Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-14 / 20. szám

Evangélikus Élet 1989. május 14. 1 £0 irts 33 írok nektek, ifjak... 33 GYERMEKEKNEK Kik a boldogok? A szelídek Mt 5,5 PÜNKÖSD ÜNNEPE Csel 5,27-32 ISTENNEK ENGEDNI - AZ EMBERÉRT! A boldogmondások sorában ez már a harmadik. így lassan már megszokjátok, hogy hétről hétre valami furcsával találko­zunk. Jézus olyan embereket nevez boldognak, akikről nem gondolnánk, hogy boldogok. Vajon miért van ez így? Miért beszél ilyen különösen Jézus? Ki akar lógni a sorból? Mindig mást mond, mint az átlag, hogy kitűnjön? Talán feltűnési vá­gya van? Nem! Jézus válasza, beszé­de az eredeti, a helyes, a jó felé vivő beszéd. Nézzük hogyan is van ez a szelídség kérdésében. Az eredeti beszéd: Isten el­képzelése szerint megalkotta a világot, s azt mondta - „jó”. Az embert megteremtette békes­ségre, szeretetre, boldogságra, s látta, hogy „jó". Isten gondo­lata, hogy az ember legyen sze­líd, szerető, szorgalrrfas és ural­kodjék a természeten. De az ember felborította a rendet, s megdőlt Isten eredeti elképze­lése. A szelíd, Istennek enge­delmeskedő embert felváltotta az Istennek nemet mondó em­ber, és ez a folyamat azóta is tart. Nap mint nap nemet mon­dunk Isten elképzeléseire, és a szelídség sajnos keveseknek jellemzője. De Jézus szava fi­gyelmeztet. Jézus szava a helyes,beszéd. Isten teremtése jó volt, amit Jé­zus mond, az vissza akar vezet­ni az eredeti jóhoz. Ezért ez a helyes! Ha őszinték vagyunk, magunktól is rájövük, hogy nem jó, ha valaki vad, önző, engedetlen. A világban is azért annyi a szenvedés, mert sok­szor és sok helyen elfeledkez­tünk a szelídségről. Helyette vad indulatok, ösztönök kor­mányoznak, vezetnek embere­ket, közösségeket, népeket. Látszólag csak a vad, erősza­kos ember érvényesül a világ­ban, s a szelídnek kell a háttér­be húzódnia. De a látszat nem minden! Jézus nem látszat győzelmet, felületes sikert kínál, ö azt mondja, hogy a szelídek a boldogak, az igazi győztesek. Figyeljünk az ö szavára! S végül Jézus beszéde az, ami jó felé visz, ami jövőt ígér. S ki ne szeretné, ha biztos jövő­je lenne? örökösök lehetünk, ha Jézus szavát megtartjuk. A végső győzelem a szelídeké és nem az erőszakosoké. Most már csak egy felada­tunk van: meghatározni, hogy mit jelent a gyakorlatban, ha valaki szelíd? A szelíd ember nem mafla! Nem élhetetlen, vagy mulya! Legjobb lenne így meghatározni: a szelíd ember jézusi. Szeretetben él, képes önmaga legyőzésére és háttér­be állítására a másik javára. A szelíd emberrel jó együtt len­ni, de ez csak emberi érzés. Jé­zus többet ígér: a föld öröksé­gét. Mindezek után talán .érzitek,. hogy felszólításra nem lehet „megszelídülni”. Ezt a csodát csak Jézus tudja végrehajtani.. Ö tehet minket is önző „vadem­berekből" szelíd örökösökké! Gáncs Péterné Kitöltőm majd telkemet minden emberre. Fiai­tok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak Joel 3,1 Nagypéntek hajnalán Péter esküvel és átokkal tagadta, hogy köze van Jézushoz. Most ugyanazok előtt, akik Jézust halálra ítélték, fenyegetést, súlyos következményeket vállalva kijelenti, hogy Isten ezt a Jézust fejedelemmé és üdvözítővé tette, és ezt hirdetni fogja, amíg csak módja lesz rá. így tett a többi apostol is. Pünkösdnek, a Szentlélek ajándékának köszönhető ez a változásuk. Mi volt ez közelebbről? A civil kurázsi utólagos lázadása a hatalom igazságtalan ítélete ellen? Más a helyzet. Nem a Jézust elítélőkhöz való viszonyuk változott meg, ha­nem a Jézushoz való viszonyuk. Korábbi megfutamodásuk nem emberi gyávaságból eredt, hanem a kereszt okozta mély­séges csalódásból. Úgy vélték, hogy Jézus megváltást, békes­séget ígérő szávai hitelüket vesztették, Isten szeretetét és jó­akaratát hirdető programja meghiúsult a kereszt gyalázatá­ban. A Szentlélek meggyőzte őket arról, hogy a kereszt nem gyalázat, hanem a legszentebb áldozat, nem elbukott, hanem elvégeztetett a világ megváltásának isteni terve, nem szerte­foszlott, hanem végérvényes igenné és ámenné lett minden ígéret. A Szentlélek ébresztett bennük új hitet és O tette életük értelmévé a megfeszitett és feltámadott Krisztus evangéliu­mát. A Lélek indította őket arra is, hogy erről bizonyságot tegyenek az emberek előtt. Tévedés volna a történetből arra következtetni, hogy a hívő ember örökös, szükségszerű konfliktusban van a hatalommal. Az apostolok leveleiből tudjuk, hogy elismerték a hatalom illetékességét világi ügyekben, a társadalom nyugodt életének a biztosításában, a jó ösztönzésében és a bűn visszaszorításá­ban. Távol állt tőlük a felsőbbség elvi tagadása, pláne teokra- tikus hatalomátvétel szándéka. Szembeszállásukkal azt fejez­ték ki, hogy a hatalom hatáskörének vannak határai. Isten kinyilatkoztatása és az Istentől megszólitott lelkiismeret dol­gában csak Istennek felelnek, ezen a területen kizárólag Neki engedelmeskednek. A Lélek ajándéka tette személyes kincsükké, életük megújí­tó hatalmává a megtérés és bűnbocsánat evangéliumát. Szív­ügyük, hogy erre a kincsre mások is rátaláljanak, ezért hirde­tik alkalmas és alkalmatlan időben, minden körülmények között. Isten iránti engedetlenség és az emberek lelki megká­rosítása, ha a kincset nem adják tovább. Szolgálatukat Isten parancsára az emberekért végzik. Az első Pünkösdkor a Szentlélek kitöltetését szélzúgás és tűzjelenség kísérte, Vajon, ahol a Lélek igazán munkálkodik, ott jelek, nagy belső megrázkódtatások, extatikus élmények és csodák történnek? Lehet, de nem törvényszerű. A hirdetett és meghallgatott ige, a kiszolgáltatott és elfogadott szentségek a Lélek eszközei. Néha egy megrendítő pillanat alatt, máskor titkon, a lélek mélyén csendben érleli az evangéliumot felsza­badító, boldog személyes igazsággá. Az evangéliumnak nincs köze világi, emberi hatalomhoz. Nem lehet hatalommal útját állni, de rákényszeríteni sem lehet erőszakkal senkire. A Szentlélek ad indítást a szólásra és a Szentlélek tesz késszé a befogadásra. így hozza létre és teremti újjá szüntelenül az egyházat, a Krisztusban hívők közösségét. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és a szám. Amen. Kiállítás a Könyvtárban Színházi szerzőnk: Shakespeare Mindössze ötvenkét esztendőt élt, de halhatatlan. Művészi műkö­dése alig három évtizednyi, ezalatt azonban harminchét színművet írt, a vitatható szerzőségű munkákat nem számolva: tehát évente többet is. Szonettjeiről - bár remekmű­vek - és elbeszéléseiről most ne is essék szó. A színpadi művekben szereplők száma meghaladja az ez­ret. Nélküle nemcsak a drámairo­dalom volna szegényebb, az embe­riség is; elképzelni sem lehet, hogy ne élt s írt volna Shakespeare. Lelkek titkainak tudója volt s maradt mindmáig. Műveit sokféle­képpen lehet megeleveníteni, min­dig érvényesen. Az ő életműve ez az eleven rengeteg is, a folyamatos színház- és irodalomtörténet, meg az a könyvtárnyi könyv, amelyet róla írtak vagy a műveiről. Újra meg újra kiadják: legutóbb összes színmüve jelent meg négy kötet­ben, meg Mészöly Dezső könyve Új magyar Shakespeare címmel, és a nemrég újjáéledt Magyar Shakespeare Bizottság gondozásá­ban egy gazdag tanulmánykötet. S látható egy Shakespeare Ma­gyarországon című kiállítás a bu­dai Várban, az Országos Széchényi Könyvtárban. Szívesebben írnék két kiállítást: az egyik a gyönyörű lépcsőház oldalfalain, a British Council (a brit kultúra hazai és nemzetközi hírének ápolásával foglalkozó intézmény) által föl­ajánlott tablók sora (szövegük for­dítása a katalógusban), Shakes­peare élet-adataival és korának jel­legzetességeivel ismertet meg;'a másik, a voltaképpeni, a könyvtár két szép kiállítótermében, a ma­gyar Shakespeare-történettel és je­lennel. Első fordítója Magyarországon Kazinczy volt, az ő követőinek so­ra csupa nevezetes név: Arany, Pe­tőfi, Vörösmarty, aztán Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Füst Milán, ma a legmaibb és a legér- tőbb: Mészöly Dezső. A kiállítá­son látható műveinek fordítása, színházi rendezőpéldányok, dísz­let- és jelmeztervek, képek és fény: képek, csak érzékeltetve, de bizo­nyítva is Shakespeare állandó je­lenlétét a magyar színházi életben, a művészetben. Aki pedig nem ju­tott el színházba, vagy csak egyik­másik művét látta ott, a televízió műsorán találkozhatott vele: a BBC, vagyis a brit rádió és televí­zió nagyszerű Shakespeare-soro- zata ment már a műsoron és vele egy időben a művek kötetenként könyvalakban is kaphatók voltak. Emlékidéző ez a kiállítás és kedvébresztő. Drámát olvasni nem könnyű dolog, s már-már elérhe­tetlen ábránd, ha azt írom: családi esték élvezetes együttlétén közösen lehetne fölolvasni Shakespeare-t, s aztán együttesen eltűnődni erénye­ken és bűnökön, történelem kacs- karingós útjain, az emberélet meg­annyi örömén és bánatán. Ez a hányatott életű, alig ötvenkét esz­tendőt élt, remekműveket örökül hagyó Shakespeare mindig meg­újuló szerzője a magyar színpa­doknak is, s egyike az emberiség mindig érvényes gondolkodóinak, tanitómestereinek. Ha azt mondom befejezésül, mérföldkő ez a kiállítás, nem el­koptatott szólamhoz folyamo­dom: arra gondolok, hogy aki te­heti, zarándokoljon el a könyvtár­ba, időzzön el a látvány előtt, idéz­ze föl színházi emlékeit, keresse a műsorokon Shakespeare müveit, s vegye elő (vagy kölcsönözze) könyveit, vagyis lépésről lépésre szegődjön Shakespeare nyomába. Mindig új, s örökérvényű, ami oly gazdagon árad művészetéből. Zay László „AD MULTOS AN NOS!” ,-,Még sok évig” - ezzel a keleti egyházak liturgiájában is szereplő jó kívánsággal üdvözli az „Öku­menische Rundschau” D. dr. Hanfried Krüger professzort, a ne­gyedévenként megjelenő, jelentős szolgálatot végző ökumenikus szemle egykori (1956-84) szerkesz­tőjét abból az alkalomból, hogy április 12-én töltötte be 75. élet­évét. Örömmel, jókívánságainkkal köszöntjük mi is Krüger profesz- szort, akit Teológiai Akadémiánk 1973-ban tiszteletbeli doktorává avatott. Mindig testvéri érdeklő­déssel fordult egyházunk felé. Többször járt hazánkban. Utóbbi években tanítványainak egy-egy csoportját is magával hozta. Hálá­val gondolunk a hatvanas évek ele­jén egyházunk életét és szolgálatát kritikusan, de testvéri szeretettel elemző, széles körű figyelmet keltő úti beszámolójára. Krüger pro­fesszor 1980-ig a Maina-Frankfur- ti Ökumenikus Központ vezetője is volt. Gazdag tapasztalatai segít­ségével, tudományos felkészültsé­gével mindig, mindenütt az egyhá­zak párbeszédének elmélyítésén fá­radozott. Jelenleg a mainzi egye­tem teológiai karán tart előadáso­kat. Szívből kívánjuk, folytathassa áldásos tevékenységét minél to­vább - ad multos annos! B. „MERT AZ ÉN IGÁM GYÖNYÖRŰSÉGES...” A jelenleg 84 „bejegyzett tag­gal” bíró MEVISZ-BÁRKA szervezése „deviáns-szakcso­port” néven indult, kezdetben a kallódó, szenvedélybeteg (kor) társaink mentése, gondo­zása céljából. Fél éves működé­sünk tapasztalatai - többek kö­zött az Evangélikus Életben is ismertetett karácsonyi, pálya­udvari éjszaka - nyomán for­málódott az a gondolatkör, amelyre épiteni szeretnénk, amelyet az új névválasztás is tükröz. 1. E fiatalok mentése kilátás­talan tűzoltás lenne a megelő­zést szolgáló tevékenység nél­kül. Alapvetően fontos a létük­ben fenyegetett családok, kis­közösségek emberformáló­megtartó szerepének erősítése. Ezért szövetségünkön belül ön­álló szakcsoport („FÉSZEK”, vez.: Szepesfalvyné Magassy Márta, 1223 Bp., Hunyadi L. u. 9.) alakult, a családos evan­gélikus fiatalok összefogása céljából. El kell jutnunk azokra a he­lyekre, ahol ma a fiatalok elzül- lenek, tönkremennek - a neve­lőotthonokba, munkásszállókra stb. Ezért gyógypedagógus (Gadó Márta, 1124 Bp., Pa­gony u. 4.) szervezésében ápr. 21-től megindult a tervezett „egy gyülekezet I egy nevelő- otthon” akció előkészítése, normális emberi, közösségi, lel­ki kapcsolatok, de akár konk­rét esélyjavítás - felvételi előké­szítés, nyelvoktatás - megte­remtése ügyében. 2. Akik elhívást és erőt érez_-_ nek a narkósok között végzen­dő munkához, írjanak dr. Cser­háti Péternek (1031 Bp., Vízi­molnár u. 8.). A „Noé bárkája” közösség Ormánságban épülő gondozóházába várjuk őket, 1-2 nyári hétre, hogy csendes, dolgozó közösségben e fiata­lokkal megalapozzuk a faluban a hosszú távú munka lehetősé­gét. 3. Végül segítséget kell nyúj­tanunk az elszegényedő, elma- gányosodó időseknek, az embe­ri kapcsolatokban hasonlóan szűkölködő testi-szellemi fo­gyatékosoknak, krónikus bete­geknek is. Ezért kezdő lépés­ként a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetségével közösen tábort szer­vezünk a Vas megyei Borgátán jún. 24-júl. 7. között (vezetője: Kovács Imre és Tóth Márta, 9516 Vönöck, József A. u. 10.). 4. Nyilvánvaló, hogy ez a munka laikus és szakember, in­tézmény és közösség, hívő és nem hívő összefogását, szerve­zett együttműködését igényli. Ezért március 11-én, a kelen­földi templomban konferenciát szerveztünk több mint 20 ha­zai, e területen tevékenykedő csoport, egyesület, intézmény képviselőinek, finn és osztrák vendégeknek a részvételével. Bár a széles körű propaganda ellenére is csak mintegy 150 fő­nyi hallgatóság főleg tárgysze­rű, száraznak tűnő beszámoló­kat hallhatott, sokat tanulhat­tunk, sok ismeretséget szerez­tünk. Tervünk e konferenciát rendszeressé tenni. 5. Mindehhez sok pénz (is) kell. Ezért gyűjtést kezdemé­nyeztünk - nagy örömünkre je­lenleg már 110 ezer Ft-unk van. Kérjük, az adományokat a to­vábbiakban Szepesfalvy Gábor (M E VI SZ-pénztáros, cím: 1123 Budapest, Hunyad L. u. 9.) címére, MEVISZ-BÁRKA megjelöléssel eljuttatni. Emel­lett pályázatokat nyújtottunk be a MISZOT, az Országos Egészségvédelmi Tanacs, a SZOT szociálpolitikai osztály támogatását kérve. 6. Kissé tágabban értelmez­ve: szolgálni kívánunk. Első­sorban magukra marádt em­bertársainknak, a megújulás útját járó egyházunknak és ta­lán a magyar társadalomnak is, a politikai-gazdasági csatazaj­ban elhalkuló szolidaritás, együvé tartozás hangjának „felerősítésével”. Ezt célozza a Józsefvárosi gyülekezettel kö­zös munka: a Karácsony S. ut­cai szeretetotthon tetőterének beépítése „Luther-otthon” ki­alakítása céljából, azaz a fővá­rosba kerülő, gyakran „elkalló­dó” fiatalok elhelyezésére. Eb­ben az évben a tetőszerkezet kicserélése a kitűzött cél - a munka már elkezdődött. Kér­jük mindazokat, akik élő (pl. szak-) munkával, fuvarválla­lással, olcsó anyagokkal segíte­ni tudnak, jelentkezzenek Ker­tész Leánál (1085 Bp., Üllői út 24.)! 1989.*május 20-án a ME- VISZ korhatár nélküli bált ren­dez a Bp. Deák téri ált. iskola dísztermében, melynek bevéte­lét erre az építkezésre fordít­juk! Megkezdődött a káptalanfü­redi telek rendbehozatala is egy majdani MEVISZ táborhely kialakítása céljából. Itt tartjuk július 14-16. között a BÁRKA csendes hétvégéjét, ahová vár­juk mindazokat, akik szeretné­nek velünk tartani, munkával, pihenéssel és imádsággal együtt készülni a jövő feladataira. (Je­lentkezés és bármilyen BÁR- KA-információ. Thiymay Bar­nabásnál, 2083 Solymár, Vasút u. 15.) Utószó: tapasztaljuk, hogy nem kevés jószándékú aggoda­lom, de főleg közöny, sőt ép­pen lesajnálás, vagy akár gya­nakvás „kíséri” munkánkat; az egyház és a társadalom állapo­ta, közérzete sem tűnik ideális háttérnek. Valóban kezdő, ta­pasztalatlan csoport vagyunk, és ehhez képest irreálisan sok­nak tartható mindaz, amit a fentiekben felsoroltunk. Mind­ezek ellenére mi mégis egyre in­kább úgy érezzük, hogy ezen az úton válik számunkra valóság­gá az, amit Jézus akart: a teljes élet, a család, a hivatás, és a társadalmi felelősség, a csen­desség és a cselekvés együttes, hiteles megélése. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” (Mt. 9,13 és 12,7) hangsúlyozza Jézus két­szer is. Kissé profánabbul: szo­lidaritást, nem(csak) karitászt. A terhek megosztására van szükség és nem néhány magá­nyos „szent” tisztelhető, de nem követhető önfeláldozását az emberfeletti igények és a tár­sadalom bizalmatlanságának feszítésében. Nem(csak) sfeak- embereket, és intézményeket, hanem élő, tevékeny, egymás­ról tudó közösségeket is. Hívunk és várunk mindenkit, aki segíteni tud - MEVISZ- tagot, evangélikus fiatalt, jóér­zésű, felelősségteljes embert, hogy csatlakozzon hozzánk, dolgozzon velünk; vállalatokat és intézményeket, hogy segítsék munkánkat. Kérjük, hogy imádkozzatok értünk - a szer­vezés, a cselekvés láza ne hatal­masodjék a csendesség, az Igére figyelni tudás fölé, a nehézsé- , gek, a kudarcok ne törjenek le bennünket, hogy mindennap örömmel „vegyük fel a keresz­tet”. „Mert az én igám gyönyörű­séges, az én terhem könnyű.” (Mt 11,30) Cserháti Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom