatosságát. Tóth-Szöllös Mihály Imádkozzunk az elidegenedettek evangélizációjáért! Amikor Jézus tovább haladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte őt. Mk 2,14 A vámszedő az út mellett ült. Nem érdekelte, ki jár az úton: szegény vagy gazdag, népéhez tartozó vagy idegen, honnan jön és hova tart. Őt csak a pénze érdekelte, s azt elkövetelte az utolsó drachmáig a hatalom vámjaként és a maga sápjaként (Lk 19,8). Nem mindig volt így. Valamikor ő is járhatott ezen az úton Galileá- ból Júdeába, Kapernaumból Jeruzsálembe, hazulról az Isten házába. Legalábbis erre utal, hogy apja, Alfeus, már születésekor a Lévi nevet adta neki. Hogy puszta nevével is a papi tisztre elválasztott törzs ősatyjára emlékeztessen. Bizonyosan az atyák hagyományai, a törvény ismeretében és gyakorlásában nevelték. Szülei magukkal vitték a templomba is, talán 12 évesen, mint Jézust József és Mária. De aztán valahol megtorpant. Új tanítások, hatások vonzásába került, a könnyebb élet, a pénz bűvkörébe. Megbabonázta vagy megfélemlítette a hatalom. Leült az út mellé az uralmon levők képviseletében. Kivált a templombajá- rók soraiból, és megrekedt a saját érvényesülésüket hajszolók, a szegények verejtékén is gazdagodni tudók között. Árulóvá lett, Istene, vallása, népe árulójává. Ma is sok elfordult, kiábrándult, elidegenedett ember van. Szülők hitének, nevelésének, példájának megtagadói. Gyülekezetből kiszakadtak, templomkerülők. Ki- hamvadt hitű, visszaesett emberek. Valamikori evangélizációk ígéretes résztvevői. Vegyük őket is szívünkre. Megtelhetnék velük a Népstadion is, ha tudnának róla, ha hívná, odasegítené őket valaki, amikor ott nem hervadó, hanem hervadhatatlan koszorút lehetne nyerni (lKor 9,25). Adjunk hálát azért, hogy van visszaút, újrakezdés. Jézus nem mond le senkiről. Ő végbe is viszi azt, amit elkezdett bennünk (Fii 1,6). Megbánhatatlanok Isten ajándékai és az ő elhívása (Róm 11,29). Valljuk meg, hogy könnyen lemondtunk emberekről, szülők gyermekeikről, nagyszülők unokáikról, elbukott barátokról, hitetlenné vált testvérekről. Beletörődtünk gyülekezetek megfogyásába, templombajárók száma megcsappanásába. Nem fájt eléggé hiányuk, nem mentünk utánuk, értük. Könyörögjünk sok igehallgató megtéréséért, megújulásáért, - név szerint is - a Szentlélek új kiáradásáért, új ébredésért. Hogy a hívogató és a hirdetett ige újra sok jelenlevőt szíven találjon. Hogy öröm legyen a mennyben és a földön megtalált elveszetteken (Lk 15,6-7 9-10. 32) Csepregi Béla TANÉVZÁRÓ A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN
