Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-06-18 / 25. szám
r Evangélikus Élé t “ 54. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1989. JÚNIUS 18. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 4. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ara: 8,50 Ft Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. János ev. 15:13. Te Deum Diák korom legemlékezetesebb eseményei közé az iskolai tanévzáró ünnepélyek tartoztak. Abban az időben Te Deümnak neveztük az iskolai tanévzárókat. Nem csak azért, mert a tanévzárástól elválaszthatatlan volt a tanévzáró istentisztelet, hanem azért is, mert az iskolai ünnepélyeket is áthatotta a hálaadás és az öröm hangulata. A tíz hónapig tartó kemény tanulás és a néhány hetet felölelő feszültségekkel teli vizsgaidőszak után olyan természetes és megnyugtató volt elmenni a templomba és ott hálát adni Istennek segítő szeretetéért. Az iskolai tanévzáró ünnepélyekhez a hálaadás és öröm érzése mellett azonban a sziveket bizsergető izgalom is hozzájárult, hiszen ekkor tudtuk meg, milyen eredményes volt egész évi munkánk, és hogy felsőbb osztályba léphetünk-e a következő tanévben. A tanévzárással kapcsolatban nagyon sokáig nem hallottam ezt a kifejezést: Te Deum. A kifejezés különben a „Téged, Isten áldunk. ..” kezdetű latin himnusz két első szava. Ha sokan voltak is, akiknek szivében az elmúlt időszakban is megvolt az Isten iránti hálaadás érzése, hivatalosan nem lehetett erről beszélni. Nagy örömet jelent számomra, hogy ebben az esztendőben lapunk hasábjain megjelent hirdetmények szerint egyre több gyülekezetben hívták meg a szülőket és a diákokat - gondolom - a tanárokat is tanévzáró istentiszteletekre. Ezek az istentiszteletek minden bizonnyal Te Deumok, hálaadó istentiszteletek 'oltak. De hát van valami okunk az örömre és a hálaadásra a most befejeződő tanévvel kapcsolatban? Nem inkább könyörgő istentiszte- etekre lenne szükségünk, hogy az dcolai neveléssel és tanítással kap- >olatos nehézségeinken segítsen 1 bennünket az Isten?! Nem akar- ik elhallgatni az oktatással és az {kólákkal kapcsolatos problémádat, mert vannak bőven. De azért nindettől függetlenül az idei tan- vzárón is rengeteg okunk van a hálaadásra. Hálával tartozunk Istennek nindenek előtt azért, hogy a sok gazdasági, tantervi és egyéb nehézség ellenére iskoláink nagy többségében mégis komolyan vették gyermekeink életre való felkészítését. A pedagógusok többsége nagyon komolyan veszi hivatását. Persze említhetnénk ellenkező példákat is, de már azért is hálával tartozunk Istennek, hogy ma már őszintén beszélhetünk az iskolai oktatás és nevelés hiányosságairól is, mert csak így lehet reménységünk előbbre lépésre. A nevelés személyi feltételeinél azonban azt is meg kell említenünk, hogy a szülők „nemtörődömsége” sok esetben talán még nagyobb gátja gyermekeink megfelelő nevelésének, mint a pedagógusok magatartása. S ha mi magunk nem tartozunk az ilyen gátló tényezők közé, azt elsősorban Istennek köszönhetjük. A tantervi problémákkal kapcsolatban pedig az az igazság, hogy gyengébb tanterv keretében is lehet jól tanítani és tanulni, de a legtökéletesebb tantervi reform sem ér sokat a pedagógusok és a diákok jó hozzáállása nélkül. Az elmúlt tanév időszakában lett nyilvánvalóvá, hogy államunk hivatalos politikája nem akadályozza többé gyermekeink vallásos nevelését. Ennek a jegyében egyházunknak is lehetősége nyílott az eddigi iskolai hitoktatás mellett a gyülekezeti hitoktatás megszervezésére. Ennek alapján indult meg gyülekezeteinkben a gyülekezeti hitoktatás, egyes gyülekezetekben igen nagy intenzitással, másutt kissé még döcögve. Mindenképpen nagy hálával tartozunk Urunknak ezért a lehetőségért, de hangsúlyoznunk kell ezzel kapcsolatban is a szülők felelősségét is. A hitoktatás és konfirmációi oktatás mellett az elmúlt tanévben megelevenedett egyházunkban az egyéb ifjúsági és gyermekmunka is. A nyári gyenesdiási ifjúsági konferenciák mellett egyházkerületi, egyházmegyei és kisebb körzeti ifjúsági találkozókon és gyermek- csendesnapokon vehettek részt gyermekeink az elmúlt tanév időszakában. A munka ezen a területen is még csak a kezdő lépéseket teszi, mégis nagy reménységgel tölthet el bennünket. Az elmúlt tanév folyamán alakult meg a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség is, amelynek munkája szintén sok reménységgel kecsegtet. Mindez csak nagyon hiányos kis csokor, amely hálára indít bennünket az elmúlt tanévvel kapcsolatban. S ha ehhez a kis csokorhoz hozzá kötjük azt a sok örömöt és áldást, amely egyéni és gyülekezeti életünket gazdagította az elmúlt tanévben^_akkor lehetetlen, hogy mindannyiunk ajkán fel ne csendüljön az ősi hálaadó ének: Te Deum laudamus, áldunk téged Istenünk! Selmeczi János Országos felügyelő-választás Országos Egyházunk Presbitériuma június 2-án tartott ülésén elrendelte a megüresedett országos egyházi felügyelői tisztség betöltését. Az országos testület - egyenlő ajánlással - három jelöltet javasol választásra a gyülekezetek presbitériumainak: dr. Frenkl Róbert egyetemi tanárt, a Déli Egyházkerület felügyelőjét, dr. Sólyom Jenő kutató-professzort, a Tudományos Akadémia levelező tagját, Deák téri presbitert, valamint dr. Stúr Dénes mérnök-biológust, a Budavári Gyülekezet felügyelőjét. A gyülekezeteknek a közeljövőben megküldendő körlevél ad majd tájékoztatást a szavazás részletes előírásairól. Az Országos Presbitérium a gyülekezeti szavazatok beküldésének végső határidejéül 1989 szeptember 20-át, a szavazatok felbontásának napjaként pedig szeptember 26-át jelölte meg. A szavazatszedő bizottság tagjai: dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár, dr. Nagy István országos egyházi főjegyző, dr. Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsos, Szebik Imre és Táborszky László esperes- püspökhelyettesek és Húsz Róbert egyházmegyei felügyelő. A három jelölt életrajzát lapunk harmadik oldalán közöljük. JÚNIUS 16. - ORSZÁGOS GYÁSZNAP ÉS A NEMZETI MEGBÉKÉLÉS NAPJA A magyarországi egyházak és felekezetek közös nyilatkozata Mi, a magyarországi egyházak és az izraelita felekezet vezetői, nemzetünk történetének sorsdöntő időszakában hitbeli és lelkiismereti meggyőződésünket és évszázados hagyományainkat követve fordulunk egész magyar népünkhöz. Hazánk jelenleg súlyos erkölcsi, lelki, gazdasági és politikai válság próbatételeinek tü- zén megy keresztül. Az 1956-os nemzeti tragédia áldozatainak méltó végtisztességgel és kegyelettel történő eltemetése június 16-án megrázkódtatásokban bővelkedő múltunk lezárását és új, tisztultabb, emberibb korszak nyitányát jelentheti. Az is- tenhit a bűnbocsánatnak és a megbékélésnek lelkületűből éL Küldetése a megbékélés hirdetése és munkálása Isten és ember, ember és ember között így lehet kiapadhatatlan forrása az újrakezdések mindig megújuló reménységének. Ezzel á lélekkel fordulunk minden magyarhoz, éljenek országhatárainkon belül vagy kívül, tartozzanak bármely felekezethez vagy világnézethez: kössön össze mindnyájunkat a gyász szomorú napjaiban az újat kezdő akarás szent és eltökélt szándéka! Legyen ez a június 16-a a megbocsátásnak és az igazi megbékélésnek a napja! Az indulatok felkorbácsolása és a gyűlölködés csak újabb nemzeti tragédiának a mérges magvetése lenne. Tartsa távol magától mindenki a megtorlás és bosszú minden kísértését! Amikor megrendült lélekkel gyászolunk a nemzetünket 1956-ban ért nagy csapás fölött, ugyanakkor vallást teszünk arról is, hogy minden csepp kiontott magyar vér az egész nemzet vesztesége. Hiszen fájdalmasan kevesen és félelmesen egyedül vagyunk. Ma országunknak, egész népünknek mindennél inkább higgadtságra, nyugalomra és összefogásra van szüksége, hogy a világ népeinek ránk figyelő nagy családja előtt bebizonyítsuk Széchenyi igazságát: „egy népnél sem vagyunk alábbvalók”. Legyen ezért a nemzeti gyász napja az összefogás jele és a feltámadás reménységének hajnala. Azért imádkozunk, hogy lehessen magyar népünk életében is valósággá a bibliai ígéret: „Akik könnyhuDatással vetnek, vi- gadozással aratnak majd” (Zsoltárok 126:5). Budapest, 1989. június 12. A Római Katolikus Egyház nevében: Dr. Paskai László bíboros, prímás-érsek. - A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében: Dr. Tóth Károly püspök. - A Református Egyház nevében: Dr. Kocsis Elemér püspök. - Az Evangélikus Egyház nevében: Dr. Nagy Gyula püspök-elnök. - Az Orthodox Egyház nevében: Dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor. - A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa nevében: Dr. Viczián János egyházelnök. - A Metodista Egyház nevében: Dr. Hecker Frigyes szuperintendens. - Az Unitárius Egyház nevében: Dr. Huszti János püspök. - Az Izraelita Felekezet nevében: Dr. Schöner Alfréd főrabbi. ÉLŐ VÍZ „...Megvizsgál az Úr minden szivet, és megismer minden gondolatot... Lásd meg azért, hogy az Úr választott ki téged...” IKrón 28,9-10 Mi lesz belőlem, ha megnövök? - Pilóta és búvár! Ügyes utaskísérőt választok magamnak, a tenger fölé érve az kormányozhatja az ejtőernyőt, amelyre hagyatkozva lebukom. - Ilyen választ kaptam az ötéves Tamástól, mikor megkérdeztem, mi lesz belőle. De ő még pvodás, s óvónénije kikötőkbe és kiállításokra terelgeti csapatát, s a kirándulásokról hazatérve a kicsinyek szabadon önthetik ki élményeiket rajzolásban, festésben és építésben. De Tamásnak legalább tíz éve van még ahhoz, hogy szabadjára engedje fantáziáját és igazán gyermeki módra építgesse jövőjét. Úgyis vár rá elég sok kioktatás, kiábrándítás, csalódás a felnőtté válás próbatételei közben, hogy kijózanodjék hajlamai szabadjára bocsátásából. Egy, az etióp ifjúságot ábrázoló regényben Assefáról, a gazdag apa „tehetségtelen” fiáról olvashatunk, aki pedig igazán kereskedőnek teremtetett: „A műhelyben mindenfélét alkalmam volt tanulni, de valahol mindig csalódást keltettem. Nem volt erőm végigcsinálni, amit célul tűztem magam elé, vagy amit mások vártak tőlem. Amint ott álltam a zajos műhelyben, ahol minden oldalról ügyes és szorgos fiatalok vettek körül, mindig ugyanaz a csüggesztő érzés fogott el, mint amikor apám vezényelt leckém megtanulására.” Istenem, adj nekem növekvő békét, az alkalmazkodásnak azt a csodálatos titkát, amit mindenütt megtalálunk a természetben: a saját növekedési idő hosszát, a saját érési idő menetrendjét, a saját talajfélét. „Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét,-és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Űr minden szivet, és megismer minden gondolatot és szándékot. .. Lásd meg azért, hogy az Úr választott ki téged, hogy házat építs szentélyül. Légy erős, és készítsd el!" (IKrón 28,9—IQ) Nemde a teljes szív ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy személyiségünk lényegének fejlesztésére összpontosíthatjuk a figyelmet, az akarat irányára és teherbírására, az érzések melegére és őszinteségére szabadságunkat? Ha ez nem nevelődhetik hajlamainkkal és képességeinkkel együtt, akkor lehetünk technikusok és ezermesterek, de nem emberek, akik Isten céljait szolgálják. Mintha valaki szolgálhatná Istent megalázkodva, helyén megrekedve és eltemetkezve? Istent, aki mindig útban van valaki felé, mindig változtat a helyzeten, mindig újat teremt és medret nyit? Előtte néni kell kérdezni: mi lesz belőlem, ha megnövök? Hanem: hol akarsz engem használni? Minél mélyebben eluralkodik rajtunk az Isten sáfára-leikület, annál szélesebbre tárul előttünk hivatásunk, és bátorságot nyerünk arra, hogy kitartsunk mellette. Anna-Maya Raittila Az iskolai hittanbeiratás új rendje A korábbi évek megszokott gyakorlatától eltérően a Művelődési Minisztérium az 1989-90. tanévre sem óz általános, sem a középiskolákban nem írja elő az iskolában történő külön hitianbeiratást. Ehelyett a szülőknek a lelkészt hivatalokban kell bejelenteniük azt, hogy gyermekeiket iskolai hitoktatásban kívánják részesíteni. Az így összegyűjtött jelentkezéseket - a lelkészt hivatalokban vallás- oktatásra beírt tanulók névsorát - a lelkészek legkésőbb augusztus 25- ig juttassák el a körzetileg illetékes iskolák igazgatóihoz, kérve a hitoktatáshoz szükséges feltételek biztosítását Felhívjuk a szülőket, mielőbb jelentsék be ezért gyermekeiket hitoktatásra a lelkészi hivatalokban. Hálaadó istentiszteletek T olna-Bara ny á ban, megújult templomokban Felsőnána Évtizedeken át úgy beszéltünk a tolna-baranyai templomokról, mint romosodé, düledező épületekről. Oka volt az elhanyagoltságnak. A második világháború után ezekből a falvakból kitelepítették a német nemzetiségűeket, ezáltal elnéptelenedtek a gyülekezetek és bizony 30-40 lélek a legjobb igyekezetéből sem tudott mit kezdeni az ősök által felépített romlásnak induló, egykor nagyon szép templomokkal. Nagy részük még a műemlék-csoportba is tartozik, így még igényesebb helyreállításra szorulnak. Az utóbbi években mintha ebben a dologban is elmozdulás történt volna. Összefogott a maroknyi gyülekezet és megindultak az egykor kitelepítettek is, akik szívük szerint hazájuknak, otthonuknak érezték a kényszerből itthagyott falut, templomot. Pünkösd szombatján Felsőná- nán adott hálát az erre a napra határokon túlról is hazajött gyülekezet, temploma megújulásáért. Megható volt látni a találkozásokat. Sokan négy évtizede nem jártak itthon. Ahogyan felismerték egymást, ahogy felelevenítették emlékeiket, mesélték mi történt rokonokkal, barátokkal, ez megható volt. Azután elcsendesedett mindenki és figyeltek Isten igéjére. Dr. Harmati Béla püspök németül és magyarul hirdette az igét Ef 2,19-22. versei alapján. A látvány őt is megfogta, mert azzal kezdte prédikációját, hogy messze földről jött ide a gyülekezet nagy része, ahol keresztelték, vagy ahol talán házasságkötéskor álltak ez oltár előtt. Találkozásra és hálaadásra jöttek. Jézus Krisztus az alapkő, erre rá lehet építeni az életünket. Vannak emberek, akik donorként odaadják egy-egy súlyos esetnél saját bőrük egy darabját, hogy segítsenek, gyógyulást szerezzenek. Jézus nem csupán bőréből egy darabot, hanem életét adta értünk! Ezért nem vagytok idegenek, Isten házának örökösei, akik ezen az alapkövön, Jézuson épültetek fel. Van sok szép és nagy templom a világon, de nektek ez a legszebb, mert azt mondhatjátok; ez a miénk! A kövek sok mindenről tudnak beszélni, hát még az élő kövek. A Lélek tudja élővé tenni Isten népét. Ünnep, amikor megújul a templom, ti is most ezért jöttetek ünnepelni. Isten áldja meg az elvégzett munkát és ünnepetek örömét! Az egyházaskozári asszonykórus énekel Sokan köszöntötték a gyülekezetei, közüttük Lackner Aladár esperes, aki a hűségben való megállás ajándékát Játta ebben áz ünnepben. Pósfay György Genfben élő nyugdíjas lelkész is együtt örült a hálaadó gyülekezettel és a világ minden tájáról hozott üdvözletét. Megható volt Weitzel Henrik, a falu egykori tangója, aki könnyek között mondta el a sanyarú napok történetét és adott hálát Isten megtartó jóságáért. Reitinger Henrik, a Bajor dia- kónia nevében köszöntött és köszönte a sok munkát és adományt. Kalló József helyi katolikus plébános a jövőbe vetett reménységet ajánlotta az ünneplőknek. A közös ebéd után sem oszlott szét a gyülekezet, hanem együtt mentek ki a temetőbe, hogy isten- tisztelet keretében emlékezzenek azokra, akik már előre mentek, de (Folytatás a 3. oldalon)
