Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-01-15 / 3. szám
r Jövőm felépítésében Istenre és anyám imáira bízom magamat. Aquinói Szt. Tamás V Az imahét közös imádság és igehallgatás Hogy egyek legyenek Templomszentelési évforduló - püspöki szolgálattal 190 éves Kölese evangélikus temploma „Uram, szeretem a te házadat, a te dicsőséged lakóhelyét! Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért, szívem és testem ujjong az élő Isten felé. Boldog az, akinek ereje te vagy. Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak." (Zsolt 26,8 - 84,3.6) Az ünneplő gyülekezet A Szentírásnak egyik legdrámaibb fejezete, amikor Jézus az utolsó vacsora alkalmával - mielőtt elindul a szenvedések útjára - tanítványaiért és minden benne hívőért tusakodik mennyei Atyjához. (Jn 17) Ennek az úgynevezett „főpapi imádságnak” a kérései közül talán az egyik legfontosabb és ma is legégetőbb kérés, hogy Jézus tanítványai mindnyájan egyek legyenek. Nagy szükség volt erre a kérésre már Jézus idejében is. Hiszen a tanítványok különböző vérmérsékletű és képzettségű és különböző ke- gyességű emberek voltak. Nagy volt a veszély, hogy szembe kerülnek egymással és ezáltal szakadás támad közöttük. Márk evangélista tudósítása szerint (Mk 9,33-34) a tanítványok egy alkalommal arról vitatkoztak, hogy ki nagyobb a másiknál. Mindennek ellenére a tanítványok idejében sikerült megóvni az egyház közösségét a szakadástól, de a történelem folyamán - legtöbbször emberi gyarlóságok miatt - nagyon sok szakadás történt az egyházban. Amikor a múlt század közepén elkezdődött az egyház egységét kereső modern ökumenikus mozgalom, Jézus főpapi imádsága nem csak inspirálta az egyház egységének keresésére és munkálására a mozgalmat elindító keresztyéneket, hanem maguk is az egység munkálásának egyik legfontosabb tényezőjét ismerték fel az egyház egységéért való közös imádkozásban. Az első modem ökumenikus próbálkozás, az Evangéliumi Alliance mindjárt az 1846-ban történt megalakulása után nagy hangsúlyt helyezett a közös imádkozásra. Ez a mozgalom szervezte meg, hogy az egyház egységéért felelősséget érző keresztyének minden esztendő elején egy egész héten át összegyülekeztek és könyörögtek a keresztyének egységéért. így született meg a nálunk Magyarországon is szokásos alliance imahét gyakorlata. Éppen száz esztendő kellett ahhoz, hogy a modern ökumenikus mozgalom kiszélesedjék és megalakuljon az Egyházak Világtanácsa (1948). Ez a szervezet átvette és tovább fejlesztette az év eleji ökumenikus imahét gyakorlatát. Kezdetben csak az Egyházak Világtanácsához tartozó egyházak vettek részt az ökumenikus imahét alkalmain. De a Második Vatikáni Zsinat (1962-65) óta egyre több országban kapcsolódtak be a római katolikus gyülekezetek is az ökumenikus imahét alkalmaiba. Nálunk Magyarországon az idén harmadszor tartjuk római katohkus testvéreinkkel közösen az ökumenikus imahetet. így lett az ökumenikus imahét a világ valamennyi keresztyén felekezetének az egyház egységéért könyörgő alkalmává. Az ökumenikus imahét gyakorlata mindenek előtt azért olyan fontos az egyház egysége keresésében és megvalósításában, mert jól tudjuk, hogy az egyház egységét tulajdonképpen nem mi munkáljuk, hanem maga Jézus Krisztus, az egyház Ura. Mi emberek csak eszközök vagyunk ebben a munkában az ő kezében. És mivel Krisztus Urunktól azt az ígéretet kaptuk, hogy ő imádságainkat meghallgatja, az ökumenikus imahét alkalmain is azzal a bizonyossággal imádkozhatunk hozzá, hogy ő meg tudja szüntetni a közöttünk meglévő feszültségeket és bennünket alkalmassá tud tenni arra, hogy keresztyén testvérként nézzünk egymásra és az ő teste, az egyház tagjaiként tudjuk egymást elfogadni. Az ökumenikus imahét alkalmai azonban nem csak a közös imádságnak, hanem a közös igehallgatásnak az alkalma is. Hitünk és tapasztalatunk szerint az igehirdetők szavaiba maga Jézus Krisztus alázkodik bele és ő maga szól hozzánk emberi szavakon keresztül. Maga hirdeti nekünk bűneink bocsánatát, és ajándékoz meg bennünket az új élet örömével. Miközben átéljük Krisztus Urunk bűnbocsátó szeretetét és életünket megújító kegyelmét, átéljük azt is, hogy bár különböző felekezetekhez tartozunk, mégis egyek vagyunk az ő bűnbocsátó szereteté- ben és kegyelmében, azaz egy egyház vagyunk. Ezért a közös imádság és a közös igehallgatás az egyház egysége megtapasztalásának és átélésének a legjobb alkalma. Legyen az idei ökumenikus imahét sok keresztyén számára ilyen áldott alkalommá. Selmeczi János A 258 éves kötcsei evangélikus gyülekezet 1988 november 27-én ünnepelte temploma szentelésének 190. évfordulóját. Sok nehézség és megpróbáltatás árán érkezett - 1730 áprilisában - az 54 család Thüringiábói és Hessen vidékéről az új hazába, a magyarországi Köt- se nevű - akkor lakatlan - pusztára. Az 54 családból 47 evangélikus volt. Érkezésükkel egyidejűleg megalapították gyülekezetüket és megépítették első templomukat fából. A Türelmi Rendelet kiadásával a bécsi udvar engedélyezte a gyülekezetnek kőtemplom felépítését, melyet 1798 november 21-én Nagy István szuperintendens szentelt fel. Már hetekkel az évforduló előtt megkezdődött a gyülekezetben a felkészülés. A fiatalok, lelkészük irányításával készültek a hagyományos ünnepre. A gyülekezet tagjai közül sokan segítettek az előkészületekben, a vendégek fogadásában is. Fél órával az istentisztelet előtt megérkezett dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke. A vendégeket a templom előtti feljárónál Dübovay Géza, a Somogy- Zalai Egyházmegye esperese, Blázy Árpád, az egyházmegye felügyelője, ifj. Blázy Árpád, a gyülekezet segédlelkésze, dr. Reinhardt Miklós, a gyülekezet felügyelője, a kötcsei és a siófoki gyülekezet vezetősége, presbiterei és gyermekei köszöntötték. A gyülekezet kántorának 14 éves unokája az istentiszteletet megelőzően organaműveket játszott a templomba érkezőknek. Az ünnepségen a református gyülekezet tagjai is részt vettek lelkipásztorukkal együtt, szintúgy a katolikus hívek, a Hazafias Népfront tisztségviselője, valamint Fenyvesi Henrik, a körzet ország- gyűlési képviselője. A püspök, az esperes, a gyülekezet segédlelkésze és a vendégek Dandrieu: Magnificatjára vonultak be a templomba, majd a gyülekezettel együtt énekelték az evangélikusok himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk...”. A három lelkész közösen végzett oltári szolgálata után dr. Harmati Béla püspök Zak 9,9 alapján szólította meg az ünneplőket: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” A próféta szava a messzi távolból szól a gyülekezethez. Egy próféta-király, a Messiás érkezik hozzátok. Jézus Krisztus, aki töviskoronát kapott Pilátus előtt, és életét adta alattvalóiért. Ezt az uralkodót várjuk, akit megígért az Isten. Felfelé nézünk, oda, ahonnan jön ez az uralkodó, az az Úr, aki népét országába hívja és várja - Isten országába. Kötcse Somogyországban, Magyarországon van, de hol van az Isten országa ? Ott, ahová elérkezik az az uralkodó, aki Isten törvényét adja! És ki él az Isten országában? Az, aki hallgat ennek a királynak, uralkodónak, Messiásnak a szavára, aki aláhúzta a mózesi, ószövetségi törvényből a régi szót: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből; és szeresd embertársadat mint önmagadat!” Ez a törvény ma is érvényes. Sőt, ma nőtt meg igazán Isten törvényének, a keresz- tyénségnek a becsülete! A király, aki jön: igaz és diadalmas. A földön mindenütt igazságtalanságot, jogtalanságot tapasztalunk. Jézus azonban ezt mondta Pilátusnak: „Azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról". Ez a gyülekezet szereti templomát, de Isten azt akarja, hogy mindannyiunk szive is templom legyen, mert ő bennünk akar igaz és diadalmas lenni! Az istentisztelet utáni ünnepi közgyűlésen dr. Tefner Zoltán tanár ismertette a gyülekezet történetét, majd a legifjabbak ifj. Blázy (Folytatás a 4. oldalon) Finn-magyar testvériség Alig néhány éve alakult meg egyházunkban a Finn Magyar Egyházi Kapcsolatok Koordinációs' Bizottsága. Hasonló céllal ugyanilyen Bizottság működik a Finn Evangélikus Egyházban is. A magyar bizottság december 13-án tartotta ezévi második ülését az országos egyházi tanácsteremben. Baranyai Tamás lelkész, a bizottság egyik titkára, beszámolójából örömmel hallottuk, hogy 1988- ban’már 34 magyar evangélikus gyülekezetnek volt 37 evangélikus testvér-gyülekezete, és ez a szám is növekedőben van. Az 1988. esztendőben 16 magyar gyülekezeti csoport tett látogatást finn testvér- gyülekezetében. Ugyanakkor 26 finn gyülekezeti csoport járt „magyar testvérénél”, csaknem négyszáz résztvevővel. A finn testvérgyülekezetek, bár a kapcsolat elsősorban lelki, baráti kapcsolat, anyagi segítség terén is igen jelentős támogatást adtak templomok, egyházi épületek építéséhez és megújításához, elsősorban az új siófoki templomunk felépítéséhez. Kosa László lelkész, a bizottság másik titkára, előző nap érkezett vissza háromhónapos finn csere- tanulmányútjáról, és beszámolt nagyszámú szolgálatáról a gyülekezetekben, konferenciákon, és hivatalos egyházi megbeszéléseiről. A finn testvéregyház - mondta - szeretné még tovább erősíteni a meglévő kapcsolatokat, a lelkész- és ösztöndíjas-cserét, de elsősorban a testvérgyülekezetek aktív kapcsolatait. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök bejelentette, hogy az ötévenként tartott finn-észt-magyar lelkészkonferenciára legközelebb 1989 augusztus 20-29 között kerül sor Finnországban, Mikkeli közelében. Hazánkból 25 finnül, németül vagy angolul jól beszélő lelkész és lelkésznő vesz részt ezen a „testvérnépek lelkész-találkozóján”. A konferencia fő témái: lelkészt szolgálat és egyetemes papság, a lelkész a modern világban, ökumenikus egység és evangélikus egyház. A püspök beszámolt 1988 tavaszán Finnországban tett hivatalos útja eredményeiről és az 1989. esztendő további feladatairól a finnmagyar egyházi kapcsolatokban. Az „EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM ALAPÍTVÁNY” állami részről engedélyezésre került. Ezáltal alapítványra adott összegek az adományo adóalapjából levonhatók. Az alapítvány csekkszámláját az OTP VIí. kér. krt. 41. sz. a. körzeti fiókja vezeti. Számlaszám: 218-98316 / 25510-9 Gyöngyszemek a zsoltárokból Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki hozzá menekül. Karácsonyfa mellett - erdélyi menekültekkel- Békéscsabán Az Úr, az Isten, valóban jó. De éppen Vele kapcsolatban mutatkozik meg szavaink erőtlensége, hogy milyen keveset mond ez a jelző, ez a rövid két betűs meghatározás : jó. Mennyire tartalmatlan az a szólásmondás: „Te jó Isten!”. Mennyire üres a kispolgári Jóisten kifejezés. Isten jó, de népi úgy, mint egy jóságos nagyapa, akivel azt csinálják az unokák, amit akarnak. Isten úgy jó, hogy mindent bölcsen, célszerűen, vagyis tökéletesen végez. így volt ez a teremtéskor: és látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó (IMóz 1,31). Amit Isten cselekszik az jó, mert célja van és célba jut, még ha nem is értjük meg mindenben. Dávid nagyon szorult helyzetben volt akkoriban, aminek az élménye tükröződik ebben a zsoltárban. Saul elől menekült, bujdosott. így jutott el Gát királyához, magányosan, kiszolgáltatva. Oltalmat keresett nála, de az érzéketlen volt, vagy talán féltékeny is a nemrégen még tízezer harcos felett győzedelmeskedő Dávidra. Erre ez eszelősnek tetteti magát félelmében, mire a király bántatlanul elkergeti. Dávidnak sok-sok szenvedésen keresztül kell megtaftulnia, hogy Isten jó, de a Szentlélek munkája az benne, hogy ezt a tanulságot vonja le. Isten jóságának a felismerése nem magunktól kikényszerített érzés, nem a vallásoktatás eredményének egy vonása, hanem Isten kijelentése bennünk. Ezt kéri Pál az efezusiak számára: adja Zsolt 34,9 meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. (Ef 1,17). Vagy.Isten kijelenti Lelke által és akkor teljes bizonyosságunk van felőle, vagy egyáltalán nincs bizonyosságunk, csak szavakat pengetünk. Ez a felismerés nem korlátozódik csak életünk külső eseményeire, sőt ez a kisebbik része Isten jóságának. Az Úr Jézus személye és műve a jóság mélyebb megértésének új felfedezése. Isten nem engedi népét, teremtett világát a bűn hatalmának, hanem végzi a megváltás, a szabadítás, az új teremtés tökéletes megvalósulását. Végzi bennünk is. Ha elfogadjuk hittel és éljük engedelmesen újabb és újabb tapasztalataink lesznek, hogy ez valóság, hogy ez jó mindnyájunknak. Ezért megtérés nélkül nincs tapasztalat sem. Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Róm 2,4). Isten türelmes és úgy igazságos, hogy Fiára vetette vétkeinket. Nem akarja az ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Tanúskodjon Isten jóságáról, dicsőítse őt engedelmes életével. Tanúskodni pedig csak arról tudunk, amit átéltünk, megtapasztaltunk. Isten jóságát meg lehet, meg kell tapasztalnunk, meg kefi ismernünk ahhoz, hogy ne csak szavakat mondjunk, hanem megérezzék az emberek belső meggyőződésünket. Amikor mi magunk sem bizonytalankodunk, nem szerencsés véletlennek, vagy ügyességnek tulajdonítjuk a jó megoldást, hanem az Úr jóságának. Egy alkalommal járatlanságból és sietségben nagy kiadást okoztam a gyülekezetnek. S ez csak akkor derült ki, amikor a tévesen megrendelt anyagot leszállították. Mennyi álmatlan éjszakám volt! Kihez menekülhettem volna inkább? S Isten úgy elrendezte, hogy senkinek sem lett kára belőle. Bizony boldog az az ember, aki hozzá menekül. Isten megtisztítja lelkiismeretünket a gonoszságtól. Lehetővé teszi, hogy Őt ismerjem, értsem, az Ő útján járjak. Ez nem jelent gondatlan életet, felelőtlen tétlenséget, hanem alkalmassá tesz az Isten szerinti jó cselekvésére. Nem az a jó, ami nekem tetszik, amit én, vagy bárki ember jónak tart, hanem csak az, amit Isten tart annak. Ebben az értelemben igaz, hogy ami nem hitből származik, az bűn (Róm 14,23), még ha oly ragyogó emberi cselekedet is az. Egyedül az Úr a jó (Luk 18,19), és amit O cselekszik. Mindazokon keresztül is, akik Hozzá menekülnek. Kovács Pál Nemsokára egy éve lesz, hogy az első erdélyi menekültek átlépték a közelünkben lévő országhatárt. Azóta csaknem folyamatosan érkeznek hozzánk. Számuk egyre nő. Nagyobb részük magyar, de vannak közöttük szép számban németek és románok is. A magyarok az elhagyott szülőföldhöz közel, itt Békés megyében próbálnak új otthont teremteni. A német és román nemzetiségűek Nyugat-Eorópában levő rokonaikhoz szeretnének eljutni. A menekültek segítésének egyik evangélikus egyházi központja Békéscsaba. Itt sok száz menekült részesült már pénzbeli és természetbeni segítségben. Karácsony hetében két ízben rendeztünk a menekültek számára ünnepi alkalmat. December 20-án, kedden, a közeli békésdánfoki átmeneti táborban kerestük fel a Magyarországról tovább utazni szándékozó németeket. A több mint száz menekültet megajándékoztuk, nekik német nyelven igével és énekekkel szolgáltunk. Megható volt látni a gyermekek örömét, s a szülők szeméből hulló könnycseppeket... A legszebb, legfelejthetetlenebb az volt, amikor német ajkú hittestvéreink előszedték saját kezükkel írott füzeteiket, s azokból nekünk énekeltek. December 21-én, szerdán a belvárosi gyülekezeti teremben láttuk vendégül a városban és környékén lakó menekülteket. Ez alkalommal is megtelt a nagy térem. A karácsonyfa mellett zengett az ének, s hangzott az Isten szeretetéről szóló evangélium. Nagyon örültünk, hogy eljött közénk, és verset mondott nekünk Banner Zoltán előadóművész, aki Kolozsvárról települt Békéscsabára. A hivek szeretetéből gazdagon megterített asztalok mellett testvéri beszélgetésre nyíltak meg az ajkak, majd karácsonyi segélyben i részesítettünk minden jelenlevőt. A szeretetven- dégség után mindenki válogathatott a békéscsabai és külföldi (osztrák és német) hívek által adományozott ruhaneműkből. Ezekből folyamatosan, szinte minden nap osztunk,.mert nemcsak a városból, hanem a megye más településéről is felkeresnek bennühket. Karácsony szent napján a hatalmas Nagytemplomban tartott ünnepi istentiszteleten részt vettek többen a menekültek közül. A német ajkú hittestvérékre való tekintettel német nyelvű imádság is elhangzott. Két nyelven, de egy szívvel dicsértük az Urat és kértük azt is, hogy szánjon meg bennünket, s adjon minékünk és az egész világnak igaz békességet. ____ Táborszky László Evaméli us " s A V ^/%/m \/ UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS I > 1 j (rSfjj^ EVANGÉLIKUS /C^YymV/ HETILAP VKsV MB/ ARA 850F1