Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
Evangélikus Elet 1989. május u. D. Ordass Lajosné ajándéka az acsádi gyülekezetnek Ragyog ránk a napsugár... A MESZLEN-ACSÁDI társgyülekezet nem a mai idők lelkészhiánya miatt egyesült. Még a Türelmi Rendelet utáni időkben, 1784-ben fogtak össze és közösen választottak papot. De történetük jóval előbb kezdődött - ahogy az Weltler Sándor lelkész ünnepi beszámolójából kitűnt. „Az Acsádi Evangélikus Gyülekezet tiz emberöltőnyi ideig, azaz 300 éven át élt árnyékban! ígéretes, szép volt a kezdet. A 17. században ragyogott már egyszer ránk a napsugár. Az 1600-as években Acsád, szinte valamennyi környékünkön található faluval együtt, önálló evangélikus gyülekezet volt, Mesz- lentől független. Körmendi János, Regini Márton, Gudor János, Vörös Benedek, Czompos Tamás, Vajda György voltak ebben az időben a lelkészek. 1648-ban és 1663-ban egyházkerületi gyűlést is tartottak itt.” A gyülekezet az ellenreformáció szorításában szűnt meg. Amikor a soproni országgyűlés az artikuláris helyeket kijelölte - a 17. és 18. században —, Acsádon evangélikusnak lenni azt jelentette, hogy Ne- mescsóra kellett járni istentiszteletre, kereszteltetni, konfirmálásra és esküdni. 25 km-es utat jártak hitük gyakorlása végett. A Türelmi Rendelet után fogtak össze a meszleniekkel együtt templom és papiak építésére - Meszlen- ben. Ettől kezdve Acsádon evangélikusnak lenni azt jelentette, hogy Meszlenbe kellett járni istentiszteletre, keresztelésre, konfirmálásra és esketésre. Kétszáz éven átjárták az elődök ezt az 5 km-es utat. Az utolsó 50 esztendő fordulatokban gazdag volt ugyan, de a napot nem tudták előcsalogatni. Igaz, hogy építettek új iskolát, de az államosításra került, egy ideig még tartottak benne istentiszteletet, majd körzetesítették s így a gyülekezet lassan otthontalanná lett. A kis terem az óvoda mellett sohasem lett a gyülekezet igazi otthona. Két év szorgalmas munkájával készült el az új imaház. Három évszázadnyi homály után kisütött a nap. Ragyog ránk a napsugár! 224. sz. húsvéti énekünk egyik sora hangzik így. Húsvét volt a nagy változás, amely nemcsak Jézus sírjáról tudta elhengeríteni a nehéz követ, hanem konok, kőkemény szíveket is meg tudott lágyítani, különböző beállítottságú embereket tudott közös nevezőre hozni. Mostantól kezdve ezt jelenti Acsádon evangélikusnak lenni: befogadottak lettünk, otthonunk van ebben a faluban, befogadtak bennünket. Fentiekből is látszik —, nagy volt a gyülekezet öröme. Háromszáz év után újra saját templomban dicsérhetik Istent! Még tetézte a nap örömét az, hogy a templomszentelő istentiszteletre dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel és feleségével együtt vendég is érkezett, az éppen hazánkban tartózkodó dr. Martin Kruse nyugat-berlini püspök és felesége személyében. Ugyancsak eljött dr. Hermann Goltz hallei professzor is, aki jelenleg az Európai A Lélek gyümölcse Egyházak Konferenciájának tanulmányi főtitkára Genfben. Az ünnepi istentisztelet igehirdetője Kruse püspök volt. Szavait Weltler Ödön ny. lelkész tolmácsolta. Jó Pásztor vasárnapján Jn 21,15-19 alapján tett bizonyságot Jézusról, aki ismeri az utat, mely az életre visz, jó legelőkhöz, friss vízhez vezet, védi is nyáját a fenyegetésektől, utat mutat félelmek és aggodalmak között és életét adja a juhokért. Isten sokszor olyan úton vezeti egyházát, melyet „abban a pillanatban” nem ért meg. Mélységeken is átvezeti népét, éppen ezen keresztül éli át a gyülekezet a jó Pásztor jelenlétét. Ti is tudtok valamit abból, hogy mélységeken keresztül vezet az egyház útja, de Isten őrző napja ma mégis felragyo- tott néktek. Ez a templom olyan, mint egy oázis, egy forrás azon az úton, melyen Isten népe vándorol... Ha kicsiny nyáj is ez a gyülekezet, beletartozik Isten nagy népébe s a kicsinyt Isten mindig nagyra becsüli. Az ünnepi liturgia során dr. Nagy Gyula püspök felszentelte a templomot és azt az ajándékba hozott úrvacsorái készletet, melyet özv. D. Ordass Lajosné püspökasz- szony ajándékozott ebből az alkalomból a gyülekezetnek. D. Ordass Lajos püspök a minneapolisi nagygyűlés alkalmával amerikai gyülekezetektől kapott úrvacsorái készletet és hagyatékából most az acsádi gyülekezet kapta meg ezeket a darabokat. Nemcsak művészi értéke rendkívüli, hanem történeti értéke is - hangsúlyozta a püspök az átadásnál. A gyülekezet örömmel fogadta a szép ajándékot és örültek a megtiszteltetésnek is, mely őket érte. Üdvözlő szavaiban Kruse püspöktől ígéretet kaptak, hogy a készlet teljességéhez szükséges ezüst paténát ő fogja utólag elküldeni számukra. A templomszentelési ünnepség ökumenikus jellegű is volt. Goltz főtitkár köszöntő szavaiban felelevenítette a halle-wittenbergi egyetem volt magyar ösztöndijasainak emlékét. A szomszédos Burgen- landból többen is átjöttek, közülük Sommer Frigyes felügyelő adta át dr. Gustav Reingrabner szuperintendens üdvözletét és áldáskívánását. A helyi katolikusok nevében Enyedi József meszleni plébános, a község nevében Szauer György HNF elnök, az egyházmegye gyülekezetei nevében Szabó István egyházmegyei felügyelő szólt. Fehér Károly esperes imádsága zárta az ünnepséget. Végül emlékezzünk a templom tervezőjére és építőjére. Vincze Csaba szombathelyi építészmérnök hittestvér tervezte az épületet. Németh János büki kőműves mester volt a kivitelező, akiről beszámolójában így emlékezett meg a gyülekezet lelkésze: „Szorgalmas keze munkájának sok szép bizo- nyitéka van itt a faluban. Hatvanöt megépített családi ház koronája ez az imaház — a hatvanhatodik melyet Isten dicsőségére épített. A gyülekezet presbiterei Csidei Tibor felügyelő vezetésével nagy terhet vállaltak az elmúlt két évben, de boldogan látták ezen a vasárnapon: nem volt hiábavaló munkájuk és áldozatuk. Tóth-Szöllős Mihály Májusban az ember már nagyon várja az első tavaszi gyümölcsök megjelenését. Jól esnek a télen át tárolt fonnyadt, aszalódott almák után az apró szemű gazdag vitamintartalmú ízes cseresznyék, eprek és meggyek. A kiskertek gazdái megmászik és permetezik a fákat, hogy elősegítsék a jó terméshozamot. Mekkora azután az öröm, amikor a virágszirmok lehullása után megjelennek apró terméskezdetek, s később a zöld lomb közül kivillan a pirosló gyümölcs. A teremtett világ is nagyon várja az Isten fiainak megjelenését. Erről ír Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél 8. részében. Sok olyan hiábavaló dolog történik életünkben, aminek jobb volna meg nem történnie. Sokat vétkezünk egymás ellen. Ezeknek az egymás ellen elkövetett vétkeinknek egy igen hosszú listáját írja le Pál a Gala- tákhoz írt levelének 5. részében. Azt mondja ezekről, hogy ezek a test cselekedetei. Az ilyen cselekedetek megrontják az emberi együttélést. De fel is keltik a vágyat az emberben az Isten fiainak szebb és jobb élete után. Mindnyájan olyan élet után vágyódunk, amelyben nem egymás ellen vétkezünk, hanem egymást segítve, boldogítva élünk ezen a világon. Azt várjuk, hogy Isten fiai megjelennek ebben a világban, és akkor nem a test cselekedetei, az egymás elleni vétkek fognak uralkodni rajtunk, hanem a Lélek gyümölcsének friss és jó ízét fogjuk megérezni. A test cselekedetei a mi emberi életünk termékei. Ezzel szemben a Lélek gyümölcse az életünkben az, amit Isten az 0 Szentlelkének munkája által hoz létre bennünk. Pünkösd csodája éppen az, hogy nem emberi, bűnös akaratunk, szándékunk, önzésünk diktálta cselekedeteket viszünk végbe, hanem megjelenik életünk fáján a Lélek gyümölcse. Ez azt jelenti, hogy míg a test kívánsága a Lélek ellen van, addig a Léleké a test ellen. Küzdelem megy végbe belső világunkban. A Lélek küzd a test ellen. Isten Szentlelke harcol értünk, megöldökli bennünk a test kívánságát, vagyis azt a bűnre való hajlandóságot, ami egymás elleni vétkek elkövetésére vinne minket. Ez a pünkösdi újjáteremtő Lélek mű- . ködésének titka. Milyen jó, hogy a rosszal szemben vívott küzdelmünkben Isten nem hagy magunkra, hanem mellénk áll, és Szendéikével elősegíti a jó győzelmét, a Lélek gyümölcsének megszületését. Sokszor szeretnénk alapvető módon megváltozni, igyekszünk rossz szokásainkat, helytelen beidegződéseinket elhagyni. A tapasztalatunk általában az, hogy ez nem megy könnyen. Legtöbbször keserű kudarc az osztályrészünk. Milyen gyakrán hallunk arról, hogy emberek szeretnének szabadulni iszákosságukból vagy egyéb megkötöttségükből. Sok fogadkozás és jó elszánás után is csak marad a régi élet. Új természetet, új lelkületet, új életet csak a megújító Lélek tud adni, életünk maradandó megváltoztatására csak Isten Lelke képes. Pünkösd ünnepe jó alkalom arra; hogy folyamodjunk Istenhez az O Lelke ajándékáért. 0 mindig és mindenkinek szívesen ad Szentlelket, s Lelke által megújulást. Akkor nem egyszerűen jó cselekedeteket akarunk majd gonosz cselekedeteink ellensúlyozására felmutatni, hanem cselekszünk majd jót a Lélek indítására önként és szabadon, ahogyan a jó fá jó gyümölcsöt terem. A Lélek gyümölcse elsősorban a szeretet. Amint Isten legbensőbb lényege szerint szeretet, úgy a Lélek által újjáteremtett emberben is legelőször a szeretet kezd élni. A szeretet olyan érzés, ami az embert a másik ember felé fordítja. Nem a másik, a számomra idegen embertől elszakító önzés, vagy a vele szembeállító ellenséges indulat lesz úrrá rajtam, hanem a másik javát, érdekét néző segítőkészség ad szüntelen ötletet és erőt is a másokért való életre. A Lélek ily módon közösségi életre formál, egymás szeretetére tanít és segít. Ez a szeretet nem úgy keletkezik, hogy a szeretet tárgya váltja ki. Ez a szeretet azért ébred bennünk, mert Isten, aki maga a szeretet, az ő szeretetét árasztotta ki a mi szívükbe a Szentlélek által. Az Istentől a Lélek által nekünk adott szeretet a Lélek igazi gyümölcse, s éppen ezért nem függ a szeretet tárgyától. Isten a nekünk adott Lélek által úgy formál minket, hogy közben az ő képére alakít, hogy a Krisztusban köztünk megjelent szeretet vonásait tükrözzük vissza. így jelenhetnek meg Isten fiai ebben a világban, így érezhetik meg az emberek a Lélek gyümölcsének jó ízét. Ezért van szükség újra és újra pünkösdre, a Lélek ajándékára, hogy általa teremjen meg életünkben a Lélek gyümölcse. Vető Béla „Vállalom a mai Magyarországot” Beszélgetés Pátkai Róberttel, a Brit Lutheránus Egyháztanács elnökével Kisgyerekkori emlékeimben úgy él, mint az Irsai Gyülekezet mindenki által szeretett segédlelkésze. Ma Pátkai Róbert az angliai evangélikusok első embere. Mit jelent a Brit Lutheránus Egyháztanács lelkészavatási jogú elnökének lenni? Lelkészi szolgálatom lényegét érintően nem többet, mint amire emlékszik. A segédlelkész nem kevesebb és a püspök nem több az evangélium hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatásának ösz- szefüggésében. A „hivatalt” a lelkészi szolgálatra való elhívás adja. Ez talán azért is fontos, mert a mi kettőnk lassan egymást felváltó generációja tanúja annak, hogy mennyire lehetséges visszaélni azzal a nagyobb felelősséggel, amelyet a vezetők kaptak. Beszélgetésünk Londonban történik, így kérdésére kézenfekvő a válasz: egyházelnöki feladatom az evangélikus hit őrzése, a szolgálat szervezeti és teológiai koordinálása azzal az ökumenikus nyitottsággal, amely nem az identitás feladásában, hanem a más felekezetekre tekintettel lévő kölcsönhatásban látja szolgálata értelmét. Türelmes és tradíciót őrző nép között élek, ahol az evangélikus egyháznak egy nagyon rövid szakaszt leszámítva szabad működési lehetősége volt. Lényeges tudnunk, hogy a 16. századtól kezdve a szigetország a kontinensről menekültek védelmi helye lett. A második világháború után üldözöttek tízezrei özönlöttek Nagy-Britan- niába. A 40 éve megalakult Evangélikus Egyháztanács összehangoló és képviseleti szerve a különböző nemzetiségű egyházi testületeknek. Az országban hozzávetőlegesen 55-60 ezer evangélikus él. A szolgálatot 63 lelkész végzi 94 gyülekezet keretében. Londonban egyházi központot, 95 személyes diákotthont és egyetemi lelkészi állást tartunk fenn. Vidéken két időseket gondozó szeretetotthonunk van. A lelkészképzés az oxfordi egyetem keretében történik. Elnök úr rendszeres szolgálatot végez a külföldön élő magyarok között. Ügyvezető elnöke a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének, annak a testületnek, amely évi találkozóját idén Ausztriában és részben Magyar- országon rendezi. Szívesen hallanánk erről a sajátos munkaterületről. 1957 márciusában Bécsben határozták el a külföldön élő magyar evangélikus lelkészek és egyházi munkások, hogy munkaközösséget alkotnak. Az alapító tagok akkor nyilatkozatot tettek, amelyben hangsúlyozzák: „... Krisztus vigasztalásának üzenetét szükségszerűen elhatároljuk a menekült helyzetben kísértő minden hamis evangéliummal szemben, amely a meghalt és feltámadott Krisztusban való reménység evangéliuma helyett emberi, politikai vagy nemzeti álmokat és reménységeket táplál. .. Nem akarunk külön magyar menekült egyházat szervezni, hanem mindig készek vagyunk az Lelkészavatás Londonban. Középen Pátkai Róbert adott körülmények között úgy szolgálni a hozzánk tartozókat, hogy azt mindenkor a helyi egyházi hatóságokkal összehangolva, Isten dicsőségére végezzük.” Magyarok között végzett szolgálatunk lényegét a következőképpen tudom megfogalmazni: a külföldön élő magyar evangélikusság számára a lehetőségek nem abban állnak, hogy vagy magyar keresztyének lesznek, vagy német, francia stb. keresztyének, hanem abban, hogy vagy magyar nyelven érjük el őket az egyházi szolgálattal, vagy semmiféle egyház hatáskörébe nem kerülnek. Ez a tény adja a magyar nyelvű szolgálatok létjogosultságát. Magyar gyülekezetek működnek Angliában, Skandináviában, az NSZK-ban, Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban. Magyar nyelvű egyházi lapunk, az Útitárs 4000 példányban jelenik meg. Magyar nyelvű teológiai könyveket jelentetünk meg, teológiai konferenciákat rendezünk olyan teológusok szellemi irányításával, mint Vajta Vilmos, akinek a diakóniai teológiáról írott munkái nagy szellemi mozgást okoztak Magyarországon, vagy Terray László, aki a magyar emigráció történetének egyik legavatottabb ismerője. Rendkivül népszerűek húsvéti ifjúsági találkozóink. Végzünk rádiós szolgálatot is. Az Útitársnak hosz- szú ideig működött egy rovata, amely A tizenhetedik egyházmegye címet viselte, kifejezve álláspontunkat, hogy mi magunkat a magyar evangélikus egyház részének tudjuk, annak sorsát vállaljuk. Régóta, gyakran és rendszeresen látogat haza. Magyar újságokat járat. Milyen a mai Magyarország egy 30 éve külföldön élő lelkész szemével? Vállalom a mai Magyarországot, ahol az igazság keresése az az összefogó gondolat, amely a politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi életet meghatározza. A tegnapi Magyarországra is elmentem. Akkor bizonyos egyensúlyba állítottam a látogatásaimat. Az egyDr. KARNER ÁGOSTON országos főtitkárt köszöntjük 60. születésnapján. Gyülekezeti szolgálata mellett több, mint két évtizede végzi a főtitkári teendőket, szolgálva az egyház és az állam jó kapcsolatát. A Gusztáv Adolf Segélyszolgálaton keresztül a rászoruló gyülekezetek és a nyugdíjasok ügyeinek felkarolásában is tevékenykedik. Szerkesztőségünk nevében Isten gazdag áldását kérjük életére és közöttünk végzendő további szolgálatára. ház hivatalos vezetői mellen mindig elmentem Ordass Lajos püspökhöz is. Viszont a tegnapelötti Magyarországról eljöttem. A fejlődés, amely Magyarországon a nemzeti egység jegyében történt, gazdasági és társadalmi krízishez vezetett. Szükségessé vált az egész politikának, vele együtt az egyházpolitikának megújítása. Az utóbbi hónapok magyarországi politikai változásai arra engednek következtetni, hogy a magyar politikai vezetés az egyházzal való kapcsolatát valóban újra kívánja értékelni. Most olyan egyházi törvényt készítenek elő, amely kiküszöböli az önkényeskedő túlszabályozást és megszünteti a vallásos emberek hátrányos megkülönböztetését. Feltételezve, hogy az állam és egyház kapcsolatában minőségi változás történik, vagyis tényleg csak az egyházon fog múlni, hogyan használja fel erőit és hogyan alakítja lelkipásztori stratégiáját, az egyház megújulásában mindenek előtt mélyreható, valóságfeltáró munkát kell végezni. Megkeresni, hogyan tudja rendezni sorait, számbavenni a munkásokat és a feladatokat. Valóságfeltáró munka lesz a múlt hibáinak kiértékelése és a következtetések levonása is. Tudom, hogy az egyház nem követheti automatikusan a társadalomban végrehajtott vagy ott történő változásokat. Ezzel egyetértek. Viszont megfordítom a képet, és azt mondom, hogy az egyház semmiképp sem lehet kevesebb, mint a társadalom. Ha a társadalomban etikai döntések születnek, öntudatra ébred, ha tabuk dőlnek le, akkor az egyházban sem történhet kevesebb. Az egyház épp eleget kullogott állami döntések után vagy vált azok kiszolgálójává. Itt az ideje, hogy ez ne így történjen. Úgy gondolom, ebben az értelemben kell szembenéznünk Dóka Zoltán lelkész szolgálatával, hogy ti. mennyire volt ő elősegítője pozitív értelemben annak az új eszmé- lődésnek, amely magyar evangélikus egyházunkban ma történik. Egyházunknak a minőségi változást ígérő, új politikai konstellációban ki kell alakítania az államban élés olyan tudatát, amely az államot mint felsőbbséget vállalja, de a függőséget nem. Arra kell törekednie, hogy elsősorban mint Krisztus egyháza tudja szolgálni a nemzeti közösség javát az evangélium fényében és annak vonzásában. Isten legyen velünk! Szabóné Mátrai Marianna (A riport 1989. januárjában készült Londonban)