Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
evangélikus Elet 1989. május 14. PILLANATKÉPEK GIMNÁZIUMUNK MÚLTJÁBÓL ÉS JELENÉBŐL % A fasori gimnáziumot szoktuk igen sokszor emlegetni, amikor egyházunk újjászervezett budapesti iskolájáról beszélünk. Ez valóban helyes megfogalmazás, mert iskolánkat, mondhatjuk világszerte ezen a néven emlegették és idézik ma is. Ennek a névnek azonban van egy sokkal tágabb értelmezése is, mert a fasori gimnázium nemcsak ezt az egy iskolát jelenti, hanem letéteményese az evangélikus, sőt protestáns közoktatásnak is, amelynek nagy szervezete és nemes hagyományai itt gyűltek össze és az itteni tanárok az egész magyar protestantizmus értékeit továbbították a következő nemzedéknek. Az iskola tanárai túlnyomórészt az ország többi evangélikus gimnáziumából kerültek ki, azok értékeit hozták magukkal és plántálták az ország központjába, eleinte főleg a Felvidékről, majd a Dunántúlról, az Alföldről és a Tiszántúlról is. Az elmúlt évtizedek döbbentették rá a magyar társadalmat, hogy milyen kincset jelentenek ezek a hagyományok, amelyeket pusztulás fenyeget, így a múltat átélő és a jövőért felelős felnőttek, de a nemes értékekért lelkesedő ifjúság is lelkesedéssel fordult az iskola felújításának az ügye felé. így toborzódott az iskoláért áldozatot vállalók egyre népesebb, és egyre lelkesebb serege. A tanítás természetesen speciális szakismeretet is jelent. Ilyen szempontból szerencsés az egyházunk, mert még szép számmal élnek olyan tanárok, akik személyes gyakorlói voltak az evangélikus nevelésnek, sőt akik még arra is vállalkoztak, hogy az újrainduló iskolában élesztői lesznek a múlt módszereinek. De szerencsés egyházunk azért is, mert a mai fiatalabb tanárnemzedék körében is nagy az igény, hogy a múlt tapasztalatain okulva megkeresse a mai közoktatási válságból kivezető utat, és ezt a munkát élethivatásának tekintse. A válság szervezeti, tudományos, de leginkább erkölcsi, ami tanáraink sokirányú felelősségét még jobban megnöveli. A harmadik fontos tényező, hogy az ifjúság körében is egyre jobban kibontakozik egy szellemi szomjúság az eszményi emberi értékrend megismerésére és követésére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az iskolába jelentkező tanulók tömege, akik a feltett kérdésre, hogy miért akarnak idejönni, szinte kivétel nélkül két szempontot emeltek ki: a magas szintű oktatást és az egységes erkölcsi világot, amely minden kérdésben eligazítást ad. Természetes, hogy közvéleményünket, elsősorban az evangélikus társadalmat, de az egész országét is, sőt a külföldieket is, sokat foglalkoztatja, hogy milyen legyen az új „régi” iskola. Számos megbeszélésen kerül ez szóba és a legkülönbözőbb szempontok alapján szólnak hozzá a kérdéshez. Ez igen egészséges jelenség, és az egyházi megújulásnak.is szerves része. Az is természetes, hogy számos javaslat nyitott kapukat dönget; hiszen a javaslattevők is az ősi evangélikus hagyományokon nőttek fel. Formálisan talán úgy fogalmazhatnánk meg a feladatokat, hogy a múlt nemes hagyományának minden értékét fel kell használni, de alkalmazni kell a jelen kihívásaira. Mik ezek a nemes hagyományok? Schedius Lajos, az evangélikus nevelésügy egyik szószólója a 19. század elején így fogalmazott: „Az iskola a protestantizmus oltalma, és a nagy reformátor nyilatkozata szerint, csak az ördög lehet az iskola ellensége. Szükséges feltétele a protestáns gyülekezet létének, ha benne Isten lelke, az örök szeretet lelke lakik”. Gondolatok az iskolánkról Böhm Károly, a gimnázium tanára, majd igazgatója, később a filozófia professzora a kolozsvári egyetemen 1879-ben ezt írta: „... Korunk anyagias iránya, mely magát praktikusnak szereti nevezni, a gimnáziumi oktatást is olyannak tekinti, melynek a fiatal ember közvetlenül a gimnáziumból kiléptekor hasznát vehetné, azaz mintha a pénz szerzésére képesíthetné... A gimnáziumokat lényegökben félreértő és lealacsonyító ezen felfogástól meg kell óvni a gimnáziumi oktatás jellemét;... A gimnáziumi oktatás nem a köznapi élet szükségleteinek szolgál, hanem azon magasztos eszményeknek, melyek az emberiséget kisebb- nagyobb öntudatossággal mindenkor áthatották, s amelyeknek főforrása: az önmagát értő, magában megállapodott erkölcsi jellem. Amely oktatás ezt a főcélt szem elől téveszti, az nem felel meg hivatásának. .. Éppen ezért a gimnáziumi oktatás főfeladata: az értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a tanuló önálló ítélésre szert tegyen, mely őt elsősorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig bármely tudományos foglalkozásra s munkásságra képesíti... A gimnáziumnak egész szelleme más, mint egyéb iskoláké; a gimnáziumi oktatás szellemi jellege az ideálok iránti lelkesedés. Ezen enthusiasmust a múlandó tüneményekből kiemelkedő örök eszményképek iránt fel- költeni s állandóvá tenni a fiatal kebelben, rátanítani, s megéreztetni vele, hogy a köznapi élet anyagi érdekein és élvezetein túl van még egy magasztosabb hivatás, és hogy csak aki ENNEK él, az él igazi emberhez méltó életet - ezt a meggyőződést meggyökérésíténi a fiatal elmében, ez kiváló jellemvonása a gimnáziumnak.” Mikola Sándor, a kiváló fizikus, tanár és igazgató 1934-ben a tantervi vitával kapcsolatban így jellemzi a modern feladatokhoz való viszonyulást: „... Mi az iskolánkban már 1902-ben - talán mint elsők országunkban - igyekeztünk a reform alapelveit megvalósítani. A középiskolai matematikai anyagot alaposan megrostáltuk, a fogalomalkotásra és gondolkodásra lényeges elemeket elválasztottuk a lényegtelenektől, az elsőket erősen kidomborítottuk, az utóbbiakat minimumra szorítottuk, a több fokozatban tanított részeket egy fokozatba vontuk össze, az egymástól elszigetelt részeket egységes nézőpontnak rendeltük alá, a formális anyagot ábrázolásokkal és gyakorlati alkalmazásokkal kapcsoltuk... így annyi időt nyertünk..., hogy bevezethettük a koordináta-rendszerekben való ábrázolásokat, az analitikai geometria és az infinitezi- mális számítások elemeit, a függvényfogalmat pedig tanításunk középpontjába állítottuk...” A fasori tanárok által kidolgozott módszerek 1924- ben az országos tanterv előírásai lettek. A mai magyar pedagógiában is vannak szép számmal hasonló megoldandó feladatok, amelyeket vállalnunk kell, és vállalni is fogunk. 1917-ben a reformáció ünnepén Bereczky Sándor hitoktató így jelölte meg a feladatokat: „... Ismét valami hiba van a keresztyénségünkben, a protestáns népekében is; ismét reformációra, ismét mennyei világosságra van szükség, hogy az elvakult lelkeket új fénnyel töltse be. Hol keressük a baj forrását, hol leljük meg orvosságát?... Az emberek egyoldalúan csak az értelmet művelték és elhanyagolták a 'Szívnék, az érzelmek világának a kiművelését... a felebaráti szeretetben van a mi bajaink egyedüli orvossága...” E néhány idézet talán eléggé jellemzi az evangélikus közoktatás szellemét, amelyhez nekünk vissza kell nyúlnunk olyan eredményességgel, mint eleink tették. Természetesen ennek tárgyi feltételei is vannak. A legfontosabb az iskolaépület helyreállítása. Ez szépen halad, de rengeteg munkát és az elképzeltnél nagyobb anyagi erőt igényel. Halad az iskola felszerelése, a szertárak kialakítása, a szemléltető anyag beszerzése is, de itt sem szabad lebecsülni a feladatokat. Nekünk most egy év alatt annyi munkát kellett, illetve kell még elvégezni, mint eleinknek húsz év alatt. Megoldódik a nyelvoktatás. A tanulók öt alapnyelvből választhatnak egy első és egy második nyelvet (angol, francia, német, latin és orosz az alapnyelvek). Az első nyelvet tanulhatják heti 5 vagy heti 8 órában. A második nyelvet heti 3 órában tanulhatják. Emellett lehet még egy harmadik nyelvet is választani, ez délután tanulható heti 3 órában. (Harmadik nyelv lehet az öt alapnyelv mellett az olasz, a spanyol, a finn, a görög és a szlovák.) Az idegen nyelvek oktatása szoros kölcsönhatásban van a magyar nyelvtan tanításával, hiszen színvonalas nyelvtani ismeret nélkül az idegen nyelvek oktatása is kevésbé eredményes. • Az irodalom és történelem tanításában az eredeti alkotások, történelmi források alapos ismerete és elemzése nyújthat biztos tudást és igaz emberi élőlényt. Iskolánk természettudományos eredményeinek a kísérleti megalapozás volt az egyik magyarázata. így ezt most is alapfeladatnak tekintjük. Nem csak a tanárok fognak kísérleteket bemutatni, hanem a tanulók is el fogják végezni saját kezűleg a legalapvetőbb kísérleteket. A tanulók művészi alkotó igényeiket az ifjúsági egyesületekben elégíthetik ki. A hitoktatásnak napjainkban a korábbinál sokkal fontosabb feladata lesz. Nemcsak alapos Biblia ismeretet kell nyújtani, hanem a művelődéstörténeti hátteret is be kell mutatni. Rendkívül jelentős a tudatos erkölcsiség megszilárdítása és tanulóink alapvető egzisztenciális lelki kérdéseiben is segítséget kell adni, hogy hitük élő hit legyen. A lélek egészsége mellett a testi egészségről sem szabad megfeledkeznünk. Természetes mozgást, sportolási lehetőséget kell biztosítanunk. Ennek tárgyi feltételei is megvannak. A vidéki tanulók elhelyezése is folyamatban van. Mivel a központi elhelyezés most még megoldatlan, a „kosztos diák” módszert fogjuk alkalmazni. Levelet intéztünk a felvett tanulók szüleihez, hogy vállalják-e gyermekük mellé még egy vagy két vidéki tanuló elhelyezését is. A jelentkező családokat egy találkozón összehozzuk a vidéki tanulókkal és szülőkkel, így az egyéni szimpátiák alapján rendeződhet ez a kérdés. A kosztos diákokkal a délután folyamán az iskolában az internátusi felügyelő tanárok fognak foglalkozni, ott fognak sportolni, tanulni és kulturáltan szórakozni és este mennek a befogadó családhoz. A szolgáltatások térítésében a két család közvetlenül megállapodhat. j \ Scholz László A mi Fasorunk Érettségink ötvenedik fordulójára „Aurora musis amica” - ellestem a szép latin szót gyermekként korán. S most éneket mondjak nektek az estben félévszázaddal a hajnal után? Ihlet-e múzsaként a puszta emlék?. Időnk rostáján egy világ kihullt. Diáknak a Fasorba visszamennék, de feltámasztható ily messzi múlt? Várj csak, megállj! Még megfertőz mint métely a csüggedt szív, borongó hangulat. Eljöttél, ifjúlj, vidámabban lépdelj a lombos vadgesztenyefák alatt! Hát nincs véredben mindaz, mit átéltél, tapasztaltál, tanultál valaha?! Benned lakik s őszödben illő részt kér tavaszkorodnak fénye, illata. Kinőttél rég a padbql, számtan/ hittan nincs többé, nem tintás kicsiny kezed;. ám mégis minden szó, betűcske itt van, búvó patakként veled érkezett. Nem lettél volna doktor, ha nem táplál "'á^ álHíá tnatérUszía jó tején. Sok rejtett kincse nélkül, mondd, hol áilnál, s ki állna hittel még ma is helyén? , órizd a lángot, hitét s tudományét, míg lelkedben hála harangja szól... Áldás volt iskolánk, jeles ajándék, így emlegették szerte: a Fasor! 1979 V _________________________J Sok a feladatunk, de bízunk az isteni kegyelemben, amely áthatja a terheket vállaló gyülekezeteket, az egyház munkásait, az iskolában dolgozó embereket. Csodálatos érzés számunkra, hogy mindazokat, akik kapcsolatba kerülnek az iskola újjászervezésének munkájával, rövid időn belül áthatja a lelkesedés, segítőkészség, áldozatvállalás. így a látszólag mindennapi munka is megtelik szellemi tartalommal, erkölcsi elkötelezettséggel és lelki megújhodással. Gyapay Gábor A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM IGAZGATÓTANÁCSA Hivatalból tagok: Az országos felügyelő A Déli Egyházkerület felügyelője Az Északi Egyházkerület felügyelője A Déli Egyházkerület püspöke Az Északi Egyházkerület püspöke Az Országos főtitkár A Teológiai Akadémia dékánja Az országos egyházi pénztáros A Gimnázium igazgatója Delegált tagok: A Déli Egyházkerület képviselője A Déli Egyházkerület képviselője Farkasházi Ferenc felügyelőh. dr. Frenkl Róbert Farkasházi Ferenc dr. Harmati Béla dr. Nagy Gyula dr. Karner Ágoston dr. Fabiny Tibor Szemerei Zoltán dr. Gyapay Gábor mb. szerv, ígTáborszky László Zsikláné Szarka Judit Lábossá Lajos dr. Révész Tamás Szebik Imre Szirmai Zoltán dr. Vitális György Ittzés Nóra dr. Luthár Jenő Honos János dr. Pósfay Miklós A gimnáziumi ifjúság képviselőjét a tanév elején választják meg. Az Igazgatótanács elnöksége a mindenkori Országos Elnökség A Budapesti Evangélikus Gimnázium Intézőbizottsága dr. Frenkl Róbert felügyelő M elnökség dr. Harmati Béla püspök dr. Gyapay Gábor mb. ügyv. igazgató dr. Luthár Jenő jogász Szemerei Zoltán országos egyházi pénztáros Az Északi Egyházkerület képviselője Az Északi Egyházkerület képviselője A Budai Egyházmegye esperese A Pesti Egyházmegye esperese A gimnázium Öregdiák Egyesület képviselője Pedagógus Jogász Építész Pénzügyi szakember Napóra a gimnázium udvari teraszának falán
