Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-01-08 / 2. szám
r Evangélikus Éleik 54. ÉVFOLYAM 2. SZÄM 1989. JANUÁR 8. VlZKERESZT UTÁNI 1. VASÄRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft A legszükségesebb dolgokban legyünk egyek, a kétes, vitás ügyekben szabadok, de mindenben vezéreljen bennünket a szeretet. Augustinus Megszoktuk a könnyed kijelentéseket, högy „minden rendben van”, „nagyobb probléma nincs”, „nem is érdekes annyira az egész”. Egyszerű így elintézni egy kérdést, és gyorsan továbblapozni az események könyvében. Izgalmassá akkor válnak ezek a kijelentések, ha a vétkes köny- nyedség következményei miatt később rádöbbenünk arra, hogy korábban kellett volna komolyabban gondolkodnunk. Azt a feladatot kaptam szerkesztőnktől, hogy fiatalok szemével írjak néhány gondolatot az 1989. évről. Bevallom, nehezen indult el az írógépem. Fantáziám sokkal gyorsabban. Amit az induló évben biztosan érzünk: nem könnyű ma fiatalnak lenni, sem egyházban, sem társadalomban. Néhány pillanatfelvétel. „Egyetemista vagyok. Kollégiumi helyem nincs, albérletben lakom. Tavasszal végzek, és azután... nem tudom. Minden bizonytalan.” „Tavaly végeztünk mindketten. Pedagógusok vagyunk. A második gyermekünket várjuk. Szüléink kis szobájában spórolunk a lakásra, ami elérhetetlennek látszik.” „Gimnáziumba járok. Hogy minek, azt nehéz lenne megfogalmaznom. Bár amíg itt vagyok, nincs különösebb gondom...” Bizonytalanság. Épp hogy va-' gyök. Valahogy majd csak alakul a sorsom. Igazi távlatot nem tudok taláíitf: Nflád ott vannak ezek az érzések fiatalok lelkében. Előttem van egy kis általános iskolás rendetlen füzete. A „miért nem írsz rendesebben ?’*kérdésre rövid a válasz: „Nem érdemes. Különösebben nem nézi meg senki.” Lesújtóan kemény ez a mondat. A pillanatfelvételek célja nem a sötét háttér megrajzolása volt. Inkább az őszinteség ébresztése. Egyházunkban hosszas kihagyás után minden életképes gyülekezetben elindulhatott a hittanoktatás. Gyakrabban találkozunk gyermekekkel és fiatalokkal. Töredezett a megszokott kép is: templomba lépve nemcsak fekete ruhás öregeket látunk. Egyre több fiatal kéri a keresztséget és a konfirmációt a húsz év körüliek táborából. Vajon van-e elegendő reális látás, szív és lélek bennünk ehhez a munkához? Oda tudunk-e hajolni hozzájuk? Erősítés és hitébresztés a velük való találkozásunk? Hit, bizalom és reménység nélkül nem élhetnek, nem fejlődhetnek. Természetesen példák nélkül a legnyomorultabb az életük. Miféle példát látnak, ha egyházunk középkorú és idősebb rétegére tekintenek? Tudnak építeni rá? Tudnak meríteni belőle? Vagy csak a páli ingerlés primitív szintjén Sokféleképpen lehet boldog az ember. Ki vitatná el házasulandó fiatalok vagy éppen egy gyermekét váró anya boldogságát? Boldog vagyok, ha hivatásomnak élhetek. Boldog vagyok ha azt tehetem, amit szeretek, vagy ha olykor viszontláthatom munkám eredményét. S lehetne folytatni a sort, szinte végeláthatatlanul. Ilyen és hasonló érzéseknek és élményeknek mindnyájan lehetünk tanúi. Ritkán gondolunk azonban a boldogságnak arra a módjára, amelyről a zsoltáríró oly meggyőzően vall, s amely nélkülözhetetlen az ember mindennapi életében. S ez az a pillanat, amikor valaki bocsánatot nyer, amikor hallatlan jóindulatban van része. Aki minderről maradéktalanul biztosít bennünket, az éppen a mi Urunk, ő azt teszi, ami emberi igazságérzetünkkel - úgy tűnik - szöges ellentétben áll. Azaz: nem rója fel a bűnt. Nem hánytorgatja a múltat, miként mi magunk tennénk egymás között. Bár nem húny szemet az emberi bűn és nyomorúság felett, nem kendőzi el azt, de vétkeinkkkel és gyengeségeinkkel együtt is elfogad és szeret. Bocsánatát adja, hogy éljünk A Miatyánk és az Apostoli Hitvallás új ökumenikus szövege mozgunk? Csak kedvet, tervet és bátorságot veszünk el tőlük? „Ti atyák, né ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek!" (Kol 3,21) Ez a kérdés egyik oldala. Mi áll a másikon ? Elindult valami a fiatalok szívében éppen 1989-re, elszánt lépésekkel, szolgálati tervekkel. Jó lenne, ha tovább már nem csak az idősek adománya éltetné az ifjúsági munkát! Jó lenne, ha egy- egy gyülekezeti akciónál evangélikus gyülekezeteinkben is lennének erős, fiatal kezek! Sok keserves pillanatot felejtenénk, ha munkában látnánk őket gyermekbibliaórákon és szeretetvendégségeken, látogatásokban és házigondozásban. Ha kedveszegett, hitehagyott fiatalokat fiatal kezek tartanának és őriznének. Ma remény van arra, hogy egy pasz- szív és elfogadó ifjúság aktívvá és megújulttá váljon. Sokkal többet imádkozzunk ezért ebben az esztendőben! Becsüljük, tűrjük, sőt gyönyörködjünk fiatal keresztyének bizonyságtételében! Nem könnyű elfogadni az új fogalmazást, látni a formabontást. De krisztusi csak az lehet, ha keressük benne és rajta mindazt, ami távlatot és erőt teremt a mi hitünk számára is. Csúszós pálya az előttünk álló év fiataloknak is, felnőtteknek is. Egyházunkban ez az utolsó óra arra, hogy egy felnövekvő generáció otthonának és alkoktóterületének érezze gyülekezeteinket. Vigyázzunk erre a pillanatra! A síkos úton reggeli rádióbemondónk kedves tanácsa valóban a legfontosabb: vigyázzunk egymásra! Fontos, hogy szolgálatunknak jó íze legyen. Lehet nehéz, lehet nagyon küzdelmes. Lehet sok öröm és keserves bánat benne. De a legfontosabb, hogy azzal a belső fénnyel tudjuk végezni, amelyet a Példabeszédek könyve az „édes méz” képével fogalmaz meg: „Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: Ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg." (Péld 24,13-14) Enélkül a „méz” nélkül az ifjúság nem töltheti be küldetését. A felnőtteknek pedig tudomásul kell venniük, csak akkor van jövendő és maradandó reménység, ha a fiatalok megkapják tőlük az „édes méz” ajándékát. Kérjük ezt Istentől az előttünk álló év „kicsinyek” és „nagyok” által elvégzendő szolgálatára! Szabó Lajos még inkább kész a megbocsátásra. Vajon nem ebből kellene- e kiindulnunk, amikor emberi kapcsolatainkra gondolunk? Hiszen a bűnbocsánat, a megbocsátás olyan, mint a mindennapi kenyér: lét- szükséglet. Nélküle valójában nem lehet élni, de legalábbis boldogan nem. S mégis hányán s hányszor kíséreljük meg szinte azt állítani, hogy ennek hiányában is lehet boldogulni. Csakhogy ez puszta látszat. A valóság inkább az, hogy boldogtalanok vagyunk. S ennek egyedüli okát abban kell keresnünk, hogy életünk, gyakran a legkevésbé sem támaszkodik a bűnbocsánat erejére, nem táplálkozik abból. Eszünkbe Az Országos Egyházi Elnökség december 16-i határozatával felhívja gyülekezeteinket és lelkészeinket, hogy - a tavalyi hasonló határozatot megerősítve, és összhangban a hazai református és római katolikus egyházi vezetőség most hozott határozataival - az istentiszteleteken, gyülekezeti alkalmakon, a hitoktatásban és főleg a közős ökumenikus alkalmakon vezessék be a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás új, közösen elfogadott magyar fordítását, párhuzamosan az eddig használt fordítással. A rendelkezés célja az, hogy - a testvéregyházakhoz hasonlóan - egyházunkban, gyülekezeteinkben is ismertté váljék az új, közös szöveg. A végleges döntést ebben a kérdésben az Országos Presbitérium legközelebbi ülése hozza meg. Az új, közös ökumenikus fordítás bevezetése a hazai egyházak közötti testvéri kapcsolatok elmélyítését kívánja szolgálni. Az Országos Presbitérium ülése előtt a püspöki jelentés második része múltból a jövőbe vezető úttal foglalkozott: „Egyházunk elmúlt esztendejét is úgy jellemezhetjük, hogy az a tegnapból a holnapba átmenet időszaka volt. Múlttá, tegnappá Zsolt 32,2 jut^e olykor, hogy éppen emiatt mennyi gondot okozunk egymásnak, s mennyi keserű órát szerzünk magunknak? Nem mindig azért, mert valahol és valamikor bántás ért bennünket, hanem mert túlságosan számon tartjuk sérelmeinket, sokat foglalkozunk velük, s képtelenek vagyunk napirendre térni felettük. Isten bűntörlő, bűnbocsánatot kináló szeretete pedig elégséges ok és biztos alap arra, hogy mindezektől megszabaduljunk. Hogyan várhatjuk a körülöttünk élők megváltozását, ha a legkisebb esélyt sem adjuk meg nekik MIATYÁNK Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. APOSTOLI HITVALLÁS Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek te- remtöjében. És Jézus Krisztusban, vált az idő, ámikor az egyházak életét az „egyszemélyi irányítás” határozta meg. A holnap most van kialakulóban közöttünk: keressük a közös felelősség és a közös döntések útjait, az egyház minden tagjának közös felelősségét és aktivitását, Isten színe előtt.” gához igazit masokat. Milyen nyomasztó érzés pedig, ha valakinek állandóan abban a tudatban kell élnie, hogy minden lépését és mozdulatát figyelik, egyszóval ellenőrzik! Még azt a szabadságot sem kapja meg,hogy tévedéseiért maga vállalja a felelősséget. Ilyen helyzetben, ilyen tehertételek alatt nem lehet felszabadultan élni sem a családban, sem a munkahelyen, sem a gyülekezetben, sem sehol másutt. Csak azzal a jó érzéssel és reménnyel, hogy a köraz Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent- lélektöl, született Szűz Máriától, szenvedett Pontius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. NICEAI HITVALLÁS Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő Ebben az átmenetben azonban két kísértés is fenyeget. Vannak, akik azt gondolják, hogy a régi dolgok kritikája és az új keresése a meglevő rend és törvények semmibevételét jelenti. Ebből pedig nem lesz más, csak káosz és zűrzavar az egyház életében. És vannak, akik azt gondolják, hogy az egyház megújulását ők és nem az evangélium végzi el. Ez a személyekhez és új programhoz kötött megújulás nem új jelenség az egyház életében. Pedig egyházunk megújulásának csak egy Útja van: egyre szélesebb teret adni az evangéliumnak, egyre hűségesebbé válni az Ige szolgálatában a saját helyemen, a magam gyülekezetében és az egyház közösségi életében. Bűnbánat, hit, megtérés és a szeretet áldozata másokért, - az egyházban ez az út a tegnapból a holnapba, és semmi más! A továbbiakban a jelentés gyülekezeteink életével foglalkozott. Megállapította, hogy nőtt a keresztelések, a konfirmandusok és a hitoktatásban részesülők száma, nőtt az úrvacsorái alkalmak és az úrvacsorával élők száma is, jelentős mértékben. Istentiszteletünket gazdagabbá tette az új Énekeskönyv és az új Agenda^a lelkészek hűséges szolgálata. Egyházunk élenyezetünk hibáinkkal és erényeinkkel együtt elfogad és szeret. Nem kell attól tartanunk, hogy egy kritikus pillanatban ránk olvassák minden bűnünket, tévedésünket. Olykor elnézők is tudnak lenni velünk szemben. Gondoljuk csak el, mi minden megváltozna egyéni életünkben és körülöttünk, milyen,más volna a légkör otthonainkban és szerte a világban, ha Istennek ezzel a megtorlást, törlesztést nem ismerő, csak megbékélést munkáló szeretetével következetesebben és odaadóbban élnénk; ha több szabadságot, több közeledési lehetőséget adnánk egymásnak; ha egyszerűen készek lennénk a megbocsátásra! S hogy ez milyen hatalmas erő a gyakorlatban, azt Illyés Gyula érzékelteti megrendítő szavakkal: Ütésed, átkod Hiába ellenem. Szörnyű a fegyverem: Megbocsátok. Adja Urunk, hogy mi se akaijunk másként élni, s csak így lehessünk boldogok ! N. P. előtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától (és a Fiútól) származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámdását és az eljövendő örök életet. Ámen. tének elsőrendű területe a teológia. Az Akadémia életében örvendetes volt a hallgatók létszámának újabb emelkedése és a lelkészképzést segítő gyülekezeti támogatás további növekedése. A belső, spirituális megújulás minden más megújulási folyamat legfontosabb alapja. Számos gyülekezeti, lelkész, papné, országos diakóniai evangélizáció, presbiteri konferencia szolgálta ezt a megújulást. Jelentősen elevenedett a hitoktatás, a gyermek- és ifjúsági munka. Ugrásszerűen megnőtt a kisebb körzetek és egyházmegyék szintjén megtartott ifjúsági találkozók száma. Két nagylétszámú, eleven egyházkerületi ifjúsági konferencián kívül öt országos jellegű gyenesi konferenciát és első alkalommal Balatonszárszón a szenior ifjúság konferenciáját tartottuk. Diakóniai munkánkban nemcsak anyagi gondok vannak, de a diakóniai munkások hiánya is gondot okoz! A Lelki Segély szolgálata is várja a szolgálatot vállalókat! Új feladatot hozott az Erdélyből menekültek ezreinek felkarolása. (Erről külön jelentés is elhangzott, visszatérünk reá! Szerk.) A jelentés vége a holnap új feladatait és kihívásait sorolta fel ezután. Az épülő új Teológiai Akadémia befejezése, anyagi feltételeinek biztosítása. „Reménységünk szerint egyházunk új, modern Teológiai Akadémiája egyúttal konferenciai centruma is, a jövő ősszel megkezdheti szolgálatát.” A következő nagy feladat lesz a régi akadémiai épületnek Teológus Otthonná való átalakítása! Az Evangélikus Gimnázium visszaállításáról a presbitérium rendkívüli közgyűlésen határozott. (Erről lapunk karácsonyi számában már hirt adtunk!) Ugyancsak közöltük már az Országos Bíróság határozatát rehabilitációs ügyekben. Erről is beszámolt a jelentés. Evangélikus fi- átaljaink kifejezték olyanirányú törekvéseiket, hogy saját ifjúsági szervezetet alakítanának. Erről is külön számolunk majd be. Végül két fontos javaslat hangzott el: Induljon meg a zsinat-előkészítő munka az új egyházi törvények és szabályzatok előzetes megvitatásával és gondoljuk át újra anyagi teherhordozásunkat egyéni és gyülekezeti vonatkozásban is. AZ IMAHÉT MEGNYITÓJA a Bazilikában Az egyetemes imahét megnyitó istentisztelete január 15-én du. 5 órakor lesz Budapesten a Szent István Bazilikában. Az istentisztelet szolgálatát dr. Paskai László bíboros-érsek és dr. Tóth Károly református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke végzi. Szeretettel hívunk mindenkit erre az alkalomra. Itt használják először az új ökumenikus énekfüzetet. (Kapható Sajtóosztályunkon). Az egyetemes Imahét programja a 4. oldalon található. vele. így akar boldognak látni bennünket. S mindezt Fia kereszthalálával pecsételi meg. Persze bűnbocsánatot csak az nyerhet, aki tisztában van bűnei súlyával, és bűnbánattal megváltja azokat. S eljut annak örömteli felismerésére: mivel megszámlálhatatlanul sok bűnét elfedezte Ura, ELŐ VIZ Gyöngyszemek a zsoltárokból Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság annak bizonyítására, hogy újulási szándékuknak akár halvány jelét is adják, mert folyton múltjukra emlékeztetjük, tévedéseikre és hibáikra figyelmeztetjük! Isten múlttá teszi mindazt, amit mi gyakran a jelen nem gyógyuló sebeként őrizgetünk. Milyen «Inézők tudunk lenni, ha rólunk van szó, s milyen könyörtelenek, ha másokról ! Hiányzik belőlünk a szeretet minden vétket elfedező nagyvonalúsága. Helyébe lép egyfajta kicsinyeskedő magatartás, mely méricskél, s mindig önmaKrisztussal a jövő útján Egyházunk élete a tegnap és holnap között (2) Édes méz
