Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-07-09 / 28. szám

jfls jg. A

GYERMEKEKNEK

Egyháztörténeti arcképcsarnok

19.

5K

i

i

’ i i i i i

i j

i j

i |

1 1 1 1 1 I

i I

• |

i I

i s

MÜNZER TAMÁS 1489-1525

■ 1513-ban - két évvel pappá szentelése 1 előtt - több beszédben merészen bírál- I ja azt az erkölcsi hanyatlást, mely az

■ egyház akkori életét jellemzi. Támadja a papság világias életmódját, a szerI tartások pompáját, a pápai udvar fény- I űzését. ügy tűnik, hogy nyomdokába lép a középkori erkölcsprédikátorok- ' nak, akik a gazdagságot csak azért | ostorozzák, mert ellentéte a szegóny- . ség erényének. Münzer gondolkodá- ' sa mégis más irányt vesz. 1520-ban I Zwickauba kerül lelkésznek. Mély be• nyomást tesz rá a földműves nép mérhetetlen nyomora. Rádöbben, hogy a

I szegénység nem erény. A szegénység I sok-sok emberi szenvedés és nyomo- 1 rúság okozója. Most már nem azért I ostorozza a fényűzést és a pompát, I mert az ellenkezik az „evangéliumi szegénység’ eszméjével. Nem is csak az I egyházi hivatalt viselők gazdagságát I Ítéli el. Bűnösnek mondja és keményen ostorozza a hatalmas vagyont felhal■ mozó földesurakat, mert ők az okozói | a földjeiken élő parasztság egyre foko- . zódó szegénységének. Vitába száll a

* közfelfogással, hogy a földművesek I minden időben szegények voltak.

■ A Bibliára hivatkozik: Ádám, az emberi- 1 ség ősatyja is földműves volt, mégsem I volt szegény. Munkája gyümölcséből

■ élt, és nem szűkölködött semmiben. 1 A bibliai őstörténetben annak bizonyl- I tékát látja, hogy Isten olyan világot te- I remtett, melyben nem voltak vagyoni

különbségek, nem volt gazdag és sze- I gény. Szerinte Jézus is ezt az ősi álla- | potot, a teremtés eredeti jó rendjét kívánta helyreállítani, amikor Isten orszá- ' gának eljöveteléről beszélt. Münzer az | egyházat tekintette Isten megvalósuló

■ országának itt a földön. Rámutatott, 1 hogy az apostoli kor egyházában kez- I detben teljes vagyonközösségben él■ tek a keresztyének. E vagyonközösség

1 felbomlásában látja az egyház romlá- I

____________________________

sán

ak kezdetét. Szerinte a reformációnak újra meg kell valósítania az egyházon belüli vagyonközösséget. Elítélte Luthert, aki csak a hit tisztaságáért vívott küzdelmet tartotta a reformáció feladatának. Münzer nézetei Zwickau- ban zavart keltenek, ezért hamarosan távoznia kell. 1523-ban Allstedtbe megy. Később Nürnbergben és Svájcban is megfordul. Népszerűsége a parasztság körében óriási. A földesúri önkény ellen lázongó pórnép prófétájának tekinti. Münzer is beleéli magát a prófétai szerepbe. Mind gyakrabban hivatkozik a lelkiismeretében megszólaló „belső hangra", amit Isten szavának tart. Ehhez képest a Bibliát másodlagosnak tekinti, mint Isten „külsősé- ges Igéjét”. Vallja, hogy az igazi hivő Isten közvetlen vezetése alatt él, mert a „belső hangot" követi. Ezért nincs szüksége többé az írásra, A „belső hang” szerinte csak azokban szólal meg,* akiket felnőtt korukban újrakereszteltek. Az újrakeresztelést elutasító gyülekezeteket nem tekinti többé az egyház részének, HíveiL árra szólítja, hogy hagyják el a gyermekkeresztség- hez ragaszkodó gyülekezeteket, mint hamis egyházat. Szava szinte kizárólag a parasztok körében talál meghallgatásra. A lázongó parasztok már amúgy Is kezdtek táborokba gyülekezni. Münzer ebben az „igazi egyház” megszervezésének lehetőségét látja.

A táborokban megvalósítják a vagyonközösséget. A földesúri kastélyok kifosztására és felgyújtására induló parasztsereg Isten népének vallja magát. Münzer úgy áll élére az 1525-ben kirobbanó németországi parasztfelkelésnek, mint aki Isten népét viszi „szent háborúba” Isten országának megvalósításáért a földön. A felkelés bukását véres megtorlás követte. Münzert 1525. május 27-én kivégezték.

Véghelyi Antal-------------------------------------------1

jr a x

fVASÁRNAP \ 1 IGÉJE 1

■■■■■ ApCsel 13,44-49 ■■■■■

A FÖLTARTÓZTATHATATLAN HIT

Kapuk, emberek, határok megállíthatnak bennünket. Lendületünket, s ezzel együtt kedvünket és elszántságunkat is veszíthetjük egy feladat végrehajtására. Isten Igéje számára nincs akadály. Az Úr Jézust szívükben hordozzák az apostolok. Hiába a zsidók irigysége, értetlensége, az új élet nagyszerű lehetőségének örömhíre továbbteljed. Csak legföljebb másoké lesz a Kincs. A pogányok is, mindenki új lehetőségek részese lehet Krisztussal.

Súlyos akadály az irigység. Nem azért mondtak ellent némelyek az apostoloknak, mert tanításukat tartották volna hamisnak, hanem mert nem körülöttük volt a sokaság, nem voltak sikereik, nem érezték középpontban magukat. Az irigység bűne ma is sok jó kezdeményezést tönkretesz. Nem az a megoldás, ha valakinek az élete sikeres, hogy valamiképpen kezdjük, rosszat mondjunk rá, s ezzel magyarázzuk meg a magunk eredménytelenségét, lustaságát, vagy tehetségtelen- ségét. A fizikai és a lelki életbe egyaránt. Kész vagy-e elismerni a valós eredményeket mások munkájában? Tudsz-e örülni annak, ami nélküled is előre halad? Akkor a folytatás nem a becsmérlő szó és cselekedet lesz. Inkább légy kész a másiktól tanulni és örömén vele örvendezni. Ne a másikat akard lesüllyeszteni magadhoz, hanem te akaij teljes nyitottsággal fölemelkedni a másik szintjére. Hidd el, csak ez tehet mindkettőtöket boldoggá.

Győzd le mozdulatlanságodat! Amikor Isten szólít és Jézus * szeretetét megtapasztalod, lépj hittel. Az apostolok továbbléptek a zsingagóga korlátain, a pogányok pedig közelebb léptek a mindenkinek fölkínált hívó szóra. Megérezték, hogy ők sincsenek kívül Isten megváltó szeretetének a körén. Jézusban mindenki bűnbocsánatot kaphat és Isten gyermekévé lehet. Hidd életed minden helyzetében, bajában és örömében:

Isten szeret. Nála van minden kérdésed megoldása és ő teszi az örök élet számára maradandóvá sikereidet, ő megmutatja, hogy örömben és bánatban, lent és fent, otthon és a világban mi az a helyes cselekedet, melyen az ő áldása nyugszik. így lehetünk nézőközönségből résztvevőkké. Isten áldásainak ré- ■,;# szeseivé és eszközeivé.

De fokozatosan kínálja Isten egyre tágabb körben az új életet. Aki a kevesen hű, arra többet is biz. Közben pedig alkalmas lesz, fölkészül a nagyobb feladatra. Pál először a zsinagógákban hirdette az igét. Bizonyságot tett nekik, majd kiállt a pogányok elé is, akik közül szintén sokan lettek hívővé. Nagy és az egész világra kiható tervek mellett nem feled- , kezhetsz meg családodról, házastársadról, gyermekeidről, barátaidról, munkatársaidról, szomszédaidról sem. A hűséget megáldja Isten s majd ő mondja meg, mikor lépj tovább. Ha Őrá hallgatsz, szűnnek a bajok és elhárulnak az akadályok.

Széli Bulcsú

IMÁDKOZZUNK

Köszönöm Jézusom még az én szívemet is meggyőző szeretetedet. Köszönöm, hogy érettem is áll a golgotái kereszt. Köszönöm, hogy részese lehetek áldásainak. Ámen.

Olvasói levél a tengerentúlról

Időnként, bibliakörünk végén megbeszéljük az otthoni írásokat, cikkeket. Hiszen a külföldön élőket is nagyon érdekli, mi történik otthon. Márc. 15-én egyenesen drukkoltunk: jaj, csak józanul, okosan menjen végbe minden. Néztük a tv-t, láttuk az óriási tömeget fegyelmezetten és lelkesen, s amikor fiam megküldte a Magyar Nemzet beszámolóját, igazán örültünk.

De most hadd számoljak be, hogyan reagáltak a bibliaórák néhány egyházi írásra. Talán tanulságos lesz. Az idei Evangélikus Naptárban mindenkinek nagyon tetszett Mátis István egészen magas szintű novellája: „Én sem ítéllek meg téged!” Két másik hozzászólás a Naptárhoz. A feltámadásról szóló cikkre így reagált V. M.: „Én nem hiszem, hogy ezer évekig porladunk a harsonaszóig. Hiszen a megdicsőülés hegyén Mózes és Illés megjelent. Jézus hangsúlyosan mondta ki a má-t a latornak. Megkérem a lelkészt előre, hogy amikor utolsó órámon a betegágyam mellett lesz, erről a má-ról szóljon, ne az ezerévek múlva megszólaló harsonáról.”

B. B.: „Elszomorított a lelkészek nekrológjában az, hogy az egyik tragikus végű lelkészről olyan ítélkezőn emlékezik meg kollégája. A tudomány szerint az öngyilkosság: betegség. Vajon így írt volna lelkésztársáról, ha tüdő- gyulladásban hunyt volna el? És van özvegye és gyászoló gyermekei. Őket is megbántotta a rideg néhány mondat.”

Az Evangélikus Életben több cikk tetszett az ittenieknek. íme egy elgondolkoztató visszhang. S. M.: „Valaki javasolta, hogy a politikai vezetés mintájára az egyházban is át kell vizsgálni az utolsó negyven évet, kik hogyan viselkedtek és miért. Bennünket, kint élőket is sokszor ítéltek el otthonról. Én azt gondolom, hogy az egyház ha visszanéz, akkor domináljon benne a hála Isten iránt. A bűnöket és mulasztásokat csak saját magunkban keressük!”

És még egy hozzászólás. K. K.: „Egy olvasó meghatóan kéri a gyülekezetektől, hogy tűrjék, el a templomban a rakoncátlankodó gyermekeket. Nekem eszembe jut egy papa, aki időnként öt gyermekével vonult be kápolnánkba. ElőSaő Paulo, 1989 június

re rettegett mindenki, amikor megjelentek. A prédikáció alatt az egyik kisgyerek az előtte ülő asz- szony haját huzigálta, a másik fölle szaladgált a széksorok között, s fölment az oltártérbe, onnan grimaszolt. A többi is „szerepelt”, s a papa csak mosolygott. Az ember azért megy istentiszteletre, hogy az igehirdetésre nyugodtan figyeljen. Vannak kisgyerekek, akik tudnak viselkedni a templomban, mert szüleik ránevelték őket: van, amikor csendben kell lenniök. Hogy nézne ki, ha az operaházba ilyen elkényeztetett gyerekekkel vonulna be a papa, és egyik gyerek felszaladna a színpadra és kiabálná Mefisztónak: csúnya bácsi! Az igehirdetésnek ebben a nehéz világban nincs olyan rangja, mint a Faustnak?” '

A sók szép, gondolatébresztő írást szívből köszöntük. Nem azért írtam le testvéreim hozzászólásait, hogy bárkit is megbántsunk. Bizonyítéka mindez annak, hogy innen messziről mennyire együtt gondolkoznak az otthoniakkal az itt élők, és imádsággal gondolnak haza.

Görög Tibor

Reményik Sándor

CSENDES

CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát.

A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a légcsődásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,'

Nézd a kis ezűstpontokat:

Nem csoda-e hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy

tükröződni

Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis höpelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

„írok nekteks ifjak..

„Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68)

Gyenesdiás, 1989

Vannak, akik már haza is érkeztek. Vannak, akik most készülnek az idei gyenesi ifjúsági konferenciákra. A címbeli mondattal - úgy reméljük - életre szóló élményt és indítást kaptak azok, akik az egyhetes, hitébresztő konferencián ebben az évben már részt vettek. Öröm számunkra, hogy újra telt házzal végezzük munkánkat a Ka- pemaum falai között. Öröm, hogy 35 előadó készül és végzi a szolgálatot nem csökkenő lendülettel a fiatalok között. Sok minden megváltozott az utóbbi 10 esztendőben, amióta folyamatosan működnek az országos ifjúsági konferenciák. A hajdani résztvevők közül sokan már elvégezték a Teológiát, és lelkészekként szolgálnak. Úgy gondolom, nem kevés presbitert, gondnokot, felügyelőt 'táiáíuüHau régi ifjúsági konferenciások között. Változnak a résztvevők, változnak az előadók, változik az épület, az udvar, kicserélődnek az idős testvérek a Kapernaumban, de a lelkes érkezés s a nehéz távozás egy-egy konferenciáról állandó. Szeretjük ezt a nyári hetet, ezt tükrözi a változatlan túljelentkezés, évről évre.

Mi történik ebben az évben a konferenciákon? Már a mottó is elárulja, hogy a középpontba - minden eddiginél jobban - a Jézushoz vezető út kerül. A főelőadások a második hitágazat lutheri magyarázatára épülnek.

Kicsoda Jézus?

Kicsoda az ember?

Mit tesz Jézus az emberrel?

Hogyan követhetem Jézust?

Ezeket a kérdéseket úgy szeretnénk feldolgozni, hogy hitvallás erejű, bátor, személyes és mai világunk'kérdéseiben is iránymutató feleletet adjanak.

Naponta másfél órás bibliaiskolát indítunk délutánonként. Szentírással a kézben Mózes első könyvével foglalkozunk. Számolunk azzal az adottsággal, hogy egyes gyülekezetekben alapos a bibliaismertető tanítás, másokban szomorúan sekélyes. „Vedd és olvasd!” - Ez a gondolat irányítja ezeket az órákat, hogy mindenkinek belső, személyes igényévé váljon a biblia- olvasás és az elmélyedés a Szentírásban.

Reggeli istentiszteleteinken liturgikus keretben a Filippi-levél Krisztus-himnuszának lépcsőit járjuk végig, míg az esti áhítatokon Dániel könyvének megrázó, ma is döntő üzenetet hordozó kijelentéseivel foglalkozunk.

Egynapos kirándulás segíti az ismerkedést, az egymással való beszélgetés kialakulását. Esti fórumokon, kerekasztal körül égetően fontos, napi kérdésekről beszélgetünk: gyülekezet, egyház, ifjúsági élet, magyar sorskérdések mellett minden olyan probléma terítékre

kerül, amelyet a jelenlévők fogalmaznak meg. Kortárs teológust mutatunk be azon az estén, amelyen Paul Tillich életét és munkásságát ismertetjük.

Talán soknak tűnik mindez egyetlen hét programjaként, de abban a meggyőződésben végezzük munkánkat, hogy a résztvevők értékekkel találkoznak, melyekre ebben a rövid időben csak rácsodálkozni lehet, a hazatérés utáni időben azonban indítást és biztatást adnak a folytatásra az otthoni ifjúsági életben ugyanúgy, mint a MEVISZ munkájában, vagy egyházunk bármelyik szolgálati területén. A gyenesi hét belép egy-egy életbe, mint az ébresztés, a serkentés alkalma, hogy nagyobb legyen a mozgás, u Vallálas, hogy több legyen az imádkozó és segítő fiatal kéz és szív egyházunk életében, hogy akik élvezik a konferencia áldását, gyertyagyújtókká váljanak saját gyülekezetükben.

A péteri kérdésnél nincs aktuálisabb kérdés keresztyén fiatalok számára. Sok irányból sok felelet kínálkozik a kérdésre : merre menjek? hova induljak? Legyen erős és bátor a vallástételünk, melyet mi is mások hitéből ismerhettünk meg, hogy igazi és állandó érték Jézus Krisztusnál, az örök élet beszédében található meg.

Egy-egy tanítvány szolgálatán sokan indultak és sokan lettek hívővé. Tanítványi munka vár fiataljainkra. Arra a 360 fiúra és lányra, akik Gyenesre és Gyenesről indulnak az idén. Kísérjük és indítsuk őket imádsággal és biztatással a konferenciákra! De ne feledjük el megkérdezni és meghallgatni őket - családban és gyülekezetben egyaránt - amikor visszatérnek: mit hoztál? mit kaptál? Hiszem, hogy résztvevők és otthoniak a bizonyságtétel gyenesi iskoláján keresztül közelebb jutunk Jézus Krisztushoz. Lehet, hogy kicsi a gyenesi létszám, de ha igazi vetés és őszinte imádság kíséri, hatalmas aratás válhat ebből a kicsi, kapernaumi szolgálatból.

Szabó Lajos