Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-15 / 3. szám

r Jövőm felépítésében Istenre és anyám imáira bízom magamat. Aquinói Szt. Tamás V Az imahét közös imádság és igehallgatás Hogy egyek legyenek Templomszentelési évforduló - püspöki szolgálattal 190 éves Kölese evangélikus temploma „Uram, szeretem a te házadat, a te dicsőséged lakóhelyét! Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért, szívem és testem ujjong az élő Isten felé. Boldog az, akinek ereje te vagy. Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak." (Zsolt 26,8 - 84,3.6) Az ünneplő gyülekezet A Szentírásnak egyik legdrá­maibb fejezete, amikor Jézus az utolsó vacsora alkalmával - mi­előtt elindul a szenvedések útjára - tanítványaiért és minden benne hí­vőért tusakodik mennyei Atyjá­hoz. (Jn 17) Ennek az úgynevezett „főpapi imádságnak” a kérései kö­zül talán az egyik legfontosabb és ma is legégetőbb kérés, hogy Jézus tanítványai mindnyájan egyek le­gyenek. Nagy szükség volt erre a kérésre már Jézus idejében is. Hiszen a ta­nítványok különböző vérmérsékle­tű és képzettségű és különböző ke- gyességű emberek voltak. Nagy volt a veszély, hogy szembe kerül­nek egymással és ezáltal szakadás támad közöttük. Márk evangélista tudósítása szerint (Mk 9,33-34) a tanítványok egy alkalommal arról vitatkoztak, hogy ki nagyobb a másiknál. Mindennek ellenére a tanítványok idejében sikerült meg­óvni az egyház közösségét a szaka­dástól, de a történelem folyamán - legtöbbször emberi gyarlóságok miatt - nagyon sok szakadás tör­tént az egyházban. Amikor a múlt század közepén elkezdődött az egyház egységét ke­reső modern ökumenikus mozga­lom, Jézus főpapi imádsága nem csak inspirálta az egyház egységé­nek keresésére és munkálására a mozgalmat elindító keresztyéne­ket, hanem maguk is az egység munkálásának egyik legfontosabb tényezőjét ismerték fel az egyház egységéért való közös imádkozás­ban. Az első modem ökumenikus próbálkozás, az Evangéliumi Alli­ance mindjárt az 1846-ban történt megalakulása után nagy hangsúlyt helyezett a közös imádkozásra. Ez a mozgalom szervezte meg, hogy az egyház egységéért felelősséget érző keresztyének minden esztendő elején egy egész héten át összegyüle­keztek és könyörögtek a keresztyé­nek egységéért. így született meg a nálunk Magyarországon is szoká­sos alliance imahét gyakorlata. Éppen száz esztendő kellett ah­hoz, hogy a modern ökumenikus mozgalom kiszélesedjék és meg­alakuljon az Egyházak Világtaná­csa (1948). Ez a szervezet átvette és tovább fejlesztette az év eleji öku­menikus imahét gyakorlatát. Kez­detben csak az Egyházak Világta­nácsához tartozó egyházak vettek részt az ökumenikus imahét alkal­main. De a Második Vatikáni Zsi­nat (1962-65) óta egyre több or­szágban kapcsolódtak be a római katolikus gyülekezetek is az öku­menikus imahét alkalmaiba. Ná­lunk Magyarországon az idén har­madszor tartjuk római katohkus testvéreinkkel közösen az ökume­nikus imahetet. így lett az ökume­nikus imahét a világ valamennyi keresztyén felekezetének az egyház egységéért könyörgő alkalmává. Az ökumenikus imahét gyakor­lata mindenek előtt azért olyan fontos az egyház egysége keresésé­ben és megvalósításában, mert jól tudjuk, hogy az egyház egységét tulajdonképpen nem mi munkál­juk, hanem maga Jézus Krisztus, az egyház Ura. Mi emberek csak eszközök vagyunk ebben a mun­kában az ő kezében. És mivel Krisztus Urunktól azt az ígéretet kaptuk, hogy ő imádságainkat meghallgatja, az ökumenikus ima­hét alkalmain is azzal a bizonyos­sággal imádkozhatunk hozzá, hogy ő meg tudja szüntetni a kö­zöttünk meglévő feszültségeket és bennünket alkalmassá tud tenni arra, hogy keresztyén testvérként nézzünk egymásra és az ő teste, az egyház tagjaiként tudjuk egymást elfogadni. Az ökumenikus imahét alkalmai azonban nem csak a közös imád­ságnak, hanem a közös igehallga­tásnak az alkalma is. Hitünk és tapasztalatunk szerint az igehirde­tők szavaiba maga Jézus Krisztus alázkodik bele és ő maga szól hoz­zánk emberi szavakon keresztül. Maga hirdeti nekünk bűneink bo­csánatát, és ajándékoz meg ben­nünket az új élet örömével. Miköz­ben átéljük Krisztus Urunk bűn­bocsátó szeretetét és életünket megújító kegyelmét, átéljük azt is, hogy bár különböző felekezetek­hez tartozunk, mégis egyek va­gyunk az ő bűnbocsátó szereteté- ben és kegyelmében, azaz egy egy­ház vagyunk. Ezért a közös imád­ság és a közös igehallgatás az egy­ház egysége megtapasztalásának és átélésének a legjobb alkalma. Le­gyen az idei ökumenikus imahét sok keresztyén számára ilyen ál­dott alkalommá. Selmeczi János A 258 éves kötcsei evangélikus gyülekezet 1988 november 27-én ünnepelte temploma szentelésének 190. évfordulóját. Sok nehézség és megpróbáltatás árán érkezett - 1730 áprilisában - az 54 család Thüringiábói és Hessen vidékéről az új hazába, a magyarországi Köt- se nevű - akkor lakatlan - pusztára. Az 54 családból 47 evangélikus volt. Érkezésükkel egyidejűleg megala­pították gyülekezetüket és megépí­tették első templomukat fából. A Türelmi Rendelet kiadásával a bécsi udvar engedélyezte a gyüleke­zetnek kőtemplom felépítését, me­lyet 1798 november 21-én Nagy Ist­ván szuperintendens szentelt fel. Már hetekkel az évforduló előtt megkezdődött a gyülekezetben a felkészülés. A fiatalok, lelkészük irányításával készültek a hagyo­mányos ünnepre. A gyülekezet tagjai közül sokan segítettek az előkészületekben, a vendégek fo­gadásában is. Fél órával az istentisztelet előtt megérkezett dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke. A vendégeket a templom előtti fel­járónál Dübovay Géza, a Somogy- Zalai Egyházmegye esperese, Blá­zy Árpád, az egyházmegye felügye­lője, ifj. Blázy Árpád, a gyülekezet segédlelkésze, dr. Reinhardt Mik­lós, a gyülekezet felügyelője, a köt­csei és a siófoki gyülekezet vezető­sége, presbiterei és gyermekei kö­szöntötték. A gyülekezet kántorá­nak 14 éves unokája az istentiszte­letet megelőzően organaműveket játszott a templomba érkezőknek. Az ünnepségen a református gyü­lekezet tagjai is részt vettek lelki­pásztorukkal együtt, szintúgy a katolikus hívek, a Hazafias Nép­front tisztségviselője, valamint Fenyvesi Henrik, a körzet ország- gyűlési képviselője. A püspök, az esperes, a gyüleke­zet segédlelkésze és a vendégek Dandrieu: Magnificatjára vonul­tak be a templomba, majd a gyüle­kezettel együtt énekelték az evan­gélikusok himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk...”. A három lelkész közösen végzett oltári szolgálata után dr. Harmati Béla püspök Zak 9,9 alapján szólította meg az ün­neplőket: „Királyod érkezik hoz­zád, aki igaz és diadalmas.” A pró­féta szava a messzi távolból szól a gyülekezethez. Egy próféta-király, a Messiás érkezik hozzátok. Jézus Krisztus, aki töviskoronát kapott Pilátus előtt, és életét adta alattva­lóiért. Ezt az uralkodót várjuk, akit megígért az Isten. Felfelé né­zünk, oda, ahonnan jön ez az ural­kodó, az az Úr, aki népét országá­ba hívja és várja - Isten országába. Kötcse Somogyországban, Ma­gyarországon van, de hol van az Isten országa ? Ott, ahová elérkezik az az uralkodó, aki Isten törvényét adja! És ki él az Isten országában? Az, aki hallgat ennek a királynak, uralkodónak, Messiásnak a szavá­ra, aki aláhúzta a mózesi, ószövet­ségi törvényből a régi szót: „Sze­resd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből; és szeresd embertársadat mint önmagadat!” Ez a törvény ma is érvényes. Sőt, ma nőtt meg iga­zán Isten törvényének, a keresz- tyénségnek a becsülete! A király, aki jön: igaz és diadalmas. A föl­dön mindenütt igazságtalanságot, jogtalanságot tapasztalunk. Jézus azonban ezt mondta Pilátusnak: „Azért jöttem, hogy bizonyságot te­gyek az igazságról". Ez a gyüleke­zet szereti templomát, de Isten azt akarja, hogy mindannyiunk szive is templom legyen, mert ő bennünk akar igaz és diadalmas lenni! Az istentisztelet utáni ünnepi közgyűlésen dr. Tefner Zoltán ta­nár ismertette a gyülekezet törté­netét, majd a legifjabbak ifj. Blázy (Folytatás a 4. oldalon) Finn-magyar testvériség Alig néhány éve alakult meg egyhá­zunkban a Finn Magyar Egyházi Kapcsolatok Koordinációs' Bizott­sága. Hasonló céllal ugyanilyen Bi­zottság működik a Finn Evangéli­kus Egyházban is. A magyar bizott­ság december 13-án tartotta ezévi második ülését az országos egyházi tanácsteremben. Baranyai Tamás lelkész, a bi­zottság egyik titkára, beszámolójá­ból örömmel hallottuk, hogy 1988- ban’már 34 magyar evangélikus gyülekezetnek volt 37 evangélikus testvér-gyülekezete, és ez a szám is növekedőben van. Az 1988. esz­tendőben 16 magyar gyülekezeti csoport tett látogatást finn testvér- gyülekezetében. Ugyanakkor 26 finn gyülekezeti csoport járt „ma­gyar testvérénél”, csaknem négy­száz résztvevővel. A finn testvér­gyülekezetek, bár a kapcsolat első­sorban lelki, baráti kapcsolat, anyagi segítség terén is igen jelen­tős támogatást adtak templomok, egyházi épületek építéséhez és megújításához, elsősorban az új siófoki templomunk felépítéséhez. Kosa László lelkész, a bizottság másik titkára, előző nap érkezett vissza háromhónapos finn csere- tanulmányútjáról, és beszámolt nagyszámú szolgálatáról a gyüle­kezetekben, konferenciákon, és hi­vatalos egyházi megbeszéléseiről. A finn testvéregyház - mondta - szeretné még tovább erősíteni a meglévő kapcsolatokat, a lelkész- és ösztöndíjas-cserét, de elsősor­ban a testvérgyülekezetek aktív kapcsolatait. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök bejelentette, hogy az ötévenként tartott finn-észt-magyar lelkész­konferenciára legközelebb 1989 augusztus 20-29 között kerül sor Finnországban, Mikkeli közelé­ben. Hazánkból 25 finnül, németül vagy angolul jól beszélő lelkész és lelkésznő vesz részt ezen a „testvér­népek lelkész-találkozóján”. A konferencia fő témái: lelkészt szolgálat és egyetemes papság, a lelkész a modern világban, ökume­nikus egység és evangélikus egyház. A püspök beszámolt 1988 tava­szán Finnországban tett hivatalos útja eredményeiről és az 1989. esz­tendő további feladatairól a finn­magyar egyházi kapcsolatokban. Az „EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM ALAPÍTVÁNY” állami részről engedélyezésre került. Ezáltal alapítványra adott összegek az adományo adóalapjából levonhatók. Az alapítvány csekkszámláját az OTP VIí. kér. krt. 41. sz. a. körzeti fiókja vezeti. Számlaszám: 218-98316 / 25510-9 Gyöngyszemek a zsoltárokból Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki hozzá menekül. Karácsonyfa mellett - erdélyi menekültekkel- Békéscsabán Az Úr, az Isten, valóban jó. De éppen Vele kapcsolat­ban mutatkozik meg sza­vaink erőtlensége, hogy mi­lyen keveset mond ez a jelző, ez a rövid két betűs megha­tározás : jó. Mennyire tartal­matlan az a szólásmondás: „Te jó Isten!”. Mennyire üres a kispolgári Jóisten ki­fejezés. Isten jó, de népi úgy, mint egy jóságos nagyapa, akivel azt csinálják az unokák, amit akarnak. Isten úgy jó, hogy mindent bölcsen, cél­szerűen, vagyis tökéletesen végez. így volt ez a teremtéskor: és látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó (IMóz 1,31). Amit Isten cselek­szik az jó, mert célja van és célba jut, még ha nem is értjük meg mindenben. Dávid nagyon szorult helyzetben volt akkoriban, aminek az élménye tükröződik ebben a zsoltárban. Saul elől menekült, bujdosott. így jutott el Gát királyához, magányosan, kiszol­gáltatva. Oltalmat keresett nála, de az érzéketlen volt, vagy talán féltékeny is a nemrégen még tízezer harcos felett győzedelmeskedő Dávidra. Erre ez eszelősnek tetteti magát félelmében, mire a király bántatlanul elkergeti. Dávidnak sok-sok szenvedésen ke­resztül kell megtaftulnia, hogy Isten jó, de a Szentlélek munkája az benne, hogy ezt a tanulságot vonja le. Isten jóságának a felismerése nem magunktól kikényszerített érzés, nem a vallásoktatás eredményének egy voná­sa, hanem Isten kijelentése bennünk. Ezt kéri Pál az efezusiak számára: adja Zsolt 34,9 meg nektek a bölcsesség és a kinyilat­koztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. (Ef 1,17). Vagy.Isten kijelenti Lelke által és akkor teljes bizonyosságunk van felőle, vagy egyáltalán nincs bizo­nyosságunk, csak szavakat pengetünk. Ez a felismerés nem korlátozódik csak életünk külső eseményeire, sőt ez a kisebbik része Isten jóságának. Az Úr Jézus személye és műve a jóság mé­lyebb megértésének új felfedezése. Is­ten nem engedi népét, teremtett világát a bűn hatalmának, hanem végzi a meg­váltás, a szabadítás, az új teremtés tö­kéletes megvalósulását. Végzi bennünk is. Ha elfogadjuk hittel és éljük enge­delmesen újabb és újabb tapasztala­taink lesznek, hogy ez valóság, hogy ez jó mindnyájunknak. Ezért megtérés nélkül nincs tapaszta­lat sem. Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztö­nöz? (Róm 2,4). Isten türelmes és úgy igazságos, hogy Fiára vetette vétkein­ket. Nem akarja az ember halálát, ha­nem hogy megtérjen és éljen. Tanúskodjon Isten jóságá­ról, dicsőítse őt engedelmes életével. Tanúskodni pedig csak arról tudunk, amit átél­tünk, megtapasztaltunk. Is­ten jóságát meg lehet, meg kell tapasztalnunk, meg kefi ismernünk ahhoz, hogy ne csak szavakat mondjunk, hanem megérezzék az embe­rek belső meggyőződésün­ket. Amikor mi magunk sem bizonytalankodunk, nem szerencsés véletlennek, vagy ügyességnek tulajdonítjuk a jó megoldást, hanem az Úr jóságának. Egy alkalommal járatlan­ságból és sietségben nagy kiadást okoz­tam a gyülekezetnek. S ez csak akkor derült ki, amikor a tévesen megrendelt anyagot leszállították. Mennyi álmat­lan éjszakám volt! Kihez menekülhet­tem volna inkább? S Isten úgy elren­dezte, hogy senkinek sem lett kára be­lőle. Bizony boldog az az ember, aki hozzá menekül. Isten megtisztítja lelki­ismeretünket a gonoszságtól. Lehetővé teszi, hogy Őt ismerjem, értsem, az Ő útján járjak. Ez nem jelent gondatlan életet, felelőtlen tétlenséget, hanem al­kalmassá tesz az Isten szerinti jó cselek­vésére. Nem az a jó, ami nekem tetszik, amit én, vagy bárki ember jónak tart, hanem csak az, amit Isten tart annak. Ebben az értelemben igaz, hogy ami nem hitből származik, az bűn (Róm 14,23), még ha oly ragyogó emberi cse­lekedet is az. Egyedül az Úr a jó (Luk 18,19), és amit O cselekszik. Mindazo­kon keresztül is, akik Hozzá menekül­nek. Kovács Pál Nemsokára egy éve lesz, hogy az első erdélyi menekültek átlépték a közelünkben lévő országhatárt. Azóta csaknem folyamatosan ér­keznek hozzánk. Számuk egyre nő. Nagyobb részük magyar, de vannak közöttük szép számban németek és románok is. A magyarok az elha­gyott szülőföldhöz közel, itt Békés megyében próbálnak új otthont te­remteni. A német és román nemzeti­ségűek Nyugat-Eorópában levő ro­konaikhoz szeretnének eljutni. A menekültek segítésének egyik evangélikus egyházi központja Bé­késcsaba. Itt sok száz menekült ré­szesült már pénzbeli és természet­beni segítségben. Karácsony hetében két ízben rendeztünk a menekültek számára ünnepi alkalmat. December 20-án, kedden, a közeli békésdánfoki át­meneti táborban kerestük fel a Magyarországról tovább utazni szándékozó németeket. A több mint száz menekültet megajándé­koztuk, nekik német nyelven igével és énekekkel szolgáltunk. Megha­tó volt látni a gyermekek örömét, s a szülők szeméből hulló könny­cseppeket... A legszebb, legfelejt­hetetlenebb az volt, amikor német ajkú hittestvéreink előszedték saját kezükkel írott füzeteiket, s azokból nekünk énekeltek. December 21-én, szerdán a bel­városi gyülekezeti teremben láttuk vendégül a városban és környékén lakó menekülteket. Ez alkalommal is megtelt a nagy térem. A kará­csonyfa mellett zengett az ének, s hangzott az Isten szeretetéről szóló evangélium. Nagyon örültünk, hogy eljött közénk, és verset mon­dott nekünk Banner Zoltán elő­adóművész, aki Kolozsvárról tele­pült Békéscsabára. A hivek szere­tetéből gazdagon megterített asz­talok mellett testvéri beszélgetésre nyíltak meg az ajkak, majd kará­csonyi segélyben i részesítettünk minden jelenlevőt. A szeretetven- dégség után mindenki válogatha­tott a békéscsabai és külföldi (oszt­rák és német) hívek által adomá­nyozott ruhaneműkből. Ezekből folyamatosan, szinte minden nap osztunk,.mert nemcsak a városból, hanem a megye más településéről is felkeresnek bennühket. Karácsony szent napján a hatal­mas Nagytemplomban tartott ün­nepi istentiszteleten részt vettek többen a menekültek közül. A né­met ajkú hittestvérékre való tekin­tettel német nyelvű imádság is el­hangzott. Két nyelven, de egy szív­vel dicsértük az Urat és kértük azt is, hogy szánjon meg bennünket, s adjon minékünk és az egész világ­nak igaz békességet. ____ Táborszky László Evaméli us " s A V ^/%/m \/ UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS I > 1 j (rSfjj^ EVANGÉLIKUS /C^YymV/ HETILAP VKsV MB/ ARA 850F1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom