Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
Evangélikus Élet 1989. május 14. 1 £0 irts 33 írok nektek, ifjak... 33 GYERMEKEKNEK Kik a boldogok? A szelídek Mt 5,5 PÜNKÖSD ÜNNEPE Csel 5,27-32 ISTENNEK ENGEDNI - AZ EMBERÉRT! A boldogmondások sorában ez már a harmadik. így lassan már megszokjátok, hogy hétről hétre valami furcsával találkozunk. Jézus olyan embereket nevez boldognak, akikről nem gondolnánk, hogy boldogok. Vajon miért van ez így? Miért beszél ilyen különösen Jézus? Ki akar lógni a sorból? Mindig mást mond, mint az átlag, hogy kitűnjön? Talán feltűnési vágya van? Nem! Jézus válasza, beszéde az eredeti, a helyes, a jó felé vivő beszéd. Nézzük hogyan is van ez a szelídség kérdésében. Az eredeti beszéd: Isten elképzelése szerint megalkotta a világot, s azt mondta - „jó”. Az embert megteremtette békességre, szeretetre, boldogságra, s látta, hogy „jó". Isten gondolata, hogy az ember legyen szelíd, szerető, szorgalrrfas és uralkodjék a természeten. De az ember felborította a rendet, s megdőlt Isten eredeti elképzelése. A szelíd, Istennek engedelmeskedő embert felváltotta az Istennek nemet mondó ember, és ez a folyamat azóta is tart. Nap mint nap nemet mondunk Isten elképzeléseire, és a szelídség sajnos keveseknek jellemzője. De Jézus szava figyelmeztet. Jézus szava a helyes,beszéd. Isten teremtése jó volt, amit Jézus mond, az vissza akar vezetni az eredeti jóhoz. Ezért ez a helyes! Ha őszinték vagyunk, magunktól is rájövük, hogy nem jó, ha valaki vad, önző, engedetlen. A világban is azért annyi a szenvedés, mert sokszor és sok helyen elfeledkeztünk a szelídségről. Helyette vad indulatok, ösztönök kormányoznak, vezetnek embereket, közösségeket, népeket. Látszólag csak a vad, erőszakos ember érvényesül a világban, s a szelídnek kell a háttérbe húzódnia. De a látszat nem minden! Jézus nem látszat győzelmet, felületes sikert kínál, ö azt mondja, hogy a szelídek a boldogak, az igazi győztesek. Figyeljünk az ö szavára! S végül Jézus beszéde az, ami jó felé visz, ami jövőt ígér. S ki ne szeretné, ha biztos jövője lenne? örökösök lehetünk, ha Jézus szavát megtartjuk. A végső győzelem a szelídeké és nem az erőszakosoké. Most már csak egy feladatunk van: meghatározni, hogy mit jelent a gyakorlatban, ha valaki szelíd? A szelíd ember nem mafla! Nem élhetetlen, vagy mulya! Legjobb lenne így meghatározni: a szelíd ember jézusi. Szeretetben él, képes önmaga legyőzésére és háttérbe állítására a másik javára. A szelíd emberrel jó együtt lenni, de ez csak emberi érzés. Jézus többet ígér: a föld örökségét. Mindezek után talán .érzitek,. hogy felszólításra nem lehet „megszelídülni”. Ezt a csodát csak Jézus tudja végrehajtani.. Ö tehet minket is önző „vademberekből" szelíd örökösökké! Gáncs Péterné Kitöltőm majd telkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak Joel 3,1 Nagypéntek hajnalán Péter esküvel és átokkal tagadta, hogy köze van Jézushoz. Most ugyanazok előtt, akik Jézust halálra ítélték, fenyegetést, súlyos következményeket vállalva kijelenti, hogy Isten ezt a Jézust fejedelemmé és üdvözítővé tette, és ezt hirdetni fogja, amíg csak módja lesz rá. így tett a többi apostol is. Pünkösdnek, a Szentlélek ajándékának köszönhető ez a változásuk. Mi volt ez közelebbről? A civil kurázsi utólagos lázadása a hatalom igazságtalan ítélete ellen? Más a helyzet. Nem a Jézust elítélőkhöz való viszonyuk változott meg, hanem a Jézushoz való viszonyuk. Korábbi megfutamodásuk nem emberi gyávaságból eredt, hanem a kereszt okozta mélységes csalódásból. Úgy vélték, hogy Jézus megváltást, békességet ígérő szávai hitelüket vesztették, Isten szeretetét és jóakaratát hirdető programja meghiúsult a kereszt gyalázatában. A Szentlélek meggyőzte őket arról, hogy a kereszt nem gyalázat, hanem a legszentebb áldozat, nem elbukott, hanem elvégeztetett a világ megváltásának isteni terve, nem szertefoszlott, hanem végérvényes igenné és ámenné lett minden ígéret. A Szentlélek ébresztett bennük új hitet és O tette életük értelmévé a megfeszitett és feltámadott Krisztus evangéliumát. A Lélek indította őket arra is, hogy erről bizonyságot tegyenek az emberek előtt. Tévedés volna a történetből arra következtetni, hogy a hívő ember örökös, szükségszerű konfliktusban van a hatalommal. Az apostolok leveleiből tudjuk, hogy elismerték a hatalom illetékességét világi ügyekben, a társadalom nyugodt életének a biztosításában, a jó ösztönzésében és a bűn visszaszorításában. Távol állt tőlük a felsőbbség elvi tagadása, pláne teokra- tikus hatalomátvétel szándéka. Szembeszállásukkal azt fejezték ki, hogy a hatalom hatáskörének vannak határai. Isten kinyilatkoztatása és az Istentől megszólitott lelkiismeret dolgában csak Istennek felelnek, ezen a területen kizárólag Neki engedelmeskednek. A Lélek ajándéka tette személyes kincsükké, életük megújító hatalmává a megtérés és bűnbocsánat evangéliumát. Szívügyük, hogy erre a kincsre mások is rátaláljanak, ezért hirdetik alkalmas és alkalmatlan időben, minden körülmények között. Isten iránti engedetlenség és az emberek lelki megkárosítása, ha a kincset nem adják tovább. Szolgálatukat Isten parancsára az emberekért végzik. Az első Pünkösdkor a Szentlélek kitöltetését szélzúgás és tűzjelenség kísérte, Vajon, ahol a Lélek igazán munkálkodik, ott jelek, nagy belső megrázkódtatások, extatikus élmények és csodák történnek? Lehet, de nem törvényszerű. A hirdetett és meghallgatott ige, a kiszolgáltatott és elfogadott szentségek a Lélek eszközei. Néha egy megrendítő pillanat alatt, máskor titkon, a lélek mélyén csendben érleli az evangéliumot felszabadító, boldog személyes igazsággá. Az evangéliumnak nincs köze világi, emberi hatalomhoz. Nem lehet hatalommal útját állni, de rákényszeríteni sem lehet erőszakkal senkire. A Szentlélek ad indítást a szólásra és a Szentlélek tesz késszé a befogadásra. így hozza létre és teremti újjá szüntelenül az egyházat, a Krisztusban hívők közösségét. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és a szám. Amen. Kiállítás a Könyvtárban Színházi szerzőnk: Shakespeare Mindössze ötvenkét esztendőt élt, de halhatatlan. Művészi működése alig három évtizednyi, ezalatt azonban harminchét színművet írt, a vitatható szerzőségű munkákat nem számolva: tehát évente többet is. Szonettjeiről - bár remekművek - és elbeszéléseiről most ne is essék szó. A színpadi művekben szereplők száma meghaladja az ezret. Nélküle nemcsak a drámairodalom volna szegényebb, az emberiség is; elképzelni sem lehet, hogy ne élt s írt volna Shakespeare. Lelkek titkainak tudója volt s maradt mindmáig. Műveit sokféleképpen lehet megeleveníteni, mindig érvényesen. Az ő életműve ez az eleven rengeteg is, a folyamatos színház- és irodalomtörténet, meg az a könyvtárnyi könyv, amelyet róla írtak vagy a műveiről. Újra meg újra kiadják: legutóbb összes színmüve jelent meg négy kötetben, meg Mészöly Dezső könyve Új magyar Shakespeare címmel, és a nemrég újjáéledt Magyar Shakespeare Bizottság gondozásában egy gazdag tanulmánykötet. S látható egy Shakespeare Magyarországon című kiállítás a budai Várban, az Országos Széchényi Könyvtárban. Szívesebben írnék két kiállítást: az egyik a gyönyörű lépcsőház oldalfalain, a British Council (a brit kultúra hazai és nemzetközi hírének ápolásával foglalkozó intézmény) által fölajánlott tablók sora (szövegük fordítása a katalógusban), Shakespeare élet-adataival és korának jellegzetességeivel ismertet meg;'a másik, a voltaképpeni, a könyvtár két szép kiállítótermében, a magyar Shakespeare-történettel és jelennel. Első fordítója Magyarországon Kazinczy volt, az ő követőinek sora csupa nevezetes név: Arany, Petőfi, Vörösmarty, aztán Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Füst Milán, ma a legmaibb és a legér- tőbb: Mészöly Dezső. A kiállításon látható műveinek fordítása, színházi rendezőpéldányok, díszlet- és jelmeztervek, képek és fény: képek, csak érzékeltetve, de bizonyítva is Shakespeare állandó jelenlétét a magyar színházi életben, a művészetben. Aki pedig nem jutott el színházba, vagy csak egyikmásik művét látta ott, a televízió műsorán találkozhatott vele: a BBC, vagyis a brit rádió és televízió nagyszerű Shakespeare-soro- zata ment már a műsoron és vele egy időben a művek kötetenként könyvalakban is kaphatók voltak. Emlékidéző ez a kiállítás és kedvébresztő. Drámát olvasni nem könnyű dolog, s már-már elérhetetlen ábránd, ha azt írom: családi esték élvezetes együttlétén közösen lehetne fölolvasni Shakespeare-t, s aztán együttesen eltűnődni erényeken és bűnökön, történelem kacs- karingós útjain, az emberélet megannyi örömén és bánatán. Ez a hányatott életű, alig ötvenkét esztendőt élt, remekműveket örökül hagyó Shakespeare mindig megújuló szerzője a magyar színpadoknak is, s egyike az emberiség mindig érvényes gondolkodóinak, tanitómestereinek. Ha azt mondom befejezésül, mérföldkő ez a kiállítás, nem elkoptatott szólamhoz folyamodom: arra gondolok, hogy aki teheti, zarándokoljon el a könyvtárba, időzzön el a látvány előtt, idézze föl színházi emlékeit, keresse a műsorokon Shakespeare müveit, s vegye elő (vagy kölcsönözze) könyveit, vagyis lépésről lépésre szegődjön Shakespeare nyomába. Mindig új, s örökérvényű, ami oly gazdagon árad művészetéből. Zay László „AD MULTOS AN NOS!” ,-,Még sok évig” - ezzel a keleti egyházak liturgiájában is szereplő jó kívánsággal üdvözli az „Ökumenische Rundschau” D. dr. Hanfried Krüger professzort, a negyedévenként megjelenő, jelentős szolgálatot végző ökumenikus szemle egykori (1956-84) szerkesztőjét abból az alkalomból, hogy április 12-én töltötte be 75. életévét. Örömmel, jókívánságainkkal köszöntjük mi is Krüger profesz- szort, akit Teológiai Akadémiánk 1973-ban tiszteletbeli doktorává avatott. Mindig testvéri érdeklődéssel fordult egyházunk felé. Többször járt hazánkban. Utóbbi években tanítványainak egy-egy csoportját is magával hozta. Hálával gondolunk a hatvanas évek elején egyházunk életét és szolgálatát kritikusan, de testvéri szeretettel elemző, széles körű figyelmet keltő úti beszámolójára. Krüger professzor 1980-ig a Maina-Frankfur- ti Ökumenikus Központ vezetője is volt. Gazdag tapasztalatai segítségével, tudományos felkészültségével mindig, mindenütt az egyházak párbeszédének elmélyítésén fáradozott. Jelenleg a mainzi egyetem teológiai karán tart előadásokat. Szívből kívánjuk, folytathassa áldásos tevékenységét minél tovább - ad multos annos! B. „MERT AZ ÉN IGÁM GYÖNYÖRŰSÉGES...” A jelenleg 84 „bejegyzett taggal” bíró MEVISZ-BÁRKA szervezése „deviáns-szakcsoport” néven indult, kezdetben a kallódó, szenvedélybeteg (kor) társaink mentése, gondozása céljából. Fél éves működésünk tapasztalatai - többek között az Evangélikus Életben is ismertetett karácsonyi, pályaudvari éjszaka - nyomán formálódott az a gondolatkör, amelyre épiteni szeretnénk, amelyet az új névválasztás is tükröz. 1. E fiatalok mentése kilátástalan tűzoltás lenne a megelőzést szolgáló tevékenység nélkül. Alapvetően fontos a létükben fenyegetett családok, kisközösségek emberformálómegtartó szerepének erősítése. Ezért szövetségünkön belül önálló szakcsoport („FÉSZEK”, vez.: Szepesfalvyné Magassy Márta, 1223 Bp., Hunyadi L. u. 9.) alakult, a családos evangélikus fiatalok összefogása céljából. El kell jutnunk azokra a helyekre, ahol ma a fiatalok elzül- lenek, tönkremennek - a nevelőotthonokba, munkásszállókra stb. Ezért gyógypedagógus (Gadó Márta, 1124 Bp., Pagony u. 4.) szervezésében ápr. 21-től megindult a tervezett „egy gyülekezet I egy nevelő- otthon” akció előkészítése, normális emberi, közösségi, lelki kapcsolatok, de akár konkrét esélyjavítás - felvételi előkészítés, nyelvoktatás - megteremtése ügyében. 2. Akik elhívást és erőt érez_-_ nek a narkósok között végzendő munkához, írjanak dr. Cserháti Péternek (1031 Bp., Vízimolnár u. 8.). A „Noé bárkája” közösség Ormánságban épülő gondozóházába várjuk őket, 1-2 nyári hétre, hogy csendes, dolgozó közösségben e fiatalokkal megalapozzuk a faluban a hosszú távú munka lehetőségét. 3. Végül segítséget kell nyújtanunk az elszegényedő, elma- gányosodó időseknek, az emberi kapcsolatokban hasonlóan szűkölködő testi-szellemi fogyatékosoknak, krónikus betegeknek is. Ezért kezdő lépésként a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével közösen tábort szervezünk a Vas megyei Borgátán jún. 24-júl. 7. között (vezetője: Kovács Imre és Tóth Márta, 9516 Vönöck, József A. u. 10.). 4. Nyilvánvaló, hogy ez a munka laikus és szakember, intézmény és közösség, hívő és nem hívő összefogását, szervezett együttműködését igényli. Ezért március 11-én, a kelenföldi templomban konferenciát szerveztünk több mint 20 hazai, e területen tevékenykedő csoport, egyesület, intézmény képviselőinek, finn és osztrák vendégeknek a részvételével. Bár a széles körű propaganda ellenére is csak mintegy 150 főnyi hallgatóság főleg tárgyszerű, száraznak tűnő beszámolókat hallhatott, sokat tanulhattunk, sok ismeretséget szereztünk. Tervünk e konferenciát rendszeressé tenni. 5. Mindehhez sok pénz (is) kell. Ezért gyűjtést kezdeményeztünk - nagy örömünkre jelenleg már 110 ezer Ft-unk van. Kérjük, az adományokat a továbbiakban Szepesfalvy Gábor (M E VI SZ-pénztáros, cím: 1123 Budapest, Hunyad L. u. 9.) címére, MEVISZ-BÁRKA megjelöléssel eljuttatni. Emellett pályázatokat nyújtottunk be a MISZOT, az Országos Egészségvédelmi Tanacs, a SZOT szociálpolitikai osztály támogatását kérve. 6. Kissé tágabban értelmezve: szolgálni kívánunk. Elsősorban magukra marádt embertársainknak, a megújulás útját járó egyházunknak és talán a magyar társadalomnak is, a politikai-gazdasági csatazajban elhalkuló szolidaritás, együvé tartozás hangjának „felerősítésével”. Ezt célozza a Józsefvárosi gyülekezettel közös munka: a Karácsony S. utcai szeretetotthon tetőterének beépítése „Luther-otthon” kialakítása céljából, azaz a fővárosba kerülő, gyakran „elkallódó” fiatalok elhelyezésére. Ebben az évben a tetőszerkezet kicserélése a kitűzött cél - a munka már elkezdődött. Kérjük mindazokat, akik élő (pl. szak-) munkával, fuvarvállalással, olcsó anyagokkal segíteni tudnak, jelentkezzenek Kertész Leánál (1085 Bp., Üllői út 24.)! 1989.*május 20-án a ME- VISZ korhatár nélküli bált rendez a Bp. Deák téri ált. iskola dísztermében, melynek bevételét erre az építkezésre fordítjuk! Megkezdődött a káptalanfüredi telek rendbehozatala is egy majdani MEVISZ táborhely kialakítása céljából. Itt tartjuk július 14-16. között a BÁRKA csendes hétvégéjét, ahová várjuk mindazokat, akik szeretnének velünk tartani, munkával, pihenéssel és imádsággal együtt készülni a jövő feladataira. (Jelentkezés és bármilyen BÁR- KA-információ. Thiymay Barnabásnál, 2083 Solymár, Vasút u. 15.) Utószó: tapasztaljuk, hogy nem kevés jószándékú aggodalom, de főleg közöny, sőt éppen lesajnálás, vagy akár gyanakvás „kíséri” munkánkat; az egyház és a társadalom állapota, közérzete sem tűnik ideális háttérnek. Valóban kezdő, tapasztalatlan csoport vagyunk, és ehhez képest irreálisan soknak tartható mindaz, amit a fentiekben felsoroltunk. Mindezek ellenére mi mégis egyre inkább úgy érezzük, hogy ezen az úton válik számunkra valósággá az, amit Jézus akart: a teljes élet, a család, a hivatás, és a társadalmi felelősség, a csendesség és a cselekvés együttes, hiteles megélése. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” (Mt. 9,13 és 12,7) hangsúlyozza Jézus kétszer is. Kissé profánabbul: szolidaritást, nem(csak) karitászt. A terhek megosztására van szükség és nem néhány magányos „szent” tisztelhető, de nem követhető önfeláldozását az emberfeletti igények és a társadalom bizalmatlanságának feszítésében. Nem(csak) sfeak- embereket, és intézményeket, hanem élő, tevékeny, egymásról tudó közösségeket is. Hívunk és várunk mindenkit, aki segíteni tud - MEVISZ- tagot, evangélikus fiatalt, jóérzésű, felelősségteljes embert, hogy csatlakozzon hozzánk, dolgozzon velünk; vállalatokat és intézményeket, hogy segítsék munkánkat. Kérjük, hogy imádkozzatok értünk - a szervezés, a cselekvés láza ne hatalmasodjék a csendesség, az Igére figyelni tudás fölé, a nehézsé- , gek, a kudarcok ne törjenek le bennünket, hogy mindennap örömmel „vegyük fel a keresztet”. „Mert az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.” (Mt 11,30) Cserháti Péter