Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-06-04 / 23. szám
Evangélikus Élet 1989. június a. GYERMEKEKNEK Kik a boldogok? Az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek Ismeritek ezt a szót ’irgalmas’? Kicsit régiesen cseng. Tudjátok, mit jelent? Mondok egy példát, tanúja voltam. A hatalmas ÁBC-áruházban csúcsforgalom volt: hosszú sorok kígyóztak a pénztárak felé tömött bevásárlókocsikkal. Egyszer csak egy kis öregasszony óvakodott az egyik sorhoz, néhány kiskanalat szorongatott. - Nem lehetne... talán... nem bírok soká állni... valakivel odamehetnék a pénztárhoz? - kérdezte bátortalanul. — Mit képzet-hangzott szinte egyszerre idegesen, többfelől is: megy a vonatom -, lekésem a munkából, - ezer a dolgom! Egy fiatalasszony (a kocsi ülésén kisgyerek ficánkolt) csendesen magához húzta: jöjjön néni, elintézzük együtt! Egy vers sorai ezt így mondják: „Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet." Mit jelent irgalmasnak lenni? Isten igéjében néhány egyszerű választ találunk erre a kérdésre. Irgalmas az, aki nem megy el részvétlenül a bajbajutott mellett. Irgalmas, aki meg tud bocsátani annak, aki megbántotta őt, vétett ellene. Irgalmas az, akinek szíve megindul a szenvedőkön és segít rajtuk. Jézus egyik legszebb példázata az irgalmas segítésről szól. Egy ember erőszak áldozata lett: megverték, kirabolták, és félholtan sorsára hagyták. Az úton ketten is elhaladtak mellette, de segítségnyújtás nélkül elkerülték őt. Aztán jött egy harmadik! Ez meglátta és megsajnálta. Segítségére sietett: megtisztogatta, bekötözte sebeit, biztos helyre vitte, gondoskodott róla gyógyulásáig. Azok az emberek, akik megismerték Jézus szeretetét, észreveszik maguk mellett azt, aki szenved, segítségre, bocsánatra van szüksége. Jézus boldognak mondja őket. Ismerjetek meg néhány ilyen boldog embert! Bolognában van egy utca, melyet a szeretet utcájának neveznek. Egy asszony lakott ott, akinek a fia gyilkosság áldozata lett. A gyilkos bemenekült az anya házába és irgalomért könyörgött. Az anya ezt mondta neki: úgy bocsásson meg Isten neked, ahogy én megbocsátok! Fiedrich Bodelschwing nevét talán még nem hallottátok. Németországban élt a múlt században, evangélikus lelkész volt. Megesett a szíve a gyógyíthatatlan betegeken, az epilepsziásokon, idegbetegeken, akikkel senki sem törődött. Szeretetotthont alapított számukra. Közöttük élt, és szolgált nekik. „A testi-lelki szenvedők között élve tanultam irgalmasságot" - mondta magáról. Ma ez a szeretetotthon már egy hatalmas város: Béthel- Bielefeld, amit az irgalom városának neveznek. Sok ezer szenvedőt ápolnak itt, szeretetközösséget, életlehetőséget adnak számukra. A jugoszláviai Teréz anya életéről könyvet is olvashattok: ma is él és szolgál a távoli Indiában. Jézus szeretete arra indította, hogy a legszegényebbek közé menjen: az utcák nyomorában tengődőkhöz, a magukra hagyott otthontalan gyerekekhez, a gyógyíthatatlan betegekhez. A haldoklók anyjának nevezik őt. Ezt az imádságot ö tanította: „Urunk, tégy késszé minket arra, hogy segítsünk azokon, akik éheznek és nyomorúságban halnak meg. Add meg nekik'a mi kezünkből a mindennapi kenyeret. Add, hogy a mi szeretetünkből sze- retetet, békességet és örömöt kapjanak." Hogyan lehettek ti ilyen „boldog irgalmasokká"? Mi nem tudunk szeretetotthont alapítani, nem mehetünk Indiába segíteni az embereken! - mondhatjátok. De elkezdhetitek „kicsiben" gyakorolni mindazt, amiről eddig szó volt. Egy heves szóváltás után oda tudsz állni társad elé: megbántottalak, kérlek bocsáss meg! Nem sumákolsz az osztályban, ha egy társadat igazságtalanul megrágalmaznak, hanem nyíltan védelmedbe veszed. Nem dicsekszel kihívóan az új ruháddal annak, akinek szülei nem tudnak neki mindig újat venni! Észreveszed a villamoson az időseket, s nem furakodsz eléjük, hogy leülj az egyetlen üres helyre! Anyák napján nemcsak a nagymamádról nem feledkezel meg, hanem a szomszéd néninek is jut néhány szál virág, akiről mindenki megfeledkezik. Folytathatjátok a példákat... Mindezt azért teheted, mert Isteh neked megbocsát, törődik veled, és egykor befogad országába. Irgalmas hozzád! Keveháziné Czégényi Klára A VASÁRNAP IGÉJE Jn 7, 40-53 DÖNTENI KELL Mai igénk azt a tényt tárja elénk, hogy Jézus szolgálata, munkálkodása megosztotta azok véleményét, akik találkoztak vele. Sok csodáját, tettét látták Jeruzsálemben, de nem tudták eldönteni ki is az a Jézus, aki mind ezt teszi. Van, aki elutasítja, van,.aki halált kér rá, van, aki nem érti, van, aki próbálja védeni. Dönteni kellett ott és akkor mellette vagy ellene. És tulajdonképpen nem született döntés. „Elment mindenki a maga otthonába”. Ez a megállapítás azt tükrözi, hogy tovább kell róla beszélgetni. Otthon, családi körben - személyes beszélgetésben kell döntést hozni Jézussal kapcsolatos álláspontunkról. Ma sincs másképp! Az egyes embernék és az egyháznak is dönteni kell Jézussal kapcsolatban. Dönteni, abban az összefüggésben kit látok Benne? Ki számomra Jézus? Cselekedeteit, szolgálatát hellyel-közzel ismerjük. Mit tett? Mit végzett? Hogyan állt oda az ember, az élet mellé? Miként hirdette és valósította meg Isten akaratát? Hogyán volt „simogató” és hogyan volt nagyon is „éles”? Elfogadjuk-e Krisztusnak, sza- badítónak, Megváltónak? Hiszen Ő az egyedül, aki megoldásokat adhat életünk kérdéseire. Nagyon sok kérdés feszül ma mindannyiunkban. Mi lehet az a rendező elv, amit követhetünk? Egyedül Jézus szeretete és útja. Ő az, aki meg tud szabadítani bűneinkből, leterheltségünkből, előítéleteinkből. Ő az, aki.életével pecsételte meg mind ezt, szabadítását. Merjük az Ő útját, szolgálatát nemcsak elfogadni, de vállalni is. Jézus követésében mindig akkor van baj, ha nem Őrá nézünk, hanem magunkra. Miért akarták Őt elfogni némelyek? Mert nem az ő útjukat, elképzelésüket igazolta. Mást vártak tőle. Pedig Ő semmi mást nem hozott, mint Isten akaratát. Ne saját, önző céljaink szolgálatába állítani akaijuk Őt, hanem követni. Ezt akkor tehetjük igazán, ha figyelünk Nikodémus szavára is: hallgassuk meg előbb, mielőtt ítélnénk. Jézus elutasításában ott látom a legnagyobb problémát, hogy úgy akarunk ítélni felőle, hogy nem ismerjük. Jobban, alaposabban, igazabbul kell megismerni. Ő maga ehhez segítséget nyújt. Merjünk figyelni rá. A nagytanács tagjai utána hazamentek. Otthon folytatódott bizonyára az értékelés. Mielőtt döntünk, „értékeljünk” mi is. Dönteni kell! S ez nem pusztán elvi kérdés. Hétköznapi tetteinket, cselekedeteinket, egész magatartásunkat határozza meg döntésünk. Ha mellette, mint Krisztus mellett döntünk - az élet tárul ki előttünk. Hitben, szeretetben és reménységben való élet. Ennek van ma létjogosultsága. Ehhez Tőle kapunk erőt, segítséget. Ha kételkedve állunk vele szembe - hatással lesz egész életünkre. Elbizonytalanodunk tetteinkben is, de méginkább reménységünkben. Dönteni kell! Ma még lehet. Ma még nem késő. De gondoljunk arra is, hogy a felkínált lehetőséget nem lehet a végtelenségig elutasítani. Vagy vele - vagy ellene. Ennek következményeit vállalni kell. Ifj. Kendeh György IMÁDKOZZUNK Add Urunk Szentlelked világosságát, hogy Jézus mellett, az élet mellett dönthessiink! Ámen Í1 írok nektek, ifjak... JÓTÉKONY CÉLLAL... Bizonyára sokan meglepődtek, amikor hírét vették, hogy az evangélikus ifjúsági szövetség bált rendez. Hogy kerül a csizma az asztalra? Miért foglalkozik egy keresztyén közösség ilyen világias dolgokkal? Az „átkos k ült úrprotestáns örökség” feltámadása ez? Talán még táncolni is fognak?! A Mevisz eddigi, nem egészen fél éves működésére aligha a laza erkölcsök hirdetése a jellemző. Szerveztünk ifjúsági evangélizációt, csendesnapokat, templomot és parókiát építő tábort és hasonlókat. A bál előkészítésébe is a legjobb szándékkal fogtunk: hogy kulturált ismerkedési, találkozási, szórakozási lehetőséget nyújtsunk evangélikus fiataloknak. A-hely szelleme, a Deák téri iskola is sugallta ezt, hiszen az egykori Evangélikus Lcánvelvégzett társadalmi munka értéke.) A jótékony célú bál első részében egy I NSZK-beli reneszánsz zenekar adott hangulatos és színvonalas műsort, fi majd a tévéből jól ismert Matthias Cor- vinus Consort tagjai léptek dobogóra: reneszánsz muzsikát szólaltattak meg míves előadásban, ráadásul táncot is | tanítottak. Látványnak is nagyszerű volt, amikor az alkalomhoz illően öltő- j j zött fiatalok nagy kört formálva járták j a reneszánsz táncokat. Az est során Lázár Ervin egy meséjének dramatizált változatát adta elő fiatalok kis csoportja. Ötletdús játékuk azt ígéri, hogy ha- ] marosan megszerveződik a Mevisz színjátszóköre. A műsor harmadik egységeként a kiváló Studium dixieland együttes adott hangulatos műsort, a tőlük megszokott magas színvonalon, j A reneszánsz zenekar gimnázium patinás dísztermében annak idején sok ilyen alkalmat rendeztek. A május 20-án tartott bál hangsúlyozottan jótékony célt szolgált. Az ifjúsági szövetségnek van egy nagy álma, reménysége. A fővárosban tanuló vagy dolgozó evangélikus fiatalok számára szeretne modell-értékű, olcsó szállás- lehetőséget biztosítani, ami segítene abban is, hogy a Budapestre kerülők egyházi szempontból se kallódjanak el a nagyváros sokféle vonzásában. A Luther Otthon néven létesítendő, spirituális központként is szolgáló kollégium javára hirdettük meg a bál bevételét. Az összegyűlt mintegy 10 000 Ft nyílván csak csepp a kiadások várható tengerében, ennek jelképes értéke azonban jóval nagyobb ennél: jelzi, hogy a fiatalok készek áldozatokra egy nemes ügyért. (A tervezett helyszínen, a Karácsony Sándor utcában már eddig is százezer forintokban mérhető az Bent a bálteremben nagy volt a ! nyüzsgés, kint a folyosókon, tantér- J' mekben pedig lehetőség nyílt csendes ! beszélgetésekre, büfére, prbgramok egyeztetésére. Egy-egy kifüggesztett táblón a Mevisz szakcsoportjai mutat- li koztak be, továbbá kiállításra kerültek [ a gyermekrajzpályázat egyes müvei is, l de hozzá lehetett jutni a Mevisz Hír- i mondó számaihoz és egyéb közérdekű információkhoz. Este 11-kor, az ötórás program vé- I geztével, miközben a termet raktuk í rendbe, Foki Tamás tanár úr - aki az I iskola részéről minden segítséget meg- j adott'*- megjegyezte: nem is gondolta j volna, hogy a műsor ilyen színvonalas ) a résztvevő mintegy 200 fős’ társaság i pedig ilyen kulturált lesz. Ez mindany- nyiunk közös öröme, akárcsak az reménység, amelynek búcsúzáskor so n kan így adtak hangot: ugye máskor ‘ lesz bál? Fabinv Tami'fi A/ első tánelépések &■ Erdélyi festmények a Szombathelyi Képtárban Sajtóosztályunkon kapható egy kedves kis könyvjelző'- én néha levelezőlapként is használom -, melynek virágos rajza alatt a felirás „Minden lehetséges annak, aki hisz (Mk 9,23.)”. Ez az evangéliumi mondat jutott eszembe, amikor a Szombathelyi Képtár emeleti galériáján az erdélyi festőművész, Szolnay Sándor színes világával ismerkedtem, a hitet árasztó, mosolyt előcsalogató virágcsokrait néztem a mázas kancsókban, a népi szőtteseken, kézimunkákon álló cserépvázákban. Néztem a kolozsvári utcákat, a Sza- mos-partot, a sétateret, a fák közé szűrődő napfénynyel s az épületek, fák, padok misztikus árnyait. Hihetetlen könnyűek, szinte libegnek képei, kitörve a keretekből. Kedves a Fiatal lány, vagy a bohócsapkás önarcképe, de elgondolkoztató a sötétebb tónusú képe önmagáról, amely mögött már a világháborúban átélt napok, a fogság s az azt követő gondok is leolvashatók a nem ifjú férfiarcról. Hazájában, de otthonától messze került kiállításon mégis barátok, egykori nagybányai művésztársak alkotásai vannak a közeli teremben: Perlott Csaba, Nemes Lampért, Pászok, Boromissza Tibor, Galim- berti, Baloghy Mária, Károlyi Lajos, Hollósy Simon. .. Müvésztársak, akikről könyvet készült írni, de csak a tervezet készült el gyorsírással, nagyon vázlatosan. Talán'nem is a művészi értékelés lett volna a célja, hanem a művészek mindennapi élete, munkája, harca, sikere, összetartozása Nagybányán, mozaikok változó életükből. Most ismét közel kerültek egymáshoz, mint valamikor Nagybányán a festők művészetét meghatározó környezetben. Hiszen nevükhöz - bárhová kerültek az országba, vagy határon túlra, hozzákapcsolódott a város, összefonódott nevükkel, művér szetükkel, lényükkel. „Minden lehetséges annak, aki hisz”. Gondolt erre Salamon Nándor képtárigazgató, olvasta-e így valaha? Nem tudom, de hogy ez a kiállítás létrejött, az az ő hitének köszönhető. Hitt Szolnay Sándor (1893-1950) művészi értékében, hitt a művészetbarátok segítségében, hiszen a kiállítást csupán 1-2 kép birtokában-kezdte egy évvel ezelőtt, amikor a művész külföldön élő leányának megígérte a „létrehozását”. Hitt Szolnay Sándor egykori személyes barátaiban, vagy csak a műveit ismerő és becsülő emberekben, a képek tulajdonosaiban. Minden jelentkező képtulajdonost, kölcsönzőt az országban személyesen keresett meg. A kiállítást a művész barátja dr. László Gyula ny. egyetemi tanár nyitotta meg s a látogatók harminchat képben gyönyörködhetnek s egy kis erdélyi levegőt szívhatnak. Hazautazásom előtt még hosszan ültem emlékeket ébresztő tájképei előtt, gondolatban elindultam Kolozsvár utcáin, az evangélikus temető felé, ahol a város szülötte végső nyugvóhelyet lelt. Schelken Pálma Boldogabban éneklünk neked, jó Uram Ezzel az ifjúsági énekkel kezdődött a MEVISZ junior tagjainak 2 napos találkozója április 22-23-án a Soltvadkerti tónál. Éneklés, játék és rövid ismerkedés után arról folyt a beszélgetés, hogy a MEVISZ JUNIOR tagok hogyan kapcsolódhatnak be a MEVISZ munkájába. A beszélgetések során kialakult az a vélemény, hogy mi fiatalabbak is tevékeny segítői lehetünk egy-egy már működő szakcsoportnak. Mindenki alkalmas a szolgálatra, aki Jézusra tekint és Tőle kér erőt hozzá. Ez már az esti áhítat egyik gondolata volt, ahol arról szólt Szabó Vilmos kiskőrösi lelkész, hogy mit jelent az, hogy mi evangélikus fiatalok vagyunk? Az örömhír hordozói és továbbadói kell, hogy legyünk. Életünket egy hangszerhez hasonlította, mely csak akkor szól tisztán és szépen, ha fel van hangolva. Mi is csak úgy szolgálhatunk eredményesen, ha életünk hangolómestere Jézus Krisztus. Nagyon fontos a vele való kapcsolattartás az igén keresztül, hogy beszédünk és cselekedeteink által nap mint nap tisztán tudjuk továbbadni az embereknek a jézusi örömhírt. Ez az öröm töltött el bennünket is, mikor az áhítat után gyertyákkal vonultunk a Vadkerti-tóhoz, és boldog énekléssel dicsértük az Urat. Vasárnap a soltvadkerti gyülekezet ifjúsági istentiszteletén vettünk részt, és utána Káposzta Lajos esperes néhány szóban megismertette velünk gyülekezetét. A hűvös idő miatt a vetélkedő elmaradt, de ebédig így is egy nagyot játszhattunk. A kedves együttlét vasárnap délben fejeződött be. Örülünk az együtt eltöltött 2 napnak, amelyen Krisztusra tekinthettünk, sok vidámságban volt részünk, és az igével feltöltekezve erőt kaptunk a szolgálatokhoz. Köszönjük a soltvadkerti és a kiskőrösi gyülekezet segítségét. Homoki Olga MEVISZ JUNIOR TAG Kedves Barátaink! Amint a cikkből is olvashattátok, a j MEVISZ Junior tagozatának első ta 1 lálkozója áprilisban a Vadkerti-tóná.’ J volt. Röviden szeretnélek tájékoztatn. j benneteket, kik vagyunk, mit szeret nénk csinálni a jövőben. A tagpzat zö- jj mében 13-16 éves evangélikus fiatalok-1 ból áll. Szeretnénk bekapcsolódni a MEVISZ szakcsoportjainak munkájába és gyülekezeteink életébe. Az utób-J bit úgy kezdenénk el, hogy találkozóin-J kát egy-egy hétvégén tartanánk (5-6 hetes időközönként), mindig más-más j gyülekezetnél a helyi gyülekezess ifjúság bekapcsolásával. Minden összejövetelen lehetőség lesz kirándulásra, éneklésre, játékra, imád-j ságra, beszélgetésre, és egy-egy gyüle-1 kezet megismerésére. Az együttlét alkalom arra is, hogy kérdéseitekre, problé-j máitokra együtt keressük a választ, és hogy Jézus Krisztuson keresztül közelebb kerüljünk egymáshoz. A következő találkozónk a Tolna1 megyei Györkönyben lesz június] 10-12-ig. A találkozó fő témájának cí-l me: Isten felé vezető utak. Az odajutással és a programmal, to-: vábbá a tagozat működésével kapcsolatos részletesebb információt a következő címen kaphatsz: Kecskés Anita, 6723 Szeged, Szamos u. 12/a II. em. 8. Minden 13-16 éves evangélikus fiatal jelentkezését és érdeklődését várom: Kecskés Anita MEVISZ junikor tagság szervezője /
