Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
I 1 Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által 1... Róm 5,5 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1989. MÁJUS 14. PÜNKÖSD ÁRA: 15 Ft A Szentlélekről tehát azt kell tanítanunk, hogy Vigasztaló... A Vigasztaló pedig az, aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedvre derít, mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt s Isten ránk mosolyog. Luther Benjamin Schmolk A Szentlélek sodrában Nagy tárcsái templom szárnyas oltára K eresztyénségünk szempontjából életfontosságú, hogy Pünkösd ne emlékünnep legyen, hanem életünk valósága. Az egyház ma is csak abból a csodából él, hogy egykor a tanítványok erőt és bátorságot kaptak, kiálltak az emberek elé és hirdették Jézus Krisztus evangéliumát. Addig reszkető, összebújó birkanyájként viselkedtek, de a Szentlélek ajándékát k' pva nem kérdezték többé, mi a véleménye lépéseikről másoknak, a hatóságoknak, a hívőknek és ?. nemhívőknek, hanem kiálltak és szóltak. Egyszerűen nem tudták többé megtenni, hogy ne szóljanak arról, amit láttak és hallottak. Erre a lökésre, erre a sodró erőre van szükségünk! Az elmúlt évtizedekben mégis kínosan ügyeltünk arra, nehogy bárki érzékenységét megsértsük, nehogy túllépjünk a kijelölt kereteken, semmit' ne tegyünk, amit nem szabad, és mindent megtegyünk, amit elvárnak. Eközben mintha az evangélium megszólító üzenete is megfakult, megerőtlenült volna. Nem is akart magával sodorni Isten Szentlelke? Vagy inkább mi kötöttük gúzsba és fékeztük le sodró erejét? A félelem és szorongás, az elzárkózás és a bizonytalanság csak így hatalmasodhatott el rajtunk. Nem volt nehéz megtenni. Az ilyen fékezés kapóra jön önzésünknek, mely aggodalmaskodva csak önmagát félti. De kapóra jön annak az önzésnek is, mely valójában azért fél a Lélek sodrától, mert akkor újjászületés van, akkor változni és szolgálni kell, akkor az életet oda kell adni, akkor következmények vannak. Isten Szentlelke ma - újra - el akarja venni félelmeinket. Nem azzal, hogy a megváltozott körülményekre emlékeztet, hogy ma már más az egyház társadalmi megítélése, hogy másképpen lehet megélni a vallásszabadságot, mint a közelmúltban, hogy igénylik az egyház szolgálatát, hogy más az egyházi vezetőség és másként értelmezik feladatukat az állami egyházügyi hatóságok, hanem azzal a régi ígérettel, hogy „erőt kaptok... és tanúim lesztek...” (Csel 1,8). Merjünk hát bátran belevágni új szolgálatokba, merjünk új útra lépni, mert aki új lehetőségeket nyit előttünk, aki elkezdi a jó dolgot, be is végzi azt rajtunk. M íg az addig bátortalanok félelmét elűzte, addig a megelégedettek biztonságát is megingatta a Szentlélek. Nem egyszerűen tárgyilagos önkritika, hanem a Lélek meggyőző szava indít annak meglátására, hogy Isten elmarasztal minket, bűnösök vagyunk. Ekkor lesz igazán fájó, hogy annyiszor csak szólamok vannak, de a valóság szegényes. Evangélikusnak mondjuk magunkat, de annyi másért és mással szaladgálunk az evangélium helyett. A diakónia egyházának szeretjük nevezni magunkat, de ritkán jönnek megnyugtató hírek, és oly tehetetlenek vagyunk. Büszkén emlegetjük, hogy az evangélikusok a legiskolázottabbak, de nem kérdezzük, hisznek-e? Gyülekezetekben él az egyház, mondjuk, de a rangsorban ki tudja hányadik helyen állnak valójában. Nálunk nincsen hierarchia, sokszor mégis a lelkészekre hárul minden. Minden megkeresztelt hívő papságát hirdetjük, de hol tolonganak, akik bizonyságot akarnak és tudnak is tenni? Testvéri közösség vagyunk, de sokan élnek, egyesek és gyülekezetek, azzal az érzéssel, hogy magukra vannak hagyatva. Isten Lelke tesz bizonyossá, hogy gyermekei vagyunk. Szeretete szá- montart, nem enged el. „Nem a magatokéi vagytok” - írja Pál apostol (lKor 6,19) és ezzel emlékeztet: a Lélek ajándéka nem valami többlet, valami kiegészítés, hanem az egész élet megragadottsága. Nem a rabszolgák kényszerével, hanem a gyermekek szabadságával és örömével. H a életünk apró hibáin vagy szokásain is alig vagyunk képesek változtatni, újjászületni sem tudunk a magunk erejével, csak ha Isten Lelkét adja. Isten nem akar ennél kevesebbet! Mi bizony köny- nyen beletörődünk a rosszba, megalkuszunk vele olyannyira, hogy az riaszt, az háborít fel, ha valaki próféta módjára riadót fúj. Az egyházra elsősorban úgy szeretnénk tekinteni, hogy az a szentek és tiszták közössége, valójában a bűnbocsánat helye, melyhez a bűnbánaton keresztül vezet az út. Erre sem emberi belátás, hanem a Lélek indít. Kiábrándító a sok ránc és folt (Ef 5,27), mely a földi egyházon látható, ezért ezt a létező egyházat is csak úgy tudjuk szeretni, úgy tudunk benne szolgálni, ha Isten Lelke indít. Erre az indításra van szükségünk ahhoz is, hogy egymást - Krisztusért - testvérnek tudjuk elfogadni és úgy is bánjunk egymással. A Szentlélek sodrában - meglehet, hogy nem sokat beszélünk és írunk róla. Mégsem a beszédre van igazán szükségünk, hanem arra, hogy megtörténjék a dolog: maga a Szentlélek vigyen, magával sodorjon - győzze le félelmünket, döbbentsen rá bűneinkre és tegyen bizonyossá isteníiúságunk felől úgy, hogy benne legyen egész életünk. Akarjuk a Lélek sodrását? Akarjuk a megújulást, egyházban és szívben igazán? Akarjuk annyira, hogy imádkozunk érte, hogy figyelünk az igére, hogy készek vagyunk tenni érte, hogy vállaljuk a kockázatot: velünk akarja kezdeni? Kezdd Uram, rajtam! Kezdd el Uram, hamar! Reuss András \ Az Egyházak Világtanácsának pünkösdi üzenete Jézus Krisztus nevében köszöntünk most benneteket és e köszöntésen keresztül szeretnénk emlékeztetni titeket testvéreitekre, akik a világ minden táján az Egyházak Világtanácsa tagegyházaiban élnek, és a Szentlélek eljövetelének örömteli várakozásában készülnek Pünkösd ünnepére. Olyan időszakban írunk nektek, amikor nagy reménységgel készülünk az Egyházak Világtanácsa VII. nagygyűlésére, amely 1991 februárjában Canberrában kerül megrendezésre. A nagygyűlés témája: „Jövel Szentlélek - Újítsd meg az egész teremtett világot!" Tudatában vagyunk annak, hogy ez a téma szorosan kapcsolódik az 1983-as Vancouveri VI. nagygyűléshez, ahol a pünkösdi Teremtő Lélek jelen volt, ez a nagygyűlés üzenetében kifejezésre is jutott: „válassz élet és halál, áldás és átok között, hirdesd újra, hogy az élet Isten ajándéka!" A VII. nagygyűlés témája arra hív bennünket, hogy „meghalljuk, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond." Ehhez az odafigyeléshez időre van szükség, imádságra és elcsendese- désre. A Lélek arra indít, hogy Isten teremtett világát megőrizzük. A Lélek, az élet adományozója tettekre akar minket indítani. A Lélek arra indít, hogy szabaddá tegyük mindazokat, akik szolgaságban élnek. Az igazság Lelke tettekre hív minket. A Lélek arra hív, hogy munkálkodjunk a megbékélésen, ledöntve az embert embertől elválasztó falakat. Az egység Lelke mindannyiunkat tettekre hív. A Lélek arra hív, hogy megújító és megszentelő munkájának részesei legyünk. A Szentlélek megújít és megszentel minket. Nyissuk meg tehát fülünket és szemünket, szívünket és életünket, érzelmeinket és értelmünket, hogy „meghalljuk, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond", hiszen csak így tehetünk hű és igaz tanúbizonyságot most, Pünkösd idejében és az elkövetkező években is. Jövel Szentlélek, újítsd meg az egész teremtett világot! Az Egyházak Világtanácsa elnökei: R. Nita Barrow, Cave Hill, Barbados Dr. Marga Bühring, Binningen, Svájc Dr. Paulos Mar Gregorios metropolita, Delhi, India Dr. Johannes W. Hempel püspök, Drezda, NDK IV. Ignatios, Antiochia és Kelet pátriárkája, Damaszkusz, Szíria W. P. Khotso érsek, Gaborone, Botswana Dr. Lois M. Wilson, Toronto, Kanada I Pünkösd Hulljon virágszőnyeg: kedves Vendég jő meg, öröm tüze, gyűlj! Kegyelemnek Lelke, várunk esdekelve... Szív, elébe hullj! Hogyha jő, áldást hoz ö: fényesség és öröm árad, s eltűnik a bánat. A bajban Segítőnk, szóra s tettre Intőnk, mennyei Pecsét, Isten erős Ujja, békénk Megadója, éjben drága Mécs: el ne hagyj, sőt kedvet adj. Nálad sok-sok áldás készen, s felüdít egészen. Tűzzel illesd nyelvünk; imádságban lelkünk Vezére maradj. Ha Jézust dicsérjük, s Isten elé lépünk - szót ajkunkra adj! Kérünk, ó, Te Legfőbb Jó! Adj vigaszt és békességet, harcainkban védj meg! Arany Eső, zúdulj: szent egyházad búsul, Nélküled sivár. Szent igédnek magva - hullva jó talajba - öntözésre vár. Záporozz, hogy százszoros lehessen a gyümölcstermés, gazdag s jó szerencsés. Add, Szent Lélek Isten: szeretetünk hintsen fényt és meleget. Ha test és vér lázit, szent Fuvalom, szállíts hús enyhületet! így tehát a bűn-igát végleg félre dobni engedd, a gonosztól ments meg! Dolgainkban, ó, légy akarás és jó vég, kezdet és siker. A szivünket válaszd: legyen lakóházad, mondjad, úgy-e, kell?! Zálogunk, Rád szorulunk: ismertesd meg Jézust mélyen s az Atyát egészen. Fordította Szénási Sándor I I ■ ■■ ......... ! I ii 't : 2UIJtI «HT-IM v J mii s l'I'Híüi íeí \:: eh r í , 11! fEllIM"i *1 útim^JOüiAi^RaníintnwHiH
